Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-01-08 / 2. szám

E-vangeiiKus Llet 198?. január 8. ■ § 1 I I ? I i E0 (T)D jfts VÍZKERESZT IGÉJE É2S 42,5-7 „Ó segíts, Jézus, te fény vagy és élet!” Vízkereszt az egész keresztyénség egyik legősibb ünnepe. Ez az ünnep azt hirdeti, hogy Jézus Krisztusban felragyogott az Isten világossága és istensége. Jézus eljövetele az egesz terem- tettség szamára dicsőség és világosság. Ótestámentumi igénk az Úr szolgájának küldetését így fo­galmazza meg: „Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szö­vetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket". Máig is megoldatlan kérdés, hogy Ézsaíás próféciájában ki is való­jában az Ür szolgája. Mi, az Újszövetség népe azonban nem vagyunk tanácstalanok e kérdés dolgában. Jézus Krisztus kijelentése - teológiai nyelven kinyilatkoztatása - egyértelmű és pontos választ ad. Ezt mondja Jézus: „Én vagyok a világ világossága" (Jn8,12). Mit jelent számunkra Vízkereszt ünnepének fénye, Jézus ragyogása? Azt jelenti, hogy a világosság fiaiként józanul élhetünk, hitbenjárhatunk «„szeretettel szolgálhatunk. Azt jelenti Jézus világossága, hogy Ő szeretetével és bűnbocsánatával felkészít minket a bennünk lévő reménység megvallására. Jézus vilá­gosságában nemcsak «z Istentől elvadult és az egymástól elidegenedett ember szelídül meg, de még a legnagyobb ellen­ség, a halál is más értéket és értelmet nyer. Egy halálos beteg fiatal édesanya így vett búcsút gyermekétől: Ha Jézust szeret­ni fogod, mi meg viszontlátjuk egymást és egyszer találko­zunk. Csak Jézus világossága, az örökélet fénye képes ilyen hitet és lelki erőt adni valamennyiünknek. Vízkereszt ünnepén nemcsak az Apostoli Hitvallás szavaival tegyünk bizonyságot hitünkről, hanem lélekben és imádságban azt is valljuk meg bűnbánattal és alázattal, hogy Jézus világossága nélkül vakok lennénk bűneink meglátására és szolgálatunk betöltésére. Jézus világossága több mint személyes ajándék. Ebben ré­szesül a gyülekezet és az egész anyaszentegyház, sőt a próféta szavaival a nemzetek is. Ezen az ünnepen nem feledkezhetünk meg arról a tradícióról sem, hogy Vízkereszt a misszió ünnepe is. Az egyház mint a Krisztus teste, soha nem mondhat le a misszióról, Jézus világosságának továbbsugárzásáról. Erre kötelez minket a missziói parancs (Mt 28,18-20), az ingyen kapott kegyelem, az érdemtelenül ránk árasztott jézusi szere­tet. • Korunkat, ezen belül is e századot a „fény századának” is szokták nevezni. Fényárban úszó városok és kirakatok, vilá­gos otthonok hozzátartoznak a modern civilizációhoz. Úgy tűnik azonban, hogy a fénnyel együtt megnőtt a sötétség is. Az a sötétség, amit se a Nap fénye, se a kilowattok ezrei sem képesek elűzni, amit csak Jézus világossága tud legyőzni. A szeretetlenség, az irigység, az önzés, az emberi békétlenség, a másokat kihasználás es megalázás, a testvérietlenség sötét­sége úgy vesz körül bennünket mint a szurokfekete téli éjszaka sötétje. A tudomány és a technika áldásait birtokló ember nem az élet világosságában jár és nem alfélé tart, hanem megrészegedve lehetőségeitől kifosztja és tönkreteszi Isten teremtett világát. Micsoda tragédia: az a Föld, amely ottho­nunk ideig-óraig, idegenné és sivárrá lesz, s idegenné leszünk egymás számára is. Ezt az állapotot híven tükrözi a zsoltáros könyörgő imádsága: A mélységből kiáltok hozzád Uram, Uram halld meg hangomat!”. Jézus világossága, a vízkereszti fény iránytű akar lenni a mélységbe került embernek és embe­riségnek egyaránt. Ha„elvetjük ezt a Jézus által szabott irányt és visszautasítjuk az Ő világosságát, menthetetlenül elnyel és megemészt minket bűneink sötétségé, s így előbb-utóbb Istennek, felebarátaink­nak és önmagunknak is terhére leszünk. Fogadjuk hálával és örvendezéssel Isten legnagyobb ajándékát,Jezus Krisztust, és a benne kapott világosságot,, hallgassunk Ezsaiás próféta sza­vára: „Jöjjetek, járjunk az Űr világosságában!". Ámen. Szalay Tamás IMÁDKOZZUNK Urunk! Űzd el a mi életünkből a bűn sötétségét. Vidd győzelemre bennünk a tiszta életet. Ajándékozz meg minket bűnbocsátó szereteted- del, hogy tanítványaidhoz méltóan a te világosságod hordozói legyünk a világban. Ámen GYERMEKEKNEK Osszeteszem két kezemet — 8. Az imádkozás iskolája Az életben csak tanulással lehet bol­dogulni. Hatévesen, szüléitek iskolába írattak benneteket. Nyolc éven keresz­tül tanuljátok az írást, olvasást, szám­tant, történelmet. Sok-sok hasznos is­meretet szereztek ezekben az években. Ha szakmát akartok tanulni, további évek kemény munkájára van szükség. Ha tanár, orvos, mérnök szeretne lenni valaki, arra hosszú egyetemi évek vár­nak még! Ebben a rovatban hetek óta a ke­resztyén élet egy fontos „tantárgyá­val”, az imádkozással ismerkedtek: hogyan imádkozott Mózes, Dávid, Isten' egy-egy kiválasztott embere. De olvas­hattatok az imádkozó Jézusról, meg Lutherről is. Az imádkozást is tanulni kell. Azt elmondhatjátok: kijártam az általános iskolát, elvégeztem a szak­munkás képzőt, befejeztem az egyete­met, de ezt sohasem mondhatjátok: kitanultam az imádkozást. Ezt életünk végéig tanulni kell. Milyen tantár­gyak vannak az imádkozás isko­lájában? Gon­dolkodjunk együtt ezen! Tanulási kész­ség. „Urunk, ta­níts minket imád­kozni!" - kérték L;«jj Jézustól tanítvá­nyai. Szerettek volna a Mennyei Atyával olyan kö­zeli kapcsolatba kerülni ők is, mint Jé­zus. Ebből a kérésből született a leg­szebb és legismertebb imádság, a Mia­tyánk. Nem úgy születünk, hogy tu­dunk imádkozni. Tanulni kell, ismer­kednünk kell azzal, hogyan imádkoz- • nak- mások. Meg -kelManulnunk,-olvas­nánk kell a már elmondott imádságo­kat. így lassan magunk is meg tudjuk fogalmazni kéréseinket, örömeinket, bánatunkat, amit el akarunk mondani Istennek, és köszönetét tudunk mon­dani neki egyszerű, gyermeki módon. Alázat. Amikor imádkozunk az ég és föld Urát szólítjuk meg. Nem léphetünk fel követeléseinkkel, nem hivatkozha­tunk előtte érdemeinkre, nem kérked­hetünk eredményeinkkel. Valahogy úgy kell kérnünk, mint azt a kapernau- mi százados tette, aki így kérte Jézust: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlé­komba jöjj!” Búnbánat. Ismeritek a farizeus és vám­szedő imádságát? Az egyik szépen megfogalmazott mondatokkal sorolja fel mi mindent tett, amiért elismerést vár Istentől. A vámszedőnek csak bűnei jutottak eszébe, amikor Isten elé állt. Üres kézzel, bűnbánó szívvel kérte: „Is­ten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" Aki még nem bánkódott azon, hogy elrontott valamit, rosszat tett, megbán­totta szüleit, becsapta barátját, nem hitt Istenben, nevét rosszra használta, az nem is tudja, mit jelent imádkozni. Bizalom. Amikor gyermekkoromban rossz fát tettem a tűzre és féltem a büntetéstől, édesanyám közbenjárt az érdekemben, hogy édesapámat kien­gesztelje. Jézus Krisztus szót emelt az Atyánál, vállalta, elszenvedte bűneink büntetését, ezért bizalommal kérhetjük imáinkban a Mennyei Atyát: hallgass meg minket a Jézus érdeméért. Türelem. Az egyháztörténetből isme­rünk egy édesanyát, aki több, mint húsz esztendeig türelmesen Imádko­zott rossz útra tért fia megtéré­séért. Isten végü- lis meghallgatta őt, kitartó imád­ságát, és a tékoz­ló fiú megtért. Vannak türelmet­len imádkozók, akik hamar felad­ják! Jézus Így biz­tat bennünket: „Kérjetek és ada­tik néktek, keres­setek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek.” Rendszeresség. Életünkhöz hozzátar­tozik bizonyos rend. Megszoktuk, hogy felkelés után megmosakszunk, felöltö­zünk, reggelizünk, s csak azután indu­lunk iskolába, munkába. Pál apostol így- biztat bennünket: „Szüntelenül imádkozzatokL”,Azt jelenti ez, hogy ne hagyjunk ki egyetlen napot sem, le­gyen napirendünkben ott az imádság. Sokszor elkezdünk imádkozni, megy is egy darabig, aztán sok a tenniva­ló és az imádság elmarad. Reggel, mert sietünk, este, mert fáradtak va­gyunk. Sokszor jut eszembe reformá­torunk mondása: „Ma sok a dol­gom, ma sokat imádkozom!” Igazi áldás akkor lesz életünkön, munkán­kon, ha az imádkozás életszükségle­tünkké válik. Iratkozzatok be és járjátok végig az imádkozás iskoláját! Keveháziné Czégényi Klára A VASÁRNAP IGÉJE I 4Móz 14,10b~23 MEGJELENT AZ ÚJ DICSŐSÉGE Isten... Mily sokszor és mennyire különböző élethelyzetek­ben hangzik el e név. Kicsi gyermektől az élemedett korú idős emberig bezáróan jó és rossz indulattal, áldva és gyűlölve, imádva és számonkérve, ismeret, tapasztalat vagy éppen sem- mittudás állapotában ejtjük ki nevét, szólítjuk meg Őt. Mi­előtt a védőügyvéd szerepében tetszelegve bárminemű kritikát is gyakorolnánk istenfélő emberekként, jusson eszünkbe a második parancsolat: Ne vedd hiába Istened nevét! - s az Úrtól tanult imádság kérése: Szenteltessék még a Te neved. Ha csak egy szemernyi alázat és önismeret van bennünk, csak Dávid bűnbánó szavaival gondolkodhatunk tovább: „Egye- , dűl ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak tartasz. Ne dobj el orcád elöl, szent lelkedet ne vedd el tőlem!"' Istent megismerni, hogy valójában ki Ő és mit jelent Ő a világ, az anyaszentegyház, a gyülekezet és az ember számára, cselekedeteiből lehetséges. Tettei hű bizonyságát adják annak, hogy mit vállal magára a világ jó rendjéért, az ember földi boldogságáért és örök üdvösségéért. Amikor azt olvassuk a Szentírásban, hogy megjelent az Úr dicsősége, akkor ez azt jelenti, hogy Istennek meghatározott helyen és időben kellett megjelennie az emberek között, hogy a leglényegesebbet meg­tudhassuk Róla. Az üdvtörténet nagy eseményei ékes bizony­ságai mindennek. Ez ma sincs másképpen. Isten szentsége kell ahhoz, hogy meglássuk a bűn csúnyaságát, szeretete, hogy felismerjünk minden embertelenséget és szeretetlenséget, és bűnbocsánata, hogy ráébredjünk: csak Vele élhetünk boldog­ságban. Az Isten megismerésére való törekvés életre szóló feladata a keresztyén embernek. E megismerésnek nem egyetlen ám mégis nélkülözhetetlen helye a gyülekezet, a hivők közössége, ahol Ő a kegyelmi eszközökben megajándékoz minket dicső­ségével és szent jelenlétével. Teszi ezt azzal a nagyon is szere­tetteljes szándékával, hogy mi is szeressük Őt, s egyedül Őben­ne bízzunk. Csodálatos és figyelemreméltó az igében, hogy Isten akkor jelenik meg népe körében, amikor azok gyilkos terveket for­ralnak szívükben. Megmenti azokat, akik Őt mindennél na- t gyobbnak látják és hiszik. Isten minden esetben a Rá való hagyatkozás mértéke szerint cselekszik életünkben. Luther Márton ezt ilyen egyszerűen fogalmazza meg: „Annyid van, amennyit hiszel!". Isten ma is erős vár, oltalom azoknak, akik hisznek Benne, viszont semmit se kapnak Tőle azok, akik fenntartással, kételkedve vagy hitetlenül fogadják ígéreteit. Isten szeretete túllép minden emberi elképzelésen, meghaladja minden reménységünket. Erről így tesz bizonyságot az ige: „Az Úr türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést”. De tényleg csak ennyi lenne az Ő feladata, hogy rakoncátlankodó gyermekeinek újra és újra megbocsát, hogy csak szemet huny gazságok, álnokság, hitszegés és Benősz; j indüíatök felett? Miközben pironkodva olvassuk vagy hall­gatjuk az értünk is közbenjáró imádságot: „Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel...", ébredjen szí­vünkben igaz bünbánat, s döbbenjünk rá arra, hógy a bűnbo­csánat, amelyben Isten részesít a Krisztusért, valami elképesz­tően nagy csoda. Halált érdemelnék, mégis életet nyerek. Istenről, az Ő hatalmáról és dicsőségéről szép szavakat, ámu­latba ejtő vallomásokat lehet mondani. Hitelesen és Neki kedvesen azonban csak az képes Róla tanúskodni, akinek az életében Ő az Úr, az egyedül igaz Isten. Sz. T. IMÁDKOZZUNK Urunk! Add, hogy minden szavunk, cselekedetünk és egész életünk a Te nagy neved dicsőségére legyen. Növeld bennünk a hitet, az engedel­mességet és a szeretetet. Add, hogy szeressük, amit parancsoltál, és elnyerjük, amit ígértél. Ámen A MEVISZ ALAPÍTÓ NYILATKOZATA Kedves Testvérek! Ma, 1988. december 17-én, a Budapest Deák téri templomunkban azért gyűltünk össze mi evangélikus fiatalok, hogy több évtizedes hallgatás után ismét hallassuk hangunkat, tanúsítsuk elkötelezettségünket és bizonyítsuk tenniakarásunkat - erőin­ket összefogva megalakítjuk a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetséget. Hisszük, hogy a mai nap fontos dátuma lesz egyházunk, mindannyiunk életéngk. Hála és felelősségérzet tölt el bennünket. Hálát adunk Istenünknek, és hálával emlé­kezünk mindazokra, akik nélkül ma nem állhatnánk itt: papokra, akik a nehéz időkben is töretlenül hirdették az igét, és hívekre, akik hűek maradtak ahhoz; szüléinkre, nevelőinkre, akik első lépéseinket vigyázták, akik otthon, a bibliaórákon, táborokban egyengették utunkat tovább, óvtak bennünket és példát mutattak. Felnö­vekedtünk, és úgy érezzük, kötelességünk az „elvetett magról”, a belénk plántált bizalomról, hitről számot adni. Olyan ifjúsági szervezetet szeretnénk létrehozni és működtetni, amely új hangon szólal meg - az építeni akarás, a szolidaritás, az örömhír hangján; amelynek súlyát az elvégzett munka adja majd meg. Támogatnunk kell azokat a változásokat, ame­lyeknek részben létünket is köszönhetjük: az ország és az egyház közéletének megúju­lását, demokratizálódását, a véleményszabadság, a többszempontúság erősödését; kereteket kel teremtenünk a különböző tertületeken együttműködni kész fiatalok szervezett, hatékony tevékenységéhez; de mindenek előtt fontosnak tartjuk, hogy a gyülekezetek életében történő aktív részvételre ösztönözzük tagjainkat. Rögös út vezetett a mai napig. Az előkészítő munka során gyakran találkoztunk meg nem értéssel, bizalmatlansággal. Negyven éve nem járt senki ezen az úton, elfeledettek a hagyományok 1 tapasztalatlanok vagyunk. Éppen ezért bizalmat és támogatást kérünk mindenkitől, akinek fontos, hogy mi, evangélikus fiatalok felelős­ségteljes, közösségben gondolkozó, szolgálni kész felnőttekké; egyházunk gyülekeze­teinek hű tagjaivá; hazánkért cselekedni is tudó emberekké váljunk. .....ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felöl, amit csak ké rnek, megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűl­nek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Mt 18,19—20) r « „írok nektek, ifjak...” EVANGÉLIKUS IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG ALAKULT Az Erős vár a mi Istenünk és a Himnusz keretezte evangélikus fia­talok együttlétét a Deák téri temp­lomban december 17-én. Az ünne­pi közgyűlést a szervezők azért hívták össze, hogy az - több hóna­pos előkészítés után - kimondja a Magyarországi Evangélikus Ifjúsá­gi Szövetség (MEVISZ) megalakí- • tását. A szervezet gondolata egyér­telműen alulról indult, az ifjúság körében vetődött fel, s az első szándéknyilatkozat a balatonszár- szói szenior ifjúsági konferencián fogalmazódott meg, szeptember elején. Ezt követte az október 28-i kelenföldi együttlét, ahol a fiatalok hosszas vitákban mondták el el­képzeléseiket a megalakitandó szövetségről. A Deák téri alakuló közgyűlésen az előkészítő bizott­ság által készített alapszabályter­vezetet viták, módosítások és el­lenjavaslatok után a résztvevők nagy többséggel elfogadták mint ideiglenes alapszabályt. Tizenegy jelölt közül héttagú elnökséget vá­lasztottak, amelynek tagjai: Bár- dossy György szociológus, Béndek Péter egyetemi hallgató, Csepregi András lelkész, dr. Cserháti Péter orvos, Fabiny Tamás lelkész, Ko­vácsáé Tóth Márta lejkész, ifj. Zászkaliczky Pál programozó ma­tematikus. A szövetségnek junior, rendes, pártoló és tiszteletbeli tagjai van­nak. Belépni a Belépési nyilatkozat aláírásával lehet, amelyek Zászka­liczky Páltól kérhetők: 1114 Buda­pest, Bartók Béla út 23. Az alakuló ülés résztvevőit dr. Harmati Béla püspök levélben, dr. Frenkl Róbert kerületi felügyelő - a vendéglátó Deák téri gyülekezet nevében - személyesen köszöntöt­te. A részletes beszámolóra és a MEVISZ céljainak ismertetésére lapunk következő számaiban visz- szatérünk. Most a részvevők által elfogadott ünnepi Alapító nyilat­kozatot közöljük. Templomot vagy más, az igehirdetés alkalmaira, a gyülekezeti összejövetelekre megfelelő he­lyiségeket építő, renováló, illetve moderni­záló gyülekezetek támogatását szolgálja a mai vasárnap offertóriuma. Magyarorszá­gi evangélikus egyházunk egy családként osztozik az egyes tagok, gyülekezetek gondjaiban és örömeiben. Megújuló vagy új istentiszteleti helyiségeink is tanúi en­nek a testvéri összefogásnak. Ezért hívjuk fel a gyülekezetek figyelmét a mai nap istentisteleti adakozására. Belépési nyilatkozat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom