Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-12-17 / 51. szám
Ugyan hány keresztyén bírná ki ma, hogy minden cselekedete napvilágra jöjjön ?_____________________________________________________________ ' Luther Evangéliku I Élei S 54. ÉVFOLYAM 51. SZÁM 1989. DECEMBER 17. ADVENT 3. VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS C ÁRA: 8,50 Ft Csak áldozat árán lesz lapunk ÖNMAGUNKRÓL NYUGATNÉMET MINISZTER LÁTOGATÁSA EGYHÁZUNKBAN Mégis Vannak utak, amelyek az erős emberek útjai. Csak ők tudják töretlenül végigjárni őket. Vannak célok, amelyek az erős emberek céljai. Csak ők tudják elérni őket. Vannak munkák, amelyek az erős emberek munkái. Csak ők tudják elvégezni őket. Vannak emberek, akik fájdalommal és vágyakozva tekintenek ezekre az utakra, ezekre a célokra és ezekre a munkákra. A helyzettől és lelkiállapottól függően pedig elismeréssel, irigyen, csodálattal vagy gyűlölettel ezekre az emberekre. És önmagukra? Ismét csak a helyzettől és lelkiállapottól függően beletörődve, szégyenkezve vagy dühösen. A harmadik adventi gyertya utat mutat a betlehemi jászoltól a fényes visszajövetelig. De ez az út nem az erős emberek útja. A harmadik gyertya fénye a célra világít, az eljövendő Isten országára. De ez a cél nem az erős emberek célja. A harmadik gyertya feladatot jelöl, a mindvégig kitartás nagy feladatát. De ez a munka nem az erős emberek ipunkája. A harmadik gyertya - akár erős emberek, akár gyengék tekintenek a fényébe - egy szót világít meg: mégis. Lehet, hogy erős vagyok, tudatában képességeimnek és lehetőségeimnek. Mégis Krisztus erejébe szorulok. A magam adottságai kevésnek bizonyulnak. Erőm nem elegendő az útra, kevés a célhoz, összeroppan a feladat alatt. Még Keresztelő János, a rendíthetetlen és Jézus Ítélete szerint legnagyobb is megingott és összeroppant. Mindenki számára, aki erősnek érzi magát, világítsa meg az adventi gyertya meleg fénye ezt a szót: mégis. Erős vagyok, mégis a Krisztus erejére kell támaszkodnom. Kevesebb nem elég. Lehet, hogy gyenge vagyok, és irigykedve, vágyódva nézem az erőseket. Mielőtt elkeserednék, hulljon rá a gyertyafény a szóra: mégis. Semmivel sem vagyok esélytelenebb másoknál. Ugyanúgy Krisztus erejére szorulok, mint bárki más. Felém ugyanúgy árad ez az erő, mint mások felé. Mégis. Hozzon ez a szó kedvet és vigasztalást, megújuló, határozott lépéseket. Tegye valósággá a filadel- fiai gyülekezetnek hajdan leirt mondatot: „Tudok cselekedeteidről...mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet." (Jel 3,8) Szabóné Mátrai Marianna Év vége közeledik. Ilyenkor az ember elkezdi a számvetést, mire jutottam az év során? Ezt a számvetést végezte el egyházunk Sajtótanácsa és lapunk nagy-szerkesztőbizottsága november 28-án, majdnem egész napos tanácskozáson. Amikor tehát most önmagunkról írok, nem önző befeléfordulásból teszem, hanem annak a felelősségnek terhe alatt, mely egyházunk sajtóügyeinek számba vétele során mindannyiunkra ránehezedett. Olvasóinknak tudniok kell, hogyan készül lapunk. Általában két héttel előbb kerül a Fényszedő Üzembe a kéziratok sokasága, hogy a négy oldalt kiszedjék, majd a hét közepén visszakapjuk korrigálásra (sajtóhibák kijavítására). Ezután ismét vissza a szedőkhöz és utána még egyszer végső átnézésre kapjuk meg a papírra levilágított oldalakat. Ha mindent rendben találtunk, filmre világítják az egyes oldalakat és ez a film kerül a nyomdába. Ott a képek számára kihagyott négyzetekbe „bemontírozzák” a képeket, majd egy ofszetlemezre kerül a film képe és ez kerül fel a rotációs gépekre, hogy mindössze néhány óra alatt megszülessen az a 12 500 példány, melyet azután a postára visznek. Miért késik a lap? Sokszor nem is egy-két napot? Kaptunk már olyan levelet is, melyben azt panaszolják, hogy csak a következő héten kapják meg lapunkat. Általában minden kedden már a postán van a vasárnapi szám és onnan indul útjára. Ez az út néha igen lelassul. A nyár folyamán figyeltünk egy hónapot, vajon nem ragadnak-e meg valahol az újságcsomagok. Akkor minden rendben ment. Amikor panaszokat kapunk, legtöbbször egy behatárolt területről jönnek, ez azt sugallja, hogy a területi postahivataloknál kell utánanézni a megakadásnak. Néha - tanyákon - az is előfordulhat, hogy nem mindennap kézbesítenek egy-egy tanyakörzetbe, így maradhat a hét végéről a következő hét elejére a lap megérkezése. Eddig is igyekeztünk utánakeresni a panaszolt késéseknek, ezt kérjük olvasóinktól ezután is: ha többször egymás után, rendszeresen késve érkezik a lap, jelezzék azt. Egy-egy szórványos esetnél még lehetnek emberi okok is (pl. a kézbesítő betegsége, helyettesítés hiánya stb.), de többszöri elmaradásnál utánanézünk ezután is, hogy hol akad el a lap. őszintén kell beszélnünk arról is,, hogy a postai díjak bizony eléggé magasak lettek a múlt év folyamán. Év elején félve emeltük meg a lap előfizetési díját 8,50 Ft-ra. Az év közben történt díjszabásemelés után a helyzet így alakult: egy lappéldány postai díja 8,- Ft-ba kerül. Marad tehát ötven fillér a lap előállítására, cikkírói díjra, papírra, szedésre, nyomdára, fotóra és a többire. Valamivel kedvezőbb a hírlapiroda útján kézbesített lapok portója. Arról is őszintén kell beszélnünk, hogy cikkíróink munkáját igen csekély összeggel tudjuk csak honorálni - majdnem társadalmi munkában végzik szolgálatukat. A tanácskozáson elhatároztuk, hogy magasabb díjat fogunk 1990-ben adni íróinknak. Aki dolgozik, méltó munkája ellenértékére. De azon is gondolkodunk, hogy ahol azt önkéntesen vállalják lelkészek, gyülekezeti munkások, ott a terjesztési példányokkal együtt küldjük el az előfizetők lapjait is. Ezek a példányok kiadóhivatalunktól általában mindig időben megérkeznek, így portót is megtakarítanánk és a lap is időben kerülne kézbe. Nincsenek szponzoraink, mecénásaink. Két éve még a sajtóoffertórium is megszűnt, más célra fordítják azt. A tanácskozáson valaki így összegezte a helyzetet: Csak áldozat árán lesz lapunk! Igen. Keresnünk kell az áldozat módját. Nincs olyan szándékunk, hogy ismét emeljük a lap előfizetési díját. Igyekszünk megküzdeni a nehézségekkel. Hacsak nem emelik fel tetemesen a nyomdai vagy a papírárakat - reméljük, hogy a postán már nem terveznek újabb emelést -, mi szeretnénk megmaradni a jelenlegi árnál. Ezért lemondtunk a korábban tervezett forma változtatásáról is. Más formátum, esetleg több oldal feltétlenül magasabb árat jelentene. A tanácskozás során elhangzott két bírálat is lapunk két utolsó hónapi számairól. Keve- házi László és dr. Hafenscher Károly sok értékes gondolatot, ötletet adott, miközben rámutattak a hibákra, hiányosságokra is. Tanultunk belőle, szeretnénk minden kritikát úgy fogadni és megfogadni, hogy jobb legyen lapunk. Egyikük azzal fejezte be bírálatát: szeretem az Evangélikus Életet, híveink szeretik a lapot! Igen, kapunk mi is szeretetet kifejező leveleket s ezek melegítik szívünket, erősítik akaratunkat, hogy hetenként mind jobb tájékoztatással, színesebb írásokkal, hitünket mélyítő igehirdetésekkel, meditációkkal kopogtassunk be olvasóinkhoz. Szerkesztő November 22-én látogatást tett dr. Nagy Gyula püspök hivatalában dr. Horst Hormarm, Alsószászor- szági (NSZK) kultuszminisztere, közvetlen munkatársaival együtt, dr. Lukács Albin, művelődési minisztériumi főosztályvezető és Lehel László ökumenikus főtitkár kíséretében. Egyházunk püspök-elnöke ismertette a nyugatnémet delegációval a magyar és NSZK egyházi kapcsolatok fejlődését a legutóbbi években. Beszámolt a hazai német kisebbség között és a nyári német turisták között végzett egyházi szolgálatunkról, egyházunk részvételéről a hazai kulturális életben és iskolaügyben, külön kiemelve az Evangélikus Gimnázium munkájának fontosságát. A miniszter a Német Szövetségi Köztársaság oktatási rendszeréről és ezen belül az egyházi iskolák jelentőségéről szólt. Javasolta a Fasori Gimnázium és a Hil- desheimi Gimnázium közötti szorosabb kapcsolatokat, testvérgyülekezetek létesítését a két országban, továbbá különösen is a magyar és nyugatnémet evangélikus fiatalok közötti cserét. Az evangélikus székházban tett látogatás után a miniszter és kísérete felkereste a Fasori Gimnáziumot és dr. Gyapay Gábor igazgató vezetésével közelebbről ismerkedett megújult gimnáziumunk életével. BEHARANGOZÓ A magyar sajtó történetében előzmények nélküli vállalkozás ez a színes, magazin jellegű hetilap. Alapítói a bibliai alapon álló egyházak és felekezetek: a KATOLIKUS, a REFORMÁTUS, az EVANGÉLIKUS, az IZRAELITA és az ADVENTISTA sajtó iztézményei, valamint a PALLAS LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT. (Kiadója a HARANG Kft.) Szellemi alapja a klasszikus zsidó-keresztyén kultúra értékrendje, erkölcsisége, az ökumené magasztos eszménye. Ápolja a hagyományokat, képviseli a nemzet érdekeit, a magyarság összefogását a határainkon belül és kívül. Az egyházi háttér mellett az egész társadalomhoz szól. „A veszélyt jelzem, az élőket hívom, a holtakat siratom” - szól a harang, és ez a Harang jeligéje. Célja a nemzeti közösség elemi alkotó egységének, a Családnak a szolgálata, segítése. A Budai Szeretetotthonban konfirmációra készülnek A nyolc konfirmandus Csizmazia Sándor igazgató lelkésszel Az ellentéte alá rejtett szeretet „Amikor elvonul dicsőségem, a kőszikla hasadékába állítalak, és kezemmel betakarlak, amíg elvonulok, azután elveszem kezemet és megláthatsz hátulról..." 2Móz 33,22-23 A fenti versben ugyan kifejezetten Isten dicsőségéről van szó, de ugyahez áll Isten szeretetére is: csak hátulról, utólag lehet felfedezni. Luther mondta: „Isten nem üdvözít másokat, mint bűnösöket; nem tanít másokat, mint balgákat és értetleneket; nem tesz gazdaggá másokat, mint szegényeket; nem elevenít meg másokat, mint halottakat, és nem olyakat, akik képzelik vagy állítják magukról, hogy azok, hanem valóságos halottak, s azt el is ismerik és megvallják." Mózes is csak Isten dicsősége elvonulása után, hátulról láthatta Őt, ugyanúgy szeretetének is csak utólagos vonásai lesznek láthatóvá. Nincs-e a kereszt alá rejtve Isten szeretete, és az ember is nemde a maga keresztje, bolondsága, bűne, gyengesége, ítélete tükrében látja meg igazán Isten Fiát is feláldozó szeretetét? , Ézsaiás 53-ban is azt olvassuk Isten Szolgájáról, hogy neki nem volt alakja és ékessége. És ez áll Isten minden munkájára és emberek iránti indulatára. lSám 2,6-ban is azt olvassuk, hogy „az Úr megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz bnnét." És ezt nem lehet másként értenünk, minthogy Isten megaláz, megítél, leleplezi bűneinket, megmutatva, milyenek vagyunk valóban mások és a magunk szemében is (akkor igazán nincsen alakunk és ékességünk csak mezítelenségünk), hogy ebben az állapotunkban igazán egyedül csak Isten irgalmasságában bízzunk. Ekkor tudjuk valósággal azonosítani magunkat Pál apostol szavaival, 2Kor 6,9k: olyanok vagyunk, „mint halálra váltak, és íme. élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagitók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden." Istennek mégse telik kedve abban, hogy szeretete rejtve maradjon, hogy kifosszon és kifosztva hagyjon bennünket, hanem sokkal inkább abban, hogy őszinte önismeretre és szeretete igazi felismerésére vezessen el bennünket. Az ő szeretete teremtő szeretet, amely vágyat, szomjúságot támaszt bennünk igázi változás után. Az a célja, hogy a betegek kívánják az orvost, elveszettek a pásztort, rab a szabadulást, éhező a kenyeret, szomjazó az élő vizet. Benne és Nála mindez megvan. S ha Őt bírjuk, akkor Vele gazdagok, erősek, tiszták, igazak, boldogok vagyunk, s ezekkel a javakkal másoknak is szolgálunk: Az ő szeretetével másokat is szeretünk. És így szeretjük őket. Imádságaink’ritka feladata „Népek szövetségévé teszlek, pogányok világosságává" Ézs 42,6 Advent egyik vasárnapját hagyományosan Jézus második visszajövetele jegyében ünnepeljük, készülve a világmindenségre következő ítéletre. „Lesznek jelek a napban, holdban és a csillagokban, és a földön pogányok szorongása a kétség miatt...halljuk az óegyházi evangéliumban. Lk 21,25. Mivel pedig ennek a napnak az előfeltételeként az is szerepel: „De előbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogányok között" Mk 13,10. Azért forduljon most imádságunk a külmisszió felé. Az egyház külmisszió szolgálata az utóbbi 3 évszázadban kisebb-nagyobb zökkenőkkel - világháborúk, forradalmak - eredményesen folyt, de az embervilág szaporodásával mégsem tudott lépést tartani. Ehhez járult még, hogy a keresztyénség ősi talaja is sokhelyütt misszió területté vált újra. (Egy statisztikai felmérés szerint Európában naponta tízzel fogy a keresztyének száma - pedig hány országban nincsenek megbízható számadatok -, Afrikában pedig 20-szal szaporodik. Bár mellette a mohamedánizmus is legalább olyan intenzitással.) A karácsonyi evangéliumról már az angyal hirdeti, hogy az minden népnek öröme lesz, Lk 2,10. Töltsön el bennünket a tudat, hogy Jézus az egész világ Megváltója, s az evangéliumnak valóban hirdettetnie kell mindenütt a pogányok között is. A népek közé most már a Biblia szóhasználatán túl be kell sorolnunk Izraelt is, hiszen a szekularizáció a zsidók között éppen olyan mértékű - ha nem nagyobb -, mint a keresztyének táborában. S a keresztyének és zsidók közötti bizalmatlanság, gyűlölet sem tűnhet el másként, mintha Jézus világosságának elfogadásában jutnak szövetségre. Mai témánkhoz kapcsolódóan még arra is jó emlékeznünk, hogy az ősi pogány vallások nemcsak népük természetes szaporodásával növelik számukat, hanem tanításaiknak még keresztyén területen is szereznek híveket. A bibliai tanitástól eltérő csoportosulások, szekták lélekszáma is észrevehetően nő. Bele tudunk-e nyugodni ebbe mi, akiknek az a kijelentésük van, hogy „Isten világosság és nincsen őbenne semmi sötétség" (ÍJn 1,5). Ha az egyház nem végzi a missziót, evangélizációt, akkor majd végzik mások, de mi lesz majd az eredmény ? • Imatárgyak: Maradjon első helyen az evangélizáció szükségessége a magunk házatájának ismeretében. Belső megújulás nélkül az egyház alkalmatlan a világ evangélizálására. Ne rettentsen vissza bennünket a külmisszió erőfelettinek látszó feladata. Imádkozzunk buzgó munkásokért a nagy aratásba, magyar munkásokért is. Jusson eszünkbe, hogy amikor elimádkozzuk a „Jöjjön el a te országod!” kérést, abba bele kell értenünk Jézus elvárását, hogy az evangéliumnak hirdettetnie kell az eg’ész földön. , , Csepregi Béla
