Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Egyházunk anyagi helyzete

MIT AD AZ ÁLLAM?

Amint ismert egyházunk közvéleménye előtt, az állam és egyházunk közötti anyagi vonatkozású kapcsolatot az 1948. december 8- án, tehát éppen negyven esztendővel ezelőtt, aláirt Egyezmény egyik pontja szabályozza. E pont szerint az állam kötelezte magát arra, hogy az Egyezmény megkötésétől számított 25 esztendőn keresztül - öt évenként 25%-os csökkentéssel -, államsegélyben részesíti az egyházat. Vagyis az 1948-ban az államtól kapott államsegélynek (kongrua) 1973 decemberében teljes összegében meg kellett volna szűnnie. Az akkori - 1948-as államsegély évi összege valamivel meghaladta az évi 5,5 millió forintot. Ez az összeg akkor az egyház háztartásának megközelítőleg 50%-át jelentette. Ennek az összegnek nagyobb része a lelkészi fizetések támogatását szolgálta s csak kisebb hányadában dologi kiadásokat. Az akkori lelkészi fizetéseket figyelembevéve ez az állami támogatás meghaladta - átlagában - a lelkészi fizetés 50-60%-át.

Az is köztudott, hogy az állam nem élt az Egyezményben mind két fél által lerögzített lehetőségével s azóta is, immár negyven esztendeje folyósít egyházunk részére állami támogatást. Mindössze annyi változással, hogy az 1950-es évek végén egy esetben 10%-os csökkentést hajtottak végre.

Ma már természetesen az 1948- ban élvezett államsegély összege nem annyira jelentős összeg a gyülekezetek bevételéhez képest, mint volt akkor. Ma már a lelkészi átlagfizetésnek csak a 10%-át teszi ki a kongrua. Viszont nem szabad elfeledkeznünk arról a tényről, hogy államunk mind a mai napig magára nézve - a jogszabályokon túris -, kötelezőnek érzi az egyházak támogatását. S amint arról néhány felelős állami tisztségviselő éppen az elmúlt hónapokban nyilatkozott, államunk fontolóra veszi az egyházak részére folyósított államsegély összegének a felemelését.

Azonban még mielőtt ez megvalósulna, szólnunk kell - összegszerűségében is arról -, hogy ma - 1988-ban - milyen állami támogatásban részesül egyházunk.

Ugyanis az elmúlt esztendőkben az állam és az egyház kapcsolata rendeződött s ennek megfelelően az Egyezményben vállalt anyagi kötelezettségen felül, államunk más területen is késznek mutatkozott egyházunk anyagi teherhor- dozásában segítségünkre lenni. Van olyan munkaága egyházunknak, amely komoly állami támogatás pélkül egyáltalán nem tudna funkcionálni. Ez elsőrenden Nyugdíjosztályunk.

A jelenleg 127 nyugdíjas lelkész,

Sajtókonferencia volt Tótkomlóson

A sajtó feladata küldetés és tanúságtétel

Két nagy eseménye volt 1988-ban a tótkomlosi gyülekezetnek: Május 28-án megújított templomáért adott hálát, október 17-20 között sajtó- konferenciánknak adott helyet, otthont, mert úgy éreztük, akik ott voltunk, hogy egy országos munkaágat képviselve családtagként fogadtak be. Családtagok voltunk úgy, hogy gyülekezeti tagok családjainál volt szállásunk és a napi megbeszélések után éjszakába nyúlóan folytak a beszélgetések a családokban. De egy család voltunk úgy is, hogy a gyülekezet bekapcsolódott a konferencia spirituális munkájába, reggel és este - a hétköznapok ellenére - nagy számba vettek részt az ''Úhífattktiri és sokan vállalták az úr-’ vacsora közösségét a sajtó képviselőivel.'

A konferenciára is jótékony hatással volt a gyülekezet jelenléte. Figyelmeztetett arra, hogy gyülekezetben kell gondolkoznunk. A téma is azt segítette, hogy mindig a közösségre, a ránk bízott „hír” továbbadására, küldetésünk betöltésére figyeljünk. Egy ma gyakran használt latin szóval jelöltük ezt a feladatunkat: kommunikáció.

Közlést, híradást, továbbadást jelent magyarul. A megnyitó istentiszteleten és az egész konferenciát megnyitó előadásban dr. Nagy Gyula püspök arról szólt, hogy a kommunikáció azt jelenti, hogy állandó küldetésben vagyunk. A kommunikáció teológiai kérdéseit dr. Muntag Andor teológiai tanár elemezte Apcsel 15 alapján. Az őskeresztyén gyülekezetben is szükség volt már arra, hogy az apostolok vitáját egy olyan kérdésről, mely a gyülekezet közösségét érinti, ne csupán egymás közötti vitával intézzék el. hanem „tudósíA megnyitó istentiszteleten szolgált: Gyekiczky János helyi lelkész, dr. Nagy Gyula püspök-elnök és Tóth-Szöllös Mihály szerkesztő

tást írjanak”. Az első egyházi sajtótermék! Megszólal benne a közös hit megvallása is, de megjelenik a szeretet is, mert tekintettel vannak egymásra és a misszió ügyére.

Szakmai kérdésekről is beszélni kellett. Zay László szerkesztő foglalta össze a hivatásos újságíró tapasztalatai, alapján: Hogyan írjunk? Jót és jól! Legyen benne tiszta gondolat, írjunk világosan, tisztázzuk magunknak a kérdést, hogy kiknek írunk és legyen az egyházi újságírás alapja a szilárd meggyőződés.

Tartalmas, bőséges megbeszélés hozta elő egyházi sajtónk minden gondját-baját. Elhangzottak igények, megvizsgáltuk azok teljesíthetőségét. Hiszen egyre fogyatkozó lelkészi karunk munkával túlterhelt, mikor kerülhet Sor egy szórványlelkész időbeosztásában a cikk írasra? Azért mégis sokan hozzák meg az áldozatot a nyomtatott igehirdetésért, híradásért, kommunikációért.

Krisztussal a jövő útján

Egyházunk a mai világban

(Folytatás az 1. oldalról) szolgálatunk mai kontextusába, kell állítanunk.

Egyházunk életének legátfogóbb kontextusa a mai világ. Sokéves feszültség, a megállíthatatlannak látszó fegyverkezési versenyfutás és az atomhalál félelmes víziói után - Istennek adunk érte hálát - világunk újra a reménység várakozásában él. A legújabb szovjet-amerikai csúcstalálkozók, Gorbacsov főtitkár világszerte rokonszenvet keltő lefegyverzési javaslatai, hatalmas atomrakéták először történő megsemmisítése, a világfeszültség tűzfészkeinek megindult felszámolása és a belső megújulás társadalmi és egyházi kihatásai a Szovjetunióban: mindezek hálaadásra, reménységre és segítő cselekvésre indítják a hívő embereket is, mindenütt a világban és egyházunkban. Külön örömünk az is, hogy országunk „hídépítő külpolitikájának” bátor, békés kezdeményezéseit őszinte rokonszenv és megbecsülés

kíséri nemcsak Európában, hanem világviszonylatban is.

Ugyanakkor megnehezült fölöttünk az idők járása hazánk életében. Két nagy gond, két igen nehéz feladat nehezedik ránk egyszerre: megújítani gazdasági életünk elavult, életképtelen szerkezetét, ugyanakkor egész népünk összefogásával új és demokratikus fejlődés útjára vezetni egész politikaitársadalmi életünket. Mindegyik nehéz, sok veszéllyel kísért feladat egymagában is, - hát még együtt és egyszerre! Életszínvonal-csökkenés, áldozatok közös vállalása népünk jövőjéért, ugyanakkor szeretet és segítségadás a gyengék, az erejükön felül megterheltek érdekében, az értük szót emelésben, - ez számunkra, az egyház népe és a hívő emberek számára az Isten előtti felelősség etikai kötelezése, a mai nehéz helyzetben és országunk egészének jövője érdekében.

(Következő számunkban folytatjuk a beszámolót)

A konferencia résztvevői a szerkesztőbizottság tagjain kívül az esperesek és az egyházmegyék sajtóelőadói voltak. Javaslataik alapján szóba került sajtónapok tartása, központi előadókkal, kiadványaink terjesztésével, ebbe teológiai hallgatókat is igyekszünk bevonni. Kérés volt egy újságírói „szakmai tanfolyam” megszervezéséről is. Ezt talán január végén a Teológiai Akadémián meg tudjuk tartam. A sajtókonferenciákat pedig legalább két évenként igyekszünk majd megtartani, mert hasznos az eszmecsere és szükséges a bírálat is, hogy , jót és jól” írjunk.

Igen jó légkörű volt a konferencia, őszinte, egyenes szavak, az ügyért való felelősség és lelkesedés látszott meg. Bár megmaradna és tovább erősödne mindez a sajtó munkásaiban és az értük imádo- zókban is!

Abban, hogy a konferencia ilyen lehetett, oroszlánrésze volt a tót- komlósiaknak. A gyülekezet tagjainak gondoskodása, a gyülekezet vendéglátó szeretete, lelkészének házigazdaként megtapasztalt figyelmessége és a körülöttünk három napon át szolgálatot végző testvérek odaszánása és áldozata jó közösséget teremtett. Legyen érte köszönet mindenkinek, aki a gyülekezetben valamit is tett azért, hogy a kommunikációnak közöttünk folytatása legyen és az írott betű tanúságtételet a Szentlélek erejével e mi mostani időnkben elvégezhessük.

Tóth-SzöUös Mihály

54 lelkészözvegy és a 23 nyugdíjkiegészítésben részesülők nyugellátását állami támogatás nélkül már nem tudnánk fedezni.

így ebben az esztendőben - de így vált ez az elmúlt esztendőkben is -, a következő pénzügyi támogatásban részesül egyházunk: Államsegély (kongura) címen egyházunk változatlan összegben 5 millió forint;

a lelkészi (lelkészözvegyi, árvasági) nyugellátás kifizetéséhez 1988-ban kereken

8.5 millió forint; egyéb rendkívüli államsegélyként (műemléki templomok tatarozásához, az egyház világi alkalmazottai fizetésének bruttósításához, a sze- retetintézmények ezévi ÁFA visz- szatérítéséhez stb.)

kb. 3 millió forint támogatást kapunk az államtól Mindez összegszerűségében eléri az évi

16.5 millió forintot.

Ez az összeg a gyülekezetek saját'

bevételeinek a 35%-át teszi ki.

Ha államunk nem méltányolná egyházunk nehéz anyagi helyzetét, akkor néhány területen igen komoly nehézségekkel kellene szembenéznie egész egyházunknak.

Úgy hiszem egész egyházunk, annak minden munkaága nevében, ezért az anyagi segítségért köszönetét kell mondanunk államunknak. „

Karner Ágoston

UJEV

ESTE

IGÉJE

lKor 3,9-15

SZILÁRD ALAPON

Maga az élet úgy ahogy van - egy roppant nagy vállalkozás. Hosz- szabb-rövidebb ideje belekezd- tünk mindnyájan. Most - 1989-ben újabb részfeladatot kell felvállalnunk.

Nem tudhatjuk, hogy ez mit jelent majd számunkra. Talán a létért való kemény küzdelmet. Talán végnélküli vitákat ismételten ugyanazokkal az emberekkel. Vagy magányt, özvegyi sorsot, betegséget, súlyos terhet? Élhetünk-e megelégedetten, boldogan, áldásosán? Tudunk-e szeretni, szolgálni Istent és embert, amire elhivattunk?

Isten gondoskodott életünk szilárd alapjáról: „Más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus” Életünk alapja lehet a megfeszített és feltámasztott Krisztus! A benne való élő hit. A vele való állandó és szoros kapcsolat. A keresztyén gyülekezetbe, a Krisztus-testbe való beépülés. „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme új jött létre."

Jézus Krisztus az életünk alapja. Újra és újra tudatosítanunk kell ezt. Szükségünk van rá. Egyéni és közösségi életünkben egyaránt. - Újévi igénk szerint reálisan számolnunk kell azzal, hogy félreértések és viták adódhatnak közöttünk. Még a gyülekezetben is. De a „Krisztusban kapott kegyelem mértéke szerint” oldódnak a feszültségek és épülhet bennünk és általunk az Isten épülete.

Isten munkatársai vagyunk. Mérhetetlen megtiszteltetés, hogy Isten alkalmaz bennünket, eszközök lehetünk kezében. Ezért alázattal vállaljuk megbízatásunkat! Munkánk kollektív munka. Az előttünk . járó nemzedékek munkáját folytatjuk. Elsősorban a gyülekezetben: lelkész, felügyelő, és minden szolgálatot vállaló egyháztag egymást segítve, egymással karöltve munkálkodik. De tágabb értelemben Isten munkatársa mindenki, aki az életet szolgálja: azt védi, ápolja, igazi értékekkel gazdagítja.

A kérdés mindig az, hogy mit építünk Krisztus-alapra? Igénk szerint építhetünk rá értékes maradandót, de értéktelen mulandót is. Hála legyen Istennek, hogy életünket már most az „ítélet tüzében” éljük, munkánk próbák alá vettetik, hogy leváljék a salak, kitűnjön, mi a szalma, a szemét, minek kell megváltoznia életünkben.

Újév küszöbén a költő szavával kérjük:

Áldd meg, Úristen, számunkra az évei,

Hogy megismerjen minden lélek Téged.

Hiábavaló dolgoktól óvjon meg Megmentő kegyelmed!

Bárdossy Tibor

Imádkozzunk

Urunk! Az év elején téged keresünk. Köszönjük, hogy minden uralmad alatt történik, bármit h^z Is az új esztendő. Első és legfőbb kérésünk: tarts meg minket kegyelmedben, őrizd meg életünket és töltsd meg azt tetszésed szerinti tartalommal. Kisérjen bennünket áldásod, hogy hűséges szolgáid lehessünk. Dicsérünk és magasztalunk, hogy Jézus Krisztust tetted életünk alapjává. Ámen

60 éves a csepeli templom

Isten kegyelme bőséges

A fenti mondat jutott eszembe az elmúlt egyházi év utolsó vasárnapján, amikor felszentelésének 60. évfordulóján magam előtt látom a nagyszámú ünnepi gyülekezetét) Ezt a mondatot láttuk hatalmas feliratokon és újságcímként, hallottuk igehirdetésben, előadásban és bizonyságtételben 1987 nyarán Finnországban gyülekezetünk 28 tagjával a felébredtek mozgalmának nagy összejövetelén. Most visz- szaidéződött bennem a mondat, mert ez a hatvanéves templom is Isten kegyelmét hirdeti. Felszentelésének örömünnepe óta két ízben is oly súlyosan sérült, 1944-ben és

ban, hogy a templom fűtött padokkal várta a hálaadó gyülekezetét. Isten bőséges kegyelme nyilvánult meg gyülekezetünk iránt, amikor adakozó szeretetre indította érettünk az alppilai és juankoski (s a . vele egy közösségbe élő muuruvesi és seyneineni) finn testvérgyülekezetek tagjait.

Gyülekezetünk Isten kegyelmének ajándékaként tekintette azt is, hogy velünk ünnepeltek a helyi keresztyén gyülekezetek küldöttei is és a kerületünk társadalmának képviseletében jelenlévő dr. Böl- csey György tanácselnök, ország- gyűlési képviselő, Sipos Béláné

At ünneplő gyülekezet. Középen dr. Anza Lema főtitkár

1956-ban, hogy majdnem használhatatlanná vált. De maga a gyülekezet is több ízben sodródott súlyos krízisbe a hat évtized alatt. A templom és a gyülekezet többszöri megújulását semmi mással nem lehet megmagyarázni, mint Isten kifogyhatatlan bő kegyelmével. De azért is idéződött fel bennem ez a mondat, mert 1988 november 20-án először történt meg késő őszi időszakáltalános tanácselnökhelyettes, Kratzl Béláné a művelődési főosztály vezetője és dr. Bolla Dezső, a HNF XXI. kér. bizottságának titkára az évek óta örömmel tapasztalt kölcsönös megbecsülés és segítőkészség lelkületével. De velünk ünneplőnek éreztük a bennünket az évtizedek során többször segítő világevangélikusságot is két jeles képviselője, dr. Anza Lema főtitTiltakozás egy elhamarkodott rendelet ellen

A Baranya megyei Katolikus Papi Békebizottság és az Egyházközi Papi Békebizottság november 21-én tartott együttes ülésén egyhangú határozatot hozott:

„Folyó évi november 11.-én hivatalosan közzétették a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1988. évi 23. törvényerejű rendeletét a lőfegyverekről és a lőszerekről. Alulírottak tiltakozunk ezen törvényerejű rendelet olyan értelmezése és megvalósítása ellen, ami szerint minden 18 év fölötti magyar állampolgár szabadon vásárolhat és tarthat riasztó- valamit gáz- és légfegyvert. Megítélésünk szerint ez alapjában veszélyeztetné országunkban és társadalmunkban a közbiztonságot és az állampolgárok nyugodt, munkás életvitelét. Ragaszkodunk a fenti törvényerejű rendeletnek olyan módosításához, amely a fenti fegyverek beszerzését és használatát szigorúan a veszélyes munkakörökben álló személyekhez köti, továbbá maximálisan ellenőrzi még az ilyen állampolgárok egészségi állapotát, társadalmunkba való beilleszkedését, hivatásában a példás munkavégzést stb., továbbá a legelső, negatív jel esetén elrendeli az azonnali elkobzást ill. a fegyverviselési engedély bevonását, végül a fenti fegyverekkel való bármely visszaélés esetén a legsúlyosabb büntetést szabja ki.

Nagyobb örömmel vettük volna a fegyverektől való végleges búcsú meghirdetését. Megítélésünk szerint sokkal nagyobb politikai érettség és erkölcsi köztudat, főleg az élet iránti mélységesebb tisztelet lenne szükséges még a fenti - remélhetően csak átmeneti jellegű - rendelet megvalósításához is. Félő, hogy új rést nyit a fenti - szerintünk elsietett törvényerejű rendelet a közbiztonság romlására, a már is szorongásban élő népünk félelmeinek növelésére. Pedig valamennyiünk' feladata és kötelessége a félelem nélküli élet megteremtése és biztosítása népünk és társadalmunk minden törvénytisztelő és dolgos állampolgára számára!”

Mint ismeretes a törvényerejű rendelet végrehajtását az Országgyűlés novemberi ülésén felfüggesztették.

kárhelyettes és az ünnepi igeszolgálatot is végző dr. Nagy Gyula püspök-elnök, az LVSZ Végrehajtó Bizottsága tagja jelenlétével.

Istennek a Jézus Krisztusban ki- árado bőséges kegyelme indokolja azt is, mint az igehirdető Nagy Gyula püspök erről Jn 3,36 alapján elmondott igehirdetésében bizonyságot tett, hogy amikor az egyházi esztendő utolso vasárnapján a végső dolgokra, ítéletre, halálra és örökpleJ;ce_g.ondolunk, hálát, adhatunk és örvendezhetünk, Krisztus azért jött el, hogy legyőzze a két nagy ellenséget, a bűnt és a halált. Akik Istent szeretik remélhetik, hogy a halál kapuján átlépve az Isten kegyelmes ítélete által a boldog, teljes örökéletben részesülhetnek. - Aki hisz a Fiúban, már örök élete van. Nem saját ereje által, hanem a hit által. Ez a hit ad erőt a bűn elleni harcra és a jónak a cselekvésére családunkért népünkért és az egész világért. A hitnek az erejét sugározta ez a templom is a templomépítő elődökön, az itt szolgáló lelkészeken és felügyelőkön, presbitereken és hűséges gyülekezeti tagokon keresztül. - A hit harcában vannak győzelmek, amikor a saját életünkben tapasztaljuk meg, hogy Jézus legyőzte a bűn és halál hatalmát és ad erőt hogy mi is győzzünk a bűn felett és megszabaduljunk a halál félelmétől. Megtapasztaljuk a Szentlélek megújító erejét, amellyel képesek vagyunk Isten jó akaratát megvalósítani a családban, a mindennapi munkában és a társadalomban. - így adhatunk hálát ennek a templomnak a 60 éves szolgálatáért.

Az ünneplő gyülekezetét a Lutheránus Világszövetvég nevében dr. Anza Lema főtitkárhelyettes, a Magyarországi Evangélikus Egyház nevében dr. Nagy Gyula országos püspök-elnök, a Budai Egyházmegye nevében Szebik Imre esperes, a helyi gyülekezetek nevében Kisérdy Dezső református lelkipásztor köszöntQttek. A gyülekezet előző lelkészének, Galáth Györgynek a köszöntését Vető István egyházkerületi lelkész tolmácsolta. Résztvett az ünnepségen hozzátartozóival együtt a gyülekezet első választott lelkészének, Vá- rady Lajosnak az özvegye is.

Áz ünnepi közgyűlésén Isten gyülekezetei megtartó kegyelméért hálát adva gondolhattunk a templomépítő elődökre, közülük különösen is Oláh Károly lelkészre, Hauschild Emil felügyelőre, Szla- bey László gondnokra, Zachár János témplomgondnokra, Vojtka József templomvezető mérnökre. Mindazokra, akik segítették a templom megépülését. A viszontagságos idők ellenére megniaradt emlékekből pedig kiállítást rendeztünk Csortos Gábor segítségével mindnyájunk tanulságos es felelősségünk ébresztésére, hogy hatvan * év múlva utódaink is hálát adhassanak ebben a templomban. Isten templomot és gyülekezetét megtartó kegyelméért. Mez6sj G ö