Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-11-05 / 45. szám
Evangélikus Élet 1989. november 5. E0 01 jf*is GYERMEKEKNEK Egyháztörténeti arcképcsarnok i 36. I TOTÓ ; I Kedves Gyerekek! I Végétért az a sorozatunk, melyben ezúttal Luther Mártontól kezd- | ve napjainkig menően próbáltunk bemutatni érdekes személyisé- . geket. Életük és tanításuk ismertetésével az volt a célunk, hogy ezáltal többet tudjatok a keresztyénség történetéről, továbbá hogy követhető példákat lássatok magatok előtt. A tavalyi soro- 1 zathoz hasonlóan most is játékos TOTÓ keretében adhattok I számot ismereteitekről. Bátran vegyetek részt ebben a játékban I minél többen I Keressétek elő az Evangélikus Élet példányait július i 2-től a múlt heti számig. Szülők vagy lelkészek, hitoktatók segítsé- | gét igénybe lehet venni. Pályázhat bárki 16 éves kor alatt, akár ( egyénileg, akár csoportosan. A megfejtéseket lapon vagy levél- . ben lehet megküldeni lapunk címére: Evangélikus Élet Gyermek- rovat, Budapest Puskin u. 12. 1088. Beküldési határidő: december 1. A helyes megfejtést beküldők között 3 db Képes Gyermekbibliát sorsolunk ki. Jó játékot, sok sikert kíván a Gyerekrovat nevében 1 1. Melyik pápa közösítette ki Luther Mártont 1521-ben? 1 IX. Leó 2 X. Leó X XXIII. János 2. Mihez képest tekintette Münzer másodlagosnak a Bibliát? 1 Az állami törvényekhez képest. 2 Az egyházi tanítóhivatalhoz képest. X A belső hangként megszólaló lelkiismerethez képest. 3. Milyen elnevezéssel szokták Me- lanchthont emlegetni? 1 „Németország tanítója" 2 „Az egyház tanítója” X „Luther legjobb tanítványa" 4. Melyik kérdésben nem tudott Luther és Zwingli megegyezni Marburgban? 1 Az úrvacsora 2 A keresztség • X A pápa hatalma 5. Melyik városban hozott létre árvaházat, polgári iskolát és tanítóképzőt Francke? 1 Wittenberg 2 Halle X Jena • 6. Mi a szövege annak a korálelő- játéknak, amelyet Bach halálos- ágyán diktált, immár vakon? 1 (me, trónod elé járulok, Uram. 2 Úristen, hozzád kiáltok X Ki dolgát mind az Úrra hagyja 7. Mióta jelenik meg nyomtatásban az Útmutató? 1 1700 2 1728 X 1731 raoiny lamas 8. Milyen felekezethez tartozott John Mott? 1 evangélikus 2 metodista X református 9. Milyen helyiségben indította el Moody Chicagóban vasárnapi iskoláját? 1 egy baptista imaházban 2 egy polgári iskola épületében X egy kibérelt kocsmahelyiségben 10. Milyen jelszóval folyt a Söder- blom által rendezett ökumenikus világgyűlés? 1 Gyakorlati keresztyénség 2 Hit és egyházszervezet X Jézus megszabadít és egyesít 11. Melyik folyó partján fekszik Lamberene, ahol Albert Schweitzer gyógyított? 1 Nílus------2T£ufFátesi>-----X Ogowa 12. Mennyi ideig volt pápa XXIII. János? 1 Fél évig 2 Négy és fél évig X Tíz évig 13. Miben hatott Gandhi Martin Luther Kingre? 1 Az erőszakmentesség tanításában. 2 Az előadókészségben. X A Biblia megbecsülésében. 13-F1 írd le 10-15 mondatban, hogy a felsorolt személyek közül kinek a példáját találtad a legizgalmasabbnak, és miért! A VASÁRNAP IGÉJE Fii 1,18-27' PÁL ÉLETVEZETÉSI AJÁNLATA Hogyan fogalmazódik meg napjainkban az élet értéke, értelme, minősége? Értékcsökkent ember sanyarú sorsát éli az, aki a profit, a siker, az utazás, a márkás holmik szempontjai fölé más értéket nem emel. Szánandó az az ember is, aki életenergiáját fontossága megőrzéséből, rögeszméi átmentéséből és embertelensége konzerválásából meríti. Ezek a tragikusan valóságos, mindannyiunkat elérő szennyező anyagok fel- ismerhetetlenné torzítják a teljesértékű, életképes embert... A „nem az az életben tartó erő amid van; akivé sminkeled magad” - erőteljes, figyelmeztető dallamát újra és újra elnyomja a „nekem is úgy kell élnem, ahogyan másoknak!” - követelő ordítása. Keresztyén elemekkel dúsítva ez a szomorú földhözragadtság nem ölt ápoltabb külsőt. Az evangéliumi szótár bizonyos megtanult és gyakran használt kifejezéseivel élve még a krisztusi élet titkának analfabétái maradunk. így észrevétlenül akár el is veszithetjük a teljes élet esélyét. Krisztus titka, az evangéliumi élet nem egyszerűen sajátos gondolatrendszer, nem is csupán a világ egyfajta speciális látásmódja. Nem pusztán testvériség, humanizmus. Nem is misztikus életközösség egy sejtelmes világgal, nem is szociális jótékonykodás. .. Pál apostol feltételezett római sírján aranyozott betűk hirdetik az apostol hitvallását, a keresztyén ember életértelmezését: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Mihi vivere Christus est et móri lucrum!) Pál éltetője az alkotás perceiben, a csoda hirdetésének lendületében, a rabság szorításában is Jézus Krisztus. Minden helyzetben az evangélium méltóságával éh a teljes értékű ember életét. Összhangban Isten tervével, elkötelezésben minden jóval, szövetségben mindennel, ami Jézustól nyer értelmet, szépséget. A hóhér is elkulloghat, mert mit tud kezdeni azzal, aki jutalomként köszönti a halált. Az élet lényegének felismeréséhez vezet bennünket az apostol. Az értékek kaotikus zűrzavarában, az életértelmezések használhatatlan szövevényében, korunk bénító bizonytalansága közt élők számára ajánlja az evangéliumi életvezetést: „Krisztus evangéliumához méltóan viselkedjetek !” - Az örökkévalóság keretébe helyezi a hétköznapit. A mindennapok házhoz jövő eseményeiben, a karnyújtásnyira lévő feladatok vállalásában, a pillanat sürgető követelésében, a most és a ma átláthatatlan gondjainak rendezésében; a magunk vagy mások által létrehozott rabság méltóságteljes elviselésében ragadható meg az „odaát” üzenete. így valósítható meg a Pál apostol által javasolt életprogram. Ezek által fényessé lesz, rangot kap a mindennapi, a természetes... L. Sztankó Gyöngyi IMÁDKOZZUNK Urunk! Vergődésünk megértője, örömeink ajándékozója vagy. Az élet hétköznapi perceiben, mindenhol érj utói bennünket életbentartó szere- teteddel! Amen. „írok nektek, ifjak...” LEVÉL KELET-BERLINBŐL Kedves Kati! Szívesen emlékszem vissza a Budapesten töltött napokra. Tudom, még mindig csodálkozol azon, hogy visszajöttem az NDK-ba, hiszen olyan kézenfekvő lett volna nyugatnak venni az irányt. Barátaim közül sokan már nincsenek itt, a többiek pedig csak azért maradtak, mert ők már nem kaptak vízumot. Sajnálom, hogy levélben nem írhatom meg, mennyi minden történik itt nálunk ezekben a napokban. Lassan a döntő pillanatoknak kell eljönniük. Ha az ember végigsétál Berlinen, vacoghat a félelemtől. A belvárost teljesen elkerítették és körülvették a rendőrök, mert „bizonyos” emberek nem mehetnek be. Én is ezek közé tartozom, de mivel most éppen levélhordóként dolgozom, mégis bejutok oda. (Emlékszel, mondtam, hogy tizenhét munkahelyről is elutasítottak, mivel az iskolában rossz kádernek minősítettek, hiszen nem léptem be az FDJ-ba, a kommunista ifjúsági szervezetbe, no meg a szüleim lelkészek.) A most zajló tüntetések némileg félelemben tartanak, de reménykedem, hogy a rendőrség nem lesz túlságosan brutális. A napokban országunk megalakulásának 40. évfordulója alkalmából nagy katonai parádét tartottak. Ennek jegyében valósággal átrendezték a várost: katonai egységek vonultak az utcákon, ágyúk dübörögtek végig a városon, minden öt méteren egy fegyveres katona állt. Fővárosunk valóságos puskaporos hordó - ki tudja, nem robban-e egyszer. Levelemhez mellékelem azt az érettségi dolgozatomat, amit „Berlin mint a béke városa” címmel kellett írnom, a Neues Deutschlandból vett következő mottó alapján: ,^finden fáradozásunk az antimihtarizmus és a kölcsönös megértés jegyében zajlik.” Ebben ezt Írtam: „A 11. osztály végén nem kezdődik el rögtön a nyári szünet. Nem, hanem egyenruhákat és surranókat osztanak ki, polgári védelem címén két hét katonai kiképzést kapunk. Nekünk ez a következőket jelenti: be kell fogni a szánkat, teljesítenünk kell a parancsokat, anélkül, hogy gondolkodnánk. Bábukra lövünk, gránátokat dobunk, az iskolaudvaron menetelni tanulunk, diáktársaink utasításait kell követnünk. így tanuljuk az ellenség megsemmisítésének módját. Az újságban azonban azt olvasom: antimihtarizmus és megértés. Számomra érthetetlen, ilyesmi hogy történhet éppen a mi országunkban, hiszen hasonló jelenségek itt már ötven éve is voltak.” Tanárom akkor megtagadta dolgozatom értékelését, szavaimat náci propagandának minősítette, s kilátásba helyezte, hogy mindennek még lesznek következményei. Nem is csoda, hogy nem vettek föl az egyetemre, végül is kitűnőre sikerült érettségim ellenére, de még normális állást sem kaptam az iskolai jellemzés miatt. Az utóbbi egy héten négyszer vittek be a rendőrségre, október 7. és 8. szörnyű éjszakáit soha nem fogom elfelejtem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen mértékű brutalitás létezik, hogy a mi történelemmel terhelt utcáinkon ilyesmi előfordulhat. Szojnbaton húsz órán keresztül tartottak fogva. Amikor végre kiszabadultam és haza akartam menni, gyanútlanul egy másik razzia áldozata lettem, amely még kíméletlenebb volt. Ezek a templomi összejövetelt is meg akarták zavarni - a tüntetések általában innen indulnak -, de szerencsére ez nem valósult meg. Eddig sikerült szüleim elől eltitkolnom a rendőrségen töltött időt. Miközben húsz társammal együtt arccal a fal felé álltam, és minden egyes mozdulatomra egy gumibotütést kaptam, értesültem arról, hogy az utolsó szabad határt, a csehszlovákiait is lezárták. Ezek szerint már oda sem szabad utaznunk... Nem tudom, mit mondjak, mit gondoljak erről, mindenesetre nagyon megdöbbentő. Városunkban minden ember nagyon rezignált, úgy érzem magam, mint egy temetésen. A legnagyobb berlini templomban minden este áhítatot tartunk, a Lipcsében letartóztatottakra gondolva, akiket még mindig nem engedtek szabadon. Ismerőseim tegnap születésnapot ünnepeltek, amit a rendőrök Ölyan erőszakosan megzavarták,' hogy lakásük füdst1 álig'’Ifik? ható. Néha már felteszem magamnak a kérdést: tényleg jól tettem-e, hogy tőletek, Magyarországról visszajöttem az NDK-ba. Ne csodálkozz azon, hogy a borítékra idegen nevet és címet írtam feladóként, így biztosabb. Leveledet erre a címre küldd, mert mi már nem kapjuk meg a postát, még cenzúrázva sem. Minden jót kívánok nektek. Nagyon kérlek, gondoljatok ránk. Szeretettel üdvözöllek: M. Fordította: Béndek Katalin Két vers az emigrációból A ZOMBAI TRAGÉDIA NYOMÁBAN Görög Tibor Buenos Airesből írja: A napokban egyik barátom egy kis verses kötetet adott ajándékba. Egyszerű, de meleg hangú kis versek vallanak arról, mit jelent távollenni a hazától. Az író: dr. Kulcsár Balázs, Tapolcán született. Budapesten, majd a kitelepitéskor Sümegen volt ügyvéd. 1956-ban Brazíliába emigrált. Két versét küldöm szeretettel. Ánzix Ha bujdosót szomorkodni látok, tudom, hogy aznap hazulról kapott egy hangulatos, szép képeslapot. Rajta volt biztos a Halászbástya, a Nagykörút, vagy akár a Tabán... Megérzem mindezt szomorú szaván. Aki hazulról ánzixot küldöz a bujdosónak, mit tudja, mi fáj... Milyen sebet szakít egy régi táj... Ha tavaszlik nálunk... Elűzhetett a régi sorsod: elnyomások, vagy forradalmak, - te megmaradtál idegenben hazavágyó, örök magyarnak. Majd egyszer, testvér, tán üzennek, hogy béke van már, gyere vissza! S álmatlan szemek hulló könnyét a hazai föld mind beissza. Határainkon akkor csend lesz és újra dalol a pacsirta. Nem kell tovább bánatot bírni, ha az ember addig kibírta. Távoli magyar, mint a fecske, térj vissza, ha tavaszlik nálunk! Majd pelyhes fészkek melegével, s szabad mezőkkel megkínálunk! Ismert történelmi tény, hogy az 1740- es években Zombáról elmenekült családok építették föl az orosházi pusztán Orosházát. Mielőtt a különböző forrásokat összegyűjtve és egyeztetve megpróbálom kideríteni, mi, hogyan is történt s, hogy hány család vándorolt el ilyen távolra, lássuk Zomba korábbi századait: I. István 1015-ben a pécsváradi bencés apátságnak 41 helységet adományozott, ezek közül a harmadiknak szerepel Zomba, a negyediknek Sa- garth vagy Zakor, vagyis Szekszárd. (II. Géza király írja 1158-ban, hogy az oklevél eredeti példánya elégett, tehát az ő átirata egy másodpéldányáról készülhetett - és ezt később ketten másolták le: Fehér György és előtte Hevenesi Gábor.) Zombáról ezt írják az első király korában, lássuk magyar fordításban: - A harmadik Zomba nevezetű, melyet napkeletről határol a Nagy Árok, Délről pedig Ravaszluk, napnyugatról Bu- kaháza, északról a Nagyút. - A pápai tizedösszeírásban Ódány templomos helyként szerepel, mely Zombával szomszédos helység, Miklós nevű papja 1333-ban 20 báni dénár tizedet fizet, ez körülbelül 200 főnyi lakosságot jelent. - A török defterek szerint az 1580-as években Ódánynak .39, Szentgálnak 8, Zombának 11 adózója van. így az adóösszeírás elől elszököt- tekkel együtt Zombán ekkor még 15-20 család élhetett. (Korabeli példák mutatják, a törökök a legszegényebbeket ki is hagyták az összeirásból.) 1603-ig megmaradt itt a magyar lakosság, de ekkor, hogy a tatárok Si- montomya környékén telelnek, Tolna megye helységeinek nagyobb része elpusztul, köztük Zomba és környéke is, csak Mucsiban és Lengyelen marad néhány magyar család, ezután 1704-ig rácok lakják a vidéket. Az 1703-as megyei összeírásban Zomba nem szerepel, azonban Darvas József azt írja az „Egy parasztcsalád története” című könyvében, hogy anyai őse, Kabódi Mihály egésztelkes jobbágy 1699-ben már Zombán van, „2 forintot fizetett robot megváltás címén, ezenkívül kilencedet is szolgáltatott.” Érdemes megjegyezni, hogy Gyünkről is azt tudták 1728-ban, hogy lakói mind 1725-ben települtek, pedig az 1698 körül oda települt „hét pár jobbágyok” közül ekkor is ott található négy család. A Pápa melletti Csótról szöktek és Bárány György evangélikus lelkész „Nagyvázsonyból alá men vén” ott talált reájuk. 1699. január 6-ika, a karlovicai béke napja előtt már ott vannak, mert Bárány György látogatása még a „Török háború" idején történt. Az 1728-as összeírásban azt írják, hogy 1725-ben települt újra Zomba, a kutatások szerint a Felső-Rábaközből és Győr megyéből települtek lakosai. Ekkor 28, 1741-ben pedig 69 a családok száma, közülük 15 német család, akik 1732-ben érkeztek Zombára. A katolikus földesúr, Döry Adám vallási elfogultságból üldözni kezdte a zombai evangélikus magyarokat, eltiltotta a szentbeszédeket, melyeket pedig a „tudós és jámbor” Dénes Sándor iskolamester tartott, majd Dőry elvette és a németeknek, a katolikus németeknek adta imaházukat. Robotot is többet követelt a magyaroktól, mint ami a szerződésben elő volt írva, aztán senkit sem engedett közülük bevétetni a községi elöljáróságba, csak németeket. Ezt már a magyarok alig tűrhették el, 1744. április 20-a körül az 54 magyar család közül 29 vándorútra indult, átment a Dunán, Tiszán - és Békéscsabán megállapodva, Harruckern János bárótól elkérték és kibérelték az orosházi pusztát, egyelőre 400 forintért - és felépítették Orosházát. Megrázóan vallja a régi írás: „Keserű fájdalmaik közt elhagyák házaikat, szántóföldjeiket, jogaikat - és bujdosva jobb hazát keresni indultak... nemcsak szántóföldeket, legelőket és lakhelyeket kaptak, hanem egyúttal szabad vallásgyakorlatot is. öreg tanúk bizonyítása szerint Dénes Sándor, a települőkkel eljött iskolatanító amott félbeszakadt hivatalát azonnal folytatta." írja 1844-ben Balassa Pál orosházi evangéliküs lelkész. Orosházán már 1744 szeptemberében elkezdte az evangélikus lelkész az anyakönyvezést. Az más forrásban is jelentkezik, hogy még ezévben 70 párra szaporodott az Orosházára települtek száma. - Darvas József szerint októberben a települők visszamentek Zombára a családjukért és visszaütjük előtt való éjjel megtámadták az alszegi németeket. „Az házaknak ajtójait kiemelgették, törék, némelly egyéneket vé- rengzőleg megsértegetének.” Amint az egykori írás mondja. 1746-tól 1752-ig még 9 magyar család költözött el Zombáról Orosházára, tehát bizonyíthatólag összesen 38 zombai család. Főügyvívőik voltak: Ravasz György, Rajki Pál, Szilasi István, Szalai János, Sitkéi Mihály, Német György (ő Gyönkről került Zombára), Győri István, Köcze István. - Orosházán még megvan a harang, amit az oda költözött zombaiak magukkal vittek. Hajdú Mihály debreceni történész kutatásai szerint az orosháziak 80%-a közvetlenül Tolna megyéből települt Orosházára! Csatlakoztak a zom- baiakhoz vagy mentek utánuk sár- szentlőrinci és tamási evangélikusok. De nem győznénk sorolni a Tolna megyei helységeket, áhonnan származhattak orosházi családok. Andorka Sándor kétyi evangélikus lelkész vallomása szerint az orosháziakban jobban él a kapcsolat ápolásának hagyománya és érzése, mint a zombaiakban. Ők büszkék arra, hogy zombai származású elődeik építették föl Orosházát. Az 1930-as években egy orosházi ember, Fekete Sándor kerékpáron „többször ide zarándokolt Zombára.” Mondta a lelkész úr ottani látogatásomkor. Hegedűs László
