Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-11-05 / 45. szám

Evangélikus Élet 1989. november 5. A nagytarcsai szárnyasoltár hétkarú gyertyatartója A CÉL AZ, HOGY A LÉLEK ÁLTAL ISTEN HAJLÉKÁ VÁ ÉPÜLJENEK Reformáció, az egyház hónapjá­ban tanulságos egy titokzatos bib­lia (ó-újszövetségi) tárgyat sze­mügyre vennünk. Ez a hétkarú mé­csestartó, a MÖNÓRÁH. Az ószövetségi sátortemplom több egylángú gyertyatartóján kí­vül volt egy különleges, egy darab­ból képzett arany hétmécsesű áll­vány. Héber neve nem egyszerűen tárgyat, fényt jelent. Főnévi igenév: világító. Cselekvés. Jelentőségére 2. Móz 25 szigorú előírása utal. ember különleges antropológiai kapcsolatára is utal (Jn 1,9; Mt 5,14) * * * A nagytarcsai számyasoltár Mö- nóráh-ja a mózesi előírás szerint készült stiláris egységben a temp­lom többi faragványaival. Az Ó- és Újszövetség egységét jelzi, hogy a Golgotán Megfeszítettel együttes alapon van ábrázolva oltárunkon. Érdekes: a szokványos ábrázolá­sokat a római Titus-diadalíven lát­1. Egy középső állványt négy részre oszt négy, fölül mandulavi­rág formájú gömb. Bevett ősi szim­bolika szerint a kör a végtelenség, az örök jelképe. Az átmérője körül megfordított kör a térből gömböt hasít ki. Az arany gömb Isten vi­lághatalmát jelzi. Ma úgy mond­hatjuk: a makrokozmoszt, az uni­verzumot. A mandulavirág ezzel szemben a finom, .kicsi kezdetet jelzi. Pl. Áronnál, Jeremiásnál (4 Móz 17,8; Jer 1,11.). Olyasmi, mint Jézusnál a mustármag (Mt, 13,31) A két véglet, a Makro- és mikrokoz­mosz: Isten a legnagyobban és leg­kisebben (1. Kir.19,12). 2. A középső főág három gömb­jéből három pár, ugyancsak man­dulavirágos gömbben végződő kar ágazik ki jobbra-balra. Összesen lCj gömb ,(a hatalom jelképe) és a teljesség szarnia szerint 7 mécses: Az egész az Újszövetségben világo­sodik meg. A) A fény teljessége. Mint Atya (2 Tim6,16), Fiú (Jn 8,12), Szentlé­lek (Jel 4,5). Pál így tapasztalta meg az őt megvakító, megperzselő. „A Napnak fényességét meghala­dó világosság” ApCsel 26,13) B) Az egyház teljessége, időben és térben. Jel 1-2 rész, különösen Jel 1,12 és Mt 28,20 összefüggésé­ben. Ez teszi időszerűvé az Egyház hónapjában, a Reformáció ünne­pén ezt az ismertetést. C) Tanulságos, hogy ez a har­madik vonatkozás az Egyház kere­tén belül (Mt 5,14-15 Isten és az ható relief határozza meg. Ezen a bibliai előírásokkal nem ismerős szobrász csak a kétkarúság feltűnő külsőségére szorítkozott. A mai Iz- ráel szimbóluma is csak egy hatal­mas stilizált felségjelvény Jeruzsá­lemben: a MÖNÓRÁH. (A közel­múltban a TV-ben láthattuk, hogy renovált szegedi zsinagógában lé­vő mönórán fellelhetők talán az előírt elemek.) Elkészültének előzményei: 1939 őszén stipendiáns segédlel­készként néhány hetet tölthettem Finnországban. Ott kaptam egy finn nyelvű Bibliát. Első és hátsó fedelén egy-egy szimbólum volt. A kettő együtt jelezte, hogy az ó- és újszövetségi teljes Szentírást. Az első táblán egy kereszt jelezte az újszövetséget. A hátsó táblán pe­dig egy hétkarú gyertyatartó jelen­tette az Ószövetséget. Talilóap. a hátsó fedélen,, pipit a héber írás jobbról balra halad és egy könyv­nek az „eleje”-hátul van. Sőt, finn templomok oltárain elég gyakran láttam hetes gyertyatartót. Hazatérve bibliaórákon bizo­nyára tettem említést róla igema­gyarázat alkalmával. Közel 20 évvel később egy 87 éves hívünket temettük. „Sareptai özvegynek” neveztem. Mert Tár­csára kerülésemkor a háború alatti jegyrendszeres világban ő volt az, aki mint Illésről a sareptai özvegy, a maga szegénységéből gondosko­dott rólam, a magános fiatal lel­készről. Nem tudom, ki más tette volna meg... mécses a világosság teljessége az egyszerű egyágú mécsessel szem­ben, amelynek nincs szimbolikus jelentése, csak világító eszköz. (Pl. a hatalmat jelentő tíz db egyágú mécses is szerepel az Ószövetség­ben 2 Krón. 4,7. stb. jobbról- balról ötösével elrendezve, mint pl. oltárainkon a 3-3). Ha egy kört átmérőjénél körbe­fordítunk, a térből gömböt hasít ki. A kör tehát idő: örökkévalóság; a gömb a végtelen tér jelképe. A mandulavirág bibliai előfor­dulása a kicsiny kezdet (Zak. 4,20), mint pl. az Újszövetségben a mus­tármag. A mécsesnél Istennek a mikrokozmoszban mutatkozó ha­talmát jelenti. A gömb pedig a vi­lágmindenségben, a makrokoz- moszban nyilvánuló hatalmát. A mécsestartó kiképzése minden­ben az ószövetségi előírást követi. Csak a karok ágai és a talp került stiláris egységbe templomunk ma­gyaros motívumú gyertyatartói­val, csilláraival és falikarjaival. Újszövetségi vonatkozása is van a hetes mécsestartónak. Jel. 1-ben az Egyházat jelenti időben és tér­ben, amelyben Jézus jár-kél. Jel 4,5-ben pedig a Szentlélek, Isten hét Lelkének a teljessége. Ezért van egybeépítve a golgotái Ke­reszttel, ill. a Feszülettel... 2. A virágvázák. Jel. 4,8-ban a négy Szellemi Lé­nyen a négy evangéliumot érti az egyház. Az angyal: Máté evangé­lista. Márk evangéliumának orosz­lánja Krisztus hatalmát jelenti. Lu­kács evangéliumának bűnáldozati tulka a Bűnösök Barátját hirdeti. A magasröptű sas János teológiá­ját jelenti. Ezért ősi egyházi szokás szerint a négy virágvázán egy an­gyal, egy oroszlán, egy bika és egy sas domborműve látszik... GyOri János Építkezés és épülés Ez volt a témánk szeptember 24- én délután, amikor presbiteri talál­kozóra gyülekeztünk össze közel százan Pest megye délebbi gyüle­kezeteiből Tápiószelén. Dr. Smidéliusz Lászlónak, a he­lyi gyülekezet felügyelőjének kö­szöntő szavai után Bárdossy Tibor irsai lelkész nyitóáhítatával kezdő­dött a konferenciánk. Az igehirde­tés lKir 8,27-30 alapján rámuta­tott, hogy a templomot nem ma­gunknak, hanem Istennek kell épí­tenünk. őt ugyan nem zárhatja magába egyetlen épület sem, hi­szen Ő tölt be mindent. Mégis a templom arra szolgál, hogy ott Is­ten neve megismerhető legyen, és nevét mi ajkunkra vehessük. „Az építkező gyülekezet” cím­mel Zászkaliczky Pál ceglédi lel­kész előadását hallgattuk meg ez­után. Miért szükséges az építke­zés? Mert az élet jele! De építkezni kell azért is, mert öregszenek az épületeink. Van úgy is, hogy ko­rábbi épületeit kinövi egy gyüleke­zet. Vagy új gyülekezeti szükségle­tek jelentkeznek (gyülekezeti há­zak építése pl.), esetleg művészi stí­lusváltás az oka a munkának. Mi kell az építkezéshez? Mindenek előtt hit! Azután persze pénz is. De nagyon fontos az is, hogy jó szak­embert találjunk és válasszunk. Ne csak épületeinkre gondoljunk azonban: önmagát is építenie kell a gyülekezetnek! Ennél a belső építkezésnél az alap csakis Jézus Krisztus lehet. Minden egyes „tég­lát” meg kell becsülni, vagyis min­denki fontos. Az összekötő „mal­ter” pedig a szeretet. A cél az, hogy a Lélek által Isten hajlékává épül­jünk (Ef 2,20-22), ahol otthont ta­lálhatnak az otthontalanok! Keveházi László esperes egyhá­zunk nagy ügyeiről, építkezéseiről tartott beszámolót. Szó esett a Teológiai Akadémiáról és a Gim­náziumról, örömökről és gondok­ról. Hallhattuk, hogy kapcsolatok épülnek sok irányban, és az is elő­került: lehet, hogy sok mindent vissza fog kapni az egyház. Egy­házmegyénk helyzetét egy kicsit a statisztika tükrében is fölmérhet­tük. Ami nagyon erőteljesen csen­dült ki az elhangzottakból: égető szükség van munkásokra az egy­ház életében! A kis tápiószelei gyülekezet nagy vendégszeretettel fogadta templomában és vendégelte meg a korábbi parókián (mely ma konfe­renciák helyéül szolgál) a találkozó részvevőit. Jó volt látniuk az össze­jött presbitereknek, hogyan szol­gálhatja egy üressé lett parókia is (mivel helyben ma nincs lelkész) Krisztus egyházának épülését, a misszió végzését. Milyen jó lenne presbitereinknek evangélizáló és hitmélyítő csendesheteket is tarta­ni itt! Mert figyelve a jelenlévőket arra kellett gondolnom: ránk férne a lelki ébredés és épülés, hogy holt vallásosság helyett épüljön az Úr Jézussal minél többeknek élő kap­csolata. És így épüljön az egyház... Adámi László Reményik Sándor A lehetetlenség kapujában Körülbelül egy év múlva egy hétfői napon a reggeli istentiszte­letről kijövet, csendesen ballag­tunk a parókia felé orgonista szol­gálatot teljesítő feleségemmel. Hir­telen támadt egy gondolatom: „Tudod, mit szeretnék az oltá­runkra? Suomiban láttam az oltá­rokon hétkarú gyertyatartót.” - „Ó, az nálunk nem menne” - felel­te. „Én se hinném, csak ilyen gon­dolatom támadt...” Másnap, kedden az istentisztelet után látom, hogy két-három asz- szonyka vár rám a kijáratnál. Ke­rülgetés után félénken kibökik: közeledik Édesanyánk temetési év­fordulója. Arra gondoltunk, lehet­ne-e oltárunkra egy hétkarú gyer­tyatartót ajándékozni? Egyszer tetszett említeni, hogy Finnország­ban szokás. Meglepetésként hatott reám. És még hogy éppen az „én sareptai özvegyem” emlékére...! Gyönyö­rűen elkészült az évfordulóra. Nem volt ellenvetés. Nem tőlem indult ki. Más is emlékezett talán az évekkel előbbi bibliaórára. És egy nyolcgyermekes első világhá­borús szegény özvegy emlékét őrző gyermeki szeretet ajándékozta.- Valójában: „mécsestartó". (Héberül: „mönóráh”, azaz: „szö- vétnek”) 2. Móz. 25-ben találjuk Isten rendelése szerinti pontos elő- és leírását. Egy egyenes szárat kel­lett négy mandulavirágos gömbbel kiképezni. Az alsó három gömbből jobbra-balra egy-egy felfelé ívelő ugyancsak mandulavirágos arany­gömbben végződő kar indult ki. Ily módon hét mandulavirágos gömbön helyezték el a hét mécsest. Mikor Titusz római hadvezér le­rombolta a jeruzsálemi templo­mot, a Rómában épített diadalka­pu domborművein ábrázolt zsák­mányok között 6-8 katona épp ezt az eredetijében kb. 60 kilós mécses tartót viszi. Érdekes történeti bizo­nyíték. A pogány szobrász termé­szetesen nem tudott az isteni elő­írásokról. Egyszerűen csak a külö­nös hétkarúság volt a szembetűnő. Ez volt a fő zsákmány,, hisz színr aranyból készült. Talán ez az egyetlen íénnmárádt ábrázolás az oka, hogy általában sehol sem lá­tunk „szabály szerint” elkészített mécsestartót. Csak a „hétkarúság- ra” szoktak ügyelni. A mai Jeru­zsálemben is egy hatalmas stilizált nemzeti szimbólumként áll a Mö­nóráh szobra. Egyházi szimbólumokkal való foglalkozásaim folyamán a követ­kezőkre ügyeltünk az elkészíttetés­nél. (Sugár Gyula, áz „Ecclesia” faszobrászművésze volt a kivitele­ző): A kör az örökkévalóság jele. (A hármas kör pl. a Szentháromság) A hetes a teljesség száma. A hét V Nem akarom, - és minden versben mégis A Te nevedet építem bele, Isten, holt szívem élő Istene - Mint faltörő kos a kőfalakon, A soraimon rést üt a neved, ­Tán csak szokás, - hisz Tehozzád kiáltnak Nyomorúság idején mindenek. ­Isten, üres szó, vagy végtelen teltség, Mondd meg nekem most: mért nem teheted, Hogy akik egymást oly igen szerették, Varázsütésre mind eltűnjenek? Mért van az a gyilkos: egyik előbb? És mért parancs, hogy a más végignézze Mindig, mindig a halálbamenőt? és mért kell tépnem magamat azon, Én menjek-e előbb, vagy menjen ő, S engem ne lásson a ravatalon? Mért nem egyszerre, egy harangütésre Ragadtatnak az egymást szeretők Megnyíló földbe, vagy megnyíló égbe?! A lehetetlen kapujában állok. Tudom, Uram, hiába zörgetek, S tudom, hogy őrület, amit kívánok, - De hidd el, jobban dicsérnének téged Az egy csapásra megszűnő világok, Az egy szélroham-eloltotta lángok, Az egy ütemre megállt szívverések! y A Fasori öregdiákok Baráti Körének tisztújító közgyűlése az alma materben Hogy rohan az idő! Még szinte csak tegnap volt, hogy 1984. október 5-én az egykori fasori gimnázium dísztermé­ben többszáz, rendkívül lelkes egykori diák hivatalosan is megalakultnak nyilvánította a Fasori Öregdiákok Ba­ráti Körét, s megválasztotta annak ve­zetőségét. Pedig azóta öt esztendő telt el! S az idén, ugyancsak október 5-én - a dátum korántsem véletlen -, ismét összegyűlt közel kétszáz egykori diák, hogy megtartsa a baráti kör tisztújító közgyűlését. A legfontosabb, hogy a közgyűlést a fasori gimnázium díszter­mében tartották, mert poraiból éleme- dett Phoenixként az alma mater újra működik. A FÖBK alapvető feladatának te­kintette a gimnázium újraindítását. Tett is érte. Hogy mit, és mennyit, azt szépen foglalja össze dr. Gyapay Gábor­nak, a gimnázium igazgatójának a ba­ráti kör vezetőségéhez intézett levele. „Nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy iskolánk újjászületése alkalmából köszönetét ne mondjak a FÖBK-nak. Ez a kör döntő szerepet játszott az iskola újjászervezésének napirendre tű­zésében, a különböző fórumok meg­nyerésében, a volt diákok bevonásá­ban, az újjászervezés szellemi és gya­korlati munkájában. Az évnyitó ünnepségsorozat hallat­lan sikere is jelentős mértékben a baráti kör áldozatos és körültekintő munká­jának, nem utolsósorban anyagi áldo­zatainak köszönhető. Az iskola már most kézzelfoghatóan érzi mind a ha­zai, mind a külföldi volt növendékei féltő gondoskodását és hathatós segít­ségét. Hálás köszönetét kell mondanom az egész tanári kar nevében és egyúttal azt is kéfném, hogy a baráti kör a jövőben is folytassa áldozatos tevékenységét, hisz az iskola újjászervezésének nehéz munkájában nagyon is rászorulunk minden segítségre, sőt a baráti kör tá­mogatására új területeken is szükség lesz.” A levelet dr. Cselőtei László elnök olvasta fel és megteremtette vele a köz­gyűlés jó alaphangulatát, amit csak fo­kozott egy élmény, Bitskey Tibor egy­kori fasori diák, dr. Remport Elek egy­kori tanár „Vallástétel” című költemé­nyét adta elő. A napirenden dr. Vitális György tit­kári beszámolója szerepelt az elmúlt öt év tevékenységéről, dr. Szegő Miklós tájékoztatója az iskolamúzeummal kapcsolatos munkáról, és dr. Pósfay Miklós beszámolója a baráti kör pénz­ügyi helyzetéről, valamint dr. Gyapai Gábor előadása a gimnázium újraindu­lásáról. Vitális György beszámolójából a többi között megtudtuk, hogy a Ha­zafias Népfront VII. kerületi szervezete keretén belül működő baráti körnek jelenleg 1180 rendes tagja van, akik közül 322 külföldön él. Tizenhét tiszte­leti tag is van, ők a gimnázium volt rendes és óraadó tanárai, akik nem vol­tak fasori diákok, továbbá van nyolc­vannyolc regisztrált tag is: a rokon gimnáziumok baráti köreinek elnökei és titkárai, a Deák téri Leánygimná­zium nálunk bejelentkezett volt tanárai és diákjai, valamint a baráti kör és a gimnázium jótevői. A baráti kör az ötév folyamán szá­mos előadó ülést és kirándulást, továb­bá több kiállítást, műsoros délutánt és hangversenyt is rendezett, melyeken összesen több mint négyezren vettek részt. Ezek jól szolgálták az öregdiá­kok közötti barátság elmélyítését, a fa­sori szellem ébrentartását. Az 1992-ig érvényes programterv fő feladatának elsősorban az idősek számbavételét és segítését tekinti, bele­értve a rászoruló gimnáziumi tanulók segítését is. A baráti kör hozzájárul a díszterem megsérült ablakának eredeti szépségben történő helyreállításához, segítséget nyújt a második világhábo­rúban elpusztult iskolatársak emlék­táblájának, valamint egy újabb emlék- padnak a felállításához is. Természetesen a programban ismét számos rendezvény is szerepel. El ne felejtkezzünk megemlékezni arról a kegyeletes aktusról sem, amely- lyel a közgyűlés a baráti kör megalaku­lása óta elhunyt diáktársak emlékének adózott. Sajnos az ötév során kilenc­venegyen távoztak körünkből, köztük Petri Gábor professzor, a baráti kör első elnöke. Végül álljon itt az újonnan választott tiszti kar névsora (a választások során Korpolay Gyula, a baráti kör jelen levő doyenje elnökölt, aki 1916-ban érettsé­gizett). Tiszteletbeli elnök: Wigner Jenő. Tiszteletbeli társelnök: Bogsch Árpád. Elnök: Cselőtei László. Társelnök: Bendes Aladár, Farkas László, Gyapay Gábor, Bruckner Jószef, Szegő Miklós, Peskó György, Paulik Pál és Simon Ró­bert. Főtitkár: Vitális György, operatív titkár: Éles Gabriella. Titkárok: Kollár Tamás, Bendes Aladár, Szabó István. Pénztáros: Pósfay Miklós, pénztáros­helyettes : Nagy Béla, a pénzügyi ellen­őrző bizottság elnöke: Szuchovszky Gyula, tagjai: Liptay György és Lukács József. Bruckner József Egy volt levelező levele Örömmel olvastam az Evangéli­kus Élet 1989. október 1-i számá­ban Ribár Jánosnak a levelező teo­lógusokkal kapcsolatos írását, öt­letes címe adta a válasz gondola­tát. A beiskolázott 60 főnek nagyon örülök. Annál is inkább, mert az első kurzus 50-en felüli létszáma a továbbiakban erősen apadó ten­denciát mutatott és féltem, hogy az érdeklődés idővel elapad. Kishitű­ségemre erősen rácáfoltak a té­nyek. A levelezőkhöz forduló köszön­tő szót, sok, már végzett társam­mal együtt én is jóleső érzéssel fo­gadom. A meleg, bátorító szavak nekünk, végzetteknek is jólesnek. A hídverés” feladatát is örömmel felvállaljuk. Az az érzésem azon­ban, hogy itt mégis többről kell szó essék, mint egyszerű hídverésről. A kérdés felvetésénél vizsgálni kell azt is, hogy mi késztethet egy egyetemet végzett jogászt, tanár­nőt, vagy mérnököt, hogy hivata­los világi munkája mellett teológi­ára iratkozzék. Persze, sokirányú lehet a késztetés, de az alapindítta­tás mégis egy tőről kell, hogy fa­kadjon. Ez pedig az elhívás, ami­kor az „aratás Ura” szól bele éle­tünkbe. Ribár János testvérünk hasa­dásról ír, amikor egy-egy szakem­berrel folytatott beszélgetés alkal­mával igei kérdések, vagy hitünk alapigazságai jönnek szóba. Én is tudom, hogy ez mennyire így van, mert magam is átéltem ennek a hasadásos állapotnak a kínos hely­zetét. Amikor csak makog az em­ber, dadog, mint egy kisgyerek és rég elfelejtett „hittan-leckék” töm­kelegéből próbál előbányászni va­lami épkézláb feleletet és azt pró­bálja ötvözni egyéni elképzelései­vel, hogy valamiképpen ki ne lát- tassék „mezítelenségének rútsá­ga”. Igen: a „vak hitetlenség” álla­pota valóságos állapot! Ez az állapot azonban nemcsak a „tanult” ember esetében áll fenn - talán ott a legszembetűnőbb hanem gyülekezeti tagjaink széles rétegeiben is észlelhető. Persze, tisztelet itt is a kivételnek! Éppen ezért óriási felelősség van a vállunkon, lelkészeknek és gyüle­kezeti munkatársaknak egyaránt, hogy úgy állítsuk Jézus Krisztust a vak hitetlenség állapotában lévők elé, mintha - miként Pál úja - „kö­zöttetek feszíttetett volna meg.” (Gál. 3,1) Tény: mai modern korunk em­bere elhagyta az Ige igazságát és erre az igazságra kell most őket visszavezetnünk. Úgy gondolom, nem lehet csupán azt a 40 eszten­dőt hibáztatnunk, amikor nem volt divat keresztyénnek lenni, mert Istennek ereje sokunkat meg­tartott a 40 év negatív irányú pro­pagandája ellenére is. Hadd éljek én is a szóhasználat­tal; valóban „hídverésben” kell, hogy eszközök legyünk, de talán így fogalmaznám, nemcsak a teo­lógia zárt világa és az ember hét­köznapi léte közt, hanem főleg a vak hitetlenségben élők és az élő Jézus Krisztus között. Ezt a hídve- rést Isten Szentlelke végzi és mi csak' engedelmes eszközök lehe­tünk ebben a szent szolgálatban, amelynek sikeréért mindnyájunk­nak imádkoznunk kell. Talán pár szót még arról, ho­gyan léphettem ki régi - hit terén - dadogó önmagámból és gépész- mérnöki képzettségemen kívül ho­gyan és miért lettem teológus? Istennek tetszett, hogy rajtam is könyörüljön. Régen történt. Vívó­dásaim, kétségeim közepette, hosszú szünet után elővettem az elfelejtett Igét. Egyszercsak azt vettem észre, hogy a Biblia szavai kilépnek a papír síkjából, élni kez­denek és a régi hittanórák előttem mártírrá merevült Krisztusa a bű­neimet magára vállaló, élő és sze­mélyes Megváltómmá lett. Miért szolgálok? Ahogy Pál bizonyságtétele nyo­mán nem tűnik nagyképűségnek; talán tőlem sem veszik annak az én testvéreim ezt a páli bizonyságté­telt: „mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.” (Fii. 3,12.) Ezért szeretnék az ő nevében szolgálni és testvéreimmel együtt ebben a szolgálatban helyt állani. Ráskai Ferenc gyülekezeti munkatárs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom