Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-01-29 / 5. szám

Evangélikus Élet 1989. janiiAr 29. GYERMEKEKNEK • • Osszeteszem két kezemet —11 A Miatyánk Állhatatos János szász válasz­tófejedelem, a reformáció rendít­hetetlen híve, 1528-ban egész biro­dalmában elrendelte az egyházlá­togatásokat. Luther tanácsa sze­rint járt el, amikor nemcsak a gyü­lekezetek anyagi ügyeiről, iskolái­ról, kórházairól készíttetett felmé­rést, hanem levizsgáztatta a lelké­szeket és tanítókat is. Luther részt vett a vizsgálatokon és mélysége­sen elkeserítette a tapasztalt nyo­morúság és tudatlanság. A pa­rasztháború (1525) szörnyűségei után úgy látja: legfontosabb az ismeret. Meg kell tanítani az embe­reket a keresztyén hit alapjaira. Ezért á további ellenőrzést, szerve­zést másra bízva káté írásához kezdett. Egy év múlva, 1529-ben megjelentette először a Kiskátét, ezután a részletesebb Nagyká­tét. Ezek fontos része a Miatyánk tanulása, magyarázata. A nagy, falra akasztható táblákon, majd könyvben megjelenő tanulnivalót nemcsak gyerekeknek szánta. Együtt kellett olvasni, magyarázni, meg­beszélni és gyakorolni azt az egész családnak. így „megtanul­juk az imádságot mindennél na­gyobbra és többre becsülni, és kü­lönbséget tudunk tenni locsogás és könyörgés között. „Ezért az al­cím: „A családfő, ilyen egyszerűen tanítsa házanépét!" Az Úrtól tanult imádság, ez a másik neve a Miatyánknak, ami a keresztyének ismertető jelévé, leg­jellegzetesebb imádságává lett. Az Úr Jézus tanítványai tapasztalták, Mesterük életének, működésének fontos része az imádság, ök is imádkoztak, de nem érezték meg- j felelőnek szavaikat. Vágyakoztak útmutató példára, olyan imádság­ra ami biztosan helyes. Sokat ta­nultak már, hogyan kell Jézus be­szédeit hallgatni és cselekedni,,de hiányzott az Istenhez szólásra való Ismeretük. Azt érezték, valahogy másként kell mint eddig, de ho­gyan? Ezért bátorkodott elő az egyik tanítvány, a többiek nevében is megfogalmazva: „Uram, taníts í minket imádkozni!" I A kérés azonnal teljesült. Ezzel nagy kincs, a Jézus által fogalma- I zott imádság birtokába jutottak. ■ Megtanulhatták, megtanulhatjuk mi is, a biztosan hibátlan imádsá­got. Az első szó rögtön meglepe­tés, ajándék. Arra bátorít bennün­ket, hogy mint gyermekei bizalom­mal szólítsuk meg Atyánkat, Édes­apánkat. Kiemel bennünket ezzel abból a kínos feszültségből, ami elfogja az embert, ha a Mindenha­tó Isten elé lép. Ezután már nyu­godtan elmondhatunk mindent. Bár tudjuk, neve szent, országa eljön és akarata beteljesedik nél­külünk is, mégis kérjük, mindez ne­künk, értünk és bennünk is legyen. Az élethez szükséges jók is általa érkeznek, ezért kérjük a minden­napi kenyerünket. Bevallhatjuk; vétkeink, botlásaink folyamatossá­ga ellen küzdünk, de megoldást csak a megbocsátás ad, amit mi is továbbítunk. Kérhetjük: a kísértés­ben legyen segítségünk, mert a hit­ben nehezen állunk meg, hamar elbizakodunk vagy elcsüggedünk. A gonosztól való szabadítást is tő­le reméljük, hiszen csak akkor le­szünk szabadok valóban, ha Isten végleg legyőzi a gonoszt. Az utolsó mondat is Jézus szerető embersé­gének jele: általa lehetünk bizto­sak abban; hogy imádságunk meghallgattatik. A dicsőítésre és ámenre - ami azt jelenti: igen, úgy legyen - nem Istennek, hanem ne­künk van szükségünk, mert nehe­zen hisszük el, hogy Isten csak­ugyan meghallgat minket és van hatalma kéréseink teljesítésére. Ennél az imádságnál nem kell kételkednünk, vajon eltaláltuk e a helyes mértéket és hangöt, mert kitűnő bizonysága van, hogy Isten szívesen hallgatja. Lutherrel együtt vallhatjuk: „Nincs a földön jobb imádság a mindennapi Miatyánk­nál. Nem is volna szabad ezt elcse­rélnünk a világ minden kincséért sem!" Ribárné Rajos Annamária A VASÁRNAP IGÉJE Lk 10,38-42 „írok nektek, ifjak...” Az Evangélikus Élet hasábjain többször jelent már meg beszámoló, híradás, értékelés a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség ügyének mindenkori állásáról, szer­veződési stádiumáról. Néhány hete adhattuk hírül, hogy az ügy révbe ért. A MEVISZ megalakult. MÉG EGYSZER A MEGALAKULÁSRÓL „Életem, Jézus, egyedül te töltsd be...” Amikor emberek az élet utolsó harmadához érnek, rendszerint elvégzik a nagy számadást. Végiggondolják a megtett életút fontos és kevésbé fontos történéseit. Vannak, akik igy summáznak: ha elölről kezdhetném, ugyanígy élnék, mint eddig. Mások viszont úgy nyilat­koznak : mindent másképpen tennék. Nem jelent szégyent, urambo- csá’ skandalumot az, ha valaki őszintén bevallja Isten és önmaga előtt, hogy tévedett és más úton járt mint ahol kellett volna. Ez az ige bünbánatra indító, életkortól függetlenül számvetésre késztető ige. Megkérdezi tőlünk, hogy számunkra kicsoda Jézus Krisztus, mit jelent a Benne kapott isteni szeretet, s igéje tényleg szivünk erőssége-e? Az úton lévő Jézus szállást keresve befogadásra vár. Nem a vándor vagy a turista fáradtságával, hanem a szeretet és bünbocsánat evangé­liumával. Ez a szándék viszi Betániába, Mária és Márta hajlékába, és ez a szándék vezérli hozzánk is, amikor egy-egy istentiszteletünket, bibliaóránkat, családi áhítatunkat megajándékozza a szent jelenlété­vel. ő az, aki kopogtat kórházi betegágynál, a székhez és ágyhozkö- töttség nyomorúságában, ő az, aki megvigasztal a magány és a félelem szorításában, ö az, akinek akkor is van mondanivalója ami­kor a mienk hamisan cseng, vagy végképpen elfogy. Igényeljük-e, várjuk-e őt, igazi esemény-e mindennapjainkban az ő áldott jelenlé­te? Ez az ige helyes önismeretre és az igazi érték felfedezésére indító ige. Hajlamosak vagyunk arra, hogy az élet derült és napfényes perió­dusaiban túlbecsüljük erőnket és lehetőségeinket. Számtalan fiatal korban lévő hittestvérünk azzal hárítja el a gyülekezeti közösségbe való hivogatást, hogy most még sok a tennivalóm, de ha majd meg­öregszem én is keresem a templom áhítatát, a Jézus Krisztus közelsé­gét'. Egy pillanatig se gondoljuk, hogy megvetni való az, amit Márta tesz azzal, hogy jó háziasszonyhoz méltóan gondoskodik a ház népé­ről. Az sem megvetendő, ha bármelyikünk erkölcsi kötelességének érzi a szeretteiről való gondoskodást, s mindent megtesz azokért, akiket Isten nekünk adott, hogy senki semminek híjával ne legyen. De tényleg ekkor teszünk-e, s ezzel teszünk-e jót? Mi azok után futunk és loholunk, amit Jézus egy másik igében úgy nevez, hogy ráadás, ami megadatik nékünk, s közben az Isten országáról, annak mindent megelőző fontosságáról pedig elfeledkezünk. ínségbe, szomorúságba kerülve aztán azt hajtogatjuk, amit Mária mondott Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna..Jézus itt van, soha nincs távol. Igéjében, szentségeiben és minden képzeletünket meghaladó módon keres min­ket és kopogtat szívünk ajtaján. Nem kisebb az igénye mint az, hogy Ő legyen életünk értelme, öröme, gazdagsága és teljességre vivője. Ő legyen az egyetlen igazi kincsünk, akihez senkit és semmit nem lehet hasonlítani. Ez az ige életünknek helyes irányt szabó és ajándékozó ige. Mint a történelem során mindig, így ma is sok-sok ember keresi az életének értelmét és célját. Komoly emberi vivódások húzódnak meg e célkere­sés mögött, Vannak, akik a lelki, spirituális oldalra teszik a hangsúlyt, mások a gyakorlati, dolgokat helyezik előnybe. Sajnos nem kevés azok száma sem, akiknek semmilyen céljuk nincs, akik életuntak, nihilisták, céltalanok. Éppen ezért mi nem mondhatjuk el elégszer azt, hogy Jézus szavának hallgatására van szükségünk ahhoz, hogy éle­tünk helyes irányt vegyen. Meg kell tanulnunk az ő szánó szemével meglátni az élet kiszolgál­tatottjait, érző szivével megosztani a szeretetünket gyermek és öreg, örvendező és bánkódó, testvéri szóra és szívre szomjas testvéreinkkel. Mindez pedig nem lehet csak valamiféle alkalmi alamizsnálkodás, hanem egész életünket meghatározó, létünkre kiható életprogram. Természetesen sok-sok erő, szív, hit és lélek kell ahhoz, hogy így éljünk. Hogy ki ne apadjon az áldások forrása, nekünk is a jobbik reszt kell választani. Jézust, és az Ő szeretetét. Ámen. Szalay Tamás IMÁDKOZZUNK Urunk, Téged választani megtiszteltetés, neked szolgálni gyönyörűség, érted élni boldogság. Jó nekünk a Te közeledben lenni. Szent jelenléted tegyen az öröm és a szeretet vonzó hírnökeivé minket e világban. Ámen A résztvevők vitatkoznak az alapszabály-tervezetről Fotó: eaiar e Az alakuló közgyűlés elején kö­rülbelül 200 fiatal ült a Deák téri templom padjaiban. Sok ez, vagy kevés? Egy biztos, kisebb létszám, mint a kelenföldi előkészítő ülésen. Az alakulást megelőző munka során igyekeztünk minél több ér­dekelt fiatallal beszélgetni. Én ma­gam is sokszor éreztem értetlensé­get, közönyt az ügy iránt. Mintha nem is a jövő egyházáért való fel­adatvállalást hangsúlyoznánk. So­kakat valószínűleg a közelgő Ka­rácsony tartott távol. Az egyete­misták talán vizsgákra készültek... A helyszín megválasztása így túlzásnak bizonyult? Ha csupán a jelenlévők létszámát tekintjük, ak­kor igazunk lehet, de ha a nap cél­ját és a résztvevők lelkesedését he­lyezzük előtérbe, akkor beláthat­juk, a legjobbat választottuk. Közös énekléssel, majd Csepregi András áhítatával kezdődött a közgyűlés, A napirend ismertetése után Fabiny Tamás megnyitó be­szédében Jairus leányának feltá­masztása alapján szólt az újjáéledő egyházi ifjúsági szerveződésről, a MEVISZ helyéről és szerepéről. Ezek után Bárdossy György is­mertette az - időközben megcson­kult - előkészítő bizottság által fo­galmazott alapszabály tervezetet. A menet közben benyújtott alter­natív lehetőségekről és a vitás kér­désekről szavazással döntöttünk. Az így kialakult alapszabályt a közgyűlés ideiglenesmatállyal elfo­gadta. Az ideiglenesség oka, hogy a részeiben elfogadott szöveg - igaz csak néhány szavazat híján - egészében nem kapta meg a szük­séges 36-os többséget. Miután dr. Cserháti Péter felol­vasta az alapító nyilatkozatot, sor került az ünnepélyes alapítótag­felvételre. Helyünkről felállva vit­tük ki az aláírt belépési nyilatkoza­tot. Ezt követően megválasztottuk az ideiglenes elnökséget. A köz­gyűlés a tagdíjat egy félévre diá­koknak 100, dolgozóknak 200 fo­rintban határozta meg. A megalakult MEVISZ-t egyhá­zunk vezetői és más keresztyén if­júsági szervezetek nevében többen köszöntötték személyesen, vagy le­vélben. A záróáhítat után közösen elénekeltük á Himnuszt. A MEVISZ-nek a különböző te­vékenységein, a vélenjény t artikulá­ló feladatán felül az a nagy szerepe, hogy egységbe fogja az evangélikus fiatalságot. Fontos, hogy tudhas­sunk és tudjunk egymásról, hogy figyeljünk egymásra és együtt for­máljuk a jövő egyházát. Ezért állok gyakran értetlenül a kételkedők előtt. Egy ismerősöm, atyai jóbará­tom az elmúlt 40 év egyik legkiemel­kedőbb egyháztörténeti eseményé­nek minősítette a MEVISZ megala­kulását. Ezt kell felvállalnunk, tar­talommal megtöltenünk. Hadd kérjek ehhez most min­denkitől segítséget! Amikor ezeket a sorokat írom, a MEVISZ-nek körülbelül 150 tagja van. Nem hi­szem, hogy csak ennyien tartjuk a szövetséget a jövő egyházáért való cselekvés lehetőségének. Hívok ezért mindenkit közénk! A MEVISZ-szel kapcsolatos in­formációkért és jelentkezéssel is 1114 Budapest, Bartók Béla út 23. címen hozzám lehet fordulni. if]. Zászkaliczky Pál Taneszközök Magyarországon Részlet dr. Ádám Sándor ez évben megjelenő könyvéből Olvasói Levél Az iskolafenntartó egyházak közül országunkban az egyik leg­kisebb az evangélikus volt. Az első evangélikus iskolát 1531-ben Pá­pán alapították, a soproni Evangé­likus Líceum - ma Berzsenyi Dá­niel Gimnázium I alapítását (1557) is megelőzve. A gazdag fő­úr, Nádasdy Tamás Sárváron emelt evangélikus iskolát 1534- ben, ahol Sylvester János is taní­tott és írta az első latin-magyar tankönyvet. Csepregen is volt evangélikus iskola a 16. század kö­zepén, mely az ottani vérfürdővel a vallásháborúk alatt megszűnt. A sárszentlőrinci evangélikus isko­lát egykori diákja, Illyés Gyula is nagyra értékelte. Az iskola egykori igazgatója, Pálfy József Újítás evangélikus iskolai tanítók számára című könyvében kifejtette, hogy „a népiskola feladata a szülői nevelés hiányait pótolva a gyermekeket Jé­zushoz vezetni”. Itt tanult Péterfy Sándor is a „tanítók atyja”, az Eöt- vös-alap megalapítója. Az evangélikus elemi népiskolák száma 1886-ban 1638, 1907-ben 1319,1937-ben 395 volt. A század- fordulón az egyházi iskolák szá­mának csökkenése valamennyi fe­lekezet esetében azzal a kényszerű­séggel magyarázható, hogy az egy­házközségek nem tudták fenntar­tani az iskoláikat a növekvő igé­nyek arányában, így azokat álla­mosítani kellett, az 1937-es adat oka pedig az ország területében bekövetkezett drasztikus csökke­nés. Magyarországon az első kabinet rendszerű oktatást a kőszegi Evan­gélikus Felső Leányiskolában ve­zették be az 1934/35-ös tanévben. Egy évvel később már az iskola 5 tanára Útban a korszerű magyar középiskola felé címmel a maga tantárgyának szaktantermi tapasz­talatairól számolt be. (Folytatjuk) Megemlékezéssel tartozunk önmagunk­nak, hálával Istennek még az 1988-as év kap­csán. melyben egy régi magyar evangélikus családnak kettős kerek évfordulója volt. Két­száz éve, 1788-éo/i, március 21-én született Pilisen Zsigmondy Sámuel, a pozsonyi evan­gélikus líceum professzora, és száz éve, 1888- ban december 21-én hall meg Budapesten az ő - szakkörökben ma is ünnepelt -fia: Zsig­mondy Vilmos, a magyar mélyfúrás atyames­tere. A felvidéki iparos-család első az értelmiség körébe emelkedett tagja Godofredus Sigmon- dy, (ahogy nevét irta.) Zsigmondy Gottfrid, pilisi lelkész, esperes, akinek gondos feljegy­zéseit ma is őrzik gyülekezetében. A szomszéd Alberti papjának lányát, nemes Poleretzky Juditéi vette feleségül, és mikor a „morbus hungaricus", a magyar betegség: a tüdőbaj élete delén elvitte, legkisebb fiát az özvegy anyagi okból kivette a ceglédi gimnáziumból. De Sámuel sírva kérte anyját: ha kél bátyját taníttatta, taníttassa őt is. Lelkész nagybáty­ja, Poleretzky János Benedek támogatásával el is végezte gimnáziumi, líceumi, majd német földön, Tübinga (németesen Tübingen) akkor híres egyetemén teológiai tanulmányait. Ki­magasló tudása miatt hallgatótársai előadá­sok tartására kérték, ö azonban hazája evan- gélikusságának akart mennél felkészültebben szolgálni, ezért nem vállalta óhajuk teljesíté­sét. Hazatérve átmenetileg nevelő lett az Osztroluczky családnál, professzori hivatás­tudattal visszautasított jól jövedelmező paró­kiát és gimnáziumi tanári állást, míg csak nem került helyettesként, majd véglegesítve a po­zsonyi líceumnak - az egyházegyetem (-or­szágos egyház) által bizony gyengén fizetett - negyedik tanszékére. Volt professzora, majd 'professzortársa Fábry István lányát Frideri­kát vette el, a magyar diákkör tanárelnöke lett,kiadta latin nyelven görög és héber nyelv­tanát, valamint Magyarország történetét Mo­hácsig. Utóbbinak folytatását agyoncenzú­rázva nem adta nyomdába, hanem kéziratból és jegyzeteltetve tanított. Pályáját apjáéhoz hasonlóan a tüdővész törte derékba. 1833 áp­rilis 19-én. Családtagjai közül, bár nemzetsége több kiválóságot adott evangélikus egyházunknak, magyar népünknek és az emberiségnek, most csak ötödik gyermekéről, harmadik fiáról ej­tünk szót. Zsigmondy Vilmos (született Po­zsonyban, 1821 május 14-én) Selmecbányán a korban és rangban első bánya- és kohómér­nöki akadémiát elvégezve, kincstári szolgálat­ban tehetségével és szorgalmával csakhamar a resicai vasmű és az azt kiszolgáló bányák helyettes vezetője lelt. A szabadságharcban a haladó és törvényes hazafias oldal elkötele­zettjeként vett részt Resica védelmének szer­vezésében. a honvédségnek ágyút, fegyvert és lőszert gyártott. Ezért utóbb 6 évi várfogságra és hivatalvesztésre Ítélték. De a polgárság és befolyásos személyek kérelmére fél év után szabadonengedték. Magánbányákat vezeteti, szakkönyvet irt, szakmai tanácsadó irodái nyitott, míg megtalálta igazi szerepét: egész­séges ivóvizet, sőt gyógyvizet fakasztani a fő­város és az A Iföld lakosságának. Tudományos alapossága, műszaki kezdeményező képessé­ge, korában páratlan és máig áldásos eredmé­nyei világhírnévhez juttatták. Érjük be most a Budapest-Margitszigeti és városligeti artézi­fúrás, mint eredmény, és a francia becsület- rend lovagkeresztje, mint elismertetés említé­sével. Szakmai körökben az évforduló kap­csán méltó módon emlékeztek meg róla. Ez a dióhéjba szorított „post festa" (ünnep utáni) visszatekintés intsen Isten ajándékai­nak megbecsülésére, s biztassa hazai evangéli- kusságunkat, kivált ifjúságunkat a nemes pél­dák kitartó, áldozatkész követésére. Zs. Á. Zászkaliczky Tamáj-Dinner Tamás: Az orgona képes krónikája címmel a Zeneműkiadó ez év végére templomaink hangszeréről ad ki 200 színes és fekete-fehér fotóval díszített müvet. Az orgona története napjainkig az egész világon és hazánkban. A hang­szer egyházi és világi zenei felhasználá­sa. Ezekről a témákról szól a mű. Irányára: 360 Ft. Előjegyezhető Sajtóosztályunkon is. Megjelenés után azonnal elküldjük megrendelőinknek utánvéttel. A kiskőrösi evangélikus iskola, melyben Petőfi Sándor és a szerző az abc-t tanulta, előtte a világ legrégebbi Petőfi-szobra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom