Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-01-29 / 5. szám

Evangélikus Élet 1989. január 29 Egyházunk anyagi helyzete KEGYESSÉG MEGELÉGEDÉSSEL Püspök-elnöki jelentés a rehabilitációról Egyházunk pénzügyeit, anyagi helyzetét igyekeztünk végiggon­dolni ebben a most befejeződő so­rozatban. Befejezésül logikus len­ne a felszólítás: áldozzunk többet egyházunk fenntartására, szolgá­latára. S ez nemcsak logikus, ha­nem mai helyzetünkben, amikor bővülnek a szolgálat lehetőségei és szűkülnek az anyagi körülmények, szükséges is lenne. Mégis, a sorozat befejezéseként egy furcsa igét kaptunk az összeál­lítótól. vagy összeállítóktól, amit a cím is jelez. S az ige így hangzik: „ Valóban nagy nyereség a megelé­gedéssel járó kegyesség, mert sem­mit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elé­gedjek meg vele” (lTim 6,6-8). Még furcsább egy előző mondat, amikor olyanokról ír, „akik a ke­gyességet a nyerészkedés eszközé­nek tekintik." Mit jelent ez az ige egyházunk pénzügyi helyzetének végiggondo­lása' vegén? Meg vagyok győződve arról, hogy érdemes szembenézni vele. Az egyházban a hitélet és anyagi élet összefügg. Ez a tétel ebben a sorozatban valamilyen formában már bizonyára megfogalmazódott. Most azonban befejezésül újra hangsúlyt kell kapjon. Az idézett ige kegyességről beszél. De szól­hatnánk hitről, Isten iránti biza­lomról, sőt eredeti értelemben val­lásosságról is. Arról van szó, hogy az istenfélelem, ha valódi, megelé­gedést hozhat, elsegíthet arra, hogy meg vagyok elégedve, amim van, amit kaptam, sőt abból má­soknak is jut. Mert ez az igazi meg­elégedettség. Úgy gondolom, hogy mai kegyességünknek, sőt mai éle­tünknek alaptételéhez jutottunk. De tovább: ahol hit van, ott a megelégedéssel áldozatkészség születik. Ahol eleven gyülekezeti egyházi élet van, ott az anyagi kér­dések is könnyebben megoldód­hatnak. E sorozat végén tehát nem oda kell jutnunk, hogy adjunk töb­bet, hanem oda, hogy Isten adjon több hitet, élő, Krisztusra tekintő hitet, kegyességet megelégedéssel és áldozatkészseggel. Az anyagi kérdések veszélyt is jelenthetnek az egyházban. Mindig igaz az ige: „akik meg akarnak gaz­dagodni, kísértésbe, meg csapdába esnek." Ne feledjük, hogy Pál ke­gyesekről ír, hívő emberekről.. Ezeknek írja: a kegyesség megelége­déssel nagy nyereség. Viszont a ke­gyesség a pénz szerelmével nagy kísértés. Isten őrizzen meg minket attól, hogy anyagias kegyesek le­gyünk, ennél talán visszataszítóbb nemigen van. Anyagias hívők, pres­biterek vagy papok inkább taszíta­nak, mint vonzanak. Csak Pál korá­ban voltak olyan tanítók, akik' a kegyességet nyerészkedésnek tekin­tették? Luther korában nem? Nem a búcsúcédulák árulásából indult-e meg minden gyakorlatilag? Isten őrizze meg egyházunkat a nyerész­kedés kísértésétől. Tiszta kezű, tisz­ta életű és tiszta elszámolású gyüle­kezeti vezetőkre van szükség, ma különösen. Anyagi dolgainknak olyan tisztának és átlátszónak kell lenniök, mintegy pohár víz, minden szinten egyházunkban. Mert mi az egyház nyeresége? Kétségtelen nyereség, ha év végén maradvánnyal zárhatunk. Kétség­telen nyereség, ha híveink áldozat- készségéből felépülhet egy-egy gyülekezeti ház, megújulhat egy templom, modernizálódhat egy lelkeszlakás. Nyereség lenne, ha lelkészeink nagy része nem küzde- ne anyagi gondokkal és nagyobb energiával végezhetné a lelkészi munkát. Nyereség, ha egy-egy új szolgálati területre több támogatás jutna, mondjuk az evangélikus gimnáziumra. De az egyház igazi nyeresége, ha a hirdetett ige nyo­mán megelégedett kegyesek, Isten­ben bízó hívő emberek születnek és újulnak meg, akiknek nemcsak szí­vük és életük, de pénztárcájuk is nyitott a segítésre, mások szolgála­tára, mert elnyerték a legnagyobb nyereséget : Isten gondviselő, bűn­bocsátó és üdvözítő szeretetét a keresztrefeszített és feltámadott Jézus Krisztusban. Isten segítse egyházunkat a má­ban egyre bővülő szolgálati köré­nek betöltésére, adja, hogy ebben szolgáló háttérként, hordozó és tá­mogató forrásként éljenek gyüle­kezeteink. De Isten segítsen min­ket arra, hogy egyházunk szolgála­ta által egyre többen vallják sőt éljék is: „valóban nagy nyereség a kegyességgel járó megelégedés Keveházi László A megújulás útját járva, elérke­zettnek látjuk az időt egyházunk­ban arra, hogy az Országos Presbi­térium is foglalkozzék azokkal az elmúlt évtizedek során történt sérel­mekkel, amelyek becsülettel szol­gáló lelkészeink egy részén súlyos lelki sebeket ejtettek, és - amennyi­re ez annyi év után még lehetsé­ges - erkölcsi elégtételt szolgáltas­sunk nekik. Halála tízéves évfordulóján egy­házunk országos nyilvánossága előtt emlékeztünk meg D. Or dass Lajos püspökről, mélyen hívő ke­resztyén személyiségéről, értékes teológiai munkájáról (amelynek egyik terméke az imádkozásról írt könyve. Sajtóosztályunk ezévi ki­adási tervében szerepel), és a világ evangélikussága előtt is ismert és megbecsült szolgálatáról. Orszá­gos Egyházi Bíróságunk előzetes vizsgálat után pár nappal ezelőtt tartott ülésén semmissé nyilvání­totta a most 88 éves, elismert tudo­mányos munkát végző dr. Schulek Tibor volt komáromi lelkész ellen 1962 november és 1963 január kö­zött hozott hivatalvesztést kimon­dó ítéleteket. Ugyanilyen értelem­ben és lelkülettel fordulunk most azok felé a lelkésztestvérek felé, akiket a múltban igaztalan sérel­mek értek áthelyezések vagy más. adminisztratív intézkedések útján. Név szerint is megemlítem dr. Bot­tá Istvánt, Danhauser Lászlót, id. Kendeh Györgyöt és Lupták Gyu­lát. Javaslom az Országos Presbi­tériumnak: adjon nekik teljes er­kölcsi elégtételt; kérjük, hogy bo­csássanak meg keresztyéni lélekkel az őket ért, igaztalan sérelmekért és kiengesztelt lélekkel, megbecsült testvérekként vegyenek részt egy­házunk, népünk jövőjének közös építésében. Az egyház és az emberi jogok A Lutheránia Ének- és Zenekar előadta a Karácsonyi Oratóriumot Új korszak az énekkar életében 1988 december 18-án, ádvent 4. vasárnapján a Lutheránia Ének- és Zenekar - a sokéves hagyományhoz híven - előadta J. S. Bach: Karácsonyi Oratóriumát Deák téri templomunkban. A 84 éves kórus életében jelentős eseménynek számit ez a hangverseny. 1904 óta, a megalakulástól kezdődően, sok változás történt. Először férfikarként kezdte meg szolgálatát, majd vegyeskarrá fejlődött, melynek vezetését több karnagy után D. Weltler Jenő vette át 1942-ben, aki máig az énekkar lelke és lelkesítője volt. Jenő bácsi idén februárban tölti be 80. életévét. A kórus történetében új korszakot jelent az új karnagy belépése. Kamp Salamon a legkorszerűbb Bach-interpretációs elveket tartja szeme előtt, és ezeket a Lutherániával meg is kívánja valósítani. „Az új stílusra való átállás nagyon sok munkát és fáradságot igényel, de megéri, mert ezáltal egy egészen új világ tárul elénk” - vallja Trajtier Gábor a kórus orgonistája, akit a kórus mai helyzetéről kérdeztem: Nemrég ünnepelte a világ és hazánk az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) negyvenéves jubileumát. Ezt a Nyilatkozatot követte 1966-ban A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és A Polgári és Politi­kai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, és ennek Fakultatív Jegyzőkönyve, ugyancsak az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében. Hazánk mindhárom emberi jogi nyilatkozatot aláírta és kihirdette, a Fakultatív Jegyzőkönyv aláírásával együtt. Az emberi jogok megismertetésére és az érvényesítésük segítésére alakult meg 1988 novemberében - a Magyar ENSZ Társaság indítására - hazánkban is az Emberi Jogok Bizottsága, dr. Nagy Gyula evangélikus püspök-elnök és dr. Here- zegh Géza akadémikus, a nemzetközi jog professzora vezetésével. Más hazai társa­dalmi szervezetekkel együtt az Emberi Jogok Bizottsága december 9-én, a Magyar Tudományos Akadémián ünnepelte a negyvenéves jubileumot. Ezen az ünnepi ülésen hangzott el dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi miniszter előadása után ez az előadás, amelyből néhány részletet közlünk. Hol áll most a kórus, visszate­kintve az elmúlt évtizedekre? T. G. Mint minden vezetés- váltás, a Lutheránia számára sem volt könnyű, mert meg kell szokni az új karnagy zenei felfogását. Ez érződik a Lutheránián is. ■ Nem pontosan ugyanazok vannak jelen a próbákon, mint eddig. Szükségesnek tartod-é a fiatalí­tást? T. G. A Lutherániának mindig megvolt az önfiatalító természete. Mindig kaptunk új fiatalokat gyü­lekezetekből, más felekezetekből, sőt az „utcáról” is. Az a fajta ma­gas igényesség azonban, amit a mai zenei élet megkíván, csak na­gyon konzekvens kóruspróbára- járással valósítható meg. Mi jelent gondot egy hangver­senyre való felkészülésnél? T. G. Az, hogy nincs jelen min­dig az egész társaság. Olyap embe­reknek az énekkarba való jelentke­zését várjuk, akiknek szinte első­rendű másodfoglalkozása lenne, hogy a Lutherániához tartoznak, és ezzel elkötelezik magukat arra is, hogy minden próbán pontosan megjelennek. El lehet-e mondani, hogy a Lu­theránia különleges, keresztyén, evangélikus közösség? T. G. Hogy különleges, azt igen, mert igen nagy áldozatot vállal még így is. Hogy ez keresztyén kö­zösség, az is egészen világos, mert imádságaink és az ige az, ami ösz- szetart bennünket. Nagyon sokan igére figyelő emberek. Hogy evan­gélikus, arról csak annyit: mi so­sem kérdeztük meg, ki milyen fele­kezetű. Vannak közöttünk más fe- lekezetűek is, és olyanok, akik semmilyen felekezethez nem tar­toznak, de ezek sohasem a széthú­zás irányában hatnak, hanem tel­jesjogú testvéreknek érezzük őket. Ennek az összetartója maga Jézus Krisztus. Milyen jövője van a kórusnak egyházunkban szolgáló más ének­karok mellett? T. G. Én nagyon várom azt, hogy sok énekkar legyen egyhá­zunkban, s a jeles nagy műveié elő­adása ne legyen a Lutherániának fenntartva. Nagy örömmel lát­nám, ha más városokban is meg­szólalnának ezek a nagy művek. A Lutherániának megvan a maga nagy lehetősége, hogy kiváló szó­listákat, zenekari tagokat kapjon, és hogy olyan helyen adja elő mindezt, amely kiemelt hely Buda­pest kellős közepén, evangélikus nagy templomban, jó akusztiká­val, nagyszerű feltételekkel, nagy hallgatóság előtt. Ezt másutt nem nagyon lehet így megvalósítani. Tehát a közös feladatoléból szeret­ném, ha a többi énekkar is része­sedne. Ennek egyik jele, hogy a rádiós szolgálatot is most már megosztja a Lutheránia más ének­karokkal, de a Lutheránia felelős­sége a többi énekkar mellett az, hogy olyan jó legyen, amit követni kell a többi énekkarnak. Ez nem kis feladat a Lutheránia számára. K. S. Nem kell azt összetartani. Én személy szerint nem vagyok fontos. Nekem az a dolgom, hogy a hangokat megtanítsam. Utána ezt már magáért csinálja a kórus. Én azért is vagyok engedékenyebb típus - nem szeretek itt hangos­kodni -, mert abban a pillanatban én kerülök a középpontba. És nem ez a fontos, hanem az, amire irá­nyítani akarom a figyelmet, az lét­rejöjjön. Milyen terveid vannak a jövőre vonatkozóan a nagy Bach-müveken kívül? K. S. Ahhoz, hogy az énekkar fejlődjön, két dolgot tartok fon­tosnak. Egyrészt az a capella (hangszer-kíséret nélküli) éneklés­ben való jártasságot. Szeretném a Luther-korabeli és későbbi meste­rek műveit felhasználni. Elsősor­ban Johann Waltert, Hasslert, Schützöt, Paetoriust. Mindegyik­nek az életművét megpróbálom most átnézni, és az egyházi dara­bokat az egyház év megfelelő ün­nepeire beosztani. Minden évben szeretnék egy kiválasztott zene­szerzőre koncentrálni. Ahhoz ugyanis, hogy Bach művei végig jól menjenek, szükséges az^hogy a capella művek legalább 50 száza­lékban megszólaljanak. Ezek na gyón alkalmasak a tiszta intoná- lásra, az egész kórus egységes hangzásának megvalósítására. Másrészt pedig nagyon szeretnék nagy ünnepeken - és ezt nagyon fontosnak tartom - Karácsonyi Oratóriummal, passióval, vagy re­formációi kantátával kiállni. A végső cél természetesen az, hogy lehetőleg minél több kantátát megszólaltassunk a koncerteken. Mi a legközelebbi terv, program? K. S. A János-passió. Köszönöm a beszélgetést, és sok áldást kívánok a Lutheránia továb­bi szolgálatához.-in.­Kamp Salamon Kamp Salamon, aki már a de­cemberi Karácsonyi Oratórium elő­adáson vezényelte a Lutherániát, így vall új munkájáról és terveiről: Hogyan sikerült megvalósítani azokat az elképzeléseket, amelye­ket kitűztél a Lutheránia számára ezen a koncerten? K. S. Úgy érzem, hogy a refor­máció ünnepén elhangzott hang­verseny színvonalban és minőség­ben jobb volt. A Karácsonyi Ora­tóriumban sokkal több kórustétel van, tehát több volt a tanulnivaló, és én nem voltam elégszer jelen a próbákon. Ugyanakkor most is voltak olyanok, akik csak később kapcsolódtak be a próbákba. En­nek ellenére én a kórussal általá­ban meg voltam elégedve. Jó volt a koncert. Mi a különbség a Lutheránia és más énekkarok hangversenyre tör­ténő felkészítésében? K. S. Amit erre a kérdésre én válaszolni tudok, az nagyjából azt is fedi, hogy miért ragaszkodom a Lutherániához. Más énekkarok is éneklik a Karácsonyi Oratóriu­mot, de úgy érzem, ez a kórus tud­ja is, miért énekli. Itt ennek évtize­dekre visszamenő hagyománya van. El lehet azt mondani, egész magyarországon, ennek a Bach- kultusznak itt nagy szerepe van. Egy évtizedig sehol sem szólaltak meg ezek a darabok, csak itt. Miben látod a Lutheránia-ének- kar összetartó erejét, vagy mivel szándékozod te összetártani a kó­rust? Amikor erről a századunkban cent­rálissá vált nagy témakörről szó esik, a történelmi egyházak első szava a bűn­bánat: annak elismerése, hogy a lelkiis­mereti és vallásszabadság területén, az elmúlt századok során, sokszor és sok­féleképpen vétkeztek. A vallási és vi­lágnézeti türelmetlenség, az egyházon belül a másfajta hitet vallók, az „eret­nekek”, az egyházon kívül pedig a más­fajta vallások vagy világnézetek köve­tői elleni kegyetlen, Sokszor véres meg­torlások, a vallásháborúk fanatizmusa és szenvedései ma is terhelik az egyhá­zak és a vallásos emberek lelkiismere­tét. Ez akkor is igaz, ha másfelől az is történelmi tény, hogy a vallás és az egyház történelme során alapvető em­beri értékek és emberi jogok védelme­zője, létrehozója volt (a szegények, a betegek, a foglyok védelme, iskolák, kórházak, szegények befogadó ottho­nainak intézményes meghonosítása kontinensünkön és más világrészek­ben; a hadifoglyok és sebesültek fel­karolása, a Vöröskereszt megalapítása a múlt században (Henri Dunant), a rabszolga-felszabadítás elindítása, a szeretetintézmények elterjesztése stb.). A reformáció egyházai mai állás­pontjának legjobb összefoglalása az A szegénység és más társadalmi hátrányok tényezői és az orvoslás lehetőségei A jótékonyságról és az egymással való közösségválla­lásról pedig el ne feledkezzetek... (Zsid 13*16) HÁTRÁNYOS TÁRSADALMI HELYZET- SZEGÉNYSÉG- TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI ZAVAROK (V) Korábban utaltunk már arra, hogy a magyar társadalom külön­böző rétegei közül a szakképzetlen munkásságban és szakképzetlen mezőgazdasági munkások és ter­melőszövetkezeti parasztok között fordul elő a leggyakrabban a létmi­nimumnál és a társadalmilag elfo­gadható minimumnál alacsonyabb jövedelem. Ez természetesen kö­vetkezik abból, hogy ezeknek kere­setei a legalacsonyabbak. 1982-ben például a rakódó és segédmunkás foglalkozásúak átlagos havi összes munkajövedelme (a mezőgazdasá­gi kisteremelésből származó jöve­delem nélkül) 4243 Ff volt, tehát alig több mint az erre: az évre be­csülhető létminimum kétszerese. Vagyis egy olyan családban, ahol két segédmunkás kereső mellett három eltartott élt, lényegesen a létminimum alá esett az egy főre jutó jövedelem. Hozzá kell azonbah tenni, hogy a keresetek valójában nem különö­sen egyenlőtlenek, mert például az ugyanabban az évben legmaga­sabb keresetű csoport, a vállalatok és intézmények valamint szövetke­zetek vezetői is csupán 11 762 Ft havi átlagos munkajövedelmet ér­tek el. A kereseteknél nagyobb szere­pet játszik a szegénység kialakulá­sában a család demográfiai össze­tétele. Mint azt fent már említet­tem, a gyermekek száma nagyon lényeges tényezője a család egy fő­re jutó jövedelmének. Ennek oka, hogy a családi pótlék mindössze körülbelül egynegyedét fedezi, a gyermekek létminimumának. így állt elő az a helyzet, hogy például az egygyermekes mezőgazdasági családok egy főre jutó jövedelme magasabb a két és többgyermekes értelmiségieknél. A másik lényeges tényező a nyugdíjasok helyzetével függ ösz- sze. Nem lehet azt állítani, hogy a nyugdíjasok összessége alacsony jövedelmű. Viszont mivel csak a legalacsonyabb nyugdíjak emelése tart úgy-ahogy lépést az áremelke­déssel, a magasabb nyugdíjaké lé­nyegesen elmarad tőle, a nyugdí­jak reálértéke általában évről evre csökken, a nyugdíjasok többsége* az életkor emelkedésével együtt egyre alacsonyabb színvonalon él. (Ézért vezették be azt, hogy a jövő évtől a 70 éven felüliek nyugdíjá­nak reálértékét is megőrzik.) Az alacsony jövedelem okozta szegénység problémáinak egyik enyhítesi eszköze a szociálpolitika, a családi pótlék emelése, a nyugdí­jak reálértékének megőrzése, a sze­gény családok szociális segélyezé­se. Ennek kiterjesztését jelenleg akadályozza az állami költségvetés nehéz helyzete. Még igen bőkezű szociálpoliti­kai juttatások esetében is szükség van azonban arra, hogy magánsze­mélyek, elsősorban a családtagok, továbbá nem-állami intézmények, szervezetek, közöttük az egyház- községek anyagi segítséget nyújt­sanak^ rászorulóknak. Különö­sen fontos szerepet játszik az ilyen „embertestvéri” segítség, ha a hát­rányos helyzet oka nem elsősorban anyagi természetű, hanem beteg­ség, elhagyottság, az ügyek intézé­sére való képtelenség, például fo­gyatékosság, öregség vagy művelt­ségi hiányok. Andorka Rudolf Egyházak Világtanácsa 1974-ben ki­dolgozott dokumentuma (Sankt- Pölten - Ausztria)... Az egyházak ma az embéri személy és közösségek alapvető jogainak kon­textusában a következő kérdésekkel foglalkoznak a legtöbbet: 1. mik az „Isten képmására teremtett ember” alapvető jogai és kötelezettségei (az egyházak etikája és szociáletikája min­dig összefüggésben, szétszakíthatatlan komplementaritásban látja egymással jogainkat és kötelességeinket, egymás és a közösségek iránt). 2. Hogyan vi­szonyulnak ezek a jogok és kötelessé­gek Isten igéjéhez, elsősorban a Tízpa­rancsolathoz és Jézus kettős „nagy pa­rancsolatához”? 3. Még közelebbről: az emberi jogok nagy összefüggéséből az egyházak ma három fő kérdéscso­porttal foglalkoznak a legtöbbet: a tel­jes értelemben vett béke összetevőivel; a modern háború teljes tilalma, az atomfegyverek előállítása, birtoklása és használata legsúlyosabb bűnné nyil­vánítása feladatával; az igazságos vi­lág- és társadalmi rend összetevőivel; végül az ember megőrzésére bízott ter­mészeti világhoz való jogunk, az öko­lógiai etika nagy témájával. A másik nagy kérdés ma a világ egy­házaiban a lelkiismereti, a hit- és val­lásszabadság témaköre. Ismert, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatko­zata 18. cikkében klasszikus tömörség­gel így fogalmazza meg ezt az alapvető emberi jogot: „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához; ez a jog magában fog­lalja a vallás vagy a meggyőződés meg­változtatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a magánéletben, mind a nyilvánosság előtt, oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezését." Ma az egyik legnehezebb kérdése mindazoknak, akik ezen a területen kötelezettséget vállalnak, a széles kör­ben elterjedt pesszimizmus és rezigná- ció a társadalomban, és valljuk meg, sokszor még bennünk is! Nem sziszifu­szi munka-e az, amire az emberi jogok védelmezői és segítői a mai világban vállalkoznak? Meggyőződéssel vallom, hogy nem! Az igazán közös „emberi” bennünk az, hogy nem hajiunk meg a bűn, az erköl­csi rossz hatalma előtt, hanem a végső­kig küzdünk az igazért, az erkölcsi jó­ért és a művészi szép megvalósításáért emberi világunkban. Ebben Isten-hívő és a humánum végső értékét valló em­berek, mélységesen egyek lehetünk; de úgy gondolom, egyek is vagyunk! Ez a közös végső meggyőződésünk az ember méltóságáért, az emberi jogo­kért folytatott legszebb emberi küzde­lemnek a belső elkötelezése alatt - úgy érzem - az igazi reménység világunk jövője számára. Legyünk a „reménység fáklyavivöi”, hogy van értelme ennek a közös emberi fáradozásnak, egymás kezét fogva, más-más vallásos vagy vi­lágnézeti meggyőződés alapján is, de együtt küzdve az igaz és teljes embersé­gért. Ha egy könnyet letöröltünk, egy kis­gyermek arcán boldog mosolyt fakasz­tottunk, egy éhezőnek kenyeret ad­tunk, akkor Jézus ígérete szerint ott egy pillanatra megvalósult közöttünk Isten Országa - a legnagyobb jó ezen a vilá­gon!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom