Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-10-08 / 41. szám
Evangélikus Elet 19B9. október b. Eä É! jfts Ä GYERMEKEKNEK Egyháztörténeti arcképcsarnok 32. Schweitzer Albert r A VASÁRNAP IGÉJE Mt 12, 33-37 MONDHATOK-E, AMIT AKAROK? (1875-1965) Korunk hiányossága, hogy nincsenek példaképeink, akikre feltekinthetnénk, akiktől erőt, útmutatást kaphatnánk. Aki a XX. században reménységet és bizalmat adott az emberiségnek, az Albert Schweitzer volt, vezérgondolata egyre időszerűbb. 1875. január 14-én született az elszászi Kaysersbergben. Édesapja evangélikus lelkész volt. Négy testvérével meleg családi otthon vette körül. Gyermekkori élményei meghatározták későbbi gondolkodását és jellemét. Egy Ízben méh csípte meg. Kiabálni kezdett és élvezte, hogy mindenki vele törődik. Utóbb szégyenérzés töltötte el. „Ez az eset megóv attól, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítsak a velem megtörtént apróbb- nagyobb dolgoknak" - Irta felnőtt korában. Egy alkalommal verekedés közben barátja így kiáltott: „Könnyű neked! Ha én is hetenként kétszer húslevest ennék, mint te, biztosan nem tudnál legyőzni!” Ezek a szavak mélyen bántották a kis Albertet. Ettől kezdve mindenben egyenlő akart lenni társaival. Húslevest nem evett többé, facipőben járt, füles sapkát viselt, mint a társai. A családra egyre súlyosabb gondok nehezedtek. Édesapja beteg lett, a család nagy volt. Albert az érettségi előtt állt és nem volt ünneplőruhája, öreg rokonától kapott egy fekete kabátot és nagybátyjától kérte kölcsön a nadrágot hozzá, aki alacsony, köpcös ember volt, ő pedig vékony és nyurga. A próbát elmulasztotta. Amikor eljött a vizsga napja, Albert kétségbeesetten kötözte magára a nadrágot. A vizsgateremben mindenki jókedvre derült, amikor belépett. A vizsgabiztos azonban azt hitte, hogy tréfát űz és majdnem elbuktatta Schweitzert. Érettségi után az addig elég gyengén tanuló Schweitzer nekilátott a tanulásnak. Hittudományt és filozófiát tanult, valamint magántanulóként orgonát. 1900-ban megszerezte a filozófiai doktorátust. A strassbourgi teológiai karon tartott előadásokat és egyidejű- * leg segédlelkész lett a Szent Miklós- | templomban. Nagyon szerette a gyermekekkel való foglalkozást. Foglalko- ' zott. Bach zenéjével és műveivel, fel- | figyelt a németországi régi orgonák értékére és harcot indított a megmenté- ■ sükre. | Schweitzer már gyermekkorában sokat gondolkodott azon, hogy a világban I hányán élnek nyomorban, betegség- ■ ben. Törődni kezdett a csavargókkal, börtönből szabadultakkal. Ez a mun- I kája azonban külső akadályoztatás ■ miatt nem volt igazán eredményes. 1904 őszén egy kis könyvecskét hozott I számára a posta, amely a kongói misz- • szióról és az ottani emberhiányról 1 szólt. Schweitzer úgy érezte, most értet- I te meg Jézus szavát: „Kövess engem!" . Ismét beült az iskolapadba 30 évesen, hogy orvos lehessen egyenlítői Afriké- I ban.' I „Amikor Afrikába mentem, három áldozatot vállaltam - Irta később. Felad- I tam az orgonaművészetet, felhagytam i az akadémiai tudományos munkássággal - amit nagyon szerettem - és I elvesztettem anyagi függetlenségemet, ■ hogy további életem során barátaim 1 segítségére szoruljak". I 36 éves korában megszerezte a sebé- • szeti szakképesítést, trópusi betegségekből vizsgázott. Megnősült. Felesé- I gében igazi munkatársat talált. • 1913-ban érkezett az Ogowe-parti 1 Lambarénébe, ahol munkatársak se- I gítségével megépítette kórházát és egy . telepet a leprásoknak. A világháború 1 miatt meg kellett szakítania munkáját I és csak 10 év múlva térhetett ismét i vissza Lambarénébe. Az őserdőben 1 tam-tam dobok adták tovább a hírt: I ismét itthon van a fehér Doktor! Kórhá- ■ za más volt mint minden más kórház. Az ápolást, takarítást a betegek hozzá- I tartozói végezték. Mint egy nagy csa- ■ Iád éltek együtt, ugyanakkor Schweitzer nagy rendet tartott. Fáradhatatla- I nul gyógyított - és prédikált. Műtét i után, amikor a beteg narkózisból ébredt, megfogta a kezét és beszélni kéz- I dett neki a Nagy Doktorról, aki őt ide- . küldte Afrikába és aki az igazi Gyógy!- 1 tó. Az esti csendben azután a házi or- I gonán gyakran felcsendült Bach Já- ■ nos Sebestyén zenéje is. Schweitzer tekintete az egész szenvedő I világra irányult. „Az élet tisztelete" - ■ hosszú vívódás után megfogalmazódott benne ez a belső hitvallása. Men- I tette az életet emberben, virágban, ál- . latban. Az emberkórház mellett sok állatbetege is volt. „Mielőtt egy oszlopot I az alapgödörbe helyeznék, megnézem, , hogy állatok kerültek-e abba, kezemmel kiemelem őket, nehogy az oszlop I szétmorzsolja azokat" - Irta. . Munkáját gyűjtőkörutak szakították meg. Hangversenyeket adott a kórhá- I za fenntartására. - 1930-ban megkap- . ta a Nobel-békedljat. 1965-ben halt meg. Dolgozószobája ablaka alá te- I mették feleségével együtt. . Kinczler Irén 1 _______________________________I Gy akran halljuk, hogy ma hitelüket vesztették a szavak. Az egy nyelven beszélő embereknek is magyarázkodniuk kell, hogy megértsék egymást. Nem gondolják át, mit mondjanak, sűrűn változtatják kimondott véleményüket. Aztán sokbeszé- dűek. Ismerek embereket, akik fecsegnek, és nagyon nehezen térnek rá beszédükben a lényegre. Egyik nagyon szomorú tapasztalatom volt egyik volt hívemmel kapcsolatosan, hogy amikor megkérdeztem, miért látom oly ritkán a templomban, azt válaszolta: Idegesít a beszéd, csak a zene tud megnyugtatni és felüdíteni. Megjegyzésén sokszor elgondolkoztam, több vonatkozásban is. És emberek jelennek meg előttem - másmás élethelyzetekben -, akik szavaik alapján ítéltetnek meg. Az egyik csak egy szóval bántott meg valakit, de vele mintha kést szúrt volna a szívébe, „örökre” megbántotta. Egy más valaki többször is elmondta: Szavamat adom! - bíztam is ebben, s igen nehéz helyzetbe hozott, mert nem állotta a szavát. Mennyi meggondolatlan beszéd, milyen sok elfordított és értelméből kicsavart vélekedés tévesztett meg embereket. Sok ismerősünkkel vagyunk úgy, hogy magunk is megállapítjuk, alig szólal meg, máris jól tudjuk, hogy ki ő. Hát bizony, nagyon meg kell fontolnia mindenkinek, mit is mond, sőt azt is, milyen hangsúllyal mondja. Igaza van Jakab apostolnak, aki majdnem egy egész fejezeten át tárgyalja levelében a nyelv bűneit. „Ha valaki beszédében nem vétkezik, az (és csak az ) tökéletes ember." Isten ismeri gondolatainkat, a szavunk pedig, mielőtt megfogalmazódik, nyilván van előtte. Ma azt mondja, hogy „amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj”. S élő, járkáló fákhoz hasonlít bennünket, akiknek gyümölcse az életfán a másokat is éltető beszédünk lehet. Fájjon hát, ha akár csak egy szavunkkal is megbántottunk valakit, vagy ha nem mondtuk ki a vigasztaló, testvérszívet felemelő szót, talán az idejében a bűnből visszahúzó erős figyelmeztetést. ítélet felé közeledünk. Mindenért, amit tettünk, de amit elmulasztottunk is, számot kell adnunk. „A világítélet dimenzióiban még a velős és nagy szavak is semmik, hát még a hiábavalóságok!” Meghalljuk-e az Úr szavát, mely ma arra sarkall, hogy igy kezdődjék el szent életünk: gondolataink, ajkunk beszéde megtisztítása által, másokat is visszafordítva attól, hogy vesztébe rohanjon: Ma még oly sok ember előtt értelmetlen az életküzdelem. Olyan sok fiatal nem lát célt és nemes eszményt maga előtt. Hitelüket vesztették a szavak. De milyen jó, hogy Urunk kezében tart, ad még kegyelmi időt, s ő maga indít el embertársaink felé, megnyitva előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát. Életnek beszédét és útját állandóan felismerve, s ezen az úton erős lökést adva nekünk, hogy élő igeként szolgáljunk minél több testvérünknek! Kemény szava is érettünk hangzik. A száj csak azt szólhatja, amivel a szív tele van. A jó ember élete mintegy kicsordul életadó beszédéből. Köszönjük meg Urunknak, hogy éppen mi lehetünk az Ő „szócsövei”, akarata és üdvösségre vezérlő szeretete tolmácsolói ma is. Pásztor Pál IMÁDKOZZUNK „Isten, ó, szent Isten, Te minden jó forrása...” Add, hogy „beszédem mindenkor tiszta és igaz legyen, Hiábavaló szó hogy számból ki ne menjen. Ahol csak szólnom kell hűséggel másokért, szavamba adj erőt, Szentlelked erejét!” (436. é.) „írok nektek ifjak.. .* Az örök fényre várva Az alábbiakban a 21 éves Szelé- nyi Marianna verseit közöljük. Balatonalmádiban él, jelenleg a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola hallgatója Budapesten. Elmondása szerint evangélikus család sarjaként ivódott belé az elesettség, a gyengeség és a „kicsiségek” iránti érzékenység, szeretet. írásai is ebből táplálkoznak. Ez túlnő az emberi szavakon, bár éppúgy emberi. Tiszteletben tartja Isten csöndjét és univerzumát. Hiszi és vallja „tanítója”, Pilinszky János szavait: „A művész : egyszerre minden ember, valamiképpen az egész emberiség. S minden valóban új mű: a világ újabb és újabb integrációjának, egyetemességének kifejezése, ezer szóra tagolt, tragikusan boldog egyetlen mondata.” In memóriám Pilinszky János Lehet-e valami olyannyira lágy, mint a kisgyermek bűntelen tekintete, s olyannyira kiszolgáltatott is? Ahogy a bűntől szennyes áldozat feledni próbálja a múltat, úgy emeli anyja gyermekét arcához, hogy megtisztuljon, de lehet-e? S lehet-e oly hosszan áhítozni a gyermeksírásra, mint a sikertelen szülés utáni feszített csönd zűrzavarában? Le lehet-e vedleni az átkot, a szenvedés átkait, kiszabadulni ebből a kegyetlen zárkából, lehet-e? Isten „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek..." Lágy remegések arcom s kezed között megsimítasz szereteted kezedbe vésve irgalmat ad Nézz rám! Görcsös ráncok szegeznek a múlthoz, ha nem is láthatók, Te látod. Látod szememben a gyökereket, fákat, hova a fájdalmat temetni akartam. Táyfllj síhagyQtfságban. üszkös fejfákat, hpya ruélázóp, aggódva hajoltam. . Látod számon emberi szómat, kimondatlan tétovaságomat. S hogy sokszor hallgattam, mikor szólnom kellett volna. Szereteted kezedbe vésve irgalmat ad hadd érezzem a lágy remegést arcom s kezed között Irgalmazz, hogy irgalmat adhassak! Élet Eleinte csak a fű zöld. Később a fa. Utána észreveszed, hogy van zöld szem is, mely bizalmasan szemedbe néz. És azután már a zöld könnyeket is meglátod. Az örök fényre várva Kuszán fejemre hull az élet. Mindegy már, hogy mikor, merre és miképpen. Nincs a napoknak múlása, mert félünk az elmúlás iszonyatos gyönyörétől, mint saját életünktől. És szégyen arcunkon a könny, gyerekes és szentimentális. De fájdalmában is gyönyörű. Mindegy már, mikor, merre és miképpen, de kirügyezett az eső, és néma a hold, merengő. És fázósan eltűnünk egy télikabátban, és mosolyra fakad fölöttünk a harmatos felhő. Mindegy már, mikor, merre és hogy miképpen, mert akkor eltűnünk a mindenségben fakó arcunk már nem tapad egybe, mért egészen egyek leszünk. Mindegy már, mikor, merre és mikékppen, nézem lágy ujjaid közt a gyertyalobbanást. Mindegy már, mikor, merre és hogy miképpen... ADÓSOK VAGYUNK! Salzburgi ünnepi játékok (i.j Negyven éve tért haza Podmaniczky Pál Verdi Requiemje Szándékosan írtam, hogy hazatért, így illik hozzá. Még sokan emlékeznek soproni házára. Olykor ékelődtek is az arrajárók, mert ezt íratta homlokfalára: „Ez csak földi szállás, örök haza odafönn vár.” 64 éves korában, 1949. október 3-án hajnalban hunyta IS szemét a soproni kórházban. Mit írhatok róla még Groó Gyula lelkészi szakfolyóiratunkban, a Lelkipásztorban megjelent tanulmánya és Veöreös Imrének „A középpont felől'’ címen nem régen megjelent könyvében olvasható szép esszéje után? Az Új Harangszó 1949. október 16-i számát lapozom fel. Három oldalon valamennyi cikk Podmaniczky Pállal foglalkozik. Nagyszerű írás mindegyik. „Szokatlan temetés - olvassuk az utolsó útról szóló rövid beszámolóban. - Könnyeken túl is megfoghatatlan békességet sugároz.” Szinte halljuk Buda- ker Oszkár szelíd, határozott szavait a ravatal mellett: „Úgy szolgált katedrán és szószéken egyaránt, mint aki juha volt Pásztorának. Isten szeretetének ölében élt." Turóczy Zoltán megtörtén is éles hangja szól a sírbatételnél: „Köszönjük a barátját (Lázárt) sirató Jézusnak, hogy szabad sírnunk barátunk sírja mellett. Köszönjük, hogy szabad elmondanunk: nagyon szerettünk téged, Podmaniczky Pál." Tarjáni Gyula és Veöreös Imre az utolsó találkozásról ír. Semmi nem volt bennük a professzora előtt álló diák szorongásából. „Inkább valami nagy belső melegség áradt el bennünk arra a gondolatra, hogy az Úr szenvedő szolgáját nézhetjük, akinek Ura erőt ad a gyötrelmek türelmes elhordozásához.” Koren Emil az állatbarát Podi bácsit hozza közelünkbe Mik, Mák, Muk-ról, kedves mókusairól és a kotlóstyúkról szóló Írásában. - Visszaemlékezik a szépíró Podmaniczky Pállal folytatott beszélgetésére. Ifjonti hévvel fejtette ki professzorának: Hívő szépirodalom nincs. Csak szépirodalom van. „Élénk figyelemmel kísérte érvelésemet - írja - és szelíden csak ennyit mondott: - De lehet hittel írni!" Danhasuer László misszió iránti felelősségünk ébresztőjét mutatja be. „A missziói tudományok vázlata” c. doktori disszertációjára hivatkozik. „Még ma is egyetlen tudományos értekezés egyházunkban." Idézi egyik, a misszió ügyében tartott előadását. Arról szólt, hogy milyen drága az „egy” Isten országában. A falu papjáról emlékezik egyik volt felsőszeli híve. 1911-ben kezdte és hét éven át hirdette az igét Felsőszeliben. „Igehirdetése határozott és világos volt a Lélek erejében." Temetése után, az elhagyott kedves „földi szálláson” barátok, fiatal teológusok jönnek össze az árván maradt családdal. „A gyászoló ház megtelik a halott élő emlékével: a bizonyságtétel leikével" - írja Veöreös Imréné. Legerősebben mégis az az értő tollal (özvegye által irt), csupán jelzéssel ellátott cikk hatott rám, amely „Egy élet gazdagságából valami mutatóban” címen a tudós professzor arcképét fogta körül az első oldalon. Lebilincselő olvasmány. Keskeny és zegzugos, szinte kalandosnak mondható úton vezette Isten ezt a már másfél éves korában árvaságra jutott gyermekét. Múlt évben jelent meg (végre) magyarul is One- simusról szóló bibliai témájú regénye. MUyen jó lett volna közölni a könyv elején vagy végén a szerző Új Harangszóban megjelent kitünően megírt, izgalmas életrajzát. Adósok vagyunk. Ez jutott eszembe az életrajz újraolvasásakor. Jó lenne a közelmúlt néhány áldott emberének, néhány kissé elfelejtett, a fiatal nemzedék számára alig ismert emberének életrajzát, kortársaik visszaemlékezését, fényképeket, írásaikból válogatott ízelítőt kisformátumú zsebkönyvként gyülekezeteink számára is hozzáférhetővé tenni. Gáncs Aladárra, Reményik Sándorra, Járosi Andorra, Túróczy Zoltánra gondolok hamarjában. A sorozatot Podmaniczky Pállal kezdeném. A kiadandó könyv anyaga szinte együtt van már. Adósok vagyunk! Nem a hazatértek, hanem a jövő nemzedék iránt. Adósok az emlékezéssel és az Isten iránti hálával. Benczúr László Több mint harminc évig volt Herbert von Karajan a Berlini Filharmonikusok vezetője. Halála előtt lemondott erről, s Verdi Re- quiemjének két salzburgi előadására Riccardo Mutit kérte fel. Ő a Scala művészeti vezetője és a Philadelphia Zenekar első karmestere, nemzedékének egyik legnagyobbja. A két hangversenyt a zenekar tagjai időközben elhunyt mesterük emlékének szentelték. Verdi először a mű Szabadíts meg, Uram, az örök haláltól kezdetű utolsó tételét írta meg. A nagy operakomponista, Gioacchino Rossini halálának első évfordulójára szánt egy Requiemet, s azt szerette volna, ha a mű egyes tételeit a vezető olasz zeneszerzők írják. Terve meghiúsult, rajta kívül senki sem készült el a határidőre. A Requiem további tételeit akkor komponálta Verdi, amikor elhunyt Alessandro Manzoni nemzeti romantikus költő, aki előtt - ahogyan egy levele tanúskodik róla - magányosan, a temető csendjében is, és hatalmas emlékünnepséggel is le akarta róni kegyeletét. Verdi gyászmiséje elsöprő hatású mű. Gerincét Tommaso da Celano Ama nap a harag napja kezdetű himnusza alkotja. Ez a középkor, Giotto, Luca Signorelli és a pisai Campo Santo híres Utolsó ítéletének világa. Egészen más, mint Brahms bibliai versekre íródott Német requiemje, amely a megigazult lélek békességét sugározza. Brahms harmóniájával szemben Verdi harsonáktól, üstdoboktól zengő alkotása kozmikus s egyben személyes rettegést fejez ki. De tévednénk, ha teológiailag helytelennek ítélnénk a Requiemet. A halál súlyát, a bűn tragédiáját érző, Istent kereső, de még a keresés stádiumában lévő ember lelki tusája ez a Requiem. És szép, igaz imádság: „Méltó imát nem tud ajkam, Te könyörülj, Jóság, rajtam, Ne veszíts el örök jajban! Kegyes Jézus, kérlek téged, Értem álltái emberséget, Ne adj érnem gonosz véget! Magdolnához lehajoltál, A latorhoz kegyes voltál, Énbelém is reményt oltál.” (Sík Sándor fordítása.) Muti kifejezően, hihetetlen dinamizmussal vezényelte a művet. A Bécsi Zenebarátok Énekegylete és a zenekar - mint szinte mindig - kifogástalan teljesítményt nyújtott. A basszista Sámuel Ramey nem először énekelte Muti keze alatt a művet, hiszen lemezre is vették együtt. Hangja - úgy tűnik - nem ismer mélységi vagy magassági határokat. Szólamát, amelyet legcsodálatosabban alighanem a finn Martti Talvela énekelt mindmáig, szépen, egyenletesen szólaltatta meg. A Karajan mellett befutott fiatal tenor, Vinson Cole hangja erős, tiszta, alakítása mégsem volt igazán mély. Napjaink legjobb Carmenje, Agnes Baltsa énekelte a mélyebb női szólamot: hangja most is tiszta és csengő, előadása átélt és kifejező volt. Ljuba Kazarnovskaja szép lírai szoprán. Némi bizonytalanság volt itt-ott érezhető rajta, ugyanakkor például az utolsó tétel imádságát gyönyörűen szólaltatta meg. A még alig ismert szovjet énekesnő otthon talán nem tudott eléggé kibontakozni, nem ismerhette meg elég mélyen mások művészetét, a neki legmegfelelőbb stilisztikai és technikai lehetőségeket. Szárnybontogatása szép és ígéretes. Akárcsak a mű első előadásán a milánói San J/arco-templomban, ez után a hangverseny után sem volt taps. Az előadók és a hallgatók egyaránt Karajanra emlékeztek. És néhányan talán arra is, aki lehetővé tette, hogy Verdi Requiemjének kereső embere megtalálja Brahms Német requiemjének békességét. Zay Balázs Fogadjuk szeretettel ezeket a tiszta csengésű verseket! Fabiny Tamás
