Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-10-08 / 41. szám
Evangélikus Élet 1989. október a. Bemutatjuk űj tiszteletbeli doktorainkat (III.) KÜRTI LÁSZLÓ A Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke Bocskai hajdú szabadságharcosainak leszármazottja 1931. augusztus 15- én született Hajdúszoboszlón. Egyik őse hajdú hadnagyi tisztet viselt. Középiskoláit a Debreceni Református Kollégium nagyhírű gimnáziumában végezte, itt tett érettségi vizsgát 1950-ben. Lelkészi oklevelét kitűnő minősítéssel a Debreceni Teológiai Akadémián nyerte 1956 októberében. 1957-től három éven át az utrechti egyetem teológiai karán volt stipendi- áns, itt az ószövetségi tanulmányokból tett doktori vizsgát Th. C. Vriezen professzornál. Hollandiából hazatérve a Zsinati Iroda külügyi osztályán dolgozott, majd annak tanulmányi osztályát vezette. E munkakörben gondozta a Szentírás Jubileumi Kommentárjának kéziratait, amelyben Jeremiás könyvének magyarázatát ő dolgozta fel. 1970-ben a Debreceni Akadémia Ószövetségi tanszékének tanárává választották. Emellett 1975-ig tovább vezette a Zsinati Iroda tanulmányi osztályát, illetve 1972-77. között egyidejűleg a Debreceni Református Kollégium főigazgatói tisztét is betöltötte. Erre az időre esett az ősi kollégium felújításának a jelentős része is. Német, angol és holland nyelvtudása folytán Kürti püspök egyháza megbízásából már fiatalon számos nemzetközi konferencián vett részt. Előbb tagja, majd 1981-88 között alelnöke volt a Református Világszövetség Európai Területi Bizottságának. Egyházát képviselte az 1970-es nairobi és az 1982-es ottawai nagygyűlésen, majd 1983-ben az EVT vancouveri világgyűlésen. Hét éven át részt vett az „Egyházak Emberi Jogok Bizottsága a Helsinki Záródokumentum Megvalósítására” elnevezésű testületben. 1977-ben választották meg püspökké. E tisztségében főként a miskolci központi épület létrehozásán fáradozott. Korábban is és püspöksége idején is szorosan együttműködött evangélikus egyházunkkal, különösen is testvéri kapcsolatokat ápol a Miskolc és környéki lelkészeinkkel. Mind bel- és külföldön olyan törekvést képvisel, amely a svájci reformáció nyomdokain járva megbecsüli a lutheri reformáció értékes hagyományait. HECKER FRIGYES A Magyarországi Methodista Egyház szuperintendense Hecker Ádám szuperintendens fiaként Budapesten született 1934-ben. Középiskolai tanulmányait a Fasori Evangélikus Gimnáziumban, majd Nyíregyházán, a - volt evangélikus - Kossuth Gimnáziumban végezte, ott érettségizett 1953-ban. Sorkatonai szolgálata idején, 1954-56 között ragadta meg Istennek iránta való kegyelme olyan módon, hogy végül is teljes elkötelezettséggel az Isten igéjének szolgájává tette. Teológiai tanulmányait 1957-60 között az NDK Methodista Egyházának Teológiai Szemináriumában, Bad Klos- terlausnitz-ban végezte. Ezek az évek széles körű ökumenikus közösség átélését is jelentették számára. Szoros kapcsolatokat létesített a közeli egyetemi városok, pl. Jéna és Lipcse teológiai fakultásaival. 1960 óta lelkésze a Magyarországi Methodista Egyháznak, előbb Hidason, majd Györkönyben és Pécsett. 1974-ben választotta meg az Évi Konferencia szuperintendenssé, ettől kezdve budapesti lelkész lett, s egyben a Szabadegyhazak Tanácsának alelnöke, 1975-től a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának is alelnöke és a Methodista Egyház Közép- és Dél-európai Centrál Konferenciája Végrehajtó Bizottságának tagja. 1981-től az Európai Centrál- konferenciák Tanácsának rendes tagja, 1985-től a Magyar Alliánsz ügyvezető titkára. Hecker Frigyes számos tanulmányi és evangélizációs konferenciát szervezett és vezetett. Teológiai jellegű írásai főként a Methodista Egyház és a SzET folyóirataiban, kiadványaiban és a Theológiai Szemle hasábjain jelentek meg. 1962-ben kötött házasságot a zwi- ckaui születésű Linke Ingeborggal. Négy gyermekük közül a két legidősebb ugyancsak lelkész,- akadémiai diplomájukat az Evangélikus Teológiai Akadémián szerezték meg ez év januárjában. Nem maradhat említés nélkül, hogy Hecker Frigyes , nevéhez fűződik az ökumenikus Tanács .Evangélizációi Munkaközösségének létrehozása az elmúlt esztendő során. A tahi Református Egyházi Üdülőben már két tavasszal megrendezett testvéri együttlétek, a Billy Graham-evanjgélizáció közös előkészítése és állandó ima-körlevél alapján létesült ökumenikus imaközösség az ő szervező és bátorító lelki munkájának eredménye. Szarvasi örömünnep (Folytatás az 1. oldalról) bár Pál és Zalán Mihály festőket, valamint a templom tetőzetén, tornyán és csatornázatán szép javítási munkákat végzett Zilahi Antal bádogost. A köszöntő szavakat virágcsokor és a gyülekezet fiataljai által készített, templomunkat ábrázoló, igével ékesített ajándék kísérte, amit gyülekezetünk leányai adtak át a vendégeknek. A lelkész a renoválásra visszaemlékezve megemlítette, hogy a kétmillió forintos templomrenoválást a munkások összehangolt munkavégzéssel 10 hónap alatt végezték el. Külön megköszönte Fekete János és felesége közbenjárását, akik segítségével nagy összegű támogatás érkezett a renoválás munkáira, és a Városi Tanács és a közegyház támogatásával kiegészítve ez az összeg csaknem elérte az egymillió Ft- ot. Megköszönte a gyülekezet tagjainak adományát is, ami több mint félmillió Ft-ot tett ki. Az ismertető után Deme Károly lelkész köszöntötte a gyülekezetét és a beiktatott lelkészt, s ezt tette végezetül dr. Harmati Béla püspök is. Deme Zoltán Ez még egyszer nem fordulhat elő Újra megkezdte működését evangélikus gimnáziumunk Budapesten, a Fasorban. így - az alapítás éveit most figyelmen kívül hagyva - ez az év (1989) éppoly jelentős iskolatörténetünkben, mint amilyen 1948 és 1952 volt. 1948-ban az egyházi iskolákat egy-két kivétellel államosították. A kivételezettek között volt» Fasori Fiú- és a Deák téri Leánygimnáziumunk is, melyeket a Pesti Evangélikus Egyház hpzott egykor létre és tartott fenn. Ám hiába hagyta meg az állam a Pesti Egyháznak e két gimnáziumát, az anyagi nehézségek arra kényszerítették az akkor még egy egyházközséget képező Pesti Egyházat, hogy átadja gimnáziumait a Bányai Evangélikus Egyházkerületnek abban a reményben, hogy amire maga képtelen, arra képes lesz az egyházkerület, előteremti a szükséges anyagiakat gimnáziumaink fenntartásához. Sajnos, ez a reménység egy-két évi küszködés után hiú ábrándnak bizonyult. Ezért az egyházkerület 1952-ben az Állami Egyházügyi Hivatalon keresztül felajánlotta az államnak átvételre mind a Gorkij fasori Fiú-, mind a Sütő utcai (Deák téri) Leánygimnáziumokat. A részletekre kiteijedő megállapodás erről az átadásról ill. átvételről 1952. június 26-án kelt. Eszerint - ez lényeges - az épületek az egyház tulajdonában maradnak, ami a legnyilvánvalóbb cáfolata annak, hogy itt 1948-féle államosítás történt volna. Szerencsére hiábavalónak bizonyultak a Megállapodás II. 4. és III. 3-5. pontjai, annak ellenére, hogy a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspöke 1952. június 30-án 765/ 1952. sz. alatt felhívta az Egyetemes Felügyelő figyelmét arra, „hogy a Megállapodás következtében a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a Magyarországi Református Egyházzal kell megállapodnia a debreceni református gimnáziumban való evangélikus közreműköJegyzetek - parlamenti dialógus után Valójában - és ezt a beszélgetésben be is vallottam - már a miniszterelnök ceglédi beszédére reagálni szerettem volna az egyházi sajtóban. Nevezetesen arra a gondolatra, hogy a jövőben újfajta stratégiai együttműködést tervez a kormány a különböző egyházakkal. A parlamenti beszélgetés szinte kötelezővé teszi a nyilvános reagálást. A ceglédi beszéd egésze ad hitelt és lehetőséget az új kezdetnek, az egyenrangú partnerek dialógusából következő együttműködésnek. Ennek több dimenziója rajzolódott ki már az első beszélgetésben. Az iskolaügy, a kultúra és a legteljesebben értelmezett szociálpolitika, segítő tevékenység terén kínálkozik az egyházak részére tág tere a nép, a társadalom gondjai enyhítésének, állami és egyházi, objektív és szubjektív erőforrások közös alkalmazásával. Magam a beszélgetésben e stratégiai együttműködés lehetőségét egészítettem ki néhány gondolattal. Az Evangélikus Gimnázium újraindítása már tartalmat, egyben hitelt adott az állam és az egyházunk megváltozott kapcsolatának. A még - vagy már - 1988 januárjában megszületett magas szintű állami döntést az iskola újraindításának a lehetőségéről következetesen betartották, az ígért támogatást megadták, meg vagyunk győződve arról, hogy ez a jövőben is így lesz. Az egyház csak úgy teljesítheti hivatását, ha nem mond le a misszióról, nem engedi azt háttérbe szorulni. E téren is kitüntetett fontosságú a gyermek- és ifjúsági munka. Hiszen a hívek új nem. (Folytatás az 1. oldalról) Ünnepek. Ahogy a zsoltárban olvassuk, szinte „ünnepről ünnepre” haladunk. Ezek közül is kiemelkedő volt a Gimnázium megnyitása, az ezzel kapcsolatos országos öröm. Előttünk áll az új Teológiai Akadémia átadása ünnepi közgyűléssel, 10 tiszteletbeli teológiai doktori cím adományozásával, teológiai konferenciával. Ami azonban lényegesebb: 35 új hallgatóval, egy - évtizedek óta reménységen felüli - kilencvenes létszámú teológus gárdával. Ünnepeinkhez tartoznak az itthoni és külföldi konferenciák, a testvérgyülekezeti alkalmak, új lehetőség ebben a bajor egyház jelentkezése. S akkor még nem szóltunk a sok gyülekezeti ünnepről és alkalomról. Hétköznapok. Az igazi ünneplés a hétköznapok forrása. Egyházi életünkben különösen így kell legyen. Mert vannak hétköznapjaink is. A ma még mindig lelkészhiánnyal küzdő egyházunk hétköznapjai minden munkástól megfeszített munkát követelnek. Új és egyre nagyobb feladat a gyülekezeti és iskolai hitoktatás, az erősödő gyermek- és ifjúsági munka, de minden gyülekezeti munkaág szinte teljes energiát követel. Ennek segítésére ment a kérő szó a levelező tanfolyamot végzettekhez, álljanak be munkatársnak, kérjük ezúton is. Az esperesek szívesen fogadják zedéke nélkül nem tölthető meg tartalommal a megnövekedett mozgástér. Egyházunkban mindig nagy hangsúlyt kapott a minőségi igény az egyházi élet minden területén, ezzel összefüggésben az értelmiség felelőssége az egyházon belül és az egyház társadalmi küldetését tekintve. Egyházunknak vissza kell nyernie értelmiségét, amely nem egyszerűen egzisztenciális félelemből ritkult meg, sokkal inkább mert csalódott a beszűkült egyházi életben. Hagyományaink is köteleznek annak az értéknek, színnek a vállalására, ■amelyet a magyar lutheranizmus jelentett, és amely lényegesen meghaladta az evangélikusság arányából következő fontosságát. Mindennek a realitását, sőt az igényt érzékelhettük a Németh Miklóssal és Sarkadi Nagy Barnával folytatott beszélgetésben. Igen lényegesnek éreztem Farkasházi Ferenc felügyelő társam szavait, aki arra hívta fel a miniszterelnök figyelmét, hogy vidéken lassúbb az oldódás, nehezebben hiszik el az emberek, hogy immár félelem nélkül mehetnek templomba, írathatják be gyermekeiket hittanra, vagy konfirmandus oktatásra. Nehezebben hiszik el azért is, mert olykor egyes helyi vezetők magatartása sem a kormányálláspontot tükrözi. Senki nem emlékezett rá, mikor volt utoljára - negyven-ötven éve?! - ilyen esemény, közvetlen hivatalos tárgyalás legmagasabb szinten állami és egyházi vezetők között. Szinte az mondható furcsának - és ez nyilván az elmúlt két a jelentkezőket. - De hallottunk a Gimnázium hétköznapjairól is, munkaerőkérdéseiről, a kollégiummal kapcsolatos gondokról és erőfeszítésekről, s ha nem is anyagi gondokról, de arról igenis, hogy minden gyülekezetnek segítenie kellene ebben is. - A menekültekkel való foglalkozás még egyre szélesedő munkaágnak tűnik. Az egyházunk anyagi helyzete és ereje is egyre sürgősebben átgondolandó feladat. Értekezlet. Az esperesi találkozók egyre inkább ilyen jellegűek. A feladat nem egyszerűen vezetők jelentéseinek meghallgatása, hanem a hozzászólások, kérdések asztalra tevése is. Nemcsak arról van szó, hogy az esperesek meghallgassák egyházi vezetőink útmutatását és azt képviseljék az egyházmegyékben. Feladatunk az is, hogy az egyházmegyéket is képviseljük egy-egy ilyen alkalommal, elmondjuk lelkészek; presbiterek- és gyülekezeti tagok, fiatalok és idősek véleményét is. Mindezt pedig úgy, ahogyan a nyitó igeolvasásból hallottuk, s nagyon mai, időszerű üzenet: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem ugyanazzal az érzéssel és ugyanazzal a meggyőződéssel igazodjatok egymáshoz.” K. L. év hallatlan és hihetetlen belpolitikai változásainak az eredménye, amelyeket mintegy első ízben együtt regisztráltunk -, hogy gyakorlatilag nem volt nézetkülönbség a stratégiai együttműködés tartalmát tekintve. Miniszterelnök, püspökök, felügyelők kiegészítették egymás mondandóját. Csaknem örülök ezért - hiszen véleménykülönbségek közlése ad sajátos hitelt az egyetértést hangsúlyozó információknak -, hogy eltérő véleményemnek is hangot adhatok, illetve adhattam a parlamenti beszélgetésben. A másik kérdéskörben, az együttműködés strukturális bázisaként megalakuló Országos Vallásügyi Tanácsról mondtam el fenntartásaimat Hozzátettem, nem tartom döntő kérdésnek ezt, ha igénylik, részt is veszek a Tanács „munkájában”, de lényegesen a múltbeli gondolkodás örökségének, formálisnak tartom. Azzal a sajátos mai veszéllyel, hogy éppen a pluralista gondolkodás örvendetes terjedésével egyházak közötti viták színhelye is lehet. Ebben az állam nem kívánna döntőbíró lenni - mondta gyorsan a miniszter- elnök, elismerve a felvetés jogosságát. Jelentősebb kifogás, hogy ilyen testülettől érdemi tevékenység nem várható, - legfeljebb szájukba adott ünnepi nyilatkozatok -, fontosabb a megkezdett kétoldalú dialógusokat folytatni, illetve esetenként szakértői bizottságokat, akár több egyház bevonásával, létrehozni. Végül egyetértettünk abban, hogy az előttünk álló átmeneti időszakban elfogadható a jogos fenntastások ellenére az Országos Vallásügyi Tanács, amely mintegy keretet, formát ad a megújuló tartalmi tevékenységnek. A hangsúly az utóbbira kerül. Úgy vélem az a lényeges, hogy elmondhattam, megírhatom eltérő véleményemet, így jó lelkiismerettel tudom vállalni a részvételt, hiszen bármennyire fontosak, nem meghatározóak a szervezeti kérdések és magam örülnék a legjobban, ha az élet rámcáfolna és érdemi eredménye is lenne a Tanács létének. Azt hiszem az eredményeket inkább az egyház és a különböző állami és társadalmi szervek közvetlen kapcsolatától várhatjuk. Nem ünneprontásként, az új út göröngyös voltának jellemzésére említem elrontott szájízemet, a megbeszélést követő napon a dialógusról közzétett MTI-közlemény olvastán. No nem annyira a leírtakkal volt gondom - ez mindenképpen a kevesebb -, a tény hökkentett meg, hogy az új kezdetről a régi gyakorlat szerint adnak hírt. Az információ egyoldalú, pedig két fél ült az asztalnál. Csak Németh Miklós miniszterelnök nyilatkozik, illetve az állami oldalról fogalmazódik meg a kommentár. Pedig hát. mi is ott voltunk, nemcsak „egyházi vezetők”, hanem arccal, névvel stb. bíró, felelős emberek. Magam már most el tudtam volna fogadni, hogy a sajtó, közte az egyházi sajtó képviselői legyenek jelen a megbeszélésen, de az is elfogadható, hogy talán így őszintébb, oldottabb lehetett a kezdet. De ehhez a tájékoztatás lehetősége is - mindkét oldal számára - hozzátartozik. Mondható nyilatkozhattunk volna mi is, de hát minket nem kérdeztek... No majd legközelebb. Addig is ezúton igyekszem egyházunk népe felé pótolni a mulasztást. Frenkl Róbert Országos Esperesi Értekezlet D. DR. VETŐ LAJOS püspök Kondoroson, Békés megyében született 1904. október 17-én. Apja neve Viszkok János, anyja neve Uhliár Julianna. Középiskolai tanulmányait Szarvason az Evangélikus Főgimnáziumban végezte el. 1923-ban érettségizett jeles rendűén. A Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karán Sopronban tanult teológiát 1924 és 1928 között. Kitüntetéssel szigorlatozott, majd 1928-ban D. Raffay Sándor püspök Budapesten avatta lelkésszé. Ösztöndíjas éveit 1929-1931 között töltötte Berlinben és Észtországban (tartui egyetem), ahol főleg filozófiával foglalkozott. 1935-ben kitüntetéssel doktorált Pécsett általános vallástudományból. Doktori értekezése németül is megjelent Berlinben 1936- ban. Továbbra is foglalkozott a lélektannal. Tapasztalati valláslélektan címmel jelentette meg nagyobb művét az Evangélikus Sajtóosztály 1966-ban. Lelkészi szolgálatát 1928 novemberében kezdte Medgyesegyházán segédlelkészként. Külföldi tanulmányi útja után Szolnokra került helyettes lelkésznek. 1937-től diósgyőr-vasgyári gyülekezeti lelkész volt 1948. december 22- ig, amikor Nyíregyházán a Tiszakerü- let püspöke lett. 1952-től az Északi Egyházkerület első püspökeként szolgált, mint budapest-budavári lelkész 1967. június 20-án történt nyugdíjazásáig. 1936-ban vette feleségül Folkusházy Zsuzsannát. Két gyermekük született. Négy fiúunokának boldog nagyapja volt. Országgyűlési képviselőként 1953— 1971-ig több cikluson keresztül szolgált. A Magyar Békemozgalom első tagjai között volt. Részt vett 1949-ben az első (párizsi) béke-világkongresszuson, majd a bécsi és stockholmi gyűléseken. Tagja volt az Országos Béketanács elnökségének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, valamint a Nemzetközi Lélektani Társaságnak. Nevéhez fűződik a szlovák egyházzal való kapcsolatok felvétele, ápolása hivatalos egyházi szinten 1952-től. Anyanyelvén kívül németül, angolul, szlovákul és oroszul beszélt. Több hazai és külföldi kitüntetés birtokosa volt. 1953-ban a pozsonyi Evangélikus Teológiai Akadémia tiszteletbeli doktori címmel tisztelte meg. Tudományos munkásságát őrzik könyvei, fordításai a valláslélektan köréből és az egyháztörténet területéről. • * * Temetése október 7-én, szombaton 11 órakor lesz. A gyászistentiszteletet a bp.-kelenföldi evangélikus templomban tartják, hamvait a templom alagsorában létesített kolumbáriumban helyezik el. dés tekintetében. Kérem Egyetemes Felügyelő Urat, szíveskedjék a Református Egyetemes Konventtel tárgyalást kezdeni a Debreceni Református Gimnáziumban való evangélikus részesedés tárgyában”. Ez a részesedés tanárok, tanulók száma és a fenntartási költségek tekintetében V* rész lehetett volna, amelynek vállalását a püspök az Evangélikus Egyházegyetem hatáskörébe utalta. Az egyházegyetemnek sem támadt azonban emiatt gondja, mert a Református Egyetemes Konvent 1952. július 15-i 582/ 1952/1. sz. sürgető levelére válaszolva 1952. július 19-i 846/1952/D. sz alatt a Bányai Evangélikus Egyház- kerület Püspöke közölte, „hogy az evangélikus Fiú- és Leánygimnáziumból a mai napig sem tanárok, sem tanulók nem jelentkeztek a Debrecenben tervezett Protestáns Gimnáziumba munkavállalóként, vagy tanulóként”. De ha jelentkeztek volna is, akkor sem vált volna a patinásán kálvinista debreceni kollégiumból soha Protestáns Gimnázium, aminek anyagi fenntartásához úgysem lett volna miből hozzájárulnunk. .Amire tehát 1989-ben 1948 és 1952 legeslegkomolyabban figyelmeztet, az az újra induló gimnáziumunk anyagi alapjának a megteremtése, hogy idővel úgy ne járjon most már egész egyházunk, mint ahogyan 1948-ban a Pesti Evangélikus Egyház s 1952-ben a Bányai Evangélikus Egyházkerület jártak, hogy noha az állam nem államosította, meghagyta egyházunknak mindkét pesti gimnáziumát, csak mi bizonyultunk erőtleneknek a fenntartásukhoz. Ez - írom, mondom: ez még egyszer nem fordulhat elő! Gríinvalszky Károly NYERS REZSŐ PÁRTELNÖK MEGBESZÉLÉSE AZ EGYHÁZAK VEZETŐIVEL Nyers Rezső, az MSZMP elnöke meghívására szeptember 7-én a Parlamentben első ízben találkoztak a magyar egyházak és vallásfelekezetek vezetői az MSZMP pártvezetőjével. Egyházunkat a tanácskozáson dr. Nagy Gyula püspök és Farkasházi Ferenc országos felügyelőhelyettes képviselték. Nyers Rezső megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy egyfelől országunk mai nehéz helyzete, másfelől az MSZMP júliusban kinyilvánított új viszonyulása a hívő emberekhez és egyházakhoz indították arra, hogy kezdeményezze ezt a megbeszélést a magyar egyházak vezetőivel. Az egyházi vezetők válaszaik és a megbeszélés során teljes egyetértéssel foglaltak állást három lényeges kérdésben. Eddig sem tették, ezután sem kívánnak beavatkozni a pártpolitikába. Viszont egyformán vallják, hogy Isten-hitük, Krisztus-hitük etikai felelősségét gyakorolni kívánják a közéletben, mind népünk lelki-erkölcsi megújulása érdekében, mind népünk egészének kulturális és szociális téren való szolgálata kérdéseiben. Ezért egyformán készek arra, hogy minden párttal megvitassák népünk, társadalmunk mai sorskérdéseit. A ZSIDÓ VILÁGSZÖVETSÉG KELET-EURÓPAI KÉPVISELŐJÉNEK LÁTOGATÁSA Szeptember 15-én bemutatkozó látogatást tett egyházunk Üllői úti püspöki hivatalában Dr. Keller László, a Zsidó Világszövetség (New York) kelet-európai hivatalának új vezetője, Bakos Lajos, a MIOK alelnöke kíséretében. A látogatás során kölcsönösen kifejezésre jutott a zsidó és keresztyén hívők, valamint egyházi és vallási szervezeteik közötti párbeszéd és együttműködés szükségessége, a közös gyökerek felismerésével és megbecsülésével. Ugyancsak egyetértés nyilvánult meg az antiszemitizmus veszélye elleni közös fellépés szükségességében. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök kifejezte egyházunk jókívánságait a Zsidó Világszövetség budapesti irodája vezetőjének szolgálatához. AZ ÚJ UNITÁRIUS PÜSPÖK LÁTOGATÁSA Huszti János, a Magyarországi Unitárius Egyház nemrég megválasztott és beiktatott püspöke, bemutatkozó látogatása alkalmából szeptember 15-én találkozott dr. Nagy Gyula püspökkel hivatalában. A megbeszélés során szóba kerültek a két egyház közötti régi, szoros kapcsolatok és azok további erősítése. Éz ma különösen is két területen nyilvánul meg: az erdélyi menekültek egyházi gondozásában és az Evangélikus Egyház által gyakorolt testvéri segítség- nyújtásban unitárius teológiai hallgatók és gimnáziumi növendékek képzésében. Egyházunk áldást kíván az új püspök szolgálatára. METODISTA PÜSPÖK LÁTOGATÁSA EGYHÁZUNKBAN Szeptember közepén felkereste egyházunk központi épületében dr. Nagy Gyula püspököt dr. Hans Bolleter közép- és délkelet-európai új metodista püspök (Zürich), Hecker Frigyes metodista szuperintendens kíséretében. A testvéri beszélgetés során értékelték a két egyház közötti szoros kapcsolatokat itthon és Európában, és megvitatták azok további elmélyítésének mai lehetőségeit. A testvéri viszony egyik jele az is, hogy egyházunk Teológiai Akadémiája a közeljövőben avatja tiszteletbeli doktorává Hecker Frigyest, a Metodista Egyház hazai vezetőjét. SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN A Tanári Kar javaslatára az Országos Egyházi Elnökség Dr. Cserháti Sándor professzort bízta meg szeptember 1-jei hatállyal az Ügyvezető Otthonigazgató teendőinek ellátásával. Az Otthonigazgató-helyettes továbbra is Szabóné Mátrai Marianna maradt. Csoszánszky Károlyné az Akadémia és a Teológus Otthon gazdasági ügyintézője, Tölgyessy Eszter a dékáni hivatal megbízott vezetője lett. Munkájukat kísérje Isten áldása. AZ ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS KÖNYVTÁR ÚJ VEZETŐJE Az Országos Egyház Elnöksége Papp Ivánné könyvtárvezető halála után a megüresedett szolgálati hely betöltésével az Országos Könyvtár eddigi helyettes vezetőjét, dr. Mányoki Jánost bízta meg. Orszáogs Egyházi könyvtárunk központja a könvtár nagy részével együtt az új Teológiai Akadémia megnyitása után az Üllői útról az akadémiai épületbe kerül át. Isten áldását kéijük dr. Mányoki János és munkatársai szolgálatára!
