Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-09-24 / 39. szám

„Bármilyen mélyre estünk is, Urunk se­gítő karját mindig elérhetjük.”_____________________________ W. Penn ORSZÁGOS EVÄNGELjjWS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1989. SZEPTEMBER 24. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 18. VASÁRNAP ÁRA: 8,50 Ft Kezdet vagy vég? Genfben tanácskozott a Lutheránus Világszövetség Felettébb riogatnak bennünket. Okkal, vagy ok nélkül, nehéz len­ne megmondani, különösen ak­kor, ha az ember nem specializá­lódott szakember, csak éppen nyi­tott érdeklődéssel kíséri figyelem­mel a közeli és távoli világ fejle­ményeit, ha érdekű a múlt, a je­len, a jövő, sőt a távoli jövő is, ami bolygónkat és az emberiséget érinti. Mivel riogatnak bennünket? Tudományos és kevésbé tudomá­nyos igényű napilapok és folyóira­tok egyre-másra közölnek hosz- szabb-rövidebb pesszimista hang­vételű tanulmányokat jövendőnk­ről. Vannak optimisták, akik hi­szik és remélik, hogy ezek a riasztó jóslatok csak évtizedek, de inkább csak évszázadok múlva következ­nek be, de vannak, akik gyereke­ink és unokáink holnapját látják veszélyben. Csak hálával és köszönettel tar­tozhatunk azoknak, akik valami­lyen belátható, reális veszélyre hív­ják fel a figyelmet, különösen olyanra, amit mi, emberek lelkiis­meretes, szaktudásra épülő, helyes döntéssel elhárítunk fejünk fölül, lábunk alól. Hiszen hiába riogat­nak bennünket azzal, hogy egyszer majd ki fog hunyni a nap, kimerül­nek izzó tartalékai, és univerzális méretű egyiptomi sötétség borul ránk - ha egyáltalán valaki megér­hetné ezt a nem éppen kívánatos látványt az emberiség képviseleté­ben. Ezen nem tudunk segíteni, a napot nem tüzelhetjük, mint egy hatalmas kohót vagy kemencét. Mindezektől csak az álmunk lehet egyre rémesebb. De hálásak lehetünk azoknak, akik környezetünk szennyezettsé­gének mértékére és' okára figyel­meztetnek, mert akkor az értelmes és józan ember döntő lépésre szán­hatja el magát. Köszönettel tarto­zunk, ha arra figyelmeztetnek, hogy veteményes és gyümölcsös kertjeinkben minél kevesebb kemi­káliát, civilizált mérget használ­junk, mert szervezetünket immár az elfogyasztott sárgarépával és szilvával is mérgezzük, pedig az egészséges biotáplálkozás hívei va­gyunk. De mit kezdjünk azokkal a rio­gatásokkal, amelyek az utóbbi né­hány évben láttak napvilágot itt­hon és világszerte. Legalább meg­közelítőleg egyértelműek lenné­nek. De nem azok. Csak abban egyértelműek, hogy miattuk a hi­deg futkos az ember hátán, amíg mérsékelten aktivizálódó fantáziá­val olvassa ezeket a jelentéseket és elemzéseket. Ugyanis egyesek azt magyaráz­zák nagyon komoly, tudományos szakkifejezésekkel, hogy hamaro­san megfövünk: kimutathatóan emelkedik földünk hőmérséklete, az utóbbi 100 esztendőben 0,7 C fokot emelkedett. Nem sok, de lesz ez még sokkal több is, mert ez olyan jelenség, ami egyre gyorsuló tendenciát mutat és rapid módon érjük el a hőhalál forró szintjét. Okairól sokmindent mondanak, olyanokat is, amelyekkel szemben - ha igaz az elmélet - nem lennénk teljesen tehetetlenek. Már-már vé­dekezésre aktivizálna mindenkit a naiv és hivő ember, ha nem olvas­ná a másik tanulmányban éppen ennek az ellenkezőjét. Mások ugyanis azt magyarázzák, hogy ki­kerülhetetlenül meg fogunk fagy­ni, nemcsak mert a nap előbb vagy utóbb kihűl (remélem utóbb sem), hanem mert - és itt is nagyon ko­moly, tudományos szakkifejezések szoktak következni - az időjárási viszonyok kedvezőtlenül megvál­toznak, s jég borít majd mindent, mint hideg szemfödél. Tehát vagy új hőkorszak, vagy új jégkorszak következik. Megfö­vünk vagy megfagyunk... Melyi­ket válasszam? Riasztóan sötét képekkel tud­nám bármelyiket ecsetelni. Ám én nem riogatni szeretnék, hanem va­lamit megláttatni. Létezik egy sa­játságos gondolatkör, aminek van biblikus és világi megjelenése, amit a teológia szaknyelve apokalipti­kus gondolatkörnek nevez. Vulgá­ris nevükön: világvége-várók. Majdnem minden korban felbuk­kantak, de különösen akkor, ha nagy történelmi, politikai vagy egyéb fordulatok álltak a jövendő küszöbén. Minden évezredforduló előtt felbukkantak a világvége vá­rók és minden korban igen élénk fantáziával és korspecifikus fantá­ziával tudták ecsetelni ama végnek rettenetes és elkerülhetetlen bekö­vetkeztét - globális méretű özönvi­zek vagy tűzvészek, földrengések és szilaj vulkánkitörések... és most, egy tudományoskodó kor­szak vége felé jöhetnek a tudomá­nyoskodó szakkifejezésekkel meg­írt világvége jóslatok. Bekövetkez- hetnek-e ezek? Merészeljek-e ne­met mondani? Hiszen tudomá­nyos ellenérvekkel .taglózhatnak le kárörvendő pesszimisták, kataszt­rófa-próféták. Merjek-e igent mondani? Viszont akkor választa­nom kellene, hogy melyik a szim- patikusabb: megfőni vagy meg­fagyni. Se igént, s'é nemét nem mondok, hanem Valaki másra figyelek oda, aki világos és érthető képekkel mondta el a lényeget: Ő fog majd az idők teljességében visszajönni! Őt várom! Jézust! Nem a világ megjósolt végét. Tetemes rész van az Újtestá- mentumban (de már az Ószövet­ségben is), amit apokaliptikus mű­fajnak lehet neveznünk. De a bib­liai apokaliptika szándéka nem a kétségbeejtés, a riogatás, a neuro- tizálás, hanem a megtérésre, bűn­bánatra indítás, s még inkább a reménység feltámasztása: új ég új föld lesz majd, Isten új teremtése! Ribár János A világ evangélikus egyházainak életében hat-hét évenként visszatérő, nagy esemény az evangélikus világgyűlés: 106 evangélikus egyház hivatalos küldöt­tének „zsinata” az evangélikusok mai nagy kérdéseiről. Hogyan értékeli mai helyzetét, merre tartson az „evangélikus világcsalád” ? Erről a januárban - a brazil nyárban - tartandó nagy világtalálkozóról és az ott felvetendő kérdések­ről volt szó a Lutheránus Világszövetség kilenc napos genfi tanácskozásán. A világgyűlés előkészítése Valamennyiünkben ott élnek még az 1984-ben Budapesten megrende­zett 7. Evangélikus Világgyűlés em­lékei. Változatlan szeretettel, hálá­val emlegetik a világ evangélikus küldöttei ma is egyházunk gondos előkészítő ipunkáját, szerető ven­déglátását, különösen is a gyü­lekezeteinkben tett látogatásaikat. Most a Brazil Evangélikus Egyház (850 ezer hívő) lesz a vendéglátó. Különleges színhely: hazánknál 84- szer nagyobb, óriás ország 144 mil­lió lakosával, sok gonddal és sze­génységgel, maroknyi evangélikus- sággal az ország nagyságához ké­pest. A LVSZ élőször találkozik majd a délamerikai kontinensen. Curitiba Dél-Brazília egyik milliós városa. A 8. világgyűlés ideje: 1990 január 30-február 8. Előtte Evan­gélikus Ifjúsági Világtalálkozó lesz Buenos-Airesben. A LVSZ Végre­hajtó Bizottsága meghallgatta az előkészítő bizottság jelentését és el­fogadta a végleges munkatervet. Az egyik szekció vezetésére dr. Harma­ti Béla püspök kapott megbízást. Egyházunkat a világgyűlésen a LVSZ Magyar Nemzeti Bizottságá­nak döntése szerint hatan képvise­lik majd: dr. Nagy Gyula és dr. Har­mati Béla püspökök, dr. Sólyom Je­nő professzor, Brebovszky Éva lel­késznő, Keveházi Klára mint ifjúsá­gi delegátus és Pángyánszky Agnes teológiai hallgató mint munkatárs. Egyházunk, gyülekezeteink gon­doljanak imádsággal a készülő ja­nuári nagy eseményre az evangéli­kus „világcsaládban”! • Űj szervezet és új alkotmány a Világszövetségben Két év óta folyamatban van a Lu­theránus Világszövetség új szerve­zete és megújított alkotmánya kö­rüli vita. Egyik cél a nagyobb haté­konyság, de emellett a megnöveke­dett kiadások „lefaragása” is, egy­szerűbb szervezettel és kisebb genfi munkatársi körrel. A Végrehajtó Bizottság ülése - izgalmas viták után - most egy olyan javaslatot fogadott el és ter­jeszt döntésre a világgyűlés elé, amely a Világszövetség irányítását a világgyűlések között egy 49 tagú Tanácsra bízza, amelyben hét „vi­lágkörzetet” (Észak-, Nyugat-, Ke- let-Európa, Afrika, Ázsia, Észak- Amerika és Latin-Ámerika) egyfor­mán 9-9 választott delegátus képvi­selne. A szűkebb körű Ügyintéző Bizottságban, mely félévenként ta­nácskozna, a LVSZ vezető tisztség- viselői mellett mindegyik említett „körzet” egy-egy képviselője foglal helyet. Maradna a genfi négy főosz­tály (Teológiai-Tanulmányi osz­tály, Misszió és Fejlesztés Osztálya, Világsegély Osztály és Főtitkárság, amelynek egyik önálló egysége len­ne az eddigi külön Sajtóosztály); a munkatársak számát Genfben 120- ról mintegy 100-ra csökkentenék. A viták lényege: a tagegyházak - főleg az ún. „harmadik világ” ki­sebb tagegyházai - befolyásának növelése a „nagy egyházakkal” és a genfi szervezeti központtal szem­ben. Ezzel együtt jár természetesen a Világszövetség alkotmányának megváltoztatása is (a szervezetet is az Alkotmány határozza meg). Je­lentős terv, hogy a LVSZ-tagság feltétele lesz a szószék- és úrvacso­rái közösség a világ valamennyi evangélikus egyházával. A végső döntést ezekben a nagy- jelentőségű kérdésekben majd a cu- ritibai világgyűlés fogja kimondani. Evangélikus identitás és ökumenikus nyitottság Egyforma hangsúlyt kapott a gen­fi tanácskozáson evangélikus mi­voltunk hűséges megőrzése, ugyanakkor a teljes nyitottság a többi egyházak és az ökumenikus világmozgalom irányában. Az evangélikus egyháznak oda nem áldozható, reformátori öröksége és küldetése van a világkeresztyén- ségben. Ugyanakkor teljes szívvel résztvesz a látható és szoros ke­resztyén egység keresésében, nyi­tottan minden egyház iránt. Ez a legidőszerűbb a református testvé­regyházzal, mellyel egyházi közös­ségben vagyunk (szószék- és úrva­csorái közösség); itt is vannak azonban sürgető feladatok; ezek­ről - az Evangélikus-Református Világdialógus Bizottság négyéves munkája eredményéről - e sorok írója tesz majd jelentést a világ­gyűlésnek. Nehezebb az egység út­ja az ortodox és a római katolikus egyházakkal: itt elsősorban az úr­vacsora és az egyházi szolgálat (papság, püspöki tiszt) körül van­nak még akadályok, amelyek eltá­volításán kell dolgoznunk a jövő­ben is. Nagy hangsúly t kapott a jelenté­■■■■ i Bibliaolvasás: elégtelen Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen. Jn 5,39—40 Imádkozzunk Isten élő és megelevenítő Szentleikéért! „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” Lk 10,16 Nem «lusta bibliaolvasók kerülnek itt osztályozásra, nem olyanok, akik elke­rülik az iskolát vagy elnagyolják a fel­adatot. A nagy Tanító nem munkájuk mennyiségét kifogásolja. A Jézus-kora­beli írástudók nem ismertek fáradságot a törvény és a próféták tanulmányozá­sában. Arra fordították egész életüket. Munkájuk minősége se részesül elma­rasztalásban. „Azt hiszitek, hogy azok­ban van a ti örök életetek." Nem hit nélkül, gépiesen olvasták a Bibliát. Mégis elégtelent kaptak Jézustól, éspe­dig munkájuk eredményessége tekinte­tében: nem lesz örök életük. Vajon min buknak el? Túl közeire állítják be vizsgálódásuk teleszkópját: az írásokban keresik az örök életet. Az előírásokból, a múltról szóló tudósításokból csinálnak maguk­nak megváltót, papiros-pápát. Könyv­hitű emberek, a betű áldozatai (2Kor 3,6). „Elvéreznek egy fonák igén.” A Biblia ilyen nézőpont alatt egy érthe­tetlen, ellenmondásteli, könnyen meg­tévesztő könyv. Hiányzik a kulcs, amely megnyitná. Ezért marad meddő minden fáradozás. Nem jutnak el Jézus Krisztusig. Ép­pen addig a magaslati pontig, ahonnan eléjük tárulna ez a felségesen szép világ, s ahonnan végig lehet követni a kacs- karingósnak látszó s egy pontban még­is találkozó utakat is. Jézus nélkül a Biblia lehet törvénykönyv, erkölcstan, bölcsmondás-gyüjtemény, régi idők több-kevesebb hitelű emléktára, de semmiképpen nem lesz az örök élet Igé­je. A Bibliában ugyanis minden Jézusra mutat, Hozzá kalauzol és Róla tesz bizonyságot. Haszontalanná válik szá­munkra az egész, ha ezt az útmutatást nem értjük, s ezt a tanúskodását nem fogadjuk el. Egy nagy író és költő mindennap olvasta a Bibliát. Különösen szerette a zsoltárokat, azok szépen csengő nyel­vét, magasztos gondolatait és rejtett szépségeit. Mégis hit és remény nélkül halt meg minden bibliaolvasása mel­lett is, mert nem Krisztust kereste,^ benne. „Nem akartok hozzám .jönni, hogy életetek legyen" - indokolja meg Jézus az elégtelen osztályzatot. Végső sorbán ezen múlik a bibliaolvasás eredményes­sége. E nélkül kárhozat fenyegeti az üdvösség könyvének tanulmányozóját is. Jézushoz jönni pedig csak a megté­rés szoros kapuján át lehet. S erre sok bibliaolvasó se hajlandó. Ezért fenye­geti elégtelen osztályzat a nagy vizsgán. Egy fiatalember gyakran olvasta Bibliáját. Hivő otthon örökségeként vitte magával a nagyvárosba is. Estén­ként olvasott belőle egy-egy fejezetet. Egy átszórakozott éjszaka után is kezé­be vette. Éppen Lukács evangéliuma 15. fejezeténél nyílt ki, s a tékozló fiú példázatát kezdte olvasni. Összecsapta a könyvet és a sarokba vágta. Többet nem vette kezébe. „Ha meg nem tértek... semmiképpen nem mentek be a mennyek országába." Ez is Jézus szava (Mt 18,3), és minden bibliaolvasóra is érvényes. Őszi gyülekezeti munkatervek ké­szítésének dandárjában vagyunk. Ezek jelentős része igehirdetés: gyülekezeti istentiszteleten, gyer­mekek között, hitoktató munká­ban, sőt templomtól messzebb ke­rültek visszahívogatására, evangé- lizációra is. Már a tervezésnél kí­sért bennünket a kicsinyhitűség: mindehhez elég-e a mi szavunk? Indít-e az valakit is közeledésre, visszafordulásra vagy erősit-e a hitben és a keresztyén életfolyta­tásban? Bátorítson most bennün­ket Jézus fenti szava: aki titeket hallgat, engem hallgat. Mit jelent ez a számunkra? Jézus Krisztus teljesen azonosítja magát földi tanítványaival. Ha jól ismered magad, akkor ennek na­gyon nagy dolognak kell lennie szemedben. Gondold el: Jézus szolgálatára több mint 12 sereg angyal is készen állt. Szavára a természet tomboló erői is megszelídültek. Küldött ő már üzenetet angyalajkon, szólt földrengésen, égzengésen és pusztí­tó viharon keresztül is. Megteheti most is. De neki úgy tetszik, hogy emberekre bízza igéjét, és az igehir­detés bolondsága által üdvözítse azokat, akik hisznek (lKor 1,21). Küldötteit se csupán úgy hasz­nálja, mint valami eszközöket, szerszámokat, hanem azonosítja magát velük, szavukba alázkodik. Aki titeket hallgat, engem hallgat. Amit veletek cselekednek az embe­rek, úgy veszem, velem cselekszik. Aki titeket befogad, engem fogad be (Mt 10,40). Pál is ennek van tudatában, amikor azt mondja: „Krisztusért járván követségben, mintha Isten kérne miáltalunk, Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel." (2Kor 5,20). Érzed-e milyen nagy tisztessé­get, erős oltalmat jelent ez Jézus tanítványai számára. Valaki egy-' szer úgy prédikált lelkészek előtt erről az igéről: rangrejtett Krisztus vagy. Más meg úgy énekelt: „Krisztus képében, áldott követ­ségben, Isten kívánja: járjunk bé­kességben...” Hányszor érzed ma­gad gazdátlannak, védtelennek, magadra hagyottnak? Nincs rá okod! Jézus legmesszebbmenően azonosítja magát veled. Nem ad-e ez méltóságot, biztonságot, bátor­ságot bizonyságtevő szavaidnak, Krisztus meghatalmazottja, jogá­val felruházott, Védelmével körül­ölelt követe vagy! Imádkozzunk személyes hitért, hogy bizalommal merjünk ráha­gyatkozni Jézus ígéretére. Mer­jünk bátran tervezni gyülekezeti és gyülekezeten kívüli szolgálatokat! Könyörögjünk egyházunk meg­újulásáért új nemzedékben és új felelősségvállalókban, a szentlélek által megújított hívekben. Adjunk hálát a nyári szolgálatok áldásáért és könyörögjünk azok elmélyülé­séért! Csepregi Béla sekben és a kidolgozott tervekben a misszió és az evangelizáció szol­gálata; ez a jövőben még fontosab­bá válik. Örömmel vett tudomást a Lutheránus Világszövetség a ke­leteurópai egyházakban - így első­sorban hazánkban - megnyílt új lehetőségekről és erőfeszítésekről az evangélium hirdetésében, szol­gálatában. Ehhez jelentős segítsé­get is kész adni (új Teológiai Aka­démia, Evangélikus Gimnázium, gyülekezetek folytatódó segítése építkezéseikben). Részt vettek a közös tanácsko­záson az Egyházak Világtanácsa, az Európai Egyházak Konferen­ciája és a Római Katolikus Egyház (a Vatikán) küldöttei is. Béke, igazságosság, a teremtett világ megőrzése A tanácskozások negyedik köre a mai világot gyötrő, súlyos emberi gondokkal és veszélyekkel foglal­kozott: a háború távoltartása, az igazságosabb gazdasági, politikai, társadalmi rend kérdéseivel és a világunkat fenyegető természeti katasztrófák, az „ökológiai krízis” problémáival. A háborús veszélygócok közül előtérben állt a délafrikai-namí- biai helyzet, a közelkeleti válság és a középamerikai súlyos feszültség. Új kérdésként vetődött fel a romá­niai helyzet, az ott élő kisebbségek és a hozzánk menekültek nehéz kérdése (erről már egyik előző szá­munkban beszámoltunk). A „gaz­dasági igazságosság” körében a vi­lág országai jelentős részének sú­lyos eladósodása, a szegénység és betegségek, éhínség terjedése állt a viták központjában. Ugyancsak súlyos veszély világunk, a követke­ző nemzedékek, számára a terem­tett világ pusztulása, a vizek, a le­vegő, az éghajlat megromlása, ha időben nem állítjuk meg a pusztu­lás folyamatát. Mindezek termé­szetesen a világ keresztyénéinek, evangélikusainak a felelősségét, szeretetét, munkáját is nagy fel­adatok elé állítják; ezek alól senki sem vonhatja ki magát. A tanácskozás örömmel hallgat­ta meg a Világszövetség jelentős erőfeszítéseiről szóló beszámoló­kat a fenti kérdésekben (évente mintegy 40 miihó dollárt ad a LVSZ, 5 ezer főt foglalkoztató se­gélyszervezetén keresztül az éhe­zők, szegények, katasztrófák áldo­zatai számára). Terveket dolgozott ki és ajánlásokat fogadott el az említett nagy, közös emberi felada­tokban való evangélikus részvétel­re. * * * Hazai egyházunk gondjai és örö­mei között se feledkezzünk meg az „evangélikus világcsalád” mai éle­téről, más egyházak hasonló vagy még nagyobb gondjairól, a készülő evangélikus világgyűlésről. Hiszen jól tudjuk, hogy az egymásért való imádkozás és egymás terheinek hordozása az egyház.Urának aka­rata, hitünk indítása és szerete- tünknek a „közeli” és a „távoli” testvért egyformán átfogó elköte- lezése. Dr. Nagy Gyula ELHUNYT DR. KACZIBA JÓZSEF PÜSPÖK Dr. Kacziba József római katolikus püspök, az Actio Catholica országos igazgatója, a katolikus intézmények püspöki referense, a Püspöki Konfe­rencia Titkárságának irodavezetője, augusztus 31-én, 75 éves korában el­hunyt. Temetése szeptember 11-én volt a váci székesegyházban. Dr. Kacziba József személyében ökumenikus nyitottságú püspököt gyá­szolunk. EVANGÉLIKUS VILÁGGYŰLÉS ELŐTT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom