Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-08-27 / 35. szám
Evangélikus Élet 1989. augusztus 27: LSD (DED jfts A 3K GYERMEKEKNEK Egyháztörténeti arcképcsarnok 26. JOHN WESLEY Zinzednorf herrnhuti mozgalma - amelyről múlt héten olvashattatok - körülbelül azt a szerepet töltötte be az európai kontinensen, amit a Wesley által alapított metodizmus Nagy-Sritannla szigetén. A két mozgalom szinte egy időben keletkezett, és sok közös vonást is mutat fel. John Wesley 1703-ban született az angliai Epworthban, szülei 15. gyermekeként. (Összesen 19-en voltak testvérek.) Édesapja, lelkészként az anglikán népegyház hűséges tagja volt, politikai és vallási téren egyaránt.. Példájára Wesley már fiatalon elhatározta, hogy szintén lelkészi pályára lép. Gondolkodását erőteljesen befolyásolták Kempis Tamás és Jacob Böhme művei. Kempis a személyes kegyesség, Böhme a misztikus, vagyis érzelmektől fűtött, befelé forduló vallásosság képviselője volt. Wesley az oxfordi egyetemen tanult nyelveket és teológiát. Miután 1728-ban 1 lelkésszé avatták, egy baráti közösséget I alapított. Ennek tagjai megfogadták, I hogy - hasonlóan .Zinzendorf követőihez- Isten igéje szerint élnek, és a világi hivságokat kerülik. Szociális munkát Is 1 végeztek: szegény gyerekeket segítettek, I foglyokat látogattak, valamint rendszeresen imádkoztak. Ezért „metodistáknak" gúnyolták őket, a metódus (= módszer) I szó alapján. Néhány évvel később Wes- I ley bátyjával Amerikába indult, hogy az . ott élő indiánok között végezzen térítő 1 munkát. Utazása azonban kudarcot val- I lőtt, mivel - saját állítása szerint - „még I ő maga sem volt megtért". Már azon volt, . hogy megválik lelkészi hivatásától - ráadásul az anglikán népegyház merevsé- I ge is kínozta -, amikor 35 éves korában I megtért. Ekkor már tíz éve volt lelkész! A fordulat egy konferencián következett be, mialatt valaki Luther Római-levél ma- I gyarázatához irt előszavát olvasta. „Ek- I kor minden erőmmel könyörögni kezd- . tem azokért, akik üldöztek, és szégyenle- 1 tesen bántak velem. Azután nyilvánosan I_______________________________ I I is bizonyságot tettem arról, amit életem- I ben először éreztem a lelkemben." - írja *\ Wesley a gyakran titkosírással és rövidl- . tésekkel vezetett naplójában. Még ugyanebben ai évben találkozott Zin- I zendorffal. A vele való beszélgetések | világossá tették, hogy ugyanazon . ügyért fáradoznak, mégpedig az egy- 1 ház belső megújításáért. Később, mód- I szereik különbözősége miatt, mégis el- | távolodtak egymástól. 1739-től Wesley . ébresztő prédikátorként működött, majd megalapította az első metodista I egyházat. Munkálkodására jelentős éb- | redési hullám vonult végig az országon. . Beszédeit hallva sokan döntöttek Krisz- 1 tus mellett. Különösen az angol bányá- I szókra volt nagy hatással a prédikátor, | aki fáradhatatlanul lóháton rótta a mér- földeket. Sokszor azonban megaláztatások is érték, ami Krisztus tanúival I gyakran megesik. A metodista igehirde- | tőket ugyanis gyakran megverték vagy . kővel megdobálták. Wesley ilyenkor sem csüggedt el, egy-egy hasonló eset után is higgadtan folytatta prédikációit, amelyeket tízezrével lehetne számolni. Állandóan úton volt, sohasem tétlenkedett. Széles körű levelezést folytatott, gyakran még lóháton is,.aLvásótt. Naponta általában négyszer prédikált, mindössze 5-6 órát aludt. Az evangélium feltárásával sokak számára ő mutatta meg a mélységből kivezető utat. Ostorozta a bűnt, és ítéletet hirdetett. Egyszerű, puritán életével jó példát mutatott. Mindenben a rend embere volt. Szegény emberként halt meg, 88 éves korában. Halálakor Angliában már 72 ezer tagja volt a metodista egyháznak. Utolsó szavaival is arról az Úrról tett bizonyságot, aki az ó életét is újjá tudta formálni, s aki halálában is vele maradt. Talán legnagyobb érdeme, hogy egy, formáiban a megüresedés jeleit mutató mamutegyházban próbált - léten Szentlelke áltál - ébredést munkálni. Béndek Katalin ____________________________I f A VASÁRNAP r IGÉJE lSám 16,13-23 „SAULTÓL ELTÁVOZOTT AZ ÜR LELKE...” Milyen fájdalmas látni egy-egy ember bukását, kisikló életét. Szépen induló sorsok tudnak a mélybe zuhanni, célt téveszteni és visszafelé tekintve nehéz megtalálni azt a pontot, ahol ez a szomorú fordulat bekövetkezhet. Fájdalmas mindezt a Biblia lapjain is átélni. Az Úrnak szolgáló, hűséges emberek, kiválasztottak életében is bekövetkezik ez a törés. Sokakat kiábrándít ez a tény, pedig nem kiábrándulnunk kell, hanem elgondolkozni ezek felett a sorsok felett és megkeresni bennük a minket is figyelmeztető üzenetet. Isten népének Isten vezetése alatt kell állnia, a döntő szó az övé kell, hogy legyen. Tulajdonképpen már Saul királlyá választásánál Izráel népe ezt a feltételt nem teljesítette. Nekik azért kellett király, mert „olyanok akartak lenni, mint minden más nép". Hány ember távolodott el az Úrtól, mert környezete eltávolodott. Hányán mentegetőznek: „nem mehetek templomba, mert az utcámból senki sem jár". A negyvenes évek nagy ébredési hullámakor hányán döntöttek az Úr mellett, aztán jöttek fordulatok, események, megváltozott a környezet, és ma már a nagy ünnepek gyülekezetében sincsenek ott. Ezeknek az eltávolodásoknak ára van! Egy édesanya, miután újra meghallotta Ura hivó szavát, fájdalmas könnyek között mondta: „ha én nem távolodok el az Űrtől, a fiam nem került volna ebbe a mélységbe". De maga az a tény végzetes következmény, hogy az ember kikerül Isten hatása alól, az O vezetése alól és „eltávozik az Úr Lelke", ahonnan pedig az Úr Lelke eltávozik, azt a helyet a Sátán erői foglalják el. Veszélyes hiányossága Isten népének a gonosz létezésével és hatalmával kapcsolatos hiányos ismerete. Pedig Jézus is világosan beszél a gonosz telkekről, azok tisztátalan, gyötrő hatalmáról. E hatalmak alól a meglátott és megbánt bűnök, Krisztus vérének csodája, az ige melletti, annak vezetése alatt maradó életvitel szabadít meg. Saul megszegi az Úr parancsát (lSám 15,3, 8-9.). Itt kezd távolodni Urától, itt lép be a démoni erő Saul életébe. Az Úrnak ezek felett a lelkek felett is van hatalma, ezért lehet bűnbánat, hit és imádság által szabadulni hatalmuk alól. De Saul emberi megoldást keresett. Mivel környezete a lantpengetést ajánlotta gyógyszerként, ő elfogadta. Nem a próféta, Sámuel után küldött, nem az okot kezdte keresni. Hogy miért távolodott el tőle Isten Lelke, és miért engedte Ura a gonosz lélek hatalma alá. Elfogadja a tüneti kezelést, megelégszik azzal, hogy a zene nyugtató hangjai időleges felmentést adjanak a gyötrő érzések alól. De nem néz a lelke mélyére, és nem látja meg, hogy a gonosz léleknek azért van hatalma felette, mert engedetlensége miatt az Úr lelke eltávozott tőle. Testvér, a te számodra mennyire fontos az Úrnak való engedelmesség? Mit hagysz el az életviteledből, a magatartásodból, szokásaidból, kapcsolataidból, mert az ige által megláttad, hogy annak nincs helye az életedben? Megtépázott idéé'éldré maroks'zám szeded a nyugtatott lelkiismeret szavát kikapcsolódással próbálod elnémítani? A tüneti kezelés csak ideig-óráig ad enyhülést, mert az ok tovább fertőz bennünk. Ezért kell a lelkigondozásnál a bűn meglátásához elvezetni, hogy a hitetlenség, engedetlenség bűnét meglátva, a belőle kiinduló következményeket felismerve, felmérve lehessen a beteget odasegíteni a Golgota kegyelméhez, a bűnbocsánathoz, a felszabadult élethez. Ha megállsz egy gyötrődő ember mellett, mit tudsz neki mondani? Saul környezetéhez hasonlóan emberi megoldást ajánlasz! Krisztus népére szolgálat vár! Nem lantpengetés, hanem Isten Lelkének vezetésével a bűnbánat és bűnbocsánat meghirdetése, életmentő feladat. Nobik Erzsébet IMÁDKOZZUNK Uram! Dicsőség neked, hogy hatalmad van a gonosz erők felett is. Kérlek segíts időben felismernem engedetlenségemet, hogy bűnömet megbánva erőddel megszabadíthass a gonosz hatalmától. Ámen „írok nektek, ifjak...” JUNIOR DIAKONOS A gyenesdiási Kapernaum otthon befogadó képességéhez túljelentkezéssel indult a negyedik evangélizációs diakó- niai konferencia, amelyről lapunk múltheti számában „Történt valami” cim- mel tudósítottunk. A résztvevőknek körülbelül a fele a közép és ifjú korosztályhoz tartozott. Most az utolsó este a legifjabbakkal ülünk egy szobában, hogy kiderüljön: Miként kerültek ide? Nézői volt^k-e csupán ennek az együtt- létnek? Telt vagy csak múlt velük itt az idő? Mi vált kérdésessé, és mi nehezedett rájuk ez idő alatt? Felfedezték-e közben otthoni feladataikat? A „dia- kónia ingét” magukra veszik-e? Kockázatvállalás-e szolgálatba állni? Merik-e kínálni otthon e hétnek a gyümölcseit? Csordás Mariann gyors- és gépíró tanuló Orosházáról: Másfél hónapja keresztelkedtem meg. Lelkészem mondta, hogy ez nekem egy jó alkalom lenne, erősödhetnék a hitemben. Hallgattam rá, így kerültem ide. Rengeteg új dolgot hallottam. A bibliai történetek érthetőbbek lettek számomra. Az öregotthoni részben is voltam egy-két szobában. Tündének az öregek - férjhez akartak adni - aranyosak, mint a gyerekek. Mindig is egészségügyi pályán szerettem volna dolgozni. Édesanyám is ott dolgozik. Sokat voltam bent nála a kórházban. Mintha haza mennék, olyan jól érzem magam ott. Erre a szolgálatra alkalmasnak érzem magam. Az biztos, hogy a jövő nyári alkalomra elhozom gyülekezetünkből Sanyit is. Faragó Gyöngyi mezőgazdasági szakmunkás Mezőkovácsházáról: Nekem nem volt „emberem”, aki ide irányított volna. Az Evangélikus Élet egyik száma került véletlenül a kezembe, és amikor aprólékosan átolvastam akkor figyeltem fel a hirdetésre. Telefonon jelentkeztem be az intézőnél. Itt nemcsak néző akartam lenni. A mi kis otthoni közösségünk megmentése a célom. Úgy figyeltem mindent, hogy miként tudnék segiteni otthon, hogy ne hulljon szét az az igen kicsiny gyülekezet. Szeretnék ebben a problémában lelkészemnek segíteni. fieiger Cecília Államigazgatási főiskolai hallgató Celldömölkről: A templomban vettem egy Evangélikus Életet - abban olvastam erről az alkalomról. Lelkészünk is hirdette a szószéken, és igen jókat mondott róla. T anulni, feltöl- tekezni jöttem ide. Sokan nem értik, hogy Uyen iskola mellett mit keresek itt. Ha most tanult szakmámban helyezkedem el és azt nem korrupt módon csinálom, az is Isten ügyét szolgálja. A most folyó politikai átalakulások pedig új teret nyitnak minden keresztyén ember számára. Jézus lábnyomába lépni nem könnyű feladat, de már sokszor megtapasztaltam az ő segítségét. Most már nem élhetek úgy tovább, mintha semmi sem történt volna. Sokan csak a terheket látják. De Jézus igája könnyű és gyönyörűséges. Ezt szeretném tovább adni. Jó Jézust követni. Nem csak kockázata van; aki elfogadja Őt, annak Ő maga a garancia. Horváth Andrea friss érettségivel Orosházáról: A tavalyi alkalmon is itt voltam. Erre az ideire is már régen készülődtem, de közben meg is hanyatlottam, és lelkészemnek kellett utánam jönnie. Tavaly is nagyon megragadott itt minden, de most méginkább; együtt éltem a konferenciával. Most az nehezedik rám, hogy mit szólnak a szüleim, amikor bejelentem, hogy szeretnék a hűvösvölgyi otthonban dolgozni és tanulni. Tudom, hogy ez nehéz feladat, de Jézussal menni fog. Ha Franciska is ott lesz és segít - sokkal könnyebb lesz. Iszonyúan félek a szagoktól. Voltam egy nyáron az ÉLIM-ben dolgozni; belépve majd elájultam. Mikor azután rám nézett egy kislány, elfelejtettem, és nem volt tovább probléma. Engem helyre tett ez a konferencia. Merek ide hivni másokat is. Enélkül nem tudhatják, milyen feladat vár rájuk. Igrényi Sándor egészségügyi ápoló Piliscsabáról: A diakóniában dolgozom, de nem hivatalból vagyok itt. Nem kényszerítettek és nem is küldtek ide. Isten hívását éreztem, azért jelentkeztem ide magam. A piliscsabai gyermekotthon felszámolása engem is megviselt. Az otthon életének sok konfliktusa nehezedett rám. Úgy érzem, most már konfliktustűrőbb vagyok. A „második mérfölre” is el tudok menni. Főnökeimre nemcsak mint beosztott nézek, hanem testvéreknek érzem őket. Olyan jókat beszélgettünk itt. Németh Enikő szociális gondozó tanuló Zalaegerszegről: Az iskola kötelező nyári gyakorlatául választottam ezt a helyet. Szerencsésen egybe esett az én gyakorlatommal ez a konferencia. A munka mellett így sok jó előadást is hallottam. Ezek az alapot tisztázták bennem. Iskolatársaim igen kíváncsian vátják a beszámolómat. Meglehet, én választottam a legjobb helyet. Itt az nehezedett rám, hogy meghalt egy néni az otthonban, és én találtam rá. Reggel még a mosdóból visszakisértem a szobájába, majd vittem neki a reggelit, de akkor már egyértelműen látszott rajta, hogy nem él. Ez volt az első halálesetem. Nagyon jó volt ezután Ribár János e tárgyban mozgó előadását hallgatni. Sok jó ismerettel telt meg a tarisznyám. Nyilas Attila sikeres érettségivel Orosházáról: Az én keresztelőm is most volt egy hónapja. Ifjúsági órán hívott ide a lelkészem, és én jöttem boldogan. Azt-gondolom, nemcsak néző - látó is voltam itt. Itt jöttem rá, hogy milyen nagy dolog a szeretet. Amiről nemcsak beszélni kell, én még leginkább csak hallgató voltam. Nagyon tisztelem azt, ami a diakóniában folyik. De magamban még nem bízom egyenlőre, kockázatos számomra. Otthon azért elmegyek néhány utcabelihez. Megpróbálom a várható katonai szolgálatomat alternatív egészségügyi szolgálatra váltani. Ragács Franciska ápolónő Egyhá- zaskozárról: Egyik istentisztelet után lelkésznőm kérdezett rám, hogy elmen- nék-e diakóniai konferenciára? Mivel ez a szakmám, szívesen jöttem. Az előadásokhoz nem szóltam'hozzá, de az Igazgató Úrral beszéltem az egyik szünetben, hogy szeretném megnézni a központot. Bizsereg bennem valami,- hogy jó lenne ott dolgozni. E háztűzné- zőbe nem félelemmel megyek. Ha kellemetlen a szaguk, vagy undokok, vagy netán veszekednek is - ettől nem félek. Jövőre pedig újra szeretnék itt lenni. Gyarmati István Hatása egész Európára kisugárzott A RENESZÁNSZ ÉS A HUMANIZMUS HAZÁNKBAN (1) Imádkozzunk báránylelkületért farkasvilágban is Menjetek el! íme én elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben se köszöntsetek senkit. A társadalom- és kultúrtörténet fontos fázisát jelenti a reneszánsz és humanizmus. Hatása szinte egész Európára kisugárzott. Vizsgáljuk meg röviden eredetét, és hatását a hazai reformációra. A reneszánsz ( = újjászületés) a I4-16. századi Itáliában kifejlődött társadalmi, politikai, de főleg művészeti mozgalom, amely a középkori aszkézissel, világtagadással szemben az élet szépségét, a természethez, az emberhez való visszatérést hirdette. A humanizmus: a reneszánsz szellemi vetülete. Itáliában reneszánszhumanista szellemben működött pl. Dante, Petrarca, Boccaccio. Műveikben a reneszánszt jellemző szabad egyéniség és az addigi történelmi tekintélyektől függetlenebb, szabadabb látás is megmutatkozott. A „reneszánsz embereszmény” megtestesítője volt pl. Leonardo da Vinci és ^ídchéT angelo. A könyvnyomtatás és Amerika felfedezése az ismeretanyag bővülését és továbbadását tette lehetővé. A humanistáknak az egyházhoz való viszonya többé-kevésbé leplezetlenül ellenséges volt. A középkor eddig csak egyházi műveltséget ismert, minden tudományt - mint legfőbb tekintély - az egyház a maga számára foglalt le. Gyakran tőle távol álló kérdésekben (csillagászat, geofizika stb.)' hirdetett „tévedhetetlen” véleményt. Most a humanizmus az egyházzal szemben, mint világi irányzat lépett fel, amely nem ismerte el az egyház parancsoló tekintélyét, mindenre érvényes, döntő szavát, és nyomatékkai hangsúlyozta az egyén jogát, a szabad véleményalkotásra. Az egyházat birálnnkezdte a történelem fényében, és megállapította, hogy az „egy, katolikus, szent, apostoli egyház” alakjában és tartalmában már nem egyezik meg Jézus egyházával, az emberi visszaélések miatt. Ez a megállapítás a múlthoz képest nagy haladás, és következményeit tekintve, nagy jelentőségű volt. Hazánkban — fejlett polgárság hiányában - a nemesség lett a reneszánszhumanista műveltség társadalmi bázisa. Az új magatartás, új világszemlélet az újkor hajnalát jelentette házánkban is. Ha az anyanyelvűséget is a humanizmus jellegzetességének tekintjük, akkor már korán beszélhetünk a humanista szellem hazai nyomairól. Az „őrnagyán Mária-siralom” olvasásakor feltűnő, hogy Mária, az istenanya fájdalmai, a kis vers szerint, emberí(!) fájdalmak. A festészet felszabadult a bizánci irányzat „szögletessége” alól, és átalakulva, reális és élethű, természetes alkotásokkal díszítette a templomokat. Néhány protestáns templomban is megfigyelhetjük a falfestés nyomait (pl. Lovászpatona, Tarpa). A fafaragások nyomai különösen a szárnyasoltárokon maradtak fenn, elsősorban a szepességi templomokban. Ezeket átvette a reformáció, annak lutheri ága. A királyi kegy, vagy a mecénáskodó dúsgazdag főnemes, főpap (pl. Bakócz Tamás) kegye elősegítette a reneszánsz és humanizmus hazai terjedését, de hosszú ideig csak a királyi udvar, a főpapok, valamint a fő- és középnemesség életét gazdagította. Buda, Pozsony, Esztergom, Fehérvár, Sopron, Veszprém, Eger, Pécs, Várad jelentették a műveltségi központokat. Itt történtek figyelemreméltó kísérletek a haladó eszmeáramlat átvételére és népszerűsítésére. Bizonyos mértékben a Rómával szembeni viszonylagos önállóságunk is előkészítő, humanista vonás volt. Mátyás előszeretettel jutalmazta híveit, kancellárjait és saját rokonait papi javadalmakkal. Egyházi intézkedéseivel, a föpapkinevezési jog magának való fenntartásával Mátyás lépéseket tett a pápától független, nemzeti egyház kiépítése felé. Mindenfajta pápai beavatkozást visszautasított Magyarország belügyeibe; megakadályozta a pápai adószedést is. • A magyar főpapság elvilágiasodása segítette az itáliai eszmék térhódítását. A főpapok, mint kincstárnokok, kancellárok, sokszor és sokat adtak a művészetekre, és nemegyszer maguk is tevékenykedtek a művészetek valamelyik ágában; pl. Janus Pannonius-Csezmi- cei János, Brodarics István. B. B. Már a fejezet legelején meglephetett bennünket, hogy Jézus előzmények nélkül állít szolgálatba „másokat is”. Nem mifélénket. A „kérjetek!” felszólítással is névteleneket, jelentékteleneket, rejtve levőket Jcapcsol be legszentebb és legdicsőségesebb munkájába. Az „imádkozni mindenki képes” felismerés az egyszerű emberek legszélesebb frontjának a toborzása Isten országának, ezzel a világ egyetemes ügyének a szolgálatára. Aztán még meglepőbb, hogy ezeket az ismeretlenségből előhívottakat, előzmények nélkül szolgálatba állítottakat azután sem vértezi fel az új feladatokhoz elengedhetetlennek vélt új eszközökkel, hanem meghagyja őket addigi nincstelenségükben. Ezt pedig nem azért teszi, mintha nem lenne tisztában a terep természetével és veszélyességével, hanem valami egészen más, nagy tanulságot rejt el ebben. Isten munkájában, az evangéli- zációban nincs szükség magunkkal hozott arravalóságra vagy időközben elsajátított felkészültségre, hanem hagyatkozhatunk maradéktalanul küldőnk szavára, megbízónkra. A bárány szabad préda farkasok szájában, ha nincs pásztora, vagy nem marad meg minden igyekezetével pásztora < Xk 10,3-4 védelme alatt. Ez aztán állandó imára serkentés, segítség utáni kiáltás és hűségfogadás. Nem csoda, hogy a Biblia imádságos könyve (Zsolt) tele van ilyen könyörgésekkel: „Tarts meg engem, Istenem!" 3,8 „Istenem, benned bízom, oltalmazz meg engem!" 7,2 „Keljfel Úr Isten, emeld fel kezedet... Ne feledkezz meg a szegényekről... Terád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának:is te vagy segedelme." 10,12-14 „Én a te kegyelmedben bíztam, örüljön szivem a te segítségednek!" 13,6 „Én Uram vagy te.felet- ted való jóm nincsen." 16,2 „Az Űr az én kősziklám, váram és szabadítóm, benne bízom." 18,3 „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm... Még ha a halál árnyékának völgyében járok is nem félek a gonosztól, mert te velem vagy." 23,1-4 stb. stb. A farkasvilág valóságáról nem szükséges idézeteket hoznom. Ismerős ez a Bibliából is és saját életünkből is. Személyes tapasztalatunk lehet az apostoli 'szemnyitogatás: „A ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte keresve, kit nyeljen el. Álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreitekbe e, világban. A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztus Jézusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani és megalapozni. övé a dicsőség és hatalom •örökké." lPt 5,8-11. Jézus tudatosan vonja magához, veszi védelme alá és óvja meg az áthaso- nulástól övéit. Nemcsak elküldésekor tárta fel előttük bárány-voltukat, hanem a farkasvilágban is megtartja őket bárányoknak. Pál irtózott a dicsekvéstől, s mikor rákényszerült, akkor is csak gyengeségeivel dicsekedett. „Legszívesebben az erőtlenségekkel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért örömöm van a Krisztusért vállalt erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." 2Kor 12,9-10. Megmaradt báránynak a farkasok között is, s éppen ezzel lett Jézus leghitelesebb tanúja. Imatárgyak: Hitoktatásra jelentkezés, hittankönyvek, segédeszközök, gyermekek tanítására való alkalmatosság, csendeshetek. Papcsaládok, lelkészek testvéri viszonya, imaközösségek. Az evangélizáció baráti és szolgáló közössége, egyházi vezetők. Csepregi Béla
