Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-08-27 / 35. szám

Segítenek, hogy segíthessünk! ISTEN HOZTA, LELKÉSZ ÚR! Ezer kilométerre tőlünk, Stuttgarttól északra fekszik Langenburg. Ebből a német kisvárosból építette fel a testvéri segítség hídját egy evangélikus lelkész, Ernst Dehlinger. Ezen a hídon vezeti kamionját, megpakolva az erdélyi me­nekülteknek ruhával, szeretetotthona­inknak gyógyászati segédeszközökkel, gyógyszerrel, kis gyülekezeteknek har- móniummal vagy oltárterítő vei ked­veskedve. Most két kamionnal érke­zett, magával hozva három munkatár­sát is. A vámvizsgálat és a kirakodás után ülünk le a rákospalotai lelkészla­kás udvarán beszélgetni. Bolla Árpád: Lelkész úr, mióta jár Magyarországra ? Ernst Dehlinger: 1986 óta évente többször. Ebben az évben tavasszal kétszer voltam, szeptemberben eljövök a Fasori Gimnázium megnyitására, és ősszel újra jövök, mert szeretnék segí­teni. B. Á.: Kik állnak szolgálata mögött? ,E. D.: 1976-ban álakult „Baráti Kör.”-azzal a céllal, hogy a magyaror­szági egyház diakóniai feladataihoz se­gítséget nyújtson. A baráti kör tagjai lehetnek egyének, gyülekezetek és más szervezetek is. B. Á.: Milyen területeken végzik ezt a szolgálatot? E. D.: Elsősorban az egyházi szere­tetotthonokban folyó öreg- és gyer­mekmunkát szeretnénk nemcsak gyó­gyászati eszközökkel és gyógyszerek­kel, különböző nélkülözhetetlen felsze­relésekkel segíteni, hanem részt szeret­nénk venni a dolgozók kiképzésében ill. továbbképzésében. Szeretnénk a magyarországi egyházat minél több teológiai és valláspedagógiai könyvvel megajándékozni. Továbbra is segíteni szeretnénk me­nekültekért végzett munkájukat. Örömmel nyújtunk segítséget olyan magyarországi gyülekezeteknek, ame­lyek romániai gyülekezeteket patronál­nak. B. Á.: Ez a szolgálat, amit értünk végeznek, Önöknek nagyon nagy áldo­zatba kerül. Honnan biztosítják mind­ezekhez az anyagi forrásokat? E. D.: Volt egy erre a célra létesített pékségünk. Bevételéből szeretetottho­naiknak vásároltunk. Sajnos két éve be kellett zárni, mert nagyon sok munká­val járt és ez már a gyülekezeti munka rovására ment. Ennek ellenére jó lenne ha valami hasonló - esetleg egy mo­soda, vagy varroda - egyházi üzemelte­tésén gondolkoznának. Jelenleg a ta­gok önkéntes adományaiból, teadélu­táni bevételekből, bazárunk bevételé­ből segítünk. B. Á.: Mi indítja Önöket az évek óta folyó rendszeres segítségre? E. D.: Úgy gondoljuk, ha mi ezt nem tesszük, a világ jogosan azt mondhat­ná: A ti Istenetek béna. B. Á.: És miért éppen rajtunk segíte­nek? Miért nem egy afrikai országon? • E. D.: Magyarország közel van és úgy gondoljuk, hogy mint az európai ház tagjai, először a házat kell rendbe­hoznunk. Csak azután mehetünk más­hová. - így Magyarország a háznak az a szobája, ahol nekünk kell segíteni. B. Á.: Lelkész úr! Köszönjük felbe­csülhetetlen szolgálatukat. Isten áldja meg további áldozatos munkájukat. Köszönjük, hogy segítenek, hogy se­gíthessünk. Bolla Árpád Az L. V. SZ. Brazíliában tartandó VIII. naggyűlése elé (2) Evangélikusság Latin-Amerikában A latin-amerikai evangélikusok kö­rülbelül 1,2 millióan vannak, közülük 850 ezren a Brazíliai Evangélikus Egy­ház tagjai. A többi egyház sokkal ki­sebb, lélekszámúk néhány száz és né­hány tízezer között van. Az itteni egy­házak közül tíz a Lutheránus Világszö­vetség tagja. Hogyan kerültek evangélikusok a vi­lágnak erre a részére? A legrégebbi evangélikus gyülekezet a Puerto Rico közelében fekvő Szent Tamás szigeten van. Ez 1666-ban alakult, amikor a sziget több másikkal együtt Dánia bir­tokait. 1917. óta az Egyesült Állampk társult tágja, a gyülekezethez pedig túl­nyomórészt afjikai eredetű evangéliku­sok tartoznak. A dél-amerikai földrész legrégibb gyülekezete Paramaribóban, Suriname fővárosában található, lelké­szeiről 1742 óta tudunk. A szomszédos Guayanában egy évvel később alakult meg az ottani angol nyelvű evangélikus gyülekezet, itt az evangélikus egyház­nak ma 14 ezer tagja van. Argentínában 1843-ban kezdődött az evangélikus egy­házi szolgálat a német bevándorlók kö­zött. Később dánok, majd a századfor­duló után svédek, oroszországi németek és más nemzetiségű evangélikusok is érkeztek Európából. Az első világhábo­rú alatt nemcsak közöttük, hanem a római katolikus vallástól elidegenedet­tek között is megindult az evangélikus egyházi munka, spanyol nyelven. A harmincas években, főleg amerikai misszionáriusok munkája révén ha­sonló történt Bolíviában, Kolumbiában és Mexikóban, majd a második világhá­ború után Közép-Amerikában, Ecua­dorban és Venezuelában. Ennek ered­ményeként majdnem minden olyan or­szágban alakultak kisebb-nagyobb spa­nyol nyelvű missziós gyülekezetek, egy­házak, ahol korábban még nem volt evangélikus egyház. Kivétel Bolívia volt, ahol az aymara nyelvet beszélő indiánok csatlakoztak szép számmal, itt az evangélikus egyháznak 18 ezer tagja van. Chilében 1860-tól kezdve teleped­tek le német evangélikusok, és szervez­tek gyülékezéteket, majd később Para­guayba é$ Uruguayban is. A második világháború után Latin-Amerikába ér­kezett bevándorlók között sok új helyen kezdődött evangélikus egyházi szolgá­lat a Lutheránus Világszövetség támo­gatásával. Latin-Amerikában Brazília után a legtöbb evangélikus Argentínában él, számuk 100 ezer körül van. Három szervezett egyházat és több független gyülekezetét alkotnak. A német szár­mazásúak túlnyomó többsége 48 ezer tagú Rio de la Plata Egyházhoz tarto­zik, közöttük reformátusok is. Ezért nem tagja a Lutheránus Világszövet­ségnek. Ma már a legtöbb gyülekeze­tükben spanyol nyelvű szolgálatok is folynak. A második nagyobb evangélir kus közösség az Argentínai Evangéli­kus Egyház mintegy 25 ezer taggal. Ők azonban az amerikai Missouri Zsinat Evangélikus Egyházzal vannak kap­csolatban, ezért nem léptek be az LVSZ-be. Csupán a harmadik, az Egyesült Evangélikus Egyház (körül­belül 8 ezer tagja van) vesz részt az LVSZ közösségében. 1955-ben Buenos Airesben alapították Dél-Amerika első spanyol nyelvterületen lévő teológiai főiskoláját, melynek első rektora a múlt évben elhunyt dr. Leskó Béla volt. Magyar nyelvű lelkészi szolgálat Bue­nos Airesben, Caracasban, Sao Pauló- ban, Asunciónban és Montevideóban folyik. (Hefty László Buenos Aires-i lelkész az elmúlt évben doktorált Teo­lógiai AkadémiánkOJl, témája a. latin- amerikai evangélikusság története volt.) Latin-Amerika népeivel együtt az evangélikus egyházaknak iá szembe kell mézniük a földrész súlyos problé­máival. A nehézségek ag. egyházakat sem kímélik, ezért egyre nagyobb kül­földi támogatást igényelnek. A gazda­sági, társadalmi, politikai problémák sokakat kényszerítenek a nagyváro­sokba, újonnan benépesítendő terüle­tekre, vagy akár más országokba. így a népvándorlás miatt a régi gyülekezeti kapcsolatok, keretek könnyen felbom­lanak. Ezek újjászervezése, az újonnan érkezettek megnyerése rendkívüli erő­feszítéseket, találékonyságot, missziói elkötelezettséget igényel - nemcsak La­tin-Amerikában . Evangélikus Élet 1989. augusztus 27. ALAPKŐLETÉTEL NYÍREGYHÁZÁN ) A nyíregyházi gyülekezet új, száz férőhelyes Szeretetotthoná­nak alapkőletételi ünnepét tar­totta 1989. július l-jén du. fél 6- kor. Istennek adunk hálát azért, hogy Magyarországi Evangélikus Egyházunkban végezhetjük a dia­kóniai munkát. Hálásak vagyunk azért is, mert egyházunknak és benne gyülekezetünknek jó hire van a magyar társadalomban. Nyíregyházán két szeretetintézmé- nyünk működik, az ÉLIM Egész­ségügyi Gyermekotthon, ahol 40 fogyatékos gyermeket gondo­zunk, és a Szeretetotthon, ahol 23 idős nőtestvér életének utolsó Szinte tökéletes pontossággal szántották ' á buszok á' tőbb mint .négyezer résztvevőt .a ^konferencia színhelyére a trópusi nagyváros színes forgatagában, a festői öböl mentén. Óriási tetszés fogadta azt a bejelentést, hogy jóval több or­szágot képviselnek a jelenlévők, mint amennyi az ENSZ taglétszá­ma. Ez is segíti a konferencia cél­ját. Ez nem egy szervezet fenntar­tása vagy egy program megvalósí­tása, hanem az, hogy Jézus Krisz­tus nélkül az emberek elvesznek, ezért 2000-ig mindenkihez el kell juttatni az evangéliumot. Ebben kell az egyházak hivő népének szi­lárd bibliai alapon együttműköd­nie. A misszó új formáinak keresése időszakában igyekszünk testi és lelki gondjaiban segítséget nyúj­tani. 1984-bén a Városi Tanács akko­ri vezetősége azzal a kérdéssel ke­resett fel bennünket, lehetséges volna-e egy új egyházi szociális in­tézmény létesítése, amelyben vallá­sos igényű idős emberek gondozá­sát vállalná az egyház. ígéretet kaptunk arra, hogy a Városi Ta­kács 1 hektár nagyságú telket biz­tosít az épület részére, és az Egész­ségügyi Minisztériumtól pénzse­gélyt kér az építkezés beindításá­hoz. Egyházunk elnöksége nagy körültekintéssel vizsgálta meg az ügyet. Az elvi egyeztetések után mel." Keressünk új utakat az emberek leikéhez. Hogy legyen, aki meg­mondja nekik, hogy Jézusért meg­bocsáttattak a bűneid, legyen aki viszi a megbékélést. A konferencia és ez a kis tudósítás arra hív, hogy irányítsuk teológiai intézményein­ket, egyházainkat a missziói pa­rancs betöltésének célkitűzése felé. S végül: szánd oda elsősorban ön­magadat Krisztus megbízatásának a teljesítésére, hiszen - hazánkban is - sokan nem ismerik még az igazi boldogságot és nem jutottak el a Jézusban nyerhető örök élet bizonyosságára. Széli Bulcsú 1988 novemberében megszületett a végleges döntés egy szakaszosan felépíthető intézmény tervének el­készítéséről és az építkezés mielőb­bi megkezdéséről. A PANTACOOP Kisszövetke-' zet vezetőségével történő tárgyalá­sok jó eredménnyel jártak. A Kis­szövetkezet vállalta a tervek elké­szítését, valamint az építkezés le­bonyolítását. A terveket,Szák Ko­csis Pál építészmérnök készítette. Ez év tavaszán a Városi Tanács által biztosított telken elkezdődtek a tereprendezési munkák és az első főépület alapozási munkálatai. Július 1-je fontos dátum a léte­sítmény építésének történetében. Alapkőletétel ünnepet, tartottunk, amelyen dr. Kamer Ágoston or­szágos főtitkár szolgált, Szabó Gyula esperes és Bozorády Zoltán igazgató-lelkész közreműködésé­vel. A főtitkár az ünnepség meghí­vóján található Gál 6,2 alapján hirdette az igét. Szolgálatának be­vezető részében szólt egyházunk­nak évszázadokra visszanyúló dia­kóniai munkájáról. Nagy hang­súlyt helyezett arra, hogy az épít­kezés közös összefogással történik, melyben társadalmunk jelentős anyagi segítséggel vesz részt. Örö­mének adott kifejezést az ige vá­lasztásával kapcsolatban, mert a Gusztáv Adolf Segélyszolgálatnak is ez a vezér-igéje, jól kifejezésre juttatja Istennek azt az akaratát, hogy népének tagjai vállalják fel az elesettek gondozását. Á kezek szolgálata hitelesíti igehirdetésün­ket. Bozorády Zoltán felolvasta az alapkőletételi okmányt, melyet a helyszínen írt alá dr. Karner Ágos­ton országos főtitkár, Szabó Gyu­la esperes, valamint a gyülekezet elnöksége. Majd az okmányt krómhengerben elhelyezte a főtit­kár az épület főbejáratának talap­zatában. Az ünnepi istentiszteletet, melyen szép számmal vettek részt a gyülekezet tagjai, gazdagította a gyülekezeti és ifjúsági énekkar szolgálata. A közgyűlésen Bozorády Zoltán köszöntötte a vendégeket. A szol­gálattevőkön kívül elsőnek Aarne Kyllönen-t, a kajaani gyülekezet vezető lelkészét, valamint a kajaa­ni gyülekezet küldöttségét, akik kezdettől fogva szívükön viselték az új Szeretetotthon építésének ügyét. Köszöntötte még a testvér egyházak és a társadalmi szervek képviselőit. A közgyűlésen köszöntőt mon­dott Szabó Gyula esperes az egy­házmegye nevében, Áame Kyllö- nen a kajaani testvérgyülekezet ne­vében, Tóth Elek görögkatolikus lelkész a testvéregyházak nevében, dr. Bartha Tibor városi tiszti főor­vos az állami szervek nevében és Újhelyi Sándor, a PANTACOOP elnöke a Kisszövetkezet nevében. A közgyűlés végén a résztvevők állófogadáson vettek részt, ahol meleg hangú beszélgetést folytat­tak egyházi és szociális kérdések­ről. B. Z. A LAUSANNE II. KONFERENCIA MANILÁBAN „Hirdessük Krisztust, amíg eljön - arra hívunk mindenkit, hogy az egész egyház az egész evangéliumot átadja az egész világnak". Ez volt a Manilában, július 11-20. között megrendezett második világevan- gélizációs konferencia összefoglaló gondolata. közben hangsúlyt kapott, hogy a helyi gyülekezetek váljanak a misz- szió fő bázisaivá és a laikusok vi­gyék tovább az evangéliumot azok­ra a helyekre, ahová a lelkészek nem érnek el. Ezt a küldetést akkor tudjuk betölteni, ha felruházást kapunk Istentől: „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Lelkem­VAN, VAGYUNK Olvasói hozzászólás „Hol vagy, evangélikus értelmiség?” című cikkünkhöz Keresztury Dezső ESTI IMÁDSÁG Véget ért az Európai Baptisták Kongresszusa Az Evangélikus Élet hasábjain Fa- biny Tibor tette fel a kérdést, íjogy hol van az evangélikus értelmiség. Azt hi­szem, a választ is eltalálta, így soraim­mal csak aláhúzni szeretném megálla­pításait személyes példákkal. Mivel egy generációval fiatalabb vagyok és vidék­ről származom (Téten konfirmáltam 1962-ben), ezért öt példám megengedi az általánosítás lehetőségét. Példáim ugyanis mindennaposak, másokkal ezeknél sokkal komolyabb dolgok tör­téntek meg. Ezért is merek matemati­kusként egy ember példájából általáno­sítani. Egy átlagos evangélikus értelmi­ségi annyi rossz tapasztalatot szerzett az elmúlt évtizedekben, hogy elmehe­tett volna a kedve az egyháztól. Ez azonban mégsem így történt. Vannak biztató jelek is, erre még visszatérek. Az első példám. Néhány éve tanítot­tam középiskolában, amikor nemcsak saját elhatározásból munkahelyet sze­rettem volna változtatni. Az egyik buda­pesti egyetemre pályáztam, volt taná­rom javaslatára. Bár megfeleltem a fel­tételeknek, mégse vettek fel. Egy kollé­gám - akitől véleményt kértek rólam - azt a felvilágosítást adta, hogy vallásos vagyok. Az más kérdés, hogy az életem igy jobban alakult, jelenlegi munkahe­lyemen immár 12 éve tanítok és jól érzem magam. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Pár éve már á Főiskolán tanítottam, amikor a második példám történt. Je­lentős egyházi személyiségünk egyik gyermeke pályázott hozzánk tanárnak, tudásban és emberségben is bőven megfelelve a követelményeknek. Biz­tonság kedvéért azonban „fentről le­szóltak”, hogy fel kell venni az állam és az egyház közötti jó kapcsolatok érde­kében. Tudom, hogy a lelkészek közül so­kaknak más a véleménye, de - az első egészen durva éveket leszámítva - a laikusokra valahogy nagyobb nyomás nehezedett. Az első és második példa összehasonlítása is ezt mutatja. Később gyülekezetemben presbiter lettem, nagy megtiszteltetésnek tekint­ve, hogy aránylag fiatalon léphettem nagyapám és édesapám nyomába, akik téti gyülekezetünkben elnyerték ugyan­ezt a tisztet. Talán túlságosan fiatal vagyok, de nem is tudom, hogy régen hogyan történt a presbiterek kijelölése és választása. Mindenesetre bennünket szeretett lelkészünk kért fel. Az ő nyug­díjba vonulása után új lelkészt kellett választanunk. Előrebocsátom, hogy a választásról később bebizonyosodott, hogy szerencsés volt, a körülményei azonban megint csak példáim sorát szaporítják. A presbiterek közül néhá- nyan próbáltak a püspök jelöltjétől el­térő jelölteket emlegetni. Az igazság­hoz tartozik, hogy komoly ellenjelölt nem akadt. Régi lelkészünk, többek között, úgy szerelt le bennünket, hogy mit akarunk mi itt választani, hiszen bennünket se választottak. Mint mondtam, ő jelölt ki bennünket. Ehhez a harmadik példához meg kell jegyeznem, hogy régi lelkészünk a köz­pontosított egyház ellenzője és a püs­pök mindenhatóságának tagadója, de o sem tudta függetleníteni magát a köz- szellemtől. Eddig egy alkalommal jelent meg ol­vasói levelem a lap hasábjain. Szó sze­rint közölték az általam írtak nagy részét- a Rabszolgasors című filmsorozatról volt szó - éppen csak azokat az utaláso­kat hagytak el, amelyekből kiderült, hogy magamat a keresztyén értelmiség között szeretném látni és mit tartok ezen értelmiség feladatának. Utolsó példám egészen új. Mivel már, régóta foglalkoztat az Evangélikus Gimnázium gondolata - egy ízben ez- ügyben, persze minden eredmény nél­kül, Káldy püspök úrnál is jártam - pályáztam a Fasorba tanárnak. Igaz, főképpen szerződéssel szerettem volna tanítani, jelenlegi munkahelyem fel­adása nélkül. Ezen szándékomról még mindig nem tettem le. Igazgató úr re­mélem nem veszi rossz néven, ha le­írom az ön által.föltett első kérdést; „Ugye te nagyon rosszul érzed magad a munkahelyeden?” Ezzel is csak azt szeretném kihangsúlyozni, hogy szinte el sem tudjuk képzelni, hogy valaki csak önmagáért az Egyházért vállalja nyütan Isten népéhez tartozását, csak mintegy menekülésképpen. Most visszatérek az elöljáróban leír­takra. Fabiny Tibor a Magyar Protes­táns Közművelődési Egyesület rendez­vényein megjelenő evangélikusok kis számából jut el a kérdéshez; „Hol vagy, evangélikus értelmiség?” Van, vagyunk. Erre egyetlen példa a válasz. Tudomásom szennt a Fasori Gimnázi­umba több mint száz tanár pályázott, nagy többségünk evangélikus. A sze­mélyes szomorúság, hogy nem nyertem felvételt, elmúlt. Lám, voltak értékes jelöltek, és inkább a bőség zavarával küzdöttek azok, akik kiválasztották a tanári kart. dr. Lampérth Gyula Budapest Ó, milyen vak homályba futnak kik nélküled indúlnak útnak. A kezemet nézem: leszárad; szivem sívó homokkal árad. Valamikor kézen vezettél; szökni akartam, nem engedtél, csend volt szivemben és á csendben szavad szólt csak, mindennél szebben. Én Istenem, hívj vissza engem! Magam maradtam, eltévedtem. Légy bátorságom, bizodalmám; ó, légy úrrá megint Te rajtam! Az Európai Baptista Szövetség július 26-29 között Budapesten a Sportcsar­nokban tartotta Kongresszusát. Ez a kongresszus nem adott kötelező érvé­nyű utasításokat a különböző baptista egyházaknak és közösségeknek, de ho­zott határozatokat, melyek irányt mu­tatnak, segítenek a gyülekezeteknek. Érdemes a határozatok témáját vé­gignézni. Az első a vallásszabadságról szól. Európa kormányaihoz szólnak, hogy tartsák meg a vallásszabadságot. Ugyanakkor felkelti a felelősséget, hogy a gyülekezetek „adjanak hangot és cselekedjenek a többi keresztyén, más hithez tartozók és semmilyen val­lásban nem hívők vallásszabadságának védelme és támogatása érdekében. Egy másik határozat a gyermekek jogairól szól és arra irányít, hogy a gyü­lekezeteknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniök a gyermekek méltósá­gának védelmére és így kell biztosítani az emberiség jövőjét. Nyilatkozott a kongresszus a halál- büntetés eltörléséről, mert az visszavon­hatatlan, nem szolgál a bűncselekmé­nyektől való elrettentésre, csak tovább brutalizálja a társadalmat, ártatlano­kon is végrehajtják és nem kapnak le­hetőséget a megtérésre és erkölcsi vál­tozásra. A májusi Bázeli ökumenikus Köz­gyűlés Záródokumentumát ajánlották a gyülekezetnek, az Európa jövőjével kapcsolatos határozat a még mindig jelenlévő igazságtalanság, gyűlölet és megosztottság tényeire figyelmeztet, az „Európai ház” felépítéséhez sorakoz­tatja fel a gyülekezeteket és a kisebbsé­gek jogának tiszteletben tartását ajánl­ják. Az Európai Baptista Szövetség jövő stratégiájáról szóló határozat megbí­zást ad az európai misszió és evangeli- zálás stratégiájának és programjának kidolgozására. Egy határozati pont fel­szólít arra is, hogy „adjanak lehetősé­get-az asszonyoknaka a gyülekezetek vezető pozícióiban való szolgálatra.” A határozatok természetesen magu­kon viselik sajátos teológiai veretűket, a záró mondatokból úgy tűnik, hogy a magyarországi baptisták meglehetősen nagy befolyással vannak az európai baptistákra, mert a vendégszeretetért való köszönetmondás mellett köszöne­tét mondanak azért az inspirációért is, melyet szolgálatuk által adtak a többi­eknek. tszm EGYHÁZUNK KÜLDÖTTSÉGE A MAGYAR-FINN-ÉSZT LELKÉSZKONFERENCIÁN Értékes hagyománnyá vált a finn, észt és magyar evangélikus testvéregyházak között, hogy ötévenként közös teológiai lelkészkonferenciát tartanak a három egyház legidőszerűbb kérdéseinek megbeszélésére. A legutóbbi ilyen közös talál­kozót a három egyház 1985 nyarán tartotta Budapesten, a budavári gyülekezet­ben. Ezen a nyáron Finnországban - a puhjonrantai egyházi konferenciai központ­ban - kerül sor a hagyományos lelkész-találkozóra, augusztus 20-29. között. A háromnapos teológiai konferenciái dr. John Vikström finn érsek nyitja meg. Az észt delegációt Kuno Paiula tallini érsek vezeti. A teológiai tanácsokozás után a magyar evangélikus delegáció tagjai Mikkeli püspöki székhelyen, majd Finnor­szág számos gyülekezetében tesznek látogatást és végeznek igehirdető szolgálato­kat. A találkozó kétnapos helsinkii látogatással fejeződik be. A magyar résztvevők - lelkészek és teológiai tanárok - 25 tagú küldöttségét dr. Nagy Gyula püspök vezeti. A delegádió augusztus 20-án elutazott Finnországba.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom