Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-06-25 / 26. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 54. ÉVFOLYAM 26. SZÁM 1989. JÚNIUS 25. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 5. VASÁRNAP ÁRA: 8,50 Ft A világot csak abból az egy pontból javíthatom, ahol állok. W. J. Dehler Az Országos Presbitérium ülése .Ebbeír az esztendőben június 2- án már másodszor ülésezett az Országos Presbitérium. A megbékélés szolgálatában. Dr. Nagy Gyula püspök elnöki bevezetőjében arról szólt, mi az egyház küldetése hazánk mai, súlyos belső feszültségekkel, sok próbatétellel és szenvedéssel járó gazdasági, politikai átalakulásban. „Isten igéjéből, az egyház helyes teológiai önértelmezéséből következően küldetésének lényege az, amit Pál apostol így fejez ki: „a békéltetés szolgálata”. A kiengesztelés, megbékélés szolgálata elsősorban Isten és az ember között, a hitben. De ettől elválaszthatatlan a kiengesztelés és megbékélés szolgálata az emberek között is. A mai nagy átalakulás, újat kezdés feszültségei között különösen is nagy szükség van az egyhazaknak erre a „békéltető” szolgálatára, mert a széthúzás és a gyűlölködés, a bosszúállás lelkülete újból végzetes tragédiába taszítaná országunkat. Keresnünk és segítenünk kell azt, ami összeköt bennünket. Az ellentétek feloldásán pedig az igazság és szeretet kettős elkötelezettségével kell fáradoznunk. Ne felejtsük Jézus igéjét: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” Elrendelték a választásokat az országos felügyelői tisztre. A presbitérium április 12-i ülésén dr. Frenkl Róbert, dr. Sólyom Jenő és dr. Stúr Dénes testvéreinket jelölte az országos felügyelői tisztre. A jelöltek közül kell majd megválasztani az országos felügyelőt. A szavazatok beküldésének határidejét f. év szeptember 20-ában állapította meg. A szavazatbontó bizottság elnökének megválasztotta dr. Karner Ágoston főtitkárt. A szavazatbontó bizottság tagjai: dr. Luthár Jenő, Húsz Róbert, dr. Nagy István, Szebik Imre és Táborszky László. Összehangolt ifjúsági munkára van szükség egyházunkban. „Megállapítható - mondotta dr. Harmati Béla püspök -, hogy a MEVISZ (Magyar Evangélikus Ifjúsági Szövetség) megalakulása óta eltelt félév után, ifjúságunk számára sokat jelent. A fiatalok magukénak érzik, sokféle munkaág kezdte el tevékenységét, jól sikerült rendezvényeik voltak területileg és országosan is. A MEVISZ célja elsődlegesen a gyülekezeti szinten felüli munka szervezése. Az Országos Egyház szervezetében szükség van a MEVISZ és az ifjúsági munka eddigi kereteinek összehangolására.” A presbiteri ülésen részt vett Fabiny Tamás Budapest-kőbá- nyai lelkész, aki beszámolt a presbitériumnak a MEVISZ eddigi munkájáról, terveiről. Szeptember 4-én megkezdődik a tanítás az Evangélikus Gimnáziumban. Eddig 305 tanulót vettek fel az öt első, két második, és egy harmadik osztályba. A tanulók közül 25% a vidéki fiatal, 65% evangélikus és 23,5% református vallású. A gimnázium tanulói a hitoktatás alkalmával ismerhetik meg Istennek a Szentírásban megtalálható kijelentését, egyházunk történelmét. A hitoktatást lelkészek végzik. A megválasztott tanári kar gondoskodik arról, hogy ismeretben és tudásban az iskola tanulói gyarapodjának és növekedjenek. Magatartásunk a mai közéletben. Társadalmunkat ma a közéleti változások jellemzik. Gyülekezeteink, híveink és lelkészeink benne vannak e közéleti változások előkészítésében és lebonyolításában. Részt vesznek a helyi, területi és országos vitákban. Dr. Harmati Béla püspök hangsúlyozta: „Egy- egy minket, mint egyházakat közelebbről érintő kérdésben, például a vallásügyi törvény előkészítésével kapcsolatban a közelmúltban nem tapasztalt módon, igen nagy érdeklődéssel kapcsolódtak bele lel- készi munkaközösségek, egyházi munkabizottságok és egyének a tervezet megbeszélésébe.” Valljuk, hogy a gyülekezet, az egyház, az egyes keresztyén ember Isten igéjéhez kötött lelkiismerettel, „coram Deo”, Isten előtt állva, részt vállalhat a teremtésbeli rendhez kötött emberi közösségek szolgálatában és alakításában. „Az Országos Presbitérium egyházunk evangéliumi elkötelezésé- re, reformációi örökségére és gazdag történelmi hagyományainkra hivatkozva felhívja egyházunk minden tagját, hogy felelős szeretettel munkálkodjunk együtt népünkkel hazánk lelki és anyagi javan. Nagy István Lelkésziktatás a Deák téren „Istennek kell inkább engedelmeskednünk...” Valódi ünnep „Minek csináltok ekkora ügyet egy lelkésziktatásból?” - kérdezte már többször is tőlem világi hivatásban dolgozó ismerősöm. Tény, ha egy orvos, egy tanár, egy mérnök munkába lép megszokott, hétköznapi esemény. Miért van ez másként az egyházban? Talán mert any- nyira szeretünk ünnepelni, hogy minden alkalmat kihasználunk erre? Vagy talán a lel- készi hivatás valami különös, magasabb rendű hivatás lenne? A keresztyén gyülekezet mindig Isten cselekedeteit ünnepli; és ez történik a lelkésziktatáskor is. Ha nyáj és pásztor egymásra talál, az mindig Isten ajándéka, munkája. Ok az örömre, hálaadásra. Semmiképpen sem magától értődő, természetes esemény még az „ország templomának” nevezett Deák téren sem. Ezt bizonyította a szombat délelőtt is zsúfolt templom, a csaknem három és fél órás istentisztelet és közgyűlés végig valóban ünnepi atmoszférája. Engedelmesség Istennek! Zászkaliczky Péter beiktatásán Péter apostol hitvallása alapján szólt Harmati Béla püspök a lelkész elhivatásának legmélyebb összefüggéseiről. Az egyház nem szolgáltató vállalat, amely emberi igényeket elégít ki, emberi elvárásoknak engedelmeskedik. A mérce csak egy lehet: mit mond Isten, hiszen neki tartozunk engedelmességgel. A szolgálatba lépő lelkész minden külső hatástól mentesen, egyedül Istennek engedelmeskedve kapott elhívást a Deák térre, illetve Budapestre. Szolgálata nem csupán a gyülekezetre korlátozódik, hiszen megbízatást kapott hitoktatói munkára is az Evangélikus Gimnáziumban. Mind az igehirdetésben, mind pedig a közgyűlésen utalt a püspök arra, hogy ez a szabályos rend szerint történt iktatás, mégis sok tekintetben rendkívüli. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelő egy egész korszak lezárásaként értékelte ezt a lelkésziktatást. Zászkaliczky Péter személyén keresztül egy olyan család tagja kerül NAGYKÖVETEK LÁTOGATÁSA Június 7-én felkereste egyházunk Üllői úti központját Gerd Vehres, a Német Demokratikus Köztársaságúj budapesti nagykövete. Dr. Nagy Gyula püspökelnök fogadta hivatalában és megbeszélést folytatott vele a magyar és keletnémet evangélikus egyházak széles körű kapcsolatairól. Ugyanezen a napon tett látogatást egyházunk központjában Derek Frazer, Kanada budapesti nagykövete. Érdeklődéssel tájékozódott egyházunk életének mai kérdéseiről és a magyar egyházak részvételéről társadalmunk mai átalakulásában. Finn missziói munkaterületen látogatást tevő lelkész mondta el - tapasztalatait: kemény talaj, az evangéliumtól elzárkózó vallási és társadalmi közeg, a munkásokban is valami visszafogottság. Beszélgetésekben tartózkodva szóltak biztató kilátásokról és remélt eredményekről. Mégis gondosan ellátják missziói kórházukat, állandóan különféle újításokat vezetnek be, betegeik családjával is kapcsolatokat építenek, és a legkisebb ajtónyíláson is beférkőzni törekszenek. .. Mi másban fejeződhetnék ki a hűség - házaséletben, missziói munkában, nevelő és lélekmentő szolgálatban, ahol a legkisebb jel se biztat eredménynyel? „Bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” így beszél Krisztus az ö hűsége által megnyitott ajtóról. Az ő „igen”-je őrködik életünk belsejében, a rideg faggyal küzdő fákban a gyökerektől a legvékonyabb hajtásokig húzódó ereken végig. Ha a tavaszi nap melegének ereje nem jönne el a maga idejében, akkor az életnedv nem indulhatna körforgásba. ELŐ VIZ „...bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” Jel 3,8b Herman Hesse beszél egy versében a hűség fokozatairól. Amikor az élet új hívásait kapjuk, akkor mindig készeknek kell lennünk búcsút venni a régitől és egészen újat kezdeni, kitárulni új emberek és körülmények felé. Mert „minden kezdetben varázserő rejlik, amely megőriz bennünket, és segít életben maradnunk”. Egymást váltó területekre léphetünk,-és fokról-fokra tá- gabbakra... Vajon mi tárulhat elénk a halál után? A hűség sohase eltiltás valamitől - pl. a hűtlenségtől -, hanem sokkal inkább igenlés, elfogadás. Engedjük a másiknak, hogy más legyen, igazi önmaga, és növekedésében is a saját mértéke szerinti - és mi magunk is élünk ezzel az engedéllyel. A szeretet erőközpontjából kiindulva adunk a másiknak is növekedési teret. Ha közben csüggedésre van okunk, nem engedünk a lemondásnak, hanem küzdünk Isten szándékainak megvalósulásáért magunkban és másokban. Próbálunk közrehatni abban, hogy a mindegyikünkben elrejtett törekvések és küldetések ne elfojtódjanak, hanem kiteljesedjenek. „Veletek vagyok minden napon.” Ez az ígéret tulajdonképpen azon a napon lépett életbe, amikor Jézus végleg elvétetett a tanítványok látóköréből. Mennybemenetelkor váltak ők az ígéretek tanítványaivá. Attól kezdve kellett a hitre hagyatkozniok, vagy ahogyan a Zsid 10,23-ban olvassuk: tántoríthatatlan reménységre. Édesanyára emlékszem, akinek fiáért folytatott lankadatlan imádságos harca választ nem kapva szakadt meg. Úgy halt meg, hogy legkisebbjeiét sem láthatta annak a fénynek, amelynek felragyogásáért imádkozott. De nem felejtem el arcát, melyet az a csodálatos, titok ragyogott be: Jézus a reménytelenek, a halottak Megváltója is. Anna-Maija Raittila Az iskolai hittanbeiratás új rendje A korábbi évek megszokott gyakorlatától eltérően a Művelődési Minisztérium az 1989-90. tanévre sem az általános, sem a középiskolákban nem írja elő az iskolában történő külön hittanbeiratást. Ehelyett a szülőknek a lelkészt hivatalokban kell bejelenteniük azt, bogy gyermekeiket iskolai hitoktatásban kívánják részesíteni. Az Jgy összegyűjtött jelentkezéseket —a lelkészt' hivatalokban vallás- oktatásra beírt tanulók névsorát - a lelkészek legkésőbb augusztus 25- ig juttassák el a körzetileg illetékes iskolák igazgatóihoz, kérve a hitoktatáshoz szükséges feltételek biztosítását Felhívjuk a szülőket, mielőbb jelentsék be ezért gyermekeiket hitoktatásra a lelkészt hivatalokban. I egyházunk központi gyülekezetébe, akiknek az elmúlt évtizedekben sok megaláztatást kellett elszenvedniük, de a kevesen is mindig hűek maradtak. A szabad lelkészválasztás, teológiai gondolkozás, az egyházi megújulás szimbóluma is ez az iktatás. „Magas gyertyatartóban” alázatos szolga A fenti hasonlattal lehetne tömören summázni a beiktatott lelkész beköszöntő igehirdetésének alaphangját. Hangaz ünnepi istentiszteletet. Hat lelkész szolgálatával, pergő módon, folyamatosan vonult a többszáz főnyi gyülekezet az úrvacsora^ oltárhoz. Hogy ettől még hosszabb lett az ünnepség? Miért éppen Isten ajándékainak elfogadásánál vagyunk oly sokszor időzavarban?! így lett igazán teljessé az ünneplő gyülekezet közössége. „Kéztől kézig” Az ünnepi közgyűlés köszöntéseit Remport Elek fenti súlyozta, hogy a Deák téri szószéken megállva, neves elődök örökébe lépve sem érzi magát többnek, mint Isten szolgájának. Alapigéjét Pál korintusi leveléből választotta: „Úgy ajánljuk önmagunkat mindenben, mint Isten szolgái...” Meleg szeretettel szólt eddigi gyülekezeteiről, szórványszolgálatáról, ahol kicsiny közösségekben sem érezte magát soha sem szegénynek, hiszen Isten értékrendje másvmint az embereké. Szerényen szólt arról, hogy ezután sem akar más lenni, és több, mint Isten szolgája, az Ő gazdag gyermeke. „Kenyércsoda” a Deák téren Rendkívüli volt ez a lelkésziktatás a tekintetben is, hogy úrvacsora tette teljessé verssorával summázta zárszavában a gyülekezet új lelkésze. Ugyanaz a szeretet tette meleggé azok szavait, akiknek kezét most el kellett engedni: a búcsúzó egyházmegye, a bakony- csernyei és suri gyülekezet, mint azok köszöntését, akik testvéri kezet nyújtottak az érkező lelkipásztornak: a helyi gyülekezet, egyházmegye, a katolikus, református, ortodox testvérgyülekezetek képviselői. Zászkaliczky Péter valóban nem érezhette magát és családját egy pillanatra sem légüres térben: szerető kezek adták tovább és fogadták be a lelkészcsaládot, akiknek további életére, szolgálatára a legnagyobb Kéz gazdag áldását kérjük lapunk írói és olvasói nevében egyaránt. Gáncs Péter
