Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)
1989-06-11 / 24. szám
Evangélikus Élet 1989. június n. irts GYERMEKEKNEK Kik a boldogok? „a tiszta szívűek” Bizonyára van már közülietek olyan, aki olvasott arról, hogy a szívünk, ez a csodás kis „motor” milyen fáradhatatlanul dolgozik. Ha munkája megakad, ezzel maga az élet kerül veszélybe. Mégsem csak létfontosságú szervként emlegetjük, hanem sok-sok kifejezésünkben egy-egy embernek személyisége, alakja rajzolódik ki előttünk. Fáj a szívem! - sóhajtasz fel, ha szomorú vagy. Jóságos, együttérző nagy- szüléidről így vallasz: csupasztv emberek. Lelkes tanárodat vagy bátor kiállású barátodat így jellemezheted: helyén van a szíve. Szókimondó, köntörfalazást nem ismerő emberekre áll a megállapítás: ami a szívén, az a száján. Aki önző, irigy, mindig valami gonoszságon töri a fejét, csak magával törődik, azt sommásan szívtelen vagy kőszívű embernek nevezzük. Már ezekből is kitűnik, de a Biblia méginkább megerősíti, hogy szívünk az a hely, ahol megszületnek gondolataink, érzéseink, kívánságaink, szavaink, tetteink, a jók és rosszak egyaránt. Ezt a helyet, aminek titkait egyedül Isten ismeri igazán, szívünket, Jézus tisztának szeretné látni. Szavai szerint boldogság, tiszta szív és Isten látása ösz- szetartoznak. Mi a helyzet a mi szívünkkel? Minden rendben van? Néha elég csak megszólalnunk, s már a tisztátalan beszéd is elárulja szivünk állapotát. Észreveszed-e, hogy sokszor káromkodó, veszekedő, csúfolódó, a másikat sebző, vagy hamis szó hagyja el a szádat? Mi köze ennek a szív tisztaságához? Nagyon is sok, hiszen Jézus jól látja, hogy „amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj" (Mt 12,34). Ha próbáltál már megváltozni, akkor tudod, hogy milyen nehéz is ez! Durva beszéd helyett Istennel beszélgetni imádságban, bosszúállás helyett szeretettel szólni a másikhoz, tiszteletlenség, engedetlenség helyett szelídnek, szófogadónak lenni, hát ez nem köny- nyű. Mennyivel egyszerűbb, ha a kezünk, arcunk vagy a fogunk piszkos! Egy alapos mosdás, s alig lehet ránk ismerni. A szívünk megtisztulásához kevés a mi elhatározásunk és iparkodásunk. Istenhez kell fordulnunk, öt kérnünk, ahogy Dávid király tette, ö, amikor vétkezett Isten és embertársa ellen, így imádkozott: „moss meg engem és fehérebb leszek mint a hó. Tiszta szívet teremts bennem Istenem..." (51. Zsoltár). Isten újjáteremtő hatalma mindegyikünk szívét meg akarja és meg is tudja tisztítani. Tudod-e mikor kezdtaa te szívedet Isten megtisztítani? Már a keresztségedkor, amire nem is emlékezhetsz. Mégis erről a páratlan eseményről tudnod kell, hogy ott nem kisebb és kevesebb történt egy szép Luther-énekünk szerint, mint: „Ez a víz piros folyam, Megváltónk áldott vére, gyógyír Ádámtól örökölt halálos betegségre, s elmossa minden vétkünk". (295. ének) Isten azóta is igéjével szólon- gat téged, hogy a bűn, sötétség ne nyerhessen teret szívedben, hanem bizalommal rátekintő, tiszta szívű gyermeke maradhass. A Példabeszédek könyvében Isten egyenesen azt kéri tőlünk: „adjad fiam a te szívedet nékem!” (23,26). Talán jobban megérted, miért kéri ezt Isten, ha elmondok egy történetet. Egy kislány nem értette ezt az igét, édesapja így segített neki. Elkérte kislánya takarékperselyét, ami csaknem üres volt. Néhány nap múlva megtöltve adta vissza. S megkérdezte: vajon mit gondolsz, miért kértem el tőled? A kislány azt válaszolta: arra gondoltam, hogy valamit teszel bele. Isten is így akarja megtölteni szívünket iránta és emberek iránti szeretettel: mondta édesapja. Akik Istennek adják szívüket, engedik, hogy ö azt megtisztítsa, azok felé csodálatos ígéret is hangzik Jézus ajkáról: „ők az Istent meglátják”. (Mt 5,8) Hol és hogyan lehet látni Istent? Hiszen mi oly kicsinyek, parányiak vagyunk Őhozzá képest! Jézus mégsem állít lehetetlent. Tekintetünket a mennyek országa felé irányítja, ahol vele és a Mennyei Atyával majd találkozunk, de a tiszta szív már most rácsodálkozik Isten munkájára. Gyönyörködsz a virágos mezőben, odasimulsz szüleid karjába, olyan hétköznapi dolgok ezek. Bennük mégis megláthatod Isten végtelen szeretetét. Talán olvastad már A kis herceg-et. A különös mondat, amivel a róka megosztja titkát a kis herceggel, nem csak az emberek egymásratalálásához és megértéséhez mutat utat, hanem még Istennel való kapcsolatunkra is érvényes: „tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”. (Saint-Exupéry) Deme Dávid A VASÁRNAP IGÉJE Lk 15,11-32 LEHET ÚJAT KEZDENI Nagyon is ismert állásfoglalás, hogy lemondunk valakiről. Lejtőn lefelé száguldó életeket nem igen akarunk - talán úgy érezzük, nem is tudunk - megállítani. Hagyjuk, hadd menjen tovább. Ez az álláspont gyakran magunkra is érvényes. Beletörődünk abba, hogy bűneink erőt vegyenek rajtunk mondván: úgysem tudunk ellenük eredményesen harcolni. Pedig nem helyes ez az álláspontunk. Se másra, se magunkra nézve. A tékozló fiú példázata is egy csőd felé menő életet állít elénk. Mi az oka a csődnek? Legtöbbször saját önző énünk előtérbe kerülése. Majd én! Majd én megoldom saját életemet, majd én megmutatom, hogy magam is boldogulok. Van valamim, amit örököltem, amit kaptam, azzal be tudom rendezni életemet. Nagykorú ember vagyok. Saját dolgaimat majd én intézem. Ezt tette a példázatbeli fú is. Csak magára nézett. Nyűgnek, tehernek érezte az atyai ház gondoskodását, Magáéval maga akart gazdálkodni. Egy darabig jól is ment dolga. Nem érezte az atyai ház hiányát, sőt barátokat szerzett, jól „mulatott”. Jól érezte magát saját önzésében. És mégis csődbe jutott élete. A végső pusztulás felé haladt rohamléptekben. De a példázat arra tanít, hogy nem törvényszerű a pusztulás. Van visszaút is! Van lehetőség visszatérni az életbe, az atyai házba, aminek van megtartó ereje, jövője. A visszaút első lépcsője az, hogy észreveszem, valami nincs rendben az életemben. Ezt észre vehetem saját helyzetemben, de „mások” szavai alapján is. Itt mindjárt az a kérdés kerül elő, hogy figyelünk-e mások szavára, illetve el tudjuk-e, el merjük-e mondani az ezzel kapcsolatos észrevételeinket. Be- látjuk-e, beismerjük-e bűneinket, „tévedéseinket”, mulasztásainkat? Az első lépcső csak ez lehet: „0, nagy Isten sok a vétkem. Irgalmadat keresem.” Ehhez kapcsolódik mindjárt a második lépcső: megvallom bűnömet! A tékozló fiú is ezt tette. „Vétkeztem az ég ellen és teellened.” Bűnt megvallani! Ettől mi nagyon félünk. Mit mondanak az emberek, környezetünk? Eddig azt .játszottuk”, hogy mi igaz keresztyének vagyunk, most azt hallják, bűnösök vagyunk!? Merjük vállalni azt, ami eddig leterhelte életünket, ami bűn volt magatartásunkban, Istenhez és emberekhez való viszonyunkban. Nem azért, hogy ebben vájkáljunk, hanem azért, hogy a lezárás lépcsője legyen! A harmadik lépcső - tőlünk független, de csak ezzel lehet tovább lépni: Isten megbocsát! A bűnt beismerő, a bűnt megváltó élet összefüggésében hangzik a bűnbocsánat szava és ajándéka! Mert Isten bocsánata mindig felemeléssel jár együtt! Visszahelyez eredeti, gyermeki állapotunkba, ahonnan lehet újra,1 tiszta lappal továbbindulni. A példázat legnagyobb evangéliuma az, hogy nincs olyan mélység, ahonnan ne lehetne kiáltani Istenhez, s ahonnan Ő nem tudna kiemelni. Merjünk a mélységből is kiáltani Hozzá, merjük az Ő segítségét kérni minden helyzetünkben. Azok számára, akik Isten útján járnak, ez feladatot jelent, küldetést is: szavaikkal, életük példájával bizonyságot tenni arról; Isten ad megoldást, ha Hozzá fordulunk, kiáltunk. És még egy figyelmeztetés: ne legyünk akadályai Isten bűnbocsátó, felemelő szeretetének. Hivő gőgünk ne akadályozzon másokat, hogy megtalálják a bűnbocsátó Istent. ifj. Kendeh György IMÁDKOZZUNK „Mélységes mélyből kiáltunk Hozzád, irgalmas Isten. Ó, hallgass meg, kérünk, ne hagyj Elveszni bűneinkben! Ámen „írok nektek,ifjak.. É, mint Észtország Gyerekkoromban szívesen játszottam ország-várost. Egy alkalommal az É betű komoly fejtörést okozott. Tréfából Észak-Németországot írtam, amit a többiek nagy nevetéssel fogadtak. De amikor a könyvmoly Kubik Pali halálosan komoly ábrázattal Észtországot mondott, egy emberként rontottunk neki: te csalsz, ilyen ország nincs is! A vita eldöntésére talán még egy zsebnoteszt is fellapoztunk, amely az egyes országok zászlait mutatta be: észtekről ott valóban nem esett egy árva szó sem. Tizenöt-húsz év elmúltával arról értesülök, hogy Tallin legmagasabb tornyáról lekerült az eddigi szovjet lobogó, s helyette az észt nemzeti trikolórt lengeti az északi szél. Kék-fekete-fe- hér. A balti államok forrongásáról - amelyben az észtek járnak elől - az újságok már hónapok óta izgalmas tudósításokat közölnek. Most azonban első kézből értesülök a változásokról, mivel evangélikus lelkész vendégemből, Heinoból csak úgy árad a szó. Elmondja, hogy az orosz nyelv eddigi uralmát mind több helyen felváltja az észt: maguk az orosz nemzetiségűek is - akiket tudatosan telepítettek nagy tömbökben ide - észtül tanulnak! (Az eloroszosí- tási kísérlet nem a bolsevik rendszerrel, hanem már III. Sándor cár idejében kezdődött.) Vendégem beszámol a gazdasági változásokról is: mind többen tiltakoznak az ellen, hogy az ipari termelés profitját elviszik, mivel a gyárak 90%-a Moszkvához tartozik. Az észtek ezért vissza akarják kapni gyáraikat, egyúttal küzdenek a megnyomorító környezeti ártalmak ellen. Nem véletlen, hogy a zöld mozgalopi képezi az egyik legjelentősebb társadalmi erőt - mi úgy mondanánk, alternatív szervezetet amelyhez mind több új szerveződés, pártkezdemény zárkózik fel. Az észt Népfrontról a magyar sajtóban is gyakran olvashatunk. A felvonulásokon, tüntetéseken tömegek vesznek részt: az sem ritka, hogy 300 ezer ember. Ez azt jelenti, hogy minden 3. lakos az utcára megy! Igazi „daloló forradalom” ez, hiszen a nagygyűlések gyakran dalfesztiválként indulnak. (Régi könyveket lapozgatva olvasom, hogy a dalünnepélyeknek, a nepkölteszet ápolásának gazdag hagyománya van erre.) Vendégemtől elsősorban az egyházi helyzetről érdeklődöm, már csak azért is, mert Észtországban az evangélikusság van nagy többségben. Barátom csillogó szemmel meséli, milyen ébredés tapasztalható náluk. Az emberek csak úgy szomjaznak a Bibliára. Negyven éve nem nyomtathattak Szentírást: nem csoda, hogy most mind többen toppannak be hozzá ezzel a kéréssel: Bibliát akarok venni! Kisvárosi temploma korábban évente csak kétszer telt meg -=- most állandó a zsúfoltság. Karácsonykor a 700 férőhelyes templomban 1500-an szorongtak. A vasárnapi isko- < Iák alkalmait a helyi újságban is meghirdetik: a beíratott gyerekek felének a szülei nem egyháztagok! Igen gyakori, hogy tizenéveseket egyszerre keresztelnek és konfirmálnak. Egyetlen nyáron több konfirmandusuk volt, mint az utóbbi tíz évben! Remélik, hogy visszakapják államosított épületeiket, hogy a 144 gyülekezetben - ahol 90 lelkész szolgál - javuljanak a munkafeltételek. A tömegkommunikáció soha nem látott mértékben nyit az egyházak felé: karácsonykor televíziós istentiszteletet közvetítettek Tallinból, a sajtóban cenzúrá- zatlanul jelennek meg egyházi hírek, minden gyülekezetnek lehet saját lapja, körlevele. Heino külső megjelenésében, angol és német kiejtésében, de egész gondolkodásmódjában nagyon hasonlít a finnekhez. Ez pedig jó ajánlólevél. De több annál. Kínálkozó alkalom, hogy az észtekkel is kialakulhatnának testvérgyülekezeti j kapcsolatok: talán éppen így 1 viszonozhatnánk azt a sok lelki és anyagi segítséget, amit a finnektől kapunk. A gyenesdiási üdülő ebédlőjében az egyik kép három fát ábrázol egy vízparton. A festményt régóta ismerem, de üzenete igazán most jutott el* a szívemig. A fák a három rokon nemzetet jelképezik: a két egymáshoz közeli a finneket és az észteket: a harmadik, tőlük kicsit lejjebb, minket, magyarokat. Ha ma játszanék, országvárost, bizony szemrebbenés nélkül beírnám az É betűnél Észtországot. Fabiny Tamás Kedves Barátaim! Megható, hogy - amint leveleitekből kitűnik - annyira együttéreztek velünk, és sürgetitek beszámolóim folytatását. Köszönöm az idegon- dolást! Sok kérdés is érkezett tőletek. Ezekre majd a további levelekben igyekszem válaszolni. Közben fél év ment el legutolsó levelem óta. Sok érdekes esemény történt számunkra e hónapok alatt. Karácsonyról csak annyit, hcJgy - mint írtam - egyik kedves családnál voltunk szenteste. Távol hazánktól, s a családtól. De a bennünket körülvevő szeretet, a karácsonyfa melletti éneklés, ima enyhítette honvágyunkat. Kápolnánkban valódi (bár másfajta) karácsonyfa volt gyertyákkal, szaloncukorral, alatta ötven csomag a gyerekeknek. Az ünnepnapon ömlött a nyári eső, de azért szépen voltunk együtt. December és január itt a „nagy vakáció” ideje. Két nevezetessége volt ennek a két hónapnak. Az egyik a cserkésztábor. Innen 70 km-re álltak a sátrak egy csodás fenyőerdő közepén. A komoly munka, az izgalmas akadályversenyek, az esti tábortüzek felejthetetlenek a számomra. Nagyon jólnevelt. fegyelmezett fiatalok ezek. És csak magyarul volt szabad beszélni, nyári szünet másik élménye l a tenger. Egyik család rendelkezésünkre bocsátotta tengerparti szép lakását. A várostól másfél óra autóbusszal. Csodás dolog sütkérezni a finom homokon, beállni a folyton hömpölygő hullámok verésébe! Nézni a hullámlovasokat, akik méteres deszkán fantasztikus *1 művészettel száguldoznak a vad hullámok tetején. De a tenger veszedelmes is. Egy református lelkész itt lelte halálát. Néha a hullámok befelé sodornak, van, aki bírta, és két óra múlva tudott csak újra partra vergődni. A tengerparton néztük egyszer elbűvölve a néger erédetü gyógyító szekta több órás szertartását. Csendes dobpergés mellett jöttek az elkerített körbe a gyógyulást keresők és a különféle mozdulatok és suttogások kíséretében kezelték az idegbetegeket, meddőket, migréneseket. Ennek a szektának a tagjai szórtak a tengerbe piros rózsákat az istennőnek, mint az előbbi levelemben írtam. Szeretnék még szólni Brazília két nagy eseményéről. Természetesén a futballmeccsek óriási tömegeket vonzanak a stadionokba, s ezeket az autósok messzire elkerülik, mert órákat veszítenek, ha belekerülnek egy meccs gyülekező vagy szétosztó tömegébe. Pelé óta, akinek a mosolygó arcképe naponta látható a tv-reklámokon, nem megy jól itt a futball. De nem erről a témáról akartam szólni. Az ország két fő eseménye: a választások és a karnevál. A választásokat hónapokon át óriási agitáció előzi meg, plakátok, röplapok milliói, a tv és a rádió főműsoridőben szólaltatja meg a pályázókat. Az a tapasztalatom, hogy minden brazil született szónok. Ömlik a szó nem csak a politikusokból és az utcákon át órák hosszat beszélgetőkből, de a 4-5 éves gyerekekből is. Szavazni szigorúan kötelező. Aki nem szavaz, elveszti állását, nem kap útlevelet. Előzőleg a polgár- _____U______________________ A március 15-i ünnep örömöt és csalódást hozott nekem Levél Brazíliából (4) Sao Paulo 1989. május mesterre és tanácstagokra szavaztak, s most már nagy a mozgás a novemberi elnökválasztás előtt. De még nagyobb esemény a karnevál. A húshagyó kedd előtti négy nap a brazilok számára az esztendő csúcsa. Egész évben készülnek erre. Szorgosan működnek a szamba-iskolák, hogy amikor eljön az idő, leírhatatlan jókedvvel, vidámsággal vonuljanak éjjelnappal ezrek és ezrek gyönyörű ruhakölteményekben és bikinikben dalolva, táncolva. A tv éjjelnappal közvetíti ezt a pazar látványosságot. Posta és üzletek zárva. Az egész ország szamba-lázban van. Elképzelhetetlen, hogy ugyanakkor vannak favelák és éhező emberek. Nagy esemény volt számunkra a március 15-i ünnep. Ezt mindig az evangélikus egyház rendezi. (Az aug. 20-at a katolikusok.) Engem kértek arra, hogy az ünnepi beszédet tartsak és rendezzek valami műsort. Utóbbira több héten át folytak a próbák. 14 fiatál, és 4 felnőtt szerepelt a vidám műsorban. Hazulról hozott villámtréfákat adtunk elő. A többnyire inkább brazilul tudó fiatalok örömmel tanulták meg szerepüket és jó magyarsággal adták elő. Nagy sikerük volt. Négy zenészt is sikerült találnom, akik kuruc- és Kossuth- nótákat játszottak és a jelenlévő 200 vendéget kértem, énekeljünk^ együtt. Könnyes szemmel dalolták a régi, kedves nótákat. (Eddig itt egyoldalúan az idősebbeknek ismeretlen csángó és erdélyi dalok hangzottak népi táncok kíséreteként.) Ünnepi beszédemben többek között azt mondtam: „Tisztelem Kossuthot, de én Széchenyit szeretem, aki - mint jó sakkozók - józanul, körültekintően ítélte meg az ország helyzetét és kezdte meg a reformok megvalósítását. Látó ember volt, ahogy a régi magyarok nevezték a prófétai lelkű embereket. Imádkozunk azért, hogy Ma- gyárországon is ez a Széchenyi-féle józan látás érvényesüljön, és ne a forró fej és indulatok vigyék rossz irányba a szépen megindult korszakváltást.” Vacsora is volt, és az asztalok között zenészeink jártak és emelték a hangulatot. A március 15-i ünnep örömöt és csalódást hozott nekem. Az volt az örömöm, hogy ezen a szép estén a kolónia három csoportja együtt volt szeretetben. A magyar kolóniában ugyanis három, egymással vitázó, rivalizáló egység alakult ki. Van a „katolikus vonal”, mely nem a felekezeti elkülönülést jelenti, hanem híres iskolájával, külön i cserkészcsapatával sajátos széllé- | miséget hordoz. A másik a „Ma- 'i gyár Ház” csoportja. Ennek tagjai \ főként politizálnak és otthoni kö- l rökkel vannak kapcsolatban. A harmadik az evangélikus egyház, amely - úgy ítéli meg mindenki, hogy a legdinamikusabb vagy tíz év óta. Nos, annak örültem, hogy ez a három csoport együtt volt ezen az esten, együtt nevetett, együtt dalolt. A csalódásom az, hogy az ünnep után újra elszakad- tan távozott a 200 magyar. Természetesen egyetlen este nem temetheti be a régi szellemi „lövészárkokat”, de az a látásom, hogy megmarad ez az elkülönülés addig, amíg a brazil tenger el nem nyeli az egyre fogyó magyarságot. Szomorúságom, hogy tehetetlen vagyok. Persze tekintetbe kell venni azt, hogy ide három időszakban jöttek ki magyar testvéreink. A második világháború előtt jöttek, majd legtöbben a háború után, és vannak, akik 56 után érkeztek. Ez is sok mindent megmagyaráz. És még egy lélektani tényező. Minden ember hordoz sebet. De az emigránsok külön sebet is hordoznak. Azt mondják, sem itt nincsenek, otthon, sem Magyarországon. Érzékenyek, zárkózottak, bizonytalanok. A következő bibliaórák fogják elmondani, milyen „lelki batyuval” érkeztek ki, mit éltek át otthon az egyház területén. Itt ősz van. Hullanak a levelek. Otthon már szép tavasz bontakozik ki. De ősz és tavasz fölött ugyanaz az isteni jóság tart bennünket. Testvéri szeretettel: Görög Tibor
