Evangélikus Élet, 1989 (54. évfolyam, 1-53. szám)

1989-06-11 / 24. szám

Evangélikus Élet 1989. június n A templom nemcsak áll, tovább is kell épülnie Találkozás a lelki bölcsőnél Egy aranykonfirmációról (Folytatás az 1. oldalról) Az istentisztelet keretében ked­ves, közvetlen megemlékezés volt anyák napja alkalmából. A lel­kész-házaspár nem ijedt meg attól, hogy esetleg hosszúnak tartják majd az istentiszteletet, gyermei kekkel és felnőttekkel együtt kis műsort állítottak össze, melyben ott voltak az „Erkel Ferenc” zenei Köszöntések is hangzottak. Dr. Nagy Gyula püspök szavai elisme­rően szóltak az elvégzett nagy mun­káról és a megújult templom szép­ségéről. Pósfay György Genfben élő ny. lelkészünk a maga nevében - és mint elmondta -, a világ min­den táján élő evangélikus keresz­tyének nevében mondott köszön­tést. Élete és szolgálata idején igen általános iskola növendékei, akik­nek énekkara Kálmán Frigyes ta­nár-karnagy vezetésével zsoltáro­kat, énekeskönyvünk énekeit ad­ták elő. Kuti Lászlóné szóló-éneke és Varga György né szavalata után Farkasné Betéri Judit köszöntötte versben az édesanyákat, majd Pálfi Andrea énekben kért áldást, felkö- szöntve a padban ülő édesanyját s ezzel mintegy jelképesen vala­mennyi édesanyát. sok gyülekezetben élt és járt és most végre alkalma van átadni azt a sok üdvözletét, melyet Madagaszkár­tól Amerikáig és Japántól Angliáig azért adtak át neki, hogy ha haza­jön, adja tovább a magyar gyüleke­zeteknek. Ezt' most megtette. Együtt örült a gyülekezettel és elis­merését fejezte ki a látottak felett Szálkái József megyei egyházügyi titkár is, aki az állami szerveket képviselte ezen az alkalmon. Ökumenikus evangélizációs konferencia Tahiban Pünkösd hétfőjének estéjén szü­lőfalum, Csikóstöttös gyülekezeté­nek pár évvel ezelőtt impozánsan felújított, telt templomában szol­gálhattam egy aranykonfirmáción, feleségem a kántori szolgálatot vé­gezte, és asszonytestvérek énekka­ra keretezte a kedves ünnepet. A régi otthon bölcsőjénél talál­koztak hazaiak és külföldre-kerül- tek. Azt mondták egyesek, kife­jezve sokak véleményét, hogy eb­ben a korban az ember, ha távol került a szülői otthontól, mérhe­tetlen vágy fogja el, hogy határo­kat átlépve siessen szemével meg­simogatni azt a hajlékot, ahol elő­ször meglátta a napvilágot; kezé­vel megérinteni azt a kaput, mely­nek kilincsét annyiszor lenyomta; lábával rálépni arra a rögre, mely a szülőfalu tavaszi illatát árasztja; fülével odatapadni az ismerős hangokra, melyekben a szülők hangszíne és nyelvjárása előbúvik és szívével odaérni a temető ke­resztjeihez, melyek alatt szerette­ink pihennek. A régi otthon böl­csőjét a fürkésző szemek már ere­detiben nem láthatták, mert 50 év alatt sokat változott, módosult, átalakult, de a megváltozott kö­rülmények között mégis meglát­tuk. Nemcsak azt, melyben édes­anyánk szelíden ringatott, de azt is, amely a történelem viharaiban olyan lendületet kapott, hogy so­kan kiesve belőle határokon át „repültek” nagy szomorúságunk­ra és most nagy örömünkre ismét találkozhattunk. Több irányból érkezve pillant­hattuk meg egymást a hűvös máju­si esőben. A szülőfaluban élők vol­tak a vendégfogadók, akik őrköd­tek az üresen maradt „bölcsők” felett és akik a régi hazát képvisel­ték a messzire kényszerültek kö­zött is. Közben és néha annyira Égető szükség van az evangélizációra! Május első napjaiban Tahiban a református lelkészüdülőben gyüle­keztek össze azok a lelkészek, akik az evangélizáció ügyét szívükön hordozzák és felelősséget éreznek egyházuknak ezért a szolgálatáért. Lelkiismeretvizsgálat volt ez az együttlét, melyet ökumenikus ala­pon szerveztek s azon egyházunk lelkészei igen szép számban vettek részt és szolgáltak is. Rajtuk kívül református, baptista, szabadegy­házi lelkészek voltak jelen. A program néhány előadás - cí­me betekintést adhat a megbeszélé­sek vonalába. A tradicionális gyü­lekezeti formák és az evangéllzá- ciós megújulás feszültsége (dr. Ha­fenscher Károly), Az ökumenikus evangélizáció teológiai bázisa (Benke György), A pietizmus ta­nulságai korunk evangélizációs gyakorlatában (dr. Fabiny Tibor), A Szentlélek jelenléte az evangélis­ta életében és szolgálatában (Pap László). Megbeszélték a Betánia tanulságait is (Borbély Béla) vala­mint az Evangélizáció és az etika viszonyát (dr. Boross Géza) is. Egyházunk püspökét, dr. Harmati Bélát is meghívták egyik estére fó­rum-beszélgetésre. A püspök bevezetésképpen szólt az evangélizáció spirituális felada­tairól. Arról, hogy miként lesz az evangéliumból újra törvény. Oda- korbácsolás helyett inkább a Krisztushoz odaszeretésre volna szükség. Az evangélizáció legyen Isten megtérítő szava, mely ben­nünket odavisz, hogy új életben járjunk. Szokás ma arról beszélni, elfakult a közömbösség záporai­ban a hazaszeretet „zászlaja” az uralkodó eszmeáramlatban, hogy pár évtizeddel ezelőtt a külföldről hazaérkezők közül mondták el fia­taljainknak, hogy mit jelentett ne­kik kitelepítésük előtt a kívülről ismert Szózat és a belülről átélt „Hazádnak rendületlenül”. Ez megnyilvánult a szorgalomban, a föld szeretetében. Ezt vitték ma­gukkal többek között azok is, akik a két Németországból érkeztek és találkoztak az itthoniakkal. Az egy hit közösségében. Az volt a csúcspontja az aranykonfirmá- ciónak, hogy összeforrhattak az élő Jézus Krisztusba vetett hitben. Az ünnepi alkalom nyelve végig német volt, mivel konfirmációjuk nyelve is az 1939-es évben az volt. Vértesy Rudolf a gyülekezet mos­tani lelkésze kikereste az anya­könyvből mindenkinek az áldó igéjét és így kapták ismét ugyanazt az igét, amikor nevük szóhtásával egyenként odaálltak az oltár elé. „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját” - hang­zott az igehirdetés alapigéje és ez feltette az egyenként kapott áldó igék előtt mindnyájuknak a kér­dést, hogy mit jelentett nekik 50 éven át az egyház, mint Krisztus teste, a saját gyülekezet, a kitelepí- tetteknek az új gyülekezetbe való beépülés és az itthonmaradottak- nak a megfogyatkozott gyüleke­zetben való élet, helytállás, amely hasonlított egy amputálás utáni járni tanuláshoz. Szeretetben összeforrva megta­pasztalhatták : Krisztus hűséges szeretete adta a lehetőséget, hogy fél évszázad után is, mint egy kö­zös test tagjai találkozhattak. Igaz, hogy nem mindenki lehetett itt. Voltak, akik a második világhábo­rú áldozatai lettek. Rájuk is szere­hogy szekularizált világban, val­lástalan világban élünk. Ezzel szemben a transzcendens világ utá­ni éhséget tapasztaljuk, de ez nem az egyház utáni éhséget jelent. Nem a szervezetek, formák utáni éhséget. Feladatunk a lehetőségek meglátása. Miként lehet a szerve­zeteket, struktúrákat alkalmassá tenni, élővé tenni. Szólt a Billy Graham evangélizációról, mely közös, ökumenikus összefogásban szerveződik. A beszélgetés sok izgalmas kér­dést vetett fel. Előkerült a bűnbá­nat kérdése, az elmúlt 40 év alatti, sokszor csak gyávasággal menthe­tő magatartásunk. A zsidó-kérdés egyházon belüli lezáratlansága, a taizéi napok pozitív hatása az ifjú­ság között és a negatív hangok jo­gossága vagy jogtalansága. Az evangélizációnak is szembe kell nézni mai sorskérdéseinkkel, így az abortusz-törvénnyel, az öngyilkos­ság egyre terjedő méreteivel, né­pességünk fogyó számaival és a mai családmodell életveszélyes voltával. Egyesek szerint apáink bűnbánata hiányzik belőlünk, de Isten Szentlelke tud változást, úju- lást hozni. Felvetődött a kérdés, ki a karizmatikus igehirdető és van-e közöttünk ilyen? A befejező összegezés ebben a mondatban foglalható össze: Szükségünk van arra, hogy Isten előtt állva önkritikát, bűnbánatot gyakoroljunk, ezért égetően szük­ség van az evangélizációra! Imád­kozni kell a karizmatikus evangéli- zátorokért! tszm. Füle Lajos: FUTÁS Fut a gyermek a labda után Leszegett fejjpl, tűzpirosán, Se lát, se hall, csak egyre rohan... Guruló labda lett a világ, Kergeti, űzi, hajtja a vágy Száz utcán, téren, veszélyen, Millió anyai kétségen át. Gyönyörű szépen S balga bután Fut a gyermek a labda után... Fut az ember az élet után. Leszegett fejjel űzi magát, Kincseit egyszer csakhogy elérje. Kergeti vágya, hajtja a vére. Kenyér gurul a labda előtt, Vagyon gurul a vágya előtt, Hírnév, dicsőség álma előtt... Rohan utánuk éveken át, Száz utcán, téren, Ezer veszélyen, Isteni bánaton, féltésen át, Gyönyörű szépen S balga bután Fut az ember az élet után. Fut az Isten az ember után, Mert mindent lát, tud, szánja nagyon.. Ott fut az utcán, ott fut a téren, Egész világon, sok ezer éven, Sok mérhetetlen, megérthetetlen Keresztre írott szenvedésen át. Hulló Igével, Kiontott vérrel, Viszonzatlan mély szerelmével Fut az Isten az ember után. Jöjj, hozd el barátaidat is! Billy Graham a budapesti Népstadionban Dr. Harmati Béla püspök előadást tart a fórumon Idén nyáron immár negyedízben látogat Magyarországra Billy Gra­ham, amerikai evangelizátor, aki ezúttal az érdeklődésre való tekin­tettel a budapesti Népstadionba hívja a magyar hívők és nem hívők érdeklődő tömegeit, hogy Jézus Krisztus szeretetéről tegyen előt­tük bizonyságot. Az előkészületek részleteiről Tom Phillips urat (test­vért) kérdeztük, aki a Budapest ’89 szervezési igazgatója.- Hogyan esett a választás éppen Budapestre? Tom Phillips: A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa és a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa áltál kifejezett meghívás­nak eléget téve, Billy Graham, Ke­let-Európábán első ízben, nyitott stadionban a budapesti Népstadi­onban prédikál július 29-én, a dél­után 6 órakor kezdődő program keretében. Becslésünk szerint a Népstadionban elegendő hely jut mindenkinek, akik az ország kü­lönböző részéről érkeznek majd az alkalomra.- Hogyan lehetséges ilyen rövid idő alatt országosan felbecsülni azt, hogy valójában kik akarnak eljönni és kiket kell tájékoztatni az ese­ményről? Tom Phillips: „Jöjj, hozd el ba­rátaidat is!” - ez az egyik tanács, amit minden hívő keresztyének adunk, a másik pedig, hogy miha­marabb keresse fel a helyi lelki- pásztorát további tudnivalókért. Ugyanis országos előkészítő háló­zat felépítésén fáradozunk a sike­res Budapest '89 Billy Grahammel program megvalósítása érdekében. Magyarországi protestáns lelké­szekkel együtt létrehoztunk egy „Gyülekezeti élet” nevű bizottsá­Az aranykonfir- máció helye a csikostöttósi evangélikus templom tettel gondoltunk. Meg azokra a szülőkre, lelkipásztorra, tanítókra, akik megtanítottak imádkozni, ne­veltek, konfirmáltak és a temető­ben pihennek. A szeretet összefor- rottságát a halál sem szakíthatja szét, mert éltet a Krisztussal és a velük való találkozás reménysége. Öröm volt, hogy az aranykonfir­máción résztvett a templomban a konfirmáló lelkész özvegye Frank Károlyné, aki 90 év felett is oszto­zott a közös örömben, egyébként Sopron szülötte, - hűségesen vé­gezte papné szolgálatát, nehéz időkben is szülőfalumban. De a sokszor sötét ég alatt is előttünk az otthon fényei, melyek hívogatnak, már most világítanak utunkra. Hazafelé tartunk. Amikor a templomi ünnep után még együtt voltunk a dombóvári hotel vacso­rái asztalánál, előkerült a hazafelé vezető életutunk. Nemcsak az, hogy másnap határon innen és ha­táron túl mindenki siet földi hazája felé, hanem az is, hogy az örök otthon vár ránk, és ehhez már kö­zelebb vannak, mint ötven évvel ezelőtt. Erre a hazafelé vezető útra a szülőfalu templomában is felké­szítette őket Jézus Krisztus, aki úr­vacsorájában, a Vele és egymással való szeretetben összeforrasztotta őket, hogy mindenki földi hazájá­ban reménységgel szolgáljon és le­gyen hitbeli bizonyossága, hogy az előrement Krisztus örök hazát, otthon készített övéinek. Szimon János Két fontos tanácskozás a menekültek ügyében Az elmúlt hetekben két fontos tanácskozás is lezajlott az egyhá­zak menekültügyi szolgálata ügyé­ben. Az egyiket az Ökumenikus Ta­nács hívta össze és a megbeszé­lés célja az volt, hogy az eddig kü- lön-külön folytatott segítő mun­káról egymásnak beszámoljanak a tagégyházak és a jövőben valami­féle koordinálásra kerülhessen sor. Ez a segélyezettekre nézve is biztosabb eligazítást jelent, a be­jövő segélyek elosztása szempont­jából pedig egyenletesebb elosz­tást. A megbeszélésen részt vett Gál Zoltán belügyminiszter- helyettes, a kormány Tárcaközi Bizottságának vezetője, aki az ép­pen fennálló helyzetről adott tájé­koztatást. Tájékoztatójában elmondta, hogy április végéig 15 400 tartóz­kodási engedélyt adtak ki. Ennél valamivel kevesebben maradtak itt, mert kb. másfélezren tovább- utazási engedélyhez jutottak. Igen nagy még azoknak száma, akik itt vannak ugyan, de még nem dön­töttek maradásuk felől, tehát nin­csenek regisztrálva. Ugyancsak nagy a száma azoknak, akik kór­házi kezelésre, utókúrára vannak itt és nem tudni, mennek-e vagy maradnak. Folyik a menekülttá­borok felállítása, felszerelése. Ezekben a táborokban az egyhá­zak is végeznek lelkigondozást. Legnagyobb gond a lakáshoz jut­tatás, ill. a lakáselosztás. Itt kelle­ne kidolgozni valamilyen jó rend­szert és összefogást teremteni. A kormány elismerését és köszöne­tét fejezte ki az egyházak pontos, eredményes munkájáért. A nem­zetközi egyházi tevékenység is megélénkült, ami szintén a hazai egyházak munkájának gyümölcse. Ezt a jövőben is kérjük. A második tanácskozás azzal a bizottsággal volt, melyet az Egyhá­zak Világtanácsa küldött ki a me­nekültügyi helyzet helyszínen való tanulmányozására. A múlt évben Bécsben rendeztek konzultációt, most hazánkba jöttek hivatalos küldetésben az EVT küldöttei, akik között ott volt dr. Görög Ti­bor LVSZ Európa-titkár, J. Schä­fer a RVSZ-től, valamint az USA, NSZK, a svájci, a dániai és a hol­landiai egyházak segélyszerveinek küldöttei. A dániai evangélikus egyház segélyosztályának képvise­letében újra hazánkban üdvözöl­hettük Bodil Soelling asszonyt, aki a Budapesti Világgyűlés idején járt többször is közöttünk. A bizottsá­got dr. Meluku Kifle igazgató ve­zette. Vele és a holland segélyszol­gálat vezetőjével Jacques Willanse- val sajtótájékoztatón találkoztunk és hallottuk a következőket: Az EVT Menekültügyi Osztálya kész arra, hogy a menekültek gondjain segítsen. A múlt évben különösen az északi országok adtak tekinté­lyes pénz- és ruhasegélyt. Az EVT továbbra is figyelemmel kíséri a menekültügyi helyzetet, erőfeszíté­seket tesz a két fél közötti kapcso­latok fenntartására. Konzultációt készülnek szervezni az érintett te­rület egyházai számára. A viták­ban nem tudnak egységre jutni, mert a romániai egyházi képvisele­tek tagjai ragaszkodnak álláspont­jukhoz, hogy nincs emberjogi vagy nemzetiségi kérdés náluk. Kifle igazgató kijelentette, hogy értik az egyházak problémáját, vizsgálják, hogy milyen ökumenikus segítség­re van szükség. E célból keresik fel a határmentén Békéscsaba és Gyu­la térségét. Konkrét döntések még nincsenek, júliusban Moszkvában fog újra előkerülni a kérdés. J. WiL lanse szerint igen pozitívan értéke­lik Nyugaton a magyar kormány hozzáállását e kérdéshez. Nagyfo­kú nyitottságot tapasztaltak, míg a nyugati kormányok ilyen esetben határzárat alkalmaznak. Miköz­ben gazdasági problémákkal küz­denek, mégis igyekeznek a lakás­kérdés megoldására. Barátságos megítélést hozott hazánknak a genfi konvencióhoz való csatlako­zása is nyugaton. A kérdés most már csupán az, hogy mindez a sok tény és a helyszínen való élmények elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy megmozduljon az ökumené és se­gítsen abban, amiben gyülekezete­ink és egyházaink már általuk elis­merten is sokat munkálkodtak. Várjuk a júliusi moszkvai döntése­ket! got, amelynek feladata országszer­te előkészítő, testvéri ökumenikus találkozókat szervezni gyülekezeti lelkészek és gyülekezeti munkások számára. A területi találkozók és megbe­szélések lezajlottak már körzeten­ként. Erről a lelkészi hivatalokat értesítették levélben. További in­formációk is a lelkészi hivatalokon keresztül kaphatók majd és la­punkban is igyekezni fogunk tudó­sítani arról, hol és hogyan lehet belépőkhöz jutni, miképpen utaz­hatnak vidékiek kedvezményesen Budapestre erre az evangélizációra. (Sajnos szerkesztőségünk későn kapta meg a területi találkozók idő­pontjának sorrendjét, ezért nem tudtuk időben közzétenni.’Szerk.) 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom