Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-24 / 4. szám

Evangélikus Élet 1988. január 24. fi GYERMEKEKNEK Mt 17,1-9 Jézus megmutatja dicsőségét Jézus azt akarta; hogy tanítvá­nyai megismerjék őt: hogy ő Isten Fia, a megígért Szabadító. Ezért tanította őket, ezért mutatta meg nekik hatalmát csodáiban, amikor a vizet borrá változtatta, a kenye­ret megsokasította, a háborgó ten­gert lecsendesítette, és a betege­ket meggyógyította. Három tanít­ványának egyszer isteni dicsősé­gét is megmutatta. Három legkedvesebb tanítvá­nyát, Pétert, Jakabot és Jánost, egyszer Jézus felvitte egy magas hegyre. Itt a szemük láttára elválto­zott; Arca fényleni kezdett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyo- gbtt, mint a hó. Akkor megjelent á tanítványok előtt Izrael népének két legnagyobb prófétája: Mózes és Illés. Jézus elkezdett beszélni velük Isten csodálatos dolgairól. A három tanítvány mindezt ámulva figyelte. Amikor a tanítványok első ámu­latukból felocsúdtak, Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítünk itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illés­nek.” Miközben Péter beszélt, egy fényes felhő árnyékolta be őket és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyör­ködöm, őt hallgassátok!” Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak és nagyon megijedtek. Ekkor Jézus odament hozzájuk, megérintette őket és így szólt: „Keljetek fel, és ne féljetek!” Ami­kor a tanítványok feltekintettek, már senkit sem láttak, csak egye­dül Jézust. Ezután Jézus és a há­rom tanítvány lejött a hegyről. A három tanítvány soha nem fe­lejtette el ezt a csodálatos élményt. Jézus életében jöttek még nehéz napok, amikor az emberek elfog­ták, megkínozták és keresztre fe­szítették őt. Péterék azonban lélek­ben ekkor is látták Jézus arcán Isten dicsőségének ragyogását. Tudták és hitték, hogy Jézus az Isten Fia, a világ Megváltója. Selmeczi János Ünnepnapok - hétköznapok Vasárnap van. A templomból hazafelé jövet édesanya így szól hozzánk: Ha hazaérünk, édesapa még egy kis rendet tesz a lakás­ban, Erzsi szépen megteríti az asz­talt, te Jancsi a kis öcsivel játszol egy kicsit, én pedig gyorsan befe­jezem az ebédfőzést. Hamar ké­szen leszek, mert reggel mindent előkészítettem. Alig telik el egy jó óra, máris az asztalnál ülünk. Elmondjuk az asz­tali áldást és ebédelünk. A csendet nővérem töri megNDe jó,, amikor így együtt ebédel a család! Nem tehetnénk ezt meg minden nap? - Sajnos nem - szól édesanya. Papa és én dolgozni járunk és a munka­helyünkön ebédelünk. Ji Jancsival iskolába jártok, ott kaptok ebédet, öcsi pedig az oviban étkezik. De este, a vacsoránál mindig együtt vagyunk mindnyájan. Ekkor megszólal öcsi: Akkor mi­ért nincs gyakrabban vasárnap? legalább minden másnap! - Tu­dod öcsi - szól édesapa - ezt a jó Isten rendelte így, hogy minden he­tedik nap legyen ünnep. Isten hat nap alatt teremtette meg a világot és a hetedik nap megpihent. Azt akarja, hogy mi is így tegyünk. Ezért ünnepeljük a vasárnapot. De vannak olyanok, akik vasár­nap is dolgoznak - mondom én. Igen - folytatja papa. - Vannak, akiknék olyan a munkájuk, hogy vasárnap is dolgozniuk kell. De ők hétközben kapják meg a munka­szüneti napot, ők akkor ünnepel- jieKA j.egtöb]3 qctiber.azopban va­sárnap tud ünnepelni. Mi úgy ün­nepelünk, hogy'délelőtt templom­ba megyünk, délután meg a nagy- mamáékat, vagy más, rokonokat látogatunk meg, vagy kirándulni megyünk. A fontos az, hogy jól pi­henjünk és hétfőn felfrissülve kezdhessük meg az új hetet. Istenünk, Atyánk! Köszönjük ne­ked a vasárnapot. • Köszönjük, hogy vasárnap nem csak veled ta­lálkozhatunk, hanem mindnyájan együtt ünnepelhetünk és jól kipi­henhetjük magunkat. Kérünk, áldd meg vasárnapunkat! Közli: S. J. 825 éve 1163. január 14-én halt meg II. László magyar király. 1131 táján született. II. Béla fia volt. 1135-től viselte a Bosznia hercege címet, amit azonban II. Géza trónralépésekor elvesztett. A bizánci udvarba menekült. II. Géza halála után, 1158-ban III. Istvánnal szemben ellenkirályként lépett fel és 1162. július 15-én a kalocsai érsek meg is koronáz­ta. (Lukács, esztergomi érsek megta­gadta a koronázást, sőt Lászlót ki is átkozta.) i 550 éve 1438. január f-jén koronázták meg Al­bert magyar királyt. 1397. augusztus 16-án született. Zsigmond király veje volt, akinek kívánságára halála után, 1437. december 18-án Pozsonyban megválasztották magyar királlyá. Megkoronázása után 1438. március 18-án német, majd május 6-án pedig cseh királynak is megválasztották. 1439-ben török elleni hadjáratot szer­vezett. Seregével Titelig jutott el. Köz­ben az egyre elhatalmasodó vérhasjár- vány miatt csapatait kénytelen volt fel­oszlatni és maga is hazaindult. Útköz­ben megbetegedett. Neszményben 1439. október 27-én meghalt. Székesfe­hérvárott temették el. 300 éve 1688. január 17-én viszonylag kedvező feltételek mellett adta át a császáriak­nak Zrínyi Ilona Munkács várát. Ezt a döntését az előzte meg, hogy élelem és lőszer hiányában nem folytathatta a harcot. Több, mint 2 évi ellenállás után bocsátkozott tárgyalásba Caraffávaí, a császári csapatok tábornokával. Lipót császár kívánságára Bécsbe utazott 2 gyermekével, akiket azonban hamaro­san elszakítottak az édesanyjuktól. Júli­át kolostorba, a 12 éves Ferencet cseh­országi jezsuita kollégiumba küldték. 50 éve 1938. január 30-án halt meg Sopron­ban Payr Sándor egyháztörténész, teo­lógiai tanár. Pápán született 1861. feb­ruár 25-én. Itt érettségizett (1882), majd teológiát végzett Sopronban (1885). Baselben volt egy évet tanul­mányúton. Hazaérkezése után nevelő, majd győri káplán lett. 1888-ban vá­lasztották meg Pusztavámon lelkész­nek. 1889-ben pedig Sopronban teoló­giai tanárrá választották (1923-tól egyetemi tanár volt ugyanott). 1930- ban vonult nyugalomba. Egyháztörté­neti tanulmányai, énekforditásai gaz­dagították egyházunk életét. Énekeit ma is énekeljük. Detre János jT A mm VASÁRNAP IGÉJE lKor 2,7-10 1 A MEGISMERT TITOK Szabó Magda írja családregénye a „Régimódi történet” előszavában, hogy könyve megírásának gondolatát édesanyja utolsó mondata sugallta: „Annyi titkom volt.” S ő elkezdett kutatni a titkok után. Először úgy hitte: sokat tud. Később az ellenkezője döbbentette meg: milyen keveset tudott róla. Mennyire igaz, amit ő megállapít. Minden ember élete titko­kat rejt magában. Még a közvetlen mellettünk élőké is. A megnövekedett tudás és ismeretek sem szüntetik meg azt a sok titkot, ami az emberek közt 'és a világban körülvesz minket. Régi igazság, minél több titok nyitjára jön rá az ember, annál inkább felismeri, milyen keveset ismer. Mennyi minden titok még számára. Ha az ember saját élete és a körülötte lévő világ titkait nem képes gyakran feltárni, hogyanüenne képes Isten titkának, igazi valóságának megismerésére? Pál világosan fogalmaz, amikor azt írja a korinthusiaknak: az ember, ha akar sem tud eljutni az Isten megismerésére. Saját tapasztalatából tudja, hogy ebben nem segít, sem a vallási előírások pontos ismerete, sem a bölcsesség tudomá­nya. Nem vagyunk képesek megismerni: kicsoda az Isten, mi a szándéka, akarata velünk? Isten-vakságunkból egyetlen kiutat ismer az apostol: a „ke­reszt titkát”. Hiába tartották ezt akkor is sokan „bolondság”- nak, prédikációiban mégis mindig erre tér vissza. Nem egy régi eseményt emleget - amihez hasonló gyakran történt ab­ban a korban hanem tudja: ez vezet el Isten „titkához”, „mélységeihez”. Ahhoz, hogy megértsük: mennyire szeret minket Isten. Mert Isten „elrejtett bölcsessége”, öröktől való szándéka nem más, mint hozzánk hajló szeretete. Pál a tör­vénytisztelő és törvényismerő farizeus, korának képzett gon­dolkodója maga is Jézus Krisztus keresztjének titkában ismeri fel Isten szeretetének megmérhetetleü mélységeit. Ezért nem tud hallgatni róla. Ezért nem hirdet mást, csak ezt, a leglénye­gesebbet. Nem magától jutott Pál erre a felismerésre. Isten adta tud­tára, nyilatkoztatta ki neki. Isten engedte, hogy ő, a Jézus követőit gyűlölettel üldöző belelásson Isten szeretetének mélységeibe. Missziói útjai során is sokszor tapasztalja, ahogy Isten Lelke által felnyitja emberek szívét és szemét. A ma gyülekezeteinek is ez a reménysége. A Szentlélek munkája nyomán embersziveket nyit meg az evangélium örömhíre. Meg tudja eleveníteni az igét számunkra. Isten szeretetének gazdagságából mindig azt hozza elénk, ami most kell nagyon, amire most van szükségünk, ami most ébreszt • 13Sníerpéívy$éget és mpstifcrrósítja át a szivünket. Lehpt,, hogy még nem értünk sok mindent Isten „elrejtett bőlcsessegé”-ből. De éleget ahhoz, amire szükségünk van a Jézusban való hithez. Mert „Isten titkos bölcsessége” nem valami homályos igazság, hanem világos kinyilatkoztatás Jé­zus Krisztus evangéliumában. Talán nem tudunk még min­dent, amit Isten velünk és ezzel a világgal tervez, de eleget tudunk ahhoz, hogy örömmel rábízzuk magunkat Isten szqre- tetére. És szabad ebből a szeretetből mindig többet megérte­nünk. Életünk során sok új vonását megismerhetjük. De a középpontban mindig Jézus Krisztus marad. Rátekintve nyerhetünk bizonyosságot Isten szeretetéről és sejthetünk meg valamit abból, amit Isten készít számunkra országában. Sárkányáé Horváth Erzsébet IMÁDKOZZUNK Örök titok marad előttünk, hogyan szerethetsz minket Jézusunk! Még­is köszönjük Neked, hogy szereteted éltető melegében élhetünk. Őrizz meg minket egész életünkben abban a bizonyosságban, hogy semmi nem szakíthat el Tőled. Amen Mit olvashatunk a Diakonia új számában ? Karácsony előtt jelent meg az evan­gélikus szemle 1987/2. száma. Nagy Gyula püspök-elnök búcsúzik a folyó­irat alapítójától és szerkesztő bizottsá­gának első elnökétől, a 68 éves korá­ban elhunyt Káldy Zoltán püspöktől, és méltatja életművét. Meditációként közli a folyóirat W. Lüthi svájci lelkész prédikációját, melyet 1949-es magyar- országi útja során tartott. A hazai ke- resztyénséghez szóló reménységes üze­nete ma sem vesztett időszerűségétől. Jeleníts István piarista tartományfő­nök, irodalomtörténész József Attila istenkereső verseiről írt olvasónaplót. Kovács Imre teológiai hallgató a költő J0 esztendővel ezelőtti haláláról emlé­kezik. Nemeskürty István irodalomtör­ténész a felekezeti viszályokon túllépő Pázmány Péternek világítja meg ezt az alig ismert oldalát. Mokkái László akadémikus Bibó István három kötet­ben megjelent tanulmányai alapján fej­ti ki a neves tudós, politikus és keresz­tyén ember alapelvét, a politika etikai elkötelezettségét, s ennek a reformá­cióból következő szolgálatát a világi hivatásban álló egyháztagok részéről. Wellmann Imre történész átfogó képet ad Mohácstól Buda Visszafoglalásáig az egykori királyi székhely felszabadí­tásáért folytatott európai erőfeszíté­sekről. A Krähling János és Zoboki Gábor építészhallgatók több dél-dunántúli templomunkat felmérő helyszíni mun­káját ismertető, fényképekkel illusz­trált cikk hozzájárul e templomok érté­kének megismeréséhez, és felhívássá válik pusztulásuk megakadályozására. A kétszáz éves pesti evangélikus egyház híres papjának, Székács József püspök­nek két kevésbé ismert kulturális szol­gálatát mutatja be Fried István egyete­mi docens, illetve Szigeti Jenő adventis­ta egyházelnök cikke. A teológia és a 20. századi fizika kapcsolatára mutat rá tanulságosan Vankó Péter elektro­mérnök tanulmánya. Tuula Pohjalai- nen, a Magyarországon közel egy évet töltött ösztöndíjas finn hallgató a nők fontos szerepét ismerteti a finn egyház életében. Bozóky Éva újságíró a levele­ző teológiai hallgatók felkészülését és egyházi munkáját mérlegeli - mint aki maga is elvégezte a hároméves tanfo­lyamot. Shakespeare sokat vitatott színművének, A velencei kalmárnak helyes értelmezését fejti ki tanulmányá­ban Udvaros Béla színházi rendező. Bodrog Miklós lelkész, pszichoterapeu- ta folytatja lélektani sorozatát: énünk­Egy gyülekezet - négy énekkar A karácsonyra való lelki felkészülés jó alkalmai a gyülekezetekben az ád­venti zenés áhítatok. Az ádventi éne­kek előkészítik lelkünket a nagy ese­ményre, a muzsika megnyitja szívün­ket, hogy örömmel fogadjuk Istennek hozzánk érkező Küldöttét. Ilyen céllal hirdette meg egyházzenei áhítatát a nagytarcsai gyülekezet ád- vent második vasárnapja délutánjára. A műsorban orgodaszámok és kórus­művek szerepeltek. Már az is figyelem­felkeltő volt, hogy több énekkari szén, ha Nagytarcsának több énekkara van, akkor Pécelnek is kell lenni leg­alább egynek! Ők Lassust és Handelt énekeltek. Gáncs Péter lelkész a Jelenések könyve 3. fejezetének 20. verse alapján hirdette az igét: „ímé, az ajtó előtt ál­lok, és zörgetek.” A szószéki szolgálat után a „Jubilate" nevű, külföldön is többször szereplő ifjúsági kórus követ­kezett. Rutinos, jól összeszokott tag­ság, baráti társaság, imádkozó közös­ség ez a fiatal csapat.,Majd harmincán Ä nagytarcsai ifjúsági kórus. Vezényel Bálint József tarctw fotó) együttes szolgálatát ígérték. De az igazi meglepetés az volt, amikor a hallgató­ság a valóságban is ott látta az oltár előtt a négy teljesen különböző ének­kart, önálló tagságú együtteseket, akik még arra sem szorultak, hogy egymást kisegítsék. Először tizenöt gyermek állt az oltár elé: Gáncs Péterné, a lelkész felesége vezette őket. Kánonokat, kétszólamú énekeket énekeltek szépen, tisztán, csengő hanggal. Ők most szolgáltak először a templomban. Egy régi mester orgonaprelúdiumá­nak n^eghallgatása után harminc fel­nőtt, jellegzetes tárcsái népviseletben Schütz és Rezessy László kórusműveit szólaltatta meg. Érett hangjuk telten és szépen szólt. Sokat kellett fáradniuk és tanulniuk, míg a megszokott éneklési módtól eltérő, szép kórushangzásig el­jutottak. Meglepően könnyen és fino­man követték hangjukkal a karvezető intéseit. . A . Jöjj, népek Megváltója orgonako,- rálelőjáték elhangzása utánliármáíllk- nak egy tizenkét tagból álló kónífc skol*- gált. Ők Nagytarcsa társegyházából, a kicsiny lélekszámú Pécelről jöttek. Hi­vannak. LisZhyay „Jézus, te égi szép” és Kodály Adventi énekét énekelték. Végezetül az egyesített négy énekkar orgona és klarinét kísérettel Bach „Tündöklő hajnali csillag” kezdetű ko­ráljával zárta a lelket gazdagító zenés áhítatot. Örülök, hogy ennek a szép alkalomnak az orgonistája lehettem. Próbálom megfejteni a ritka jelenség titkát: négy énekkai1 működik egy gyü­lekezetben. Fogalmazom a válaszokat. Az első: élő hitű gyülekezet, amely­ben a szolgálat magától értődő. Második: olyan lelkész, lelkész-fele­ség és presbitérium vezeti őket, akik áldozatokra képesek az egyházzenéért. Orgonájukat évekkel ezelőtt rendbeho­zatták. Fótra állandóan küldenek fia­talokat, most is ők szolgálnak felváltva az istentiszteleteken. Harmadik: hozzájuk tartorik egy ki­váló zenepedagógus, Bálint József, aki ugyan félállásban, de teljes szívvel és lélekkel vette gondjaiba a rábízott kó­rusokat, először egyet, azután a többit Jsten adja, hogy ne csak egy ilyen gyülekezetünk legyen, amelyben négy énekkar is szolgál! Trajtler Gábor Az NDK~ban énekeltünk Wittenbergi meghívásra utazott egy­hetes körútra a Német Demokratikus Köztársaságba a budavári gyülekezet Schütz-kórusa Szebik Imre esperes és Csorba István karnagy vezetésével. Meghívóink, dr. Dieter Schubert és ma­gyar felesége, Szilva Edit nagy szeretet­tel fogadtak minket.. Házasságukat egy évtizede Miskolcon áldotta meg Szebik Imre esperes, gyülekezetünk lelkésze. Schuberték azóta Wittenbergben él­nek, ahol nemcsak Edit asszony német félje, hanem gyermekük, Géza is meg­tanult magyarul. Kórusunk tagjait a wittenbergi váro­si templom, Stadtkirche kórusának tagjai látták vendégül otthonaikban. Vendégszeretetük minden várakozá­sunkat felülmúlta, s emellett a progra­mok megszervezését is nagyszerűen vé-> gezték karnagyuk, H. Müksch irányítá­sával. Megható élmény volt a witten­bergi Marien-Stadtkirchében (Mária - városi templomban) vasárnap délelőtti istentiszteleten, majd vasárnap este ün­nepi hangversenyen énekelnünk. Ab­ban a templomban, amelynek szószé­kéről egykor Luther Márton hirdette az evangélium igaz üzenetét. Nemcsak a templom, hanem az egész város a reformációra és reformátorainkra em­lékeztetett. A Schlosskirche (vártemp­lom), amelynek kapujára Luther 470 évvel ezelőtt szögezte ki 95 tételét, és amelyen a tételek most bronzba öntve olvashatók. Szószéke alatt Luther és Melanchton sírjai láthatók. Szobraik a város főterén vannak felállítva. A régi Agoston-rendi kolostor (Lutherhaus) Luther Márton lakó- és munkahelye volt, ma páratlan értékű reformáció­történeti múzeum otthona. Énekka­runk három városban, Wittenbergben, Gothában és Coswigban szolgált hang­versenyeken. Magyar és német nyelven énekeltük Bach és Schütz négyszólamú műveit, közöttük Schütz János- és Má­té passióinak zárókórusait, ezeket a bensőséges, Jézusra mutató bizonyság- tételeket. Rajtuk kívül Pitoni, Viadana, Josquin des Pres, Berchem műveit, majd magyar zeneszerzők darabjait szólaltattuk meg. Liszt Ferenc, Gárdo­nyi Zoltán, Csorba István, Halmos László és Bárdos György egy-egy mű­ve, végül Kodály Zoltán négy szép kó­rusműve hangzott el. A nagy átéléssel megszólaltatott műveket fáradhatatlan karnagyunk, Csorba István tanított be és vezényelte. Nagy élmény volt szá­munkra kőrútunk végén Wittenberg­ben vendéglátó kórusunk tagjaival kö­zös szeretetvendégségen részt vennünk, ahol többek között velük együtt éne­kelhettük Schütz páratlan szépségű 100. zsoltárát 8 szólamban, majd átad­hattuk a német kórusnak 1988-ra szóló magyarországi meghívásunkat. Utazásaink és szolgálataink élmé­nyét mindig megosztjuk gyülekeze­tünkkel is. November 15-én szeretet­vendégségen tartottunk budavári gyü­lekezeti termünkben útibeszámolót, ahol a Schütz-kórus a németországi ze­nés áhítatok darabjaiból ismét megszó­laltatott néhány szép kórusmüvet. Sólyom Istvánná nek a szerepjátszó funkcióját vizsgálja Jung jelentős megállapításai alapján. „Ki emlékezik Vladár Gáborra?” cí­mű írásában Komjáthy Miklós törté­nész a két világháború közötti közélet­nek megbecsülésre méltó alakját, egy­házunk hű tagját mutatja be mint aki nagy erőfeszítéseket tett vezető beosz­tásában a zsidóüldözés ellen. Halász Kristóf biológus arra a kérdésre ad vá­laszt, hogy a növények rendelkeznek-e lelki tulajdonságokkal. Rába György, Jánosy István és mások versei, Húsz János éneke, valamint kulturális figyelő egészíti ki a számnak - az eredeti célki­tűzésnek megfelelően - széles horizon­tú tartalmát. A jelen esztendővel tize­dik évfolyamába lépő folyóiratot ajánl­juk mindazoknak, akik fontosnak tart­ják a lépést tartást korunkkal, a mai ember gondolkodásával, és egyházunk részvételét a nemzeti kultúrában. (Megrendelhető a kiadóhivatalban: 1088 Budapest, Puskin u. 12., valamint lelkészi hivataloknál. Kapható Buda­pesten az Evangélikus Sajtóosztályon, valamint a Protestáns Könyvesboltban is, IX. Ráday u. 1. szám alatt. Előfize­tési ára évi 130 Ft.) Veöreös Imre JANUÁRI KRÓNIKA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom