Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-24 / 4. szám

Evangélikus Élet 1988. január 24. I I II ...akiket a bizonyságtevők fellege vesz körül... Hálaadó ünnep Sikátoron Ottlyk Ernő nyugalmazott püspök 70 éves Dr. Ottiyk Ernő és felesége Foio. Batar b November 15-én hálaadó isten- tiszteletre gyülekeztek a sikátori evangélikusok, kicsik és nagyok. A gyülekezet, amely már 1661,- ben anyagyülekezet volt 40 évi szorongattatás után 1787-ben új­jászerveződött. Erre a folyamatos 200 évre emlékezett a gyülekezet és hálát adott Istennek. Varga György a veszprémi egyházmegye esperese és. a gyülekezet lelkésze az újjáválasztott presbitériummal együtt vonult be a helybeliekkel és a környék gyülekezeteiből érke­zett vendégekkel megtöltött temp­lomba. A gyülekezet feszült figyelemmel hallgatta az esperes igehirdetését. Alkalomhoz illően a 103. Zsolt 2., Zsid 12,2 és az Ef 2,20 igeverseket olvasta fel. Szólt a kicsiny gyüleke­zet múltjáról, melyben megláthat­ják a ma élők Isten megtartó szere- tetét és kegyelmét, aki hitet és ál­dozatos szeretetet adott az előt­tünk élőknek. A megtett útért és a November elsején délelőtt a bé­kés őszi reggelt a gecsei evangéli­kus templom harangjainak zúgása hangossá tette. Talán jobban, han­gosabban is szóltak, mint más va­sárnapokon, vagy talán csak job­ban odafigyeltünk, hogy el ne kés­sünk arról az ünnepről, ahova ta­lán mindenki őszinte szeretettel kí­vánkozott. A gecsei evangélikusok templo­mának építése kétszáz évvel ezelőtt történt. Erre emlékezve gyűltünk össze hálaadó istentiszteletre, melynek igehirdető szolgálatát dr. Karner Ágoston országos főtitkár végezte. Újból megszólaltak a hí­vogató harangok, aztán hallatta magát a széphangú orgona, és fel­állva a „nagy tömeg” igazolni pró­bálta énekében is, hogy Erős Vár a mi Istenünk. Valójában áttörhetetlen várfal­lá változott a légköre ennek a dél- előttnek? Azoknak, akik kétszáz évvel ezelőtt lerakták az alapjait ennek az épületnek, azoknak elvá­rásai vannak. Elvárásaik vannak a még életben lévő hűséges evan­gélikusoknak, akik úgy akarnak elköltözni földi életükből, hogy jó kezekben, Isten kezében marad­jon minden gecsei evangélikus sorsa. jelenért adhat hálát a gyülekezet szívvel és lélekkel. Küzdelmes, ne­héz út volt, de mindig ott volt Isten áldó szeretete, amikor nemzedékek hallgathatták Isten igéjét a jelenle­gi és az előző templomban. Sorban a 13. lelkész szolgál a gyülekezet­ben, akiket pásztorul adott az egy­ház ura, hogy igére figyelő szívvel élje a szeretet gyakorlatát család­ban és gyülekezetben, ünnepnap és hétköznap. Adott felügyelőket, gondnokokat, presbitereket. Az ő hitben való életük és szolgálatuk is a bizonyságtevők sorában van, amely körül vesz és kíséri a gyüle­kezetét. Isten szeretetének új felis­merése és átélése adjon győzelmet akadályok és kísértések között a továbbélésre személyes és gyüleke­zeti életünkben. Tovább futva a pályán, tovább a célig. Vezetni, terhet hordozni, áldozatot vállalni örömmel és szeretettel csak úgy le­het, Urunk igéje életünk meghatá­rozója. Az ünnepi prédikációban érté­kes figyelmeztetést kapott a gyüle­kezet hűségre, szeretetre és töretlen hitre. Országunkban vannak régebbi gyülekezetek, régebbi templomok, mégis gazdag múltat takar ez a kettőszáz esztendő. Sok baj, vszély leselkedett erre a kis gyülekezetre, míg végre önállósulhatott. A köz­ség is sokat szenvedett a tatárdú- lás, a török háború és a vallásüldö­zés ideje alatt is. Mire valahogy igazodott volna a gyülekezet sorsa - hol Csikvánd, hol Vanyola filiája. volt addigra éppen a veszprémi Biró Márton püspök bejelenti,' hogy a gecsei „eretnek” templo­mot is elfoglalták. Ez 1749-50-ben volt. Ezután 36 éven keresztül a templom szomszédságában egy pajtában tarthattak istentisztele­tet. Ezekre az alkalmakra dobszó volt a hívójel, mert a harangjukat sem használhatták. Sok-sok évszámmal szolgálhat­nánk, sok-sok változás történt en­nek a gyülekezetnek az életében, igazolták ezt a templom előterében tárlókban gondosan kiállított mu­zeális iratok. Hányán mentünk el mellette figyelmet alig szentelve ne­ki - nem tudom. Pedig érdemes lenne újból és újból megnézni Az esperes és a gyülekezet lelké­sze együtt iktatta be a tisztségében megújított vezetőséget: Teszéri Fe­renc felügyelőt, Ferenczi Sándor és Takács István gondnokot, özv. Ko­vács Sándroné pénztárost, Borbás Lajos ellenőrt, Barányi Istvánná, özv. Bális Péterné, Bojsza Kálmán, Boros Imre, Csőre Géza, Gombás József, Gombás Sándor, ifj. Gom­bás Sándor, C. Kánai Ferenc, Pá- kozdi Imre, Pákozdi József, Takács Viktor és Zsargó Mihály presbite­reket. Az ünnepi szolgálat közben a helyi lelkész felesége és gyerme­keik énekekkel szolgáltak. Az istentiszteletet lezáró közös úrvacsora után, a közgyűlésen a beiktatott vezetőséget és a gyüle­kezetét elsőnek az esperes köszön­tötte. Áldott együtt munkálkodást és sok örömöt kívánt a gyülekezet épülésére. Egy-egy igével köszön­tötték maguk és gyülekezetük ne­vében: Hernád Tibor és Hegedűs Lajos veszprémi evangélikus lelké­mindazt, ami elődeink összetartó szeretetéről tanúskodik. Örömünkre szolgált, hogy más felekezetbeliek is eljöttek ünne­pünkre. Köztünk volt Kiss Attila egyházmegyei felügyelő, a Községi Közös Tanács elnöke, a Hazafias Népfront titkára s talán így jobb a szeretet is, ha nem csak a templo­szek, Bátky Miklós rédei, Szabó Imre tápszentmiklósi református lelkészek, Szepes Alfréd veszprém- varsányi római katolikus plébá­nos. Takács Sándor a veszprém- varsányi leánygyülekezet felügye­lője és Németh Pál a bakonytamási társgyülekezet felügyelője adta át köszöntését. Levélben köszöntötte a gyülekezetét dr. Nagy Gyula püs­pök elnök, Farkasházi Ferenc az Északi Egyházkerület felügyelője, Németh Tibor vanyolai, és Szakái Árpád kemeneshőgyészi lelkész. Az istentiszteletet követő szeretet- vendégségen élénk beszélgetés ala­kult ki lelkészek, a helyi gyüleke­zet, Pápáról, Bakonyszombathely- ről, Tápszentmiklósról és Veszp- rémvarsányból érkezett vendégek között. Az ünnep gyümölcseként hisszük, hogy Urunk maradandó örömöt és tovább épülő testvéri kapcsolatokat érlel. A viszontlátás reményével búcsúztunk. Selmeczi Lajos mot sokat látogatóké volt csak ez az ünnep. Én is idézném Kölcsey Ferenc bölcs gondolatát: „Soha még egy nemzet sem romlott el, mely hazá­ja erkölcseit és szokásait híven megőrizte.” Mennyire óhajtott volna ilyen szeretetet Jakab Sándor evangéli­kus lelkész is, aki több mint 30 évet töltött itt el, de ő az ötvenes évek­ben kóstolgatta a hűvösödő gecsei világot. Aztán mégis adatott a sze- recsenyi filiának öröm, hiszen ö volt az, aki görcsös lutheri erővel nekiállt a szerecsenyi evangéliku­sokkal felépíteni kis templomukat. Maradtak és vannak'evangéli­kusok most is^ akik etilben, köte­lességükön túl folytatni óhajtják keresztyén életvitelüket a templom falain kívül, azokon belül hitüket ápolni és Isten tetszésére élni a mai világban. Az idősebb egyháztagok többre emlékeznek, mint mi fiatalabbak, ezért a fogyó fizikai erejüket is ki­használják és fáradhatatlanul dol­goznak, tanácsot adnak a szent ügy folytatásáért. Mennyire szép és nemes, hogy az idősebbek kö­zött a számonkérés hangja is meg­szólal a hiányzók felé. Bízunk ab­ban, hogy az utánunk jövő nemze­Egyházunk Elnöksége és a ve­zető munkatársak jelenlétében bensőséges ünnepség keretében köszöntötte január 13-én az Or­szágos Egyház székházában dr. Nagy Gyula püspök-elnök az ez év januátjában 70. születésnap­dékekben is lesznek üyen felelős­séggel élők, és Isten ügyének foly­tatói, munkálói. Az ünnepi közgyűlésen Bálint László lelkészünk a Hó. Zsoltár első verseivel indította a templom és gyülekezet történetének beszá­molóját. Ebben az igében tükröző­dik az ő hitének alapállása. Örö­münkre szolgál, hogy szolgálatá­ban őszinte hűség és emberszeretet nyilvánul meg. A gazdagon terített asztalok, a gyülekezet asszonyainak összetar­tásáról és áldozatkészségéről ta­núskodtak. Bízhatunk abban, amiben bízni kell és remélhetjük, hogy a gecsei gyülekezet mai tagjai felelősnek ér­zik magukat a kétszáz évvel ezelőtt keserves kínokkal és emberfeletti áldozatokkal megépített templo­mért. Felelősek vagyunk hitün­kért, Luther Márton hagyatékáért, melyben megtaláljuk a pontos és helyes utat. Legyünk felelősek egy­másért is a békességért az ajándék­ba kapott életért. Urunk hatalmas szeretete áttör­hetetlen várfalként oltalmazza a gecsei gyülekezet kicsiny népét, hogy mindannyian neve dicsőségé­re legyünk. Ágoston Ferenc ját ünneplő dr. Ottlyk Ernő nyu­galmazott püspököt.- A 70 esztendő nagyon sok idő - hangsúlyozta a köszöntő szavakat mondó dr. Nagy Gyula püspök. Majd végigtekintette a hetven esztendő főbb állomásait. A soproni Teológiai Akadémiá­tól a II. világháborún, teológiai tanárságon át az Északi Egyház- kerületben végzett püspöki szol­gáltig. Egyházunk útjának megtalá­lásában Ottlyk püspök munkája is benne volt - hangsúlyozta a köszöntő. Ottlyk püspök egyháztörténe­ti, püspöki munkássága mellett tevékenyen részt vett az egyhá­zak nemzetközi szolgálatában így a Keresztyén Békekonfe­renciában, az Európai Egyhá­zak Konferenciájában; a Lu­theránus Világszövetségben, az Egyházak Világtanácsában. Á nyugalmazott püspök most is aktívan szolgál az ökumenikus feladatok területén úgy is, mint a Teológiai Szemle szerkesztője. A 70. születésnapját ünneplő nyugalmazott püspökre és fele­ségére Isten kegyelmét és áldását kérte egyházunk püspök-elnöke. Válaszában Ottlyk püspök a barátság, a szeretet és a testvéri­ség erejére utalt. Mint mondotta Isten szeretetének megtapaszta­lása a legnagyobb ajándék. Ehhez a köszöntéshez e sorok­kal lapunk is csatlakozik. * * * Miklós Imre államtitkár az Állami Egyházügyi Hivatal elnö­ke, munkatársai és egyházunk püspök-elnökének jelenlétében köszöntötte és jó kívánságait fe­jezte ki dr. Ottlyk Ernő nyugal­mazott püspöknek hetvenedik születésnapja alkalmából. 200 éves a gecsei templom Áttörhetetlen várfal Túrmezei Erzsébet Emlékezés Bajcsy-Zsilinszky Endrére 1987. december 23-án de. 11 órakor a Budapest Deák téri templomban ünnepi emlékezés volt Bajcsy- Zsilinszky Endrére. Emlékezett Fi­tos Vilmos, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság elnökségé­nek tagja, valamint Növik Károly presbiter Bajcsy-Zsilinszky egykori börtöntársa. Oltári szolgálatot vég­zett dr. Harmati Béla püspök. A megemlékezésen jelen volt egyhá­zunk elnöksége is. Az alábbiakban Novák Károly józsefvárosi presbiter Deák téren elhangzott megemlékezését és Ré- dey Pál lelkész írását közöljük. „Legyen a magyar a jövőben gerinces” 1944. XII. 24-én reggel 7-9 óra közötti időben a Sopron-Kőhidai fegyház 3. emeleti cellájában, étel­iedben Bajcsy-Zsilinszky Endre si­ralomházzá átalakított zárkájával, az a 35 esztendős vizsgálati fogoly a külvilágról nem tudott semmit. Csak azt az egyet, hogy BANDI bácsit most viszik a kivegző helyre. NEM TUDTA a kivégzés mód­ját, nem a többi halálba menő ne­vét, nem Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai végrendeletét, sem az Úr­vacsorát, sem a bítófa alatti kiáltá­sát. Nem tudta, hogy BANDI bá­csival még kezet szoríthattak bará­tai: Almasy Pál, Révay Kálmán, Makkai Miklós. CSUPÁN EGYET TUDOTT: önmagát. Azt az iszonyatból, ha­lálfélelemből, gyűlöletből, bosszú­ból egybegyúrt rabpt. Karácsony­kor, szentestén, kivégzés! És ŐT, az emberi méltóság fejedelmét! Egek, szakadjatok le! Bosszút áll­ni! Eltaposni a fenevadat! Irgal­matlanul !, AZUTÁN még hónapok teltek el és jött a szabadulás. Jöttek a dolgos, lelkesedéstől fűtött napok, esztendők, hozták a csodálatos, a fájdalmas, az örömteli, a szégyen- teljes, a csalódásos, az értékes megtapasztalásokat. És hoztak drága mondatokat a Bibliából. Buchenwald. A kivégzett Paul Schneider, evangélikus lelkész üze­nete, márványtáblára vésve: „Krisztusként járván tehát követ­ségben, mintha az Isten kérne mi­általunk: Krisztusért kérünk, bé- küljetek meg az Istennel.” ES BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE aurája, méltósága, vég­rendeletének igazsága évről évre erősebb fénnyel ragyogott. És jött ez az Ige: Jézus mondja: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő bará­taiért.” (Jn 15,13) BANDI BÁ­CSIT ez a „legnagyobb szeretet” küldte a bitóra. Főtiszt barátai: Kiss János, Nagy Jenő, Tartsay Vilmos kivégzése után ezt megval­lotta. „LEGYEN A MAGYAR A JÖVŐBEN GERINCES.” És fölnézel Bajcsy-Zsilinszky Endrére és tudod, hogy milyen a gerinces ember. De milyen a nem gerinces? És jön a felelet Jakab apostol nyo­mán : Az olyan, mint a tenger hul­láma, melyet a szél sodor* s ide-oda hajt. Az kétlelkű és minden útjá­ban állhatatlan ember. Közeledje­tek Istenhez és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezete­ket, ti bűnösök és szenteljetek meg szíveteket, ti kétlelkűek. ÉS JÖTTEK AZ ÚJ KARÁ­CSONYOK mindig Bajcsy- Zsilinszky Endrével, mindig a ki­végzéssel, mindig a végrendelet fé­nyességével, de minő csoda! Im­már félelem, bosszúvágy és gyűlö­let nélkül. Az iszonyatból pedig csak egy maradt: az én saját bű­nöm - és vétkeimtől való iszonyo- dás iszonyata. AZ EGYKORI FOGOLY­TÁRS, A MAI PRESBITER szá­mára így vált a börtön, a kínzatás, a mártírhalál, tehát az egész BAJ­CSY-ZSILINSZKY JELENSÉG az Istennel való megbékélés vezér­lő kalauzává. És a presbiter bol­dog, hogy a Deák téri templomban tolmácsolhatta az evangélikus BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE karácsonyi üzenetét. N. K. * * * Bajcsy-Zsilinszkyre emlékeztünk „Meg vagyok győződve, hogy a magyar nép hős harcosának, Baj­csy-Zsilinszky Endrének emlékét együtt fogják emlegetni a magyar nép hőseinek, Rákóczinak és Kos­suthnak nevével.” E szavakat Pus­kin nagykövet mondotta 1945. május 27-én, Bajcsy-Zsilinszky bu­dapesti ravatalánál. Jövőbe látás szavai voltak ezek, vagy sejtése an­nak, hogy a nemzeti Pantheonban egyszer helyet kell szorítani a már­tír Bajcsy-Zsilinszky Endrének is? Minden esetre Puskin szavai lassan valósággá érnek. Zsilinszky „szabadságharca” ki se robbanhatott, csírájában tapos­ta el az eszeveszett hatalom. Vele pedig úgy végzett, mint az aradi tizenhárom legtöbbjével. Rákóczi is, Kossuth is és Zsilinszky a ma­gyar nemzet politikai függetlensé­géért és szabadságáért vállalta az emberfelettit, a kockázatot, a mér­hetetlen áldozatot. Három egy­mást követő évszázad - és micsoda évszázad! - roppant véráldozata fémjelzi a nemzet „via dolorosa- ját”: a 18., 19. és a 20. században. Mindhárom kezdeti sikerek után félelmetes bukással végződött. Ta­lán mert nem ismertek kompro­misszumot, és mert a vagy-vagy, az élet vagy halál kérdésében gondol­kodtak. Csak a történelmi emléke­zet szépítő fogalmazása alapján le­het Zsilinszky századára kegyetle­nebb jelzőt használni, mint Rákó­cziéra, vagy Kossuthéra. A „nagy­ságos fejedelem”, vagy „Kossuth apánk”, de az „utolsó kuruc” is ugyanabban a történelmi képlet­ben oldható meg: „életünket és vé­rünket” a független, szabad Ma­gyarországért. A nemzeti sötétség századaiban ők tudták legtisztáb­ban, legvilágosabban megfogal­mazni a nemzet akaratát, szándé­kát és törekvését. Sorsszerűén bukott el mindhá­rom. Nagymajtény, Világos és Sop­ronkőhida, ha nem is azonos stá­ciók, mégis drámai szimbólumai a magyar kudarcnak. És mindhárom után sírí csönd, amelyben csak a bosszú lihegett egyre hangosabban. S bár ilyenkor a legrikítóbb kérdés az szokott lenni: érdemes volt-e ilyen áldozatok árán a világ érdek­lődésének reflektorfényébe kerülni, mi szerényen, de hatarozottan je­lentjük ki: igen, mert tetteikben a nemzet önmegbecsülése fejeződött ki. Ezt legalább ilyen határozottan szegezzük le Bajcs-Zsilinszky eseté­ben, mert siralmasan szegényebb lenne történetírásunk mártírhalála nélkül. 1944. december 24-én, kará­csony vigíliáján végeztek vele a nyilasok Sopronkőhidán. Lelkiis­meretünk pülanatokra összerez­zen, mert halálán kívül alig tudunk róla valamit. A múlt év karácso­nya előtt halálára emlékezve meg­emlékezést tartottak a Deák téren. Evangélikus volt, mint Kossuth és még jószerével kortársunk lehetne (száz éve született), ha a fékevesz­tett terror, a magyar nyilas fasiz­mus és a hitleri német önkény nem oltja ki életét az „utolsó kuruc- nak”. R. P. tt , 7 „Fú, ahová akar...” Ruotsalainen Pál szigetén Szél fodrozza a ragyogó tavat, simogatja a nyfrfalombokat, a sziklákat, a zsenge pázsitot... ősi faház... emlékeket takar. Itt tusakodott, itt újult naponta, innét indult nagy, ébresztő utakra valaha az áldottemlékű gazda.' S szivemben megzendül az ige, Mesterünk a Lélek szeléről mondta: „Fú, ahová akar..." Honnét jön és hová megy, nem tudom. Érette csak esedezni lehet. Fuvalljon itt és otthon, mindenütt hatalmasan, győzelmesen! Keltsen ismét ezreket új életre, indítson békélésre, szeretetre! Szél fodrozza a ragyogó tavat, simogatja á nyírfalombokat... S a Szentlélek titokzatos szele csendesen megérinti lelkemet. '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom