Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-27 / 13. szám
Evangélikus Élet 53. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1988. MÁRCIUS 27. VIRÁGVASÁRNAP- NAGYPÉNTEK ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Krisztus egyszeri áldozata mindörökre érvényes s mi üdvözülünk, mert hiszünk benne. Aki valami egyebet is melléje állít ennek az áldozatnak, istenkáromlást cselekszik. Mert csak egyetlen áldozat van. Az, amelyet Krisztus mutatott be halálában bűntől való örök tisztulásunkra. LUTHER A váltság titka Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!” És fejét lehajtva, kilehelte lelkét. Jn 19,30 Egyházi újságunkban ma egy olyan képet látunk, amely egy keresztet ábrázol, amint a földgolyón áll. Elgondolkoztató. Egy kivégző eszköz, nevezhetném így is, bitófa, szenvedés, vér. Mindez iszonyatot kelt a nézőben, mégis odatesszük újságunk címoldalára. Sőt, minden oltárunk közepére. Sokan boldogan viselik a nyakukban, mert ez a • váltság titka. Közel 2000 éve rajta halt meg az Isten Fia. Egyik szép énekünk így szól erről: Királyi zászló jár elöl, Keresztfa titka tündököl, Melyen az élet halni szállt, S megtörte holta a halált. Az ötszázas évek végén Venan- tius Fortunatus szerezte és hány keresztyén generáció énekelte. Itt valami olyasmi történt, aminek megértése hitünk legdrágább tényezője. Ehhez ad kulcsot Jézus idézett szava: Elvégeztetett. Talán az iszonyú szenvedés utáni megkönnyebbülés. Vége a kínnak, a testi-lelki megalázottságnak, a korbácsütések hasogató fájdalmának, a láz tikkasztó szomjúságának, jön a jótékony halál, ami mindezt elcsendesíti. Nem! Ez nem a legyőzött elhaló végső sóhaja. Ez a győztes diadalkiáltása. Elvégeztetett az Isten émbert mentő örök terve, kifizettetett az emberiség bűnadóssága. Megtörtént a váltság. Jézus elvégezte, amit magára vállalt. Még 12 évesen így mondotta: nékem azokkal kell foglalkoznom, amelyek az' én Atyámnak dolgai. A samáriai asszonnyal beszélve is erről beszél: az az én eledelem, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem. Az ember önmaga erejéből nem tudott kiszabadulni a bűn rabságából, az emberi önmegváltás naiv ábránd csupán. Pál apostol milyen drámai szavakkal mondja ezt el a Római levél 7. fejezete végén: „Mert tudom, hogy énben- nem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs... Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn törvényével... Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?” Luther - mint szerzetes — átvirrasztott, böjtölt éjszakák és nappalok önsanyargató gyötrődésében kiált fel: Hol találhatok kegyelmes Istenre. Ki segíthet valaki más ebben Jézuson kívül, vagy lehet-e a váltságban Néki valaki társa, segítsége. Ember nem, hiszen Pál ezt* is mondja a Római levél 3,12-ben: „Mind elhajlottak, mindannyian megromlottak, és nincsen, aki jót tesz, egyetlenegy sincs.” Az ember élete teljességével tartozik Urának, semmije sincs, amit érdemként adhatna önmaga helyett. A bűnös ember a bűnöst nem igazíthatja meg. Egyedül az Isten Fia önkéntes halála lehet elégtétel. Ez menthet meg a kárhozat veszedelméből. Ezt veszi magára Jézus, amikor engedelmesen elfogadja az Atya akaratát, és embert mentő szeretetében kész áldozattá lenni. Amikor a keresztre feszítik és azzal gúnyolják, hogy szálljon le a keresztről, és majd hisznek néki, nem a szögek tartják ott a kereszten, hogy ne tudjon leszállni onnan, hanem a szeretete, amivel kész elhordozni, magára venni az egész világ minden bűnét ártatlanul. Jézus, amikor szenvedése során gúnyt, megaláztatást, bántalmazást, gyalázatot vesz magára a latrok között, szeretetből fakadó türelemmel és az igazság szolgálatában halált szenved, akkor a hívőknek olyan példát is ad, hogy semmiféle nyomorúság miatt el ne tántorodjanak az igazságtól. így Jézus vonzó erő, juhait vezető Pásztor, aki Istenhez vezeti népét. Őt nem utánozni kell (imitatio Christi) hanem élő hittel követni, mint a pásztort a nyáj, a személyes hit, bízó hit kapcsolatában, hogy Ő életformálónk legyen, és amíg követjük Őt, lassan ábrázolódjon ki rajtunk az Ő szeretete, szelídsége, türelme, békessége. Ehhez közelebb kell lépnünk a keresztjéhez. Keresztjét nem távolról, sokan így fogalmazzák, objektív távlatból kell szemlélnünk, hanem egészen közelről, ahol látom az értem megtört, leköpdösött arcot, aki mégis értem imádkozik, az értem halálba dermedő testet, amely mégis nékem adja az örök élet reménységét. Ahogyan Luther mondotta: érettem, helyettem, miattam. Ezt a három döntő szót, csak a kereszt közelében értem meg. Ott értem meg, hogy a kereszten egy csodálatos helycsere történt. Isten emberré lesz és magára veszi az ember büntetését. A helycsere másik oldala is igaz, az ember lesz ítélővé, és ítél az Isten felett. Isten a bírói emelvényről lelép és a vádlottak padjára ül, az ember bitorolja a bírói hatalmat és ítél, és az Isten elszenvedi a büntetést. Titok. Olyan titok, ami előtt csak remegő szívvel, térdre zuhanva áll meg az ember. Önigazságunk porba hull, érdemünk semmivé válik, és csak azt tudjuk mondani: Én Uram, én Istenem. Krisztus helyettünk hozott elégtételének a hitünk harcában kell gyümölcsöt teremnie. Ö lesz naggyá és mi nagyon kicsinyekké. A váltság titkának ilyen megértése, mindig az igéhez, annak hirdetéséhez kapcsol. A hirdetett igében szólal meg a Krisztus váltsága árán kapott bűnbocsánat drága evangéliuma. Igaz ennek a bocsánatnak nagy ára van: Krisztus keresztje. De ott egy diadalkiáltást hallunk: elvégeztetett, íme, minden kész. Egy fa gyümölcse árán győzött az ördög az emberen. Egy másik fának, a keresztfának a gyümölcse adott győzelmet az embernek az ördög felett, Krisztus váltsága által. Mindez hálára indít. Ez nemcsak köszönet, hanem hálás életfolytatás. Krisztusról való tanúskodás, akiben ez a titok életünk drága kincse lett, amiről vallani tudunk, boldogan, örömmel, hiszen szabaddá tett. Szeretete csodájából élni, azt tovább adni, a leggazdagabb élet. Ezt kínálja a váltság titka és csodája most is. Jézus Krisztus, hálát adok Néked minden kínodért, Dicséretet szívből mondok Sebedért, halálodért. Rettegésed, vereséged, Ezerféle nagy ínséged Soha, soha nem tudom Meghálálni, Jézusom! 201. ének 6. verse. Sólyom Károly A Minisztertanács elnöke és az egyházi vezetők találkozása A közmegegyezes utján Egyházunk segítségnyújtása a hazánkba áttelepülteknek Jézus útja (22. Zsoltár) • i A győzelem útja. Ismerem a győzteseket. Keserű szájízzel kereslek közöttük. Talpuk alatt dübörög a föld, jöttükre reszketve húzódnak vackaikba a legyő- zöttek. Arcukat fürkészem. Nem vagy közöttük. Reflektorok veszik célba őket. Emberek lihegnek szolgálatkészen körülöttük. Önelégülten fürödnek a dicsőségben. Szemem pásztázza soraikat. Nem talállak. Fejedelmien vonulnak. Fejük magasan. Szemük nem néz a porba. Szürkéket, férgeket meg se látnak. Már a szemem fáj, annyira kereslek. Jól ismert alakod nem látom. Könnyeznek. Mire a csúcsra értek, összeroppantak. Emberronccsá váltak. Lázasan kutatok utánad. Nem vagy ott. Hamvasak. Ez az első sikerük. Szemük mámoros a reménységtől. Ez csak a kezdet volt. Micsoda hódítások várnak még ránk! Tekintetem nyugtalanul siklik egyik arcról a másikra. Égyik sem a tiéd. Szürke zarándok kocog Jeruzsálem felé az Olajfák hegyének lejtőjén. Hozsánna! - kiált a tömeg, bár látom az arcukon, nem értik. Dehogy értik! Csak sejtenek, csak várnak valamit Akit köszöntének, ne venné ezt észre? Látja. Hogyne látná. Mégis elfogadja reménykedő szere- tetüket. Megismerlek. Te jössz Jeruzsálem felé, Jézus. Beszélsz Pilátusnak és hallgatsz Heródes előtt. Te szólsz és te némulsz el, Jézus. Ütnek, vernek, köpnek, gúnyolnak, röhögnek. Kiürítik az emberi gonoszság legutálatosabb bugyrait. „Bocsáss meg nekik, Atyám” - mondod. A te hangod. Ki más imádkozhatna így? Mindenki otthagyott. Még Atyád után is a távolba kiáltasz. De észreve- szed azt a két elhagyatottat, 1 és feloldhatatlan kötelékkel kapcsolod őket egymáshoz. . Ki más tenné kívüled, Jézus? Már cseppnyi erőd sincs. Egyetlen szóra futja még: elvégeztetett. Befejezted. Célhoz értél. Győztél. Köszönöm, hogy nem találtalak egyetlen diadalmenetben sem, mert nem voltál ott. De köszönöm, hogy megtaláltalak az Istenre várók között és a halál hegyén. Köszönöm, hogy megláttam, milyen az igazi győzelem. Engem sem utasít el. Számomra is bocsánatért könyörög. Rólam is gondoskodik. Célhoz ér, hogy részt adjon győzelméből. Megismerlek, Jézus. Győztél, hogy utam az élet útja legyen. Szabó né Mátrai Marianna Március 14-én Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke a Parlamentben találkozott a magyarországi egyházak vezetőivel. A Minisztertanács elnöke bevezetőjében megköszönte azt a támogatást, amelyet az egyházak a társadalmi és gazdasági problémák megoldásában nyújtottak és ismertette társadalmunk és gazdaságunk helyzetét. Ezt követően népünk közhangulatáról szólva megállapította: abban egyszerre tapasztalható bizonytalanság, aggódás a jövőért, valamint remény és bizakodás. Beszéde további részében kérte az egyházi vezetőket: továbbra is törődjenek a fiatalokkal, segítsenek az alkoholizmus és kábítószer elleni küzdelemben, a családok felbomlásának megakadályozásában. Nyújtsanak segítséget az emberiség egyik legnagyobb problémájának a megoldásához: a környezet fokozottabb védelméhez. Támogatást kér a kormányzat abban is az egyháztól, hogy a tulajdonukban lévő értékek továbbra is a nemzet közkincsei maradjanak. A Minisztertanács elnöke beszédét így fejezte be: Kérem a jövőben is aktívan vegyenek részt a kisebb és nagyobb közösségek, az állampolgárok és az egész nemzet felemelkedéséért tett erőfeszítésekben. Dr. Nagy Gyula, egyházunk püspök-elnöke felszólalásában hangsúlyozta: A hazai egyházak és vallásfelekezetek vezetőinek ezt a találkozását a miniszterelnökkel nagyra értékeljük és annak jeleként tekintjük, hogy az egyházak szolgálata növekvő megbecsülést kap népünk életében. Ugyanakkor az egyházak jó együttműködése hazánkban nemcsak az ökumenikus közösséget erősíti, hanem népünk, társadalmunk egységét is szolgálja. Igen fontosnak tartjuk a jövő érdekében a gazdasági és társadalmi élet erkölcsi alapjainak megerősítését, egyházi segítését, mondotta a püspök, majd arra kérte a kormányt, hogy szélesítse az igaz, becsületes emberségre nevelést, az erkölcsi nevelést az élet minden területén, de elsősorban az iskolákban és nevelési intézményekben. Sok gond van ma az emberi magatartás, a családi és munkaetika területén. Sokkal bölcsebb megelőzni a bajokat a nevelés segítségével, mint utólag próbálni gyógyítgatni őket. Végül egyházunk püspökelnöke azt a kérést terjesztette elő, hogy kaphassanak a hívek egyházi célokat, elsősorban a szeretetintéz- mények, egyházi oktatási intézmények és egyházi épületek fenntartása célját szolgáló nagyobb adományai megfelelő adókedvezményt, ahogyan ez a közhasznú alapítványoknál lehetséges és elfogadott. Dr. Harmati Béla, a Déli Egyházkerület püspöke örvendetesnek nevezte a találkozót, amelyen az egyházak nemcsak hozzászólnak, hanem beleszólnak a társadalmi ügyekbe. Hozzászólásának további részében a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéseket érintette. Mint mondotta - nem minden pénzkérdés, sokkal inkább an- (Folytatás a 3. oldalon) Mint az Országos Egyházi Elnökségről szóló beszámolóban is hírt adtunk róla, egyházunk is bekapcsolódott a hazánkba áttelepülők segítésébe munkaalkalmak szerzésével, ideiglenes elhelyezésükkel és más módon való segítségnyújtással. A közvetlen segélynyújtást a Budapest-Kelenföldi Gyülekezet (1114 Bocskai út 10.) vállalta. A segítés irányításával és koordinálásával Csizmazia Sándor diakóniai ügyvivő lelkészt bízta meg egyházunk vezetősége. Az erre a célra szánt pénzbeli adományok az Országos Egyház pénztárába postautalványon küldhetők ezzel a célmegjelöléssel: „A hazánkba áttelepülők megsegítésére”.
