Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-05-15 / 20. szám
53. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 1988. MÁJUS 15. HÚSVÉT UTÁN 6. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft A keresztyén ember szíve legyen kimeríthetetlen forrás, mely soha ki nem apad, mégha a jótétemény, mint víz a homokban, nyomtalanul eltűnne is. LUTHER J K Exaudi vasárnapján Kiáltás és meghallgatás Az Orosz Ortodox Keresztyénség jubileuma Bemutatjuk templomainkat Kötcse Sok embernek fáj, hogy hiába szól, hiába mesélne el sok mindent önmagáról, nincs igazán senki, aki meghallgatná. Sokszor szenvedünk amiatt, hogy szólunk valakihez, de ő elnéz a fejünk felett, mindenhova figyel, csak ránk nem. Hányszor felfedezzük elesett, kiábrándult emberekkel való találkozásokban, hogy a puszta helykínálás, a figyelő tekintet önmagában is gyógyító hatású. Milyen reménytelen annak az embernek a helyzete, aki egyedül maradt, akit otthagytak, aki elhagyta kialakult közösségét, és hallgatásban él, mert elszokott a szótól. Milyen veszélyes annak az embernek a helyzete, akit folytonos zaj, mozgás és nyüzsgés vesz körül, aki mellett folyton beszélnek, s ő maga lassan elfelejt megszólalni. A gyülekezetben is megszokott a monológhelyzet. A lelkész beszél - a gyülekezet elfelejthet egymással és Istennel beszélgetni. Felkiáltani is »érdemes. Ilyen kevésre biztat minket mai . vasárnapunk Pünkösd küszöbén. Nagyon mélyen van az életünk. Emberekben sokszor csalódtunk. Erőnket, hitünket betegség és szenvedés próbálja. Nem tudjuk megérteni életünk alakulását. Ma biztatást kapunk: egy dologról el ne feledkezzünk ! Minden élethelyzetben lehet Istenhez kiáltani. „Segíts rajtam, Istenem!” - egy felkiáltás, ha igazán mélyről fakad, messzire ható erővel rendelkezik. Benne bízó . ember nem állhat folyamatos hallgatásban Isten előtt. Hozzá fűződő kapcsolata egy kisgyermekéhez ? jsonló, aki titkot tud, szülőjének gfC is jelenti, ez az én titkom, nem t udhatja meg senki, de szinte azon- 'nal mesélni kezdi. Hogy titkát nem Tudja magában tartani, annak oka a bizalom és a szeretet. Ez a vasárnap kérdez: odavisszük-e Isten elé titkainkat, bajainkat? Elmondjuk-e mindazt, amit nehezen tudunk elhordozni? Hova futunk a hirtelen ránkszakadó terhekkel? A legrosszabb tanácsadó az a gondolat, hogy ha bajban vagyok, maradjak egyedül, ne szólaljak meg. Az összeszorított ajkak és a becsukott szemek messzire visznek Istentől és emberektől. A hallgatás, a bezárkózás útjáról nagyon nehéz visszatalálni a szavak, a beszélgetés, a meghallgatás közösségébe. Istenhez tartozom. Ezt a tudatot erősíti bennünk ennek a vasárnapnak minden igéje. Manapság sűrűn halljuk a sóhajt: Nem tudom, mi lesz velem. Nem tudom, merre megy tovább az életem. Ki tudja, mit hoz a holnap? Akit betölt az Istenhez kötöttség érzése, az le tudja győzni ezt a feltörő bizonytalanságot. Nem vagyok kizárólagos ura az életemnek. Nem önmagam irányítom az eseményeket. Sorsom Isten kezében van, lépéseimet tőle kérhetem, és neki köszönhetem meg. Küzdenünk és kiáltanunk kell a nagyobb biztonságérzetért, a mélyebb bizalomért. Erőt kell kérnünk Istentől, hogy messzebbre lássunk néhány nehéz méternél. Ha csak rövid távra tekintünk, hibát hibára halmozunk. Ha kicsit felemeljük tekintetünket, többet érzünk és látunk meg a minket érintő eseményekből. S ha igazán feltekintünk, észrevehetjük a legnagyobb összefüggést is. Személyes sorsom és életem, rámszakadó keresztek és engem érintő vereségek kicsivé válnak, ha közelebb kerülök ahhoz az Istenhez, aki nemcsak szemmel tart, hanem akit megszólíthatok. Akihez mint gyermeke kiálthatok. Aki előtt sírhatok, kérhetek vagy énekelhetek. Tudom, hogy meghallgat engem. Ha becsukódnak ajtók, ha többé nem hallgatnak meg emberek, ha eltűnnek biztos pontok, ha életek rohannak el/életem mellől - a hangomat váró Isten egyre közelebb van hozzám, én is felszabadultan lépek elé, mert ebben a közelségben gyógyulás és újulás vár rám. Szabó Lajos r _ . Újabb részlet Gorbacsov leveléből Válasz érkezett Hírt adtunk már lapunkban arról, hogy a Keresztyén Béke- konferencia Munkabizottsága Budapesten ülésezett. A tanácskozásról levelet küldtek Mihail Gorbacsovnak és Ronald Rea- gannek. Gorbacsov főtitkár válaszlevele már meg is érkezett, s abban dr. Tóth Károly püspöknek a KBK elnökének címezve többek között a következőket irta: „Jelentős dolog az a tény, hogy a világkeresztyénség által kifejezett azon követelések, miszerint meg kell tisztítani a földet a 2000. évig a nukleáris fegyverkezés szégyenfoltjától, egybeesnek a mi programunkkal, a nukleáris fegyverek fokozatos megsemmisítésének programjával a jelenlegi évezred végéig. A béke megőrzésének feladata már régóta nem csupán az állami vezetők erkölcsi felelőssége. S békéért, a lefegyverzésért, a bennünket körülvevő természeti világ megőrzéséért, és más egyetemes, általános emberi problémák megoldásáért vívott harcban egyre nagyobb fontosságú a társadalmi erők szerepe. Különösen az Önök szervezete, amely minden földrészen a keresztyén emberek sok-sok millióit képviseli, következetesen munkálkodik a nukleáris apokalipszis elhárításáért és annak érdekében, hogy az emberek és népekJegyvereikböl kapákat kovácsoljanak." ' Az Orosz Keresztyénség ezeréves jubileumát nemcsak orosz földön ünnepük meg, hanem a világ számos más országában, köztük Magyarországon is. Ez alkalomból közöljük a magyarországi ünnepségsorozat programját. Május 14-én kiállítás nyílik Esztergomban a főszékesegyház kamaratermében az Orosz egyházművészet Magyarországon címmel. Május 15-én délelőtt 10 órakor istentisztelet a budapesti Nagyboldogasszony templomban (Budapest V., Petőfi tér 2.) Var- laam érsek szolgálatával. Május 16-án Az orosz ortodox egyház milleniuma cimmel kiállítás nyílik az orosz ortodox egyház termeiben (Budapest VI., Lendvay utca 26.). Ez a kiállítás megtekinthető május 17-25. között minden nap 14 és 20 óra között. Az eseménysorozat május 17- én éri el a tetőpontját, amikor is 11 órai kezdettel a magyar egyházak és felekezetek ünnepi ülése lesz a Ráday Kollégiumban. Az ülésen elnökölnek dr. Tóth Károly püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnöke és dr. Paskai László érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. Ünnepi beszédet tart dr. Berki Feriz protoierej az Ortodox Egyház esperes-adminisztrátora, az ülést köszönti Varlaam volhyni és roveni érsek. Az evangélikus gyülekezetek érdeklődő tagjait szeretettel hívják és várják. Kötcse község Somogy megyében, a Balatontól 9 km-re egy gyönyörű völgykatlanban fekszik. Az első irat, amely a falu nevét említi, 1229-ből való. A török uralom alatt a falu kipusztult és 1730-ig lakatlan erdős pusztaság volt. Az első telepesek 1730. április 11-én érkeztek a Kötse nevű pusztára, összesen 70 család, amelyből 47 evangélikus, 7 református német, 5 római katolikus és 11 református magyar család. A német ajkú telepesek a bessern, pfalzi és a thüringiai tartományokból vándoroltak új hazájukba. Érkezésük után rövidesen megépítették első templomukat fából, melyben lelkészük, Harmónia Mihály hirdette az igét. 1740-ben megöntötték templomuk első harangját. 1775 augusztusától a gyülekezet német anyanyelvű iskola- mestert tarthatott. 1783-ban kapta meg a gyülekezet hivatalosan is első lelkészét, Mezibracky Pál személyében. Később a Türelmi Rendeletben a bécsi udvar engedélyezte a gyülekezetnek kőtemplom felépítését, melynek alapkövét 1797. április 5- én tették le. Az ünnep alkalmával Krisányi Pál tabi lelkész magyarul, Kiss János gyülekezeti lelkész németül prédikált. 1798. november 21-én a templom teljesen elkészült, felszentelését Nagy István szuperintendens végezte magyar nyelven. MEGEMLÉKEZÉS DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK SÍRJÁNÁL HALÁLA ELSŐ ÉVFORDULÓJÁN A Magyarországi Evangélikus Egyház kegyelettel emlékezik csaknem három évtizeden át volt püspöke, egyházi vezetője életére és szolgálatára, halála egyéves évfordulóján. Halála napján, május 17-én, kedden délután 3 órakor Isten színe előtt emlékezünk meg elhunyt püspökünkről, a Farkasréti temetőben levő sírjánál, dr. Nagy Gyula és dr. Harmati Béla püspökök szolgálatával, a Lutheránia énekkar közreműködésével. Erre a kegyeletes emlékezésre ezúton is hívjuk gyülekezeteink lelkészeit és tagjait. „Mert az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mk 10,45) MEGHÍVÓ Május 21-én, Pünkösd szombatján kerületi Ifjúsági csendesnap lesz Békéscsabán (Luther u. 1.) Program: „TOVÁBB - EGYÜTT - ÖRÖMMEL" (ApCsel 8,26-40) 9 Gyülekezés 12 Ebédszünet 9.30 Áhítat- Megvendégelés 10 Ismerkedés 13 Nyílt tér - Fórum 10.30 Előadás 14 Előadás 11.30 Orgonamuzsika 14.30 Bibliaköri megbeszélés a Nagytemplomban 16 Úrvacsorái közösség Mindenkit szeretettel hívunk és várunkl Tehát előbb nekem kellett meghallgatnom az embereket, figyelnem az életüket utcán, könyvekben, színházban, gyárakban, otthonaikban, és hangozzék bármilyen furcsán: minél többet hallgattam őket, annál inkább hallgattak ők is engem. Nemcsak a templomban, hanem rádióban és televízióban is. írásaimat nemcsak egyházi könyvekben és lapokban olvasták, hanem a Népújságban, a Reggeli Újságban, az Új Finnországban, a Werner Söderström (legnagyobb könyvkiadóvállalat) kiadványaiban. Valami fékezhetetlen tettvágy, sürgősség fütött. Gulin püspök mondta rólam a 60-as évek elején: „Tálvitie legnagyobb hibája az, hogy semmire sem tud nemet mondani, legyen szó akár beszédalkalomról, akár cikkírásról.” Láttak és hallottak a televízióban több mint harmincszor 1963-65-ben az „Ige vasárnapra” szombatesti sorozatban. Beszéltem a rádióban 1959-68 között legalább ötvenszer, írtam a „Sana” (Ige) újságba 1957-62-ben közel száz karcolatot és nyolcvan vezércikket, a „Templom és a város” c. lap megjelentette 1960-62-ben több mint ötven írásomat, a „Kotiliesi” (Házi tűzhely) nyolc karcolatomat, a „Me naiset” (Mi nők) 1964-ben húsz karcolatomat. Kortekangas püspök szerint abban az időben a finn egyházban „a tamperei megújulási mozgalom volt a sodró erő, aminek motorja félreérthetetlenül SiMiért én? „...a hátralevő idő rövidre van szabva” lKor 7,29 mo Talvitie volt, az egyházkerületi évkönyvek szerkesztője”. Ezek tartalmáról fogalmat alkothatunk már címük alapján: „Egyház az élet sűrűjében” 1961, „A meggyőződés krízise” 1962, „Itt, az élet hétköznapjaiban” 1963, „Nem az eddigi módon” 1964, és „Hiszen Istené a világ” 1965. A világ a tied volt, Istenem, 1965- ben is, és még a következő évben is, bár annak harmadik napján az én világom egészen megváltozott, megrendült és elsötétedett. De azon a napon se következett be a világ vége. És az én végem sem. Hirtelen megállás jött, kiütés a viadalban. Zuhanás a magasból. Kares püspök írta le egy helyen: „Akik a templom tornyára másznak, azoknak egyszer rá kell jönniök, hogy a csúcson kereszt van.” Vonatkozik-e ez rám is? Én nem kúsztam felfelé, nem törekedtem a csúcsra, nem kacsintgattam az egyházi hierarchia magasságai felé. Csak dolgoztam, csak éltem. Igaz, hogy teljes életet, minden izemmel és sejtemmel. Más emberek, barátok, befolyásos személyek munkálkodtak, ügyködtek, míg én emelkedtem - a kereszt felé. Ők engem futtattak, toltak, unszoltak egyre magasabbra, kockázatosabb meredélyekre. Míg egyszer azon vettem észre magam, hogy az egyházi sajtó főhangadójának, a Koti- maanak vagyok a főszerkesztője 1964. szeptember 1- től. Az első tényleges, teljes munkaidejű főszerkesztő. Elődeim ezt a tisztet magas és megbecsült egyházi hivatal mellett látták el. Inkább a nevüket, hírüket, persze tehetségüket is adva hozzá, mintsem erejüket és minden idejüket. Tőlem túl sokat is vártak. Gulin püspök azzal bocsátott el Tamperéből: „A Kotimaat olyan szintre kell emelned, hogy a napilapok feleslegessé váljanak. A Kotimaanak kell a napi híreket is elsőnek hozni, keresztyén megvilágításban.” Simojoki érsek is súlyos terhet rakott vállaimra: „A Kotimaanak teljesen függetlennek és önállónak kell lennie állásfoglalásaiban. A te feladatod olyan, mint a faúszta- tóé, aki egyetlen rönkre állva ereszkedik le a zuhatagon, sem jobbra, sem balra nem tekintve, csak az egyetlen rést keresve, ami a sziklák között tovább vezet.” Uram! Te erre neveltél, iskoláztál engem. Ezért tettél szabaddá emberektől, körülményektől, tekintélyektől, hogy egyedül tőled függjek, rád figyeljek és neked engedelmeskedjem. Simo János Talvitie 1847-ben épült fel a lelkészlakás, majd 1856-ban a tanítói lakás és az iskola. 1856-ban a templom tetőzetét fazsindely helyett cserépre cserélték. Az utolsó német nyelvű istentiszteletet 1896 pünkösd másnapján tartották, ezután már csak magyar nyelven folyt az igehirdetés. A templom felszenteléséhez egy hagyományos népünnepély kapcsolódik, melyet a falu evangélikus lakossága azóta is évről évre megünnepel november 21-én. Ezt a vallásos népünnepélyt fonetikusan ma is „kerbájt”-nak nevezik. A látványos ünnep a II. József által kiadott Türelmi Rendelethez kapcsolható. A rendelet megjelenése után a lelkek mélyéről, mint a tiszta forrásvíz, törtek fel a szabad vallásg^akorlás örömére és az Isten házának dicsőítésére írt alkalmi versek. Az ünneppel kapcsolatos szokásokat a falu evangélikus ifjúsága azóta is ápolja és átadja a fiatalabb nemzedéknek. A néphagyományokat magába foglaló ünnep a délutáni istentisztelet után a templom előtti téren játszódik. Legelső mozzanatként versben hívogatják a gyülekezetét az ünnepre: „Szeretve tisztelt szülők és barátok, Kik közénk gyűltetek, Legyen örömben, ünnepben egyformán részetek. Lássék meg az Isten jósága, Ki a benne bízókat mindenkor megáldja. És ne lankadjon el a hitünk, Akkor jó és áldott lesz ünnepünk!” A verseléssel, táncokkal tarkított ünnepély végeztével a rozmaring-kalapos első és második legény, valamint a párul választott rozmaringcsokros leány, a magukkal hozott óborral megkínálják a gyülekezet vezetőit és a legidősebb egyháztagokat. Ezt követően a falu lakossága egész nap együtt ünnepel. A templom belseje egyszerű, impozánsan harmonizál az egész épülettel. Gyönyörű faoltárának oltárképe a tizenkét éves Jézust ábrázolja a templomban. Az első orgonát a húszas évek végén villám- csapás megsemmisítette, a fazsindely borítású torony is leégett. Az új torony lemezborítást kapott, amelyet néhány évvel ezelőtt vörösréz borításra cseréltetett a gyülekezet. Ugyanekkor renoválták a falakat kívül-belül. A jelenlegi orgona Angster gyártmányú, szintén teljesen felújított.^' Műemlék jellegű templomunkban ez év november 21-én lesz 190 éve, hogy Isten igéjét hirdetik. Horváth Pál
