Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-10 / 2. szám

Evangélikus Élet 1988. január 10. Imahét, 1988 1988. január 17-24. Isten szeretete kiűzi a félelmet 1 János 4,18 Az 1988-as évre választott ima­heti téma; „A szeretetben nincs fé­lhetem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelem­mel jár, aki pedig fél, abban nem lehet teljessé a szeretet” (ÍJn 4,18) jól kapcsolódik az elmúlt két év vezérgondolataihoz: a „Lesztek nékem tanúim” (ApCsel 11,6-8; 1986- ban) és az „Új teremtés Krisztus által” (2Kor 5,17; 6,4a; 1987- ben) igéhez, mert az újjáte­remtett, Krisztusban eggyé lett ke­resztyéneknek az a dolguk, felada­tuk, hogy bizonyosságot tegyenek; hirdessék és hangsúlyozzák: Isten ma ezt a világot, a most élő embe­reket és népeket szereti. János első levele különösen al­kalmas arra, hogy az ökumenikus imahét Igéje legyen, mert közép­pontjában Isten áll, aki Szeretet, s mert e levél olyan időben íródott, amely sok tekintetben rokon a miénkkel: hasonlóak a kihívások mind a társadalmon, mind az egy­házon belül. Hogy miért választottuk éppen ezt a témát? Azért, mert a keresz­tyén hit és reménység - mint mon­dottuk - Istenre irányul, aki Szere­tet. E széretet-kötelékből, amely Krisztusban jelentetett ki, semmi sem szakíthat ki minket, sem halál, sem élet, sem halálfélelem, sem a létünkbeli fenyegetettetések és ag­godalmak. Nagy szükségünk van e bizonyosságra, hiszen olyan világ­ban élünk, amely sok szémpontból és sok irányból szolgáltat okot fé­lelemre, aggodalomra. - A rettegés végigkíséri az emberi fajt történel­me során, s adódtak ezen belül ki­emelkedően súlyos, vészteli idő­szakok, és ilyen veszélyek leselked­nek ránk most is, amikor a máso­dik évezred vége felé közeledünk. A vésztjósló jelek félelmet válta­nak ki, egyéni és kollektív szoron­gásokat okoznak. Félreérthetetle­nül vall minderről a kortárs iroda­lom és művészet is. Az ifjúság nem mer szembenézni jövőjével, az em­berek borzalommal gondolnak a nukleáris fegyverekre, a háborús eszkalációk lehetőségére;, riaszt a fajgyűlölet; félünk a kirekesztés­től, az idegentől, az elnyomótól; nyugtalnít az Észak-Dél, Kelet- Nyugat ellentét s végül beárnyé­kolja mindennapjainkat az ősi féle­lem is: a természeti katasztrófák­tól, a betegségektől, a haláltól való félelem. Az egész földön szétszórtan élő kersztyének is ismerik ezeket az univerzális félelmeket, osztoznak a gondokban és reménységekben. Gyötrődnek, miként Jézus (Mk 14,33), félnek, miként a tanítvá­nyok (Mt 8,26; Jn 20,19), ám azok, akik igazán Krisztus-követők, nem engedik, hogy a rettegés le­gyen úrrá fölöttük, hogy megbé­nítsa, tétlenségre kárhoztassa őket veszélyérzetük. Tudják, hogy a történelemben be kell tölteniük őrállói tisztüket és hogy ezért nem engedhetnek ama kísértésnek, amely a személyes elkötelezettség alóli kibúvást, a világ jószándékú embereinek közös harcától való távolmaradást sugallja.’ A kersztyének tudatában van­nak ama szomorú ténynek is, hogy megmérettek és könnyűnek talál­tattak, Isten és ember ítélőszéke előtt. Gyenge a pozíciójuk - a szét­húzás bűnéből fakadóan. Hogyan is lehetnénk tanúi Isten félelmet elűző szeretetének, ha előítélet, gyanakvás, egymás elutasítása jeL lemzi életünket? Amikor még ma is elkülönülünk egymástól az imádság házában és az Úr asztala körül is? Hogyan állíthatjuk - hazugság nélkül -, hogy szeretjük Istent, akit sose láttunk, ha nem szeretjük test­vérünket, akit láthatunk (ÍJn 4,20)? . Az egység felé való kitartó és céltudatos haladás, a valamennyi kersztyén egyház újraegyesítésére való törekvés adhatna a keresz- tyénségnek erőt, ez hatalmazná fel arra, hogy meghirdesse a világnak a bizalom igéjét, amely a remény­séget táplálja. Jöjjetek, gyülekezzünk össze a remélt és kívánatos egység nevé­ben és gondolkodjunk el: milyen lépések szükségesek 1988-ban exisztenciális, ekkleziasztikai és ökumenikus vonatkozásban e cél felé vezető úton? Első nap „Aki szeret, az az Istentől szüle­tett és ismeri Istent... mert az Isten szeretet” (ÍJn 4,7-8) Egy gyermek (vagy bármely más élőlény) úgy szabadítható meg fé­lelmétől, hogy éreztetjük vele: kö­zelében van „valaki, aki” szereti őt. Olyan korban, amikor ember- tömegeket tart fogva a rettegés, az egyháznak fennhangon hirdetnie kell - saját tagjai és a világ előtt hogy „az Isten szeretet”. Es: „Aki szeret, az... ismeri az Istent”, mert Isten kijelenti magát őneki szere­tetben. A hívőnek Isten szereteté- ben kell élnie és nyugodnia, átadva magát a szeretetnek. Azzal a céllal, hogy a világ hinni tudjon Jézus Krisztus megváltói küldetésében és megszabaduljon . félelmétől, a keresztyéneknek és az egyházaknak a szeretet útját kell járniuk, ez sokkal hatékonyabb, mintha emberi tervezgetésekbe bonylódnak bele. Elhivatásunk egyedi, semmihez sem hasonlítha­tó voltát, annak eredeti rendelteté­sét kell újból felismernünk; nem szabad sorrendet cserélnünk, vagyis azt modnanunk, hogy „a szeretet - Isten”, nincs jogunk a szeretetet isteníteni, viszont köte­lességünk hirdetni a Krisztus sze- retetét („az Isten szeretetet”). Ha a különböző felek'ezetekhez tartozó kersztyének az Isten szere- tetében szeretni fogják egymást (Un 4,7; 4,11; 4,12; 4,21), akkor remény nyílik arra, hogy előreha­ladjunk a teológiai párbeszédek­ben és a közös bizonyságtételben egyaránt. Ha azonban éppen ez a szeretet hiányzik, akkor megmere­vednek az ekkleziológiák a teoló­giák képtelenek egymással megbé­kélni és elmarad, lehetetlenné válik a közös bizonyságtétel. A mai nap célja legyen az egység felé vezető út elhatározása és kije­lölése. Két idézettel is illusztráljuk, hogy nem ábránd, amiről itt szó­lunk: „Olyan egység teremtődjék, amely Krisztusnak kedves - olyan eszközök által, amelyeket O vá­laszt meg” (Couturier abbé); „Hogy egyek lehessünk, szeret­nünk kell; hogy szerethessünk, is­mernünk kell a másikat; hogy megismerhessük egymást: moz­dulnunk kell, megteremtenünk a találkozás lehetőségét” (Mercier kardinális). Imádkoznunk azért, hogy a ma még megosztott kersztyénség egy­házai a világ rettegésével, sőt a sa­ját tagjaikban élő félelemmel szem­benézve, mindenfajta szorongáson felülkerekedjenek azáltal, hogy igaz tanúbizonyságot tesznek a szeretet egy-örök Istenéről, az igaz tudomány szeretet-ösvnyére térve és térítve mindeneket. Második nap „Mi... azért szeretünk, mert O előbb szeretett minket” (Un 4,19). Ha emberi képességekbe vetjük bizodalmunkat, könnyen meges- hetik, hogy csalatkozunk. Előbb- utóbb rádöbbenünk: milyen erőt­lenek, végesek e képességek s mily kevéssé tudjuk őket célszerűen fel­használni és kontroll alatt tartani. Ez vonatkozik egyéni életünkre csakúgy, mint az egyházak igyeke­zetére, felekezeti és gyülekezeti szinten egyaránt. Ha a keresztyének az egység ös­vényét keresik, vissza kell térniük az alapokhoz; hitünk centrális tar­talmát! kell megragadniuk: „Isten előbb szeretett minket”. Ebben nyugszik bizodalmunk, reménysé­günk, ebben gyökerezik a világ re­ménysége is. Ha e tudatból - bizo- dalomból és bizonyosságból - me­rítünk erőt, ha ezzel töltekezünk fel, le tudjuk győzni, el tudjuk űzni a félelmet, felülkerekedünk a ben­nünk és a körülöttünk élőkben romboló szorongásokon. A keresztyének közötti megha- sonlás, az emberi kapcsolatok megromlása félelmet ébreszt, ria­dalmat kelt. Hol keressük az esz­közöket, amelyekkel felvehetjük a harcot félelmek és meghasonlások elen? Ne a magunk erejére hagyat­kozzunk, amely múló és esetleges, hanem arra a nyugalmat adó, szent és erős hitbeli meggyőződé­sünkre építsünk, hogy „Isten előbb szeretett minket”, s hogy az ő sze­retete soha el nem fogy! Ma azért imádkozzunk, hogy valamennyi egyházban minden ke­resztyén ismerje fel a nagy és bol­dogító igazságot: „Isten előbb sze­retett minket”, hiszen ez és csak ez minden evangélizáció alapja. Harmadik nap „Abban nyilvánul meg az Isten szeretete irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte le Isten a világba, hogy éljünk általa” (Un 4,9). A legnagyobb és legcsodálato­sabb dolog, hogy Isten tudtunkra akarta adni irántunk való szerete- tét, meg akarta azt velünk tapasz­taltaim és egészen megértetni a Jé­zus Krisztus személyében adott ajándék által. Fiában, Jézus Krisztusban, Is­ten a mi világunkkal és történel­münkkel, ezek örömeivel és re­ménységeivel, egyben konfliktusai­val, szenvedésivei és a halállal is találkozik. E találkozásban rejlik Isten szeretetének nagysága, hatal­mas volta: lehajolt, leszállt a mi halál-világunkhoz, hogy életet le­heljen belé, hogy földi vándorlá­sunknak értelmet, célt és reményt adjon és hogy a viszály-emelte aka­dályokat lerombolja, áttörje a fa­lakat, amelyeket az ember életére törő erők - köztük maguk az em­berek - húznak fel. Krisztusban legyőzhető a halál­tól és szenvedéstől való félelem. A hit nem küszöböli ki a szenve­dést és a halált, de a Krisztus szere- tetébe vetett hit új erőket ébreszt, amelyekkel győzedelmesen vívjuk meg harcunkat mindazzal szem­ben, ami a Krisztustól nyert méltó­ságunkat támadja meg. A mai napon imádkozzunk, hogy az egyházak töltekezzenek fel erővel: legyenek képesek szembe­szállni mindazzal, ami az emberi­ség életét, vagy annak méltóságát bármely módon fenyegeti. Új év, új életév „Sámuel pedig vett egy követ és felál­lító Mispa és Sén között és Eben- Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Űr." (1 Sámuel 7,12) A mai napon, új életévem kezdetén ez az első gondolatom és köszönetem: mindeddig megsegített az Úr! Ezért di­csérd én lelkem az Urat és ne feledkezz meg semmi jótéteményéről! A hála és köszönet örömteljes szavaihoz azon­ban a szomorúság szavai is csatlakoz­nak. Egy év telt el ismét életemből; mit hozott számomra? Érettebb és gazda­gabb lettem lelkileg, növekedett-e éle­temben Jézus Krisztus kegyelmének felismerése? Közelebb jutottam-e Is­tenhez, elmélyült-e Isten iránti szerete­tem? Elmondhattam-e naponként, hogy nem hiábavalósággal töltöttem az időmet, nem tékozoltam el életem per­ceit, óráit. Az élet gyorsan tovaszáll, a napok visszavonhatatlanul eltűnnek, az elveszített pillanat soha vissza nem tér. Mit feleljek, amikor Isten szám­adásra szélit fel és megkérdezi tőlem: Hogyan használtad fel életidődet, hall- gattál-e szavaimra, figyelmeztetéseim­re, nem feledkeztél-e meg a háláról, nem zárkóztál-e el vigasztaló biztatása­im elől? Ma nem tehetek mást, mint csak vallomást az elmulasztott alkal­makról. Új életév kezdődik számomra, kérlek Uram, Te irányítsd és kegyel­med szárnyai árnyékolják be azt. Isten segítségével kezdődjön számomra egy új életév, növekedjen Istenbe vetett hi­tem, a megértő felebaráti szeretet, a békességre törekvés, minden jó, szép és nemes, Istennek tetsző cselekvés. Kö­zelebb Uram Hozzád, egyre közelebb! Ez legyen jelszavam új életévemben. Ne nézd érdemtelen voltomat, irgalmadat, megsegítő kegyelmedet áraszd ki reám továbbra is. Maradj meg áldásoddal velem gazdag Isten! Maradj meg hűsé­geddel Uram Isten s adj erőt, hogy megállják mindvégig a hitben ! Vértesi Jolán- -&-ROL -Ö--RA —v „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” Rom 8,14 ■ VASÁRNAP - „Előlép perelni az Úr, készen áll, hogy lítélkezzék népe fölött.” Ézs 3,13 (lKor 4,5-Mt |3,13-17-Róm 12,1-8-Zsolt 89,20-35). Mindenki lelőtt nyílik út. Van úgy, hogy magaslatok felé vezet, Iván úgy, hogy mélységekbe. Nem ritkán úgy érez- Izük, hogy „ma nem történt semmi rendkívüli”. El ne (felejtsük: minden út végén Istennel kerülünk szem­be. Kegyelmet akkor remélhetünk, ha az Általa ren- Idelt úton érkezünk Hozzá. Az ő útja pedig: Krisz- Itus! ■ hétfő - „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké lugyanaz.” Zsid 13,8 (Zsolt 102,28 - Józs 3,5-11 - jlKor 3,1-4). Valamennyiünk életében bármelyik I pillanatban bekövetkezhet, hogy nyugtalanítóvá llesz a jelen, vagy aggasztóvá válik a jövendő. Jóles- Inék ilyenkor minden kicsiny fénysugár. Bizonyta­lanságaink közben is egyet biztosan tudhatunk: Jé- Izus hordozó energiája ma sem lett gyengébb és ki- Isebb! ' KEDD - „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan légy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görö­gök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyá- Ijan egy Lélekkel itattattunk meg.” lKor 12,13 (Zof 13,9-Józs 3,12-17-lKor 3,5-8). A világ Ura nem I rabszolgáivá tett, hanem Jézus Krisztusért gyerme- I keivé fogadott minket. Nagy öröm, hogy Benne (menedékre találhatunk. De a legnagyobb öröm, ■ hogy Nála új emberré formálódhatunk. A távol- I valók közelivé lesznek. Közelebb Istenhez, - és egy- I máshoz! SZERDA - „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szi- llárdak^ rendíthetetlenek, buzgólkodjatok minden- I kor az Úr munkájában, tudván, hogy fáradozásotok ■ nem hiába való az Úrban.” lKor 15,58 (Zsolt 137,5-Jn 3,22-30-lKbr 3,9-17). Milyen sokszor áll a ■ magunk akarata Isten akaratának útjába. Milyen gyakran esilf meg, hogy életerőnk teljes bevetésével nem az 0 ügyét szolgáljuk, hanem saját magunkat. Hogy mégse így legyen: Isten előbb a szívünket kéri, - és csak azután küld el szeretni! CSÜTÖRTÖK - „Mert az Isten „bolondsága” böl- csebb az emberek bölcsességénél, és az Isten „erőt­lensége” erősebb az emberek erejénél.” lKor 1,25 (Zsolt 104,24-Mt 4,12-17-lKor 3,18-23). Isten vég­telen szeretetének és indokolatlan irgalmának felbe­csülhetetlen bizonyítéka Krisztus keresztje. Már nem nehéz megtalálni az egyensúlyt a felesleges és a fontos, a pazarlás és a szűkén mérés, a rohanás és az üresjárat között. Nemcsak utat kaptunk, - de irányt is! PÉNTEK\ - „Hűséges az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal való közösségre.” lKor 1,9 (Ézs 38,17 - Jn 10,31-38 - lKor 4,1-8). Istennek megvan a története minden egyes emberrel. Tervei vannak velünk már akkor is, mielőtt bizonyossággal tudnánk: Isten munkálko­dik rajtunk. Ha azonnal nem is sejlik fel, hogy hová vezet, a visszatekintéskor mindig felfedezhetjük hű­séges szeretetét; Ne keresztezzük Isten szándékát! SZOMBAT - „Ámde Krisztus feltámadt a halálból, első zsengeként a halottak közül.” lKor 15,20 (2Móz 15,1-Jn 5,19-24-lKor 4,9-16). Valami új legtöbbször csak akkor kezdődhet meg emberek vagy közösségek között, ha tudatosan és alaposan elkezdik keresni korábbi kudarcaik okát. Olykor ez szükségképpen oda vezet, hogy megkérdőjelezettek­ké lesznek a szavak, a tettek, a magatartásformák. Valami új legtöbbször csak akkor kezdődhet meg bennünk, ha van elég bátorságunk „leásni” Krisz­tusba vetett hitünk alapjához. Ez mindig oda vezet, hogy Isten Szendéikével győzhetünk kétségeink és félelmeink felett. Még önmagunk felett is! Eszlényi László ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1988. január 10-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Takácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. szere tét vendég­ség. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán, du. 6. Mun- tag Andomé. Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza. Karácsony Sándor u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész Géza. Thaly Kál­mán u. 28. de. l 1. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. csalá­di: Fabiny Tamás. Vajda Péter u. 33. de. fel 12. Fabiny Tamás. Zugló de. 11. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna. Kerepesi út 69. de. 8. Szabóné Mátrai Marianna. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabóné Mát­rai Marianna. Kassák Lajos u. 22. de'. 11. Bachorecz x. Katalin, du. 4. szeretetvendégség. Frangepán u. 43. de. 8. Reuss András. Vád út 129. de. negyed 10. Reuss András. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsé­bet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár-Újtelep de. fel 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Bízik László. Rákospalota Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rá­kosszentmihály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Ta­más. Cinkota de. fel 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákoshegy de. 9. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kósa László. Rákoscsaba de. 9. (úrv.) Fabulyá Hilda. RákosHget de. 11. Fabu- lya Hilda. Bécsikapa tér de. 9. (úrv.), de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.), du. 6. Torockó tér de. fel 9. Óbuda de. 10. Görög Tibor. XII. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Kőszeghy Tamás, de. 11. Köszeghy Tamás, du. fel 7. Pesthidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. de. fél 10 Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Káposzta Lajos, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Káposzta Lajos. Budafok de. 11. Rözse István. Budaörs de. 9. Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillag­hegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Vízkereszt utáni 1. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti isten- tisztelet oltári igéje: Lk 2,41-52; az ige­hirdetés alapigéje: Rom 1,18-25(26- 32). ________________________ EVA NGÉLIKUS ISTENTISZTE­LET A RÁDIÓBAN. 1988. január 10- én, vasárnap reggel 7.05 órakor az evan­gélikus egyház félóráját közvetíti a Pe­tőfi rádió. Igét hirdet: Tóth-Szöllős Mi­hály esperes, Kecskemét. ÚJDONSÁG! Csnegődy László: Az Utolsó-utáni vacsora Az utolsó-utáni vacsora színpadra szánt mű, de olvasmányélmény­ként is hat. A két részre, s azon belül négy + két színre tagolódó játékban a szerző mindvégig in­tenzív szellemi erőfeszítésre kény­szeríti olvasóját (nézőjét): együtt- és továbbgondolkodásra ösztö­nöz, de megköveteli a bibliai törté­ketek és alakok ismeretét, i A könyv kapható Sajtóosztályunkon (1088 Bp., Puskin u. 12.) és a Protestáns Könyvesboltban (Bp., Ráday u. 1.) ÚJDONSÁG Karner Károly: Miatyánk bibliatanulmány a Lelkipásztor különkiadásaként kapható, megrendelhető Sajtóosztályunkon Ara: 20 Ft A Miatyánk értelmezésére vonat­kozóan sokatmondó tanulmányt vesz kezébe az olvasó ezzel a kis kötettel, de Karner Károly -profesz- szor egész kutatási és előadási módja is tükröződik benne. ií&t w lllilillltlllllllllllllllllllllillllllllllllllllll HÍREK # iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Finnország - női lelkészek avatása márciusban Eduard Abel új megbízatása A finn püspökök novemberi konfe­renciáján arról határoztak, hogy az el­ső női lelkészeket minden egyházkerü­letben a jövő évben, március 6-án fog­ják felavatni. A nők lelkésszé avatása hivatalosan már januártól lehetséges lesz, de időt akarnak adni a gyülekeze­teknek, hogy a női lektori (gyülekezeti munkatársi) állások helyett lelkészi ál­lásokat szervezzenek. A gyülekezetek­ben jelenleg 250 ilyen állás van, ezek átszervezése az érintettek és a gyüleke­zet egyetértésével lehetséges. Eduard Abel svájci lelkész, aki a ba- seli székhelyű Protestáns Egyházak és Missziók Együttműködésének infor­mációs osztályát alapította és 13 évig vezette, jövő évtől kezdve a német-sváj­ci rádió egyházi adásainak szerkesztője lesz. Eduard Abet többek között sokat munkálkodott az európai kisebbségi evangélikus egyházak együttműködé­séért ^ KALME - és a sajtószolgálat, az IDL budapesti szerkesztőségének létrehozásáért. (lwi - szp) Felvételi hirdetmény A Református Gimnázium igazga­tósága felvételt hirdet a gimnázium I. osztályaiba az 1988/89. tanévre. Jelentkezni az általános iskolában kiosztásra kerülő „Jelentkezési lap továbbtanulásra” c. nyomtatványon lehet, amelyet az általános iskola to­vábbít az iskola címére. Azok a ta­nulók, akik a Református Gimná­ziumban kívánnak továbbtanulni, az említett űrlapra írják fel: Refor­mátus Kollégium Gimnáziuma, 4044 Debrecen, Kálvin tér 16. Az iskola szeretettel várja olyan jó ta­nulmányi előmenetelő, protestáns vallású tanulók jelentkezését, akik 1988. szeptember hó 1-ig még nem töltik be a 17. életévüket. A Déli Egyházkerület felhívása A Déli Egyházkerület elnöksége felhívja a lelkészek figyelmét az el­halálozás folytán megüresedett kiskunhalasi lelkészi állásra. A ja­vadalom megfelel az országos át­lagnak. A gyülekezet összkomfor­tos lelkészi lakással rendelkezik a városközpontban. Az érdeklődők 1988. január 31- ig jelentkezzenek levélben a Bács- Kiskun Egyházmegye Esperesi Hi­vatalnál (6000 Kecskemét, Szabad­ság tér .3.) Siófok Advent második vasárnapján dél­után szeretetvendégséget tartottunk gyülekezetünkben. Fabiny Tamás, kő­bányai lelkész gyülekezetünk egykori segédlelkésze szolgált közöttünk. Dia- vetítettképes előadást tartott amerikai tanulmányútjáról és egy záróáhitattal, melyet Lk 23,32-43 alapján hallhat­tunk tette meghittebbé és mélyebbé ád- venü várakozásunkat. Angyalföld 1988. január 10-én du. 4 órakor gyü­lekezeti szeretetvendégségen Bánffy György színművész Sütő András mű­veiből ad válogatást. Visszér, lábszanékéTy^tvöuié^réűmati- kus betegségek magnetoterápiás kezelése magánrendelőmben. Hétfő, szerda, péntek 17-19 óra között; cím: dr. Búcz István 1025 YEK Budapest, Szépvölgyi út 126. Telefon: 685- 618 Úrvacsorát (Utolsó vacsorát) ábrázoló góbiéin kézimunkakép 150 x 50 cm nagyság­ban, képrámában eladó. Cím: Evangélikus Lelkészi Hivatal 2230 Gyömrő Helyesbítés Lapunk ádvent 3. vasárnapi számá­ban Mátis István: „Jöjj népek megvál­tója!” című írásának harmadik hasáb­jának közepén egy mondat vége és a következő mondat eleje kimaradt. A helyes szöveg a következő: „Sűrű havazáskor, vagy amikor a híg tejszínű köd mindent elrejt, azt véltük hallani, hogy visszhangja támad a csengőnek, de ez csak azt jelentette, ho^y egy má­sik szánkó jön szembe. Ha ntkán kistT tött a nap, olyan lett a táj, mint egy édeskés hangulatú karácsonyi levelező^ lap, csak a szelíd tekintetű őzike meg a reppenő angyalkák... stb” Az aláhú­zott rész kimaradt. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem ' (877077/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomés 87.60089 PETŐFI Nyomda, Kecskemét Felelós vezető: BIRKÁS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hirlapkézbesitó postahivatalnál, a hfrlapkézbesitöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hirlapelöfizetési és Lapellétés! Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tár 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési dij: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem örzúnk meg ás nem adunk vissza!

Next

/
Oldalképek
Tartalom