Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-04-03 / 14. szám
/ A húsvéti evangélium egyik kevésbé ismert része az emmausi tanítványok története: találkozásuk a feltámadt Jézussal. Két megszomorodott, kétségbeesett követője menekül Jeruzsálemből, ahol Mesterüket keresztre feszítették és sziklasírba helyezték. Emmausba, a közeli faluba tartanak, és a megdöbbentő golgotái tragédiáról/ beszélnek egymással, amikor egy ismeretlen vándor csatlakozik hozzájuk az úton. Kérdésére elmondják, mi történt Jézussal. „Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt”. Kétségbeesett, reménytelen tanítványok az úton, akik ugyan - mint elbeszélésükből kiderül - már hallották a húsvéti feltámadás hírét, de nem hittek. Húsvét után, de húsvét nélkül járják az útjukat. Mindaddig, amíg a kis faluban, az este csöndjében, az asztal mellett szemeik meg nem nyílnak és fel nem ismerik útitársukban Jézust, aki halott volt és él. „Ő azonban eltűnt előlük” - mondja az evangéliumi történet. Húsvét evangéliuma mindig ez a kettő együtt: a megfeszített Jézüs feltámadása a sírból és a tanítványok találkozása a Feltámadottal. Az üres sírnál, az úton vagy „Emmausban”. A Jézussal való találkozás nincs a Húsvét nagy eseménye, a feltámadás nélkül. De a húsvéti hihetetlen, csodálatos esemény sem használ nekünk semmit a Feltámadottal való személyes találkozás nélkül. 1. A festmény, amelyet itt bemutatunk, Budapest-angyalföldi templomunk oltárképe, ezt a második húsvéti eseményt ábrázolja. A két emmausi tanítvány felismeri az ismeretlen vándorban, útitársában a halálból feltámadt Jézust. Hogyan történt ez, miként jutottak el a kétségbeesett reménytelenségből a húsvéti hit örömére? Nyilvánvaló a Lukács evangélista által elbeszélt történetből (24. fejezet 13-35. versei), hogy Kleofás és társa nem a külsejéről, nem a hangjáról, nem testi szemeivel ismerte fel Urát. Pedig bizonyosan sokszor látták, hallhatták szavait, amikor tanította őket. Együtt ‘mentek vele az úton. Asztalhoz ültek vele. Érzékszerveik, testi szemük és fülük mégsem ismerte fel Jézust. A másik jellegzetes vonása a bibliai történetnek, hogy az emmausi tanítványok nem is az értelmük belátásán, felismerésén keresztül jutnak el a Feltámadottal való találkozáshoz. Átélték, értelmükkel átvették a húsvéti híradást Jeruzsálemben. Az úton hallgatták az útitárs bizonyító érvelését, hogy a Messiásnak az írások szerint szenvednie kel] és fel kell támadnia a halálból. Mégsem hittek. Sem szemük látása, sem értelmük logikája nem segítette el őket egymagában annak felismerésére, hogy a Feltámadott ment velük és szólt hozzájuk az úton. Mert az érzékszerveink csak arról adnak hírt, hogy a testi halállal mindennek vége itt a földön. Porból vétettünk, porrá kell lennünk! Az értelmünk is csak a földi, természeti világ szigorú törvényeit ismeri, csak a születés és halál emberi körforgásáról tanúskodik. így hát nem csoda, hogy a Jézuskorabeli tanítvány is, még inkább a XX. század modern, „felvilágosult” fialeánya is csak annak akar hinni, amit a saját szemeivel lát vagy értelmével meg tud magyarázni. Nem csoda, hogy a feltámadás húsvéti evangéliuma hitetlenségre, ellentmondásra talált mindig, és abba ütközik ma is az emberek között! 2. Ismerjük el, a húsvéti hit nem a mi lehetőségünk: mi magunktól soha nem jutnánk el erre a hitre. Ahogyan nem maguktól jutottak el erre a rendkívüli felismerésre az emmausi tanítványok sem. Az evangéliumi történet szerint Jézus, a Feltámadott, kétféle módon nyitja meg szemüket és „hevíti fel szívüket”, hogy őt felismerjék. Egyfelől azzal, hogy magyarázza nekik az úton az írásokat. Másfelől a kenyér megtörésével, az asztal mellett. Végül is ez a kettő, az írások igéjének feltárása és a megáldott, megtört és nekik adott kenyér az, ami felébreszti a szívükben a megrázó felismerést: a halálba ment, megfeszített Mesterrel van találkozásuk, aki íme, él! Ezt a döntő fordulatot látjuk az oltárképen is: Jézus az írások magyará- zása után az asztal mellett ül a két emmausi tanítvánnyal, és megtöri a kenyeret. Ekkor megnyílik a szívük! Az egyik lehajtja a fejét és imádságra kulcsolja a kezét. A másik pedig megdöbbent felismeréssel néz Jézus arcába. Ige és a megtört kenyér - a Feltámadottal való találkozás csodája. Jézus maga nyitja meg szemüket és szívüket a húsvéti hit örömére, életük <negújulására. 3. PÁSZTORLEVÉL Szeretett Testvéreink!. Húsvét ünnepén Péter apostol igéjével köszöntjük gyülekezeteinket: „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki nagy irgalmassága szerint újjászült minket élő reménységre, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által (lPt 1,3). Töltsön be mindnyájunkat ez az élő reménység, hogy Isten és embertárs iránti szeretet- ben, békességben és megbocsátásban éljük hitünk gyümölcseit! Ebben a húsvéti reménységben osztjuk meg egész egyházunk két nagy örömét gyülekezeteinkkel. Egyházunk és az állam közötti tárgyalások eredmé- 'nyeképpen evangélikus középiskola nyithatja meg újra kapuit, reménységünk szerint 1989 szeptemberében a hires budapesti, volt Fasori Gimnázium épületében. így végre evangélikus egyházunknak is lehet 1952 után újra - a többi magyarországi történelmi egyházhoz hasonlóan - egyházi középiskolája. A gyülekezeti presbitériumok és közgyűlések hivatottak arra, hogy eldöntsék, milyen összeggel kívánják támogatni az.egyházközség rendszeres, évi költségvetésében gimnáziumunkat. Gyülekezeteink az elmúlt évszázadok alatt sok-sok iskolát építettek és tartottak fönn, nagy áldozatokkal. Most szükség lesz a tantermek, szertárak, az iskolai könyvtár és tornaterem felszerelésére, valamint - országos középiskoláról lévén szó - egy új diákotthon létesítésére. Bizonyosak vagyunk ab ban, hogy ez az újra induló Evangélikus Gimnázium, amelybe várjuk fiainkat és leányainkat, megkapja majd gyülekezeteinktől a szükséges támogatást, az elindításhoz szükséges, mintegy tizenöt millió forintot és a mintegy évi tízmillió forintot a fenntartáshoz. JövőPe néző másik nagy örömünk Teológiai Akadémiánk bővítése. A több mint egy évtizede elkészült akadémiai épület és Teológus Otthon kicsinynek bizonyult hallgatóink létszámának növekedése miatt. Külföldi testvéregyházak - a nyugatnémet és firm evangélikus gyülekezetek - segítségével gyorsan halad az új épület felépítése, és azt reméljük, hogy ebben az évben be is fejeződik. Az új akadémiai épület berendezéséhez azonban gyülekezeteink segítségére is szükségünk van. Kérjük és várjuk híveink és egyházközségeink felajánlásait erre a fontos célra is, lelkészképzésünk új otthonának létrehozásához. Egyházunk nagy öröme, hogy az ifjúságunk nevelése, egyházunk jövőjének megalapozása szempontjából olyan fontos két iskolai intézményünk munkájára lehetőségünk van. Olyan fiatalokat szeretnénk nevelni gimnáziumunkban és Akadémiánkon, akik - hűségesen evangélikus történelmi hagyományainkhoz - istenfélelemben és hazaszeretetben élnek és dolgoznak majd egyházunk és népünk javára. Áldott, Krisztus Urunk feltámadása örömében gazdag húsvéti ünnepeket kívánunk minden gyülekezetünknek! Budapest, 1988 húsvétján Dr. Nagy Gyula Dr. Harmati Béla püspök püspök . Ezt hirdeti azóta is a kétezer éves húsvéti ünnep. Jézussal, a Megfeszítettel és Feltámadottal, csak ezen a módon találkozhatunk, mint akkor az emmausi tanítványok. Az írás feltárulásával, Isten igéjén keresztül. És az asztalközösségben, a megtört kenyér által, a szentségben. Mindkettőhöz nélkülözhetetlen azonban a szív hite, a belső felismerés. Ige és szentség, az írások megismerése és a szentség földi jegyei, a keresztség vize és az úrvacsorái kenyér és bor - ezek együtt a szívünk hitével, a hit belső bizonyosságával vezetnek el kétezer év óta embereket újra meg újra a halálból életre kelt, megváltó Jézussal való személyes találkozásra. Húsvét a jeruzsálemi üres sziklasírnál kezdődött. De mindig azzal ér céljához, ami a két tanítvánnyal is történt Emmausban. Megnyílt a szemük és szívük, és felismerték az addig ismeretlen útitársban a Mestert, a Megváltót. Ilyen találkozást adjon nekünk Isten 1988 húsvétján is, templomokban és otthonunk csendjében, az imádság magányában és a gyülekezet élő közösségében! Áldott, boldog húsvéti találkozást a Feltámadottal! Dr.Nagy Gyula „El kell jutni a legkisebb gyülekezetig is...” Interjú a Déli Egyházkerület felügyelőjével 5. oldal Í Ezer éves az orosz ortodox keresztyénség 7. oldal I Visszatekintés a nők világimanapjára 6. oldal Húsvéti találkozás 53. ÉVFOLYAM 14. SZÁM 1988. ÁPRILIS 3. HÚSVÉT Képriport az épülő Teológiai Akadémiáról 3. oldal „...Krisztus feltámadt a halálból, első zsengeként a halottak közül. " _________1Kor 15,20 *
