Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-03-06 / 10. szám
r Evangélikus Miét 53. ÉVFOLYAM 10. SZÄM 1988. MÁRCIUS 6. BÖJT HARMADIK VASÁRNAPJA ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Ami Istenből látható, elég nekem ahhoz, hogy higgyem azt is, ami benne láthatatlan. Aquinói Tamás V _____________________________________________________ Bö jti utak in. I Alagútnak érzem néha őket. Vaksi, földbevájt, sivár alagútnak. Szemem fényre vágyik, tagjaim napsugarat áhítanak. De öklöm csak a kemény mennyezetet üti világosság után kutatva. Néha egy-egy árny imbolyog körülöttem a sötétben. Sorstársaim. Egymásnak ütközünk, megsebezzük egymást. Egy kereső kézbe kapaszkodunk, de csakhamar elengedjük, hogy újra magunkra maradjunk. Fény után vágyódom. Szabadulás után. Fölfele vezető út után. Látni szeretnék! A tekintetedet keresem, Istenem. Szeretném, ha szemem találkozna a tiéddel. Sokáig nem kerestelek. Gondolatok nélkül meneteltem a magam alagutjában. Sorsomat rendjénvalónak hittem. Atyáink azt mondják, s vallomásukat testvéreim is megerősítik, te engem ebben a gondolattalan szakaszban is láttál. Szemmel tartottad lépteimet. Figyelemmel kísérted járásom- kelésem. időnként fölemeltél lábam elől egy éles követ. Szótlanul megérintetted a könyököm. Irányítottál. Jelen voltál. Csak én nem vettelek észre. Mert nem tudtam, talán nem is akartam tudni rólad. De szemem most fölfele néz. Szemedet keresem. Nem téged pusztán, hiszen azt tudom, hogy létezel. Ott vagy a fűszálban és a gondolataimban, a betűben, amit olvasok és a nevetésemben, a felhőkben és a könnyeimben. De nekem nem elég, hogy tudok a létezésedről. En a tekintetedet keresem. A szemedet. Azt akarom, hogy pillantásom találkozzon a tiéddel. Szemedet keresem, mely bátorít és megfékez. Rám mosolyog és megfedd. Szomorkodik és melegít. Nem akarok tőled elzárva, a fényből kirekesztve, tőled függetlenül járni. Nem akarom, hogy imáim csak a mennyezetig hatoljanak. Fordulj felém! Nézz rám! Szabadíts meg az alagutak kedvemet szegő, kísértő gondolatától. Hallgass meg, amikor szavakat nem találva, imádságomhoz a zsoltárost hívom segítségül: „Szemem állandóan az Úrra néz... fordulj felém és könyörülj rajtam!... Lásd meg nyomorúságomat és gyötrődésemet, és bocsásd meg minden vétkemet!" (Zsolt 25,15-16,18) Légy irgalmas hozzám, hogy rádöbbenjek, nem alagútban járok. A böjti úton tekintetek találkoznak. A téged kereső szemek megtalálják szemedet. Szabó né Mátrai Marianna Püspökeink látogatása dr. Paskai László prímásérseknél Február 16-án dr. Nagy Gyula püspök-elnök és dr. Harmati Béla püspök látogatást tettek dr. Paskai László prímás-érseknél, a Magyar Római Katolikus Püspöki Konferencia elnökénél, az esztergomi prímási palotában. Az ökumenikus testvéri szellemben végbement tanácskozás során megvitatták a hazai egyházak és vallásfelekezetek között örvendetes módon fejlődő ökumenikus kapcsolatok mai állását és jövő terveit, a januárban tartott ökumenikus imahét közös tapasztalatait, és a magyar egyházak közös felelősségét hazánk és az embervilág mai sorskérdéseiben. A testvéri ökumenikus tanácskozás után az érsek- prímás legközvetlenebb munkatársai körében ebéden látta vendégül az evangélikus püspököket, akik ezt követően, szakszerű vezetéssel, megtekintették a megújított székesegyházi kincstár felbecsülhetetlen értékű, történelmi kincseit. A római katolikus egyházfőnél tett látogatás után püspökeink felkeresték a kis esztergomi evangélikus gyülekezet templomát, és megtekintették az új lelkészlakás és gyülekezeti terem építkezését. Erőm és énekem az UR, megszabadított engem. Zsolt 118,14 Készülünk az ünnepre? 40 napig tart egyházunkban a böjtnek nevezett időszak. Miután befejeződtek a farsangi mulatságok, elérkezett annak az ideje, amit Kosztolányi Dezső így fogalmazott meg: „memento homo - emlékezzél ember, hogy porból vagy és porrá leszel. Az élet nem lehet örökkön vigalom. A rózsa mellett felvérzik a tövis.v Itt vagyunk tehát a 40 napig tartó böjti időben. A hangsúly a 40-es számon van. Vajon mit jelent ez a szám? Határozott bibliai háttere van, s elegendő egy futó pillantás ismert bibliai eseményekre és megértjük, hogy a böjti időszaknak felettébb jelentős szerepe van. Mikor ezek a sorok olvashatók lapunkban, nincs már hátra 40 nap. De amit ez a szám jelképez, akkor is lehetséges, ha csak pár nap állna rendelkezésünkre húsvétig. Közismert események hangsúlyozzák a Bibliában a 40-es szám jelentését: 40 nap és 40 éjjel tartott a bűnt elsöprő özönvíz (lMóz 4,7 kk); 40 nap és 40 éjjel tartózkodott a törvényt kőtáblán hozó Mózes Isten szent jelenlétében a Sinai hegyen (2Móz 24,18 kk); a véres kezű Jezabel király elől magányosan menekülő Illés prófétának is 40 napra volt szüksége, hogy elérje Isten hegyét, a Hórebet (lKir 19,8); még nagyobb utat kellett megtennie a hajdan választott népnek, hiszen 40 évig tartott a sivatagi vándorlás (Józs 5,7); a fertelmes bűnökkel éktelenített Ninivének 40 nap állt rendelkezésére, hogy a bűnbánat jeleit magára véve megtérjen és megmeneküljön (Jón 3,4). Mindegyik esetben közös az, hogy átmeneti állapotról van szó, ideiglenes időszakról, amikor a szereplőnek vagy szereplőknek egy jelentős, fontos változáson kell átmenniök, mert amint vannak, nem alkalmasak arra, amire Isten szánta őket. Tehát ennek a 40-es számnak elsősorban, spirituális, lelki jelentése, tartalma van: az átalakulás ideje ez, a bűnbánat tartásának és felkészülésnek az ideje. Lehet, hogy nekünk már csak 40 óra vagy 40 perc áll a rendelkezésünkre, hogy ráhangolódjunk az előttünk álló nagy ünnepre, nagyhétre és húsvétra. A 40-es szám jelentőségét különben még a Názáreti Jézus is megerősíti, hiszen megváltó művét negyven napos pusztai böjttel kezdi. Több, mint érdekes, hogy Ő sem vetette meg a készülés lehetőségét, aki igazán eleven kapcsolatban lehetett a mennyei Atyával. Szükséges tehát kellő időt szakítanunk a lelki készülésre, nehogy csak hétköznapi dolgaink foglyai legyünk, mert felkészülés nélkül az ünnep igazi tartalmát sem éljük át, nem kerülünk közelebb a nagypénteki és a húsvéti titokhoz, ahhoz, hogy Jézus halála a mienk is (Rm 6,3 kk) és így a feltámadása erőforrásunk (lKor 15,12-19). Hogyan készültek régen? Már a Kr. u. 2. sz.-tól kezdve ki lehet mutatni az egyház életében, hogy nagyon jelentős szerepet kapott a böjt. Eleinte csak két napos volt, később egy hetes lett, majd az 5. sz. elején már 40 napos. Ha egy hithű evangélikus a böjtről hall, mint felesleges és helytelen szokást, elveti, pedig volt és lehetne az igazi, hitből fakadó böjtnek jelentős lelki szerepe, de akkor nem pusztán ételekről és italokról való lemondásban állna, hanem igével való önfegyelmezéssé válna, persze nem azért, hogy Isten minket emiatt jónak vagy jobbnak, tartson, hanem ennek elsősorban a saját lelki életünkre lenne pozitív visszahatása. Eszközökre van szükségünk ahhoz, hogy jobban szembeszállhassunk megroggyantó kisértésekkel (Folytatás a 3. oldalon) „Ha az én ^ Zsoltár- Uram, az Úr mozaikok szól, ki ne prófétákra?” Korszerű fűtés a Szeretetotthonban Örömünnep Józsefvárosban- „Jössz-e Turkuba az augusztusi YKY-konfe- renciára?” - kérdezte tőlem Relkku 1945 nyarán az utcán. Én éppen frissen érettségiztem, ő pedig a katonai szolgálatból akkor szabadult.- „Elmehetek, nincs különösebb programom” - válaszoltam. Büszkeségem tiltotta, megkérdeznem, mi az az YKY. Egy újdonsült egyetemi hallgatónak ilyesmit illik tudni - gondoltam. Ha tudtam volna, hogy az YKY az egyetemi hallgatók Keresztyén Egyesülete, akkor biztosan találtam volna valami elfoglaltságot a nyár végére. Dehát Relkku sem állt hívő keresztyén diák hűében. Turkuban tudtam meg, hová kerültem. Becsapottnak éreztem magam, tévedés áldozatának. A hívő fiatalokat én addig kedves, segítőkész fiúknak és leányoknak láttam, bibliával és énekeskönyvvel a kezükben, a hit dolgaira leszűkült szemlélettel. Ez semmiképp nem illett bele az én jövőről alkotott elképzeléseimbe. Érett bennem az ellenállás minden térítési próbálkozásra. Kemény visszautasításokat fogalmaztam minden hívoga- tásra, , meggyőzni akarásra. De senki nem hívott sehová, nem kényszerített semmire.- „Érezd magad jól, nézz körül. Tedd, amit legjobbnak látsz. Ha valamiben segíthetünk, számíthatsz ránk.” - mondták. Nem próbáltak téríteni, nem tanácsoltak, Ámós 3,8b nem tiltottak semmit. A semmi ellen nem volt fegyverem. A turkui Márton templomban döbbentem rá, hogy valaki sokkal hatalmasabbal kerültem szembe. A Láthatatlan nyúlt utánam, s előle nem menekülhettem. Szinte a pádhoz szegezve ültem végig minden összejövetelt. Emberekkel szemben tudtam volna védekezni, de -az ő Ügyük sokkal nagyobb volt náluknál. Megragadott, és egész valóm mélyéig betöltött erejével. „Csak szellőfuvallat minden ember, akármilyen szilárdan áll is.” Uram, a te szavad hegyes nyílként szíven talált engem, és nyomban csatát vesztettem. Frank Mangs, Svédországba költözött szabadegyházi lelkész volt az ige- . hirdető, aki csorbítatlan élű igédet szegezte nekem, s Te nem voltál többé kegyes imameghallgató, segíteni kész cserkészfiú a szememben, hanem törpéből óriássá lettél, Urammá, aki egész életemet akartad, és szolgálatodra rendeltél. A templom dugig volt fiatalokkal, de ott minden szó csak rólam és nekem szólt. Nem tudom mással mi történt, de alólam kicsúszott a talaj. Ez volt Simo második lebénulá- sa, amikor Te akartál sajátoddá tenni. (11. névnapomra gyermekbénulásban ébredtem.) Egyszerre átláttam, hogy Turkuból nem térhetek vissza olyanként, amilyenként odamentem. Nincs az a radírgumi Vagy szivacs, ami kitörülhetné belőlem azt, amit átéltem. Eddig üres tábla voltam a számodra, Uram. A Márton templomban Te kezdtél írni belém, kitörülhetetlen jeleket véstél a lelkembe, begyógyíthatat- lan sebeket. Sebesülten hullottam eléd. Többé már nem én rendelkeztem veled, nem szükségleti cikk voltál csupán a polcomon, hanem kiterjesztetted rám uralmadat, és azt mondtad: „Simo, Juho fia, papot akarok belőled.” Természetesen én döntöttem, én választottam, én tettem ígéretet Neked. Tudtam, hogy hátat is fordíthatok, vagy hozzád térhetek. > Öröm töltött el erre az új lehetőségre, de ugyanakkor bántott az édes életről való lemondás, amiről éreztem, hogy nem egyeztethető össze a te követéseddel. A kérdésre: ki akarja Jézusnak adni az éle-' tét, előre mentem és kijelentettem, hogy hívő keresztyén akarok lenni. A legrosszabbról, a papi pályáról, mégis hallgattam. Simo János Tahitié Hálaadó istentiszteletet és ünnepi közgyűlést tartottak január 31- én a Karácsony Sándor utcai Szeretetotthonban. A hálaadásra az adott okot, hogy nem csekély nehézségek árán elkészült az otthon gázfűtése. Az istentiszteleten dr. Harmati Béla püspök szolgált Jer- Sir 3,24-26 alapján. A fizikai és spirituális melegségről szólt. Igazi meleget - mondotta - Isten igéje és a hálaadás őszintesége áraszt. Majd így folytatta: mindkét értelemben vett meleg otthonainkból gondoljunk azokra a testvéreinkre, akik testi és lelki értelemben „fáznak” határainkon innen és túl. Ne feledkezzünk meg róluk! Az istentiszteletet közgyűlés követte. Frankó Tibor felügyelő megnyitója után a gyülekezet lelkésze, Kertész Géza számolt be - napló- szerűen - egy pergő filmforgató- (Folytatás a 3. oldalon)
