Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-02-14 / 7. szám

r Evangélikus 53. ÉVFOLYAM 7. SZÁM 1988. FEBRUÁR 14. ÖTVENED VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÁRA: 5,50 Ft Mindig akad valahol egy olyan em­ber, aki a sötétségben jár és fényre vágyik. Légy te világosságul számára. Trude Attwenger V I | lij I I I i fr «4 Felnőttek órája A soproni evangélikus templom felújítási munkálatairól Gazdagodva és erősödve egymás áldozatkészségén Ha, valamire nem jut időnk és energiánk, gyakran biztatjuk ma­gunkat így: majd a hosszú télen mindent bepótolunk. Ebben az év­ben a természet valami egész kü­lönleges módon nem ad lehetősé­get a hosszú, elnyúló téli estékre, a hideg miatti bezártságra. Mintha ez is jelezné, hogy nem jó halogatni dolgainkat, mert egyáltalán nem biztos, hogy olyan sok az időnk, mint ahogyan elképzeljük. Termé­szetesen nem általános behozniva- lókbn gondolkodunk most, hanem azon a konkrét kérdéseken, hogy mit kezdünk a fiatal vagy közép­korú felnőttekkkel, akik hozzánk érkeznek, mert szeretnének hitet, tartást, reménységet tanulni. Nem ritka jelenség napjainkban, hogy kereső, gondolkodó felnőt­tek kopogtatnak a lelkészi hivata­lokban, és kérik, segítsünk tanulni. Pótolni azt, ami kimaradt az éle­tükből. Néha úgy érkeznek, mint akik feltételezik - jogosan! -, hogy folyamatos tanítói munka zajlik gyülekezeteinkben s ebbe szeretné­nek bekapcsolódni. Milyen kínos, amikor magyarázkodnunk kell! Igen, létezik felnőttek tanítása, lé­tezik felkészítés a gyermekkorban elmaradt keresztelésre, de... Né­hány gyülekezetünk megőrizte a lelkész nem kis odaadásával és ki­tartásával azt a módszert, hogy lé­tezik a gyülekezetben asszonyok bibliaórája, felnőtt ifjúság órája, sőt még férfiak (stabil 50-60 éve­sek részvételével) heti bibliaórája is. De mi történik azokon a helye­ken, ahol még a hétközi egyetlen bibliaóra is kérdőjeles? Kevés örömtelibb pillanat ada­tik lelkész számára, mintha valaki ezzel a mondattal kopogtat: tanul­ni szeretnék. Napjainkban Isten Szentlelke különösen is keresi gyü­lekezeteinket ezen a módon. El kell mondanunk, mások számára is megérthetően meg kell fogalmaz­nunk azt, amit személyesen át­élünk, hiszünk és vallunk. Ám azonnal feltámad a kérdés: fel va- gyúnk-e készülve erre? Izgalmas pillanat leülni egy kereső tekintet­tel a lelkészi irodában, és együtt kutatni a hittan lényegét. Frissítő hatású igehirdetésre és lelkészi életre az, amikor a felnőttek nem­csak hallgatnak, hanem a tanulni kívánók örök tulajdonságával él­nek a hitük területén, ha ismeretet és tudást is keresnek a gyülekezeti élet gyakorlatában. Megható, aho­gyan egy felnőtt fiatal minden órá­jára kijegyzetelve hozza a jól is­mert kis szürke konfirmációs ká­tét, és kérdéssel, felfedezéssel kez­dődik minden óra. Szomorú lenne, ha elfogynának a megjelölt Bib­liák, aláhúzogatott hittankönyvek, megkérdőjelezett teológiai írások. Erre a munkára kevesek vagyunk egyedül szolgálati helyünkön. Nem tudjuk kellőképpen megfogalmaz­ni és érdekesen leírni a természettu­dományok és a filozófia, a biológia és a politológia összefüggésében mindazt, amit a teológia tanít. Biz­tassuk és bátorítsuk azokat, akik - idősek vagy fiatalok - de foglalkoz­nak a tanítás és a tudomány, a Biblia és a teológia művelésével, hogy közkinccsé legyen az, amiért kemény küzdelmet folytattak hit­ben és tanulásban! Ne engedjük meg azt a könnyelműséget magunk­nak, hogy a most még közöttünk élő idősebb teológusok elmenjenek a minden halandók útján úgy, hogy tusakodásaiknak, hitharcaiknak, megismert igazságaiknak nem jut elegendő papír. Feladatunk a fiata­lok hangjának hallatása, de ugyan­úgy feladatunk megőrizni eleink eredményeit. Vannak kihasználatlan lehetősé­geink. Többen ülnek szószékeink alatt is olyanok, akik evangélikus emberként lelkészeket megcáfoló ismerettel szólnak teológiai kérdé­sekről. Egy színházi rendező és egy szociológus szolgált két legutóbbi lelkészi munkaközösségi ülésün­kön Pesten. Mindketten új hang­színnel, meglepően mély teológiai ismerettel vallottak életükről és munkaterületükről. Nem szüksé­ges minden gondolatot lelkészek­nek megalkotni és leírni. Lehet fi­gyelni és igénybe venni néhány igen jól képzett keresztyén testvérünk tudását és véleményét. Az egészsé­gesebb munkamegosztás rengeteg energiát szabadítana fel. Ehhez a munkamegosztáshoz talán épp csak a kezdő lendületadás hiányzik. Tanítani csak lelkesen, lendüle­tesen és ambiciózusan szabad. Még felnőtteknek is! Hiszen akár­mikor foglalunk helyet az iskola­padban, mindig diákká alakulunk. Lehet az levelező tagozat vagy esti alkalomsorozat, az évek itt nem számítanak. A tanító - tanuló vi­szony mindig gyorsan kialakul. Eszembe jut életem egyetlen, té­vedésből átélt katolikus hittanórá­ja. Elsőosztályos tanulóként már siettem haza az iskolából. A falusi iskola kapujában álló idős plébá­nos atya a kampósbotját akaszgat- ta sorban a hittan elöl szökni ké­szülő gyerekek nyakába. Gyűjtö­gette a hittanosokat. Tévedésből az én nyakam köré is odakerült kampósbotja. Végig kellett ülnöm a hittanórát. Közbeszólni, tilta­kozni, rendetlenkedni, kifogást Közel ötévi tervezés után január 22-én huszonhat résztvevővel került sor az Evangélikus Teológiai Akadémián a protestáns teológiai tanárok találkozó­jára. Amint dr. Cserháti Sándor dékán elmondotta a megbeszéléseknek két fő témája volt: tapasztalatcsere a színvo­nalas teológiai és lelkészképzés érdeké­Valaki azt állította, hogy van­nak olyan savanyú kinézetű ke­resztyének, hogy a tej megalszik a közelükben. A fenti zsoltárvers egészen más benyomást kelt. Per­sze az ige értelmezése attól is függ, hogy milyen tapasztalataink van­nak. Én ennek az igének az értel­mezését egy kisfiútól tanultam, aki édesanyjával templomban volt. Hangzott a prédikáció. Meleg nyá­ri nap volt, ami az emberkét kezdte fárasztani. Körbe nézegetett a templomban. Az ablakok üveg­festményei a tizenkét apostolt áb­rázolták. A nap átsütött a festmé­nyeken, és sugarai visszaverődtek a templom padozatán.- Kik azok a bácsik? - kérdezte anyjától súgva a fiúcska.- Keresztyének, de maradj csendben - válászolt az anya, aki egy szót sem akart elveszíteni az igéből. Másnap a gyülekezeti gyermek- gondozó - hogy hogy nem - meg­kérdezte az apróságoktól, milyen az igazi keresztyén. Az előbbi fiúcska nagy lelkesen jelentkezett feleletre:- Az olyan ember, akin átsüt a nap. emelni nem volt szabad. Ma sokat küzdünk azért, hogy tanításunkkal elérjünk gyermekeket és fiatalokat. De vajon nem vagyunk-e túl köny- nyelműek akkor, amikor emberek maguktól indulnak hozzánk, ke­resnek minket, tanulni szeretnének tőlünk. Nem a nyakbaakasztott kampósbot a jelképünk ma már, de jó lenne, ha a szélesre tárt ajtó és a tágra nyitott kar jellemezne bennünket, hogy akik hozzánk jönnek, ne menjenek tovább üres kézzel! Nincs fejlődés ott, ahol a tanítás szünetel. Nincs lelkészi szolgálat ott, ahol a lelkész nem tanul tanítva napról napra. Örüljünk annak, hogy ütött a tanítás órája, és kérjünk Istentől sok erőt és tartalmat arra, hogy a „felnőttek óráján” a lényegről és megtartó erővel tudjunk vallani. Ahol helyi és egyéni kincsek van­nak a kezünkben, tegyük le bátran és jószívvel egyházunk közös asz­talára! Hadd vegyen belőle a nem pedagógus alkatú lelkész és a nem teljes lendületben lévő gyülekezet! Biztos vagyok benne, hogy renge­teg biztatásnak és imádságnak kell elhangoznia addig, amíg az átadás és segítés nagy szolgálatát önként és szívesen gyakoroljuk majd. Itt az ideje, hogy elkezdjük. Mert nemcsak tanítandók, hanem a ta­nításra elhívottak számára is kez­dődik a „fenőttek órája”. Szabó Lajos ben mind a nappali, mind a levelező tagozaton. Valamint megvizsgálták an­nak lehetőségét miként tudnák a Tao- lógiai Akadémiák és a Tanszékek - elkerülve a párhuzamosságot - egymás munkáját jegyzetekkel és módszerekkel segíteni. A tervek szerint a találkozók­ra a jövőben rendszeresen sor kerül. Zsoltár­mozaikok Mindannyiunkból árad valami. Légkört támasztunk magunk kö­rül. Vannak emberek, akiknek a társaságában felfrissülünk, mások mellett kedvünket vesztjük. Ismert misszionáriusról, Xaviéri Ferenc­ről mondják, hogy olyan belső öröm sugárzott belőle, hogy társai gyakran csak azért látogatták, mert látása új életkedvet és tettvá­gyat támasztott bennük. De hadd vegyek közelebbi pél­dát is. Mostanában jártam egy család­ban, ahol az anya súlyos beteg volt, rákos. Arcán mégis mosoly és jóság csillogott. Amikor megkér­deztem öröme forrását, két példát említett.- Először is Isten olyan jó, hogy betegségem nem ragályos, így sze­Az Evangélikus Élet négy egymást követő számában szeretnénk beszámolni mindarról, ami a soproni templom felújítása érdekében eddig történt. Szeretnénk ismertetni a gyülekezeti, az országos gyűjtés eredményeit, a templomtetőn eddig elvégzett munkát, beszámolni mindazokról a beszerzésekről, melyek a folyamatosságot biztosítják, és ismertetni azokat a feladatokat, amelyek az 1988. évben a gyülekezetre várnak. Soproni templomunk az ország második legnagyobb evangélikus temploma. Tetőszerkezetének élet- veszélyes megrongálódása még a szakembereket is váratlanul érte. Nem valamiféle emberi hanyag­ságról van tehát szó, hanem több előre kiszámíthatatlan tényező sze­rencsétlen egybeeséséről. Amint az a felmérések során kiderült, a tető- szerkezetnek a kupolák elhelyez­kedése miatt volt egy - kezdettől fogva meglevő - konstrukciós alaphibája. Ehhez hozzájárult az, hogy a templomtető 1946-ban a súlyos soproni bombázások idején erősen megrongálódott és az akko­ri szűkös anyagi helyzetre való te­kintettel csak ideiglenesen lett helyreállítva. így azok a gerendák, amelyeknek el kellett volna oszta­niuk a tetőszerkezet súlyát nem ke­rültek beépítésre. Ennek következ­tében az északi oldalon maga a párkány tartotta azt a súlyt, me­lyet a középső 6 oszlopnak kellett volna tartania. Erre az időre esik a kitelepítés is, mely a soproni gyü­lekezetét érzékenyen érintette, hi­szen közel 7 ezer német anyanyel­vű gyülekezeti tagjától kellett meg­váljon. Talán ezzel magyarázható az is, hogy az ideiglenes helyreállí­tás ideiglenes voltáról mindenki megfeledkezett. Az elmúlt 40 év alatt egészen kiváló építészmérnö­köktől kezdve jó képességű szak­Akik az Úrra néznek, azok örömöt árasztanak retteim körében maradhatok. Má­sodszor: családom minden más tagja egészséges. Nemde Isten mégis milyen jó hozzám. „Betegektől vettem leckét” az ágya mellett, ahogyan a régi ke­gyesek mondták. Áz a gyógyítha­tatlan beteg, nálam nem sokkal idősebb vándortárs, betöltötte a keresztyén hivatást: új örömöt, hálát és reménységet árasztott kör­nyezetében. Átsütött rajta a nap. Nathan Söderblom, híres svéd érsek mondta annak idején:- Szent az olyan ember, akinek a közelében könnyebb hinni Isten­ben. Ez a keresztyének hivatása: olyan szentnek lenni, akiknek a környezetében szinte magától tá­mad hálaérzet az emberek szívében. emberekig rengetegen járták a padlást, és meglepő, hogy ennek az ideiglenességnek a hiányosságait senki sem vette észre. A két évvel ezelőtti hatalmas hőmennyiség már csak az utolsó döfés volt, hogy Persze ez természeti adottság is. Van aki lefelé biggyedő ajakkal születik, másnak mindig mosolyra áll a szája. Az egyik természete sze­rint derűs, nyitott, a másik olyan zárkózott, hogy maga is szenved tőle. De ez jelentős részben függ attól az élettartalomtól is, aminek tudatosan adunk helyet bensőnk­ben. A Jézus Krisztusba vetett hit életerő, aminek a teherbírása ne­héz élethelyzetekben állja ki a pró­bát. S ez a hit forrássá válik, ami­ből öröm és biztonság buzog a mindennapi életben is. Ez által vál­hatunk magunk is forrássá, amely­nek közelében másnak is köny- nyebb hinni Istenben és könnyebb élni. Áldunk téged, Mennyei Atyánk, minden jóságodért. Tégy bennün­ket olyan emberekké, akiken átsüt a nap, s akiknek a közelében köny- nyebb élni, könnyebb szeretni Is­tent és az embereket. Simo János Tahitié * Az Élő Víz új sorozatának írójá­ról a 4. oldalon olvasható írás. a közel másfél méteres párkány megrepedjen, elinduljon magával vive az egész tetőszerkezetet is. Az eredmény mindnyájunk előtt is­mert, hiszen az Evangélikus Élet erről annak idején már tudósított. Az adakozás Az első átütő erejű impulzust az jelentette, amikor az életveszélyes­sé válás utáni első presbiteri ülésen az egyik presbiter testvérünk felállt és bejelentette, hogy három éven keresztül évente egy teljes havi nyugdíját felajánlja a templom helyreállítására. És lám a bibliai alapigazság, hogy a kicsiny kezdet­ből Isten hatalmas dolgokat tud cselekedni, itt is beigazolódott, hi­szen az ülés végére a közel 50 pres­biter mind magáévá tette ezt a ja­vaslatot és határozati erőre emelte. A jó hír sohasem marad titokban. Ez a magyarázata annak, hogy ez a látszólag szűk körű lelkesedés a gyülekezet jelentős részét elérte és a kezdeti szándékot sokan magu­kévá tették. E mellett a presbité­rium tagjai vállalták azt is, hogy lelátogatják a gyülekezet tagjait, beszámolnak, a ránk váró felada­tokról és mindenkit mozgósítanak a közös adakozásra. Alapvető ta­pasztalat, hogy az őszinte emberi szándékot és igyekezetei Isten min­dig gazdagon és várakozáson felül (Folytatás a 3. oldalon) Zsolt 34,6 Protestáns tanári karok találkozója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom