Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-20 / 47. szám
r Evangélikus Elet 53. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1988. NOVEMBER 20. SZENTHÁROMSÁG UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft A keresztyén ember számára nincs kedvesebb gondolat, mint hogy Istenben éljen. Ezzel van elfoglalva egész életében. így aztán jöhet a nagy nap bármikor, tudja, hogy Ura jön s megváltást hoz. Ez a vigasztalás azonban egyedül a keresztyént illeti. A hatalmas Bíró, aki minden halottat feltámaszt s az ördögöt megítéli, testvérünk s pártfogónk lesz. Luther / / / „En vagyok az Alfa és az Omega . MAGYAR LELKÉSZEK VESZTFÁLIÁBAN 3. Béthel - egy különleges város Béthel nevét - ahol a második magyar-vesztfáliai lelkészkonferenciát megrendezték - sokan ismerik evangélikus egyházunkban. A több mint száz éves intézmény, melyet Bodelschwingh Frigyes lelkész alapított, a legnagyobb szeretetintézmény a Német Szövetségi Köztársaságban. Egyetlen, az epilepsziás betegek gondozására szánt, épületből nőtt ki a mai Béthel, amely több ezer testi-lelki fogyatékosnak és otthontalannak ad otthont és munkát. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapjához érkeztünk. Jól tudom, hogy ennek a körülménynek már csupán belső egyházi jelentősége van. Az elvilágiasodott világ - úgy mondjuk: szekularizálódott - nem vesz róla tudomást; elvesztette életünket szabályozó, fegyelmező és „rendben tartó” jelentőségét. Az egyház őskorától fogva kialakult rend szerint utolsó vasárnapjain az egyház az „utolsó dolgokról” prédikált. Krisztus-várás (paruzia) ítélet, beteljesedés, vég!, amikor Isten lesz minden mindenekben. Ma arra figyeljünk, amit az Ige Jézus Urunkról mond! Pál apostol azt írja Róla a rómabelieknek: „.. .Isten mindenek felett: áldott legyen örökké!” Ő maga azt mondotta: én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég! Mit jelentenek az ilyen és hasonló igék a mi számunkra? A Bibliának egyértelmű kijelentése, hogy a világnak (kozmosznak) volt kezdete és lesz befejezése! Mielőtt a világ formáltatott volna; mielőtt létezett valami, amit látunk, amit érzékelhetünk: Isten kezik: Jézus Krisztus akkor is lesz! Ekkor nincsen már idő, mert az idő a világ jelenlegi állapotához tartozik! Csak örökkévalóság van. így is írtak erről: Ez Jézus Urunk teljes „hatalomátvétele!” Ez az időtlen idő képekben kifejezve ilyesmit jelent: a szomjazó az élet vizéből kap ingyen... a hívők elnyerik üdvösségüket... a sokszor értelmetlennek látszó „sors” megszűnik... elmúlik ennek a világnak a jelenlegi állapota... Isten lesz minden mindenekben... elkövetkezik a színről szinre látás állapota az övéi számára! Jézus Krisztus a vég is, amint az Ómega a görög abc utolsó betűje! El tudom képzelni, hogy aki ezeket a sorokat olvassa, ezt gondolja magában hogy az élethez nincs sok köze! Nem teológia ez, hanem hitünk forrásának, a Bibliának kijelentése számunkra. Az utolsó vasárnapon jó nagyon figyelnünk erre az üzenetre. Ez az üzenet nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy nekünk Krisztusban olyan Urunk van, akinek hatalma nem ér véget és azért aki benne hisz annak élete van! és élete lesz!! Tehát nem csak Mégsem a nagysága teszi ezt a szeretetintézményt érdekessé, figyelemre méltóvá az odalátogatók számára. Első meglepetésül a környezet szolgál. Aki autójával letér a főút- ról, vagy gyalogosan arra jár, első pillanatra azt gondolhatja, valamelyik üdülőhelyre tévedt be. Béthel tágas, szétszórt, sok zöldtől körülvett, vidékiesnek tűnő település. Mintha a közeli nagyváros, Bielefeld zöldövezete lenne. A ki- sebb-nagyobb épületek azonban betegek, otthontalanok, a társadalom peremére szorultak ezrei számára szolgálnak ideiglenes vagy végleges otthonul. Ez a környezet maga is gyógyító, nyugtató hatással van az itt élőkre, akiknek erre talán nagyobb szükségük van, mint más embereknek. Másik figyelemre méltó vonása Béthelnek, hogy mennyire modern intézmény. Számunkra meglepően és irigylésre méltóan modern. A korszerűen kiképzett épületek, jól felszerelt kórházak, tágas műhelyek mind a gyógyítás szolgálatában állnak. Nemcsak a gyógyítás tárgyi feltételei korszerűek. A modem orvostudomány és lélektan sokféle eszközét használják fel munkájukban az itt dolgozók. A különböző, műhelyekben a betegek kívánságuknak es adottságaiknak megfelelő munkát találhatnak. Az egyszerű papírhajtogatástól a bonyolult szövési technikáig sokféle munkában vehetnek részt. Sok tapasztalat mutatja: a beteg ember személyiségének fejlődését mennyire segíti a sikeresen elvégzett munka. A modem terápia célja, hogy az itt élő gondozottak képességeiknek megfelelően a lehető legnagyobb önállóságra tegyenek szert, mind munkavégzésükben, mind a saját maguk ellátásában. Béthel azonban nemcsak a beteg emberek - a testi-lelki sérültek, szenvedélybetegek, a társadalom peremére került emberek - gyűjtőhelye. Nem egy „gettó” falak nélkül. Itt együtt élnek egészségesek és betegek, páciensek és dolgozók. Már a kezdettől így fogalmazta meg Bodelschwingh az intézmény jellegét: „Semmi mást nem szeretnénk a közösségünkben megvalósítani, mint friss, egészséges, keresztyén közösséget, amelyben mindenkinek nagy öröm nemcsak ápoltnak lenni, hanem ápolni is, nemcsak engedni, hogy kiszolgáljanak, hanem másoknak szolgálni is, és az egésznek a fenntartásához hozzájárulni.” A patriarkális kis közösség száz év leforgása alatt nagy intézmény- nyé növekedett, de az eredeti célkitűzéshez ma is hű maradt. Az egészségeseknek és betegeknek ez az együttélése ma is sok tanulsággal jár. Egy kicsit például szolgál az egész társadalomnak: hogyan lehet és hogyan kellene egymást elhordozni és segíteni. Utoljára hagytam a legfontosabbat. Béthel nem csupán keresztyén szeretetintézmény, hanem keresztyén gyülekezet. Nem mindennapi gyülekezet, igaz. Egy bétheli istentiszteletre visszaemlekezve írja D. Bonhoeffer: Itt értette meg - a betegek között -, hogy ezek az emberek az egészségeseknél is jobban átélik és felismerik az emberi élet sebezhetőségét, s vágyakoznak arra az oltalomra, amit Isten kínál nekünk. Az itt élők nemcsak orvosi ellátást, modern gyógyszereket kapnak Béthelben. Egy gyülekezet tagjai lehetnek, ahol hangzik az ige vigasztalása, Isten szeretetének jó híre, ahol egy közösségben, gyülekezetben élhetnek egészségesek és gondozottak. Felismerve és tudva: mindnyájan egyformán értékesek Isten szemében. Sárkányáé Horváth Erzsébet volt! Erről tudományos ismeretünk nem lehet, mert az csak ott kezdődhetik el, ahol a kozmosz őselemeiben már megvolt. A bibliai kinyilatkoztatás szerint a „kezdet” az idő is onnan adódik, hogy Isten szólott és a világ előállott. A világ azóta egszisztál, hogy a semmiből Isten előhívta a fényt, az anyagot, vizet, eget és földet... Jézus Urunkról az van megírva, hogy ő kezdetben is volt. Egyik ősi hitvallásunk erről így vall: minden ő általa lett és ő nélküle semmi nem lett, ami lett! Ő egy lényegű az Atyával; az Atyával együtt teremtett és „ő általa lett minden”! Jézus Krisztus a kezdet, az Alfa! Számunkra azonban sóival nagyobb jelentősége van annak, hogy Jézus Urunk kijelentése szerint ő: az Ómega! Tudniillik ez a kijelentése számunkra azt jelenti, hogy amint kezdete volt a világnak (kozmosznak) úgy vége is lesz! S amikor ez a „vég” elkövetaz igaz, hogy „végső óránkat el nem kerülhetjük”, hanem az is, hogy Benne új élet távlata nyílik meg számunkra és világ számára is! Nem csak az az igaz, hogy van, vagy lehet életünknek olyan alakulása, hogy teljesen értelmetlennek látszik, hanem az is igaz, hogy: örökösei vagyunk annak, „amit szem nem látott, fül nem hallott és az ember elméje meg sem tud érteni” ; nem csak az igaz, hogy alakulhat úgy életünk, hogy <azt mondjuk: elfeledkezett rólam az Úr... hanem az is igaz, hogy széke előtt örökké zeng majd az ének a Bárány magasztalására! Jövő vasárnaptól újra kezdődik az egyházban az Isten szeretetéről - nagyságos dolgairól - szóló örömüzenet hirdetése, ádventi kezdettel. Vajha Isten Szentlelke megtartana az Alfában és az Ómegában való hitben, hogy életünk legyen! Kosa Pál 30 éves a Keresztyén Békekonferencia Az Ökumenikus Tanács üdvözlő levele A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagjai: a Református Egyház, az Evangélikus Egyház, a Baptista Egyház, a Szabadegyházak Tanácsa, a Metodista Egyház, a Magyar Ortodox Egyház Isten igéjével köszöntik a 30 éves Keresztyén Békekonferenciát: „Akinek szilárd a jelleme, azt megőrződ teljes békében, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!" (Ezs 26,3-4) Az egyháztörténet és a Keresztyén Békekonferencia ökumenikus tevékenysége felelevenítette Bonhoeffer missziói és prófétai látomását a keresztyének békeszerető szolgálatáról és az evangéliumi parancsról; a keresztyéneket egy olyan korszakban állította a figyeA gondokkal, aggodalmakkal teli ember minden lehetőséget próbál megragadni, hogy helyzetén válELŐ VIZ Nem Isten részéről szakadt meg a jó kapcsolat, hanem az ember felejtette el, hogy a reménységhez, az Isten iránlem középpontjába, amikor erről a missziói kötelességről a keresztyén egyházakon belül még semmiféle meglátás nem volt. Ugyanakkor a KBK szükségesnek tartotta, hogy tisztázza az új társadalmi helyzetben lévő egyházak bizonyságtételének és szolgálatának jövőjét. Már a KBK megalapításának idején nyilvánvalóvá lett, hogy a béke ökumenikus ügy. Az ökumenikus mozgalomban való hite abból a felismerésből ered, hogy az egyházak elkötelezettek a béke iránt. A keresztyénség legújabb kori története azt mutatja, hogy a békemunka és az ökumenikus tevékenység nem választható el egymástól, és a béke örömüzenetének megvalósítása csak minden jóakaratú ember •összetartása és együttműködése révén lehetséges. Amikor a magyar- országi egyházak utakat és lehetőségeket kerestek ennek az ökumenikus feladatnak a vállalásához, nagy bátorítást és segítséget kaptak a KBK világméretű hatásától, amely ma is, mint korábban, fontos fórumként szolgál, tájékoztat, indíttatást ad, mozgósít. Hálával emeljük ki a KBK tevékenységéből az ökumenikus békezsinat prófétai eszméjéért való lankadatlan fáradozást. Reméljük, hogy nincs már messze az óra, amikor az egyházak közösen fejezik ki, amit külön- külön már mondtak, és így a béke figyelmen kívül nem hagyható szavát erőteljesebben hallatják majd a világban. A KBK keretében való további közreműködésünket ez a reménység erősíti. Mi magyarok kezdettől fogva résztveszünk a KBK szolgálatában és sokoldalú munkájában. A magyar egyházakat is gazdagította a nemzetközi kitekintés lehetősége és feladata, ugyanígy a mozgalom erősítette egyházainkat, teológiánkat, lelkipásztori szolgálatunkat és az egyháztagok részvételét a közös feladatokban. A szoros kapcsolatok és a kölcsönösség a KBK és a magyar egyházak között kifejeződtek és kifejeződnek abban is, hogy a főtitkár, az alelnök, az elnök és a mozgalom további hivatásos munkatársai szolgálták és szolgálják világméretekben a béke feladatait, ahogyan a keresztyén lelkiismeret aktuális igazságait is. Az egyházaink és a KBK közötti szoros együttműködés Isten nagy adománya. Amikor az egész világ egyházai és a mi egyházaink is részesei a KBK mindezen szolgálatainak, Isten iránti szívbéli hálánkat fejezzük ki az írás szavaival: „Maga pedig a békesség Ura adjon nektek mindenkor, minden tekintetben békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!” (2Thess 3,16) Dr. Tóth Károly püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke és Lehel László főtitkár Gyöngyszemek a zsoltárokból Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű. Igehirdetés a Magyar Televízióban Mt 22,35-40 alapján Történelmi és mai reformáció toztasson. A hivő ember tisztában van azzal, hogy segít- ' séget. megoldást, oltalmat Istentől várhat. Számtalanszor tapasztalhatta már, hogy betegségben, nehéz időkben, megpróbáltatások és nélkülözések között éppúgy, mint a mindennapok forgatagában az Úr vezette, áldotta és védte meg minden bajtól. A 27. zsoltár is Dávid zsoltára, aki előbb bizonyságot tesz arról, hogy üldöztetésében, erőtlenségében, háborúban és bármilyen veszedelem napján az Úr volt világossága, segítsége, biztos menedéke. Azután újra kétségek merülnek fel benne: ismét nehéz helyzetben van, hivja, várja az Úr jelentkezését: Halld meg, Uram, hivó hangomat! Könyörülj rajtam, hallgass meg! Tudja, mert már tapasztalta, hogy biztos segítsége az Úr, most mégis az a kérdés gyötri: Miért késik segítsége? Az Istenben való bizalom kifejezése és a könyörgés után következik a megoldás: az üdvösség, a békesség elnyerésének útja és módja: „Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban. Tanítás és felhívás ez számunkra is. Könnyű addig reménykedni és bízni az Úrban, amig semmi különös veszély, próbatétel, vagy konkrét baj nincs előttünk. Ha egyszer azonban ezek mégis elérnek, akkor újra, megZsolt 27,14 erősödött hittel és reménységgel szabad ‘az Úrra tekintenünk. Amikor a legcsekélyebbnek tűnnek az esélyeink, amikor leginkább fogytán van az erőnk, és kilátástalannak látszik a helyzetünk, akkor sem hagyhat el minket a bizalom és reménység. Az Úrban reménykedni azt jelenti, hogy bizalommal fordulunk felé, mert tudjuk, hisszük, hogy Ö képes rajtunk segíteni. Az ő kegyelme nekünk is elég. A reménység ebben a világban sokszor nevetségesnek tűnik: inkább törekszik mindenki a látványos és gyors sikerekre, az erő, a hatalom, a pénz kamatoztatására, ahelyett, hogy erős hittel és alázatosan reménykedne az Úr erejében, hatalmában, mindenható voltában. Könnyen számonkéijűk az Urat: miért nem segít rajtunk, pedig igazán megtehetné. Nem látja, hogy mennyi mindenben szükségünk lenne az ő segítségére? Nem veszi észre a családok, a házasságok felborulását, a szeretet tartalmának megváltozását, az idősek, egyedüllévők panaszait és gyötrelmeit? ti bizalomhoz az is hozzátartozik, hogy Tőle kérjünk elrontott életünkhöz szerete- tet, hűséget, békességet. Isten iránti bizalmunk nem inoghat meg, hiszen ő hű ígéreteihez, és végtelenül szeret minket Egyszülött Fia érdeméért. Erős és bátor szivet kell kapnunk ahhoz, hogy érezzük: már földi életünkben megláthatjuk Urunk jóságát. Nem veszíthetjük el Isten sze- retetét, mert az öröktől fogva velünk van, és egész az örökkévalóságig tart a benne reménykedők^zámára. Sok gyülekezetünkben láthatunk olyan embereket, akik erős hittel, bátorsággal, minden aggodalmaskodás nélkül rábízzák életüket Isten vezetésére. Talán sokan kinevetik őket, mégis megszégyenítő az a feltétlen bizalom, reménység, ami őket boldogságban, nyugalomban, teljes békességben élteti. Mindannyian ráléphetünk erre az útra: a reménység soha nem szégyenít meg, mert a másik oldalon hűséges, szerető mennyei Atya áll, aki gyermekei javát akarja. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasitja. (Ézs 40,29) Bátran rábízhatjuk magunkat erre a kegyelemre, ha valóban részesülni akarunk Isten örök országának békességében. Koskai Erzsébet Ezen a csendes őszi vasárnapon - együtt hívő emberek millióival az egész világon - a reformáció világ- történelmi eseményére emlékezünk. Négyszázhetvenegy esztendő telt el azóta, hogy a tudós szerzetesprofesszor, dr. Luther Márton, a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögezte 95 tételét az egyház megújulásáról.'Ezzel indult el útjára az egyház reformációja, gyökeresen megváltoztatva Európa és benne hazánk történelmi arculatát. A re formáció - ismertebb mai szóval a "reform” - latin kifejezés. Annyit jelent: visszaformálás, visszatérés az eredeti alapokhoz. A reformáció azonban nemcsak régi, .történelmi esemény, amelyre visszaemlékezünk, hanem állandóan időszerű, mai feladat is, mind az egyházban, mind a társadalom életében. Istentiszteletünkön vessük föl ezért a kérdést: mit jelent a történelmi reformáció igenlése ma? Milyen föladatokat hoz magával az alapokhoz való visszatérés az egyházban és a hívő emberek életében ma, az atomkorszak világában? Hogy erre a fontos kérdésre rövid és világos választ kapjunk, Jézus egyik legismertebb, most hallott igéjét választottam az igehirdetés alapjául. A „nagy parancsolatot”, amely az Istenbe vetett hitben és a felebaráti szerétben jelöli meg a keresztyénség lényegét. Ez az az alap, amelyhez mindig újra vissza kell térnünk! „Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedböl és teljes elmédből. Ez az el$ő és a nagy parancsolat” - hangzik Jézus szava. Luther, majd Kálvin és az egyház reformátorai mind, elsősorban abban látták a keresztyénség akkori deformálódásának okát, megromlását, hogy Isten helyett az ember, az egyház lelki feladatai helyett annak földi hatalma és dicsősége került az első helyre. Ez a megromlás mindig kísért! A történelmi reformáció döntő tette annak a fáradhatatlan hirdetése volt, hogy az egyház és a hívő ember életében Isten a középpont! Hogy az egyház egyetlen igazi kincs Krisztus evangéliuma. Lényeges feladata pedig ennek az evangéliumnak tiszta és teljes hirdetése és élése. Az egyház reformációja mindig a „magunk reformációjává!” kezdődik ! Luther így kezdte 95 tételét, a reformáció világtörténelmi alapokmányát: „Amikor a mi Urunk és Mesterünk azt mondta „Térjetek meg!”, azt akarta, hogy a hívek egész élete megtérés legyen”. Tehát állandó visszatérés Istenhez, életünk alapjához. (Folytatás a 3. oldalon)
