Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-11-20 / 47. szám

Evangélikus Elet 1988. november 20. Bä @! jfts GYERMEKEKNEK • • * Osszeteszem két kezemet - 3. Az imádkozó Dávid Talán ismertek különféle ima­könyveket, nagymama csatos, ős­régi könyvecskéjétől kezdve egé­szen a modern feldolgozásokig. Két leggyakrabban használt köny­vünkben, a Bibliában és az éne­keskönyvben is igen gazdag tar­talmú imádságosgyújteményt talá­lunk. Az énekeskönyv ősi és ízig- vérig mai imádságokat közöl csak­nem száz oldalon keresztül, a Bib­lia imádsággyűjteménye pedig el­sősorban a Zsoltárok könyve. Legtöbb zsoltárt a hagyomány Dávidnak tulajdonítja, akiről az Ószövetség más lapjairól tüdjuk, hogy hárfán játszott, így kísérte sa­ját dalait. Dávidról nagyon sok is­meretünk van: legtöbb gyerek már fújja a Góliát fölött aratott győze­lem történetét és életének egyéb kalandos fordulatait. Valóban: Iz- ráel népének sorrendben máso­dik, de mindvégig legjelentősebb királya volt, akinek uralkodása alatt az ország erős hatalommá vált. Elindítója lett egy olyan nem­zetségnek, amelybe Urunk, Jézus is beletartozott, hiszen virágvasár­nap „Hozsánna a Dávid fiának!” I köszöntéssel fogadták Jeruzsá­lemben. Most azonban ne a jelleg­zetes keleti uralkodót figyeljük, ha­nem a gyakran esendő, hús-vér embert - az imádkozó Dávidot. Végiglapozva a Dávid életéről sokat tudósító Sámuel könyvét megállapíthatjuk, hogy a sorsfordí­tó pillanatokban ő valóban az im- dáság embere tudott lenni. Mielőtt parittyáját Góliátra célozta volna, az Úr nevét kiáltotta, és így győzött. Minden imádságnak ez a lényege: Isten nevében kell kérnünk. Amikor később Saul király haláláról érte­sült, siratóéneket mondott, ami nem volt más, mint egy megrázó imádság. Mint hadvezér, csatater­veit is imádkozva készítette elő: a filiszteusokkal vívandó döntő harc előtt „megkérdezte az Urat", vagyis megintcsak imádkozott. Ezzel pe­dig példát adott arra, hogy szemé­lyes vagy közösségi életünk válsá­gos időszakaiban, döntő lépésekre készülve keressük az Istennel való közösséget, kérjük az Ó útmutatá­sát. Dávid azért mer és azért tud imádkozni, mert az Úr ígéretére épít. Sámuel 2. könyvének 7. részé­ben a király megrendítő imádságát olvashatjuk, amelyet ő akkor mon­dott, amikor ígéretet kapott utódai­ra vonatkozóan. „Ki vagyok én, Uram? És mi az én házam n^pe, hogy eljuttattál engem idáig?”, kérdi alázattal, majd pedig igazi bátorsággal így fogja szaván az Istent: „Most azért, Uram, tartsd meg örökké azt az ígéretet, ame­lyet szolgádnak és háza népének tettél, és tégy úgy ahogy ígérted!... ezért volt bátorsága szolgádnak, hogy ilyen imádsággal imádkoz­zék hozzád." Alázat és bátorság: ez az imádkozás két kulcsszava. A Zsoltárok könyve valóban szinte kimeríthetetlen gazdagsá­gú, benne a Dávid nevével fémjel­zett könyörgésekkel. Ma is forgat­hatjuk, olvashatjuk ezt az imádsá- goskönyvet, amely szinte minden élethelyzetben segítséget nyújt. A 4. zsoltár esti imádsága valóban békét ad szívünkbe, a 8. zsoltár ünnepélyes fohásza ma is megra­gadó szépséggel beszél a Terem­tőről, az emberről és a természet­ről. Legmegrázóbbak azonban a bűnvalló imádságok, köztük is az 51. és a 38. zsoltár. Arra tanítanak ezek az imádságok, hogy a legna­gyobb mélységből is van felfelé ve­zető út, ha szembesülünk önma­gunkkal, elrontott életünkkel, bű­neinkkel. Ez a Dávid-féle bűnbánat a bűnbocsánat előszobája. A 23. zsoltárban Dávid pászto­rának nevezi az Urat. Az egykori pásztorlegény vall így Istenéről. Az Újszövetségből tudjuk, Jézus mu­tatkozott be Jó Pásztorként. Ezért imádkozhatunk Istenhez Jézus ne­vében, Dáviddal együtt, ebből az ősi imádságoskönyvből, a zsoltá­rokból. F. T. A ' ... VA SÁRNAP IGÉJE . Mt 25,14-30 SZÁMADÁS Ismert mindnyájunk előtt ez a példázat. Olyannyira, hogy a mindennapi életben is lépten-nyomon emlegetjük a talentu­mokat. Megsüvegeljük a „tíztálentumos” embereket és sajnál­kozó leereszkedéssel nézünk az „egytálentumos” felebaráta­inkra. Pedig ebben a példázatban szinte csak érintőlegesen van jelen a tehetség, a képesség, a rátermettség, s ha közelebb­ről megvizsgáljuk, ez sem a tálentumokra vonatkozik, ame­lyek az „egy ember” vagyonának átadott részei. Mindjárt megértjük, hogy a példázat Jézus Krisztus és a követői közötti kapcsolatról szól és akkor a tálentumok a kegyelmi ajándéko­kat jelentik. A ,’,kinek-kinek képessége szerint”, pedig elsősor­ban arra utal, hogy minden szolga a maga hatáskörének megfelelő tálentumokat kapja. De még mielőbb végleg lera­gadnánk a tálentumok körüli vitánál, vegyük észre a példázat üzenetét: LESZ SZÁMADÁS! A példázatbeli egy ember (az egy ember Jézus Krisztus: Róm 5,12-15) idegenbe készül, idegenbe megy és hosszú idő múlva érkezik vissza; s ebből láthatjuk, hogy mire akar minket Jézus figyelmeztetni: LESZ VÉGSŐ SZÁMADÁS! Mert van naponkénti számonkérés­számadás csendben Isten előtt, az Ige alapján - ez a példázat azonban az utolsó ítélet felé fordítja figyelmünket. Mai vilá­gunkban elszoktunk a számadás gondolatától. Ritka a gya­korlati életben a számadás, mert nincs számonkérés sem. Az Igaz Bíró előtt azonban lesz számadás. Ezért még ma vizsgáld meg Testvérem, mit tettél a tálentumokkal: az Isten kegyelméről szóló örömhírrel, a bűnbocsánattal, az újjászüle­téssel, az örök élet reménységével, a hit, a szeretet s a Lélek többi ajándékával! Használtad-e? Gyarapítottad-e? Tovább­adtad-e? Tanítottad-e? Felhasználtad-e szeretteid és ember­társaid javára? Még arra sem hivatkozhatunk, hogy Istentől féltünkben azért csak őrizgettük, rejtegettük - még gyerme­keinknek sem árultuk el, nemhogy mi magunk éltünk volna belőle, nemhogy mi magunk gyarapítottuk volna... LESZ SZÁMADÁS! Kiderül majd mindenkiről, hogy jó és hű szolga volt-e. S akármennyire is elszoktunk a gondolattól, de a példázatban mégis beszél erről Jézus: a számadáskor LESZ JUTALMA­ZÁS. „Jól van, jó és hű szolgám... sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” És ez nem más, mint az örök élet. A jó és hűséges' szolgálatnak megvan ebben a földi létben is a JUTALMA: „Mert mindenkinek, akinek van, adatik, úgyhogy bővölködni fog.” Ez pedig az Istentől kapott élet s új élet: e kettő együtt, továbbá ennek a megbecsülése és mások javára fordítása. Észrevettük bizonyára, hogy a jó és hű szolgákkal szemben a gonosz és rest szolga áll. Mert Jézus Krisztus elhívásával szembeni hűtlenségből teljes romlás következik: erkölcsi, lelki és szellemi; ami végül a „külső sötétségben”, a LESZÁMO­LÁSBAN, az örök kárhozatban lesz teljessé. Milyennek fog találni visszatérő Urad? Rőzse István IMÁDKOZZUNK Ür Jézus! Erősíts meg bennünket Szentlelked által,, hogy jó és hű szolgáid legyünk és maradjunk: és ha a restség és gonoszság kísértene, legyőzhessük minden formáját. Ámen Levél Brazíliából II. Kedves Barátaim! Egy óceán távolságából örven­deztettetek meg híradástokkal. Otthon hűvös van és nyakatokba csorog a kopaszodó fákról a kelle­metlen őszi eső. Milyen jó lenne ott- írjátok - a trópusi pálmafák alatt! Valakinél azt olvastam, hogy a szellemtörténészek száz év múlva majd megírják: ez volt az az idő­szak, amikor mindenki máshol akart lenni, mint ahol éppen volt. Chiléből Kanadába, Uj-Zélandról Marokkóba, Budapestről Sao Pa- ulóba vágytak. De ki kell ábrándít­salak. Itt az úgynevezett trópuson- sokszor fáztam. Áprilistól, kis megszakításokkal, kellemetlen volt a trópusi „tél”. Az nem baj, hogy az utcán 10-13 fok van. Az a nehéz, hogy itt nem találták fel a kályhát. Egyetlen lakásban sincs fűtési lehe­tőség. Tőlünk délre még hó esik, de ott sincs kályha. A szobákban is csak 12-13 fok a hőmérséklet. Pu­lóverekkel, néha drága villany­árammal próbál az ember védekez­ni, és éjszakára jól felöltöztünk. Érthető, ha mindenkit elér a náthá­val, torokfájással együttjáró „grip- pi”. Sok, északtól idejött brazil sze­gény ember, akinek favela sem jut, kint alszik ilyenkor az utcán. Ebben a hűvös négy hónapban kettő a vigasztaló. Az egyik, hogy mindenki állítja, emberemlékezet óta nem volt ilyen kellemetlen, hosszú, hűvös idő. Jövőre hát ta­lán jobb lesz. A másik: ebben az időszakban is gyönyörű virágok pompáznak. Hatalmas azalea- bokrok vannak piros, rózsaszín, fehér színben, hibiszkusz, ipér és száz féle orchidea, pálma és renge­teg, számunkra még ismeretlen vi­rág lépten nyomon a „tél”-ben a házak előtt. Persze ez olyan idő­szak, amikor a többnapos hűvös időt időnként felváltja a 30 fokos meleg is, egy-két napra. Ne vágyódj hát áprilistól szep­temberig a „trópus”-ra, mert a pál­mák és virágok szépek, de a grippi nagyon rossz! Ennyit az itteni téli időszakról, amelynek immár vége is van. Most más téma, hiszen titeket inkább a gyülekezet érdekel. A parókia, s benne a húsz lépés hosszú imaterem a hatalmas város központjában van, ezért jól meg­közelíthető mindenhonnan. De azért ez annyit jelent a 60-80 km átmérőjű metropolisban, mintha otthon valaki Aszódról, vagy Mar- tonvásárról járna be Budapestre istentiszteletre. Vasárnaponként mintegy harminc lélek-hallgatja az Igét. Méghozzá nagy figyelemmel! Egyébként kereken 100 magyar evangélikus van a városban. Az istentiszteletekre magyar katoliku­sok és reformátusok is járnak. Egész évben legtöbben nagypénte­ken találkoznak itt, mintegy hetve­nen. A gyülekezetben tevékeny „női kör” működik. Nemrégen volt tea­délutánunk, 35 résztvevővel. A kis műsornál fontosabb számukra az egymással találkozás, a kedves ba­ráti beszélgetés, terefere. A begyűlt pénzből a magyar szeretetotthon­nak nyújtanak segítséget, és sok más, nemes célra is fordítják a be­vételt. Nagyon büszkék voltunk arra, hogy a magyarok olyan szépen szerepeltek az olimpián! A fénykép, amit mellékelve kül­dök, ennek a városnak, mely a vi­lág ötödik legnagyobb városa, egyik részlete légi felvételről. Eb­ben él elszórtan a mi kis magyar evangélikus gyülekezetünk. Búcsúzóul: viseld örömmel és türelemmel az otthoni őszt és telet. Jobb, mint a trópusi, hiszen levet­ve télikabátodat, kellemes, fűtött szobában ülhetsz a TV elé. Jó mű­sorokat kívánva szeretettel ölellek: Görög Tibor 33 S' írok nektek, ifjak. 33 MEGALAKULÁS ELŐTT A MEVISZ Új őszi seregszemle „Kik voltunk tegnap ködrongy-fantomok, Csatákat gyűrünk megemberesedve...” A cím és a mottó Adyt idézi. Ő ugyan tavaszról ír, a mi seregszem­lénkre pedig ősszel, október 28-án került sor, a kelenföldi templom­ban. Valaki a több tucatnyi hozzá­szóló közül nevezte seregszemlé­nek azt az ifjúsági fórumot, amely­nek eredetileg meghirdetett célja a Magyarországi Evangélikus Ifjú­sági Szövetség (MEVISZ) megala­kítása volt. Kétségtelenül sokak­nak csalódást okozott, hogy most még nem került sor erre a döntésre. A szárszói szenior ifjúsági konfe­rencián választott szervező csoport javasolta, hogy a megalakulást jo­gilag jobban készítsék elő, s abba lehétőség szerint az ifjúság minden rétegét vonják be. Erről s a létre­hozandó szervezet céljairól aztán hosszas viták folytak, lelkes tap­sok vagy éppen indulatos megnyil­vánulások kíséretében. Az este 6 órától csaknem éjfélig tartó, tehát igazán maratoni fórum után alighanem sokan voltunk, akik csalódottan támolyogtunk haza. Némelyeket az azonnali megalakulás elmaradása vert le. zető éneklések utáni áhítatában a szó hiteléről beszélt. Utána e sorok írója számolt be az eddig megtett útról, áttekintve a század első felé­nek ifjúsági mozgalmait és az utóbbi évek, hónapok eseményeit. A MEVISZ tevékenységi körét a nyári országos konferenciák és tá­borok mellett az egyházmegyei és regionális munkában jelölte meg, valamint abban, hogy évközben is rendez programokat, elsősorban a szakcsoportokon keresztül. A szö­vetség az eddigieknél jobban kíván foglalkozni a 18 év fölötti ifjúság­gal, de tevékenysége a fiatalabbak­ra is kiterjedne. Munkáját alapve­tően a gyülekezetekben végzi, dé feladatának tekinti az ily módon közösséget még nem találtak eléré­sét, misszionálását. Mint ifjúsági szövetség kapcsolatot tart más ha­zai és külföldi keresztyén ifjúsági közösségekkel. Csepregi Zoltán vitavezetőnek igazán nehéz feladata volt, hiszen a fiatalok sorban álltak a mikrofon előtt, mindenki szólni akart. A zsí,- roskenyeres szünet után a ME­Fotó. Bachorepz K. mások a templomi környezethez talán méltatlan vitákon háborod­tak fel, sokakat pedig az egymás iránti bizalom hiánya keserített el. Azóta átforgolódtunk álmatlanul néhány éjszakát, de azért aludtunk is párat az eseményekre - jóma­gam most már úgy látom, mégsem volt hiábavaló ez az este! Megmu­tatta egyrészt azt a hallatlan ener­giát, amely ebben a nemzedékben feszül, feltárta másrészt vitakultú­ránk és a demokrácia gyakorlásá­nak fogyatékosságait. Csak az ilyen nyílt fórumok teremthetnek azonban olyan megtisztult egyházi légkört, amelyben ki-ki félelem nélkül vállalhatja véleményét, s amelyben a döntéshozatalból egyetlen réteg sem érzi kirekesz­tettnek magát. A legvérmesebb szervezők sem nagyon számítottak arra, hogy a seregszemlére 4-500-an jönnek fia­talok, az ország mind a 16 egyház­megyéjéből: olykor sokszáz kilo­métert utazva, hálózsákkal, fogke­fével és Bibliával... Az alaphangot Kovács Imre adta meg, aki a beve­VISZ szakcsoportjai kerültek be- mutatásra, azzal a céllal, hogy azok máris megkezdjék szervező­désüket és munkájukat. A résztve­vők végül - hosszas vita után - közös nyilatkozatot fogadtak el a MEVISZ tervezett megalakításá-. ról. A lehetőleg még erre az évre tervezett indulást komoly szerve­zőmunka készíti elő, s a MEVISZ- mozgalom jegyében már zajlanak j is a különféle programok: novem­ber 5-én remekül sikerült az első kirándulás, Bencze Gábor vezetésé­vel szerveződőben van a ME- VlSZ-énekkar s november utolsó hétvégéjén a Vas megyei Vönöck látja vendégül az érdeklődő fiata­lokat. A megalakulás időpontját lapunkon keresztül is közzétesz- szük. Mai számunkban a Nyilat­kozat szövege alatt feltüntetjük a különböző szakcsoportokat'és az azokat szervező fiatalok nevét: máris várjuk a jelentkezéseket és véleményeket. Készítsük elő közö­sen az igazi, téli seregszemlét! Fabiny Tamás NYILATKOZAT Az evangélikus egyház fiatal tagjaiként 1988. október 28-án találkoz­tunk a kelenföldi evangélikus templomban, hogy az ifjúságnak az egyház­ban vállalt mai szerepét megvitassuk. A mai napon elindítjuk azt a mozgal- * mat, amelynek célja a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség (ME­VISZ) megalakítása, s amelyet lehetőség szerint 1988 decemberéig véglege­síteni kívánunk. Ennek előkészítésére ideiglenes vezetőségként 15 tagú ügyvivői testületet választottunk, amelynek tagjai: Andorka Eszter, Bár- dossy György, Béndek Péter, dr. Boros Péter, Csepregi András, Csepregi Zoltán, Fabitiy Tamás, Frenkl Gábor, Koczqr Tamács, Kovácsné Tóth Már­ta, Réthelyi Szilvia, Vankó Péter, Vincze Tibor, Zászkaliczky Dóra és ifj. Zászkaliczky Pál. Rendezvényeinket és a szakcsoportok szervezését a „MEVISZ-mozgalom” jegyében tartjuk. A rendes és pártoló tagság tobor­zását megkezdjük. Felhívjuk az érdeklődő és egyházunk ifjúsági munkája iránt felelősséget érző fiatalokat, hogy mozgalmunkhoz csatlakozzanak, és a MEVISZ megalakulását támogassák. A találkozó résztvevői A leveleket a következő címekre várjuk: Szervezés: ifj. Zászkaliczky Pál (1114 Budapest, Bartók B. út 23. Tel.: 660-870) Alapszabály-tervezet fogalmazás: Havasi Karola (2373 Dabas, Gyóni G. u. 31.) A szakcsoportokba az alábbi címeken lehet jelentkezni: Sajtó: Bencze András (8000 Székesfehérvár, Pintér K. u. 31-33; Tel.: ' 22-13 697) Gyerekbibliakör-vezetők: Zászkaliczky Dóra (1134 Budapest, Kassák L. u. 22.) ‘ « Ifjúsági istentiszteletek: Réthelyi Szilvia (1125 Budapest, Szilágyi E. fasor 8. Tel.: 555-281) Teológia: Csepregi András (7045 Györköny; Tel.: 75 - 33 193) Szenvedélybeteg fiatalok gondozása: Kovács Imre (9516 Vönöck, József A. u. 10.) és dr. Cserháti Péter (1031 Budapest, Vízimolnár u. 8. I. 8.) Zene: Völgyesi Szomor Mónika (1062 Budapest ^Népköztársaság újtja 79.) Környezetvédelem: Réthelyi Orsolya (1125. Budapest, Szilágyi E. fasor 8. Tel.: 555-281) Nemzetközi kapcsolattartás: Fabiny Tamás (1102 Budapest, Kápolnai. 14. Tel: 572-598) V _________________________)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom