Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-06 / 45. szám
Evangélikus Élet 1988. november 6. Eä jfts GYERMEKEKNEK • • Össze te szem két kezemet - 1. 4- Űj sorozatunk elé A VASÁRNAP IGÉJE SMóz 30,8-10 DÖNTÉS A fenti szavak talán nem csengenek idegenül. Aki ismeri az Adjon Isten jóéjszakát kezdetű népdalt, az talán el is tudja dúdolni ennek az (fásnak a címét. Énekeskönyvünk 543. éneke hasonló című szép gyerekdal, amit igazán érdemes megtanulni. A következő mintegy három hónap során arra szeretnénk benneteket biztatni, hogy minél többször tegyétek össze kezeteket. Ezekben a hetekben, de ázután is. Hogy imádkozzatok: mások szavaival és saját megfogalmazásotokban. A kezek összekulcso- lása szép jelkép, amit érdemes megőrizni. Persze nem ettől válik néhány szó, néhány mondat imádsággá. Kerülhetünk például olyan helyzetbe, hogy fél kezünkkel a busz fogantyúját markoljuk, ám közben imádkozunk. Vannak országok, ahol nem számít illetlenségnek zsebre dugott kézzel imádkozni. A közösség összetartó erejét jelzi az, ha családban vagy bibliaórán körben egymás kezét fogva imádkozunk. A régi keresztyének az első évszázadokban nem összetett vagy összekulcsolt kézzel imádkoztak, hanem nyitott tenyerüket az ég felé tartva. Ezzel azt fejezték ki, hogy nekik önmaguktól semmijük sincs, ők bizony koldusok. Isten szeretetének koldusai, akik minden jótéteményt ajándékként fogadnak. Ebből a felvázolt sokféleségből is kiderül, hogy az imádságban nem annyi- j ra a módszer, a forma a lényeges, ha- ' nem a tartalom. Nagyszerű lehetőség, hogy valakit - hangosan vagy némán < - megszólíthatunk, azzal a hítá,' hŐgy * szavaink elérnek a címzetthez. Sőt, ő * válaszol isi j Bár ezek a cikkek a gyerekrovatban jelennek meg, korántsem csak gyermekeknek vagy fiataloknak szólnak, hanem legalább annyira a szülőknek is! Akik talán azzal a kérdéssel küszködnek, hogyan taníthatják meg kicsinyei- 4 két imádkozni. A magunk szerény eszközeivel ebben szeretnénk segítséget nyújtani. Most csak ennyit vesiünk előre: ahhoz, hogy valaki megtapuljon Istenhez szólni, előbb Istenrő/ Ktell hallania! így a bibliaolvasás és azjimádko- zás állandóan együtt jár. A személyes példaadás, a rendszeres imádkozó élet pedig minden módszertani fogásnál többet ér. Iratkozzunk ezért be mindannyian az imádkozás iskolájába! A Szentírás is erre nevel: „szüntelen imádkozzatok!”, mondja az apostol; Jézus pedig a Hegyi beszédben, a Gecsemáné kertben vagy éppen a kereszten személyes példát is ad az imádkozásra. Sorozatunkban előbb bemutatunk néhány „szüntelenül imádkozó" bibliai személyt: Mózest, Dávidot, Jézust és Pál apostolt, majd Luthert, később pedig gyakorlati tanácsokkal próbáljuk az imádság különleges lehetőségét olvasóinkban tudatosítani. Közölni fogunk mások által írt könyörgéseket, de szeretnénk, ha ki-ki saját szavaival is rendszeresen imádkozna. Február végén egy kis csokrot nyújtunk át gyerekbibliakörösök, hitta- nosok saját imádságaiból. Mi az imádság? Egy találó meghatározás „a lélek lélegzetvételének" nevezi. Sokan a párbeszéd-jellegre teszik a hangsúlyt. Egy bizonyos: amikor imádkozunk, akkor az élő Isten előtt állunk meg. Ezt a megállást kísérhetik szavak, de mindez lehet hangtalan is. Olykor beszélünk Istenhez, olykor egyszerűen csak a közelében érezzük magunkat, s hallgatunk mélyen, tartalmasért. ? \ * jH Összetészem két kezemet. így kérem jó Istenemet. Tanuljunk együtt, egymást segítve imádkozni. Nem baj, ha nem ékesszóló körmondatokban, hanem csak dadogó, törékeny szavakkal. Akár kiáltasz, akár suttogsz: Valaki meghallja hangodat. I Fabiny Tamás Hibaigazítás Az Egyháztörténeti TOTÓ eredményhirdetésében a 9. kérdésre adott válasz tévesen jelent meg. A megoldás: 2, hiszen Gellért püspök Imre herceg tanítómestere volt. Olvasóink elnézését kérjük! A helyes megfejtők között kárpótlásul még egy Képes Bibliát sorsoltunk ki, melyet a dunaegyházi ifjúsági kör nyert. Ezekben a napokban; halottak napjától örök élet vasárnapjáig, sokat gondolunk elhunyt szeretteinkre, ismerőseinkre. Mégsem ünnepélyes pillanatok ezek mindennapi gondjaink miatt. Vagy tragédiák miatt, amelyek szemünk előtt játszódnak le: amikről hallunk a hazánkba menekülők szájából. Az igét olvasva pedig eszünkbe jut, hogy mennyire nincs sokszor arányban kezünk munkája és munkánk eredménye; hogy társadalmi méreteket öltött a gyermektelenség; a föld bő terméséről vagy az állatszaporulatról sem a gazdagság jut eszünkbe, hanem a magas hús- és gyümölcsárak. Szakemberek előtt is egyre világosabbak az emberi lét korlátái, tehetetlenségünk a halállal, a bajokkal és az embertelenséggel szemben. Lehetetlen észre nem vennünk helyzetünk és az Isten ígérete szerinti élet közötti nagy különbséget. Bár az ige csak arról beszél, ami Istent megörvendezteti, de ebből következtetni lehet arra, hogy ahová jutottunk, éppen az fáj Istennek. Ha védtelennek és tehetetlennek éreznénk magunkat, egyet mégis tehetnénk, mert erre Isten maga ad lehetőséget: megtérhetnénk. Ezért hangzik az ige első sora új fordításban így: És te újra hallgatni fogsz az Űr szavára... Ebben a külső körülmények gátolhatnak, de nem akadályozhatnak meg bennünket. A megtérés Isten igéjének újra meghallása és akaratának újra cselekvése. Isten ekkor leli örömét bennünk. Jézus példázatokban beszél a bűnös megtérése feletti örömről (Lk 15). A megtérés lehetősége pedig adott minden embernek Jézus Krisztus által (Mt 18,11-14 - Lk.19,10) A megtérés döntés Isten szavának meghallása és cselekvése mellett. Különben elveszítjük a földi élet lehetőségét. A megtérés döntés az élet mellett. Isten éppen az élet lehetőségét ígéri azoknak, akik akaratát teljesítik. Amit legjobban: Bövölködö- vé tesz Istenetek - fejez ki. A megtérés nem külsőséges, hanem szívvel és lélekkel történik: egész valónk és gondolkodásunk megváltozása. Éppen ezért emlékeznünk kell a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok igéire (Rám 3,28-31.7,4-6.9,30-33 - Gál 2,16-20): az Isten előtti megigazulás szempontjából Jézus Krisztus töltötte be helyettünk a törvényt. Most viszont a földi élet szempontjából Isten törvénye, akarata az élet örök törvénye. Vannak, akik szeretnek vitatkozni azon, hogy mi az összefüggés a bővölködő élet és Isten akaratának cselekvése között. A tragédia ugyanis mindig az, hogy mi a bővölködés felől közelítjük meg a kérdést - amikor már nagyon is szegények és zsákutcába jutott életűek lettünk. Meg szeretnénk fofdíta- ni: előbb bővölködni s azután dönteni, hogy mi legyen Isten akaratának cselekvésével. Minden igeolvasó gondolhat arra, hogy döntése ellenére, Isten akaratának cselekvése ellenére sok vonatkozásban nem „bővölködik”. Nagy kísértés lehet: sikertelenség, gyermekte- lenség, szegénység, betegség, időhiány... Jézus Krisztus nevében az Atyához fordulhatunk s mindezt feltárhatjuk előtte. Biztos, hogy nem fordítja el tőlünk atyai szívét! Rőzse István IMÁDKOZZUNK Urunk bocsáss meg nekünk, hogy amikor szeretnénk bővölködő életet élni, szavadra nem hallgatunk és akaratod szerint nem élünk. Jézus Krisztusért, teremts újjá minket Szentlelked által. Engedd meg, hogy áldásaidat megtapasztalhassuk szeretteink, embertársaink és a magunk életében. Ámen A Zimbabwei Lepramisszió „ Akarom, hogy megtisztulj V’ „Akarom, hogy megtisztulj!” - szólt egykor Jézus a gyógyulásért esdeklő lepráshoz. S az addig megvetett, kiközösített, testi-lelki nyomorában vergődő ember boldogan látta, hogy elmúltak rút sebei, bőre megtisztult, visszatérhet régi életébe, családjához, barátaihoz. Egy volt ő a sok százezer közül, akik e szörnyű betegségtől szenvedtek, egy kiváltságos volt ő, aki találkozhatott Jézussal, s részesülhetett gyógyító, szent erejéből. De most lépjünk vissza a jelenbe! Tévedés lenne azt hinni, hogy a lepra csak Jézus korának 2000 évvel ezelőtti betegsége volt! Ma is 15 millió ember szenved ettől a szörnyű kórtól szerte a világon, ebből 5 miliő 15 éven aluli gyermek. Zimbabwében, abban a fekete-afrikai országban, amelyben jelenleg élünk, mintegy 10 ezer lep- rást tartanak számon. Jézus gyógyító keze azonban őket is eléri. Az Angol Lepramisszió áldásos munkája nyomán a legtöbb beteg - a kezelés folyamatos fenntartása mellett - visszanyeri egészsége nagy részét. Jó gyógyszerek és kezelési módok állnak rendelkezésre, melyek által ma is kimondhatja Jézus: „Akarom, hogy megtisztulj !” A Lepramisszióval a közelmúltban kerültünk közelebbi kapcsolatba. Az orvosi feladatokon kívül számos olyan tennivaló van, melyek végzéséhez önkéntes segítő kezekre van szükség. Nagy örömmel kapcsolódtam be ebbe a munkába, amely egyfajta háttérmunka a városunk körzetéhez tartozó betegek gyógyításához és utókezeléséhez. Van azonban egy másik fajta háttérmunka is, melyben mindenkinek lehetősége van részt venni, aki szívén viseli ezeknek a szenvedőknek a sorsát. Imádkozhatunk értük, könyöröghetünk Istenhez testi gyógyulásukért, lelki megtisztulásukért. Mindenható Istenünk! Te, aki életünket és egészségünket adod, fordulj kegyelmesen azok felé, akik a leprától szenvednek! Nyújtsd feléjük irgalmas kezed, érintsd meg őket, mint egykor Jézus tette földi élete során. Tisztítsd meg őket testi sebeiktől, emeld ki lelki nyomorúságukból! Láttasd meg velük testet, lelket megtartó végtelen szereteted, hogy megújultan dicsőíthessenek Téged! Ámen. Hadd idézzünk most három egyszerű verset azoknak a tollából, akik bár testileg szenvednek még, de lelkűket Isten békével és gyógyulással ajándékozta meg. Nem félek nekivágni az útnak amelyet nem látok, Mert a szerető Atya kezébe fogódzva járok. * * * Tudom, hogy megvetett vagyok a sok rút sebért mit testemen hordok. De nem szégyenkezem, mert a szívem szent templomává avatta Istenem. * * * A kezem törött, béna és vak vagyok. Nem foghatom s nem láthatom a tőled kapott kis virágot. De odahajolva érzem édes illatát, S meglebbenni vélem a menny fátyolét. Bálintné Kis Beáta „írok nektek, ifjak...” TÁMAD A VIDEO „Inter arma silent musae”, azaz fegyverek között hallgatnak a múzsák. Hallgatnak, ha diktál helyettük az erőszak, ha boxerrel ütik arcba és parancsszavakkal, kegyetlen törvényekkel űzik távolra, rekesztik ki őket a költő világából. Mennyivel tragikusabb azonban, amikor mi, fiatal keresztyének a Szentlélek életet adó érintéseitől fosztjuk meg önmagunkat, ha szinte tudatosan fojtjuk el hitünket tápláló tüzét, és mi parancsoljuk el magunktól a felénk tartó Istent. Tragédia bizony, költőnek, keresztyennek, de tragédia az egész embervilág számára is, ha hallgatnak a múzsák és hallgat a Lélek, amíg csendjük nyomán lassan úr lesz a „nagy Nihil, a Semmi”. Kényelmes és könnyű egy huszadik század végén élő fiatalnak az igazság pártjára állni. Bennünket nemcsak megsárgult könyvlapok mindenkori Robin Hoodjai- nak, hanem vérbeli videó-hősöknek a példája is sarkall. A mi jó ügyért harcoló, ezért állásukat vesztett nyomozóink, markáns mai lovagjaink már nem íjjal és nyíllal, de a legmodernebb automata fegyverekkel üldözik a gonoszt a képernyőn és a mozivásznon. Hiába támad drasztikus eszközökkel az ellentábor: a mi pozitív hőseink ugyanolyan drasztikus eszközökkel vágnak vissza, és harcuk nyomán végül győz, napfényre kerül az igazság. Öntudatosan tűzzük ki képüket válltáskánkra, dzsekinkre, miközben tartalmat nyer a mondat: „szemet szemért, fogat fogért”. Mienk a vegytiszta igazság képlete, és mégcsak nem is izzasztó kutatás, de másfél órás kikapcsolódás eredményeképpen. Kikapcsolódás. Szójátéknak is odaillik a következő néhány sor, ám bízom benne, nemcsak a nyelvkedvelő mozinézőket gondolkodtatja el. Kérdezem: nem lehet, hogy úgy jelentenek kikapcsolódást egyes erre a célra készült, szórakoztató filmek, ahogy mi azt el sem képzelnénk róluk? Nem lehet, hogy a képernyők.előtt vagy moziban ül-, ve, végigizgulva, átélve a tudatos kikapcsolódás általunk tartalmasnak vélt perceit, tényleg „kikapcsolódunk” egymás, a valós értekek és a Szentlélek számára is? Észrevétlenül „kikapcsol” bennünk az ember, a társ, a humán lény, és eluralkodnak alantas ösztöneink, a gyűlölet, az erőszak, legyen bár az igazságé az utolsó szó. Mindannyiunkat az igazság becsben tartására, tiszteletére késztetnek, tanítanak ezek a filmek. De biztos a jól megtanult, begyakorolt, az ismerős képlet? Biztos, hogy erőszakra csak erőszakkal lehet válaszolni? Bevallom, én nem tudok megállni a „szemet szemért, fogat fogért” elvnél. Továbbindít az evangéliumokban olvasott lehetőség: Szeressétek ellenségeiteket... (Mt 5,44 - Lk 6.27). Legyőzhető lenne az igazság? Van erő, amely fölébe kerekedhet? Valóban, sok régi bölcsességet, igazságot győzött, győz le a szeretet ereje. Olvassuk és érezzük: Jézusnál nem az „igazságé”, hanem a szereteté az utolsó szó. Ha ez így van azonban, joggal merül fel az úttörő keresztyének kérdése: az „igazság” mérföldköve mellől hogyan tovább? Ehhez szükséges, hogy újra meg újra „bekapcsolódjunk”. „Bekapcsoljanak” minket azok a csodálatos erők, amelyek Jézussal a fenti két szót mondatták, hogy túlélve időt, bizonyítékként álljanak: van lehetőségünk! Van képességünk, lehetőségünk, hogy így szeressünk, ilyen’ szeretetet tanulgatva, ilyen ellenség-szeretetben növekedve tudjunk kikapcsolódni, feloldódni társaságban vagy egyedül, moziban vagy a tévé képernyője előtt és éljük át: az élet több, mint szenve- delyes, látványos igazság-pártiság, az élet Jézus Krisztus, az elet: szeretet. Hiszem, ekkor még fegyverek között is megszólalnak a múzsák, hiszem, hogy ekkor ér el minket igazán az Isten. Engedjük tehát felkiáltani magunkban a halkuló, akadozó „belső hangot”, merjük megszánni és megszeretni az igaztalant, a bűnözőt és bűnöst, az „ellenséget”, követve Jézust. Viseljük büszke örömmel az ő képét, de ne a válltáskánkra, dzsekinkre tűzve, hanem ott, ahol a legjobban látszik: mélyen a szívünkbe zárva. Bácskai Károly Falu Tamás HALOTTAK NAPJA Halottak napja azoké, Akiket elfeledtek, Akiket a nagy feledés Közös sírjába tettek. Kiken mécs nem ragyogja be Az elmúlás betűit, Kikről a száraz virágot A szelek messze űzik. Halottak napja azoké, Kik elesettek, árvák, Akik éjjel megölelik, S megcsókolják a párnát. Akik siratják a jelent És siratják a múltat, Kiknek sírdomb az asztal is, Amelyre ráborulnak. Olvasói levél Helyi kiadványok Petőfiről A Petőfi emlékhelyek sorába a Budapest XVI. ker.-i Cinkota is beletartozik. Sajnos erről gyakran megfeledkeznek. Dienes András, a kiváló és szenvedélyes Petöfi-kutató életében többször vezetett kiránduló csoportot, emlékezetem szerint ezzel a címmel: Petőfi nyomában. Minden alkalommal a Petöfi-házban találkoztunk. Sajnos ezt a nádfedeles, vályogfalú, több mint 150 éves házat 1963-64 között lebontották, miután tulajdonosa eladta. Petőfi 1843-47 között többször is járt Cinkotán, mégpedig postakocsival. Az evangélikus öreg temetőben nyugszik anyai nagyapja, id. Hrúz János (1761-1827). Itt lakott 1848-ig anyai nagybátyja, id. Hrúz Adám. Övé volt a Petőfi-ház. De itt élt nagynénje, Jávor-, nyikné Hrúz Zsuzsanna is. Valószínűleg náluk irta 1845-ben a Felhő és csillag című versét. Az ő leszármazottai még 1909-ben is itt laktak. 1846-ban pedig a költő szülei is ide költöztek, kb. Zi évre. Dömsödön anyagilag tönkrementek, akkor költöztek ide. Két cikket írtam Petőfi rokonlátogatásairól. Mindkettő helytörténeti lapunkban, a Corvin Hírnökben jelent meg. A cikkek tartalmazzák a cinkotai evangélikus egyház anyakönyvének idevonatkozó adatait is. A költő legközelebbi rokonának, ifj. Hrúz Ádámnak a leszármazottai ma a közeli Kerepesen (Kerepestarcsa) élnek. Itt találkoztam kétszer is Szabó Istvánná Hrúz Máriával, aki azóta elhunyt. Cinkotán ma már csak egy emléktábla jelzi, hol állt a Petőfi-ház, illetve hol járt a költő. De emlékét híven őrizzük és a vetélkedők során gyakran emlékezünk rá. Eöry Dénes
