Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-11-06 / 45. szám
Evangélikus Elet 1988. november 6. Anya- és leánygyülekezet közös ünnepe Vác: templomjubileum Rád: gyülekezeti ház avatás Október első vasárnapján volt ez a családi ünnep, amikor anya és leánya együtt ünnepelt. Vác temploma 120 éves és ezt az ünnepet ünnepelték azzal, Kora délután a leánygyülekezetbe, Rádra autóztak a vendégek. Ünnepélyes fogadtatás után az Agenda szavai hangzottak el. tetőn épült templom fűtése nem oldható meg. Nehéz a felmenetel, különösen télen. De kell ezért is, mert régen volt a gyülekezetnek iskolája, melyben folyhatott a gyülekezet minden munkája is. Elsőrendű feladat a templomi igeszolgálattal párhuzamosan a gyermek- munka, ifjúsági munka, felnőtt bibliaórák, énekkari szolgálat, szerein új tisztségviselők A váci gyülekezet nem tartozik a nagy gyülekezetek közé, de helyzetét különlegesen meghatározza, hogy a nógrádi evangélikusság határán él. Ha valaki az urbanizáció következményeképpen Nógrádból városba költözik, leginkább Vácra kerül. A váci gyülekezet pedig tudatosan és örömmel öleli magához a beköltözőtteket. Jó példa lehetne magatartásuk arra, amit máshol kevésbé gyakorolnak. Ha valaki városba költözik, nem kell eltűnnie a sokaságban, lelki otthont találhat a városi gyülekezetben. Jó volt ezt megállapítani a váci gyülekezet presbitériumának összetételén is. A jubiláló gyülekezet presbiterei szeretettel fogadták az érkező püspököt, - aki feleségével együtt látogatott Vácra, - és a .vendégeket, Baranyai Tamás espereshelyettest és feleségét, valamint lapunk szerkesztőjét és feleségét. A templomi istentiszteleten beleláthattunk -a gyülekezet életének mozgásába is, mert van a gyülekezetnek énekkara is, mely alig néhány éve alakult, de Bachát Istvánná vezetésével most is fegyelmezetten, szépen szolgált. Hallottunk fiatalokat gitárzene kísérettel énekelni. Füke Balázs és Csonka Erzsébet hálaadásra hívtak a fiatalok kedves énekeivel. Láttuk, hogy a presbitérium munkáját is komolyan veszik, a presbitériumot kiegészítették új tagokkal és közöttük ismét voltak ősi váciak és beköltözöttek egyaránt. A vasárnap evangéliuma (Mt 22,34-40) alapján szólt a püspök igehirdetése arról a két tartóoszlopról, mely tartja az egyházat, tart mindnyájunkat. Az egyik oszlop a látható gyülekezet, benne a nagyon fontos presbiteri szolgálattal, melyet most is felvállalnak néhányan. Ez az emberi oldala az egyháznak, a gyülekezetnek. A másik tartóoszlop a lelki oldal, amelyre épül a gyülekezet és a presbiteri szolgálat is. Jézus elné- mítota az áskálódókat és határozottan azt mondta: Első helyre kell tenni az Isten szeretetét és az emberszeretetet. Sokszor változtatni szeretnénk a világot, pedig nekünk kell megváltoznunk. Úgy menjen tovább az élet, hogy több legyen a szeretet Isten iránt és egymás iránt. Az oltár előtt felsorakoztak az új tisztségviselők : Brna János gondnok, Súlyán Gusztáv ellenőr, valamint Dovecz András, Falta Mihály, Keczkó János és Sziko- ra Gyula presbiterek. A gyülekezet előtt vállalták szolgálatukat és letették az esküt. Krisztus testével és vérével erősítette magát a gyülekezet az előttük álló feladatokra, Isten és emberek szerété téré. Az új gyülekezeti ház, hátterében a rádi templom Fotók: Batár B. temploma, mégis megépítette ezt a gyülekezeti házat. Az igében parancsolatról van szó, nem ajánlás-, ról vagy választásról. Az egyházban, a gyülekezetben az Istentől lett parancsolat a döntő. Ezt a parancsolatot nemcsak szívünkbe, de fejünkbe is be akarja írni Isten. Ez a gyülekezeti ház egyaránt szolgálja azt a célt, hogy a szívekbe jusson a parancsolat, mert Isten komolyan kívánja az ember szívét, érzelmét, akaratát. De szolgálja azt a célt is, hogy a fejekbe, az értelembe A rádi közgyűlésen Bachát István lelkész ismerteti az építkezés történetét. Mellette dr. Harmati Béla, Baranyai Tamás és Prencsok Mihály Magyar evangélikus egyházi küldöttség a Német Demokratikus Köztársaságban Dr. Werner Leich püspöknek, a Német Demokratikus Köztársaság Evangélikus Egyházszövetsége elnökének meghívására hivatalos magyar evangélikus küldöttség utazik Thüringiába. November 1. és 8. között istentiszteleti és előadói szolgálatokat végeznek, gyülekezeteket látogatnak meg és tárgyalásokat folytatnak a Thüringiai Tartományi Egyházban. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök feleségével és dr. Fabiny Tibor, a Teológiai Akadémia dékánja, feleségével november 1-én elutaztak Thüringiába. is bejusson a hittan és a konfirmáció-oktatás útján. Itt folyhat a gyülekezet tanítása. Ma sokat beszélünk arról, hogy kell a tanítás a gyülekezetben, az egyházban. Ezért örülünk az újra meginduló gimnáziumunknak. Ott is azt szeretnénk, hogy a mai nemzedéknek megtanítsuk Isten törvényét, azt az erkölcsi rendszert, azokat az értékeket, melyeket Jézustól és az előttünk jártaktól tanultunk: Isten és az emberek szeretetét. Bachát István, a gyülekezet lelkésze ismertette ezután a ház felépítésének történetét. Elmondta, hogy miért volt szükség erre a nagy áldozatra, hiszen van templom Rádon. Csakhogy a magas dombié/és presbiteri találkozók tartása. Most mindezekre lehetőség nyílik, - mondta a lelkész. 1985. május 1-jén kezdték el a munkát, melyet több-kevesebb zökkenővel most sikerült befejezni. Az építésnél csalódást okozott egy kisszövetkezet, de helytálltak a kisiparosok és jó munkájuk eredménye látható. Az épület belekerült kereken 1,6 millió forintba, ebből 700 ezer a gyülekezeti tagok adománya, 414 ezer a társadalmi munka értéke, a többit belső és külső adományokból, segélyekből és kölcsönből fedezték. Jelentős mértékben járult hozzá a finnországi testvérgyülekezet, Järvenpää adománya is. Baranyai Tamás , espereshelyettes a Pest megyei egyházmegye nevében szólott és a lelkész fáradozásáért mondott köszönetét. Magam az olvasótábor nevében kívántam, hogy eredményes legyen a használata, Tamásy Zoltán lelkész a szomszédos csővári gyülekezet köszöntését hozta. Csuka Tamásné református lelkész, aki a helyi reformátusokat is gondozza, köszöntött és köszönte a lehetőséget, hogy majd itt is tarthatják istentiszteleteiket. Kapuszta Jenő váci gyülekezeti felügyelő, - aki rádi származású - visszaemlékezett itt töltött éveire és köszönte a gyülekezet áldozatát a ház felépítésében. Szigetvári Ferenc tanács- titkár dicséretesnek mondta a társadalmi munka végzését. A püspök zárszavában is arra buzdított, hogy minél többször „fusson ösz- sze” a gyülekezet e házban és tartsanak össze. Kedves jelenet volt még a közgyűlés bezárása előtt Szabó Mari néni felszólalása, melyben Isten kegyelmét áldotta, hogy e ház felépülhetett és örült annak, hogy ö is megérhette ezt a napot. „Nem tudtam volna hazamenni, hogy ne szóljak,” - mondta örömében. Csak ezután tudta bezárni a közgyűlést Prencsok Mihály a leánygyülekezet felügyelője, aki maga is boldog munkása volt az egész nap szervezésének. Tóth-Szöllös Mihály hogy körükbe hívták dr. Harmati Béla püspököt, aki az ünnepi istentisztelet keretében gondnokot, ellenőrt és négy űj presbitert is iktatott. Prencsok Mihály, a gyülekezet felügyelője átadta az új gyülekezeti ház kulcsát a püspöknek, aki a gyülekezet lelkészének továbbította. Közben felcsendült a fiatalok éneke: Menjetek be kapuin hálaadással. .. Az avató istentisztelet igéje az útmutató heti igéje volt: ÍJn 4,21. A rádi gyülekezetnek 1911 óta van A festői szépségű bánki tó partján volt a nógrádi evangélikus egyházmegye egyházi vezetőinek konferenciája az evangélikus templomban szeptember 24-én; A fürdőhelyéről és nemzetiségi találkozók rendezéséről nevezetes Bánk és gyülekezete látta vendégül a megye 16 gyülekezetének lelkészeit, papnékat és a gyülekezetek népes küldöttségeit. A modern, emeletes parókia melletti templom zsúfolásig megtelt vendégekkel és a helyi gyülekezet vezetőivel. A hitmélyítő konferencia isten- tisztelettel kezdődött. Lehoczky Endre helyi lelkész végezte a liturgiát és az ifjúsági énekkar énekelte a liturgikus énekeket. Kedves színfoltja volt az istentiszteletnek. Völ- gyes Pál ikladi lelkész Jn 5,1-15 alapján hirdette az igét. Bethesda tava a gyógyulás helye volt - mondotta. Ma a bánki tó partja is a lelki gyógyulás helye, ahol Isten Szentlelke egészségesekké tudja tenni lelkileg is a gyülekezetek vezetőit. Fő betegségünk az engedetlenség, ebből anyagiak utáni rohanás, szenvedélyek rabsága fakad. Lelki gyógyulás ott kezdődik, amikor Istennel való viszonyunk rendeződik. Különösen kiemelte a 38 éve beteg megrendítő kijelentését: „nincs emberem”. Egészen személyessé tette, hogy a jelenlévőkre vár valaki és a hitből fakadó szeretetszolgálatukra otthon a saját gyülekezetükben. y Ezután Urbán József egyházmegyei felügyelő megnyitotta a konferenciát, majd Kalácska Béla esperes tartott tartalmas előadást. Elvi bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a gyülekezeti tisztségviselés nemcsak cim, hanem hitre jutott emberek hűséges szolgálata, akiknél a külső elhívás a belső elhívással párosul. Átfogó értékelést adott mai társadalmi- problémáinkról, az országos egyház gondjairól valamint egyházmegyénk és gyülekezeteink örömeiről, megoldandó feladatairól. Az első témakörben szólott az átértékelésről. Egyházunk létszámból eredő kisebb súlyáról a katolikus egyházhoz viszonyítva. Szólott az egyház időtálló értékeiről: család, erkölcsi élet, munkaetika. Országos egyházunk problémái közül kiemelte a lelkészhiányt. De reménységgel szólott az új épülő Teológiáról és arról, hogy növekszik a teológusok száma az utóbbi időben. Beszámolt-az Evang. Gimnázium beindításával kapcsolatos kérdésekről. Ismertette, hogy anyagi nehézségek országos egyházunknál is jelentkeznek, ezért a jövőben szükség lesz a gyülekezetek nagyobb áldozatára. Ezután egészen konkrét formában ismertette egyházmegyénk gondjait, örömeit, melyet figyelemmel hallgattak a -jelenlévők. Előadása végén a konferencia egy határozatot hozott a következő megszövegezéssel: A Nógrádi Egyházmegye gyülekezetei, amelyek nagyrészben nemzetiségi gyülekezetek, mélységes aggodalmuknak adnak hangot a romániai nemzetiségi kisebbségek emberi jogait sértő „agrár-ipari központok" létesítése miatt. Ez a program nemcsak a Helsinki záródokumentumban foglalt emberi jogokat sérti, de tönkreteszi azokat az objektumokat és tárgyi emlékeket is, amelyek a nemzetiségi kisebbségek összetartozását és identitását elősegítendő hitét, kultúráját, művészetét tükrözték hosszú évszázadokon keresztül. A konferencia elhatározta, hogy a mai offertóriumot az erdélyi menekültek részére ajánlja fel. - Ezután a Bibliáról szoló videofilmét nézett meg a konferencia. Az előadást fórum követte, élénk hozzászólások bizonyították, hogy egymásért felelősek vagyunk és egymás hite által erősödünk. Egy-egy gyülekezet példája vonzó erővel hat a másikra. A konferencia úrvacsoravétellel zárult, melynek szolgálatát Garami Lajos balassagyarmati igazgató lelkész végezte, Kalácska Béla esperes segítségével. Hazafelé menet mindenkinek az volt a meggyőződése: jó volt együtt lenni, hitben erősödni. Garami Lajos Hitmélyítő konferencia Bánkon En vagyok az út Jn 14fi Minden út közös jellemzője: vezet valahonnan valahová. Haladhatunk szántáson taposott ösvényen, erdei turistaúton, száguldhatunk többsávos autópályán, biztosnak kell lennünk abban, jó úton vagyunk-e vagy sem. Oda vezet-e az ut, ahová menni akarunk... n Keresztyének, Krisztus-követők: a mi utunk Jézus! Nem mi találtuk ezt ki, ö maga mondja magáról: Én vagyok az út..., senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam! (Jn 14,6) Utunk - Jézus! Utunk, az a pálya tehát, amelyen ő maga is haladt, amelyre követőinek minket is hívott. Utunk, tehát sorsunk. Keresztet hordozott és terheket vállalt másokért. Megaláztatást is szenvedett, csakhogy célját elélje. Ugyanerre biztat bennünket is. S ha kedves is igája, könnyű is terhe, mégiscsak iga, mégiscsak teher. Követőinek útja sem sétaút, ellenkezőleg: próbaút, ahol alkalmunk van bizonyítani, mennyire tudunk lábanyomába lépni, menynyire figyelünk rá, az előttünk haladóra. Ütünk nem is diadalút, hiszen nem másokat, de magunkat kell legyőznünk, nem is sokak által járt út, inkább mellékút, gyalogút, mégsincs egyedül, aki rajta jár, mert vele vándorol útján Jézus! Tanulmányúttá lesz mindennek ellenére, hiszen tőle mindig akad ta- nulnivaló, naponta rácsodálkozhatunk szeretetének nagyságára, mondanivalójának gazdagságára. S mindezeken túl utunk „panorá- ma-úttá” is lesz, időnként eltűnik a cserjés, csodálatos kilátás nyílik a már megtett útra, nem is győzzük számbavenni mindazt, amin végigjártunk már... S tulajdonképpen az út nem is volt igazán nehéz, hiszen gyermekségünk óta O vezérelj őrzött, pásztorolt, s ha sebet kaptunk vad bozótba', karjába vett, úgy hordozott... (300. ének). Utunk - Jézus! Tetteink irányvonala, viselkedésünk módja. Utunk, tehát életvitelünk. Erre is példát adott nekünk. Jeruzsálembe megy, de megáll egy útszéli koldus kiabálására, farizeusokkal vitatkozik, de ideje van a kisgyermekekre, népének váltságáért küldetett, de jóllakatja az éhezőket is. Koldusban és kisgyermekben, asz- szonyban és idegenben észreveszi nemcsak a megváltásra szoruló embert, de a szannivaló felebarátot is. Jézus tehát példa is, út is egyszerre, vele kell és vele lehet eljutnunk a felebarátig. Ő végzi el bennünk azt: akarom, ne legyek fontos magamnak! (Reményik). Legyen fontosabb mindig a másik ember. Kapjon jó szót, tisztességes ellátást, emberhez méltó életlehetőséget a másik, semmivel sem kevesebbet, mint amennyit én már megkaptam. Tanuljuk meg Jézustól, hogy ő szelíd és alázatos szívű (Mt 11,29),$ előtte nincs személyválogatás. Á Tőle kapott szeretettel juthatunk el mi is mások szívéhez. Utunk - Jézus! Utunk, tehát célunk és rendeltetésünk. Lehetőség a célhozjutásra. Jézus az, aki odavisz a Teremtőhöz, aki Isten élszé- ledt gyermekeit visszavezeti az atyai házhoz. Ő az, aki az „ott a messze földön, árván, hontalan” búslakodónak felidézi az,elhagyott otthon gazdagságát... Ő az, aki megformálja ajkunkon a bűnbánat szavát. 0 biztat az elindulásra. Ő biztosít arról is, hogy nagyobb az Isten a mi szívünknél. O hirdette meg, hogy az Atya ott áll a kegyelem kapujában. Senki sem mehet az Atyához, csak Őáltala! Utunk - Jézus! Legyünk hát bátran az Úr útjának hívei (ApCsel 9,2). Akinek Jézus az útja, bízvást tudhatja: jó úton jár. S „habár az út rögös, nehéz”, s törheti vállunkat a felvállalt kereszt, az út célhoz vezet: a felebarát szívéhez s az Atya hajlékához. Utunk - Jézus! Indulj, lépj bátran, kis sereg! Kit Isten Leikével megáldott, A hit harcában nem remeg; Elszántan küzd, s ha célba fut, Jézus nyújt neki koszorút! (300,6). Zászkaliczky Pál ÜLÉSEZETT A GIMNÁZIUM BIZOTTSÁG A bizottság két bejelentést fogadott el nagy örömmel: a gyülekezetek megkérdezése megtörtént és a válaszokból egyöntetűen kitűnt, hogy akarják a gimnáziumot. Ennek a válasznak a birtokában tárgyalt az elnökség a Művelődés- ügyi Minisztériumban és megszületett az a megállapodás, melyet az október 9-i számunkban már közöltünk. A gimnáziummal kapcsolatos szervezési munkák végzésére Sallai Zsuzsanna személyében az Országos Elnökség adminisztrátort alkalmazott, aki egyenlőre az Üllői út 24-ben végzi munkáját. Ezután megtárgyalták a helyre- állítás műszaki terveit, melynek előadója Honos János építészmérnök volt. Korábbi megbízás alapján ő készítette el a terveket, melyeket ütemezni kell az épületrészek átadása szerint, hogy 1989. szeptember 1-jére az épület a tanulókat fogadni tudja. A bizottság köszönetét mondott Honos Jánosnak a társadalmi munkában elkészített tervekért. Elhatározta a bizottság, hogy november végéig el kell készíteni a fenti terv alapján a gépészeti tervet is, hogy ezek alapján megállapítható legyen a helyreállítás költség- kerete. Felkérték Harmati Béla püspököt és Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelőt, hogy folytassanak tárgyalásokat az OPI vezetésével a fokozatos épület átadásról. A bizottsági ülés Gyapay Gábor előterjesztésében tárgyalta és sorrendbe állította a legszükségesebb feladatokat: Rendkívüli országos közgyűlés mondja ki a gimnázium megalakulását. Ugyancsak meg kell indítani már a beiskolázáshoz szükséges kezdő lépéseket (szertárak kialakítása stb.), végül elhatározta a bizottság, hogy közzéteszi a felhívást lapunkban a szervezés alatt álló Evangélikus Gimnázium tanulói sorába való jelentkezésre. A felhívást megismételjük. Az Evangélikus Gimnázium Budapesten 1989. szeptemberétől kezdi meg működését. Az 1989/90. tanévben fiúk és lányok részére első, második és harmadik osztályban kezdjük meg a tanítást. Az induló osztályok száma a jelentkezések számától is függ. Jelentkezési lapok kérhetők az Evangélikus Egyház Országos Irodájában (1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 130-886), és a lelkészt hivatalokban. A Jelentkezési lapokat 1988. november 12-lg kell beküldeni az Országos Iroda címére. A felvételi beszélgetésekre november 21-december 2. között kerül sor. A jelentkezési lap tartalmazza a szükséges tudnivalókat. Fővárosi és vidéki tanulók egyforma eséllyel pályázhatnak a felvételre. A gimnázium címe: Evangélikus Gimnázium, 1071 Budapest, Gorkij fasor 17-21. Tanácskozás egyházunk pénzügyeiről Kibővített Országos Elnökségi ülés foglalkozott egyházunk pénzügyeivel. Az elnökség tagjain kívül kerületenként két-két esperes vett részt azon a megbeszélésen, melyen igyekeztek reálisan felmérni egyházunk anyagi helyzetét. Két fontos határozat illetve ajánlás született: 1. Az 1989. évi költségvetéseket minden szinten 1989. március 31-ig kell elkészíteni. 2. 1989 első negyedévében egyházmegyénként kell pénzügyi értekezletet tartani felügyelők, gondnokok, pénztárosok számára. Az ehhez szükséges útmutatásokat egy februárban tartandó rendkívüli értekezleten ismertetik majd az esperesekkel. Egyházunk közvéleményét, lapunk olvasóit cikksorozatban fog-'' juk megismertetni anyagi ügyeinkkel. V
