Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-30 / 44. szám
1 Evangélikus Élet 1988. október 30. 03 ®1 Jfts GYERMEKEKNEK Egyháztörténeti TOTÓ Eredményhirdetés Kedves fiatal versenyzők! Lapunk október 9-i számában közöltük a sorozatunkat lezáró-TOTÖ- kérdéseket. Ezek helyes megfejtése sorrendben: 1. Aurelius (2) 2. Perpetua (1) 3. Tertullianus (1) 4. Ereklyének szétvagdosták a harangköteleket (x) 5. Ambróziusz (2) 6. Vedd és olvasd! (1) 7. A templomban imádkozás közben (x) 8. Jótevő (2) 9. István király (1) 10. Assisi Ferenc (x) 11. Wartburgban (x) 12. Wiclif János (2) 13. 68 (2) örülünk, hogy a játékban szép számmal részt vettetek! Reméljük, közben sokat tanultatok is egyháztörténetünk nagyjainak életéből és tanításából. Iskojai és gyülekezeti hittanórán, gyermek bibliakörön vagy ifjúsági alkalmakkor bizonyára sokat hallotok még ezekről a személyekről. A lapunkban olvasottaknak talán még az iskolában, történelem órán is hasznát veszitek. Ezekkel a példákkal arra próbáltunk ráébreszteni benneteket: soha nem szabad szégyellni, hogy keresztyének vagytok. Hiteteket minden körülmény között vállalni lehet és vállalni kell. Tavasszal szeretnénk folytatni ezt a sorozatot, Luther Mártontól kezdve egészen napjainkig. Mostani pályázatunk legjobbjai között egy-egy Képes bibliai történetek gyerekeknek című könyvet sorsolunk ki. A szerencse ezúttal a következőknek kedvezett: Lukács Lívia Galgaguta, aki hibátlan megfejtést küldött be. Második nyertesünk Győri Levente Miskolcról, aki - és sokan mások is - a 9-es kérdésre rossz választ adott. A jutalmat postán küldjük el. Gratulálunk a nyerteseknek, s minden pályázónak köszönjük a részvételt. id. Harmati Béla Luther Szegényen született, bányász-szülők ölén, mégis ő gyújtott fényt az Újkor kezdetén. Kettő volt vezére: Imádság s az Ige, ezt a kettőt irta milliók szívibe. Borús volt az égbolt, mint őszi éjszaka, sötétségbe borult a hitnek csillaga. De tűz gyúlt az égen, szólt Isten a Jóság: „Elég a sötétből, legyen világosság!” „Legyen világosság!" - szólt - s fény támadt nyomán, Luther felujjongott: „Krisztusom! Bibliám!” Fényes papi rendek, a koronás császár! előttük könyvével Luther egymaga áll. Egymaga! De mégse, mert Krisztus van vele, s minden fegyver ellen győz a Krisztus neve. „Égi fény szivemben! Kell? mártírja leszek! Itt állok - szólt bátran-másként nem tehetek!” Hallod Luther szavát? Vagy kővé vált szived? Luther azt kiáltja: „E szent Könyv a tied!" Luther! Bibliádhoz hűtlenek nem leszünk! Krisztusnak ma újból hűséget esküszünk!!! a VASÁRNAP IGÉJE lMóz 50,15-21 DISZHARMÓNIÁBÓL HARMÓNIÁBA Orgonahangversenyen ülök és orgonatanárom fergeteges zárószámát hallgatom. Egy katolikus többségű város zsidó templomában evangélikus lelkész által tervezett orgonán évszázados felekezeti diszharmóniák oldódnak fel a zene nyelvén. Tanárnőmmel az élet diszharmóniáiról beszélgetünk. Leszögezzük, hogy a zenében a fület sértő akkordok mindig feloldódnak egy gyönyörű harmóniában. Mai igénk egy ilyen feloldás. József kalandos életét jól ismerjük. A felfuvalkodott, nemszeretem testvért testvérei kútba dobják, majd rabszolgaként eladják. Egyiptomban ismét érthetetlen események sora történik vele. Hányszor állunk meg mi is döbbenten életünk kérdőjeles, „nemértem” dolgai mellett? Kanyargós életutunkon, amikor nem látjuk a célt, amikor „kútban” vagyunk vagy „rabszolgaként” sínylődünk, akkor tesszük fel magunknak a kérdést: hát ezzel mi célja van az Istennek? ő az életünk hétköznapi diszharmóniái között a nagy mennyei feloldódást készíti elő. Figyeljük meg József élet-harmóniáját! Nem konzerválta sérelmeit, nem forralt bosszút, nem utasította el a testvéreit. Megbocsátott, felemelt, segített. Mintha nem egészen így lenne a mindennapi életünkben. Kodolányi János Végrendelet-e jut eszembe. Még a főhős sírján ki sem zöldült a fű, de fia szívében kinőtt a harag. Soha nem felejtem el, amikor egy szupplikációm alkalmával idős lelkészkollégám alaposan lehűtött. Meghatódtam két testvér egymás iránti figyelmességén, szeretetén. Ez csak vihar előtti csend, mondta. Még élnek a szülők, még nincs örökösödési csatájuk. Én idős vagyok, hidd el, hogy az emberek többsége földhözragadtan, anyagiasán gondolkodik. Irigység, gyűlölet, harag, bosszú. Amikor Jákob, az apa meghalt, József testvérei is az akkori kor szörnyű vérbosszújának képét látják maguk előtt. Remegő szívvel hajolnak meg a „kévék”, a testvérek József előtt. De meglepő fordulat következik be. A fület és szívet sértő gyűlölködés helyett József megbocsát. A mi pereskedéseink, haragjaink, ellenségeskedéseink, „nemes bosszúink” is csak egy módon tudnak harmóniában feloldódni: ha megbocsátunk. Két holland testvérről olvastam. Hollandiából a rávens- brücki koncentrációs táborba hurcolták őket. Pokoli kínzások után az egyik testvér nővére kaijaiban halt meg. Bettsy elhatározza, hogy egész életében, az átélt szörnyűségek ellenére, a megbocsátást fogja hirdetni. Évekkel a háború után eljutott Rávensbrückbe. Többezren hallgatták megható prédikációját e megbocsátásról. A hallgatók között meglepődve fedezte fel a régi kápót. Ő verte halálra testvérét. Döbbenetes csatát vívott önmagában. Megrendítő lehetett, amikor színpadra hívta ezt az embert. Az egyik oldalon ott volt a sok szenvedés, amit ez az ember okozott neki. A másik oldalon pedig a hatalmas felismerés: Isten bocsánatából élek naponta! Lassan emelkedni kezdett a keze és szívből tudta megszorítani testvére gyilkosának kezét. Testvérem, megbocsátok neked, mondta hangosan. A csoda és harmónia mindig ott születik, ahol szívből tudjuk mondani ellenségeinknek is: MEGBOCSÁTOK NEKED! Tudván azt, hogy mi is bocsánatból élünk. Baloghné Szemerei Mária IMÁDKOZZUNK Uram, a Te Lelkeddel old fel életünk diszharmóniáit! Ámen „írok nektek, ifjak.. HEIDELBERGI NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI SZEMINÁRIUM HATÁROZATA J 1988. szeptember 23-tól október 2-ig tartott az Igazságosság, Béke és a Teremtettség megőrzése témájában megrendezett Nemzetközi Ifjúsági Szeminárium. Szervezők voltak?.az Evangelisches jugendwerk Heidelberg, a Keresztyén Békekonferencia és az Essen-Katernbergi Evangélikus Gyülekezet. Hét országból 21 résztvevő érkezett. Egy az oden- waldi Obermumbachban közösen eltöltött hétvége után, ami az ismerkedést és a tematikánkba való bevezetést szolgálta, a hét során Heidelbergben, illetőleg Essenben folytattuk munkánkat. Az egyház és a politikai élet képviselői mellett meghívást kaptak különböző csoportok tagjai is, akik bemutatták munkájukat. Többek között például meglátogattunk egy atomerőművet, egy szénbányát. és egy ipari üzemet, hogy a helyi problémákat megismerjük. Befejezésül közösen értékeltük a két csoport tapasztalatait. Az NSZK-beli, kelet-európai és a fejlődő országokból érkezett keresztyénekkel való találkozásunkat úgy értelmezzük, mint aktív részvételt a konciliáris folyamaiban a világméretű ökumené keretében. A tartalmat tekintve az igazságosság, béke és a teremtettség megőrzése témájával foglalkoztunk. Ennek során súlyponti kérdés volt az NSZK-beli úgynevezett „új típusú szegénység" tartalma és okai. Mai keresztyénekként abban látjuk feladatunkat, hogy Jézus követésében az igazságosságért fellépjünk, a békét munkáljuk és a teremtettség megőrzéséhez hozzájáruljunk. Isten emberszeretetében való hitünkben különös felelősségünk van, hogy az egyházi, szociális és politikai valóságban — ki-ki a maga országában - közreműködjünk. Ezért az igazságosság nevében felszólítjuk egyházainkat, hogy a világgazdasági helyzet mostani igazságtalan struktúráival szemben és az azok eredményeiképpen létrejövő függőségekkel szemben határozottan foglaljanak állást. A béke nevében felszólítjuk egyházainkat arra, hogy támogassanak minden leszerelési javaslatot, és hogy érvényesítsék befolyásukat a béketárgyalásokon. A teremtettség nevében követeljük, hogy egyházaink ennek megvédése érdekében konkrét intézkedéseket tegyenek. A teremtettség nevében egyúttal követeljüK az egyházon belül a gondolkodásmód ökológiailag orientált megváltoztatását. Ezt a szemináriumot úgy is tekintjük, mint egy lépést egy ökumenikus világgyűlés felé. Ezt az utat minden jóakaratú emberrel együtt akarjuk járni. Ehhez merítünk erőt és reménységet ezekből a napokból. Fordította: Vető András 1 m ' ! I 375 éve lett Erdély fejedelme Bethlen Gábor A protestánsok pártfogója, Bocskai István halála után tovább romlott a helyzet hazánkban. A török - fosztogatásai, rablásai mellett - legalább vallási kérdésekben közömbös volt, de a Habs- burg-uralkodók nemcsak politikailag, és gazdaságilag tartották gyarmati sorban Magyarország nyugati és északi részét, hanem hatalmi szóval, paranccsal, fenyegetéssel, ígéretekkel és fegyverrel támogatták az egyre jobban megerősödő ellenreformációt. Megrázó erővel mutatta be a hitében üldözött protestáns nép sorsát Alvinczi Péter kassai pap Magyarország panasza című, 1619- ben megjelent röpiratában. A fegyverrel kivívott bécsi békét nem tartották meg. Egyre nagyobb méreteket öltött a protestánsok zaklatása, és a küzdelem a hazafias érzés ellen. Hazánk függetlenségéért érzett felelőssége, és a protestánsüldözés ellen fogott fegyvert Bethlen Gábor. 1613 őszén került Erdély fejedelmi trónjára. A népszerű fejedelem célja az volt, hogy Erdélyt és a Habsburg- országrészt egységes, független magyar állammá alakítsa. 1619ben kijött Erdélyből seregével, és támadásba lendült. A jobbágyfalvak lakói és a városok polgárai örömmel, bizakodással fogadták. A kassai országgyűlésen Habs- burg-Magyarország is fejedelmévé választotta, majd további sikerei nyomán, Pozsonyban Forgách nádor a várral együtt a koronát is átadta a fejedelemnek. Az ország- gyűlés kimondta a két protestáns egyház és a katolikus egyház egyenjogúságát, és a főtemplomot minden nagyobb városban a többségi egyháznak ítélte oda. E szándékot a gyakorlatban azonban már alig lehetett megvalósítani. Az 1620 nyarán tartott besztercebányai országgyűlés Bethlent királlyá kiáltotta ki, de ő megelégedett a fejedelmi és kormányzói címmel. A fehérhegyi vereség hatására Bethlen Gábor keresni kény1 szerült a megegyezést a Habsburgokkal: 1621. december 31-én a Bethlen és II. Ferdinánd által kötött nikolsburgi béke csak a bécsi békét, az 1608. évi törvényt, és az 1618. évi királyi hitlevelet erősítette meg újra, viszont biztosította a vallásszabadságot. A politikai és vallási sérelmek megújulása miatt még kétszer fogott fegyvert. 1629. november 25- én halt meg, 49 éves korában. A fejedelem segítette az ipar fejlődését, a céheket. A kereskedelem, tudomány és művészetek pártfogója volt. Törvényben biztosította a jobbágyok gyermekeinek tanulását. A Bibliát 26-szor olvasta végig. Halálos ágyán utolsó szavai voltak: Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róm 8,31) Személyes, egyéni példamutatásának hűségünket, felelősségünket fokozó, elkötelező ereje van - évszázadok múltával is! B. B. Peskó Zoltán emlékest a Bécsikapu téren Kedves és felemelő alkalom volt október 8-án este a Bécsikapu téri templomunkban tartott ünnepi hangverseny a Budavári Evangélikus Gyülekezet és a Fasori Gimnázium Öregdiákjainak Baráti Köre rendezésében. Ez év augusztus 24-én volt Peskó Zoltán 85. születésnapja. Erre emlékeztünk. Egyre többet hallunk a jövőre újra induló Fasori Gimnáziumról. Ez az emlékest is ebbe az összefüggésbe tartozik, hiszen a Fasori Gimnázium volt tanárára emlékeztünk. A szépen megtelt templom mutatta, hogy több mint két évtizeddel halála után is él, mind gyülekezeteink, mind volt diákjai szívében Peskó Zoltán emlékezete. Érdekes és igen tartalmas volt egykori tanítványának, dr. Bendes Aladár mérnöknek emlékbeszéde. Ennek során többek közt idézte Fritz Heitmann német'orgonaművésznek, Peskó Zoltán egyik mesterének szavait: Peskó Zoltán egyike az orgonaművészet halhatatlan alakjainak... Vázolta a művész zenei fejlődését. Bekapcsolódott az orgona- . mozgalomba. Játékában szakított a század elején divatos romantikus és unalmas Bach-felfogással. Európai hírű Bach-játékos, 'de egyben sokoldalú művész, aki Liszt, Widor és Reger műveit is állandóan műsorán tartotta. Pazarlóan szórta kincseit. Rendszeresen tartott koncerteket evangélikus templomainkban, de gyakori vendégművésze a többi felekezet templomainak is. Kiemelkedő volt, mint fasori gimnáziumi tanár is. Magasra emelte a gimnáziumban a zenei kultúrát. Szakértő ismerője az orgonaépítésnek is, aki számos hazai és külföldi orgonát tervezett. (Az emlékestünkön megszólaló Bécsikapu téri orgonát is.) Mindkét fia kiváló muzsikus, György világhírű orgona- és zongoraművész1. Zoltán ugyancsak világhírű karmesterként külföldön működik. Dr. Harmati Béla püspök szintén mint volt tanítvány emlékezett. Peskó Zoltánt mint embert, mint pedagógust, és mint kántort állította elénk. Apró, de igen jellemző emlékeket villantott fel. Mint tanár a lényeget követelte meg és nem veszett el a technikai részlet- í kérdésekben. Mint kántor nem- ij csak orgonáit, de benne élt az is- j tentiszteletben. De a legmaradandóbb nyomokat, mint ember hagy- ; ta tanítványaiban, szeretetével és ’ nem utolsósorban. jó humorával. ;| A püspök meleg, közvetlen sza- I vakkal állított emléket szeretett ta- !j nárának. Méltó keretbe foglalta a két emlékbeszédet Peskó György orgona- >i művész lebilincselő, az emlékezés jj hangulatát megalapozó orgonajá- I téka. Apja kedvenc darabjaiból ál- í lította össze műsorát. Ez a csokor : is igazolta Peskó Zoltán említett sokoldalúságát : Bach, C. Franck, ; Widor, Gárdonyi, Boellmann és persze Peskó Zoltán saját műve is | szerepelt. Szebbet nem lehet mondani an- ij nál, mint hogy a művész apa vir-1 tuozitása és zseniális orgonajátéka közvetlenül él tovább fiának mű- j vészeiében. Gáncs Aladár jl 1
