Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-23 / 43. szám
Evangélikus Élet 1988. október 23. GYERMEKEKNEK Isten kezében r A ^ VASÁRNAP IGÉJE „írok nektek, ifjak..." ÉN, TE, Ő... Részlet egy készülő ifjúsági traktátusból Most jelent meg Sajtóosztályunkon Isten kezében címen az I. osztályos hittankönyv, melyet Gáncs Péterné, Győri Andrásné és Keveházlné Czégényi Klára állított össze. A két színnyomással készült 70 oldalas könyvecske tele van bibliai történetekkel, ábrákkal, énekekkel, versekkel. Ára: 30 Ft. íme kis ízelítő belőle: cyrcL c^<xJicuijCLÍwb tartt&zjyt i'L jLl ZAffi C&cJLcuL oaCfUAAsnAs, YrdLnks 'kxyzjCX* ctfi/xsxk, i/cltu- cl Syte^ro. jÍA^ricUnjy<iÁ<u\ orz, cv cyjisHrveltiJu w-cuy.jMsrxÁs, tzÁxxt/ XöxÓii u-Clfv, clActL sttjyCdÍJ 4hxxIJÍ^aIjuíc/ cU/xjAjüJks Ót <’ 4/z,-ló cuti/ti oclCpjrtAfxÁ, e<^Cctt>/ ■luXfrif' jo^lycuTL ÁJiuÁAnJsjcJb Jón 3,1-10 PRÉDIKÁCIÓ A PRÉDIKÁCIÓRÓL Torokszorítóan izgalmas pillanatok a teológus életében, amikor végzős társaival együtt a püspök szobájában ül, s hallgatja első szolgálati helyének nevét. ízlelgetem az akkori szavakat. Több, mjnt tíz év telt el azóta, mégis elevenen égnek bennem a püspök küldő mondatai: Marika, maga az angyalföldi gyülekezetbe kerül segédlelkésznek. Mivel a főnöke egy hónapra külföldre utazik, minden szolgálatot maga végezhet. Angyalföld igazi mélyvíz. Valóságos városi szórvány. Ma is a torkomban dobog a szívem, ha visszapörgetem lelkészi szolgálatom első napjait. „Menj Angyalföldre!” Ülök a lelkészi hivatalban, mellettem a Névtár, előttem tornyosulnak a feladatok és Angyalföld házai, csörög a telefon, rohanok temetni, keringek lépcsőházakban, pénzküldeményt veszek át az orgonára, bátortalanul kuporgok betegágy mellett vigaszommal, keresztelek, s beleszól a gyerek: „Nem akajom!”, bibliaórát tartok maroknyi asszonykörnek - stílusosan Jónásról. Már nem Tamási Áron „Ábeí”-je vagyok a „rengetegben”, hanem Jónás a dezertőr. Magam is megfutamodtam a lelkészi szolgálat elől. Jónás menekülését utolsó éves teológusként éltem át. Gyenge vagyok és nő! Uram, küldj mást! Kapóra jött anyósom betegsége. Hiába ápolgattam szeretettel, hiába altattam a lelkiismeretemet, „az Ur igéje másodszor is szólt Jónáshoz”! Hozzám is! Megdöbbentem. Uram, én rútul cserbenhagytalak, gyáván, hetykén kibújtam a küldetésem alól. Nem félted az „ügyet”? Nem aggódsz, hogy újra csalódnod kell bennem? Megremeg a szívem, hiszen tudom, hogy Tea sokadik Tarsis-ba bemene- külésünk után sem írsz le minket. Egyedül Te nem nyomod ránk a bélyeget: alkalmatlan! Nézzük, milyen igehirdető Jónás! Szűkszavú! Mindössze hat szavas igehirdetése időtálló. Jónás, mint prédikátor, számomra nagyon N szimpatikus. Nem ítéletvégrehajtó, hanem őrálló. Nem érzi magát feljogosítva arra, hogy megítélje gyülekezetét. Mintha egy magas toronyból trombitálná bele a ninivei zsibongásba: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” Nemcsak a „lelkész”, hanem a „gyülekezet” is lehetőséget kapott az újrakezdésre. Hogy nem sok ez a negyven nap? Számomra ez a bibliai szent szám mégis az Isten türelmét sugallja. Az én Uram soha nem siet. Ő mindig vár, módot ad az elcsendesedésre, elgondolkodásra. Jónás igehirdetése nem szónoklat, nem tudomány, hanem az isteni üzenet pontos továbbadása. Hiszen ő nem tudós, nem költő, nem filozófus, nem rétor vagy gazdasági szakember. Hanem az Isten kiválasztott szolgája. Nem végzett teológiát, de kijárta az engedelmesség iskoláját. Mert mit tanult meg Jónás a nagy hal gyomrában elhelyezett „teológiai fakultáson”? Elsősorban engedelmességet. Rettenthetetlenül és csonkítás nélkül hirdeti az Úr üzenetét. Nem dilemmázik azon, mit szól hozzá a gyülekezet. Nem félti lelkészi pozícióját. Megtehette volna, hogy a „hívők” fülébe súgja: Mentsétek a bőrötöket. Isten azonban nemcsak a templomos kiváltságosokat akarta figyelmeztetni, ő az egész várost, az egész világot akaija megmenteni. Jónás igehirdetése nyomán a bűnös város megtért. Élet-prédikációd garanciája: Az Úr küld; meghatározza munkaterületedet; szádba adja a szót; megáldja engedelmességedet. Baloghné Szemerei Mária IMÁDKOZZUNK Uram, bocsásd meg megfutamodásainkat! Ámen Személyiséged Gondold végig az utat, ami mögötted van. Kezdd egészen az elején! Ugye, nem is olyan egyszerű azonosítanod magad azzal a > síró csecsemővel, akiről Isten kijelentette: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak téged, enyém vagy!? Isten akkor is így gondol rád, ha talán nem kereszteltek meg téged. Útközben annyi minden történt veled. Nőttél, okosodtál, egyre többet láttál meg a világból, tanultál és tovább tanultál. Volt sok álmod, terved és feladatod, ezek erőpróbát is jelentettek számodra. Nem mentek mindig jól a dolgaid. Volt úgy, hogy sem családodban, sem barátaid között nem érezted igazán jól magad. Sok gondod volt. Emberekkel és önmagaddal is. Aztán valami mindig továbblendített. Egy-egy siker, új felismerések, új barátságok. Örülök, ha úgy emlékezel vissza konfirmációdra is, hogy az segített a továbblépésben. Esetleg új ajtó nyílt előtted. Útközben sokszor feltetted a kérdést: „Ki vagyok én?” Leginkább olyannak láttad magad, amilyen lenni szerettél volna. Sokszor ideálokkal bástyáztad körül magad. Talán azért, hogy elviselhetőbbé tedd a valóságot csalódásaid miatt. Aki a tükörből visszanézett rád, nem mindig volt megnyerő sikerlovag. Hosszú utat tettél meg, míg apránként, mondatonként felelni tudtál a kérdésre: „ki vagyok én?”. Az ember nemcsak annyi, amennyit önmagából a megjelenési gyermek akkor válik ifjúvá, amikor öntudatra ébred. (M. Quist) sében hordoz. A Kis herceg is azt mondta: ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Szeretnélek megerősíteni abban, hogy nagy ajándékokkal indított útnak az Úristen. Kaptál egy arcot apád anyád arca kaptál egy nevet hordozd becsülettel kaptál egy kezet ne ereszd el ne'ereszd el kaptál egy szívet igazíts rajta, ha tudsz kaptál egy világot javíts rajta ha tudsz kaptál egy életet viseld el ha tudod kaptál egy napot még mindent jóvátehetsz (Puszta Sándor: Donum) A legnagyobb gyötrelmet mindig az okozza, hogy távol vagyunk tőle. Ezért mosódnak el a vonások arcunkon. Ezért ismerünk nehezen önmagunkra. Elvesztettük azt a tükröt, amelyik tisztán megmutatja, kik vagyunk. Közösségben vele - önmagadra is rátalálsz. Akkor nem egy álomképet akarsz majd megvalósítani, hanem Isten elgondolásának szeretnél megfelelni. Hidd el, ez nem kényszer - ez a szabadság. Ahhoz, hogy valódi helyedre és önmagadra is rátalálj, Isten segítséget adott. Jézus Krisztus szólít meg: Jöjj, és kövess engem. Kapcsolataid Az ifjú akkor válik felnőtté, amikor az egész emberiségnek tudatára ébred. (M. Quist) Talán már mögötted van az útnak egy nagyon nehéz szakasza. Sokat kínlódtál a kényszerű magánnyal: senki sem ért meg, senki sem tud segíteni rajtad. A hozzád legközelebb állók, akiket szeretsz - szülők, testvérek, barátok - egy időre ellenfelek voltak. Szükségszerű végigjárni személyre szabottan is az egész emberiség útját, míg a „hordából”, a „nyájból” kiválik az énünk, a személyiségünk. Téged Isten az ő gyermekeinek szabadságára hív. Azt is jó tudnod, hogyan élhetsz a gyermek szabadságával az emberek között. A másik ember: menedék. Megérti a szavad, és együtt gondolkodik veled. A másik ember az, akire szükséged van, hogy teljes ember£Ű Megjelent dr. Nagy Cyula püspök tanulmánykötete Az egyház kincse Hetvenedik születésnapján egyházi, állami és társadalmi körök köszöntötték. Kitüntetés dísze és ajándékok sokasága vette körül. Arra azonban kevesen számítottak, hogy ő lepje meg értékes ajándékkal egyházunk népét. Nagy Gyula elnöklő püspökünk ezt tette. Az Evangélikus Sajtóosztály példásan szép kiadásában megjelent 330 oldalas könyvét ekkorra tette le „áldozati ajándékként” munkatársainak és gyülekezeteinek az asztalára. Meglepetés ez a gazdag tanulmány- kötet. Még nekem, az egykori tanítványnak és a vele több éven át együtt szolgáló tanártársnak is, akinek, mint recenzensnek „egy élet közös szolgálatának hálás szeretetével” ajánlotta művét. Mert a most hat éve szolgáló püspököt néhányan jóformán csak ebben a minőségében - mások, az egykori teológusok, rendszeres teológiai előadásaiból, az ökumenikus konferenciák vezetői és tagjai pedig genfi évtizedének idején írt cikkeiből és hat világrészen tartott előadásaiból ismerik. Most, ebben az igehirdetés- és teológiai tanulmánykötetben - amelynek tematikája a háromszázat is meghaladja - valóban meglepő gazdagságban tárul elénk az egész, sokszínű életmű. Vallástétel ez a jubileumi könyv. Maga a szerző vall így: Ez a kötet egy élet hálás vallástétele az egyház igazi kincséről, az evangélium igazságáról és teremtő erejéről. Erről vall egy fiatal lelkész, a teológia professzora, majd az egyház püspöke, írásaiban. Valóban széles horizontú ez a vallomás és bizonyságtétel. Hiszen a válogatás több, mint négy évtizedet fog át. Az első tanulmányok még a háború éveiben íródtak: az akkor még csak huszonéves, éppen lelkésszé szentelt teológus 1940- ben Győrben, a Keresztyén Igazság hasábjain, majd a berlini filozófiai doktor és soproni káplán 1944-ben a Lelki- pásztorban tesz bizonyságot hitéről és tudásáról. A pécsi vallástanár, a győri diakonisszaházi igazgató-lelkész, majd- mint teológiai doktor is - harminckét éves korától a Teológiai Akadémia rendszeres teológiai tanszékének professzora s utóbb dékánja, mind igehirdetéseiben, mind előadásaiban a tiszta lutheri tanítás alapján állva tanítja növendékeit, kortársait, sőt utódainak a nemzedékét is. Kincsesbánya lesz ugyanis Az egyház kincse minden valószínűség szerint hosszú nemzedékek számára. Hiszen az elmúlt évtizedek külső és belső körülményei miatt egyházunk csak szerény mennyiségű teológiai termést hozhatott a hazai sajtópiacon. A kereslet jóval nagyobb volt a kínálatnál. Most ne bánkódjunk ezen, ne is okoljunk érte senkit. Inkáb^ legyen hálás öröm a szivünkben, amiért „Isten dicsőségének és kegyelmének legszentebb evangéliuma” az egyház igazi kincsekért nemcsak szóban, hanem írásban: nyomtatott igehirdetések, előadások és tanulmányok formájában, azok széles ökumenikus ölelésében és mély teológiai megalapozottságában áll a magyar olvasóközönség rendelkezésére. Kicsiny, de a nemzetközi érdeklődés homlokterében álló hazai evangélikus- ságunk érdeke azt kívánná, hogy az Egyház Kincsének bizonyságtételében idővel német, angol és spanyol nyelvű olvasók is részesülhessenek. Fabiny Tibor Ceruzasorok egy gyülekezet életéről A bakonycsernyei evangélikus templom megtekintése a Fasori öregdiákok Baráti Köre Észak- Dunántúli kirándulásának egyik kedves állomása volt. Sokáig fogjuk emlegetni Zászkaliczky Péter lelkész és családja szeretetteljes fogadását s azt a harmonikus környezetet, melyben egy-két kellemes órát tölthettünk. Jegyzetfüzetembe is került néhány elgondolkoztató sor. Csoportunk tagjai már elindultak felfelé a templomba én utolsónak maradtam, mert gyönyörködtem a templomot a parókiával ösz- szekötő sokvirágos, füves domboldalban. Két idősebb néni ment el mellettem, az egyik felém fordult.- Szép a mi kis templomunk, ugye? Tavaly volt 200 éves, szépen felújították. Kétszer is volt orgonahangversenyünk, finn lelkésznő is volt már itt, meg mások is, Ausztráliából, vetítettképes előadás volt... Ide hazajövünk mi, kedves.- Van úgy, hogy más gyülekezet tagjai is ellátogatnak hozzánk és mi is voltunk már látogatóban... Olyan jó, hogy megismerjük egymást, mindenütt vannak gondok, bajok, de akad öröm is és jó egymásról tudni... - vette át a szót kísérője. Most már én kérdeztem és megtudtam, hogy a nagytarcsai gyülekezet ifjúsági énekkara énekelt az istentiszteleten, hogy IS fiatal meglátogatta a móri kórházat és szeretetcsomagjaikkal és énekkel igyekeztek elviselhetőbbé tenni a kórházi karácsonyt. Míg mentem fel a templomba, azt is megtudtam, hogy „a lelkész úr a kertészeti ismereteket is magas szinten sajátította el, a szép park tervezése is az ő munkája.” Mire csatlakoztam útitársaimhoz, hogy meghallgassam Zászkaliczky lelkész, az egykori fasori diák tájékoztatását a bakonycsernyei gyülekezet életéről, már sok minden került jegyzetfüzetembe. A 200 éves templomban még feljegyeztem vendéglátó házigazdánk, á gyülekezet lelkészének szavait is „az egyetemes imahéten a reformátusok mellett a pünkösdi gyülekezetből is többen resztvettek, így az imahetek a gyülekezetek közeledését is szolgálják. Nem szünteti ez meg a különbségeket — nem is lenne célja, de az lenne szomorú, ha a különbözőségek melleit nem tudnánk együtt, egymással énekelni, imádkozni. ..” Sebeiken Pálma ré válhass, ő az, akivel könnyebb elviselned a megpróbáltatásokat is. ő az, aki osztozik veled fájdalmadban és örömödben, ő az, aki érted önmagát is legyőzi, áldozatot is hoz. Időt, energiát és szerete- tet pazarol rád. Úgy hívod őket: édesanyám, édesapám, barátom, testvérem, szerelmem, társam. A másik ember által lett gazdagabbá az életed. Isten ajándéka ő neked. A másik ember mindig felkiáltójel is: Krisztus szeretetének a felszólítása. ők azok, akiken keresztül Isten leméri szeretetedet, és tükröf tart eléd. József Attila írja: „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.” Szemtől szemben a másik emberrel magadat is tisztábban láthatod. A másik ember - Jézus Krisztus. Isten összekötötte önmagát a mi életünkkel azáltal, hogy emberré lett. Jézus elfogadta a földet otthonának, és az embereket társainak. A rosszhírűeket, a megvetet- teket, a deviánsokat is befogadta. Nem védte magát tőlük, őket védte. A szeretet szabadságával azokhoz kötötte magát, akiknek szükségük volt gyógyító jelenlétére. Az Isten szeretet. Efelől nem hagy kétséget Jézus. Tekusné Szabó Izabella
