Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-23 / 43. szám
Evangélikus Élet 1988. október 23. Megújult templom, megújult hívek Én vagyok a jó pásztor Jn 10,11 Tés a Bakony fennsíkján lévő település. A legrégebbi adat, amellyel hitelt érdemlően számolhatunk, hogy Tésnek már 1276-ban volt temploma, Gergely nevű papja, s Gede és Máté nevű klerikusai. Té- sen az evangélikusoknak már 1622-től volt gyülekezetük. Első lelkészük Somogyi István. „Tés evangélikus lelkésze, Tartási György 1631-ben jelen volt a csep- regi zsinaton.” 1658-ban a püspök és a szénio- rok ajánló levelet adtak a „thesi” egyház számára templomra való gyűjtés céljából. 1661 jelentős dátum, mivel ekkor már az anyagyülekezetek között szerepel- Thees. A gyülekezetnek sokáig csak imaháza volt. A gyülekezet nagy vágya, hogy egyszer majd temploma lesz, csak II. József 1781. október 21-én kiadott Türelmi rendeletével vált valóra. így elvileg lehetségessé vált a templom épitése, de gyakorlatilag számos nehézséggel kellett megküzdeniük a híveknek. 1784- ben kezd újra éledni a gyülekezet. Ebben az évben kezdődik el a gyülekezet anyakönyvének vezetése is. A vármegye 1785-ben engedte meg a templomépítést. Késleltette . a munkák elkezdését, hogy az akkori földesúr „építésre fát és követ pénzért se adott, noha pedig határának kétszer nagyobb része fából és mészkőből állt. Már emiatt a templomépítés a szegény jobbágy emberektől olly lassan mehetett, hogy csak 1786-ban vehették fedél alá a templomot és nagy nehezen mehettek, amég rendes székek nélkül való Templomjokba...”. Az 1835-36-ban fellépett ragályos betegség 185-tel csökkentette a gyülekezet létszámát. Nagy jótevője volt az egyházközségnek ebben az időben Barkóczy László székesfehérvári .római katolikus püspök, aki a lelkész és a tanító részére földet adományozott. A gyülekezetét mindig féltő szeretet fűzte templomához. Amint mód és lehetőség nyílt rá, az áldozatkész evangélikus hívek templomukat megnagyobbították és toronnyal látták el. A bejárat fölött lévő 1864-es kis tábla ennek az emlékét őrzi. A második világháború csúnyán megrongálta a templomot. A tetőzetében is’ megrogyott templom sürgős áldozatkészséget követelt a külön-külön is nagy kárókat szenvedett egyháztagoktól. Megindult a gyűjtés. Isten kegyelméből és a hívek áldozatkészségéből 1946 őszén sikerült a templom tetőzetét helyreállítani. Az 1949-es évben a tési gyülekezet templomának belsejét újítja fel. A gyülekezet mindig igyekezett azon, hogy temploma kívül és belül rendben legyen. A gyülekezeti levéltár tanúskodik róla, hogy minden nagyobb évfordulóra a templom egyes részei megújulnak. Van amikor kisebb, mint a villanybevezetés; de van, amikor nagyobb munkába kezd a gyülekezet, mint például a templomtorony rendbetétele. Amikor a gyülekezet 200 éves lett, t a hívek úgy érezték, szintén elérkezett az idő, hogy a templomot megújítsák. Sok áldozat és sok • munka gyümölcse, hogy most templomunk megújult állapotban lehet a falu dísze. A kívülről megújult templom - mindnyájunk reménysége - belülről megújult híveknek lesz lelki otthona. 1988. szeptember 25-én hálaadó istentiszteletre gyűlt össze az ünneplő gyülekezet. Déltuán 2 órakor dr. Nagy Gyula püspök-elnök 2Krón 7,15-16 alapján hirdette Isten igéjét. Az ige alapján szólt a múltról, a jelenről, és a jövőről. A múltról úgy, mint „kiválasztottam magamnak ezt a helyet”; a jelenről úgy, mint „meghallgatom imádságukat”, és a jövőről úgy mint „itt )esz szemem és a szívem is mindenkor.” Legyen a templom ma is Isten háza, ahol a gyülekezet hívő tagjai lelki megújulásukat megtalálják! Salamon királynak - a templomépítőnek - Istentől kapott ígérete ma is érvényes. Milyen jó, hogy bízhatunk Istenben! Bizalommal és félelem nélkül tehetjük sorsunkat Isten kezébe. Legyünk a reménység eiúberei, tudjunk hálát adni mindazért, amit Isten cselekszik! Az igehirdetés után a gyülekezet nagy része úrvacsorát vett. Az ünnepi közgyűlésen a helyi lelkész ismertette a tési gyülekezet történetét. Majd köszöntések hangzottak el. Zugor Ferenc helyi tanácselnök ismertette Tés történetét. Elmondta', hogy az evangélikus gyülekezetnek mindig is meghatározó szerepe volt a falu életében. Az egyházmegye részéről Varga György esperes meleg szavakkal köszöntötte a gyülekezetét. Megtisztelték a gyülekezetei jelenlétükkel: Farkasházi Ferenc egyházkerületi felügyelő, Kiss Attila egyházmegyei felügyelő, Lengyel László proviká- rius, várpalotai püspökhelyettes, Fodor Balázs káplán és Fremmel Lőrinc helyi plébános. A közgyűlés • végén dr. Nagy Gyula püspökelnök megköszönte a 70. születésnapjára elhangzott jókívánságokat. A közgyűlés befejezéseként a gyülekezet elénekelte nemzeti Himnuszunkat, s közben arra gondolt, hogy a világon nem minden magyar énekelheti. Az ünnepséget gazdagította a várpalotai énekkar magas színvonalú szolgálata, mely mindnyájunknak nagy élményt jelentett. Az ünnepség után a gyülekezet nagy szeretettel várta a vendégeket a megterített asztalokhoz. A 16. századi németalföldi festészet legnagyobb alakja, idős Pieter Bruegel A hűtlen pásztor című képén szemléletesen ábrázolja a jó pásztor ellenpéldáját, negatív alakját. Azt, aki Jézus szerint nem igazi pásztor. A képen menekülő pásztor nem jöttment ember. Jól táplált, erőteljes férfi. Ruházata és hivatása eszközei - pásztorbot, kés, tarisznya - kifogástalanok. Futva- menekülve félig visszatekint, de nem azt látja, hogyan ragadta el a farkas a menekülő juhot, hanem hogy ő megmenekült. Ami mögötte van, az már nem érdekli. Arcán a félelme felett győz a ravaszsága. Pár lépés és túl van a kép előterében látható határkövön. És akkor a veszéllyel együtt a felelősségétől is megszabadul. Bruegel mesteri módon úgy komponálta képét, hogy a nyáj a háttérben nemcsak a farkas elől menekül, hanem egyúttal a pásztortól is elfut. Hol van itt a jó pásztor? Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért - mondja Jézus. Ezzel a kijelentésével Jézus nem egyszerűen a hűtlen pásztor negatív képével állítja szembe az igazi pásztor alakját, hanem életének és szolgálatának tulajdonképpeni és máshoz nem hasonlítható tartalmáról szól. Jézusnak ez a kijelentése nem hasonlat, példázat vagy allegória, hanem arra az egészen egyedülálló, soha meg nem ismétlődő történelmi eseményre utal, ami a Golgota hegyén történt. Szeretetből Jézus életét áldozta értünk. A golgotái keresztfán nem a kegyetlen sorsnak esett áldozatul a hűséges pásztor. Ott Isten szeretete győzött bűneinken. Az a jó pásztor adta oda életét értünk, akinek volt hatalma arra is, hogy újra „felvegye”, visszavegye azt. Vagyis aki nem maradt a halálban, hanem hatalmasabbnak bizonyult a halálnál is, feltámadt és élő Úr! Ez a jó pásztor ismeri övéit és övéi is ismerik őt. Jézus ismerete kettőt jelent. Egyrészt olyan ismeretet, amelyben feltárul előttünk Jézus értünk véghez vitt megváltói munkája. Másrészt ismerete a Szentlélek belső indíttatásából fakadó Jézus követést jelent. Találóan így fogalmazta meg valaki minden keresztyén rövid életrajzát: elvesztem - a jó Pásztor megkeresett - megtalált és - hazavitt engem. Ebben a kettős ismeretben egyszerre van benne a hit boldog felismerése és Jézusra hagyatkozása, valamint a szavának való engedelmeskedés, a tettekben megmutatkozó mindennapi keresztyén élet. A gyülekezet annak a jó pásztornak a nyája, aki nemcsak odaáldozta életét érte, de ismeri is övéit. A gyülekezet közösségében visszaadja nekünk, amit elveszítettünk: az Istennel való közösséget, az örök életet. És elveszi azt, ami a'tnienk, s ami nemcsak az Istentől, de egymástól is elválaszt bennünket: a bűneinket. A jó pásztor törődik övéivel, s mindezt szelíden, alázatosan és tapintatosan teszi. Nem tereli, hanem elöljár és vezeti övéit. Szavával, bűnbocsátó szere- tetével. Az Ő ismerete, a szeretetnek az ismerete. Nem azért hív bennünket magához, hogy elítéljen, hanem hogy megmentsen. A jó pásztor nem ledorongol, mert „pásztorbotja irgalom”. Őbenne megvalósul a régi ígéret: az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, úgy legeltetem őket, ahogyan szükségük van rá. A jó pásztor kezéből még a halál sem ragadhatja ki az övéit. Sárkány Tibor Cserági István Evangélikus televíziós istentisztelet október 30-án A Magyar Televízió - mint már jelentettük - október 30-án, vasárnap délelőtt 10 óra 55 perces kezdettel közvetíti a reformációra emlékező ünnepi istentiszteletet a budavári .{Bécsikapu téri) evangélikus templomból. Igét hirdet: dr. Nagy Gyula püspök. Az istentisztelet liturgikus szolgálatát a püspök, Szebik Imre esperes, püspökhelyettes és Madocsai Miklós gyülekezeti lelkész végzik. Orgonái Peskó György orgonaművész, a budavári gyülekezet kántora. Orgonaszámok: J. S. Bach: Erős vár a mi Istenünk, Kapi-Krátik: Térj magadhoz, Boelmann: Toccáta. Énekel a budavári Schütz Kórus, Csorba István vezényletével. A kórus énekszámai: J. S. Bach: Az Úristen nagy nevének, Schütz: Téged áldunk Krisztus, Kodály: 121. zsoltár. Gyülekezeti énekek: Erős vár a mi Istenünk (254:1-2), Térj magadhoz, drága Sión (263:1-3), Örök Isten, áldj meg minket (293). Az áldás után a gyülekezet a Himnuszt énekli. Szeretettel kérjük, hogy az istentiszteleten résztvevők ezen a vasárnapon legkésőbb 10.45-ig foglalják el helyüket a templomban, mivel a televíziós közvetítés érdekében a jelzett időpontban a templomkaput lezárjuk. Csanád Béla Kerítések Bekerítettél, Istenem, vonalak seregével, s igéid ütegei ágyúzzák éjszakáimat. Mihelyt megpróbálok menekülni: megszületik a félelem. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, dr. Tóth Károly református püspök a testület nevében az alábbi levelet intézte Henry Plumb-hoz, az Európai Parlament elnökéhez a romániai nemzeti kisebbségek érdekében: A Romániában élő nemzeti ki- sébbségek ügyére felfigyelt az utóbbi időben az egész világ. A Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsához tartozó keresztyén felekezetek hívei - Református Egyház, mogenizálásnak” nevezett elképzelés áll, hogy az országban élő nemzetiségeket - a mintegy 2 millió magyart, 300 000 német ajkú szászt és a kisebb létszámban ott élő szerbeket - durva asszimilációs eszközökkel akarják elrománosítani. A ho- mogenizálásnak nevezett politika mögött a gyakorlatban igen aggasztó és elfogadhatatlan tények bújnak meg. A román politika olyan eszközöket állított céljai megvalósításának a szolgálatába, amelyek ellene mondanak az európai kultúrányugati karéjában. Ennek az a magyarázata, hogy ez a terület — mint közismert - ezer esztendőn át, az államalapítás óta Magyar- országhoz tartozott, az első világháborút követő trianoni békeszerződés döntése alapján került Romániához az ott élő, akkor több mint 2 millió magyarral és mint- egy fél millió szásszal együtt. Ezen a területén a történelem folyamán a különböző nemzetiségek egymás iránti példaadó türelemmel és toleranciával éltek együtt. Afi Maismerősökkel fenntartott kapcsolatok lehetőségét, a turistaforgalmat, beleértve az ide külföldről érkező magyarok utazási és szálláslehetőségeit; pressziót gyakorolnak a nemzeti kisebbségek tagjaira nemzeti hovatartozásuk bevallása során magyar, német vagy egyéb származásuk megtagadására a kedvezőbb statisztika kimutatása érdekében; hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak az állások, a munkahelyek elnyerésekor, és a nemzeti kisebbség tagjait arra késztetik, hogy E politika egyik legújabb fejleménye az úgynevezett „területrendezési" terv, amelynek hivatalosan deklarált célja újabb földterületek kialakítása az ország mezőgazda- sági eredményeinek a fokozása érdekében. Ehhez kapcsolódóan több ezer falvai jelöltek ki egy központi terv szerint lebontásra azok, közül, amelyek úgymond kevés lélekszá- múak és életképtelenek. A terv az, hogy ezeknek a falvaknak a lakosait különböző központi településekre irányítják, ahol újonnan felkel szétzilálják', és egy teljesen idegen környezetbe helyezik át őket egyik napról a másikra? A félelem, a kisemmizettség, a zaklatottság tükröződik azoknak az ezreknek a szemében, akik ebből a helyzetből menekülve, sokszor fele családjukat is ott hagyva, menekültként érkeznek országunkba, s kérnek segítséget tőlünk, az egyházaktól is. Mi, Jézus Krisztus követői, az ő evangéliumi szeretetének a jegyében kérünk mindenkit ennek az áldatlan helyzetnek a megszüntetéséErdélyért... AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS ELNÖKÉNEK LEVELE AZ EURÓPAI PARLAMENTHEZ Evangélikus Egyház, Baptista Egyház, Metodista Egyház, Szabad- egyházak Tanácsa és az ortodox egyházak - többször kifejezték aggodalmukat a kisebbségeket fenyegető veszélyek miatt. ■Most ebben az ügyben nemzetközi európai fórumhoz fordulunk, amely kontinensünk békéje és a népek egymás mellett élése munkálá- sának tekintélyes intézménye. Aggódásunk középpontjában azok a nemzeti kisebbségek állnak, amelyeknek immár puszta létét veszélyezteti a jelenlegi román kormány nemzetiségi politikája. Ennek középpontjában az a „hónak és gondolkozásmódnak, valamint az érvényes nemzetközi szerződéseknek. Mindezek félelmet és rettegést keltenek a nemzeti kisebbségek körében, teljes kiszolgáltatottságot eredményeznek, amiben a ma és a holnap, a jelen és a jövő kérdése válik teljesen bizonytalanná a nemzetiségek számára, és amely — joggal mondhatjuk - végső kicsengésében közel áll a népirtás fogalmához. Területileg a romániai kisebbségek zöme az ország északi felében, a Magyarországgal, szomszédos, Erdélynek nevezett részen él, a Kárpátok hegyvonulatának északgyarországon a trianoni békeszerződést és a második világháború után kialakult határokat’elismerjük, és nem törekszünk azok megváltoztatására. Az utóbbi évtizedek türelmetlen román nemzetiségi politikája teljesen felborította az e térségben egyébként is labilis politikai egyensúlyt. Az egymást követő rendelkezések sorra-rendre korlátokat emeltek az ott élő nemzeti kisebbségek életében: korlátozták az anyanyelvi iskolai oktatás alsóbb szintű és felsőbb szintű lehetőségét, az anyanyelv mindennapi használatát, az anyaországban élő rokonokkal, természetes közegüktől távoli országrészben kelljen állást keresniük, vállalniok. Hosszan lehetne még sorolni azokat a tényeket, amelyek mind azt jelzik és bizonyítják, hogy a homogenizálnak nevezett nemzetiségi politika mögött valójában a nemzeti hovatartozás szerinti hátrányos megkülönböztetés, a legalapvetőbb emberi jogok megsértése, politikai erőszakosságot és a nemzeti kisebbségek körében félelmet szülő türelmetlenség húzódik meg, amely teljes egészében ellene mond a helsinki záróokmányban Románia által is aláirt elveknek. építendő lakótelepeken zsúfolják össze őket. Nyilvánvaló ózonban, hogy ez a terv csak tovább fogja növelni az eddigi feszültségeket, s azokat is végső kétségbeesésbe, öngyilkosságba kergeti, akik eddigi szorongatott helyzetük ellenére sem hagyták el őseik földjét, házukat, templomukat, évszázadok kultúrértékei- vel együtt. Mindezt most pusztulás fenyegeti. Mi lesz ezekkel az emberekkel, ha szülőföldjükről erőszakkal elköltöztetik őket, hajlékukat buldózer rombolja le, és a föld színével teszi egyenlővé templomaikat, őseik sírját felszántják, közösségeire és rendezésére. Ezért nagy nyomatékkai kérjük az Európai Parlamentet, hogy szenteljen figyelmet ennek, az európai gondolkozástól és az alapvető emberi erkölcsöktől idegen, fájdalmas jelenségnek, amely, egész kontinensünk politikai levegőjét mérgezi, és emberek millióinak az életét keseríti meg. Kérjük, ítélje el a népirtás veszélyét magában hordozó, az emberi jogokat és az ezzel kapcsolatos nemzetközi megállapodásokat semmibe vevő politikát és az abból származó türelmetlen gyakorlatot. Végül kérjük, tegyen meg minden tőle telhetőt mindennek a megakadályozására.
