Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-10-23 / 43. szám

ORSZÁGOS EVANGEUKUS HETILAP Elet 53. ÉVFOLYAM 43. SZÄM 1988. OKTÓBER 23. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 21. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft Ha embertársad elesett és eltévelyedett, sirasd meg őt, de el ne ítéld. Kempis Tamás / Erősödjetek az Úrban! Ha egy vézna gyermeket visz anyja az orvoshoz, tanácsot kap tőle ar­ra nézve, hogyan táplálja, tornáz­tassa, milyen orvosságot szedessen vele, hisz mindenképpen meg kell erősödnie a zörgő csontúnak! Ha egy férjétől elhagyott asszony föl­keresi a pszichológust, az igyekszik néki visszaadni önbizalmát: legyen erős, válsága megemészthető, föl- lelheti még boldogságát. Mindkét esetben elképzelhető sikeres ered­mény. Mennyire más, az említett embe­ri biztatásoktól elütő az apostol felhívása: Erősödjetek meg az Úr­ban! Az Efézusi lévél végén inti így az egész gyülekezetét. Nemcsak a láthatóan gyöngéket, hitben eleset­teket. Senki sincsen köztük olyan, bármennyire előre jutott keresz- tyénségében, akinek nem kellene még erősödnie az Úrban. Fölhívá­sában éppen az a minden más em­beri biztatástól elütő, hogy az „Úr­ra” mutat, a megdicsőült Krisztus­ra. A feltámadott, megdicsőült Úr­ban hatalmas erők összpontosul­nak. A keresztyén hivő pedig szün­telenül az O erejéből él! Egy finn származású teológus (Kantonen) fejtegeti ezt találóan a keresztyén sáfárságról írt könyvé­ben. Tévedés azt vélni, hogy kiben- kiben van egy bizonyos mennyisé­gű tartalék-energia s ezt kell gaz­daságosan felhasználnia. 'A ke­resztyén ember nem tartály, gyűj­tőmedence, hanem csatorna. A mi erőnk nem az erőlködésből, megfe- szülésből ered. Nem a kicsiny fél­halmozott tartaléktól függ, hanem attól, hogy helyesen „illeszke­dünk-e Istenhez?” Ha elerőtlenedtünk, csak amiatt történt, hogy nem illeszkedünik im­már az Úrhoz, nem árad belénk s rajtunk keresztül nagy ereje. Ha nyomorúságos erőbeli állapotunk­ból ki akarunk jutni, újra meg kell találnunk a forrás lelőhelyét. Any- nyi bizonyos, hogy nem normális az erőtelen keresztyénség! Ezzel el­sősorban Krisztusra hozunk szé­gyent, mintha az ő feltámadásának ereje kiapadt volna! Krisztus erejének a hatalmas voltát a régiek szívesen emlegették úgy, mint győzelmi erőt. Golgotái halála is győzelem volt. Feltáma­dása, megdicsőülése erre tett pe­csétet. A megöletett Bárányt dia­dalmas zászlóval ábrázolták már az ókorban. Egy egyiptomi kata­komba falán a, fiatalon ábrázolt Krisztus egyik lábával oroszlánon tapos, a másikkal sárkányt tipor el. Nagy Konstantinus egyik pénz­érméjén Krisztus neve olvasható egy átszúrt kígyó felett s ily felirat­tal: spes publica, vagyis a világ re­ménysége. Nem álmélkodhatunk hát azon, hogy Pál a keresztyén embert Krisztus vitézeként írja le vasárna­pi epistolánkban. Egy felfegyver- zett római légionárius képében. Ámde a páncél, a sisak, a kard mindössze hasonlatul szolgál. Krisztus vitéze nem testi fegyver­zetben küzd. Lelki fegyvereket ölt magára. Egyszerűbben: belsőleg kap isteni ajándékokat, mint ami­lyen az Istennel való megbékélés, a tőle nyert megigazulás, a hit, az üdvösség reménysége. Elsősorban oltalmazó erők ezek, védő várak. Egyedül az Isten igéje hasonlíttatik kardhoz, ám ennek forgatása - az igehirdetés - sem a mi támadásunk bárkire; a Beszélő Isten hat általa, ha kell szúr át sziveket vele, hogy aztán begyógyítsa az ejtett sebeket az evangélium újával. Vitézlő nép az egyház, de a Lé­lek vértezetében harcol, önmaga ellen is. S meg tud állni csüggedésé- ben, fájdalmak közt, szemben akár a halállal - az Úrnak erejénél fog­va! Egyre gyakrabban hallatszik vi­lágunkban: áradjon ki lelki erő, erősödjünk most már lelkiekben. Egy neves filmrendező (Tarkovsz- kij) szólt kitüntetett filmjéről utó­lag. A lélek felelősségéhez vezető utat akarta megmutatni! Úgy véli, válaszúihoz érkezett el az embervi­lág. Foglyává lett a fogyasztói lét­nek és a technológiáknak. Szinte kettéesett: a lelkiség és a prakti­kum világára. Szerinte csak a lélek felelősségéhez vezető út a menedék mind az egyes, mind a közösség számára. Érdekes, ugye, hogy nem a szokásos test-lélek ellentétét em­líti. A lelki ellentéte őnála a „prak­tikum” vagyis az a magatartás, mely mindenben a gyakorlati cél­szerűséget keresi és lemond arról, hogy leszálljon a lélek mélységeibe. Erősödjünk meg az Úrban! Ige, hit, imádság által újuljon meg az egyház. Ebben nyújtsunk remény­séget a világnak is. Scholz László Tanévnyitó a Teológiai Akadémián Hogyan élünk egyházunk örökségével? Teológiai Akadémiánk tanévnyitó ünnepélyei egyházunk életében mindig jelentős eseménynek számítanak. Ennek nem csak az az oka, hogy az ünnepélyen a Teológiai Akadémia tanárai és hallgatói mellett részt vesznek egyházunk vezetői, püspökei, felügyelői, espe­resei, lelkészei és számos gyülekezeti tagja, valamint a testvéregy­házak, testvérakadémiák, az Állami Egyházügyi Hivatal és a társa­dalmi szervezetek képviselői, hanem azért is, mert a tanévnyitó istentiszteleten és a dékáni székfoglalóban rendszerint olyan kérdé­sekről esik szó, amelyek egyházunk szolgálatát közelről érintik és jelentősen meghatározzák. A szeptember 23-án, a zuglói gyülekezet templomában megtar­tott tanévnyitón az igehirdetés szolgálatát dr. Nagy Gyula püs­pök-elnök végezte Gál 5,13 alap­ján. Az igehirdetést, amely a ke­resztyén szabadság és kötelesség feszültségéről szólt, teljes terjede­lemben lapunk más helyén közöl­jük. Dr. Fabiny Tibor dékáni szék­foglaló beszédében egyházunk ket­tős történelmi örökségét, a kultu­rális és a lelki örökséget elemezte és ebből vonta meg nem csak Teo­lógiai Akadémiánk új tanévének, hanem egész egyházunk szolgála­tának mai feladatait. Magyar evangélikus őseink már a reformáció hajnalán, még Luther Dr. Fabiny Tibor dékán jelentését olvassa JELENTKEZES AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMBA Az Evangélikus Gimnázium Budapesten 1989. szeptem­berétől kezdi meg működését. Az 1989/90. tanévben fiúk és lányok részére első, második és harmadik osztályban kezd­jük meg a tanítást. Az induló osztályok száma a jelentkezé­sek számától is függ. Jelentkezési lapok kérhetők az Evangélikus Egyház Or­szágos Irodájában (1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 130-886), és a lelkészi hivatalokban. A Jelentkezési lapokat 1988. november 12-ig kell beküldeni az Országos Iroda címére. A felvételi beszélgetésekre november 21-december 2. között kerül sor. A jelentkezési lap tartalmazza a szüksé­ges tudnivalókat. Fővárosi és vidéki tanulók egyforma eséllyel pályázhat­nak a felvételre. A gimnázium címe: Evangélikus Gimná­zium, 1071 Budapest, Gorkij fasor 17-21. Evangélikus Gimnázium Bizottság Az új típusú BMW 353-as gépkocsi a kapu elé gördül, vezetője kinyúl az ablakon kezében egy kis rudacskát tartva, a kapu zárja felé irá­nyítva. A hatalmas ková­csoltvas kapu méltóságtelje­sen kitárul, majd - miután a kocsi elegánsan behajt - ugyanígy zárul. Nemcsak nyugati filmekből ismert ez a jelenet. Ha van elég pénze az embernek, csináltathat magának infrasugárral nyit­ható kaput fertődi mintára. A kapuk, nagyok és kicsik, nyílnak és záródnak, csak megfelelő kulcsra van szükség. Ez a kulcs lehet a jól is­mert fémeszköz, máskor egy felmuta­tott igazolvány nyit előttünk ajtót. Oly­kor a rejtve juttatott pénz tölti be a kulcs szerepét... A zsoltáros egy olyan kapuról beszél, mely az Úr hegyére nyit utat. Számára az a kérdés, hogy ki léphet be ezen a kapun, mely isteni magasságok felé tá­rul. Ez végsősoron mindnyájunk kérdé­se is. Mit ér, ha valaki egész életében pompás kapukon át közlekedik, ha kul­csa van a siker, a gazdagság, a gyönyör, a tudás kapuihoz, de végül ugyanazon a kapun, távozik az árnyékvilágból, mint a legnyomorultabb koldus? Ki méltó az örökkévalóság kapuján belépni? ELŐ VIZ Emelkedjetek föl, Gyöngyszemek ti ősi ajtók, hogy a zsoltárokból bemehessen a dicső király! Zsolt 24,7 A zsoltár szerint, az ártatlan kezű és tiszta szívű ember egyedül! Tudom, sokan habozás nélkül máris a kilincsre tennék a kezüket... Csakhogy Isten megítélése szerint kell ártatlannak és tisztának lenni! Ez az ítélet pedig így hangzik: Nincs, aki jót cselekedne, egy sem! (Zsolt 14,3) Nincs, aki alkalmas volna belépni, csak a dicsőség Királya. El is indul pálmák közt, hozsannázó kísérettel, de nem az Úr hegyére, .ha­nem a Golgota felé - a meggyalázott Király! Belép az ősi kapun, de nem a dicsőség fényes birodalmába. Az ősi kapu ugyanis a sziklasír szája, mely minden diadalívnél ősibb és időtál- lóbb. Súlyosan gördül helyére a kő, hogy elzárja a visszatérés útját mind­örökké! A harmadik napon azonban Isten hatalmas hangján zendült a zsoltár­vers: Emelkedjetek föl ti ősi ajtók! A súlyos kő engedel­mesen elhengerült és a di­csőség Királya kilépett, mostmár végérvényesen be­lépve az örökkévalóság ka­puján. 0 bemehet, de velünk mi lesz? - Ez volt Pál gyötrő kérdése is: Én nyomorult ember! Ki szabadít meg e ha­lálra ítélt testből? Pál számá­ra volt válasz és vele együtt nekünk is szól a folytatás: ...hála Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.. .nincs most már semmi­féle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztusban vannak. Lelkész testvérem mondta el a követ­kező történetet: A gyülekezet egy idős férfi tagja, aki nem sokat koptatta éle­tében a templom küszöbét, halálán volt. A lelkész arról beszélt neki, hogy még nyitva van számára az örökkéva­lóság kapuja Krisztus által, csak be kell lépnie ezen a kapun. Az idős ember keserűen válaszolt: túl magas nekem a küszöb! Az éjszaka gyötrelmes volt, de másnap kisimult arccal, nyugodt han­gon szólt lelkészéhez a beteg: Tisztelen­dő úr, eltűnt a küszöb, beléphetek! Emelkedjenek a kapuk! Táruljanak a szívek! Tűnjenek el a küszöbök! Győri Gábor életének delén sok és gazdag kultu­rális ajándékkal lepték meg árva hazánk, a Kárpát-medence sokat szenvedett magyar, német vend és szlovák nemzetiségű népét - mond­ta többek között a dékán, majd felsorolta a magyar reformátorok által alapított iskolák és a megje­lentetett irodalmi művek nemzet­építő kulturális szolgálatát, majd így folytatta: Ezért természetes, hogy minden erőnkkel küzdjünk sa­ját nemzedékünk, kortárs-evangéli- kusaink több szintes szellemi-lelki képzésének lehetőségéért és megva­lósulásáért. A dékán ezután egyházunk lelki örökségét elemezte és az ebből eredő feladatainkat így summáz­ta: Abban az új és jelentős kor­szakban, amely sokat próbált ma­gyar társadalmunkra és benne egy­házunkra a közeljövőben vár, és abban az ökumenikus kontextus­ban, amelyben élünk és hatnunk kell, sajátos küldetés vár ránk, az Ágostai Hitvallás mai letéteménye­seire. A melanchthoni fogalmazás tanbeli tisztasága és nyitottsága alkalmas hidat képezhet más fele- kezetűek, vagy másként gondolko­dók felé, - de csak akkor, ha a Luthert is jellemző spiritualitás örökségével, a Lélek plérómájával, a Spiritus Sanctus teljességével pá­rosul. Az első éves hallgatók. Középen dr. Fabiny Tibor dékán és dr. Nagy Gyula püspök- elnök Fotó: Batár B. Reformációi emlékünnepély 1988. október 30-án, vasárnap du. 8 órakor lesz az Evangéli­kus Egyház kelenföldi templomában (XI. Bocskai u. 10.). Az ökumenikus ünnepélyen igét olvas és imádkozik Hecker Frigyes metodista szuperintendens, igét hirdet Keveházi László evangéli­kus esperes, ünnepi beszédet mond dr. Hegedűs Lóránt refor­mátus lelkész, befejező imádságot Győri Kornél, a Magyaror­szági Baptista Egyház Országos titkára végzi. Közreműköd­nek: Ráday Kórus Máté János vezényletével és Bódiss Tamás orgo­najátékával, Kelenfödi ének- és zenekar és a Baptista Egyház Központi Énekkara. Teológiai Akadémiánk helyze­tét és terveit ismertetve a dékán bejelentette, hogy dr. Prőhle Ká­roly professzor szeptember elején nyugalomba vonult, de e tanév so­rán, mint tanszékhelyettes tovább­ra is szolgál. Dr. Reuss András an­gyalföldi lelkész a rendszeres teo­lógiai tanszék több előadására, ifj. Blázy Lajos okleveles karnagy a teológus énekkar vezetésére ka­pott megbízást. Horváth Gabriella dékáni irodavezető megvált mun­kájától és helyére az Országos Egyház Elnöksége Csoszánszky Károlyné gazdasági ügyintézőt bo­csátotta az Akadémia rendelkezé­sére. Az Akadémiára felvett hallga­tók összlétszáma: 80 (58 férfi és 22 nő). Az első évre felvett 21 hallga­tó közül tizenegyen katonai szol­gálatot teljesítenek, egy pedig ta­nulmányai megkezdése előtt nyelvtanfolyamon vesz részt Hei- delbergben. A felsőbbéves hallga­tók közül Szabó Magdolna Po­zsonyban, Fatalin Helga Jénában, Koczor György pedig Greifswald- ban tanul cserediákként ebben a tanévben. Akadémiánkon ebben a tanévben öt külföldi ösztöndíjas: Mártii Viljanen finn lelkész, Iván Rubaninsky szlovákiai, Ulrich Dippmann, Friedrich- Wilchelm Reineke, Konrád Taut NDK-beli teológiai hallgatók végeznek ta­nulmányokat. Székfoglaló beszéde után a dé­kán meleg szavakkal köszöntötte dr. Nagy Gyula püspök-elnököt 70. születésnapja és magas állami kitüntetése alkalmából és átnyúj­totta neki a Tanári Kar és a Hall­gatóság ajándékát. A fogadalom­tétel után a dékán áldáskívánással és ünnepélyes kézfogással beiktat­ta az Akadémia hallgatói sorába a 16 új elsőéves hallgatót: Albert Gá­bor budapesti, Bányay András ka­locsai, Baranyay Csaba budapesti, illetve csömöri, Biharvári Andrea szegedi, Fűké Szabolcs váci, Hal- mosi Györgyi balassagyarmati, Já­nosa Attila vönöcki, Loos Péter za­laegerszegi, Pángyánszky Agnes tápiószentmártoni, illetve buda­pesti, Polgárdi Sándor takácsi, Pöcze István celldömölki, Szolga Tőkés Sándor kolozsvári (unitá­rius), Thuránszky István budapesti és Vilmos Andrea budapesti, illetve kerepestarcsai testvéreinket, vala­mint köszöntötte a külföldi ösz­töndíjasainkat. Selmeczi János

Next

/
Oldalképek
Tartalom