Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-10-23 / 43. szám
ORSZÁGOS EVANGEUKUS HETILAP Elet 53. ÉVFOLYAM 43. SZÄM 1988. OKTÓBER 23. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 21. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft Ha embertársad elesett és eltévelyedett, sirasd meg őt, de el ne ítéld. Kempis Tamás / Erősödjetek az Úrban! Ha egy vézna gyermeket visz anyja az orvoshoz, tanácsot kap tőle arra nézve, hogyan táplálja, tornáztassa, milyen orvosságot szedessen vele, hisz mindenképpen meg kell erősödnie a zörgő csontúnak! Ha egy férjétől elhagyott asszony fölkeresi a pszichológust, az igyekszik néki visszaadni önbizalmát: legyen erős, válsága megemészthető, föl- lelheti még boldogságát. Mindkét esetben elképzelhető sikeres eredmény. Mennyire más, az említett emberi biztatásoktól elütő az apostol felhívása: Erősödjetek meg az Úrban! Az Efézusi lévél végén inti így az egész gyülekezetét. Nemcsak a láthatóan gyöngéket, hitben elesetteket. Senki sincsen köztük olyan, bármennyire előre jutott keresz- tyénségében, akinek nem kellene még erősödnie az Úrban. Fölhívásában éppen az a minden más emberi biztatástól elütő, hogy az „Úrra” mutat, a megdicsőült Krisztusra. A feltámadott, megdicsőült Úrban hatalmas erők összpontosulnak. A keresztyén hivő pedig szüntelenül az O erejéből él! Egy finn származású teológus (Kantonen) fejtegeti ezt találóan a keresztyén sáfárságról írt könyvében. Tévedés azt vélni, hogy kiben- kiben van egy bizonyos mennyiségű tartalék-energia s ezt kell gazdaságosan felhasználnia. 'A keresztyén ember nem tartály, gyűjtőmedence, hanem csatorna. A mi erőnk nem az erőlködésből, megfe- szülésből ered. Nem a kicsiny félhalmozott tartaléktól függ, hanem attól, hogy helyesen „illeszkedünk-e Istenhez?” Ha elerőtlenedtünk, csak amiatt történt, hogy nem illeszkedünik immár az Úrhoz, nem árad belénk s rajtunk keresztül nagy ereje. Ha nyomorúságos erőbeli állapotunkból ki akarunk jutni, újra meg kell találnunk a forrás lelőhelyét. Any- nyi bizonyos, hogy nem normális az erőtelen keresztyénség! Ezzel elsősorban Krisztusra hozunk szégyent, mintha az ő feltámadásának ereje kiapadt volna! Krisztus erejének a hatalmas voltát a régiek szívesen emlegették úgy, mint győzelmi erőt. Golgotái halála is győzelem volt. Feltámadása, megdicsőülése erre tett pecsétet. A megöletett Bárányt diadalmas zászlóval ábrázolták már az ókorban. Egy egyiptomi katakomba falán a, fiatalon ábrázolt Krisztus egyik lábával oroszlánon tapos, a másikkal sárkányt tipor el. Nagy Konstantinus egyik pénzérméjén Krisztus neve olvasható egy átszúrt kígyó felett s ily felirattal: spes publica, vagyis a világ reménysége. Nem álmélkodhatunk hát azon, hogy Pál a keresztyén embert Krisztus vitézeként írja le vasárnapi epistolánkban. Egy felfegyver- zett római légionárius képében. Ámde a páncél, a sisak, a kard mindössze hasonlatul szolgál. Krisztus vitéze nem testi fegyverzetben küzd. Lelki fegyvereket ölt magára. Egyszerűbben: belsőleg kap isteni ajándékokat, mint amilyen az Istennel való megbékélés, a tőle nyert megigazulás, a hit, az üdvösség reménysége. Elsősorban oltalmazó erők ezek, védő várak. Egyedül az Isten igéje hasonlíttatik kardhoz, ám ennek forgatása - az igehirdetés - sem a mi támadásunk bárkire; a Beszélő Isten hat általa, ha kell szúr át sziveket vele, hogy aztán begyógyítsa az ejtett sebeket az evangélium újával. Vitézlő nép az egyház, de a Lélek vértezetében harcol, önmaga ellen is. S meg tud állni csüggedésé- ben, fájdalmak közt, szemben akár a halállal - az Úrnak erejénél fogva! Egyre gyakrabban hallatszik világunkban: áradjon ki lelki erő, erősödjünk most már lelkiekben. Egy neves filmrendező (Tarkovsz- kij) szólt kitüntetett filmjéről utólag. A lélek felelősségéhez vezető utat akarta megmutatni! Úgy véli, válaszúihoz érkezett el az embervilág. Foglyává lett a fogyasztói létnek és a technológiáknak. Szinte kettéesett: a lelkiség és a praktikum világára. Szerinte csak a lélek felelősségéhez vezető út a menedék mind az egyes, mind a közösség számára. Érdekes, ugye, hogy nem a szokásos test-lélek ellentétét említi. A lelki ellentéte őnála a „praktikum” vagyis az a magatartás, mely mindenben a gyakorlati célszerűséget keresi és lemond arról, hogy leszálljon a lélek mélységeibe. Erősödjünk meg az Úrban! Ige, hit, imádság által újuljon meg az egyház. Ebben nyújtsunk reménységet a világnak is. Scholz László Tanévnyitó a Teológiai Akadémián Hogyan élünk egyházunk örökségével? Teológiai Akadémiánk tanévnyitó ünnepélyei egyházunk életében mindig jelentős eseménynek számítanak. Ennek nem csak az az oka, hogy az ünnepélyen a Teológiai Akadémia tanárai és hallgatói mellett részt vesznek egyházunk vezetői, püspökei, felügyelői, esperesei, lelkészei és számos gyülekezeti tagja, valamint a testvéregyházak, testvérakadémiák, az Állami Egyházügyi Hivatal és a társadalmi szervezetek képviselői, hanem azért is, mert a tanévnyitó istentiszteleten és a dékáni székfoglalóban rendszerint olyan kérdésekről esik szó, amelyek egyházunk szolgálatát közelről érintik és jelentősen meghatározzák. A szeptember 23-án, a zuglói gyülekezet templomában megtartott tanévnyitón az igehirdetés szolgálatát dr. Nagy Gyula püspök-elnök végezte Gál 5,13 alapján. Az igehirdetést, amely a keresztyén szabadság és kötelesség feszültségéről szólt, teljes terjedelemben lapunk más helyén közöljük. Dr. Fabiny Tibor dékáni székfoglaló beszédében egyházunk kettős történelmi örökségét, a kulturális és a lelki örökséget elemezte és ebből vonta meg nem csak Teológiai Akadémiánk új tanévének, hanem egész egyházunk szolgálatának mai feladatait. Magyar evangélikus őseink már a reformáció hajnalán, még Luther Dr. Fabiny Tibor dékán jelentését olvassa JELENTKEZES AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMBA Az Evangélikus Gimnázium Budapesten 1989. szeptemberétől kezdi meg működését. Az 1989/90. tanévben fiúk és lányok részére első, második és harmadik osztályban kezdjük meg a tanítást. Az induló osztályok száma a jelentkezések számától is függ. Jelentkezési lapok kérhetők az Evangélikus Egyház Országos Irodájában (1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 130-886), és a lelkészi hivatalokban. A Jelentkezési lapokat 1988. november 12-ig kell beküldeni az Országos Iroda címére. A felvételi beszélgetésekre november 21-december 2. között kerül sor. A jelentkezési lap tartalmazza a szükséges tudnivalókat. Fővárosi és vidéki tanulók egyforma eséllyel pályázhatnak a felvételre. A gimnázium címe: Evangélikus Gimnázium, 1071 Budapest, Gorkij fasor 17-21. Evangélikus Gimnázium Bizottság Az új típusú BMW 353-as gépkocsi a kapu elé gördül, vezetője kinyúl az ablakon kezében egy kis rudacskát tartva, a kapu zárja felé irányítva. A hatalmas kovácsoltvas kapu méltóságteljesen kitárul, majd - miután a kocsi elegánsan behajt - ugyanígy zárul. Nemcsak nyugati filmekből ismert ez a jelenet. Ha van elég pénze az embernek, csináltathat magának infrasugárral nyitható kaput fertődi mintára. A kapuk, nagyok és kicsik, nyílnak és záródnak, csak megfelelő kulcsra van szükség. Ez a kulcs lehet a jól ismert fémeszköz, máskor egy felmutatott igazolvány nyit előttünk ajtót. Olykor a rejtve juttatott pénz tölti be a kulcs szerepét... A zsoltáros egy olyan kapuról beszél, mely az Úr hegyére nyit utat. Számára az a kérdés, hogy ki léphet be ezen a kapun, mely isteni magasságok felé tárul. Ez végsősoron mindnyájunk kérdése is. Mit ér, ha valaki egész életében pompás kapukon át közlekedik, ha kulcsa van a siker, a gazdagság, a gyönyör, a tudás kapuihoz, de végül ugyanazon a kapun, távozik az árnyékvilágból, mint a legnyomorultabb koldus? Ki méltó az örökkévalóság kapuján belépni? ELŐ VIZ Emelkedjetek föl, Gyöngyszemek ti ősi ajtók, hogy a zsoltárokból bemehessen a dicső király! Zsolt 24,7 A zsoltár szerint, az ártatlan kezű és tiszta szívű ember egyedül! Tudom, sokan habozás nélkül máris a kilincsre tennék a kezüket... Csakhogy Isten megítélése szerint kell ártatlannak és tisztának lenni! Ez az ítélet pedig így hangzik: Nincs, aki jót cselekedne, egy sem! (Zsolt 14,3) Nincs, aki alkalmas volna belépni, csak a dicsőség Királya. El is indul pálmák közt, hozsannázó kísérettel, de nem az Úr hegyére, .hanem a Golgota felé - a meggyalázott Király! Belép az ősi kapun, de nem a dicsőség fényes birodalmába. Az ősi kapu ugyanis a sziklasír szája, mely minden diadalívnél ősibb és időtál- lóbb. Súlyosan gördül helyére a kő, hogy elzárja a visszatérés útját mindörökké! A harmadik napon azonban Isten hatalmas hangján zendült a zsoltárvers: Emelkedjetek föl ti ősi ajtók! A súlyos kő engedelmesen elhengerült és a dicsőség Királya kilépett, mostmár végérvényesen belépve az örökkévalóság kapuján. 0 bemehet, de velünk mi lesz? - Ez volt Pál gyötrő kérdése is: Én nyomorult ember! Ki szabadít meg e halálra ítélt testből? Pál számára volt válasz és vele együtt nekünk is szól a folytatás: ...hála Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.. .nincs most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztusban vannak. Lelkész testvérem mondta el a következő történetet: A gyülekezet egy idős férfi tagja, aki nem sokat koptatta életében a templom küszöbét, halálán volt. A lelkész arról beszélt neki, hogy még nyitva van számára az örökkévalóság kapuja Krisztus által, csak be kell lépnie ezen a kapun. Az idős ember keserűen válaszolt: túl magas nekem a küszöb! Az éjszaka gyötrelmes volt, de másnap kisimult arccal, nyugodt hangon szólt lelkészéhez a beteg: Tisztelendő úr, eltűnt a küszöb, beléphetek! Emelkedjenek a kapuk! Táruljanak a szívek! Tűnjenek el a küszöbök! Győri Gábor életének delén sok és gazdag kulturális ajándékkal lepték meg árva hazánk, a Kárpát-medence sokat szenvedett magyar, német vend és szlovák nemzetiségű népét - mondta többek között a dékán, majd felsorolta a magyar reformátorok által alapított iskolák és a megjelentetett irodalmi művek nemzetépítő kulturális szolgálatát, majd így folytatta: Ezért természetes, hogy minden erőnkkel küzdjünk saját nemzedékünk, kortárs-evangéli- kusaink több szintes szellemi-lelki képzésének lehetőségéért és megvalósulásáért. A dékán ezután egyházunk lelki örökségét elemezte és az ebből eredő feladatainkat így summázta: Abban az új és jelentős korszakban, amely sokat próbált magyar társadalmunkra és benne egyházunkra a közeljövőben vár, és abban az ökumenikus kontextusban, amelyben élünk és hatnunk kell, sajátos küldetés vár ránk, az Ágostai Hitvallás mai letéteményeseire. A melanchthoni fogalmazás tanbeli tisztasága és nyitottsága alkalmas hidat képezhet más fele- kezetűek, vagy másként gondolkodók felé, - de csak akkor, ha a Luthert is jellemző spiritualitás örökségével, a Lélek plérómájával, a Spiritus Sanctus teljességével párosul. Az első éves hallgatók. Középen dr. Fabiny Tibor dékán és dr. Nagy Gyula püspök- elnök Fotó: Batár B. Reformációi emlékünnepély 1988. október 30-án, vasárnap du. 8 órakor lesz az Evangélikus Egyház kelenföldi templomában (XI. Bocskai u. 10.). Az ökumenikus ünnepélyen igét olvas és imádkozik Hecker Frigyes metodista szuperintendens, igét hirdet Keveházi László evangélikus esperes, ünnepi beszédet mond dr. Hegedűs Lóránt református lelkész, befejező imádságot Győri Kornél, a Magyarországi Baptista Egyház Országos titkára végzi. Közreműködnek: Ráday Kórus Máté János vezényletével és Bódiss Tamás orgonajátékával, Kelenfödi ének- és zenekar és a Baptista Egyház Központi Énekkara. Teológiai Akadémiánk helyzetét és terveit ismertetve a dékán bejelentette, hogy dr. Prőhle Károly professzor szeptember elején nyugalomba vonult, de e tanév során, mint tanszékhelyettes továbbra is szolgál. Dr. Reuss András angyalföldi lelkész a rendszeres teológiai tanszék több előadására, ifj. Blázy Lajos okleveles karnagy a teológus énekkar vezetésére kapott megbízást. Horváth Gabriella dékáni irodavezető megvált munkájától és helyére az Országos Egyház Elnöksége Csoszánszky Károlyné gazdasági ügyintézőt bocsátotta az Akadémia rendelkezésére. Az Akadémiára felvett hallgatók összlétszáma: 80 (58 férfi és 22 nő). Az első évre felvett 21 hallgató közül tizenegyen katonai szolgálatot teljesítenek, egy pedig tanulmányai megkezdése előtt nyelvtanfolyamon vesz részt Hei- delbergben. A felsőbbéves hallgatók közül Szabó Magdolna Pozsonyban, Fatalin Helga Jénában, Koczor György pedig Greifswald- ban tanul cserediákként ebben a tanévben. Akadémiánkon ebben a tanévben öt külföldi ösztöndíjas: Mártii Viljanen finn lelkész, Iván Rubaninsky szlovákiai, Ulrich Dippmann, Friedrich- Wilchelm Reineke, Konrád Taut NDK-beli teológiai hallgatók végeznek tanulmányokat. Székfoglaló beszéde után a dékán meleg szavakkal köszöntötte dr. Nagy Gyula püspök-elnököt 70. születésnapja és magas állami kitüntetése alkalmából és átnyújtotta neki a Tanári Kar és a Hallgatóság ajándékát. A fogadalomtétel után a dékán áldáskívánással és ünnepélyes kézfogással beiktatta az Akadémia hallgatói sorába a 16 új elsőéves hallgatót: Albert Gábor budapesti, Bányay András kalocsai, Baranyay Csaba budapesti, illetve csömöri, Biharvári Andrea szegedi, Fűké Szabolcs váci, Hal- mosi Györgyi balassagyarmati, Jánosa Attila vönöcki, Loos Péter zalaegerszegi, Pángyánszky Agnes tápiószentmártoni, illetve budapesti, Polgárdi Sándor takácsi, Pöcze István celldömölki, Szolga Tőkés Sándor kolozsvári (unitárius), Thuránszky István budapesti és Vilmos Andrea budapesti, illetve kerepestarcsai testvéreinket, valamint köszöntötte a külföldi ösztöndíjasainkat. Selmeczi János
