Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-28 / 35. szám
Evangélikus Élet 1988. augusztus 28. A GÜ @Í Jfls i i " i i i i i I GYERMEKEKNEK I Egyháztörténeti arcképcsarnok 13. Assisi Szent Ferenc 1182-1226 I Amikor Ferenc, a nevében is szereplő ' olasz városkában, Assisiben megszüle- I tett, Európa a társadalmi változások moz- I galmas időszakát élte. A12. és 13. század a céhes ipar és a kereskedelem virágzását ' hozta. Ferenc édesapja Pietro Bernardo- I ne gazdag posztókereskedó volt. Feren■ cet nem elégítette ki a polgári foglalkozás és a vagyon. Többet akart. 1205-ben elinI dúlt otthonról, hogy csatlakozzék a Szent■ földre induló keresztes hadakhoz, de csak Spoletoig jutott el. Álmában úgy hallotta, ! hogy Isten hívja. Visszatért szülővárosába, | és ettől kezdve Isten szavát kereste, Őrá ■ akart figyelni. Egyre inkább kereste a ma- gányt, a csendet. Egyszer Assisi melletti I falucska kápolnájába tévedt. Miközben I gondolataiba mélyedt a templom feszüle- 1 te előtt, ezt a felszólítást hallotta: „Ferenc, I menj és hozd helyre házamat, amely om- | ladozik!" Ezt a parancsot először szó szerint vette. A családjának és a környékbeli• eknek nem kis csodálkozására és meg- I botránkozására javítani kezdte a dülede- . zó kápolnát Isten hívása azonban ennél többre szó- I lltotta. Sok tusakodás után értette meg I igazi küldetését Egy szintén általa rendbehozott kápolnában, az istentiszteleten I felfigyelt a felolvasott evangéliumra: I „Menjetek, hirdessétek, hogy elközelgett • az Isten országai Ne legyen aranyotok, se ezüstötök, se sarutok, se pénzetek az öveI tekben!" Ekkor döbbent rá, hogy Isten I omladozó házán nemcsak a romos templomokat kell értenie, hanem egész egyhá- I zát, amely a feudális világban már alig | hasonlított a kezdetire. Ferenc megértette, . hogy az elvilágiasodás, az anyagiasság, a világi hatalom, a gyűlölet éles ellentét- I ben áll az evangéliummal. Ettől kezdve ■ következetesen ragaszkodott a felismert igazsághoz: az evangéliumi szeretet és a I szegénység parancsát kell élnie és hirdet- I nie. Valóságos reformmozgalmat indított . el a középkori egyházban. ' Minden társadalmi rétegből sok embert I vonzott személyiségének varázsa: derűje, ■ békéje, egyszerű életmódja. Követőivel együtt Isten vándormadarainak érezték I magukat, akik Isten gondviseléséből él- I nek és bíznak az emberek jóra való fogékonyságában. Amikor tizenketten lettek, ' Ferenc a közösségének és szabályzatá- I nak egyházi megerősítését kérte Ili. Ince . pápától. Először meghökkentő és érthetetlen volt a pápa számára, hogyan akar i élni egy közösség az anyagi feltételek biz- I tosltása - alapítvány, koíostor, javadalom, támogató püspök- nélkül. Ám a hit bátor- I sága, amely Ferencből áradt engedé- | kénnyé tette. „ Ez a közösség Isten ajándé• ka, Ö kezeskedik az alapításért." A pápa hozzájárult, hogy Ferenc és a „Kisebb I Testvérek” rendet alapítsanak és prédi■ káljanak. 1215-ben, az őket követő nők részére megalapították a második rendjüI két, a klarisszákét. (Az elnevezés az első | közéjük tartozó nő, Klára nevére utal.) . Ferenc azokra is gondolt, akik családjuk vagy világi foglalkozásuk miatt nem csát- I___________________________________ lakozhattak hozzá. Számukra jött létre a harmadik rend, amely lehetővé tette, hogy I követői családi körben, hivatásuk gyakor- | lásában valósítsák meg.a ferences egyszerűséget, szegénységet, megbékélést. 1 Ezzel a világi foglalkozású embereket is az I egyház hűséges építőinek tekintette. . Az evangéliumi látásmódból fakadt Ferenc természetszeretete is. Hitte, hogy min- I den ami él, aki él egyetlen és soha nem | ismétlődő módon beszél Istenről, hirdeti Isten nagyságát. Mindent Istentől elfogad- ■ ni, mindennel megbékélni, mindenben és | mindenkiben testvért látni, még a legjelen- . féktelenebb dologban is - erről vall cső- 1 ’ daszép Naphimnuszában. I Élete utolsó két évében súlyos betegsé- ■ gek törtek rá, de rendkívüli türelemmel viselte a fájdalmakat. Még a kínjait is meg ' tudta köszönni a Mennyi Atyának. | A szenvedés elhordozásában is Krisztus . arca formálódott rajta. Ugyanabban a ká- | ponában halt meg 1226. október 3-án, I ahol megértette Isten neki szóló szavát Az > itt következő imádság egész életének szándékát tükrözi: I Uram, | tégy engem békességed eszközévé. Add, hogy ahol a gyűlölet tombol, oda a ' szeretetet vigyem, | ahol a bűn uralkodik, oda a . ' megbocsátást vigyem, ahol a viszály szertehúz, oda az I ;' egységet vigyem, | ahol a kétség tétovázik, oda a hitet vigyem, ' 1 ahol a hamisság kígyózik, oda az | igazságot vigyem, . ahol a reménytelenség csüggeszt, oda a bizalmat vigyem, I ahol a szomorúság fojtogat, oda az i , örömöt vigyem, ahol a sötétség rémit, oda ' a világosságot vigyem. | Uram, tégy engem békességed eszközévéi Tekusné Szabó Izabella 1 _________________________________I / A "V VASÁRNAPI IGÉJE Jak 2,14-17 Halott hitből, élő hitre! Kemény szavak Jakab szavai, és bűnbánatra hívnak bennünket - nem a világot, hanem a hívőket hívják bűnbánatra -, mondja Eduard Thurneysen, a neves svájci igehirdető Jakab levelének erről a szakaszáról. Az apostol szavai napjainkban nyerik el újra teljes aktualitásukat. A címzetteket árra figyelmezteti, hogy nem elég elindulni a hit útján. Nem elég Jézus- . hoz megtérni és hitre jutni. A hitre jutásnak következményei vannak. A megtért, hitre jutott ember új szemüvegen keresztül szemléli a világot. Megváltozik értékrendszere. Lehet, hogy az addig számára legfontosabb tárgyak, cselekedetek hiábavalókká válnak. Ehelyett az életben sok újat fedez fel, amit talál? addig észre sem vett, vagy magától értődőnek tekintett. Jakab olyan emberekhez szól, akik már Jézusénak vallják magukat, hitre jutottak, elfogadták, hogy Jézusa világ Megváltója és Üdvözítője. Amikor ez tudatossá válik valakiben, akkor ennek látható következményei, jelei vannak. Hitünk akkor élő hit, akkor van értelme az igehirdetésnek, igehallgatásnak, bizonyságtételnek, imádságnak, éneklésnek, áldás adásnak és áldás elfogadásának, ha ennek a mindennapi életünkben következményei vannak! Amennyiben nincs következménye, nincsen foganatja, látszata az imént felsoroltaknak, az apostol szerint halott a hitünk! A hitből fakadó jó cselekedetekre egészen hétköznapi, kézzel fogható példát említ igénk. Olyan testvérekről szól, akiknek nincs meg a mindennapi betevő falatjuk, nincs megfelelő ruhájuk. Ilyen testvérek számára nem elég csak kedves és kegyes frázisokkal szolgálnunk. Az élő hit ilyenkor tetteken keresztül mutatja meg magát, tesz bizonyságot Megváltójáról, Jézus Krisztusról. Jakab levelének ezen sorait olvasva akarva-akaratlanul erdélyi testvéreink juthatnak eszünkbe. Ennyire aktuális az apostol levele! Örömmel olvashattunk evvel kapcsolatban néhány héttel ezelőtt hetilapunkban. Hálaadással tölthet el bennünket idézve a cikket, hogy egyházunk segélyszolgálata az erdélyi menekültekért nem kullog az események után. Az erdélyiek megsegítésének ezzel azonban még nincs vége, lehet folytatni, itt az alkalom, hogy hitünkből gyakorlat legyen! Ez persze nem minden, csak egy azon sok lehetőség közül, ahol élő hitre van szükség. Mindenki maga érzi és tudja a legjobban hol és mit kell még megtennie házasságában, családjában, munkahelyén, gyülekezetében, ha élő hittel ajándékozta meg az Úr! Egy pillanatra gondoljunk most Jakab és mindannyiunk Mesterére, Jézusra. Sok példázata közül pedig a fügefa példázatára (Lk 13,6-9). Ennek az üzenete, hogy a gyümölcstermés elmaradásának súlyos következményei lehetnek. Az a fa, mely nem terem gyümölcsöt, meddőnek, élettelennek számít. Egész /életünk folyamán tanulhatunk Jézustól, hogy hitünk.n&haloU tá, hanem élő hitté váljon. Mai igénkkel kapcsolatban a századok folyaíná'n 'sókat vitáztak. Jakab és Pál apostol teológiáját egyesek homloké- gyenest szembeállították és kijátszották egymással. Tették ezt többek között Luther Mártonra hivatkozva. Reformátorunk egy külön könyvecskében foglalkozott a jó cselekedetekkel. Ebben így vall: Az első, legfőbb és legnemesebb jó cselekedet, a Krisztusban való hit. .. .E hit nélkül végbement cselekedetek holtak és teljességgel értéktelenek. Amikor nyomatékosan hangsúlyozom a hitet, és elvetem a hit nélküli cselekedeteket, azzal vádolnak, hogy tiltom a jó cselekedeteket, pedig én csak a hitből fakadó igazi jó cselekedeteket akarom tanítani. Azaz, ez annyit jelent, hogy egyedül Jézus Krisztus által juthatunk halott hitből élő hitre! Amen! Blázy Árpád IMÁDKOZZUNK Úr Jézus Krisztus! Megköszönjük Neked, hogy egész életeddel és kereszthaláloddal szolgáltál az emberiségnek! Segíts bennünket, hogy drága igédnek ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk. Láttasd meg velünk hol és mivel kell bizonyságot tennünk szeretteink és embertársaink között, hogy hitünk élő hit lehessen neved dicsőségére! Ámen QQ Kós Károly: Régi Kalotaszeg QQ CSILLAGFÉNY Madocsai Miklós lelkész igehirdetései A régi magyar értékek újra a nemzet féltő szeretetének érdeklődési körébe nyomultak. Nem egy jelét látjuk ennek megnyilvánulni több területen. Pusztuló műemlékek megvédése, régi könyvek megjelentetése is ezek sorába tartozik. E jó hullám örvendetes darabjaként vehetjük kézbe az erdélyi építész, iró, frissen kiadott, elfelejtett könyvecskéjét. Szerkesztőjének neve szerényen húzódik meg: Molnár V. József. A szöveget Bálint István János gondozta. (Műszaki Könyvkiadó Metrum szerkesztősége, 1988.) 1910-1911 telén írta a fiatal Kós Ká- " roly a megtalált haza, Kalotaszeg kellős közepén - ahogyan a mai utószó hangulatosan fogalmazza. Eredetileg „krónikás” betűkkel, kézzel írott könyvként jelent meg, részletenként változó színben. A borító belső oldalai két oldalnyit visszaadnak a rajzoló Kós régi krónikák Írásmódját megjelenítő színes művészi munkájából. Kós Károly két és fél századot - ma már több mint három évszázadot - hagy maga mögött, amikor havas téli időben, hosszú alkonyaton, csendes öreg estén elkezd gondolkodni a régmúlton. Hull a hó, dudál az északi szél, az asztalon gyertya ég, ő pedig öreg betűket vet sárga, avult hártyára. Régi krónikákat, öreg írásokat lapozott át, s főként a 17. század erdélyi magyar építészetéről mesél, mert: lám, öreg Rákóczi György tudott magyarul építeni ennekelőtte 250 esztendőkkel. Kalotaszegi várak, templomok, udvarházak ártífácn __nlairowa/I< Ir__rvu>ff__a_ tnrténplmi me gpróbáltatásokkal együtt - az iró páratlan, szép stílusában. Közben az olvasót az eredeti könyvecske valamennyi rajza kíséri: épületek, pitvarok és kemencék, házbensők, egy-egy helyzet megörökítése, szálfák vágása, hazaszállításuk lovak vonta szánon, vagy egy durván faragott hosszúkás asztalnál boros kupa mellett két búsuló magyar. A legszebb dicsérő mondatokat a temetőkről úja: A mi históriáink: a mi temetőink... A mi temetőink nem búsbánatos halotti-házak,... nem hirdetnek elmúlást, de életet, örökkévalót... Az egész havasalján ott a legtöbb és ott kászálódik a legkövérebb széna... Amikor a temető virágzik, ez a legszebb kertje a világnak, fehér és rózsaszínű minden fa... És ahány fejfa: mind színesre festödik... komoly öreg betűkkel rárovódik az ősi írás: ’Itt várja Jézusát...’ Mindabban, amit felidéz az egy télen át rótt könyvecske, a magyar sajátosságot, a régi hagyományt keresi, hogy megőriztessék. Fájdalmas érzéssel forgatjuk : mi lesz ott, azon a tájon a véreinkkel és a többiekkel? Kételkedünk is: mit lehet beépíteni a múltból, szobadíszeken kívül, a jelen és jövő nemzedék életébe hazánkban is a gyorsan átfordult, technizálódó korban? Ez a könyv azonban - és remélhetőleg a Régi magyarság címen indult sorozat további része is - kételyekkel nem törődve egyszerűen ápolni akaija a nemzeti tudatban a hagyományok értékét. _____________Veőreős Imre Ma elég szokatlan dolog, amire vállalkozott a szerző. Adventtól ádventig minden vasárnapra és ünnepre el akarja látni az Ige kenyerével nyilván elsősorban azokat a híveit, akik nem mindig tudnak elmenni az istentiszteletre. Mert ha kényszerűen kihagyás is van igehallgatásunkban, a folyamatos igére-figyelést nem szabad elmulasztanunk. Nagy gondot fordít már a figyelemfelkeltésre is. Akár korunk tudományos megfigyeléseit használja fel indíttatásul, akár a mindennapi életben észlelt kirívó jelenségeket látja maga előtt. Jól érzékeli, hogy minden alkalomnak megvan a maga sajátos tanítása. Jellemző példa erre a karácsony második ünnepének bevezetése. „Karácsony másodnapja nem az ünnep fokozását jelenti, nem a nagyobb pompa kedvéért van. Nem is amolyan szent ráadás, vagy lehetőség azoknak, akik a prömierről elmaradtak.” - Igeválasztása változatos. Egyaránt találunk a gyűjteményben evangéliumi, levelbeli és ótestámentomi textusok alapján felépített igehirdetéseket. Sehol nem jelöli meg az időpontot, de időszerű minden sora akkor is, amikor olvassuk. A kijelentett teljes írás fényében világítja meg a konkrét helyzetet. Tudjuk, hogy tanít maga az élet is, sok áldást jelenthet a jól alkalmazott és megfelelő helyen elmondott illusztráció. Ő csaknem mindig igei illusztrációkat alkalmaz. Aránylag rövidek a prédikációi. Míg olvassa őket az ember, soha nem lankad meg a figyelme. Gondos előkészület előzhette meg szolgálatait, s bizonyára előre leírta azt, amivel mindig hívei elé állt. Dicséretes dolog ez olyan valakitől, aki mögött több évtizedes igehirdetői szolgálat van már. Nem tejnek italával, kemény eledellel táplál. Sajátos színt képvisel a fővárosi igebürde- tők között. Minden sora hittel átélt bizonyságtevés, mely további meditálásra is serkenthet. Igét hallgatni mentem egy nyári vasárnapon a Bécsi-kapu téri templomba. Tíznapos utazásaimra lelki felüdülést jelentő útravalót is kaptam. Alig tudtam letenni a szerény formában, de ragyogó fehér papíron rögzített szerény igehirde- tésgyűjtemenyt. Bizalommal ajánlom azoknak a figyelmébe, akik tudják, hogy „amik megírattak, a mi tanulságunkra írattak meg.” - Még annyit, hogy a templomba belépőnek gazdag választékot kínál a dúsan terített iratterjesztési asztal. Pásztor Pál nektek, ifjak...” MUSTÁRMAG ’88 Van, aki a nyári savanyúságeltevések egyik fontos fűszerére gondol. Van, akinek Jézus példázata jut eszébe: Isten országa - úgy terebélyesedik, növekedik, mint abogy a parányi magbői nagy fa lesz. Vannak - egyre többen - akiknek Jézus e példázatáról is a Györ-Sopron megyei nyári tábor élményekkel gazdag hete jut eszébe. Akadályversenyre készülve Két éve, nyáron néztük ki magunknak a Rábcakapi Gyülekezet üres lelkészlakását: de jó hely lesz , ez a Hanság széli kis falu ifjúsági táborok szervezésére. Abban az esztendőben kevesen voltunk: kilenc fiatal és öt felnőtt, mintegy nagy család. S jó hangulatú hét végen született meg a gondolat: Mustármag legyen a tábor neve. Ez a név tükrözte reménységünket: azt, hogy létszámban növekedni fog közösségünk, s hitben is növekedhetünk az együttléteinken. S a Mustármag növekedni kezdett. A növekedést az Isten adta! Idén már kicsinek bizonyult a parókia. A „törzstagok” hallatlan örömmel keresték az új helyeket: a mosókonyha, a garázs is jó hálónak, a legle vegősebb a szabad ég alatt. Az újak kicsit talán bizalmatlanul, félve nézték a nomád állapotokat, de végül mindenkinek jutott hely. Az előre összeállított program nagyon tágölelésű címet kapott: Keresztyén életünk a Miatyánk tükrében. A Miatyánk kéréseire figyeltünk a reggeli áhítatokon, s ezek adtak alapot a bibliaköri beszélgetésekhez is. Ot nagy „családot” kialakítva szerveztük meg a tábor életét: a Pokoli-, a Véreshurka-, a Haba- kukk-, a Barba-, és a Szent Anoni- musz család felváltva végezte a bevásárlás, takarítás, mosogatás munkáját. Ugyancsak e' családok versenyeztek egymással nagyon jó hangulatban egy akadályversenynyel egybekötött bibliavetélkedőn. A verseny minden résztvevője rántott cukkini formájában nyerte el megérdemelt jutalmát. A csendes pihenő alatt Lukács evangéliumát olvastuk. S hogy ne lehessen bliccelni, a délutáni program keretében játékos számonkérés következett. (Ezalatt a legnagyobbak korosztályukat izgató kérdésekről vitatkoztak.) S hogy milyen komolyan vették a kijelölt szakasz elolvasását, mutatja a következő eset: az egyik napon a mosogató család feltűnően csendben dolgozott. Csak a konyhába belépve fejthettük meg a rejtélyt: - a konyha közepén ülve egyikük hangosan olvasta az evangélium napi részét. Hasznos viták, négyszemközti őszinte beszélgetések, mélyről jövő imádságok, lelkes éneklések erősítettek mindnyájunkat. Nagy focimeccsek, a Rábca felfedezése, a Jézus élete című film megnézése tarkította a programot. S a nagy pofozkodások - a szúnyogokat valahogy irtani kellett. A hét gyorsan telt. Azok, akik az első napon félve kerestek barátokat, már nem akartak hazamenni. A záró úrvacsorái istentiszteletre szülőket és érdeklődőket is várunk. Milyen jó, hogy tele van a templom. Milyen jó, hogy hosszú sor kígyózik az oltár előtt... Aztán hangos búcsú, nagy integetések, egy mozgalmas hét után újra csend száll a falura. Megyünk. Mustármagokként oda, ahonnan jöttünk. Várjuk az újabb találkozást a csendesnapokon. A növekedés folytatódik - a szívünkben, s általunk talán másokban is. Tégy eszközöddé URAM! ifj. Bence Imre Dr. Mély asz Elemér köszöntése A Magyarországi Evangélikus Egyház is örömmel áll azok sorába, akik köszöntik dr. Mályusz Elemér professzort kilencvenedik születésnapja alkalmából. Dr. Mályusz Elemér évtizedeken keresztül volt az Evangélikus Országos Levéltár vezetője. Az ő szolgálata idején történt meg a korábbi egyházkerületek és egyházmegyék levéltári anyagának, begyűjtése, rendezése és jegyzékelése. Ez a tetemes, több száz iratfolyómétert kitevő iratanyag rendkívül értékes mind a hazai, mind a külföldi egyháztörténeti kutatás számára, mert igen sok egyházlátogatási jegyzőkönyvet, valamint lelkészavatási anyakönyvet tartalmaz. Ennek az anyagnak a feldolgozásán kívül, dr. Mályusz Elemér nagy gondot fordított arra, hogy a lehető korszerű és biztonságos elhelyezése# és őrzésen túl, az anyag mindenféle történeti kutató számára értékes adatokat tartalnwó voltára publikációkban is felhívja a tudományos világ érdeklődését. Mályusz professzor a történet- tudomány művelésében és oktatásában jelentős személyiség. Fő kutatási területe a II. József által kiadott türelmi rendelet korszaka. Ezzel a történeti korral kapcsolatosan jelentek meg publikációi. Tudományos munkásságát nem minden időben ismerték el hazai viszonyaink között. Hetvenedik születésnapja alkalmából azonban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa méltó elismerés gyanánt a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Mályusz professzor nyugdíjas éveiben sem pihent tétlenül. Mint a történettudományok doktora és a Történettudományi Intézet főmunkatársa elkötelezettnek érezte magát a tudomány iránt.. Kilencvenedik születésnapján szeretettel köszöntik Dr. Mályusz Elemér professzort a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetői, lapunk olvasói, munkatársai és egész egyházunk népe. VetA nála KÖZÖS játék a „Lepény mezőn” Fotók: Nagy Szabolcs