Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-08-28 / 35. szám
A SZENT ISTVÁN! ÖRÖKSÉG - EVANGÉLIKUS SZEMMEL Szent István mai emlékezete Az esztergomi várhegyen állt az a fejedelmi lak, ahol 975 táján Géza fiaként született első királyunk, a keresztyén „rex” címet valóban megérdemlő és megszerző Szent István király. Géza fejedelem 997-ben halt meg és fiára hagyta uralmát. Esztergom volt a koronázási szertartás színhelye is az ezredik év karácsonyán. Közelebbről az a templom, amelyet még az apa kezdett volt építtetni az első keresztyén vértanú: István tiszteletére. De már ekkor létezett a veszprémi és győri püspökség is, hiszen ők is közreműködtek a koronázási liturgiában. Majd fogadalmához híven István is felállíttatott és szervezett püspöki székhelyeket és építtetett templomokat, így a székesfehérvári bazilikát, ahol azután végső nyughelyére helyezték 1038-ban. Az emlékező országban most ezeken a püspöki székhelyeken járt a „Szentjobb”, hogy felidézze a nagy király emlékezetét és ébren- tartsa tiszteletét. Neriitsak Könyvkiadó-társulat, utcanév, egyesület, kórház őrzi hát nevét, hanem halála 950. évfordulóján különösképpen is eleven letty~^egítette elő, akit később szintén a rágondolás és a vele való foglal-í kanonizáltak, kozás. mjraEgyébként István királyunk volt Székesfehérvárott ezzel kapcso- ^^IHső „szentté” avatott uralkodó latban honismereti konfereriaát tar- öasíiópában, aki nem vértanúként tottak, az ünnep előestéjén nlgffigytj- r^ÍR(j|gelte ki a szentséget. Amint lés volt és a fent említett V1. században már Heltai mutatták be nagy sikerrel megállapította: ő erős IsRezső István király oratóriu^^^^^^» tiszta élete és imádkozó Az országj^emlékezésekdrága gyümölcseként azonbanjaÉHBHi^bbamp^^lsPiilHBormáló-egyházszerv-ező Ez volt hát nagy lehetővé ván három köverni n t hari^^w^^«^p|^|'|^^|||pm|í^';^^jif|^Ptkezzék. A történéstó^^wó^^i^^ci^^^át^^öf^li^^-klíariiSezetésé- berek saját népek megfelelően magyar államról, nemmi élet és a társadaw^{^|^m^^M^^j^^|^p||i»|^páz. hava lamipt tájékozt»»^i^^^^^P^p^MÉ|Í^|jra|^p^Éenikus utókor értékeléséről üléElső királyunkat >nMlÉK^||^|^^mP||^Í^Í^pplyunk utódok is olyan nagvra|é8^^bSK|^^B^^^|áa^a ^fiyMóiáról. hogy alig fél évszázatra^fibl^^rM^OTiga^gáílM)^®)” kör- után Szent László ur||hj|| alltt nyezetben: a zeMtu|^P^yi inté- szentté avatták, mégnmM Imre zet budavári díajMrrfiJgen. Az elő- fiával együtt. így az el^pMply ka- adók és félszó|Hn^^mmel álla- nonizálását éppen az^PwKilkodó pították megpwfc^u különböző felelekezetek tiszteletben tartják egymás teológiai és hagyományi tradícióját, így tudnak közösen emlékezni a nemzeti egység jegyében és ezáltal mindnyájunk magyarságtudata is erősödik. Kell-e még említenem, hogy az évforduló jegyében számtalan előadás hangzott el e témával kapcsolatban a rádióban és a tévé műsoraiban is. A Nemzeti Múzeumban kiállítás nyílt Szent István képe a magyar történelemben címmel. Egy esztergomi szakmunkás- képző intézet oktatóinak kezdeményezésére pedig vízi emléktúrát indítottak Passauba, ahol nemzeti színű szalaggal díszített koszorút helyeztek el Gizellának, első királyunk feleségének sírjára. Sorolhatnánk még az ünnepi alkalmakat, rendezvényeket, amelyeket világi és egyházi fórumok rendeztek az elmúlt hetekben- hónapokban. De jó lenne, ha az emlékezések gyümölcse is beérne: honszeretetünk, összetartozásunk erősödnék, hitünk és szeretetünk a gyakorlatban is megmutatkoznék. Bencze Imre ■ „NE FÉLJ, TE KICSI NYÁJ, AZ ISTEN VÉD1” így hangzik egyik énekünk biztató sora, s ezt tapasztalhattuk meg nyíregyházi Gyermekotthonunk, az ÉLIM életében is. Istennek van ugyanis csodálatos hatalma összehozni a segíteni -, szeretni tudó, és az elesett - szeretetre szomjazó lelkeket. Szép példáját látjuk ennek Otthonunk életében is. Az olyan gyermekeket ugyanis, akiknek a szüleik nem élnek, vagy nem látogatják gyermeküket, - „pótszülők” veszik szeretetükkel körül. Komoly eszközei ők azístennek. Ők nemcsak gondoskodásukkal, ajándékaikkal igyekeznék örömöt okozni a rájuk bízott gyermekeknek, hanem azokat imáikban Jézus elé vive, az üdvösségükért is buzgón könyörögnek. Hívő szolgálatuk így képez „erős hátvédet” az ÉLIM életében! Még az év elején tartottuk tokaji diakóniai üdülőnkben, a „pótszülők csendesnapját”. Ezen az Otthon igazgatója Gál 6,2 alapján Egymás terhét hordozzátok - mutatott rá e feladatunk hűséges végzésére. - Igaz, vannak más terhe- ink is, de „elbírjuk hitünkkel”, s könnyebbedik, ha a máséból is veszünk fel! - Itt az otthonvezető is elmondhatta gondjait, - volt fül, aki meghallgassa! - Azután a gyermekeink lélektani és neveléstani problémáit beszéltük meg, s mindegyikünk elmondta, miben, hol tudna itt is segíteni. - S végül Isten kezébe letéve mind az ÉLIM, mind gyermekeink életét, együtt kértük Isten védő szeretetét, megmentő kegyelmét. Vissza-visszatérő ünnep nálunk az Anyák-napja is. A szülők és „pótszülők” felé csodálatos módon nyílik meg gyermekeink szíve hálára, amikor virággal, és maguk készítette szőttesekkel ajándékozzák meg őket. Nagyon fontos azonban ilyenkor a gyermekek szolgálata is! Idei „műsorukat” lKor 13 alapján állították össze. S közben ismételten felcsendült ez az ének: Megváltónk arra kérünk, védjed,óvjad az éltünk! - Mire Isten egy másik énekben adta meg a választ mindig: Ne félj, te kicsiny nyáj, az Isten véd! Testvérem!, aki ezt a néhány sort olvasod: Isten kezében Te is eszköz lehetsz. Csak kezdj el végre szeretni, cselekedni már, mert ilyen „gyümölcsök nélkül” az életünk sivár! - Nézz körül: a világ szereteted „tetteire” vár! Benczúr Sándorné Most lenne nyolcvanöt éves... Peskó Zoltánra, az orgonaművészre és fasori ének-zenetanárra emlékezünk most e napokban. Augusztus 24-én töltötte volna be a nyolcvanötödik évét. A felvidéki vasúti tisztviselő családjának negyedik gyermeke Zeneakadémiánkon szerzett művészi és tanári dip-' lomát, majd a berlini állami főiskolán volt ösztöndíjas és ott szerzett egyházzenei képesítést. Az egyetlen magyar evangélikus muzsikus volt, aki kifejezetten egyházzenei képesítést szerzett. Hat éyes korában elvesztette édesanyját. Ragályos betegségbe esett, miközben ő meggyógyult, édesanyja belehalt a tőle kapott betegségbe. Ez az emlék végigkísérte életét. Tanítványa voltam, - nemcsak mint fasori diák, de úgy is, mint aki tőle tanultam orgonán játszani. Sokszor forgattam kottát hangversenyein és legnagyobb művészi sikerei alkalmával is, amikor ünnepelték, szeme sarkában, szemüvegén átvillanva, mintha ennek a szomorú emléknek komorsága ült volna meg, - úgy láttam. Szerette és megbecsülte azokat, akiktől sokat tanult. Sokszor emlegette Antalffy-Zsíros Dezsőt, akit olyan jó pedagógusnak tartott, hogy az ő iskolájából tanította tanítványait is harmóniumra, orgonába. Berlinben korának híres orgonistáitól tanult: Fritz Heitmann- tól és Wolfgang Reimanntól. Tőlük tanulta az igényességet, az orgona színeinek sajátos felépítését és főként az előadott művek dinamikáját. Virtuóz orgonista volt. A dilettantizmus ellen harcolt. Nagyon jó pedagógus volt. Iskolai énekkarunkban sokat vesződött velünk. Szigorúan vette a próbákat, igyekezett a maximumot elérni. De bármily feszült volt is a hangulat a próba folyamán, búcsúzáskor egy anekdotával igyekezett feloldani a feszültséget és elérte azt, hogy még nagyobb kedvvel jöttünk a következő próbára. (Folytatás az I. oldalról) feltámasztani a „Fasort”, első renden, akik még emlékeznek a régire, s a többi már legendává váltakra: a soproni líceumra, a pataki és' debreceni kollégiumra, a bencés, piarista és cisztercita iskolákra. S falusi iskolamesterekre is, akik jó szemmel ismerték fel kiben mi rejlik s pályára indították nem egy későbbi kiválóságát hazai kultúr- életünknek: tudósokat, művészeket, költőket, politikusokat. Neveltek ezek az iskolák kötelességtudásra, felelősségvállalásra, fegyelemre. Volt kötelező, megkülönböztető és csak becsülettel viselhető diáksapka, szigorú iskolarend, amely szerint pl. csak szülői kísérettel lehetett nyilvános szórakozóhelyen megjelenni. Túlzás?, avítt előítéletek, „személyi szabadság megsértése”? Hogy mindennek volt értelme, arról többek között Szabó Magda is vallott az „Abi- gél”-ban, - egy nagy család volt az iskola s óvó menedék is viharos időkben. Jellemet formálni, eszményeket adni - s ezek nélkül nincs emberség, ember! - csak igazságos szigorral és persze meggyőző életistennek mindig a legszebbet kell nyújtani! - ez volt ars poeticája. Erre nevelt minket. E néhány soros emlékezés legyen képletes virágcsokor sírjára 21 évvel halála után (1967), a pyolcvanötödik születésnapon. Tóth-Szöllős Mihály példával lehet. Ez is, az is hiánycikk korunkban. S e nemzedéknek még vannak családi emlékei, nagycsaládról, ahol nemzedékek éltek együtt, bi-2 zonnyal nem emberi gyarlóságok nélkül, mégis megkísérelve ősi jóhagyományok ápolását. Volt otthon, nemcsak lakás, ahova aludni, étkezni - és TV-t nézni - járnak a „lakók”, hanem amely megtépá- zottan is meleg fészek lehetett, ahova megtérni erőért s a gyökerekbe újra fogózni lehetett. E nemzedék most lelép, vagy máris lelépett az élet, a történelem színpadáról. Szerepét jól-rosszul eljátszotta. A megelt emberöltő - több is ennél - telve volt tragédiákkal, mulasztásokkal, elszalasztott alkalmakkal, elvesztegetett lehetőségekkel, vétkekkel és tévedésekkel. Mégis e nemzedéknek kellett egy történelmi korszak minden terhét hordozni s amely végül is, felépítette romjaiból az országot. S most aggódva, de reménykedve is figyeli a másodikat és a harmadikat: hogyan élnek a mával és miként készülnek a jövőre? Groó Gyula A másik ember számára azáltal vagyok testvér, amit Jézus Krisztus érettem és rajtam cselekedett. A másik ember számomra testvérré lett azáltal, amit Krisztus érette és rajta cselekedett. Az, hogy egyedül Krisztus által vagyunk egymás testvérei, az hallatlan jelentőségű tény. Bonhoeffer HÁROM NEMZEDÉK és mi következik utána? Lelkésziktatás a százéves templomban Evangélikus Élet 1988. augusztus 28. 1888. július 22. jelentős nap volt a körmendi gyülekezet és a környékbeli filiák életében. Ezen a napon szentelték fel és adták át szolgálatának a közös áldozatvállalás eredményeként felépült neogótikus stílusú templomot. A kőműves munkát Ludwig Schöne bécsi építész tervei alapján olasz mesteremberek végezték. A berendezés és a díszítés azonban magyar, illetve osztrák iparosok szaktudását dicséri. A remek terv és a kifogástalan minőségű kivitelezői munka szerencsés találkozásából született meg ez a minden részletében művészi értékű építészeti alkotás, mely még jelenlegi, javításra szoruló állapotában is a város egyik ékessége. Ez év július 23-án ugyancsak sokan gyűltek össze ünnepi hálaadásra a százéves templomban. Azonban nemcsak az épület jubileuma vonzotta ide közelről és távolról a 18 lelkészt és mintegy 300 gyülekezeti tagot, hanem egy másik ünnepi esemény is: ekkor iktatták be szolgálatába a gyülekezet megválasztott új lelkészét: Zügn Tamást. Fehér Károlynak, az iktatást végző esperesnek a Jel 19,6-9-ben szereplő hálaadó himnusz alapján tartott igehirdetése is a két esemény egybefonódására mutatott rá: Még előttünk van az az esemény, mely kiváltja ezt az áradó hálaadást. Még erősíti, bátorítja Isten az ő vándorló népét. De vannak máris alkalmak, amikor mintegy előrevételézve, a szánkra merjük venni ezt a himnuszt. A templom felszentelésének századik évfordulója, mely egybeesik a gyülekezet új lelkészének beiktatásával, felbátorít bennünket erre az énekre. Még akkor is, ha hallelujánkat időnként el kell, hogy nyomja a „Kyrie eleison” könyörgése __Azt köszönjük, hogy Jézus Krisztus templomot és lelkészi szolgálatot ad, hogy népe felkészüljön a Vele való találkozásra. Nem álmodozunk, hanem hitben már itt megéljük, amiről a himnusz énekel. Hogy erre a hitre eljussunk, ebben megálljunk és a teljességig elérjünk: ezért Ván templom és ben jut kifejezésre. Aki Istent igazán imádja, az a felebaráttal együtt és a felebarátokért él és dolgozik. Az istentisztelethez csatlakozó közgyűlésen köszöntötte a gyülekezetét és az újonnan beiktatott lelkészt Szabó István, a Vasi Egyházmegye felügyelője és Szabadi István helyi református lelkész. Dr. Gyürki László kanonok, a helyi katolikus gyülekezet tudós lelki- pásztora a lelkészi szolgálat „őrál- lás”-jellegét domborította ki. Rác Miklós nádasdi lelkész, aki családjával együtt komoly áldozattal segítette a lelkész nélkül maradt gyülekezetét az új pásztor szolgálatba állásáig, az Isten Igéjének rendszeres olvasására lelkesített. Gyer- gyák Ferenc megyei egyházügyi titkár és Szabó Béláné a HNF helyi szervezetének képviselője hangsúlyozta, hogy a közösséget építő, komoly lelkészi munkára szüksége van a társadalomnak. Smidéliusz Ernő nyugalmazott lelkész meleghangú szavait Adámi Lászlónak a teológus évfolyamtársak nevében mondott bizonyságtétele követte. A jelenlévők a meghatottságtól könnyes szemmel hallgatták végig az új lelkész volt gyülekezetei képviselőinek, Riczinger József vönöc- ki és Guóth Emil kemenesmagasi felügyelőnek szívből jövő szavait. Az ünnepség közvetlen beszélgetésekkel folytatódott. Körmend és filiái (Hegyháthodász. Katafa és ezért rendelte Krisztus a lelkészi szolgálatot. A lelkész a gyülekezettel együtt tegye ki magát Krisztus szava és ajándéka erejének! Ha ez együttesen megtörténik, akkor a gyülekezet és a lelkész is ,fehér gyolcsba öltözik", magyarán: létével, magatartásával Krisztus dicsőítését szolgálja. Az új lelkész Jn 4,23 alapján hirdette Isten igéjét: ahol Jézus szól, ott megszenteli a helyet, megáldja az alkalmat azzal, hogy új életre indít. Isten igazságban és lélek által történő imádása nem a hétköznapi élettől elszakadt teológiai zsargon, hanem mindig konkrét élethelyzetekben, meghatározott szavakban és egyes cselekedetekSzarvaskend) egyházi életében hosszú idő után újra megmutatkozott, hogy nemcsak a gyülekezetnek van szép temploma, hanem a templomnak is lehet népes gyülekezete, ha mindannyian meghalljuk a hivó szót és engedelmeskedünk. Mindannyian azzal a reménységgel tekintünk a körmendi gyülekezetre, hogy Zügn Tamás pásztori szolgálatát áldás fogja kísérni és állandóan hangozhat általa a Krisztushoz hívó szó. A megújulás lehetőségét tehát megadta Isten - a Krisztusnak való engedelmesség útjára azonban lelkésznek és gyülekezetnek együttesen kell rálépni!-ns Csanád Béla 1 Kor 13 Sötét árkokat húz a szél arcuhk sivatagárt, de a szeretet erősebb, mint a halál. Homlokodoh a szépség s a tudomány csillaga, szemeden a jóság fényei, ajkadon az igazság, homályba vesznek egykor, de vonásaid megőrzik a mezők, az illatos füvek, virágok, igazságod beteljesedik, s jóságod visszatér a Szeretetben. Csak a szeretet marad meg, lelked egyetlen ékszere. > i I I I ■ * a a- • i.i • i nsti i ejß' •_ju*#rr*aei««'t i r i m; i p i,aitaKadg«aB>roiiWéffl1MiniMMMIIMBHMIil
