Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-08-28 / 35. szám

A SZENT ISTVÁN! ÖRÖKSÉG - EVANGÉLIKUS SZEMMEL Szent István mai emlékezete Az esztergomi várhegyen állt az a fejedelmi lak, ahol 975 táján Géza fiaként született első királyunk, a keresztyén „rex” címet valóban megérdemlő és megszerző Szent Ist­ván király. Géza fejedelem 997-ben halt meg és fiára hagyta uralmát. Esztergom volt a koronázási szertartás színhelye is az ezredik év karácsonyán. Közelebbről az a templom, amelyet még az apa kez­dett volt építtetni az első keresz­tyén vértanú: István tiszteletére. De már ekkor létezett a veszprémi és győri püspökség is, hiszen ők is közreműködtek a koronázási litur­giában. Majd fogadalmához híven István is felállíttatott és szervezett püspöki székhelyeket és építtetett templomokat, így a székesfehérvá­ri bazilikát, ahol azután végső nyughelyére helyezték 1038-ban. Az emlékező országban most ezeken a püspöki székhelyeken járt a „Szentjobb”, hogy felidézze a nagy király emlékezetét és ébren- tartsa tiszteletét. Neriitsak Könyvkiadó-társulat, utcanév, egyesület, kórház őrzi hát nevét, hanem halála 950. évfordu­lóján különösképpen is eleven letty~^egítette elő, akit később szintén a rágondolás és a vele való foglal-í kanonizáltak, kozás. mjraEgyébként István királyunk volt Székesfehérvárott ezzel kapcso- ^^IHső „szentté” avatott uralkodó latban honismereti konfereriaát tar- öasíiópában, aki nem vértanúként tottak, az ünnep előestéjén nlgffigytj- r^ÍR(j|gelte ki a szentséget. Amint lés volt és a fent említett V1. században már Heltai mutatták be nagy sikerrel megállapította: ő erős Is­Rezső István király oratóriu^^^^^^» tiszta élete és imádkozó Az országj^emlékezésekdrága gyümölcseként azonbanjaÉHBHi^bbamp^^lsPiilHBormáló-egyházszerv-ező Ez volt hát nagy lehetővé ván három köve­rni n t hari^^w^^«^p|^|'|^^|||pm|í^';^^jif|^Ptkezzék. A történéstó^^wó^^i^^ci^^^át^^öf^li^^-klíariiSezetésé- berek saját népek megfelelően magyar államról, nem­mi élet és a társadaw^{^|^m^^M^^j^^|^p||i»|^páz. ha­va lamipt tájékozt»»^i^^^^^P^p^MÉ|Í^|jra|^p^Éenikus utókor értékeléséről ülé­Első királyunkat >nMlÉK^||^|^^mP||^Í^Í^pplyunk utódok is olyan nagvra|é8^^bSK|^^B^^^|áa^a ^fiyMóiáról. hogy alig fél évszázatra^fibl^^rM^OTiga^gáílM)^®)” kör- után Szent László ur||hj|| alltt nyezetben: a zeMtu|^P^yi inté- szentté avatták, mégnmM Imre zet budavári díajMrrfiJgen. Az elő- fiával együtt. így az el^pMply ka- adók és félszó|Hn^^mmel álla- nonizálását éppen az^PwKilkodó pították megpwfc^u különböző felelekezetek tiszteletben tartják egymás teológiai és hagyományi tradícióját, így tudnak közösen emlékezni a nemzeti egység jegyé­ben és ezáltal mindnyájunk ma­gyarságtudata is erősödik. Kell-e még említenem, hogy az évforduló jegyében számtalan elő­adás hangzott el e témával kapcso­latban a rádióban és a tévé műso­raiban is. A Nemzeti Múzeumban kiállítás nyílt Szent István képe a magyar történelemben címmel. Egy esztergomi szakmunkás- képző intézet oktatóinak kezdemé­nyezésére pedig vízi emléktúrát in­dítottak Passauba, ahol nemzeti színű szalaggal díszített koszorút helyeztek el Gizellának, első kirá­lyunk feleségének sírjára. Sorolhatnánk még az ünnepi al­kalmakat, rendezvényeket, ame­lyeket világi és egyházi fórumok rendeztek az elmúlt hetekben- hónapokban. De jó lenne, ha az emlékezések gyümölcse is beérne: honszeretetünk, összetartozásunk erősödnék, hitünk és szeretetünk a gyakorlatban is megmutatkoznék. Bencze Imre ■ „NE FÉLJ, TE KICSI NYÁJ, AZ ISTEN VÉD1” így hangzik egyik énekünk biz­tató sora, s ezt tapasztalhattuk meg nyíregyházi Gyermekottho­nunk, az ÉLIM életében is. Isten­nek van ugyanis csodálatos hatal­ma összehozni a segíteni -, szeretni tudó, és az elesett - szeretetre szomjazó lelkeket. Szép példáját látjuk ennek Ott­honunk életében is. Az olyan gyer­mekeket ugyanis, akiknek a szüle­ik nem élnek, vagy nem látogatják gyermeküket, - „pótszülők” veszik szeretetükkel körül. Komoly esz­közei ők azístennek. Ők nemcsak gondoskodásukkal, ajándékaikkal igyekeznék örömöt okozni a rájuk bízott gyermekeknek, hanem azo­kat imáikban Jézus elé vive, az üd­vösségükért is buzgón könyörög­nek. Hívő szolgálatuk így képez „erős hátvédet” az ÉLIM életé­ben! Még az év elején tartottuk tokaji diakóniai üdülőnkben, a „pótszü­lők csendesnapját”. Ezen az Ott­hon igazgatója Gál 6,2 alapján ­Egymás terhét hordozzátok - mu­tatott rá e feladatunk hűséges vég­zésére. - Igaz, vannak más terhe- ink is, de „elbírjuk hitünkkel”, s könnyebbedik, ha a máséból is ve­szünk fel! - Itt az otthonvezető is elmondhatta gondjait, - volt fül, aki meghallgassa! - Azután a gyer­mekeink lélektani és neveléstani problémáit beszéltük meg, s mind­egyikünk elmondta, miben, hol tudna itt is segíteni. - S végül Isten kezébe letéve mind az ÉLIM, mind gyermekeink életét, együtt kértük Isten védő szeretetét, megmentő kegyelmét. Vissza-visszatérő ünnep nálunk az Anyák-napja is. A szülők és „pótszülők” felé csodálatos mó­don nyílik meg gyermekeink szíve hálára, amikor virággal, és maguk készítette szőttesekkel ajándékoz­zák meg őket. Nagyon fontos azonban ilyenkor a gyermekek szolgálata is! Idei „műsorukat” lKor 13 alapján állították össze. S közben ismételten felcsendült ez az ének: Megváltónk arra kérünk, védjed,óvjad az éltünk! - Mire Is­ten egy másik énekben adta meg a választ mindig: Ne félj, te kicsiny nyáj, az Isten véd! Testvérem!, aki ezt a néhány sort olvasod: Isten kezében Te is eszköz lehetsz. Csak kezdj el végre szeretni, cselekedni már, mert ilyen „gyümölcsök nélkül” az életünk sivár! - Nézz körül: a világ szerete­ted „tetteire” vár! Benczúr Sándorné Most lenne nyolcvanöt éves... Peskó Zoltánra, az orgonamű­vészre és fasori ének-zenetanárra emlékezünk most e napokban. Au­gusztus 24-én töltötte volna be a nyolcvanötödik évét. A felvidéki vasúti tisztviselő családjának ne­gyedik gyermeke Zeneakadémián­kon szerzett művészi és tanári dip-' lomát, majd a berlini állami főis­kolán volt ösztöndíjas és ott szer­zett egyházzenei képesítést. Az egyetlen magyar evangélikus mu­zsikus volt, aki kifejezetten egy­házzenei képesítést szerzett. Hat éyes korában elvesztette édesanyját. Ragályos betegségbe esett, miközben ő meggyógyult, édesanyja belehalt a tőle kapott betegségbe. Ez az emlék végigkí­sérte életét. Tanítványa voltam, - nemcsak mint fasori diák, de úgy is, mint aki tőle tanultam orgonán játszani. Sokszor forgattam kottát hangversenyein és legnagyobb mű­vészi sikerei alkalmával is, amikor ünnepelték, szeme sarkában, sze­müvegén átvillanva, mintha ennek a szomorú emléknek komorsága ült volna meg, - úgy láttam. Szerette és megbecsülte azokat, akiktől sokat tanult. Sokszor em­legette Antalffy-Zsíros Dezsőt, akit olyan jó pedagógusnak tartott, hogy az ő iskolájából tanította ta­nítványait is harmóniumra, orgo­nába. Berlinben korának híres or­gonistáitól tanult: Fritz Heitmann- tól és Wolfgang Reimanntól. Tőlük tanulta az igényességet, az orgona színeinek sajátos felépítését és fő­ként az előadott művek dinamiká­ját. Virtuóz orgonista volt. A di­lettantizmus ellen harcolt. Nagyon jó pedagógus volt. Iskolai énekka­runkban sokat vesződött velünk. Szigorúan vette a próbákat, igye­kezett a maximumot elérni. De bármily feszült volt is a hangulat a próba folyamán, búcsúzáskor egy anekdotával igyekezett feloldani a feszültséget és elérte azt, hogy még nagyobb kedvvel jöttünk a követ­kező próbára. (Folytatás az I. oldalról) feltámasztani a „Fasort”, első ren­den, akik még emlékeznek a régire, s a többi már legendává váltakra: a soproni líceumra, a pataki és' debreceni kollégiumra, a bencés, piarista és cisztercita iskolákra. S falusi iskolamesterekre is, akik jó szemmel ismerték fel kiben mi rej­lik s pályára indították nem egy későbbi kiválóságát hazai kultúr- életünknek: tudósokat, művésze­ket, költőket, politikusokat. Ne­veltek ezek az iskolák kötelesség­tudásra, felelősségvállalásra, fe­gyelemre. Volt kötelező, megkü­lönböztető és csak becsülettel vi­selhető diáksapka, szigorú iskola­rend, amely szerint pl. csak szülői kísérettel lehetett nyilvános szóra­kozóhelyen megjelenni. Túlzás?, avítt előítéletek, „személyi szabad­ság megsértése”? Hogy mindennek volt értelme, arról többek között Szabó Magda is vallott az „Abi- gél”-ban, - egy nagy család volt az iskola s óvó menedék is viharos időkben. Jellemet formálni, eszmé­nyeket adni - s ezek nélkül nincs emberség, ember! - csak igazságos szigorral és persze meggyőző élet­istennek mindig a legszebbet kell nyújtani! - ez volt ars poeticá­ja. Erre nevelt minket. E néhány soros emlékezés legyen képletes vi­rágcsokor sírjára 21 évvel halála után (1967), a pyolcvanötödik szü­letésnapon. Tóth-Szöllős Mihály példával lehet. Ez is, az is hiány­cikk korunkban. S e nemzedéknek még vannak családi emlékei, nagycsaládról, ahol nemzedékek éltek együtt, bi-2 zonnyal nem emberi gyarlóságok nélkül, mégis megkísérelve ősi jó­hagyományok ápolását. Volt ott­hon, nemcsak lakás, ahova aludni, étkezni - és TV-t nézni - járnak a „lakók”, hanem amely megtépá- zottan is meleg fészek lehetett, ahova megtérni erőért s a gyöke­rekbe újra fogózni lehetett. E nemzedék most lelép, vagy máris lelépett az élet, a történelem színpadáról. Szerepét jól-rosszul eljátszotta. A megelt emberöltő - több is ennél - telve volt tragédiák­kal, mulasztásokkal, elszalasztott alkalmakkal, elvesztegetett lehető­ségekkel, vétkekkel és tévedések­kel. Mégis e nemzedéknek kellett egy történelmi korszak minden ter­hét hordozni s amely végül is, fel­építette romjaiból az országot. S most aggódva, de reménykedve is figyeli a másodikat és a harmadi­kat: hogyan élnek a mával és mi­ként készülnek a jövőre? Groó Gyula A másik ember számára azáltal vagyok testvér, amit Jézus Krisztus érettem és rajtam cselekedett. A másik ember számomra testvérré lett azáltal, amit Krisztus érette és rajta cselekedett. Az, hogy egye­dül Krisztus által vagyunk egymás testvérei, az hal­latlan jelentőségű tény. Bonhoeffer HÁROM NEMZEDÉK és mi következik utána? Lelkésziktatás a százéves templomban Evangélikus Élet 1988. augusztus 28. 1888. július 22. jelentős nap volt a körmendi gyülekezet és a környékbeli filiák életében. Ezen a napon szentelték fel és adták át szolgálatának a közös áldozatvállalás eredményeként felépült neogótikus stílusú templomot. A kőműves munkát Ludwig Schöne bécsi építész tervei alapján olasz mesteremberek végezték. A berendezés és a díszítés azonban magyar, illetve osztrák iparosok szaktudását dicséri. A remek terv és a kifogástalan minőségű kivitelezői munka szerencsés találkozásából született meg ez a minden részletében művészi értékű építészeti alkotás, mely még jelenlegi, javításra szoruló állapotában is a város egyik ékessége. Ez év július 23-án ugyancsak so­kan gyűltek össze ünnepi hála­adásra a százéves templomban. Azonban nemcsak az épület jubile­uma vonzotta ide közelről és távol­ról a 18 lelkészt és mintegy 300 gyülekezeti tagot, hanem egy má­sik ünnepi esemény is: ekkor iktat­ták be szolgálatába a gyülekezet megválasztott új lelkészét: Zügn Tamást. Fehér Károlynak, az iktatást végző esperesnek a Jel 19,6-9-ben szereplő hálaadó himnusz alapján tartott igehirdetése is a két ese­mény egybefonódására mutatott rá: Még előttünk van az az ese­mény, mely kiváltja ezt az áradó hálaadást. Még erősíti, bátorítja Is­ten az ő vándorló népét. De vannak máris alkalmak, amikor mintegy előrevételézve, a szánkra merjük venni ezt a himnuszt. A templom felszentelésének századik évfordu­lója, mely egybeesik a gyülekezet új lelkészének beiktatásával, felbáto­rít bennünket erre az énekre. Még akkor is, ha hallelujánkat időnként el kell, hogy nyomja a „Kyrie elei­son” könyörgése __Azt köszönjük, hogy Jézus Krisztus templomot és lelkészi szolgálatot ad, hogy népe felkészüljön a Vele való találkozás­ra. Nem álmodozunk, hanem hitben már itt megéljük, amiről a himnusz énekel. Hogy erre a hitre eljussunk, ebben megálljunk és a teljességig elérjünk: ezért Ván templom és ben jut kifejezésre. Aki Istent iga­zán imádja, az a felebaráttal együtt és a felebarátokért él és dolgozik. Az istentisztelethez csatlakozó közgyűlésen köszöntötte a gyüle­kezetét és az újonnan beiktatott lelkészt Szabó István, a Vasi Egy­házmegye felügyelője és Szabadi István helyi református lelkész. Dr. Gyürki László kanonok, a helyi katolikus gyülekezet tudós lelki- pásztora a lelkészi szolgálat „őrál- lás”-jellegét domborította ki. Rác Miklós nádasdi lelkész, aki család­jával együtt komoly áldozattal se­gítette a lelkész nélkül maradt gyü­lekezetét az új pásztor szolgálatba állásáig, az Isten Igéjének rendsze­res olvasására lelkesített. Gyer- gyák Ferenc megyei egyházügyi tit­kár és Szabó Béláné a HNF helyi szervezetének képviselője hangsú­lyozta, hogy a közösséget építő, komoly lelkészi munkára szüksége van a társadalomnak. Smidéliusz Ernő nyugalmazott lelkész meleg­hangú szavait Adámi Lászlónak a teológus évfolyamtársak nevében mondott bizonyságtétele követte. A jelenlévők a meghatottságtól könnyes szemmel hallgatták végig az új lelkész volt gyülekezetei kép­viselőinek, Riczinger József vönöc- ki és Guóth Emil kemenesmagasi felügyelőnek szívből jövő szavait. Az ünnepség közvetlen beszélge­tésekkel folytatódott. Körmend és filiái (Hegyháthodász. Katafa és ezért rendelte Krisztus a lelkészi szolgálatot. A lelkész a gyülekezet­tel együtt tegye ki magát Krisztus szava és ajándéka erejének! Ha ez együttesen megtörténik, akkor a gyülekezet és a lelkész is ,fehér gyolcsba öltözik", magyarán: lété­vel, magatartásával Krisztus dicsőí­tését szolgálja. Az új lelkész Jn 4,23 alapján hir­dette Isten igéjét: ahol Jézus szól, ott megszenteli a helyet, megáldja az alkalmat azzal, hogy új életre indít. Isten igazságban és lélek ál­tal történő imádása nem a hétköz­napi élettől elszakadt teológiai zsargon, hanem mindig konkrét élethelyzetekben, meghatározott szavakban és egyes cselekedetek­Szarvaskend) egyházi életében hosszú idő után újra megmutatko­zott, hogy nemcsak a gyülekezet­nek van szép temploma, hanem a templomnak is lehet népes gyüle­kezete, ha mindannyian meghall­juk a hivó szót és engedelmeske­dünk. Mindannyian azzal a re­ménységgel tekintünk a körmendi gyülekezetre, hogy Zügn Tamás pásztori szolgálatát áldás fogja kí­sérni és állandóan hangozhat álta­la a Krisztushoz hívó szó. A meg­újulás lehetőségét tehát megadta Isten - a Krisztusnak való engedel­messég útjára azonban lelkésznek és gyülekezetnek együttesen kell rálépni!-ns Csanád Béla 1 Kor 13 Sötét árkokat húz a szél arcuhk sivatagárt, de a szeretet erősebb, mint a halál. Homlokodoh a szépség s a tudomány csillaga, szemeden a jóság fényei, ajkadon az igazság, homályba vesznek egykor, de vonásaid megőrzik a mezők, az illatos füvek, virágok, igazságod beteljesedik, s jóságod visszatér a Szeretetben. Csak a szeretet marad meg, lelked egyetlen ékszere. > i I I I ■ * a a- • i.i • i nsti i ejß' •_ju*#rr*aei««'t i r i m; i p i,aitaKadg«aB>roiiWéffl1MiniMMMIIMBHMIil

Next

/
Oldalképek
Tartalom