Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-24 / 30. szám

E ORSZÁG EVANGÉLIKUS HETILAP 53. ÉVFOLYAM 30. SZÁM 1988. JÚLIUS 24. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 8. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft /---------------------------------------------------------­------------------------------\ Am it itt a csillagok alatt Istenből látok, elég nekem, hogy higgyek abban az Istenben, aki a csillagok fölött van, s akit nem láthatok. Newton V___-______________J Ha Istent szeretjük, az ő parancsolatait megtartjuk .Etiópiában tanácskozott a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottsága Afrika szívében Istenhez való viszonyunkat sok­féleképpen kifejezhetjük. Beszélhe­tünk arról, hogy mi az ő szolgái vagyunk. Ő a mi Űrünk, aki kije­lenti akaratát, s mi szolgai engedel­mességgel tartozunk neki. Azt, hogy van is neki kinyilatkoztatott akarata életünkkel kapcsolatosan, jól tudjuk, mert ismerjük a Tízpa­rancsolatot. Ez a kemény és követ­kezetes törvény nagyon is megha­tározott útra irányít, az engedel­messég ösvényére. Mondhatjuk azt is, hogy mi Jézus mai tanítvá­nyai vagyunk. Tőle tanuljuk meg életünk aranyszabályait, s az eljö­vendő örök életünk elnyerésének módját is ő mutatja meg. A szolga­ság igájába vetve a rabtartó Úr lábai alatt, vagy a tanítványi aláza­tot magunkra véve is legfeljebb csak a jóra vezérlő Mester lábai előtt tudhatjuk magunkat. A Szentírásnak minden bizony- üyal legkedvesebb képe az Isten és ember egymáshoz való viszonyá­nak kifejezésére az, amikor az em­bert Isten gyermekének mutatja be. A gyermek nem a szülő lába alatt van, még csak nem is a lába előtt, a gyermek szülője ölében ül. Nagyon jól mutatják ezt a szoros, , testközel állapotot a manapság na­gyon sokak által használt gyer­mekhordozó pántokban üldögélő gyermekek. Nem a szülő nyaká­ban vagy hátán, hanem szemben vele, az ölében van az ilyen apró­ság. Talán ha van is némi kényel­metlenség ebben a helyzetben, mindent kárpótol az a tény, hogy a szülő karjaiban, oltalmában le­het a gyermek. így vagyunk mi Isten gyermekei, így lehetünk védő szárnyai alatt. Aki Istennek, mint mennyei Atyának ezt a gyermtekét védő, ol­talmazó szeretetét megtapasztalja, az hálás is ezért a szeretetért. Bizo­nyára nem kell tanítani azt a gyer­meket szülője iránti szeretetre, aki élete során megtapasztalta a szülő áldozatos gondviselő jóságát. Mi Istentől nem csupán a gondviselő kegyelem naponkénti áldásait nyerjük el. Mi ennél sokkal na­gyobb ajándékot kaptunk azáltal, hogy Isten nekünk adta Fiát is. Jézus Krisztus pedig az életét ál­dozta értünk, hogy örök életünk legyen az ő halála árán. így mbst már nem csupán a teremtettség jo­gán, hanem a megváltottság által is Isten gyermekeivé, Isten tulajdo­naivá lettünk. Mennyire szerethet­jük ezt az Istent, aki ennyit tett és tesz értünk! Az a gyermek, aki szülője szere- tetében tudja magát, s ezt a szere- tetet hálásan viszonozza is, az kész szülője iránti engedelmességben él­ni. Ezt pedig nem azért teszi, mert ezt kívánja a szülői akarat, s nem is azért, hogy meghálálja azt, amit kapbtt. Sem a parancsok kénysze­re, sem a hála indítéka nem elég arra, hogy mi Isten akaratát telje­sítve éljünk. Erre csak a megváltó kegyelem által megújított szív új engedelmessége képes. A megvál­tott, megújult szivű ember, aki Is­tenben mennyei Atyját ismeri fel, s testvéreiként fogadja el Isten minden gyermekét, tudja Isten pa­rancsolatait megtartani. így lesz a megváltott ember élete a két kő­tábla útmutatásai szerint egyszerre Isten iránti engedelmesség és a fe­lebarát, a testvér iránti segitő szol­gálat. A farkasréti régi zsidó temető ravatalozója fölött ma is látható a két kőtábla jelképe. Ott magaso­dik mindennapi életünk fölé az is­teni akarat és a boldog emberi élet tíz igéje. Parancs, követelés? Taní­tás a boldogabb élet útjára? Sok­kal inkább a megváltott ember szá­mára az új engedelmességben elénk adott út, amelyen úgy járha­tunk, hogy Istennek a sötétségből világosságba hívó szavát meghall­va elindulunk az ő parancsolatai­nak teljesítésére. Nem kényszer­ből, nem is a hála indítékából cse­lekedve, hanem azért, mert szeretet által Isten gyermekeivé lettünk. Vető Béla Tanácskozott az Országos Egyházi Elnökség Július 4-én az Üllői úti egyházi központban ülést tartott egyhá­zunk országos elnökségének kibő­vített ülése. Dr. Nagy Gyula püs­pök-elnök igét olvasott és imádko­zott, majd dr. Fekete Zoltán orszá­gos felügyelő nyitotta meg a ta­nácskozást. Először dr. Nagy Gyula püspök számolt be az Orosz Ortodox Egy­ház világméretű millenniumi ün­nepségeinek részleteiről, amelyen egyházunkat képviselte, valamint a Lutheránus Világszövetség Vég­rehajtó Bizottságának etiópiai ülé­séről Addis Abebában. A két püs­pök részletes jelentést tett az Evan­gélikus Gimnázium Bizottság, vala­mint az előkészítő bizottságok ülé­seiről és a gimnáziummal kapcso­latos, előttünk álló közvetlen fel­adatokról. Dr. Harmati Béla püspök ismer­tette az Erdélyből áttelepültek gon­dozásában végzett áldozatos és ki­terjedt evangélikus szolgálatot, el­sősorban a budapest-kelenföldi, a rákospalotai és a békéscsabai evangélikus gyülekezeti központo­kon keresztül. Szükségesnek tar­totta az egyházi elnökség, hogy egyházi sajtónk részletesebb tájé­koztatást adjon erről a gyülekeze­teink és külföldi hittestvéreink je­lentős anyagi támogatásával vég­zett, három egyházi központban végbemenő, jelentős evangélikus szolgálatról segítségre szoruló vé­reink, a menekültek között. Dr. Luthár Jenő országos egy­házi jogtanácsos tervezetet készí­tett az elnökség felhívására az Evangélikus Gimnázium Alapít­vány létesítéséről, valamint műkö­déséről. Az elnökség az Alapít­vány létesítését jóváhagyta. An­nak működéséről az engedélyezés megtörténte után adunk részletes tájékoztatást. Az elnökség ülése ezt követően részleteiben is áttekintette a nyári országos egyházi munkaprogra­mokat, az országos ifjúsági konfe­renciák és a kántorképző tanfolya­mok ügyét, a külföldi hivatalos szolgálatok sorát, és több fontos személyi kérdésben hozott határo­zatot. Afrika valószínűleg a legősibb emberlakta földrész. Színes, virágzó, napfényes kontinens; nem ismeri a tél hidegét. De az emberi szenvedések kontinense is: Afrika népei, közöttük a nagyobb részében másfélezer éve keresztyén etióp nép is, gyötrő gondokkal, szegénységgel és éhséggel küzdenek. Ezért is várta nagy érdeklődés a „fekete kontinens” evangélikus egyházaiban a Világszövetség Addis Abebában, Etiópia fővárosában, Afrika szívében tartott fontos tanácskozását június 20-30. között. A Végrehajtó Bizottság 30 tagja mellett jelen voltak az Africa Hallban, az afrikai népek parlamentjében tartott ülésen valamennyi afrikai evangélikus egyház vezetői, a genfi tisztviselők nagy része, más egyházi és világszervezeti képviselők és számos meghívott egyházi vezető a többi kontinensről. Mekane Yesus Jézus gyülekezete - így neve­zi magát Etiópia fiatal evangé­likus egyháza. Fél évszázados missziói munka után 1959-ben lett önálló egyházzá; ma pedig már több mint 700 ezer tagja van a 42 milliós, hatalmas or­szágban. Hét egyházkerületre tagozódik, amelyeket az egye­temes közgyűlés és az etióp evangélikus egyháztanács irá­nyítanak. Egyházi vezetője a fiatal A to Francis Stefanos, aki jól ismeri hazánkat, és szeretne szorosabb kapcsolatokat a két testvéregyház között. Jelen vol­tak az egész tanácskozáson a lakosság nagyobb részét gon­dozó ortodox etióp egyház és a kisebb római katolikus egyház vezetői is. Az Etióp Evangélikus Egy­házat - így mutatkoztak be egy külön alkalommal - az igehir­detés és a széles körű segítő sze- retet-szolgálat szoros kapcsola­ta jellemzi. Az igehirdető és evangélizációs munka alapvető fontossága mellett előtérben áll a nyomorúságban élő, éhező milliók aktív segítése egyházi fejlesztési (vízgazdálkodási, mezőgazdasági, írástudatlan­ság és betegségek elleni) prog­ramok útján. Az egyház hiva­talos programja, hogy „részt vegyen az emberi szenvedés enyhítésében mindenütt, ahol erre szükség van”. Ezért is volt erős visszhangja a tanácskozás megnyitó istentiszteletén el­hangzott igehirdetésnek Jézus nagy kenyércsodájáról (Mk 6,34-44) a főváros legnagyobb Dr. Nagy Gyula püspök beszélgetésben az etióp külügyminiszterrel a megnyitó fogadáson PÜSPÖK-ELNÖKÜNK A HAZAFIAS NÉPFRONT ORSZÁGOS TANÁCSA ELNÖKSÉGÉBEN ' A HNF Országos Tanácsa július 4-éű ülést tartott a Parlamentben. Ezen az ülésen az országos tanács és az országos elnökség tagjává válasz­tották dr. Nagy Gyula püspök-elnökünket, dr. Paskai László bíborost, esztergomi érseket és dr. Tóth Károly református püspököt, a Magyaror­szági Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét. Lapunk olvasói nevében Isten áldását kívánjuk a testületben végzendő fontos társadalmi szolgálatukra. Dr. Harmati Béla püspök látogatása Szolnok megyében Július hó 7-én dr. Harmati Béla a Déli Egyházkerület püspöke lá­togatást tett Szolnok Megye Taná­csán, ahol találkozott Mohácsi Ot­tóval, Szolnok megye Tanácsa el­nökével - dr. Ürmössy Ildikó el­nökhelyettes, Nánási Mihály egy­házügyi titkár és Fodor Otímár es­peres társaságában. A szívélyes és egymást kölcsö­nösen tájékoztató találkozást meg­előzően a püspököt és a kíséreté­ben levő esperest hivatalában fo­gadta dr. Krasznai Géza a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizott­ságának elnöke. A nap további részét dr. Harmati BélapüspökFodor Ottmár esperes­sel együtt Tiszaföldváron töltötte, ahol a helyi evangélikus gyülekezet elnökségének kíséretében megbe­szélést folytatott a nagyközségi ta­nács vezetőségével, valamint a helyi református egyház elnökségével. Este részt vett, és tájékoztatást tartott a Tiszaföldvári Evangéli­kus Gyülekezet Presbitériumának ülésén. evangélikus gyülekezetében. Ez az egyház nemcsak elméletileg •vallja, de éli is azt, hogy a krisz­tushit életünk fundamentuma; de ez a hit szüntelenül a szeretet cselekedeteire hív, az élet min­den területén. Evangélikus világgyűlés Latin-Amerikában Az első nagy téma a másfél év múlva, 1990. január végén a brazíliai milliós városban, Curi­tiba dél-brazíliai tartományi fő­városban, tartandó VIII. Evan­gélikus Világgyűlés volt. Ez lesz az első evangélikus világkonfe­rencia Latin-Amerika földjén. A központi téma így hangzik: „Meghallgattam népem kiáltá­sát". Isten kegyelmes ígéretét négy irányban akarja megvilágí­tani a nagygyűlés. Sorrendben: egység, megváltás, igazságos béke és megőrzött teremtés, - ez a kiáltás hangzik ma a hívők milliói szívében. Az első altéma az egység kérdése a világ evan­gélikus egyházai és az egyházak között, tehát az ökumenikus kérdés. A második nagy téma az embervilág sóvárgása a bűn­től és haláltól való megváltás, szabadulás után; itt az igehirde­tés, a misszió és a szentségek szolgálata ma a fő kérdések. Kiáltás a népek világában a há­borúktól, az éhezéstől, az embe­ri nyomorúságok bilincseiből való szabadulás, az igazságos béke után, - ez a harmadik nagy témakör. Végül a teremtett vi­lág halálos veszélyei, az ép ter­mészeti világ megőrzése, a ne­gyedik kiáltás tárgya Isten mai világában. Egyházunknak is fel kell készülnie, hogy választ ad­jon ezekre a közös nagy kérdé­sekre a maga adottságai között. Új szervezet a Világszövetségben Ez volt a másik nagy, sokat vitatott téma Addis Abebában. Milyen új szervezeti formák szolgálhatják legjobban ma a Világszövetség világméretű fel­adatait? Az új szervezeti forma még csak kialakulóban van. A tervek szerint egy hatvanta­gú tanács és egy húsztagú veze­tőség irányítja majd a hat vagy hét régióba osztott tagegyhá­zak közös feladatait. Genfben marad a négy főosztály: főtit­kárság, teológiai, missziói és együttműködési, valamint a vi­lágsegély szervezeti egységei. A végső döntést a curitibai vi­lággyűlés hozza. * * * Foglalkozott a Végrehajtó Bi­zottság ülése a dél-afrikai fekete egyházak, elsősorban a namíbiai evangélikusok, súlyos helyzeté­vel, a palesztin-izraeli viszony­nyal és az .ott élő keresztyének helyzetével, az eladósodott or­szágok súlyos gondjaival és segí­tésével, a világméretű AIDS- betegség elleni egyházi felada­tokkal, végül kiemelten azzal, milyen hatékony segítséget ad­hatnak a világ evangélikus egy­házai az éhségkatasztrófa sújtot­ta fekete Afrika, az éhező etióp milliók számára. Az etióp kor­mány ismertette az üléssel az or­szág küzdelmét az éhség ellen, és kifejezte köszönetét azért, hogy a nemkormányszervezetek kö­zött a Lutheránus Világszövet­ség adta eddig a legnagyobb se­gítséget az éhség sújtotta körze­tekben. Egy új tagegyház - az angliai Evangélikus Szövetség - felvé­telével száznégyre nőtt a tag­egyházak száma az öt világ­részben. Az Egyházak Világta­nácsa, a Vatikán, az Anglikán Világközösség és más nemzet­közi egyházi szervezetek képvi­selői aktív módon részt vettek a belső egyházi és a világmére­tű emberi kérdések megvitatá­sában. Megemlékeztünk az Egyházak Világtanácsa negy­ven éves szolgálatáról is. És azért könyörögtünk Istenhez, hogy a világ hatvan millió evangélikus keresztyéné, a vi­lág evangélikus egyházai, hűsé­ges tanúi lehessenek Krisztus megváltó és megszabadító sze- retetének az atomkorszak mai világában. Dr. Nagy Gyula- -•"■mm iii Addis Abeba modern városközpontja

Next

/
Oldalképek
Tartalom