Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-07-24 / 30. szám

Evangélikus Élet i98e. július 24.

jfts

GYERMEKEKNEK

Egyháztörténeti arcképcsarnok

8.

Nursiai Benedek

1 „Imádkozzál és dolgozzál!" - 1 ez talán Benedek leghíresebb,

1 halhatatlan jelmondata, mely- 1 nek üzenetéről érdemes ma is 1 elgondolkoznunk. Előtte azon- 1 ban ismerjük meg röviden élet-1 1 útját.

1 480 táján született Nursiában.

1 Szülei Rómába küldték tanulni,

1 ahol épülő templomok jelezték 1 a keresztyénség győzelmét, ö 1 azonban hamar felfedezte a 1 fény mellett az árnyékot, rádöb- 1 bent, hogy az uralomra jutó egy- 1 házat komoly kísértések fenye- 1 getik a hanyatló Római Biroda- 1 lomban. Megfogadta a bölcs ta- 1 nácsot: „Ha az ember nem akar 1 Isten országáról lemondani, ak- 1 kor menekülnie kell Rómából.”

1 Három esztendőre elvonul ' egy sziklabarlangba, hogy.ls- 1 tennel kettesben maradva,

1 imádságos csöndben keresse 1 a mennyei Atya igazi akaratát.

1 Három esztendő múltán egy- 1 szer vadászok tévedtek a bar- 1 lang közelébe, ahol nem kis 1 megdöbbenésükre vad helyett 1 egy olyan emberre találtak, aki 1 csodálatosan tudott beszélni 1 nekik Isten titkairól. Egyre töb- 1 ben keresték fel a barlangban 1 majd egy közeli kolostorba hív- 1 ták, hogy vegye át annak irá- 1 nyitását. Az elpuhult szerzete- 1 sek nehezen viselték a Bene- 1 dek által megkövetelt szigorú 1 rendet. Megpróbálták megmér- 1 gezni, de Benedek csodálatos 1 módon megmenekült. Otthagy- 1 ta a kolostort és Monte Cassi- 1 nőn, egy hegyen ő maga épített 1 kolostort, ami hamarosan az 1 igazi, imádkozó istenszolgálat 1 messze híres iskolája lett. Itt ér- 1 te 547. március 21-én a halál:

1 a templomba vitette magát és 1 tanítványaira támaszkodva ég ' felé tárt imádkozó karokkal ad1 ta vissza lelkét Teremtőjének.

I

___________________________________

I

I

így még halálában is hű volt élete jelmondatához: „Imádkozzál és dolgozzál!” Ebben a jelmondatban az ÉS szócska is nagyon fontos, hiszen sokszor hamisan szembe szoktuk álíta- ni az imádkozást és a munkát. Ezt tették bizonyos szerzetes- rendek is, ahol csak az imádság szolgálatát akarták felvállalni és elvárták, hogy mások dolgozzanak helyettük. Manapság pedig sokszor hivatkozunk arra, hogy nincs időnk az imádkozásra éppen a sok munka - a ti esetetekben talán éppen a sok tanulnjvaló miatt. Benedek világosan látta, hogy éppen az imádkozó élet válhat a szorgalmas munkás élet erőforrásává. Az imádság nem tétlen henyélés, hanem erőgyűjtés az élet feladataihoz. Ugyanerre a titokra döbbent rá egyházunk reformátora, Luther Márton is, amikor így vallott: „Ma sok dolgom van, tehát sokat kell imádkoznom.” Próbáld ki Te is a keresztyén életnek ezt az ősi „receptjét”, ' és rá fogsz döbbenni: az imád- ' ságra fordított idő mindig meg- * térül. Az imádság erőforrásává 1

lehet a Te életednek is! 1

I

Gáncs Péterné

_________________________________I

A

VA

SÁRNAP

IGÉJE

Jn 8,37-45

Vitában Isten igéje ügyéért

Akik egy kicsit is ismerik az Üdvözítő Urunk életéről szóló négy evangéliumot, tudják, hogy János evangéliumában Üdvözítőnk hosz- szabb beszédei olvashatók. Nemcsak isteni csodákat művelt, vakon születettet gyógyított, éhező embereket táplált, hanem tanításával emberek szívében igyekezett tiszta fényt, helyes látást és igaz gondolkodást adni. Csodái mellett elmondotta, hogy ő az Atyától jött, az Atya küldte és csak azt mondja, amit az Atya rábízott, az igazságot. Aki Jézust szereti, az tekinti Istent Atyjának, mert hallgat rá és igazat ad néki. Istent csak küldötte, Fia által lehet igazán megismerni. Az Atya és a Fiú csodálatos egysége bontakozik ki Jézus szavaiból.

Jézus békességet adó igéje nincs ellenségei szívében. Mi van ott? Düh, harag, lázadozás, vad vitatkozó indulat, köveket fogó öldöklő szándék. Nem értették Jézust, - mert nem akarták megérteni. Ősatyjuktól, Ábrahámtól való származásukra hivatkoztak, mégis úgy viselkedtek, mintha ÁbraháA nem lett volna! Olyasféle ez, mint amikor valaki családja ősi, több évszázados, evangélikus számlázásával dicsekedik, hitvalló ősöket emleget, - de Jézus mai gyülekezetével nem tart kapcsolatot. „Még megvan a vastag, régi családi Biblia!” De nincs már élő hit, ebből folyó szeretet és nem érünk rá úrvacsorát venni. Jézus erőt adó, megtartó és pásztoroló igéje nincs bennünk. Pedig mennyire igaza van! Zaklatott, nyugtalan világunkban milyen sokat ér az ő békessége, mennyit jelent bűneink bocsánata. Gyászban, gondokban mit jelent Üdvözítő Urunknak Atyánkra mutató szava: Tudja a ti Mennyei Atyátok Ne féljetek!... Én vagyok! ő küldött engem! Ne aggodalmaskodjatok! Napról napra gazdagon szólja igéje magját szívünkbe. Az Örökkévaló Atya szeretete, megmentő kegyelme jelent meg benne.

Valami érthetetlenül megdöbbentő, hogy Jézus gyógyitó, mentő szeretete csodáira, igazságot megmutató szavaira - indulatos vitatkozás, tagadás a válasz. Érvelnek szóval és erőszakkal, emlegetik a meg nem értett Istent. Az ölni kész vitatkozókban sátáni erők lobbannak fel: hazugság, gyűlölet, öldöklés. Akinek hinniök kellene, annak nem hisznek, - akinek nem kellene egy szavát sem elhinni, annak hisznek! A sátán teleszórta hazugsággal a világot. Behálózta az embert, elvette józan látását és összezavarta gondolkodását. Hol vannak Ábrahámnak a fiai? Nem okmányokkal igazolt leszármazás dönti el a vitát, hanem az, hogy „akiket Isten Lelke vezérel, azok az ő fiai!” (Rm 8,14) Igéjében a fiúság lelkét kaptuk, így vagyunk Isten fiai! Lelke által! - Szitkozódó, vérre szomjas ellenségei között ott áll Üdvözítő Urunk és kérdezi: „Az én beszédemet miért nem értitek?” Tüstént felel rá: „Mert nem tudjátok hallgatni az én igémet!” Nem lehetünk elég hálásak Üdvözítő Urunknak, hogy hallhatjuk, olvashatjuk igéjét, amely az örök élet és ami igazság! Ez az ige elcsendesíti szívünket Istennél és napról napra lelki-szellemi eledelt, tartást és erőt jelent.

Úgy tűnik, hogy az,elhangzott vitának nem volt vége. Folytatódott a történelem során évszázadokon át. Hitviták nyomán máglyák tüze lobbant, vér folyt. Az ember kereste az igazságot, csak azt a Jézust nem akarták megismerni és követni, aki maga volt az Igazság! Jézus ellenségei meggyőzhetetlenek, szemük vak, szívük kemény, fülük süket. Megölték Isten küldöttjét. Nagypénteken elhallgattatták azt, aki népét szeretve nem is ellenük beszélt, hanem aki értük jött, megmentésükre, hogy éljenek!

Ha a hitviták ideje le is járt, de nem járt le ideje a Jézusról való személyes bizonyságtételnek. Jézus mai tanítványainak, a keresztyéneknek hitből fakadó, szeretetteljes életvitelükkel kell a, történelmi vitában tanúskodni. „Lesztek nékem tanúim!” „Mert arról ismeri meg mindenki, hogy ti az én tanítványaim, követőim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok”. Minden vitában és szembenállásban a legnagyobb érv: a jézusi cselekvő szeretet! Jézus Krisztusunk halálával és feltámadásával mindörökre eldöntötte a vitát.

Sümeghy József

IMÁDKOZZUNK

Jézus Krisztus! Itt vagyunk, Te szent igéd hallására. Gyűljön fel kívánságunk, Igazság tanulására. Hogy a bűntől elszakadjunk, Csak tehoz- zád ragaszkodjunk! (274. ének) Ámen

„írok nektek, ifjak...”

ÓVJUK AZ ÉLETET ÉS A TERMÉSZETET!

Beszámoló egy nyugat-németországi konferenciáról

Izgalmas és nagyon időszerű témát tárgyaló konferenciáról szeretnék beszámolni. Nyugat-Németor- szág egy kis településén, az alsó- szászországi Göhrde-ben zajlott le ez a tanácskozás, olyan lelkészek részvételével, akik európai egyetemeken és főiskolákon szolgálnak, egyetemisták és főiskolások között. 16 európai országból jöttek a résztvevők, köztük négy szocialista országból, de megfigyelőként néhá- nyan az Egyesült Államokból is. A közel hetven résztvevő különböző felekezeteket is képviselt: protestánsokat, ortodoxokat és római katolikusokat.

A főtéma az élet és a természet védelme volt, az egyházak és keresztyén emberek felelőssége világunkért, az életért, az igazságért. Mindjárt megérkezésünk után, még a program kezdete előtt részesei lehettünk egy békés menetelésnek, amelynek résztvevői két teljes hónapon keresztül városról városra, faluról falura vonultak, a menet élén járók egy hatalmas keresztet vittek a vállukon, Krisztus kereszt- útját jelképezve. A menet Bajorországból indult, és egy Gor leben nevű falu volt a végcél, ahol nagyszabású munkálatokat kezdtek egy úgynevezett atomtemető, vagyis az atomerőművekben keletkező, de még sugárveszélyes hulladéknak, a föld mélyén, sóbányákban való elhelyezése érdekében. A helyi lakosság, de az ország más vidékein élő emberek is ennék létesítése ellen tiltakoztak. A keresztet, amely Jézus Krisztus életért hozott áldozatát jelképezi, leszúrták a fák között, és többórás szabadtéri istentiszteleten beszéltek a szónokok, énekeltek és imádkoztak azért, hogy vigyázzunk jobban világunkra, érezzünk felelősséget az életért, még utódaink életéért is. Vigyázzunk az erdő fáira, a természet isteni rendjére és annak egyensúlyára.

A konferencia alapgondolatait a 104. zsoltár adta, különösképpen a 30. versszak: „Megújítod a termőföld felszínét!” Érdemes elolvasni az egész hosszú zsoltárt, amely a teremtő és mindeneket megtartani akaró Istenről szól.

Az előadásokban, de a kisebb csoportokban folyó beszélgetésekben is kifejeződött az, hogy korunk egyik legnagyobb veszélye, ha visszaélünk a természet kincseivel, nem féltjük és óvjuk eléggé, ha csak a mának keresünk energiákat és nem gondolunk a jövőre, ha a technika fejlődésének mindenáron való fokozásáért kizsákmányoljuk

és tönkretesszük az istenadta természetet. Jó példákat láthattunk a napenergia felhasználására, amely még nagyon költséges berendezéseket igényel, de hosszú távon nagy lehetőségeket kínál. Nemcsak az atomerőművek rejtenek veszélyeket, de az ipar és a közlekedés nagyfokú fejlődése is óvatosságra és tudományos kutatásokra kell, hogy késztessen, hiszen az erdők, vizek és a levegő is szeny- nyeződik és pusztul, szinte a szemünk láttára. Az egyházaknak és keresztyén hivő embereknek fel kell emelniük szavukat mindezek ellen, hiszen Isten nemcsak az embert, de az állatokat, növényeket, vizeket és termőföldeket, hegyeket és levegőt is azért alkotta, hogy mindennek élete zavartalan legyen. Aki a természetet védi, az egyúttal az embert is védi és viszont. A technika fejlesztését is csak ezek figyelembevételével lehet fokozni.

Több egyházi világkonferencián kerültek elő már ezek a kérdések és ezeket akartuk mi, fiatalokkal foglalkozó lelkés^k is megerősíteni. A jövendő kutatóinak és tudósainak, nemcsak kiváló szákembereknek, de felelős és életszerető embereknek kell lenniük. - A konferencián naponként tartottunk istentiszteleteket is, amelyek középpontjában a tűz, a víz, a föld és a levegő állott. Gitárral és klarinéttal kísért énekeink között sok olyan volt, amelyeket mi is ismerünk és énekelünk ifjúsági alkalmainkon. Magyarország iránt sokan érdekődtek, különösképpen azok, akik jártak már nálunk és megismerkedtek magyar fiatalokkal. Külön öröm volt a két magyar résztvevő számára, hogy a záróestén, amikor magyar népdalokat énekeltünk, egy francia lelkész mellénk állt és magyarul énekelte velünk az általa is ismert dalokat. Egy nyári debreceni ifjúsági találkozón tanulta, és máig nem felejtette el szövegüket, dallamukat.

Minden mindennel összefügg. Az ember élete és a természet élete. A tudomány és a felelős élet. A hit és a szeretet. Nekünk is mindent meg kell tennünk a magunk helyén és lehetőségei szerint, hogy Isten ajándékaival jól éljünk, a magunk és utódaink életét ne veszélyeztessük, hanem inkább segítsük. Isten, Lelkének kiárasztásával, felelősségünk élesztésével a megújulást teszi lehetővé, minden pusztítással és veszélyeztetéssel szemben.

Szirmai Zoltán

Anna-Maija Raittila Anna-Maija Raittila:

Találkozhatsz vele a pesti utcán is. Gyakran jár nálunk. Vagy Sár- szentlőrincen, ahol először kapott indíttatást magyar költőket finnre fordítani, s ahol először bábáskodtak azon, hogy Túrmezei Erzsébet versei szólaljanak meg finnül is. A Vallomások Finnországról című kötet vonatkozó cikkében szólt erről Csepregi Béla. Itt gerjedt be nyelvünk megtanulására is.

Láthatod őt olykor a Nyírségben, ahol Váci Mihály édesanyját látogatta meg. Vagy megleshetted volna Tihanyban is Illyés Gyulánál a Balaton parti fenyők alatt. Sőt nyomába eredhetsz Erdélyben is kolozsvári utcákon, vagy a székely falvakban.

Áttekintette már az egész magyar lírát. A régieket s az újakat egyaránt. De különösen az újakat. Reményiktől Pilinszkyig, Gergely Annától Keresztury Dezsőig és Ap- rilytól Nagy Lajosig. A magyar versek eleddig legízesebb s legbővebb válogatója s átültetője hazájában. Kerek áttekintésben talán csak Toivo Lyy versenyezhetne vele, de nem mennyiségben s nem művészi értékben. Több tucat önálló verseskötete, fordítása, áhíta- tos könyve, hittankönyve jelent már meg. Ezeken kívül Csepregi Béla húsz kötetére emlékszik, amelyekben a magyar líra szólal meg finnül. Az új finn énekes- könyyben 20 eredeti éneke található s 81 ének viseli tollának javító vonásait.

Evangélikus vallástanár, aki azonban évek óta már csak az irodalomnak él férjével, Taisto Nie- minennel együtt. Számos irodalmi kitüntetés tulajdonosa. Finn állami fordítói díjat, a Finn Egyház irodalmi díját, Pro Finlandia érmet kapott. A magyar Munka Érdemrend arany fokozatát is megkapta. A helsinki egyetemen tiszte- letbeni doktorátussal értékelték munkáját.

Szemében keresztyén derű fényei csillognak. Vállig lehulló haja alatt szája szögletében mosoly bujkál akkor is, ha komoly. így fogadna most is, ha átnyújtanánk neki egy csokor rózsát. Hiszen éppen 60 éves.

Koren Emil

Ha csendesednek lépteim...

«*

Ha csendesednek lépteim, s emlékek hagynak el, hú az Ür, és velem marad örök kegyelmével.

Ha elapadnak az erők, meghallja a panaszt, és irgalma sziklájából Ö új forrást fakaszt.

Jézus nem megy el

mellettünk, ö mindenkit meglát, s lehajol, hogy meghallgassa búbánatát, gondját.

Őhozzá vigyük terhűnket ifjan és öregen, és a legdrágább minekünk közelsége legyen!

Kegyelme közelségénél ■nagyobb kincs nerft lehet. Krisztus barátsága nekünk így Részit ünnepet.

Az új finn Énekeskönyv, Suomen Evankelis-Luterilaisen Kirkon Virsi- kirja 327. éneke. Dallam: A nap immár elenyészett...

Finnből ford.: Túrmezei Erzsébet

CD A budapesti zsidó múzeum CD

kincsei - kötetben

Pompás kivitelű, parádés kiadvány menorával (gyertyatartó) a fedőlapján (Corvina kiadása). A kötetet Beno- schofsky Ilona és az időközben elhunyt nagyhírű tudós, teológus és néprajzos Scheiber Sándor szerkesztette; fejezeteit az adott művészeti ág jeles szakemberei írták.

Benoschofsky Ilona bevezetőjéből ismerjük meg a múzeum történetét, a hosszú és küzdelmes utat, mely a millé- niumi kiállítástól 1932-ig, a múzeum megnyitásáig vezetett.

A honfoglalás ezeréves évfordulójára minden hazai közösség összéhordta legmutatósabb értékeit, köztük a zsidó felekezet is; ez utóbbi akkor még aránylag szerény gyűjteményt mondhatott magáénak, ahhoz mégis elegendőt, hogy felmerülhessen a múzeumalapítás gondolata, és hogy bebizonyosodjék: bár a „ne csinálj magadnak faragott képet!” tilalmának félreértése gátolta a zsidó művészet fejlődését, az mégis sok ágazatban alkotott megragadó műveket. Az ötvösművészetben pél- » dául - miként P. Brestyánszky Ilona elmélyült tanulmányából megtudhatjuk, Szetényi László remek fotói nyomán. Káprázatos Tóra-vértezeteket, Tóra-koronákat, rimon-párokat (gránátalma, a termékenység jelképe), gyertyatartókat, serlegeket, kancsókat produkáltak a pest-budai aranyművesek, de a vidéki mesterek sem maradtak

el tőlük. A zsidó ötvösművészet nagy múltra tekint vissza: amikor Mátyás király lakodalmi menete bevonult Budára, a menyasszonyt, Aragóniái Beat- ricét a zsidó küldöttség 32 ezüstbe öltözött lovassal fogadta, s a vértek ötvös- művészeti remekek voltak. (A bevonulásról készített rajz is látható a kötetben.)

A herendi és meisseni porcelánból készült szédertálak, a hímzésekkel borított selyeth, bársony szédertál- és tóratakarók, a szőttesek mind kifinomult művészi érzékről, a szépség iránt fogékony és fejlett ízlésről tesznek tanúságot.

Nem a kegytárgyak között, de jelen vannak a múzeumban, a képzőművészeti gyűjteményben zsidó művészek képei, szobrai, plakettjei is; jeles alkotások, amelyeknek nagy része ajándékképpen került oda, s amelyek révén annyi kiváló tudós és művész nyert hiteles megörökítést. A legjelentősebb adomány Perlmutter Izsák festőművész hagyatéka volt, aki igen gazdag ember lehetett, mert nemcsak képgyűjteményét hagyta a múzeumra, hanem rákospalotai kastélyát is, és a később duplán hírhedtté vált bérházát, mely a 60-as számot viselte Andrássy úti kapuja fölött.

A kötetben színes reprodukciók mutatják be a festményeket, a nagy mesterek egész sorát.

Legérdekesebbek talán mégis az illusztrált kéziratok, a miniatúrák, a réz-' metszetek. Például a nagykanizsai Chevra-könyv, melynek képei naiv bájukkal, jellemábrázoló erejükkel és légkörükkel szinte Chagall előfutároknak látszanak. (A könyv 1792-ben készült.) Sokatmondók a nyomtatványok is. A Morvaországból jött, tudós Lőw Li- pót, a szabadságharc tábori lelkésze (utóbb hosszú börtönbüntetéssel szenvedett ezen szolgálatáért) Sellyén tartott beszédében lelkesíti a honvédeket, a pápai református főiskola pedig gyorsan röplapot nyomat a beszédből és terjeszti azt, mintegy a felekezetek közötti összefogás jelképeképpen, a közös ügy szolgálatában.

Rendkívül érdekesek az ásatások leletei is, a III. századból származó, al- bertirsai sírkő, a dunapentelei fogadalmi tábla, a menorával díszített római mécses, melyek zsidó diaszpóra jelenlétét mutatják Pannóniában.

A legértékesebb tárgyakat a Nemzeti Múzeum munkatársai rejtették el a vészterhes 44-es évben, így sikerült őket újra kiállítani az 1947-ben megint megnyílt múzeumban, melyről ez a kötet oly ékesszólóan ad hírt, hogy aki kézbeveszi, bizonyára az eredeti tárgyakat is igyekszik megnézni.

Bozókv Éva