Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-26 / 26. szám
r Evangélikus Élet ' 53. ÉVFOLYAM 26. SZÄM 1988. JÚNIUS 26. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 4. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÁRA: 5,50 Ft Mások fájdalmával együttérezni rriég nem irgalmasság; mások fájdalmát megszüntetni az az irgalmasság. L. Logau / V Hol? vagy Hogyan? Földi hivatásunkról gondolkodunk ezen a vasárnapon. Mégpedig Isten hívásának fényében, akaratának keresése fényében. Isten színe előtt. Semmiről sem gondolkodhatunk másképpen. A keresztyén ember jellemzője, hogy személyét, munkáját, körülményeit, tetteit és környezetét Isten színe előtt tudja. Nem képes és nem is hajlandó életét két részre osztani, egy Isten előtt zajlóra és egy tőle függetlenre. Döntéseink Isten színe előtt születnek, örömeinket kezéből fogadjuk, tévedéseink ellene való vétkek, szükségünkben nála keresünk segítséget, harcainkban és félelmeinkben oltalmat. Ha tehát földi hivatásunkról gondolkodunk, csak így fogalmazhatunk: Isten hívása és földi hivatásunk. Egyszerű dolgunk volna, ha csak ezt kellene kérdeznünk: hol? Ha lennének tipikusan keresztyén életpályák, amelyekre elég rálépnünk, máris betöltöttük Isten akaratát, szolgáltuk önmagunk és embertársaink igazi javát. Isten gyermekeinek sokkal nagyobb a szabadsága, mint olyan diákoknak, akiknek minden lépését előírás szabályozza, akik helyett paragrafusok gondolkodnak. Amennyivel szabadabb, természetesen annyival nehezebb is. Nincs az a pálya és az a környezet, amelyben ne tudnánk betölteni Istentől kapott hivatásunkat. Nincs az a munka és nincs az a család, amelyet ne fogadhatnánk Istentől kapott térként. Ezért nem lehet a legfontosabb kérdésünk a „hol?”, sokkal inkább a „hogyan?”. Irgalmasan, jószívvel, önismerettel - a Lukács által följegyzett mezei beszédben így válaszol Jézus kérdésünkre. Irgalmasan - egy egyre irgalmatlanabbá váló világban. Ahol lángoló tekintetek néznek előre céltudatosan, mert minden áron el kell érniük, amit maguk elé tűztek. Ahol sanda pillantások figyelnek oldalra: meg ne előzzék őket! Nagyon kevesen mernek lefelé nézni. Az összetörtekre, a sikertelenekre, a letiportakra. És hátrafelé. A lassúakra, sántákra és lemaradtakra. Nekünk meg kell tanulnunk ezt az irányt. Ne higgyük el, hogy megakadályoz célunk elérésében! Sőt közelebb leszünk hozzá és biztosabban haladunk felé, mint a senkire sem figyelők és a mindent le- tiprók*. Jószívűen - egy egyre zártabbá váló világban. Ahol emberek menteni igyekeznek a begyűjthetőt. Pénzzel kifizethető és csak érzelmekkel férhető értékekből is. Félnek a szegénységtől. A kenyérgondoktól és az érzelmi sivárságtól. Ezért követelnek, ezért akarnak kapni és csak kapni. Hogyan? - kérdeztük. Nyitott kézzel. Nem fillérre kiszámítva a szeretet járandóságát szülőnek és házastársnak, gyereknek és barátnak. Hanem bőven, jól megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel. S akkor valóra válik a jézusi arány: aki elég bátor ahhoz, hogy adjon, annak lesz tele a szive, a kamrája, az élete. Önismerettel - egy mindenek fölött kritikus világban. Ahol reflexünkké vált: bajbajutottam, sikertelenné váltam, elromlott körülöttem valami? Okozója egy másik ember. Többnyire a közvetlen közelemből valaki. Elkeseredett pillanatainkban zúdítjuk rá a vádat - gondolatban vagy szóban - őrá, akinek hibái és mulasztásai ide juttattak. Eközben törvényszerű és visszafordíthatatlan folyamatok játszódnak le valóban köztünk. A szembekerülés és az elszakadás folyamatai. Legyen az első pillantás mindig az önvizsgálaté! Sok mentő érv közül elő fog bukkanni a saját hibánk. Sőt nagy a valószínűsége, hogy az arányok is megváltoznak. Megnő az enyém, eltörpül a másiké. Ez a pillanat a gyógyulás első lépése. Éz a felismerés kezdi munkálni az elszakadás helyett végre az épülést. Hogyan? Azzal a más mértékkel, amire Jézus tanít. Mert Jézus tanítványai csak az ő módján, csak az ő hívásának megfelelően tudják betölteni földi hivatásukat. Más esélyük nincs. De hivatásuk az igazi élet hivatása. Szabóné Mátrai Marianna „Uram, Te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre” Hálaadás a templomért Tótkomlóson A 90. zsoltár fent idézett verse és a gyönyörűen felújított templom fényképe állott azon a meghívón, melyben kedves szavakkal hívtak meg a műemlék templom külső és belső felújításának befejezése alkalmából tartott hálaadásra. Azt már az ünnepi közgyűlésen, Gyekiczky János lelkész szavaiból tudtuk meg, hogyan kísérte ez a zsoltárvers a tótkomlósiakat letelepedésük óta. 1746. Szent György napján telepedtek le az első jövevények Komlós-pusztán és már Szentháromság vasárnapján ezzel a verssel lépték át első, - vályogból épült - templomuk küszöbét. Magukkal hozták az élet forrását: a Tranoszciusz énekeskönyvet és a Králiczi Bibliát. Már 1766-ban második templomukat építik fel - most már téglából - és 1792. július 6-án lerakják a harmadik templom alapkövét -, ez a jelenlegi templom. 1795. november 8-án ezzel a zsoltárverssel lépték át ennek a templomnak küszöbét is. Pecznyik György volt a templomépítő lelkész. Mai napig 18 tudós, nem egyszer külföldet járt és ott tanult lelkésze volt a gyülekezetnek. Szépen gyarapodott a gyülekezet lélekszáma is, 1941-re 11 ezerre nőtt a 80 családból alakult gyülekezet. 1946-ban a gyülekezet fele áttelepült s ez megrázta a gyülekezetét. Akik maradtak, igyekeztek megmaradni a hűségben. Sem hitüket, sem nemzetiségi hovatartozásukat nem tagadták meg. Az 1978-es békési földrengés ezt a szép templomot is megrázta. Elmozdultak főfalai, kupolája megrepedt. Külső képe teljes reménytelenségről tanúskodott. Az eredetileg a 200. évfordulóra tervezett felújítással már nem lehetett várni. Az Országos Műemlék Felügyelőséggel együtt az eredeti állapotban való helyreállításban és a templom statikai megerősítésében döntöttek. Szigetelésre került az egész templomfal, vasbeton koszorú fogja össze a földrengés okozta repedések után a falakat és a kupolát. Eredeti állapotában lították helyre a templomot, mely most valóban a nagyközség pontjának dísze és ékességé,/ összes munkálat 6 millió forintba került, melybe besegített az Állami Biztosító, a Lutheránus Világszövetség, hazai és külföldi Gusztáv Adolf Segélyszolgálat, Országos Műemlék Felügyelőség és a nagyközségi tanács is komoly mértékben. Egy brazil kereskedő 100 000 Ft-os adományát is megkapták, aki látta a templom romlását, szíve megkönyörült és segített. A gyülekezet pedig adta a többit, hatalmas áldozatot hózva.templo- máért. Helyi és megyebeli kisiparosok végezték a különböző szakipari munkákat, nagy szakértelemmel és szívvel, becsületességgel. Nem véletlenül idézte a lelkész a felújítás történetének összefoglalásában : „Isten áldd meg á tisztes ipart!” Ti 4 . Most Szentháromság vasárnapja előtti szombaton - május 28-án - gyülekezett a helyi evangélikus- ság, a falu népe, a megyebeli és távolabbi evangélikusság sí templomért való hálaadásra. Aftéstvéri- ség erősítését jelentette a Szlovákiából jött liptószentpéterí-,gyülekezet küldöttségének jélenléte. Papjukkal és gyülekezeti énekkarukkal jöttek es szépen szolgáltak az ünnepi istentiszteleten. Dr. Har- fj/foati Béla püspök végezte a szertar- ^gcast Pintér János esperes és Gyekiczky János lelkész segédletével. A .szlovák liturgia ősi dallamai csendültek fel a püspök ajkán, szlovákul imádkozott és a gyülekezet is felváltva énekelt magyarul és szlovákul. A nemzetiségi együttélés megható példája volt ez az istentisztelet egyházunkban. A püspök Jn 4,24 alapján prédikált: „Az Isten lélek és akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádni.” Szólt többek között arról, hogy „emlékeztet ez az ige és ez az épület arra, hogy nemcsak az van, amit látunk. A kövek mögött, az épület mögött lássuk meg a kövek és az épület Urát, az De a templomra nem is Istennek, hanem a gyülekezetnek van szüksége. És ezért a kettő összetartozik: a templom, mint Isten háza és a templom, mint a gyülekezet háza... Ez a gyülekezet - amikor megújította ezt a templomot -, bebizonyította, hogy szereti a templomát és szereti az Istent. Hogy ez a templom Tótkomlós díszévé vált, az külön mutatja, hogy templom és község, templom es emberek, gyülekezet és társadalom nincs messze egymástól. ...Ahogy Isten Lelke és igazsága Jézusban testet öltött, Betlehemben emberré született, úgy szülessen ez a jézusi Lélek, isteni igazság emberré Tótkomlóson, Magyarországon, vagy bárhol ezen a világon. Legyen belőle jó szó, jó cselekedet, szeretet, bé- 5 kesség es öröm. És munka is, beA résztvevők egy csoportja Fotó: Lóczi Mihály né élet Urát. Nemcsak az van, amit látok, amit birtokolok, amit magaménak mondhatok, mint egyén vagy gyülekezet. Isten az, aki átfogja ezt a világot és a templom erre emlékeztet. Arra az Istenre, aki Lélek, nincs kötve egy-egy helyhez, sem Jeruzsálemhez, sem Genfhez, vagy Rómához. Bárhol, bármikor lehet imádni az Istent. csületes munka, ámire oly szükségünk van... hogy tisztább legyen az élet”. Szlovákul is hangzott az igehirdetés, Hudák Mihály liptószentpé- teri lelkész - Tótkomlós szülötte - hasonlóképpen szólt arról, hogy a lelki templomnak is épülnie kell ezután. Emelte a gyülekezet áhítatát Trajtler Gábor zeneigazgató művészi orgonajátéka az istentisztelet folyamán. Sokan örültek együtt az ömlőkkel. A köszöntések sorát Juhász Pál tanácselnök nyitotta meg, aki többek között a lelkésznek mondott köszönetét, hogy vállalta a felújítás munkájának szervezését, szakszerűen irányított és határidőre elkészült a munka. Bocskay Mi- hályné a HNF Megyei Bizottságának alelnöke, Zoltán Tamás az AB megyei igazgatója a társadalmi összefogást dicsérte. Megható volt dr. Tóth Mátyás a Tótkomlósi Baráti Kör elnökének két nyelven elmondott köszöntése, aki nagyon sok segítséget is szerzett menet közben az elszármazott tótkomló- siaktól. Dr. Selmeczi János igazgató a Teológiai Akadémia és Teológus Otthon, Pintér János, Táborsz- ky László, Bárány Gyula, Tóth- Szöllős Mihály és Fodor Ottmár esperesek egyházmegyéjük nevében, míg Lehoczki Endre és Nobik Erzsébet lelkészek mint „helybeliek” szóltak. Vági László szentesi apát-plébános és Sófalvi Márton helybeli plébános a római katolikus testvérek köszöntését hozta. Magyar és szlovák nyelven köszönte meg lelkészüknek és a templom körül fáradozóknak szép munkáját Loposnyi András presbiter. Szép, és a gyülekezet múltjához méltó ünnepség volt Tótkomlóson. Szép volt a zsúfolt templom, méltó volt az ősökhöz a felújításban megmutatkozott közössége, összefogása a gyülekezetnek. Öröm volt érezni a nemzetiségek összetartozását a kétnyelvű istentiszteleten és látni az egyház és község, a gyülekezet és társadalom összefogásának önmagában is prédikáló eredményét. Tóth-Szöllfts Mihály Atyám, te többet adtál nekem, mint sok másnak. Lábon járó imameghall- gatás vagyok. Leomlottak a keresztyének közötti válaszfalak, amikor imádkoztak értem, mig én eszméletlenül feküdtem a kórházban. Te indítottad őket arra, hogy könyörögjenek értem. Fiad imádkozott azért, hogy tanítványai egyek legyenek. Nekünk nem könnyű egységre jutni. De az én esetemben egyek lettünk tudtomon kívül. Számtalan evangélikus imádkozott értem. A görög-keletiek külön ima- és böjtnapokat tartpttak, a finnországi katolikus egyház miséjébe foglalta az értem mondott közbenjáró imádságot. A szabadegyháziak hozzád kiáltottak a pünkösdistákkal együtt. S te meghallgattad a keresztyének imádsága tenger- mormolását. Ok megfeledkeztek a közöttük levő különbségekről, és együtt kiáltottak segítségért közülük egy számára. Szakértők szerint az életem megszakadhatott volna folytatás nélkül, vagy folytatódhatott volna tolókocsiban, esetleg elmegyógyintézetben. Már tervezték is, hogy a lapinlahti ideggyógyintézetbe küldenek, de az ideggyógyász ellenezte azzal az indokkal, hogy onnan soha nem térhetek vissza emberek közé. Szinte a halálból való feltámadásnak számított, amikor felkeltem az ágyból, és a kórházból úgy jöttem ki, mint akinek második élete kezdődik. Lábonjá- ró imameghallgatás vagyok. Te meghallgattad a keresztyének kiáltását és hangtalan esdeklését. Hatalmas életváÉLŐ VÍZ Miért én? Jak gyat ébresztettél bennem. A legkeményebb gyógytomáztatást kértem. Azzal biztattak, minél jobban erőlködöm, annál többre jutok. Gyötörtem egyedül, gyógytornászok segítségével merev ujjaimat, kezeimet, ízületeimet és lábaimat. Olyan érzésem volt, mintha vasrudakat próbálnék hajlítani. Mikor a saját hitem elfogyott, akkor növelted a „kínzóim” hitét. A gyógytornászoknak sokszor egészen más fogalmuk van a lehetőségekről, mint a betegeknek. A segítőnek nem szabad félni a segítendő fájdalmaitól. Egy alkalommal, mikor Anneli látogatásomra jött, az ápolók visszatartották : hagyja még egy időre fájdalmaival egyedül a férjét. Mikor aztán bejöhetett a szobába csuromvizes voltam, mint a megúsztatott kutya. Reszkettem, mint a hideglelős, élet és halál között vergődve, végsőkig elerőtlenedve. Anneli olykor megkérdezte, nem hittünk volna-e mi kevésbé súlyos teher 5,i6 m te? alatt is. Kisebb jel is, mint laittrusító- autó által elzárt út megértetheti volna velünk, hogy semmi keresnivalónk nekünk a püspöki palotában. Erre én mindig azt feleltem, ki tudhatná, hogy elég lett volna-e kevesebb is/A te gon-j dódra bizom, mennyei Atyám, te tudod egyedül, mi elég nekem és másoknak, hogy mi az igazán helyes számunkra. Mi nem tudunk különbséget tenni a jó és gonosz között, csak egyedül te. A kórházban megtanultam, hogy a segítőnek nem szabad félnie a segítendőnek a fájdalmától. Tolószékben maradtam volna, nem járhatnék lábaimon, botra támaszkodva, ha gyógytornászaim „könyörültek” vqlna rajtam, ha kínjaim megakadáJtybzták volna őket megmerevedett HnNM' galmassá hajlításában. *tfr Wrffgjff Jó Atyám, te tudod életranJuKef* telmét. En csak azt tudom,Trogy ma járok, és másokat is hívogatok ilyen utakra. Jó kapcsolataim vannak az összetörtek gyülekezetéhez. Százan és százan telefonáltak, írtak, szóltak nekem a maguk szenvedéseiről, és én szólhattam ezrekhez a sorstársaim közül. Nem kellett bizonygatnom, hogy megértem őket és helyzetüket. Olvasták, hallották, amikor erről a második életről írtam és beszéltem. Vigasztalás és erő volt számukra hallani és tudni, hogy ezt a második életet is lehet élni. Az összetörettetésnek sokféle fajtája van. Házasság is lehet olyan, mint egy autóút, amely karambolban végződik. Kívülálló nem mindig látja a balesetből szármázó töréseket, pedig azok hagyhatnak életfogytiglan tartó nyomokat is. A szenvedés nem ismer határokat. A betegség földre dönt vallásosat és vallástalant, nagybefolyású vezetőt és alacsony fizetésű dolgozót is. Iskolázottak és tanulatlanok, fiatalok és öre- Bek, közismertek és jelentéktelenek ke- I rülnek egymás mellé a szenvedés padjára ültetve. Te, Atyám, a megsebzettek papjává tettél engem, hogy igéd legelőjére gyűjtsem szétszórt, szétvert nyájadat. Atyám, te belőlük is gyűjteni akarsz gyülekezetét, szolgálatukra is küldesz pásztorokat, úgy hogy átviszed őket a szenvedések iskoláján, részessé teszed őket azok sorsában, veszteségeiben, testvérükké mindenféle erőtlenségben. Én is így kerültem közéjük, ültem melléjük, hogy együtt sírjak és együtt emlékezzem velük. S hogy legyek számukra lábonjáró imameghallgatás, csodatevő irgalmasságod tanúja. Simó János Tahitié Országos Katechetikai Konferencia Gyenesdiáson Tanulunk, hogy taníthassunk Egyre többször halljuk ezt a szót: „KATECHETIKA": az egyház tanító munkáját jelöljük vele, a tanító munka tudományát. A konferencia e munkaág céljával és szervezésével foglalkozott. Egész egyházunk képét mutatta a konferencia összetétele. Ott voltak az évtizedekkel ezelőtt gyermek- és ifjúsági munkával foglalkozó — már nyugdíjasok - mellett egészen fiatalok is, akik csak most kerültek bele a munkába. Női és férfi lelkészek, akik már több éve végzik a szolgálatot gyermekek között. Képviselve volt valameny- nyi egyházmegye és ott volt országos egyházunk megválasztott katechetikai bizottsága is. Harmati Béla püspök vezette a konferenciát, aki így fogalmazta meg a célt: „Foglalkoznunk kell a gyülekezet katechetikai munkájának egészével, az iskolai hitoktatás, a gyülekezeti hitoktatás, a gyermek bibliakörök, sőt a felnőttek oktatásának anyagával és speciális kérdéseivel, vagyis egyházunk egész tanító munkáját kell áttekinteni.” Meg kell határozni a különböző ágakra a tananyag beosztását, tankönyvek írását kell előkészíteni, szemléltetésről kell gondoskodni. Mindezt a munkát 4-6 fős csoportokban végezték el a résztvevők. Végiglátogattam a munkacsoportokat. Az egyikben az utasítás kidolgozásában segítettek - ez püspöki körlevélben minden lelkésznek a kezébe kerül majd. Más csoportokban a meglévő hittankönyveket vizsgálták át és bírálták, kiegészítették. Foglalkoztak a Konfirmációi Kátéval is. Közös munkaüléseken beszéltek arról, milyenek a mai gyermekek? - és milyen a ketechetikai munka más egyházaknál? — Megszólítottam néhány résztvevőt, mi a benyomása, mit vár ettől a konferenciától? Az egyik csoportban az elsősök hittankönyvét vizsgálták. A még (Folytatás a 3. oldalon) „Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy hatása van az igaz ember buzgó könyörgésének.”
