Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1988-06-12 / 24. szám
r Evangélikus Élet 53. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1988. JÚNIUS 12. SZENTHÁROMSÁG UTÁN 2. VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Szeress nagyon, szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul. Ne hagyd magadat legyőzetni nehézségekkel, közönnyel, sikertelenséggel! Szeress és jobb lesz a világ. Prohászka Ottokár V______________________________________________________ Ma még hívnak... Felszabadultan, jóízűen nevetünk. Nevethetünk, hiszen teli az asztal, már senki nem tud enni és még mindig kínálnak: - Vegyen tisztelendő úr! Mert többet nem mondjuk. Úgy jár, mint a szomszéd faluban, ahol csak egyszer kínálják a vendéget s mire észbekap a magát kínáltató, már üres az asztal. Később hiába kérdezi: mit is tetszett az előbb mondani? - Nevetünk az ismert, ki tudja hányszor hallott történeten, miközben előttünk a terített asztal... Nem tréfa, valóban üres az asztal, nincs már semmi rajta. Éhesek vagyunk, szomjúság kínoz. Döbbent kínos csend, nincs már nevetés, csak zavart csend és éhes tekintetek. Az Újszövetség lapjairól még ma is vissza-visszanéznek ezek a döbbent éhes tekintetek. Egy nemzedék, mely nagy reményekkel teli asztallal indult, lemaradt a „nagy vacsoráról” (Lk 14,15-24). Elszalasztották a kínálást ! A Krisztussal való nagy találkozásról igy maradt le a választott nemzedék 33 táján. Ennek a felismerésnek a döbbenetét érezzük Pál apostol soraiban, aki alig-alig tudja jneg- emészteni, hogy nemzedéke „kívül” maradt, hogy Jézus hívására mindenki komolyabban figyelt, mint azok, akikhez jött. Ezért az Újszövetség sürgetése: térjetek meg figyeljetek a hívó szóra -, „el ne utasítsátok azt, aki szól”! (Zsid 12,25) A mai vasárnap erre figyelmeztet minket. Mindaz ami olyan természetes - hogy szól a harang, hogy lehet menni isten- tiszteletre - nem is olyan természetes, és nem lesz számunkra mindig így! Ismerem, érzem azokat a népszerű időmérlegeket, melyek pontosan kimutatják, hogy az az idő, amit a család hetente együtt eltölthet, talán csak órákban mérhető. Tudom, hogy a vasárnap délelőtt talán az egyetlen nyugodt alkalom, amikor senki nem sürget, amikor nem kell felhúzni a vekkert. Most mégis azt mondom: indulj istentiszteletre igehirdetést hallgatni! Neked, nektek szól. Tegnap késő estig valaki töprengett, hogy megszólítson-e. Egész héten olvasott, készült, mert úgy érezte, szólni kell! Fontos, egyszeri, megismételhetetlen alkalom. Miért csak azt nem becsüljük, aki nekünk szól? Annyi zavaros, téves, divatos nézet, tévhit után megyünk. Jobban bízunk a bioritmusban, horoszkópban, a legújabb és legegészségesebb életmódban. Es az „élet beszéde” mintha nem is lenne számunkra fontos. „Tévelygő szivű ez a nép, mert nem ismerte fel az én utaimat.” A Zsidókhoz írt levél arról vall, hogy nem lehet mindig visszatérni, el lehet mulasztani az Isten hívó szavát. Aki elesik, nem biztos, hogy még egyszer fel tud állni! A hit dolgai nem ismételhetők minden további nélkül. Mai technikánk „jóvoltából” szinte mindent - az esti filmet, a döntő gólt, az interjút, újra láthatjuk. A hitre jutás alkalmai egyszeriek, megismételhetetlenek, akár csak az élet. Egyszer már egy nemzedék elszalasztottá az Istennel való találkozás nagy lehetőségét. Ma téged hívnak, kínálnak. Teli az asztal, szinte hihetetlen, hogy egyszer csak nem lesz rajta semmi. Ezért mondja az írás: „Ma ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, ...” (Zsid 3,15) Indulj, amíg mehetsz, indulj amíg hívnak, amíg nem késő! Holnap már talán... Kertész Géza Beiratkozás iskolai vallásoktatásra A vallásoktatásról szóló 21/1957. (III. 24.) Korm. sz. rendelet és annak 39/1957. (MK. 5.) MM. számú végrehajtási utasítása alapján a Művelődési Minisztérium az 1988/89. tanévi vallásoktatásra történő behatások időpontját az általános iskolákban és gimnáziumokban 1988. június 16-17. napjaiban állapította meg. A korábbi évektől eltérően augusztus hónap utolsó hetében pótbeíratá- si napot kell biztosítani. A pótbeíratás napját és időpontját az iskolaigazgatók határozzák meg. Eszerint a hittanbeíratásokat 1988. június 16. (csütörtök) 14.00-18.00 óra 1988. június 17. (péntek) 8.00-13.00 óra között, valamint a pótbeíratási naponkell megtartani. A hittanbeíratás a 21/1957. (III. 24.) Korm. sz. rendelet és a 39/1957. (MK. 5.) MM. sz. végrehajtási utasítás szerint történik. Miért íratom be gyermekemet iskolai hittanra ? Most, hogy újra megjelent lapunkban a hagyományos felhívás az iskolai hitoktatásra való beiratkozásra, úgy érzem, nem felesleges szembenézni a fenti kérdéssel. Talán nem közismert, hogy megkeresztelt, iskoláskorú evangélikus gyermekeinknek alig 7%-át íratják be a szülök iskolai hitoktatásra. A többség álláspontját általában nem kell indokolni, hiszen, ha valamit sokan csinálnak vagy éppen nem csinálnak, arról úgy véljük: biztosan igazuk van. A kisebbség döntését viszont meg kell magyarázni. így én most első sorban a hét százaléknyi kisebbség nevében írok, és keresem a választ a magam számára is: miért íratom be iskolás gyermekeimet hittanra az 1988/89- es tanévre? Először talán azt szeretném tisztázni, hogy mi az, ami nem motiválja döntésemet. Nem egyfajta „dacból" iratom be őket, hogy csak azért is, mint „utolsó mohikánok" mi még ott vagyunk az iskolában. Ez semmiképpen sem valami „hatalmi kérdés", nem valamivel vagy valakivel szemben iratom be fiaimat, hanem elsősorban valamiért, Valakiért, nem utolsó sorban azért, mert szeretem gyermekeimet. Pontosabban szólva szeretném őket okosan és felelősen szeretni. ICauko Lehtinen, késedelem nélkül kórházba röpítő autóvezetőm bizonyította, hogy semmi lehetőségem nem volt az összeütközés elkerülésére, mivel az úttestre jelzésadás nélkül kiforduló árusító kocsi teljesen elzárta az utat, a muurlai járásbíróság mégis vigyázatlanság indokával pénzbüntetésre ítélt. Az autóvezetőnek minden körülmények között uralkodnia kell kocsiján. Pedig paraszti ész szerint százszázalékig ártatlan voltam. A turkui fellebbviteli bíróság törölte is a pénzbírságot. A biztosító viselte a kárt. De a fejfájás nélküli élet pótolhatatlan és számomra elérhetetlen maradt. A meg nem szűnő fájdalmat nem tudja leállítani se a pénz, se a gondozás, se a megbecsülés. Földi bíróság nem tud változtatni a mennyei végzésen. Emberi ész és igazságszolgáltatás szerint vétlen vagyok, de az összeütközés váratlanul támadó akadály esetén elkerülhetetlen szükségszerűség. Kinek kellett áz én balesetem? Az Úrnak vagy az egyháznak, Uram, engem akartál megmenteni valami rossztól, vagy az egyházat éntőlem? Van-e célja szenvedésemnek? Ártatlan vagyok vagy bűnös? Te nem férsz bele a legjobbat célzó paragrafusokba sem. Te nem árulod el, miben vétettem és miben nem. De én tudom, hogy nem vagyok százszázalékig ártatlan Teelőt- ted. Az egyetemi hallgatók kaphatnak olyan osztályzatot: cum laude approELŐ VIZ Miért én? „Áldjad, lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled.” Zsolt 103,2 batur, dicsérettel megfelel. A keresztyének osztályzata: Krisztus érdemével - megfelel. Hiszem, hogy Krisztussal együtt százszázalékosan vétlen vagyok. Bevallom, hogy bennem olykor-olykor fellángolnak és kirobbannak mindent felforgató és téged okoló gondolatok. Nekem itt kell élnem a halál és a borzalom világában. De itt is hiszek a bűnbocsánatban és az örök életben. Száz- százalékos örömöm és boldogságom van ebben az életben is. Bár szenvedésem titok előttem. De áldalak téged az új életre ébredés első tapasztalaitól fogva. Úgy tértem magamhoz, hogy a gégémen vágott résen leeresztett csövön lélegeztem, és az orrlyukamon át vezető gumicsövön kaptam eledelt. Nem emlékszem arra, hogy csodálkoztam volna azon, hol vagyok és miért fekszem itt és így, és hogy mi történt. Annelire emlékszem. Házasságkötésünk esketési igéjét olvasta a 103. zsoltárból: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el mennyi jót tett veled!” És utána megkérdezte Anneli: „Simo, tudsz-e csatlakozni ezek után is ezekhez az igékhez?” Csak a fejemmel intettem, mivel a légzőcsatorna miatt egy szó se jött ki a számon. Emlékszem az órára, a zsoltárra és Annelira. A hit természetfeletti ragyogása nyugodott efölött az esemény fölött. Ebben van az üdvösség: hinni benned, hálásnak lenni irántad az élet borzalmai között is. A realizmus nem az értelem műve. Abban nincs hála, csak szenvedés, átkozódás, és nem is ok nélkül. A te Fiad a mi planétánkon egy természetfeletti mozgalmat alapított. Ő megáldotta a kenyeret és a bort a barátaival töltött utolsó vacsoráján is, halála előtt. Vér- verítékes, lelki és testi kín után ajánlotta lelkét kezedbe. A hit fénye ragyog a Golgota felett. Ez enyhít, melegít, gyógyít és üdvözít. Fiad hitt benned a Golgotán is, és nemcsak a Genezáret taván, ahol úgy járt a hullámokon, mint a szárazföldön, és nemcsak a megdicsőülés hegyén, ahol mindnyájunknak olyan jó volt. Én is hiszek benned, nemcsak Turkuban, ahol hitre jutottam, nemcsak Tamperében, ahol a hit harcát vívtam. Megváltómat követve hiszek benned a fejfájásnak ebben a szorításában is, és lelkem a te kezedbe ajánlom, bár nem látom kezedet, sem céljaidat, sem mennyországodat. Mégis minden, ami bennem van, áldja a te szent nevedet. Simo János Talvitie Tudom, ez utóbbi kijelentésemet sokan megkérdőjelezhetik: hát nem jobb gyermekeinknek az egyházi épületek „védettségében" hallani az Isten szeretetéről, a jézusi tanításról? Minek kitenni őket feszültségeknek, melyeket az iskolai környezetben folyó hitoktatás esetleg magával hoz? Úgy vélem, hogy az ilyen aggodalmaskodó kérdések mélyén gyermekeink hamis és egészségtelen kímélése, féltése húzódik. Meggyőződésem, hogy az iskolai hittan „próbatételei" nélkül sokszor csak túl steril, üvegházi palántákat tudnánk nevelni. Olyanokat, akik a templom, a gyülekezeti ház fedezékében talán még vállalják hitüket, de más környezetben, idegen pályán hamar „terepszínűvé" válnak, és nem merik vállalni hová, kihez tartoznak... Számomra mindig újra élmény, amikor hittanosaim az iskolában hangosan igy köszöntenek: „Erős vár a mi Istenünk!" Valahol itt kezdődik az ö szintjükön a hitvalló élet, a missziói küldetés komolyan vétele a hétköznapokban is. S az csak természetes, hogy a hittant se az iskolának tanuljuk, hanem valóban az életnek, az ÉLETNEK, beleértve a gyülekezet, az egyház életét. Az iskolai hittan sohasem szakadhat el a gyülekezet életétől. Erre már az is garancia, hogy a hitoktató egyben a gyülekezet lelkésze is, aki mindig azzal búcsúzhat a hittanóra végén: viszontlátásra legközelebb a templomban, a gyülekezeti házban... így a reánk bízott gyermekeket, akiknek keresztyén hitben való nevelését a kereszteléskor együtt vállaltuk (szülők + keresztszülők + az evangélikus egyház!), kétszer, két különböző helyen és különböző formában, módszerrel érhetjük el, ami nemcsak mennyiségi, hanem minőségi többlet is. A hét százaléknyi kisebbség nevében próbáltam válaszolni, és most végül hadd kérjem a többséget, a kilencvenhárom százalékot: fogalmazzák meg, miért nem íratják be gyermeküket hittanra? Noha Isten előtt tett fogadalmuk erre indíthatná őket, noha ez alkotmányban biztosított joguk! Ahol megvan erre a lehetőség, becsüljük meg és éljünk ezzel az évről évre újra felkínált jogunkkal illetve a kereszteléskor vállalt kötelezettségünkkel. Ahol pedig ez nem járható út (szórványhelyzet vagy egyéb okok miatt...), ott fedezzük föl a másik lehetőséget: a gyülekezeti hitoktatást. Hiszen Jézus szava minket mai szülőket is egyszerre figyelmeztet és biztat: „Engedjétek hozzám a gyermekeket, mert ilyeneké az Isten Országa!" Gáncs Péter hitoktató lelkész két hittanoS gyermek apja Az Országos Egyházi Elnökség ülése Az Üllői úti tanácsteremben május 20-án ülést tartott egyházunk elnökségének kibővített ülése. Dr. Nagy Gyula püspök-elnök igeolvasása és imádsága után dr. Fekete Zoltán országos felügyelő nyitotta meg a tanácskozást. Először beszámolók és értékelések hangzottak el püspökeink finnországi és észak-amerikai hivatalos útjairól, valamint a bécsi és burgenland- őrszigeti evangélikus lelkészkonferenciáról. Dr. Nagy Gyula püspök beszámolt az Ökumenikus Tanács ünnepségéről az Orosz Ortodox Egyház ezeréves fennállása alkalmából, és ismertette a május 3-án megtartott országos esperesi értekezlet eseményeit, javaslatait, többek között a gyülekezetek közegyházi hozzájárulása tervezett új rendjéről (végleges döntést az Országos Presbitérium őszi ülése hoz majd). Beszámolók hangzottak el a pécsi és győri egyházi fórummegbeszélésekről is. Részletesen foglalkozott az elnökségi ülés az Evangélikus Gimnázium megnyitásának előkészítésével. Dr. Harmati Béla püspök beszámolt a közös egyházi és állami bizottság időközben tartott tanácskozásairól, a még megoldandó feladatokról. Az elnökség az Evangélikus Gimnázium Bizottság ülését június 17-re összehívta; ugyanakkor Honos János építészt, volt fasori diákot bízta meg a fasori épület visszaalakítása terveinek elkészítésével. A tanácskozás másik fontos témája az Erdélyből hozzánk áttelepülőkért végzett evangélikus segélyszolgálat kérdései voltak. Ismertetésre került Bencze Imre kelenföldi lelkész beszámolója a március 11. és április 30. között nyújtott, kelenföldi központú segítségről. Egyházunk vezetősége további lépéseket határozott el a hatékony segélynyújtásra. Felhívást intéz az egyházközségekhez, esetleges, üresen álló egyházi lakások ideiglenes átengedésére menekült családoknak. Másfelől elhatározta, hogy a tápiószelei parókián kialakított konferenciaépületben 25 középiskolás korú erdélyi fiatal üdülését szervezi meg augusztusban, önkéntes tanári felügyelet mellett, a közegyházi segélyalapból. Dr. Nagy Gyula püspök bejelentette, hogy a Lutheránus Világ- szövetség német nyelvű kisebbségiegyházi sajtószolgálata szeptembertől Bécsben folytatja munkáját; a Világszövetség kifejezte köszönetét egyházunknak, hogy hat éven keresztül otthont adott az IDL- sajtószolgálat elhelyezéséhez, és segítette munkáját. Ugyancsak bejelentette, hogy a magyar és szlovák evangélikus egyházak közötti testvéri kapcsolat jeleként egyházunk 300 magyar nyelvű, a Szlovákiai Evangélikus Egyház pedig 300 szlovák nyelvű egyházi énekeskönyvet ajándékoz a szomszédos testvéregyház szlovák, illetve magyar anyanyelvű hívei számára. Örömmel vette tudomásul az ülés, hogy ez idén már megszervezésre került a Balaton mellett nyaraló többszázezer turista számára a német nyelvű evangélikus istentiszteletek tartása. Júliusban Ludwig Grosse egyházfőtanácsos (NDK), augusztusban pedig dr. Karl Leipziger bajor lelkész (NSZK) végez istentiszteleti szolgálatokat a balatoni üdülőhelyeken. Az elnökségi ülés a továbbiakban személyi kérdésekkel foglalkozott, és megvitatta a közeljövőben tartandó egyházi konferenciákkal és külföldi szolgálatokkal kapcsolatos kérdéseket. A magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke bíboros lett Dr. Paskai László esztergomi érsek-prímást II. János Pál pápa biborossá nevezte ki. 18 nemzet 25 főpapja részesült e kinevezésben. Dr. Paskai László főpapi szolgálatának méltó elismerése ez. Magyarországi Evangélikus Egyházunk nevében dr. Nagy Gyula püspök-elnök táviratban köszöntötte az új bíborosérseket és kifejezte áldás kívánását. Nyugdíjas lelkészeinkre lelkészözvegyekre, egyházi alkalmazottakra gondolnak ma hálásan emlékezve szolgálataikra gyülekezeteink és ajánlják fel a délelőtti istentiszteletek offertóriumát, hogy a szolgálatban megfáradt testvéreink a lehetőségekhez képest minél nyugodtabban és ellátot- tabban tölthessék Istentől ajándékba kapott éveiket idős korukban. Foglaljuk őket imádságunkba is, megköszönve mindazt, amit szolgálatukon keresztül egyénileg és a gyülekezet közösségében kaptunk.
