Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-03 / 1. szám

Evangélikus Élet 1988. január 3. GYERMEKEKNEK Mt 7,24-27 Mire építjük életünk házát? Amikor Jézus felnőtt, tizen­két tanítványt választott maga mellé. Erre azért volt szük­ség, hogy a tanítványok köze­lebbről megismerjék Jézust és az ő szeretetét, és azután ezt tovább adják az emberek­nek. így lesz mindenki Jézus követője. Jézus egyszer felvitte tanít­ványait egy magas hegyre és ott tanította őket. Beszélt ne­kik arról, hogy mi a boldogság útja, hogyan kell élni és imád­kozni Jézus követőinek. Jé­zusnak ezt a tanítását Hegyi beszédnek nevezzük és Máté evangéliumának 5-7. fejeze­tében találjuk leírva. Ti is elol­vashatjátok. A Hegyi beszédet Jézus ezekkel a szavakkal fe­jezte be: Ha valaki hallja ezeket a beszédeket és megteszi azo­kat, az hasonló az okos em­berhez, aki kősziklára építette fel a házát. Amikor azután elérkezik az esős évszak, el­kezd ömleni az eső és jönnek a nagy árvizek. Feltámadnak a nagy szelek is, és neki üt­köznek a háznak. De mégsem omlik össze az a ház, mert kősziklára van építve. Aki pedig hallja ezeket a beszédeket és nem engedel­meskedik nekik, hasonló a bo­lond emberhez, aki a házát homokra építette fel. Amikor azután elérkezik az esős év­szak, elkezd ömleni az eső és jönnek a nagy árvizek. Feltá­madnak a szelek is és neki ütköznek annak a háznak. Ak­kor az a ház összeomlik és teljesen elpusztul. Most az új év kezdetén Jé­zus ezzel a tanításával arra figyelmeztet minket, hogy ak­kor lesz szerencsés és boldog az új esztendő, ha Jézus taní­tása szerint tervezzük meg és folytatjuk le életünket az új esztendőben. Jézus tanításá­nak ez a summája: Szeressük Istent és szeressük embertár­sainkat. Ha ebben a szeretet- ben járunk, akkor gondviselő Atyánk megőriz bennünket minden rossztól. Selmeczi János Építőkockák Karácsonyra építőkocka-kész­letet kaptam ajándékba. Nagyon örülök neki. Mindjárt karácsony este kipróbáltam, milyen csodála­tos dolgokat lehet építeni ezekből á kockákból. Építettem már nagy »lázakat, kis kunyhókat, gyára­dat, de építettem már templomo­kat is. Éppen egy hatalmas templom felépítésével voltam elfoglalva, amikor odajött hozzám édesanya és így szólt: Nagyon ügyes építő­mester vagy. Milyen szép templo­mot tudsz építeni! Tudod-e, hogy a Jó Isten is ilyen építőmester? De talán még ügyesebb, mint te. ö nem csak holt kockákból, hanem élő kövekből is tud templomot építeni. - Mik azok az élő kövek? - kérdeztem csodálkozva. - Az emberek - mondta ő. Te is ilyen élő kő vagy. Téged is be akar építeni Isten az ó templomába, az egyházba, a gyülekezetbe. Ami­kor elmész a templomba és hall­gatod Isten igéjét, és engedel­meskedsz is neki, akkor Isten már be is épített a többi gyermekkel együtt ebbe az élő közösségbe. Miközben beszélgettünk, egy­szer csak az egyik kocka vala­hogy kilazult és kiesett, és össze­dőlt az egész templom. Ez nagy szomorúságot okozott nekem. Ekkor édesapa így szólt: Isten élő templomával, a gyülekezettel is megtörténhet mindez. Ha a gyü­lekezethez tartozó'emberek nem ehgedelmeskéHh’éR''®énhek és nem szeretik egymást, kihullanak a gyülekezetből. Ha sok kő hull így ki, az egész templom össze­dőlhet. Azért kell kérni Istent, hogy az ő szeretete erejével tartsa össze élő templomát, a gyüleke­zetét. Köszönöm neked, Istenem, hogy én is élő kő lehetek a te templomodban. Olyan jó a gyer­mekórákon érezni a te szeretete- det és társaim szeretetét. Kérlek, ajándékozz meg engem is a te szereteteddel, hogy ez a szeretet megtartson engem a gyülekezet­ben. Közli: s. J. Mögöttünk van a szilveszter vi­dám estéje és hangoskodó éjjele, valamint az újév első napja is. Mind a két alkalommal tartottunk istentiszteletet. Vajon miért? Van- e valami keresztyén jellege az óév estéjének és az újév első napjának? Hiszen üdvtörténeti jelentőségű esemény itt nincs, csupán azt éljük át, hogy múlik az életünk ideje. Ám az evangélikustól semmi sem lehet idegen, ami emberi, tehát hal­latnia kell a szavát, azaz Isten igé­jét... Szilveszternek is nevezzük az óév napját és estéjét, olykor kisbe­tűvel írva, mintha nem is személy­név lenne. Pedig Szilveszter jelen­tős személy volt, Kr. u. 314-től Ró­ma püspöke, aki nagy történelmi fordulat tanúja volt: átélte a római birodalomban a keresztyénség ül­döztetésének a végét és a nagynak nevezett konstantinuszi fordula­tot, amikor a keresztyénség meg­kapta a lehetőséget arra, hogy ál­lamvallássá legyen. Később azzá is lett. Az más kérdés, vajon ártott-e a hit tisztaságának és őszinteségé­nek ez a fordulat, vagy hasznára volt? Szilveszter püspök Kr. u. 335. december 31-én hunyt el és ez- A Helikon Kiadó újdonsága Fritz Riemann: Az öregedés művé­szete című könyve. A közelmúltból több hasonló című munkára emlé­kezem. Például Frommtól A szere­tet művészete. Azt még csak elfo­gadja az olvasó, hogy a szeretet mű­vészet, de hogy az öregség, az öre­gedés is, ez már mégiscsak egy ki­csit furcsa. Nem így gondolja Bod­rog Miklós, a könyv fordítója?- De igen; szeretni sem olyan egyszerű dolog, ám viszonylag könnyebbnek látszik. Jól megöre­gedni - az viszont sokkal kompli­káltabb, azonban lehetséges. Ez a cím voltaképpen egészséges provo­káció. Arra akarja felhívni a figyel­met: lehetséges úgy öregedni meg, hogy az öregség az életnek tényleg a koronája legyen.- Az öregség fogalma évezrede­ken keresztül összefonódott a tisz­telettel és megbecsüléssel. Ma vi­szont egészen más a helyzet. Fiatal­nak lenni - az az igazi!- Igén, így vélik a legtöbben. Ez viszont a kor'ábbi 'értéknek a na­gyon egészségtelen visszájára for­dítása. Évezredeken át normális tisztelet övezte az öregeket; lehet, hogy ez bizonyos fokig túlzó volt, viszont még egészségtelenebb túl­zás ennek az ellenkezőjére fordítá­sa. Egy Auschwitzot járt közéleti személy azt mondta, hogy a mai kornak a „zsidói” az öregek, s ami­kor p fiatal volt, akkor azért érté­kelték le, mert zsidó, most pedig azért, mert öreg. Ez egyszerűen tarthatatlan, fokozódó terhet ró az öregekre. Olyannyira, hogy azt a szót: „öreg”, szinte illetlenség ki­mondani - csak „idősekről” illik beszélni. Ez olyan, mintha valami Keresztyén ünnep vagy világi szórakozás? a nap az ő nevét viseli. A legenda szerint Konstantinusz császár megkeresztelésében is volt szerepe. Az evangélikus gyülekezetekben óév este tartott istentisztelet lelki funkciója az, hogy a szép, hangula­tos és örömteli karácsonyi ünnep­körben a végső ítélet elemeit is fel­idézze, méghozzá az emberi ta­pasztalat hátterén. Az ember eg­zisztenciális tapasztalata a múlan­dóság, a változékonyság, s nagyon is alapvető lelki igény, hogy legyen valami szilárd kapaszkodó az éle­tünk számára - ezt kívánja biztosí­tani az a gondolat, hogy Isten az Örökkévaló Úr, az időnek és az elmúlásnak is Ura. Január 1-nek elsősorban polgári tartalma van, de amellett komoly jelentősége lehet az egyház számá­ra is: ez a karácsony nyolcada, másnéven kis-karácsony. Bibliai háttere Lk 2,21, amikor Jézust az ótestamentumi rend szerint körül­metélték és ettől kezdve nevezhet­ték Jézusnak. Kr. e. 153-tól kezdődően január 1-je közjogi dátum lett, emiatt az addigi március 1-jei évkezdetet las­san január 1-re helyezték át és ezt erősítette meg Julius Caesar nap­tárreformja is Kr. e. 46-ban. A po­gány római birodalomban január első napját mulatozással és ajándé­kok osztogatásával ünnepelték. Ennek az ünneplésnek a tartalmát az ún. szaturnália-ünnep képezte, amikor Szaturnusz isten tiszteleté­re orgiákba torkolló tivornyákat tartottak. Ezzel szemben az egyház bűnbánati istentiszteletre és böjtre szólította fel a híveit. Szent Ágos­ton is arra biztatta a hívőket, hogy újévi ajándékok helyett alamizsnát osztogassanak, ledér dalocskák helyett inkább Isten igéjét hallgas­sák, az erkölcstelenséget terjesztő Az öregedés művészete Bodrog Miklós pszichológussal beszélgetett Tuscher Tünde (Petőfi Rádió, 1987. nyár) Részletek a beszélgetésből új tabu rakódnék ránk. Holott az öregkor igenis lehet érték, de nem önmagától, hanem csak akkor, ha mi magunk értékké tudjuk tenni. Tulajdonképpen az ember belső vi­lágának a fejlesztéséről, elmélyíté­séről van szó, amelyet a könyv szerzőjének, Fritz Riemann kiváló pszichoanalitikusnak a véleménye szerint legkésőbb negyven éves korban meg kell kezdeni.- Akkor nézzük meg közelebb­ről, miből is áll az öregedés művé­szete Riemann szerint.- Nemcsak Riemann szerint, hanem a mélypszichológia nem egy kiváló képviselője, például C. G, Jung szerint is : abból,, hogy az ember életének a delén megválto­zik lelkének a belső alapkövetel­ménye. Attól kezdve a saját legmé­lyebb értelemben vett kulturálódá- sára kell hogy irányuljon a figyel­me, és mindazt, amit élete első felé­ben elmulaszthatónak tartott em­berségének a teljessége, kibonta­koztatása érdekében, bele kell von­nia élete második felébe.- A ma embere számára a szép­ség, a karrier, a siker, a lehetőség a fiatalsággal kapcsolódik össze.- Az öregség bölcsességet adhat, akkor, ha erre tudatosan, komo­lyan törekszünk. Tehát a szépség­nek, a fiatalságnak megvan a maga értelme, ezt túlértékelni azonban katasztrofális hiba, mert aki - fő­leg az élete dele után 1 nem tud váltani, és megmarad a külső érvé­nyesülésnek a hajszolásánál, az krízisbe viszi önmagát. Aki azon­ban már élete első felében is ad az alapvető emberi értékekre, szere- tetre, becsületre, arra, hogy nem­csak az fontos: én eléljem, amit el akarok értíi, hanem bölcsességre törekszik. A bölcsesség az, amikor már van valami alapvető fogal­mam arról: egyáltalán milyen élet­célokat érdemes kitűznöm.- Szeretném, ha megmondaná: milyen értékekkel kecsegteti az em­bert az öregség? Mit érhetünk el, amit addig nem? . A?, hpsy 47 öjegetjő, ,emhetp£k a fizikai képességei csökkennek, vi­lágos; a bölcsessége, az embersége viszont nőhet. Mert nemcsak azért vagyunk a világon, hogy érvénye­süljünk, hanem azért is, hogy meg­feleljünk a saját belső rendelteté­sünknek, mindannak a jó lehető­ségnek, amely bennünk - részben talán rejtve - ott lappang. Ezeket azonban felszínre lehet hozni. S er­re jó alkalmat nyújthat, ha nem is csupán az öregség, de az öregség kiváltképpen.- Tudom, hogy évek óta együtt él Riemann könyvével, betűről betűre ismeri, hiszen fordította. Mit gon­dol, miért jelentős vállalkozás ez, és milyen fontos üzenete van most és ma számunkra? színház helyett inkább tempómba siessenek, lerészegedés helyett in­kább böjtöljenek. Kr. u. 567-h»n és 633-ban tartott zsinatok janut*- első három napjára bűnbánati is­tentiszteletet és böjtöt ittak elő. Nem féltek a népszerűtlenségtől. Luther is erőteljesen kritizálta a pogány ízű újévi ünneplést és azt szorgalmazta, hogy helyette Jézus körülmetéléséről és névadásáról legyen szó, azaz a szabadságot ho­zó nevéről prédikáljanak. Luther számára az újév karácsonnyal kez­dődött és ezt nem is egy énekében fogalmazta meg. Helyesen veszi figyelembe az egyház az újév napjának polgári és általános emberi tartalmát és az igehirdető feladata az ige világps- ságánál erősítő szót szólni az új életszakasz kezdetén. Lk 4,16 kk is lehet a vezérfonal, aminek az alap­ján „az Úr kegyelmes esztendejé­ről” lehet szólni. Az óév este és az újév napja szá­munkra egyrészt a bűnbánat tartá­sának, másrészt az örömhír meg- hallásának az alkalma. Éppen ezért ünnepelhettünk felszabadult és megvidámodott szívvel. Ribár János- Az, hogy az öregség nagyon komoly érzés, es ezt a kincset ka­tasztrofálisan sokan kibányászat- lanul hagyják, holott ennek a lehe­tőségei ott vannak minden ember lelkének a mélyén. És ez nem pusz­ta szókép, hanem mélylélektani va­lóság. Aki önmagát elhanyagolja, aki a belső, a lelki életét kenyéren és vizen tartja vagy még azon sem, az tönkreteszi magát azzal, hogy öregségére úgyszólván lelki seny- vedésre ítéli magát. Amennyire az embernek a legkülönbözőbb ne­hézségekkel küszködve sikerül ér­vényre juttatnia képességeinek a javát, annyira lesz ő maga is — mondjuk így - boldog, és annyira árad belőle egészséges légkör, ami­re a mai világban jobban szükség van, mint bármi másra.- És minderre megtanít minket Riemann Az öregedés művészetében ?- Ennek a megismerésére segít­séget nyújt. Vagyis Riemann köny- Ye.nptít .apiolyan pasztilla,,amelyet be lehet venni, és attól minden megváltozik, hanem esélyhez segít­heti az arra készségeseket, hogy jól neveljék maguknak az öregségü­ket. Tulajdonképpen már húsz­egynéhány éveseknek is ajánlható ez a rendkívül bölcs és igen szépen megírt könyv: lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az ember már fiatal korában sokkal normálisabban, szerényebben, kiegyensúlyozot- tabban éljen, s az élete második felére ne úgy tekintsen, hogy attól kezdve már lefelé megy a hegyről, hanem úgy, hogy annak megvan a speciális rendeltetése, és vagy kitel­jesedik akkor az emberségünk, vagy elsilányul. De ez rajtunk mú­lik, mindenekelőtt rajtunk. Az elmúlás valóságára és időnk sieté­sére senkit sem kell ezen a napon emlé­keztetni. Mindegyikünk érzi ezt a tova­tűnő 1987. esztendőben. Hajlamosak vagyunk arra, hogy szomorkás, nosz­talgikus képként lássuk magunk előtt az eltelt esztendőt. Jézus szavai nem erre akarnak indítani minket. Nem megsi- rattatni akarják velünk életünket, ha­nem úgy segítenek visszatekinteni az elmúlóba, hogy jövőnk felé legyen na­gyobb bátorságunk. Igénk úgy találko­zik a múló idő érzésével,-mint ahogy mi mindig szomorúan énekeljük ezekben az órákban; „Hadd menjek, Istenem Mindig feléd...” Ez az ének pedig éppen arról vall, hogy célja és biztos ertelme van vándorlásunknak. Nem a bizonyta­lan felé tartunk, hanem a minket váró Istenhez lehetünk mindig közelebb földi életünk múlásával. Még a hétközna­pokban is nehéz az elszakadás a régitől, a megszokottól. Sokszor még akkor is, ha az új vonzása és fontossága mindent világosan tár elénk. A Világosság sürgetése A mai tanítványok számára is fontos üzenet: sürget minket Jézus. Szabad így visszagondolnunk az elmúlt év ige­hirdetéseire, istentiszteleteire, testvéri beszélgetéseire. Minden alkalom, ami Isten igéjével szembesített minket, azt hirdette: még nem késő. Még van lehe­tőség. Míg nappala van életünknek, míg új és új nap kezdődik, lehetősé­günk van arra, hogy Jézushoz térjünk. A szeretet üzenete a mai sürgető szó. 'Mert lehetséges, hogy az elmúló eszten­dő távolodást jelentett számunkra Jé­zus Krisztustól. Most mégis, a határkő pillanatainál rendezhetjük kapcsola­tunkat vele. A sürgető idő sokszor je­lenti a nyugalom és a megfontoltság hiányát. Ilyenkor pedig kapkodni szoktunk, felelőtlen vállalkozásokba kezdünk, rendezés helyett még jobban összekeveijük életünk dolgait. Jézus nem pánikszerű sürgetéssel közeledik felénk most, hanem világossággal, ÓÉV IGÉJE Jn 12,35-36 „Amíg nálatok van a világosság...” fénnyel. Ahol pedig valami kivilágoso­dik, ott élet tisztulhat, utak rendeződ­hetnek és nyugalom áradhat. A sötét­ség teijedésével hamis nyugalom és ha­mis biztonság terül ránk. Ha azonban a világosság árad, akkor formák és tar­talmak, szándékok és érzések egyértel­műen rajzolódnak ki. Jézus szándéka velünk annyi: legyen vége a vakság, a sötétség bolyongásának, lássatok már világosságomban! A Világosság biztonsága Jézus jól ismer minket. Legbénítóbb ellenségünk valóban az, amikor elve­szítjük a célt és nem tudunk felelni a kérdésre: hová mégy? Hová tart az életünk? Szomorú szívvel kell gondol­nunk azokra a testvéreinkre, akik az elmúlt esztendőben elgyengültek, nem hallották elég tisztán és erősen Jézus szavát és üzenetét. Hány fiatal és idős élet tört össze vagy szakadt el azért, mert nem zárkóztak fel szorosan Jézus­hoz, a világossághoz. Sötétben bo­lyongva nem tudjuk, merre tart az éle­tünk. Biztonsága csak a világosságnak van. Az elhallgatás, a letakarás nem hoz megoldást. Hiába szorítjuk lefele bűneinket, hiába takargatjuk hamissá­gunkat, Isten sohasem örül a sötétség­nek és a hamisságnak. Ö csak az igaz­sággal ünnepel és örül együtt. Kérdez­zük meg magunkat ezen az estén: nem merültem el nagyon a sötétben? Nem azért vagyok ilyen gyenge és bizonyta­lan, mert elkerültem a gyógyító vilá­gosság sugarait? Álljunk meg ma este Jézus előtt, hogy életünket elérje a múlt év bocsánata és az új elszánása! Az érkező világosság megtalálja útját. Le­het most akármilyen sűrű és ijesztő a sötétség bennünk és rajtunk, Jézus vilá­gossága ennél sokkal erősebb. Biztos, hogy áttör sötétségünkön. A Világosság ajándéka Mai esti imádságában bizonyára mindegyikünk elmondja valamilyen formában 175. énekünk tartalmát: „Köd fedi még a holnapot, Ha a jövőbe nézünk. Istenünk, csak te tudhatod, Hova, meddig érünk.” Amikor össze­szorult szívvel gondolunk azokra, aki­ket a múló esztendőben elveszítettünk, s amikor félve gondolunk azokra, akik­től talán az új esztendőben fogunk elbú­csúzni, akkor nagyon szorosan meg kell kapaszkodnunk ebben az énekversben. Ha feladataink, életünk külső körülmé­nyei jutnak eszünkbe, akkor is odakény­szerülünk ehhez a biztos ponthoz. Minél nagyobb és bonyolultabb az ismeretünk földi életünk emberi összefüggésében, annál inkább tapasztaljuk, mindez csak akkor élhető meg és akkor viselhető el, ha a világosság növekszik, és nemcsak körülöttünk, hanem bennünk is. Adja Isten, hogy nehezebb évben, megpróbált helyzetben, bizonytalanság növekedé­sében, betegség nyomorúságában, halál éjszakájában sem szakadjunk el a Vilá­gosság hatalmától. Legyen a múló per­cekben imádságunk: Míg nappal van, munkálkodjunk Szeretet ben, hitben! S jövőnk felől ne aggódjunk, Mert velünk az Isten! Szabó Lajos IMÁDKOZZUNK Urunk! Fényed kísérte lépéseinket, ezért hálát adunk neked az elmúlt év napjaiért, lépéseiért. Vezetésed nélkül nem tudtunk volna megér­kezni az év alkonyához. Kérjük világosságo­dat az 1988. évre. Add, hogy osztani tudjon életünk sötétje, és növekedjen, terjedjen ben­nünk és általunk környezetünkben is a te gyó­gyító, megújító világosságod! Ámen. Boldog új esztendőt! Ki tudja, hány­szor halljuk vagy mondjuk ezt a kö­szöntést ezekben a napokban. Az újévi köszöntések derűs forgatagában még­sem tudjuk egészen felejteni fel-feltörő kérdéseinket, aggodalmunkat és félel­meinket. Boldog új esztendőt! - de va­jon mit hoz számunkra ez az esztendő? Együtt marad-e a család? Nem veszí­tünk-e el valakit? Nem leszünk-e útja­vesztett, céltalan emberekké? Megma­rad-e a békesség körülöttünk és a világ­ban? ... Valami hasonló ünnepi, ugyanakkor szorongó légkörben - mint a mi újévi köszöntéseink - hangzanak el Jézus szavai. Utoljára van együtt tanítványa­ival. A tanítványokból feltörő kérdések érzékeltetik (előző versekben), hogy megérzik, ezzel a búcsúzással valami új kezdődik. Új, aminek nem látják pon­tosan a körvonalait. Új, ami nemcsak lehetőségeket, de veszélyeket is rejte­get. Új, amit - úgy gondolják - egye­dül, magukra hagyottan kell végig­járni. Ebben, az újat-kezdés bizakodó, de mégis nyugtalanító légkörében szól Jé­zus hozzájuk. Jézus szavai ma is bátorí­tásul szolgálnak, mikor egy új eszten­dőbe Indulunk. Jézus nem hagy magunkra! Egyedül lenni: ez életünk egyik legnehezebb ter­he. „Magam vagyok nagyon...” mond­ja a költő. Hány ember érzését fogal­mazta meg, aki magára maradt, aki emberek közt is egyedül érezte magát, aki félt a rátörő magánytól?' Egyedülléttől szenvedőket és egye­dülléttől félőket bátorít Jézus: „kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek”. Jézus velünk marad bennünk köztünk munkálkodó Leikével. Bárhol is élünk, ígéretére bízhatjuk magunkat. Számíthatunk Jézus segítségére! Pártfogót ígér Jézus a tanítványoknak. Ezt a szót sokféleképpen adják vissza a bibliafordítások. Segítőt, szószólót, közvetítőt jelent, akit valaki magához ÚJÉV IGÉJE Jn 14,13-17 Veletek maradok szólít, hogy segítsen. így munkálkodik a Lélek, akit Jézus állít mellénk. Segít, ahogy azt Jézus tette. Felvállalja ügyünket Isten és emberek előtt. Egyengeti lépéseinket, hogy tudjuk Jé­zust követni, akarata szerint imádkoz­ni és élni. Jézus az új évben nem erőnkfeletti feladatokat bíz ránk, hanem lehetősé­gekkel ajándékoz meg. Lelke segítségét tapasztalhatjuk, ha imádságainkat, éle­tünket Jézus akaratához tudjuk igazí­tani. Segítségre szoruló, segítség után vá­gyakozó emberek, miért ne élnénk ek­kora lehetőséggel? Jézus nem hagy bennünket tanácsta­lanságban! A tanácstalanság elbizony- talanít, félelmeket táplál. Jézus a Párt­fogót az „igazság Lelkének” nevezi. Az a munkája, hogy elvezet az igazságra. Arra az igazságra, aki életünk minden helyzetében igaznak bizonyul, amihez mérhetjük, igazíthatjuk életünket. Ez az igazság maga Jézus. Vele ismerhet­jük meg igazán önmagunkat, értékel­hetjük reálisan életünk eseményeit, szá­míthatunk tanácsára. így járhatjuk vé­gig - nem magabiztosan -, de Jézusra figyelő biztos léptekkel ezt az eszten­dőt. Jézus ígéretei nemcsak egyéni keresz­tyén életünkre nézve igazak, hanem ta­nítványai egész közösségére. Rá bíz­hatjuk egyházunkat: O nem hagyja magára, segíti és tanácsolja Szendéiké­vel. Hiszen rajta keresztül és benne végzi tovább üdvösségszerző munká­ját. Jézusban bízó szívvel mondjuk ezért: boldog új esztendőt! Sárkányné Horváth Erzsébet IMÁDKOZZUNK Jézusunk! Csak te menthetsz meg min­ket félelmektől és magabiztosságtól, ta­nácstalanságtól és a magunk útján járás kudarcától. Add, komolyan venni ígére­teidet és bízni bennük. Ámen. ( \ Weöres Sándor Öröklét A föld, hol az élet terem, a mindent nyelő sírverem, a síkság, hegy, tenger, folyó: öröknek látszik és múló. Világűr és mennyboltozat, sok forgó égi kapcsolat, a milliárdnyi tűzgolyó: . öröknek látszik és múló. Mit eltemet a feledés, egy gylk-kúszás, egy szárnyverés, egy rezdület, mely elpörög: mulónak látszik és örök. Mert ami egyszer végbement, azon nem másít semmi rend, se Isten, se az ördögök: mulónak látszik és örök. V_____________________)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom