Evangélikus Élet, 1988 (53. évfolyam, 1-52. szám)

1988-01-03 / 1. szám

Evangélikus Élet 1988. január 3 11 1 1 Államtitkári beszámoló - Képviselői vélemények Először a Parlamentben az egyházpolitikáról Felszólalt egyházunk püspök-elnöke (Folytatás az 1. oldalról) gére. Utalt az egyházak 1984 tavaszán lezajlott első országos találkozójára, majd a hazai egyházak nemzetközi te­vékenységével kapcsolatban igy foly­tatta - Az elmúlt időszakban több nemzetközi egyházi szervezet Ma­gyarországon tartotta rendezvényeit. Kiemelkedő fontosságú nemzetközi egyházi esemény volt például a Keresz­tyén Békekonferencia és az Európai Katolikusok Berlini Konferenciájának több tanácskozása, a Lutheránus Vi­lágszövetség Világgyűlése, az Európai Katolikus Püspöki Karok titkárainak konferenciája, a Zsidó Világkongresz- szus Végrehajtó Bizottsági ülése. E találkozók eredményei is hozzájárul­tak országunk életének hiteles megis­meréséhez. S most, amikor a nemzet­közi enyhülés új szakaszát reméli a vi­lág, a magyar egyházak joggal érezhe­tik, hogy erőfeszítéseik nem voltak hiá­bavalók: a béke megőrzése érdekében kifejtett munkájuk is hozzájárult az ál­lami vezetők tárgyalásain elért eredmé­nyekhez. Az egyházak szociális tevékenysége A beszéd kitért az egyházak szociális tevékenységére, amely mint mondotta az államtitkár - jól kapcsolódik a kor­mány és a társadalmi mozgalmak szo­ciális gondoskodási rendszeréhez. Az egyházak részt vállalnak az egészség- megőrzés nemzeti programjának meg­valósításából, és aktív szerepet játsza­nak a testi és szellemi fogyatékosok és a rászoruló idős emberek felkarolásá­ban. Államunk erkölcsi és pénzügyi se­gítséget nyújt az egyházak szociális in­tézményeinek fenntartásához, korsze-. rűsítéséhez, gondozási költségeihez, az ápoló személyzet szakmai felkészítésé­hez. Támogatja az egyházak törekvését az alkoholisták és a veszélyeztetett fia­talok társadalmi beilleszkedését segítő új formák bevezetésében. Ezért is járult hozzá több új egyházi szociális otthon létesítéséhez, és a katolikus egyház szo­ciális tevékenységét segítő, új női szer­zetesrend felállításához. ­Az államtitkár röviden érintette az egyházak tulajdonát képező műemlé­kek sorsát, azok megőrzésének közös feladatát. A határainkon túl élő magyarság és az egyházak kapcsolatát értékelve megállapította - A magyarországi egy­házak - a meglévő nehézségek ellenére is - fontos szerepet játszanak a hatá­rainkon túl élő magyarsággal meglévő kapcsolatok alakításában és az anya­nyelv megőrzésében. A Magyarok Vi­lágszövetségével együttműködve rend­szeresen küldenek az emigrációban, vagy nemzeti kisebbségben élő magyar vallási közösségek számára bibliákat, könyveket, közreműködnek az anya­nyelvi táborok és konferenciák szerve­zésében. Ugyanakkor kellő figyelmet fordítanak arra, hogy a hazánkban élő hívő nemzetiségi lakosok anyanyelvü­kön gyakorolhassák vallásukat. ­Az 1981-ben Debrecenben megkez­dődött, és azóta is több szinten folyta­tódó és egyre kiteljesedő marxista-ke­resztyén dialógussal kapcsolatban . megállapította az államtitkár - A dia­lógus fontos eredménye, hogy az abban részt vevő partnerek Világnézetüket megőrizve az ideológiai különbségek ellenére is képesek voltak az emberiség és a társadalom számos nagy kérdésé­nek megvitatására és a közös felelősség vállalására. ­Az egyházpolitika elvi kérdéseivel kapcsolatban hangsúlyozta az államtit­kár - Az állam és az egyházak, feleke­zetek közöttj jó viszony mellett időről időre felmerülnek nehézségek, s ezek megoldásával kapcsolatban nézetelté­rések, viták is. Mindkét fél részéről azonban közös a szándék, hogy a meg­oldásra váró kérdésekre a kölcsönös érdekek figyelembevételével találjuk meg a választ. Tudjuk, hogy egyházpo­litikánk megítélésében eltérő vélemé­nyek is hallhatók. Az állam és az egy­házak közötti kapcsolatok elmélyülé­sétől egyesek a szocializmus, mások az egyházak jövőjét féltik. E nézetek kép­viselőivel türelmesen vitatkozunk és té­nyekre épülő meggyőző munkánkkal arra törekszünk, hogy jobban megért­sék egyházpolitikánk elveit, céljait. Foglalkozunk azzal a kérdéssel is, hogy az egyházi vezetőkkel közösen mit te­hetünk azért, hogy az egyházaktól és a világtól elforduló, társadalmilag káros szekta jellegű vallási mozgalmak terje­dése csökkenjen. Egyházpolitikai helyzetünk értékelé­séhez hozzátartozik, hogy szóljunk azokról is, akiknek nem tetszik az, hogy az egyházak megtalálták helyüket a szocializmusban. Egyes személyek, kisebb szakadár csoportok az eddig be­járt úttal nem tudnak és nem is akar­nak azonosulni. Azon mesterkednek, hogy a fejlődés irányát megváltoztas­sák. Miközben a szocialista államot tá­madják, attól sem riadnak vissza, hogy saját egyházaik vezetőit is lejárassák. Valójában kárt okoznak a magyar nemzetnek, a szocialista társadalmi renddel, szövetségi politikánkkal for­duljak szembe. A magyarországi egyházak vezetői, az egyházak központjai, köztük a Vati­kán is az állami törvények betartására buzdítanak. Munkánk során kellő fi­gyelmet fordítunk az említett negatív jelenségekre, de a jövőben sem kívá­nunk részt venni az egyházak belső vi­táiban. Szólnunk kell a felsoroltakon kívül arról is, hogy társadalmunkban helyen­ként még tapasztalható a vallási türel­metlenség és fel-felbukkan a faji előíté­let. E nézetek képviselői - mutatkozza­nak azok akár egyházi, akár világi rész­ről - elfelejtik, hogy az alkotmányos előírások nemcsak jogokat, hanem kö­telezettségeket is jelentenek. Ezeket a törekvéseket mélységesen elítéljük. Megszüntetésük következetes politikai munkát és ha szükséges, határozott tör­vényes fellépést is követel tőlünk. Úgy gondoljuk, hogy e káros jelenségek le­küzdése alkotmányos kötelessége az ál­lami és egyházi vezetőknek, minden ha­záját szerető, nemzetünk egységét féltő honfitársunknak. - Az Állami Egyház­ügyi Hivatal elnöke beszámolójának további részében részletesen foglalko­zott a hivatal munkájával és tevékeny­ségével. Mint mondotta a hivatal - Segí­ti és ellenőrzi a Minisztertanács egyházi ügyekben hozott intézkedéseinek végre­hajtását. Intézkedik a lelkiismereti sza­badsággal és a vallás szabad gyakorlá­sával összefüggő kérdésekben. Hivata­lunk feladata az is, hogy az egyházak, felekezetek önkormányzati jogkörében alkotott törvénytervezeteit megvizsgál­ja annak érdekében, hogy azok össz­hangban legyenek az állami törvények­kel, jogszabályokkal. - Ugyanakkor te­vékenységükkel kapcsolatban megálla­pította azt is - Helyenként tapasztalha­tó még az állami szerveknek és a lelké­szeknek egymással szembeni bizalmat­lansága, túlzott óvatossága. Főleg a múltból származó kedvezőtlen jelensé­gek felszámolásában kölcsönösen van­nak még tennivalóink. Az államsegélyek folyósítása Az egyházaknak nyújtott személyi és dologi segélyekről szólva megállapítot­ta - Az állam az egyházak személyi és dologi kiadásainak fedezéséhez évi 75 millió forint összegű rendszeres pénz­ügyi támogatást nyújt. Az államsegé­lyek folyósítására vonatkozó megálla­podások hatálya 1968. végén lejárt. Kormányunk azonban az egyházak ké­résére úgy döntött, hogy az államse­gélyt változatlan összegben 1990-ig to­vább folyósítja. A támogatás nagyobb részét az egyházi vezetők saját hatáskö­rükben osztják el. Az államsegély ösz- szege gyakorlatilag nem Változott, vi­szont reálértéke jelentősen csökkent. Indokoltnak tartjuk ezért, hogy meg­vizsgáljuk az államsegély további fo­lyósításának és reálértéke megőrzésé­nek lehetőségeit. ­Miklós Imre a Hivatal munkatársai­nak szakmai felkészültségével foglal­kozott. Majd az állam és az egyház kapcsolatának jövőjét felvázolva szor­galmazta - A felvetődő kérdések má­nak megfelelő és a jövőbe mutató meg­oldása az állam és az egyházak közötti kapcsolatok egységes jogi keretbe fog­lalásának átgondolását is szükségessé teszi, amelynek eredménye még jobban alátámaszthatja egyházpolitikai mun­kánk további zavartalan folytatását. Feladatunknak tartjuk, hogy a jövő­ben is tisztességgel, minden erőnkkel és képességünkkel szolgáljuk az állam és az egyházak kapcsolatai továbbépíté­sének ügyét. ­Az elmondottakat összegezve végül megállapította - Az állam és az egyhá­zak, felekezetek kapcsolatait összefog­lalva úgy jellemezhetjük, hogy azok megfelelnek társadalmi viszonyaink fej­lettségének, szövetségi politikánk elvei­nek. A hívő állampolgárok alkotmá­nyos garanciák mellett élik hitéletüket. HOZZÁSZÓLÁSOK KÜRTI LÁSZLÓ, a Tiszán-inneni Re­formátus Egyházkerület püspöke han­goztatta: az állam és az egyház viszo­nyának alakulása csak folyamatában, fejlődésében értékelhető helyesen. A több évtizede folyó párbeszéd ered­ményeként nemcsak az egyházpolitika gyakorlati kérdéseibe^, hanem elméleti síkon is jobb megértés alakult ki. Nyil­vánvalóvá vált, hogy sem a keresztény­ség, sem pedig a marxizmus autonó­miája nem szenved csorbát, ha az em­beriség mai sorskérdéseiben politikai egyetértésre jutnak. A püspök szólt arról, hogy az állam és az egyház viszonyát - a felek meg­győződése szerint - alkotó módon szükséges továbbfejleszteni. Vélemé­nye szerint ideológiai és vallási tekin­tetben - mind nemzetközi téren, mind pedig egy országon belül - szükség van a pluralizmus gondolatának elfogadá­sára és érvényesítésére. A világnézeti türelmesség sem keresztyén oldalról, sem marxista részről nem jelenti a saját meggyőződés feladását, viszont feltéte­lezi a partner komolyan vételét, elvi álláspontjának tiszteletben tartását - hangoztatta. Népünk és országunk nehéz felada­tok előtt ált - mondta. A református egyház nem szemléli szenvtelenül vagy közömbösen azt a törekvést, amely a demokrácia kiszélesítésére irányul. Az olyan társadalmat tartja életképesnek, amely igazságos viszonyokat teremt é$ mindenki számára biztosítja a részvé­telt a döntéshozatalban. BAK ISTVÁN, a Szabadszállási Nagyközségi Tanács elnöke bevezető­ként rámutatott: Alkotmányunk 63. paragrafusa biztositja az állampolgá­rok lelkiismereti szabadságát és a val­lás szabad gyakorlását. Az alaptör­vényben garantált jogra építve, ha­zánkban az a szemlélet érvényesül, amely a jószándékú ideológiai meggyő­ződésüktől függetlenül partnereknek tekinti a felhalmozódott feladatok si­keres megoldásában. Az elmúlt évtize­dek gyakorlata is azt bizonyitja, hogy a vallásos érzületű állampolgárok tevé­kenyen együttműködnek a szocialista társadalom építésében. A vallások önmagukban is tartal­maznak olyan értékes etikai megfogal­mazásokat - mondotta a képviselő -, amelyek találkoznak társadalmunk célkitűzéseivel. Az elhangzottakat Bács-Kiskun me­gyei példákkal támasztotta alá a képvi­selő. SZAKÁCS JÓZSEF, a Magyaror­szági Szabadegyházak Tanácsának el­nöke, a Magyarországi Szabadegyhá­zak Tanácsa és a tanácsba tömörült vallási közösségek üdvözletét és jókí­vánságait tolmácsolta. Elmondta, hogy a hazánkban kisebbségi egyház közös­ségei, hívei a mai társadalomban kap­ták meg létük alapjának jogát, a val­lásszabadságot. Minden eszközzel, Bibliával, templomokkal, kápolnákkal rendelkeznek. Nem csoda hát, ha a sza­badegyházi közösségek tagjai tele van­nak jó reménységgel, és hiszik azt, hogy mindaz, ami ma ebben az országban történik, a szebb és boldogabb holna­pért történik, még akkor is, ha ez a kép nem bontakozik ki minden alkalom­mal teljes tisztaságában. KISS JÓZSEFNÉ, a balatonfőkajári Balatonfői Termelőszövetkezet könyve­lője elmondta, hogy az állam és az egy­ház korrekt partneri együttműködése nagyon sok küzdelem és türelmes, szí­vós munka eredménye. Egyházpolitikánk helyes gyakorlata hozzájárult az ország eddigi fejlődésé­hez, segítette a célok megvalósítását. BERECZ JÁNOS a Központi Bi­zottság titkára az emberi hitről és meg­győződésről szólt majd köszönetét fe­jezte ki az Országgyűlésnek, hogy ilyen nehéz, fontos kérdéseket tárgyaló ülés­szakán is alkalmat talált az állam és az egyházak viszonyának megvitatására. Mint mondotta - Mi az elmúlt 30 évben felismertük és megfogalmaztuk, hogy társadalmunk ideológiai szempontból megosztott. Erdektagolt társadalom­ban élünk, különböző érdekek mozgat­ják az egyes közösségeket. Ezért az ál­lam és az egyház közreműködése jó példa arra: lehetséges a politikai megér­tés, a gyakorlati összefogás, ha a jelen formálásának, a jövő biztosításának fe­lelőssége vezérel mindnyájunkat. — A képviselő szólt arról a rendezett vi­szonyról, amely ma az állam és az egy­házak kapcsolatát jellemzi, különös te­kintettel annak két fő kérdéséről. - Az egyik: intézmények közötti kapcsolato­kat kell intézményesen biztosítani. Erre létrejöttek a megfelelő megállapodá­sok, egyezmények, és biztositja ezt az Alkotmány is. A másik az állampolgár szempontjából fontos: vallását szaba­don gyakorolhatja-e? Erre is megvan a mód; az Alkotmány és más törvényeink biztosítják ezt a jogot. A hivatal felada­ta, hogy ezeknek megfelelően működ­jék. - Beszédének további részében Be- recz János foglalkozott a politika és ideológia kérdésével, ahol - eltérő esz­mei forrásokból táplálkozunk, ez azon­ban nem csökkenti annak lehetőségét, hogy együtt és párbeszédben oldjuk meg közös dolgainkat. - Nyomatéko­san óvott a felszólaló a bármelyik olda­lon jelentkező türelmetlenségtől. Hang­súlyozta, hogy az állam és az egyházak kapcsolatának továbbfejlesztése lehet­séges, de - visszafelé út nincs. Történel­mi érték - mondotta -, hogy a magyar egyházak képviselői - általunk jó érzé­sekkel támogatva - már többször össze­ültek és szót értenek egymással, bár különböző forrásokra hivatkozva hir­detik az igét. Mi azt kívánjuk, hogy a magyar egyházak összefogva támogas­sák a szocialista magyar nemzet egysé­gét, nagy céljaink megvalósitását. S eh­hez nem megosztottság, hanem kölcsö­nös türelem, megértés szükséges. Igaz ez nemzetközi értelemben is. A Magyar Szocialista Munkáspárt azt vallja, és azt kéri az egyházaktól is: minden nemzet­közi kötelezettséget úgy teljesítsünk, hogy a nemzet hasznára váljon, ne gyen­gítse, hanem erősítse nagy társadalmi céljaink megoldását. - Berecz János foglalkozott a dialógus kérdésével, an­nak hármas értelmével és eredményével. Először; kiindulópont a másik ember tisztelete, másodszor; a dialógus mind­két fél nyitottságáról tesz tanúságot, harmadszor; a vita a cselekvést szol­gálja. Á Központi Bizottság titkára felszó­lalásának befejező szakaszában id. Martin Luther.Kinggel való találkozá­sa kapcsán a bizalomról szólt. - Biza­lom nélkül nincs közös cselekvés, amely sok súrlódással, kínlódással is jár. De a legfontosabb az, hogy hűek maradjunk elveinkhez, és a gyakorlat­ban úgy járjunk el, hogy minden becsü­letes ember meggyőződésétől függetle­nül jól érezze magát ebben az ország­ban. BÍRÓ IMRE római katolikus kano­nok, az OBT Katolikus Bizottságának főtitkára felszólalásában kiemelte: va­lamennyi magyar állampolgár fontos­nak tartja a társadalmi közmegegye­zést, amelynek egyik fontos összetevője az egyház és az állam kapcsolata, az egyházpolitika. A szó klasszikus értel­mében a közösség dolgai alkotják ezt a területet, amelyen a különböző hitet és világnézetet valló emberek felelősen vállalják a közös cselekvést az egész nép szolgálatában - mondotta. SZENTÁGOTHAI JÁNOS nyugal­mazott egyetemi tanár, a Magyar Tu­dományos Akadémia tudományos ta­nácsadója, arról beszélt, hogy bajaink forrásának fő oka az emberek fejében keresendő. Nem megnyugtató ugyanis érzékelni, hogy évszázados etikai érté­kek és normák nem tartoznak az embe­ri magatartás magától értetődő szabá­lyozói közé. Ezeknek a kérdéseknek az összefüg­gésében kell különösen nagyra értékelni az állam és az egyházak közötti jó vi­szonyt és az erre irányuló hosszú távú egyházpolitikai koncepciót. Persze szükség van a továbblépésre is. A mar­xisták és a keresztyének közötti dialógus is bebizonyította, hogy az etikai kérdé­sek azok, amelyekben legjobban egyet- érthetnek a két oldalon állók. Ezért kell értékelni azt a társadalmi erőtartalékot, ami az egyházak és az ezekhez többé- kevésbé még kötődők nagyobb részében megvan. Sokszor az ő spontán kezdemé­nyezéseik elérnek oda, ahová a hivatalos szervek nem, vagy csak nehezen jutnak el. Ha ezen a területen is megvalósul az együttműködés, eredményesebbé vál­hat a munka. Különösen kell ez a segít­ség az ifjúság veszélyeztetett részének, az alkoholizáló, kábítószerrel kísérlete­ző, cél nélkül sodródó fiataloknak, az önhibájukon kívül egyedül maradók­nak, a magukat egyedül ellátni nem tudóknak. Az állami szociális gondos­kodás - bármennyire is továbbfejlődik - nem tud maradéktalanul megfelelni az igényeknek. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Teljes mértékben egyetértek Miklós Imre államtitkár úr általános és részle­tes értékelésével: az állam és az egyhá­zak — vallásfelekezetek viszonya ha­zánkban rendezett, jó és állandóan új, értékes vonásokkal gazdagodik. Hála és köszönet azoknak, akik ezt a jó viszonyt az elmúlt évtizedek során sok küzdelem és fáradság árán, türe­lemmel kimunkálták mindkét oldalon. Itt külön szeretnék megemlékezni dr. Káldy Zoltánról, egyházunk ez évben elhunyt püspök-vezetőjéről, akinek szolgálatát itt a Parlamentben is folyta­tom. Emlékét, örökségét megőrizzük. De őszinte köszönet és elismerés azok­nak is, aki ma ennek a példamutató jó viszonynak a megőrzésén és elmélyíté­sén fáradoznak. Hadd fejezzem ki a Magyarországi Evangélikus Egyház, gyülekezeteink és híveink őszinte kö­szönetét kormányzatunknak és külön is az Állami Egyházügyi Hivatal elnö­kének, Miklós Imre államtitkár úrnak, aki évtizedek óta itthon és külföldön is megbecsültén végzi ezt a szolgálatot. Köszönetünket fejezem ki közvetlen munkatársainknak itt Budapesten és a megyei egyházügyi titkárok munkája iránt. Őszinte, becsületes jó viszony köt össze bennünket egyházaink és né­pünk, államunk közös érdekeinek szol­gálata területén. Cselekvő hit Mi jellemzi ma hazánkban, a szocialis­ta társadalomban élő egyházak és val­lásos emberek életét? 'Először az, hogy a vallásos emberek akadály nélkül vallhatják meg és gya­korolhatják hitüket, legbelsőbb meg­győződésük szerint. Hazánkban nem­csak lehetősége van kinek-kinek a maga hite megvallására és gyakorlására, ha­nem'részük van társadalmunk megbe­csülésében is, ha a hitük mögött ott áll életük is. Másodszor jellemzi a hazai egyházak és hivő emberek életét az az alapvető teológiai meggyőződésünk, hogy az Is­ten-hit nem elfordít a világtól, a társa­dalom életétől, hanem minden helyzet­ben, az élet minden vonatkozásában a másik embert és az emberi közössége­Az egyházakban és a hívőkben rejtő­ző értékes társadalmi erők spontán ki­bontakozásához az is kívánatos, hogy a demokrácia minden területen meg­erősödjön. Jó lenne, ha az országos közéletben erőteljesen bontakozó de­mokratikus mechanizmusok az egyhá­zakban és a sajtójukon belül is fejlőd­nének, mert tapasztalható még itt-ott némi rossz beidegződés. Végül két konkrét indítványt tett a képviselő. Felhívta a figyelmet arra, ha *a bérek bruttósításakor a más területe­ken érvényes kedvezményeket nem ter­jesztik ki az egyházi alkalmazottakra, ezért aránytalanul nehéz helyzetbe ke­rülhetnek. Ez kedvezőtlenül hatna az egyházi szociális intézményekre is, és végső soron az állami egészségügyi in­tézményeknél okozna nagyobb terhe­ket. Ügyancsak indítványozta, az evangélikus egyház egykori nagyhírű fasori iskolájának újbóli létrehozását. Ez az iskola legendássá vált az ott ne­velődött világhírű tudósok révén. Kül­földön és belföldön is számíthatunk arra az áldozatkészségre, amely segíti ezt a kezdeményezést 1 mondta vége­zetül. SCHÖNER ALFRED főrabbi, a Magyar Izraeliták Országos Rabbita­nácsának elnöke kifejezte egyetértését az Állami Egyházügyi Hivatal elnöké­nek beszámolójával, majd részletesen elemezte azt az utat, amely napjaink nemzeti egységéig vezetett. Felidézte a magyar történelem azon eseményeit, amelyek lehetővé tették a zsidók egyen­jogúsítását Magyarországon. Utalt azokra az intézkedésekre, amelyek mó­dot adtak közösségeik hitéletének ki- teljesedésére, lehetőséget teremtve a többi között a pesti zsinagóga felépíté­sére. Ezzel összefüggésben annak a re­ményének adott hangot, hogy közös összefogással mielőbb elkezdődik a magyar építészettörténet e remekmű­vének teljes rekonstrukciója. két segítő, cselekvő szeretetté kell átala­kulnia! Meggyőződésünk szerint a sze­retet nem puszta érzelem, nem csupán szó, hanem elsősorban cselekedet, a jó aktív cselekvése. Ez a magyar egyházak egyik legfon­tosabb felismerése és teológiai hangsú­lya az elmúlt négy évtized során. Harmadszor: az egyházak hazánk­ban a teljes emberért végzik szolgálatu­kat: az ember testi-szellemi-erkölcsi és lelki javáért, egymástól elválaszthatat­lanul. Amilyen nagy hiba lenne megfe­ledkezni az emberi élet anyagi feltéte­leiről, a mindennapi kenyérről, az ott­honról és a becsületes munkáról - és valljuk meg bűnbánattal, hogy a múlt­ban az egyházak néha megfeledkeztek ezekről - ugyanolyan súlyos hiba len­ne, ha megfeledkeznénk az emberi élet erkölcsi, szellemi és lelki értékeiről, vagy ezeket kevésbé fontosnak tarta­nánk. Örömmel hallottam tegnap Grósz Károly miniszterelnökünk, beszédében az általa idézett levél mondatait az em­berség, a becsület, az erkölcsi magatar­tás alapvető fontosságáról, és számos képviselőtársam felszólalásában az em­beri, erkölcsi tényező jelentőségét a gazdasági kibontakozásban. Köszö­nöm Berecz János képviselőtársam, az MSZMP KB titkára megragadó sza­vait a belső hit, a meggyőződés nélkü­lözhetetlen értékéről, a személyes és a közösségi életben. Ugyanezeket az ér­tékeket hangsúlyozta az éveleji moszk­vai Fórumon Gorbacsov főtitkár is, aki az „új gondolkodás”, az új emberi magatartás alapvető jelentőségét hang­súlyozta: a szembenállás helyett az em­beriség egységét, az önző saját bizton­ság helyett mindenki közös biztonságát és a világpusztító nukleáris fegyverek­től való megszabadulás szükségességét. Mindezek a belső emberi tényezők, az erkölcsi értékek fontosságát jelentik számunkra. Az egyházak sajátos, alap­vető feladatuknak látják társadalmunk­ban a gazdasági, anyagi értékekkel együtt ezeknek az erkölcsi, szellemi, lel­ki értékeknek a szolgálatát. Ezzel ma­radnak hűek sok évszázados történelmi tradíciójukhoz is országunk életében. Végül külön is szeretném hangsúlyoz­ni az egyházak felelősségérzését és fele­lősség-vállalását társadalmunkban a gyengébbek: a betegek, a magányosak, az idős emberek, a testileg-lelkijeg sé­rültek és a veszélyeztettek iránt. Ők szo­rulnak rá a leginkább segítségünkre. Az egyházak és vallási közösségek ezért nyújtják ki segítő kezüket szeretet- intézményeinkben a testileg-szellemileg súlyosan beteg gyermekek és a segítség­re szoruló idős emberek felé, hitük in­dítására. A Magyarországi Evangéli­kus Egyháznak 15 ilyen szeretetintéz- ménye végzi szolgálatát. Megköszönöm Szentágothai János professzor, képviselőtársamnak, hogy megemlítette az egyházak anyagi gond­jait ezen a területen a jelenlegi súlyos gazdasági helyzetben. Ugyancsak kö­szönöm, hogy szólt a volt fasori evangé­likus gimnázium ügyéről is. Nincs kü­lönbség köztünk abban, hogy ennek a nagymúltú gimnáziumnak a megeleve- nítésére nagy szükség van. Az igazán nagy kérdés a „hogyan” kérdése. Szá­mítunk egyházunk, gyülekezeteink, hí­veinek* felelős áldozatvállalására ebben a kérdésben és államunk segitő támo­gatására is. Felelősség a teremtett világért Természetesen az egyházak aktív segítő szolgálata nem áll meg társadalmunk, országunk határainál. A magyar egy­házak régóta és dinamikusan, hitük in­dítására részt vállalnak az emberiség mai nagy kérdéseinek megoldása kere­sésében. Az embervilág három legfőbb prob­lémája ma: a béke megőrzése egy új háború világkatasztrófájától; egy igaz­ságosabb gazdasági-társadalmi világ­rend segítése minden faj és minden nép számára; végül a környező természeti világ védelme és megőrzése a pusztulás­tól. Mindhárom területen részt válla­lunk ezeknek a nagy emberi gondok­nak a hordozásában és a megoldás ke­resésében. A magyar egyházak ezt a cselekvő hit indítására teszik, segítve ezzel a békés híd-épitést a népek között és növelve országunk, népünk jó hírét a világban. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén kö­szönöm egyházam és a vallásos embe­rek nevében, hogy országunk legfőbb irányító testületé a nagy gazdasági fel­adatok mellett az egyház és állam vi­szonyát, az egyházak népünk és társa­dalmunk életében végzett szolgálatát ezen a karácsony előtti parlamenti ülé; sen napirendre tűzte. Ez a legszebb ka­rácsonyi ajándék államunk és társadal­munk részéről a hívő embereknek. Az egyházak, a vallásos emberek kö­szönettel fogadják a bizalmat és meg­becsülést, amely államunk vezetői és társadalmunk képviselői részéről irán­tunk megnyilvánul. Ezt a maguk részé­ről bizalommal és a tőlük telhető leg­jobbal, a teljes emberség, népünk és társadalmunk anyagi, szellemi, erkölcsi és lelki felemelkedésének szolgálatával kívánják segíteni. Államtitkár úr! A Magyarországi Evangélikus Egyház nevében köszö­nöm és örömmel elfogadom az állam és egyház viszonyáról elhangzott beszá­molót és azt képviselőtársaimnak is el­fogadásra ajánlom. VELKEY LÁSZLÓ, a Borsod Me­gyei Gyermekkórház igazgató főorvo­sa felszólalásában a hitoktatás kérdésé­vel foglalkozott. Elmondotta: az állam •és az egyház között meglévő rendezett, hasznosan együttműködő kapcsolat nem érvényesül minden szinten. Egyes helyeken még ma is előfordul, hogy egy-egy osztályfőnök, iskolaigazgató megítélésénél a szakmai munka mellett az is fontos szempont, hogy az osztály­ból, az iskolából hányán járnak hitok­tatásra. Felhívta a figyelmet arra, hogy e téren meg kell változtatni a helyen­ként még fellelhető káros gyakorlatot. Meg kell óvni gyermekeinket az oppor­tunista magatartáshoz vezető kettős nevelés rossz példájától, az élet egyet­len területén sem kívánatos képmuta­tástól. A túlhaladott reflexek oldása a politikai és állami vezetés fontos fel­adata. Több millió hívő állampolgár becsülettel é$ jól szolgálja a kibontako­zást. Gyermekeinknek meg kell adni a lehetőséget a vallásos erkölcsi alapok megszerzésére, személyiségük, a csalá­dok és az ország érdekében. CZOMA LÁSZLÓ, a keszthelyi He­likon Kastélymúzeum igazgatója hang­súlyozta: a Magyarországon is honos történelmi világvallások azért is jelen­tősek, mert összefonódnak a világtör­ténelemmel és a magyar történelem­mel. Ezek az egyházak részben megala­pozói - és ennek következtében részei - a magyar nemzeti kultúrának. Az egyházak által hirdetett erkölcsi, általános emberi igények évezredek ta­pasztalatát és társadalom-szervező ta­nulságait tükrözik. Ezekre a megkér­dőjelezhetetlen értékekre a mai ország­építés, nemzetünk megújítása idején is szükség van, erre támaszkodunk lehet és kell is - hangsúlyozta. Czoma László végezetül azt javasol­ta, hogy összhangban az Országgyűlés növekvő szerepével, a készülő új Al­kotmány elfogadása után foglalják egységes törvénybe az állam és az egy­házak viszonyával kapcsolatos kérdé­seket, amelyeket mind ez ideig alacso­nyabb szintű, több esetben még a bizal­matlanság légkörében fogalmazódott, jogszabályok foglalnak keretbe. NAGY GYULA püspök-elnök Becsületes, jó viszony köt össze bennünket \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom