Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-18 / 3. szám
Evangélikus Élet 1987. január is „ÚJ LÉLEKÉRT - ÚJULT AKARATÉRT” Inteijú D. dr. Pröhle Károly professzor, országos teológiai és tanulmányi főigazgatóval az „Egyházunk belső megújulásáért” című irattal kapcsolatban. t- Főigazgató Úr," eddig hallgatott tanácskozásaikról, most hajlandó-e nyilatkozni?- Nemcsak hallgattam, hanem következetesen megtagadtam minden információadást. Nem magamért, hanem az ügy érdekében. Ha egy megbeszéléstől előrelépést várunk, a korai információadás megmerevedéshez vezethet. A menet közbeni információ-kiáramlás a mi esetünkben is inkább ártott, mint használt.- Hogyan jött létre az „Egyházunk belső megújulásáért” című irat, és hogyan függ össze főigazgatói tisztségével?- Egyházunk vezetői nyolc „egyháztagot” kértek fel megbeszélésre, négyet a „Testvéri szó” című nyílt levél aláírói közül, és négy „másikat”. Országos főigazgatói megbízatásom alapelve pedig az, hogy minden felmerülő kérdést egyházunk egészére tekintve tereljek a megértés, egyetértés és megoldás felé. A központi kérdés nem is a nyílt levél, hanem egyházunk megújulása, amely valóban jó ideje foglalkoztatja egyházunk egészét. Ezért kezdettől fogva úgy vezettem a megbeszéléseket, hogy nem két szembenálló tábor képviselői tárgyalnak egymással, hanem nyolcán a sok egyháztag közül, mint akik együtt szívünkben és imádságunkban hordozzuk egyházunk megújulásának kérdését. Nem volt könnyű ezt az alapállást Egyházi hangverseny a battonyai SOS faluért „Köszönöm, hogy szeretettel és szívvel tették” Régi gyakorlat hazánkban, hogy hívők és nem hívők egy jó ügy érdekében megfogják egymás kezét, mert jót tenni könnyebb, ha mindenki segít..." mondotta Fehér Gabriella, a XV. kér. művelődési munkabizottság vezetője, a rákospalotai óvárosi református templomban november 30-án tartott ökumenikus hangversenyen. A XV. kér. Hazafias Népfront felkérésére, a battonyai SOS falu megsegítésére, a béke, a humanizmus, az emberi jogok jegyében született ez az alkalom. Széles e világon aki ezt a jelet hallja SOS - gondolkodás nélkül siet segíteni. Mi keresztyének, evangélikusok és reformátusok sem vonhattuk ki magunkat belőle. Az SOS gyermekfalu ma már a Föld 85 országában működik. A második világháború után Hermann Gmeiner tanulmányi évei alatt Innsbruckban szembekerült a szülők nélküli gyermekek problémájával, és felismerte, hogy mennyire elégtelenvolt ezeknek a gyfttj mekeknek eddigi ellátása és gondosát? sa. Jobb, a gyermek lényének inkább megfelelő megoldás után kutatott. Az 6 SOS gyermekfalvai az elárvult gyermekek modern családhoz hasonló nevelésének intézményeiként világszerte elismerésre találtak. Alapvető elv, hogy az SOS faluba testvérek kerüljenek, és legyen valaki, akit Így szólíthatnak: mama. Örömünkre Battonyán, az első magyar gyermekfaluban már 36-an ünnepelhették a karácsonyt. Az evangélikus és református hívek között foglalt helyet Burza Emilné, XV. kér. tanácselnök-helyettes, Szabados István kerületi népfronttitkár, Radnai Gábor országgyűlési képviselő és Ga- csáy Ferenc, az SOS falu ügyvezető elnöke, aki így nyilatkozott: „Sok rendezvényen megfordultam, de ilyenen még nem voltam. Köszönöm, hogy szeretettel és szívvel tették." • A kerületi tanács és a Hazafias Népfront nevében Szabados István titkár köszönte meg a magas szintű egyházi zenét és irodalmat. / Az ökumenikus Kamaraegyüttes tiszteletdíjávaI, az egyik palotai iskola papírgyűjtéssel, népfront-körzet külön adománnyal, Sipos András mérnök szavalataival járult hozzá a magyar SOS falu megsegítéséhez. Az alkalom offertóriuma 14 925,- Ft volt. ' Az egész hangverseny lelke Ujházy László, evangélikus gyülekezetünk presbitere volt, a Magyar Rádió hangmérnöke. Nemcsak a zenével, de keresztyén bizonyságtételével gazdagította az alkalmat. 0 az, aki évek óta vezeti az együttest. Munkatársai: Simonfy Zsuzsa ének, Fáy Tünde lant, Matuz Mária csembaló, Lantos György cselló szolgálatával. Ujházy művészi módon játszott görbekürtön, blockflőtén és csembalón. t Kádár László Kádár László rk. püspök, egri érsek, aki az egyházak közötti jó viszony munkálója volt, 1986. december 20-án, türelemmel viselt hosszú betegség után elhunyt. Földi maradványait december 29-én a Bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomba. Egyházunk nevében dr. Nagy Gyula püspök fejezte ki részvétét. Az együttes műsorában a középkor, a reneszánsz, a barokk magyar és külföldi egyházi zenéjéből játszott szemelvényeket oly módon, hogy néhány egyházi ének eredeti, világi változata is megszólalt, ugyanakkor egyházi énekből lett népdalt is hallhattunk. Ily módon bizonyították, hogy az említett korszakokban mennyire központi helyet töltött be az egyházi zene a zenei életben. Befejezésül az óvárosi ref. énekkar szolgált Hidvégi Csongor vezényletével. Azzal váltunk el, hogy nem utoljára találkoztunk. Mi pedig kívánunk az SOS falu gyermekeinek Istentől boldog karácsonyt. Bolla Árpád (-------------------------1-----------Fa lu Tamás Esti Mm >}>", r,.„r- ~..j —............................. Ne fájjon a lelkem, Ne fájjon a testem, Legyen, ki felemel, Amikor elestem. Amit méznek érzek, Epévé ne váljék, Kövessen a béke . Mint jóságos árnyék. S ha majd jó a halál, Szóljon hozzám szépen, S ne a hátán vigyen, Hanem az ölében. V_______________J Ötödik nap „Isten igazsága legyünk Ő benne” (2Kor 5,21b). Isten kinyilványitja igazságosságát a népeknek (Zsolt 98), megmutatva, hogy minden igazságosság az övé (Jer 23,5,6). Ő tett minden hívő embert igazzá Jézus Krisztusban, Őt tette mindenek fejévé a mennyben és a földön (Ef 1,7-14). Ezért nem tulajdoníthatjuk saját magunknak igaz voltunkat; hiszen csak gyermekként kapjuk meg, alázatban, egyszerűségben és nyíltságban (Mt 18,1-5). Amennyiben az egyházak önelégültté és belterjessé válnak, megtagadják az engedelmességet Isten azon akaratával szemben, hogy mindenek javára éljenek. Keresztyén egység és hatékony küldetés együvé tartoznak. Amikor az egyházak megújulnak az egység kérdésében, hiteles jeleivé válnak Isten új teremtésének. Imádkozzunk, hogy a keresztyének, akik megigazíttattak Jézus Krisztusban, a hit és élet tökéletes egysége irányában fejlődhessenek. Ma a közel-keleti egyházakért imádkozzunk, ahol 8 országban kb. 42 millió ember él, köztük 10 millió keresztyén. Hatodik nap „Hiába ne vegyétek az Isten kegyelmét” (2Kor 6,1). következetesen érvényesíteni. Végül azonban örültünk, hogy így találkozhattunk és beszélhettünk egymással. Ezért az aláírásnál már nem tettünk különbséget; egyformán egyházunk tagjai vagyunk.- A záróirat alatt mégiscsak hét aláírás van.- Valóban, egyikünk aláírása - hadd mondjam így: egyelőre - hiányzik. Ha jól értem hosszú levelét és a vele folytatott hosszú telefonbeszélgetést: attól tart, hogy - mivel sajtónk nem közölte a nyílt levél teljes szövegét az aláírókkal együtt -, ha aláírja közös iratunkat, akkor részesévé válik „annak a kritikának és elhatárolódásnak”, amely iratunkban a nyílt levéllel kapcsolatban tükröződik. így viszont, sajnos azt a benyomást kelti, iúintha velünk semmiben sem értene egyet, ami pedig szintén nem fedi a valóságot. Egyébként nem tartom lényegesnek, hányán írták alá összefoglaló iratunkat, hanem hogy hányán értenek egyet alapvető tendenciájával, a benne tükröződő lelki hozzáállással, és különösen zárómondatával, akár részt vettek tanácskozásainkon, akár nem.- Miért nem foglaltak állást a „Testvéri szó” teljes szövegű közlése ügyében?- Erről csak az én személyes véleményemet mondhatom el. A teljes szövegű közlés olyan közlési lavinát indítana el, amely lefoglalná teljes sajtóka- pacitásunkat. Mert közölni kellene egy részletes választ is, amely bizonyára még hosszabb volna, nem is szólva a hozzá kapcsolódó hazai és külföldi közleményekről. A nyílt levél a benne foglalt általánosításokkal már aláírásakor, ez év áprilisában sem tükrözte helyesen egyházunk belső helyzetét, az élet pedig azóta túlfutott rajta. Előre kell tekintenünk, és előre kell lépnünk, ha valóban akaijuk egyházunk megújulását.- Miért hangsúlyozzák, hogy egyházunk megújulása a mi belső ügyünk?- Ez az állító mondat egyúttal elhárító tartalmú is. Elhárítjuk kívülálló, külföldi és külföldre került testvéreink beleszólását vagy belekérdezését' vitás belső ügyeinkbe. Nem szeretnénk kétségbe vonni szándékuk becsületességét, de hozzászólásuk, beleszólásuk inkább nehezítette, mint segítette közöttünk a megértést. Akik határozottan elutasítottak minden külső beleszólást, azok a külföldi testvérek értettek meg és segítettek igazán.- Miért nem foglaltak állást a diakóniai teológia kérdésében?- Ez túlment volna megbízatásunkon és lehetőségeinken. Egyébként közismert az, hogy „a” diakóniai teológiáról beszélni szakszerűtlen, mert többféle változata van. Annak tisztázására, hogy melyik változatát tartjuk helyesnek, az alapokból kell kiindulnunk: mi a ke- resztyénség Jézustól kapott küldetése és feladata. A diakóniai teológia megvitatását ezzel a megközelítéssel vette fel programjába egyebek között a Tudományos Teológiai Társaságunk is. Egyházunk szolgálatának értelmezése kérdésében pedig világosan állást foglal egyházunk éppen húsz éve elfogadott és érvényes Ünnepélyes Nyilatkozata. Erre hivatkoztunk záróközleményünkben.- Nagyon röviden szóltak a gimnáziumról.- Erről nem beszéltünk részletekbe menően, de érzékeltük, hogy nem volna helyes csak Fa- sor-központúan tervezni. Mert ha lehet szó gimnáziumról, akkor annak többi volt gimnáziumunk jó hagyományait is magába kellene foglalnia, és Országos jellegűnek kellene lennie. Ezért javasoltuk egy olyan munka- csoport összeállítását, amely országos egyházi látóhatárral, a hit reménységével és realizmusával tud tervezni és javasolni.- Hogyan értik az evangélikus fórumra vonatkozó javaslatot?- A hangsúly azon van, hogy a kölcsönös bizalmon és megértésen alapuló testvéri eszmecsere kapjon rendezett és hajlékony kereteket egyházunkban. A részleteket természetesen majd tisztázni kell. Bizonyára strukturális kérdéseket is meg kell még fontolnunk, hogy a túlterhelt egyházvezetés könnyebben tudjon kapcsolatot tartani a gyülekezetekkel. Erről azonban korai volna nyilatkozni.- Hogyan értékeli a megbeszélések eredményeit?- Nem tartom jelentéktelennek. De eredményről igazán csak akkor tudnék beszélni, ha hasonló szellemben és lelkiséggel, igén nagy türelemmel tudnánk tárgyalni és megbeszéléseket folytatni egyházunk egészében és minden szintjén. Ehhez „új lélekért” kell könyörögnünk és „újult akaratért”, ahogyan közkedvelt esti énekünkben énekeljük. Enélkül nincs belső megújulás egyházunkban. Az inteijút készítette: Dr. Nagy István Egyházunk Belső Megújulásáért Az Országos Egyházi Elnökség kérésére és megbízása alapján az országos teológiai és tanulmányi főigazgató vezetésével folytatólagosan három alkalommal megbeszélést tartottunk az Országos Elnökséghez 19 lelkész, illetőleg egyháztag aláírásával „Testvéri szó” címen benyújtott nyűt levélben felvetett és egyházunk közvéleményét széles körben érdeklő kérdésekről. EgyetértjpJÉa. pyftLilevfiÜel abban, hogy egyházunknak gyökeres belső megújulásra van szüksége. Egyházunk élő hitű, egymást megbecsülő és segítő közösséggé újulását teljes egészében egyházunk bel- ügyének tekintjük, amelyért legszélesebb körű összefogással, krí- tikusan-önkritikusan, de a kölcsönös bizalom szellemében, megértésre törekedve és türelemmel kell keresnünk a megoldásokat, elsősorban a gyülekezetekben, de egyházi szervezetünk minden szintjén is - tiszteletben tartva és kihasználva az egyház és az állam közötti egyezményben, valamint egyházi törvényeinkben adott kereteket és lehetőségeket. A felmerült teológiai kérdéseknek, a diakóniai teológia értelmezésének és egyházunk közéleti feladatainak megvitatását nemcsak egyetlen konferencián, hanem huzamosan és folytatólagosan kell végeznünk. olyan légkörben, amelyben senki sem érezheti magát nézete miatt megbélyegzettnek, feltéve és természetesnek tartva, hogy elvi alapnak tekinti egyházunk hitvallásait, tanításait és Ünnepélyes Nyilatkozatát. Egyetértünk abban, hogy mindenekelőtt a Teológiai Akadémia munkáját kell támogatni és megfelelő színvonalát biztosítani, egyebek között azzal is, hogy hívő és jó képességű fiataljainkat odairányítjuk. Szükségesnek tartjuk az evangélikus gimnázium esetleges felállításának tervét ezzel egyeztetni, és kérjük a realitások felmérése alapján a mielőbbi döntést és erről egyházunk közvéleményének tájékoztatását. Sürgetően szükségesnek látjuk, hogy ne csak a lelkészek között épüljön az őszinte testvéri közösség, hanem hogy a laikusok is kiképzésük kiszélesítésével és elmélyítésével párhuzamosan az eddiginél nagyobb mértékben kapjanak részt egyházunk döntésében és közvéleményének alakításában. Ennek érdekében úgy kell továbbfejlesztenünk egyházunk sajtó és tájékoztató szolgálatát, hogy a jó vállalkozások és eredmények mellett a hiányosságokról és elvége- zetlen feladatokról is beszámoljon - ne általánosító és bántó módon, hanem megértést és megoldást keresve. Jó tervnek tekintjük „Evangélikus fórum” címén összejövetelek lehetővé tételét, amelyek a főigazgató javaslata szerint a gyülekezeti szinttől országos szintig, alkalomszerűen vagy állandó jelleggel, rendszeresen, az illetékes egyházi vezetőség felügyelete és irányítása mellett törvényes keretül szolgálhatnának a sokoldalú és nyílt eszmecserének. Egyéb kérdések egyelőre nyitva maradtak, de megbeszéléseink mindvégig meleg baráti légkörben folytak, és általában a kölcsönös megértést segítették. Hasonló szellemű összejövetelek folytatását szükségesnek és egyházunk belső megújulása szempontjából ígéretesnek tartjuk. Ehhez kérjük egyházunk minden tagjának imádságát, segítségét és együttműködését. Budapest, 1986. nov. 11. Fabiny Tibor * Prőhle Károly Frenkl Róbert főigazgató Gadó Pál Szebik Imre Tóth-SzőUős Mihály Zászkaliczky Pál Ökumenikus Imahét a keresztyén egységért, 1987. január 18-25. ( LEGYÜNK ÚJ TEREMTÉS - KRISZTUS ÁLTAL ^ Az Úr szőlője vagyunk: Ő mindent megtett szőlőjéért, és várja a gyümölcsöt. (Ézs 5,1-6 és Zsolt 81). És mi? Megelégszünk azzal, hogy „mintegy tükörbe nézve” szemléljük, amit Isten nekünk ajándékozott, hogy aztán gyorsan el is felejtsük (Jak 1, 22-25). Ne ismételgessük Isten szavát, annak gyakorlatba való átvitele nélkül (Lk 6,46). A keresztyén egyházak tanúságtétele megköveteli, hogy tanításunk gyakorlatba tétessék, és hogy egyek legyünk a világban teljesített szolgálatunkban, az egy Úr követőiként. Amikor csak hallgatói vagyunk, és nem cselekvői is az igének, önmagunkat és embertársainkat áltatjuk. Amikor cselekesszük az Igét, tevékenységünknek tükröznie kell az egységet, ami Isten ajándéka. Imádkozzunk, hogy az egyházak nyitottabbak legyenek, nagyobb bizalommal forduljanak egymás felé, és mindent együtt végezhessenek, amit csak lelkiismeretük megenged. Imádkozzunk ma Európa egyházaiért, ahol 30 országban kb. 600 millió ember él, köztük 500 millió keresztyén. Hetedik nap „Itt az üdvösség napja” (2Kor 6,2). Mindig most van itt az ideje Isten Igéje meghallásának, a neki való engedelmességnek és a kegyelem elfogadásának (Zsolt 95). Izrael prófétái meghirdették, hogy „az Úr napja” elközelgett (Ám 5,18-24). De üzenetüket az egyház mindig újrafogalmazta (Zsid 3,1-15); és a megszabadítás, ami Krisztus maga, mindig „ma” érkezik el hozzánk (Lk 19,1-10). A megszabadulás ma azon múlik, hogy újra engedelmesen figyelünk-e Isten igéjére. Ha az egyházak maiak és hatékonyak akarnak lenni, megnövekszik az igénye annak,'hogy megosszák egymás kiegészítő tapasztalatait az evangéliumi igazságok mai alkalmazásáról. Egyetlen keresztyén hagyomány sem lehet egyeduralkodó a többi felett, mert „rész szerint van bennünk az ismeret”. Imádkozzunk az ökumenizmus- nak mindenkor sürgető órájában, hogy a Szentlélek hatalmasan és hatékonyan működjön a ma egyházaiban. Imádkozzunk az erősebb hitért és mélyebb szeretetért. A háborús veszély fennállása idején imádkozzunk mindnyájan azért, hogy az egyházak közösen tehessenek tanúbizonyságot a világban az igazságosság, szabadság, testvériség és béke mellett. Ma Észak-Amerika egyházaiért imádkozzunk, ahol 2 országban 250 millió ember él, köztük 220 millió keresztyén. Nyolcadik nap „Ajánljuk magunkat mindenben, mipt Isten szolgái” (2Kor 6,4a). Isten megtanítja szolgáit „a#élet ösvényére” (Zsolt 16), szájukba helyezi szavait (Jer 1,4-10). Pásztorokká hívja el őket Krisztus hasonlatosságára, aki úgy van közöttünk, mint aki szolgál (Lk 22,24-27). A keresztyén szeretet nagysága a hozott áldozat nagyságával mérhető (2Kor 6,4-10). Ökumenikus lelki zarándoklatunk során sok akadállyal és belső nehézséggel találkozunk. Merítsünk bátorságot a megbékélés ökumenikus feladatára. Miután egymásnak annyi keserűséget és nehézséget okoztunk, éljünk és dolgozzunk mostantól fogva egymással és egymásért türelemben és jóindulatban, Isten erejével. Még bánatunkban is van okunk örömre, mert „Krisztusban új teremtés van”. Imádkozzunk, hogy az akadályok és nehézségek ellenére hűek maradjunk az együttes tanúságtételhez a megbékélésről, melyet Krisztus mindnyájunknak felajánl. Imádkozzunk, hogy az egyházak a hétköznapokban együtt zarándokolhassanak az egyre teljesebb egység felé. Enélkül a „világ” nem is hiheti el, hogy az Atya küldte el megváltó Fiát (Jn 17,21b). (Ezt a vezérfonalat annak a javasolt szövegnek az alapján készítettük, amelyet az Egyházak Világtanácsa a Római Katolikus Egyház Egységtitkárságával egyetértésben alakított ki.)
