Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-08 / 6. szám

Evangélikus Elet 1987. február 8. GYERMEKEKNEK 1 Móz 22 Abrahám és Izsák „Akarhat Isten rosszat ember­nek?" Nem kell kemény és keserű felnőtté válni ahhoz, hogy fölte­gyük ezt a kérdést. Talán egy gye­reknek is megfordul a fejében, ha azt látja, hogy jó és istenfélő em­berek sorsa nagyon nehézre for­dul. Olyan nehézre, mintha Isten nem szeretné, nem segítené és nem védené meg őket. Akarhat-e ben. De azért ad bizonyos jelzé­seket, árulkodó szavakat, hogy sejtelmünk legyen, hogyan lehet feldolgozni egy ehhez hasonló, kilátástalan helyzetet. Lássuk ezeket az árulkodó szavakat! A hegy lábánál szolgái­hoz fordul Ábrahám: .....én a fi­am mal elmegyek oda, imádko­zunk, és utána visszatérünk hoz­Isten rosszat az embernek? Erre a kérdésre segít válaszolni az a bibliai történet, amelyet ezen a héten olvasunk. Abrahámot, aki hívő és enge­delmes ember volt, Isten egyszer keményen próbára tette. Szörnyű parancsot adott neki: menj el Mó- rijjá földjére s ott áldozd fel nekem a kisfiádat, Izsákot. Szörnyű ez a parancs, borzalmát nem kell fo­kozni, mégis tudnunk kell, hogy Izsák egyetlen fia volt Ábrahám­nak. Késő öregkorában született, nem lehetett már több gyereke. Izsák születését pedig Isten maga ígérte, és vele kapcsolatban na­gyon hosszú távra szóló, gyönyö­rű ígéreteket tett Ábrahámnak. Biztos az ő fejében is ott„rQpt,os?r kált a kérdésünk: hogyan űajgtfc, csöíhat ilyen rettenetes aoigot’ls- ten? Rosszat akar nekem? Nem szeret engem? Próbáljuk megvizsgálni, mit tesz e* ben a sötét helyzetben Áb­rahám! Mindenek előtt azt látjuk, hogy engedelmeskedik, ugyan­úgy, mint máskor. Legyőzi azt a vihart, ami a szívében, fejében ka­varoghat, felnyergeli a szamarat, fát hasogat az áldozathoz, felké­szíti kisfiát az útra és elindulnak. Hogy mit érez, mit gondol eköz­ben, arról - szokásához híven - hallgat a Biblia. Ritkán közli ve­lünk ez a könyv, hogy miféle viha­rok dúlnak egy-egy ember lelké­zátok". Jól figyeljünk a többes­számra: visszatérünk! Fönrj a hegytetőn a kisfiú kérdez:.....hol van az'áldozatra kész bárány?" Abrahám ilyen furcsán felel: „Is­ten majd gondoskodik az áldo­zatra való bárányról, fiam”. Nem a kímélet mondatja vele a töb­besszámot és nem a kegyes csa­lás azt, hogy Isten majd gondos­kodik. Abrahám valóban így véle­kedik! Fogalma sincs, mi lesz a vége ennek az útnak. Nem érti, mit akar Isten. Csak egyet tud és ehhez ragaszkodik: Isten őt sem­miképpen sem fogja elhagyni. Igaz, nehéz helyzetet teremtett számára, de már biztos készíti a kivezető utat. Engedelmeskedik hát^^pe^^^uá .szándékot.' Bízi^ aj^oy^j^ mjjiden körül-, mény bizáfmatlansagra csábítja. S az utolsó pillanatban valóban megállítja egy hang: .....ne bántsd a fiadat, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy..." Nagyon nehéz út Abrahám út­ja. A hit útja sohasem könnyű. Ám aki járni mer rajta akkor is, amikor Isten tettei megismerhetetlenek és szándékai kiszámíthatatlanok, az igazán válaszolni tud legelső kér­désünkre: nem. Isten sohasem akar rosszat nekünk. De jósága csak a bizalommal teli, türelmes és kipróbált hit útján ismerhető meg. Szabóné Mátrai Marianna M VÍZKERESZT f ÜNNEPE UTÁNI V V UTOLSÓ VASÁRNAP IGÉJE 1 Jn 12,37-43 VALAMI NINCS RENDBEN! Háromévi nyilvános működése alatt megkapó tapasztala- | tokát szerezhettek Jézus körül. Csodákat láthattak és csodá- kát élhettek át! A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a lelkileg összetörtek talpra állnak, az életűk értelmét elveszítettek távlatot kapnak, a kitaszítottakat meg­örvendezteti a közösség melege, a halott Lázár újra él. A Golgota felé indulása előtt korszakformáló esemény ta- núi lehettek Jézus mellett. Közöttük lépdelt az Isten! Közvet­lenül és barátságosan, szelíden és szolgai módon. Megtapasz­talhatták, hogy személyválogatás nélkül szeret, csalódottság­ban már eltemetett ígéret-emlékeket elevenít fel, mindenkit szólít és hív Isten országába. Vallásos életük legnagyobb eseményét élhették át Jézussal. Találkozhattak Vele! Láthatták, hallhatták, megérinthették. Rendkívüli napok részesei lettek. Nem új eszmére, vallásos irányzatra, divatos filozófiára kellett rácsodálkozniuk, nem „valamire” nézhettek és figyelhettek, - hanem Valakire, élő Személyre, Akinek féltő szeretete és irgalmas jósága határta- j lan erővel akar utat törni az emberi szivekbe. De valami mégsem volt rendben! Nem a szokatlan körül­mények, esetleg a nehéz gazdasági helyzet, netán a fojtó politi­kai légkör miatt. A valóság sokkal egyszerűbb: nem hittek Benne! A tény elszomorító, de nem meglepő. Előre lehetett tudni, hogy így lesz. Már Ézsaiás prófétával is ezt íratta meg Isten. Sőt! ő maga vitte véghez, hogy „megvakította a szemü­ket, és megkeményítette a szívüket, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket”. Életük negatív szenzációja: közöt­tük a világ Világossága - látják, de nem láthatták meg, hall­ják, de nem hallhatták meg. A panasz váddá, a vád ítéletté lesz: a közeledő Isten - elfordul! És most nézzünk őszintén magunkba! Felejtsük el - egy pillanatra - a másikat, az embertársat, a Testvért. Legyen bátorságom megkérdezm magamtól: minden rendben van? Csak el ne siessem a választ. Hiszen nem az egészségemről, az anyagi helyzetemről, a családi életemről, a templomozásom­ról van szó - hanem a Jézussal való személyes kapcsolatom­ról, Hozzá kötődésemről. A hitemmel minden rendben van? Igazán elhiszem, hogy Krisztusé minden hatalom mennyen és földön? Szeretteim sírjánál, a magam élete végére is gondolva, bizton tudom, hogy Ő él, és utoljára porom felett megáll? Úgy jövök el az úrvacsorái oltártól, hogy bűnöm minden terhét és sokaságát-Nála hagyhattam, mert Ő levette rólam? Gondok­kal megterhelt óráimban először Tőle kérek és várok segítsé­get? Mindenfés mindenkit, aggályoskodások nélkül, le merek tenni az Ő kezébe? A kérdéseket nem kerülhetjük meg és nem spórolhatjuk le. A tét óriási: Krisztus követése! Csak eleven Krisztus-hitből születik bátor Krisztus-követés! Ma sem elég Róla beszélni, Neki énekelni, Hozzá imádkozni. Vele kell menni - szeretni és gyógyítani! Talán még azok közé tarto­zom, akiket ilyen hittel meg is ajándékoz! Hátha... Eszlényi László IMÁDKOZZUNK Uram! Te tudod, hogy milyen gyenge és elesett vagyok hitemben. Azt is látod, hogy mennyire úrrá tud lenni rajtam a félelem és a csflggedés. Könyörögve kérlek: ne űzz el Magadtól, és ne fordulj el tólem. Szólíts meg újra, ölelj át ismét kegyelmeddel. Szentlelked által ajándékozz életem megújulására olyan hitet, amely mindenkor Reád hagyatkozik, és szüntelenül Krisztusban bízik! Ámen. BESZÉLGESSÜNK Alázatról, alázatosságról Igék, imádságok és énekek mind azon munkálkodnak, hogy aláza­tosak legyünk és az alázatosság­ban valami módon növekedjünk. Beszélgessünk róla, hátha valamit ez is segít. IGÉK Isten az alázatosokat felmagasz­talja. Jób 5,11 • • • Igazságban járatja az alázatoso­kat, útjára tanítja meg az aláza­tost. Zsolt 25,9 • * * Kínoztatott, pedig alázatos volt. Ézs 53,7 * * • Alázatosan járj a te Isteneddel! Mik 6,8 • • • Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok. Mt 11,29 • • • Az alázatosokhoz szabjátok magatokat. Rm 12,16 * • * Alázatosan egymást különbnek tartsátok magatoknál. Fii 2,3 IDÉZETEK Aki komolyan és szíve szerint meg tudja alázni magát Isten előtt, az nyertes, és Isten sem tehet ellene semmit, mert ő csakis kegyelmes lehet azok iránt, akik megalázkod­nak és megtérnek. Semmi sincs jobban Istennek el­lenére, mint az, ha az ember nem akarja elismerni, hogy bűnös em­ber. A Szentírásnak olyan emberek kellenek, akik alázatos lélekkel ol­vassák. • • • Akik saját vallásosságukra, hi­tükre, kegyességükre büszkék, azok kirekesztik magukat a szen­tek közösségéből és a mennyek or­szágából. (Wiczián Dezső) • » • Aki Isten útján jár, annak bizo­dalma felette áll minden próbának és minden nehézségnek, éppen ezért alázatos. (Vámos József) Gyakran imádkozunk alázatos­ságért, ahelyett, hogy megalázkod­nánk. (Csepregi Béla) * • • § Az alázatosság nemcsak helyze­tünk felismerése, hanem engedel­messég is! (Zay László) KÉRDÉSEK 1. Melyik Ige a legtanulságo­sabb számodra és miért? 2. Melyik Ige tanítását a legne­hezebb szerinted megvalósítani? 3. Tudsz-e olyan újszövetségi példázatokat mondani, melyekben az alázatosságról van szó? 4. Melyik idézetből tanultad a legtöbbet és miért? 5. Az idézetek az alázatosság hányféle dimenzióját, területét vil­lantják fel? 6. Van-e különbség a némely emberrel veleszületett alázatosság és a keresztyén értelemben vett alá­zat között? 7. Igaza van-e annak, aki ezt írta: „Aki tudja magáról, hogy alá­zatos, tulajdonképpen nem aláza­tos”. 8. Ismerőseid között van-e vala­ki, akit alázatosnak tartasz? 9. Mások téged alázatosnak tarthatnak-e vagy nem? 10. Miért nehéz általában aláza­tosnak lenni, és ez a nehézség mi­ben jelentkezik a különböző élet­korokban? 11. A szeretet és az alázatosság összetartoznak-e? 12. Mennyi mindenben nyilvá­nul meg az, ha egy lelkész aláza­tos? 13. Mit jelent az „értelem aláza­ta” és melyek ennek a főbb mozga­tói? 14. Mit jelent az, hogy „a szív alázata”? 15. Az alázat és az igazság össze- tartoznak-e vagy pedig kizárják egymást? 16. Spurgeon az alázatot „az élet fűszerének” nevezte. Hogyan „fű­szerezi” az alázat: a szeretetet; az igazságot; a munkát; az emberi be­szélgetést; a reménységet? » 17. Hányféleképpen folytatnád: „Az alázat nem azt jelenti, hogy... 18. Tudod-e, melyik énekünk­ben van: „Szeretnék lenni, mint Ő, Alázatos, szelíd”. -r-r vktif jjZlStSn70. A • . vrfuiúJa, Üt* ftjo tűJi}Á n-’f/tél faliig i " fáj 1 m * Áfut ut A Jóm fiten WM iviiinn a memo*- —mmnweu/*. at aff/itíatí áT, QmL AimíffUm urna ftetuiu íJm Am/ á ifff/í m LoJ* dia a* öüti Atymo !y* yjd pviu Ogjjct OiAire JtŐpOoítU dhtfA HfOfídJ ^JUutdmím /wtJait 'r?s fnii./tn híiy* C/e/imra*tís*íis0m « m/seuUUr tjT—ff. Aeőitifn ímm jí* I*?**térien- •4+4* kyets "More faAráe. ». mu rt us cím , iy • • yc.-W <i téieeet ."3//raíu^/iAt (d/n/itt r • '*• fr , /V ‘ /•• ' • «-, < ufru • Aíiterf f/T ***> Umnít u/tt-n ti 4 ~ H a't/t.v 'Í^TtrJe’tmd (uátU/fa ó&lúdt /&SJ, £ A* SÍI•-m'} • Egy szakadozott, múlt századi kéziratos könyvben - egy prédiká­tor olvasó- és esemény-naplójában - bukkantak elém a következő so­rok: „Somogy Vármegyéből Hentséről Ju­lius 12 napján 1816. - Nagyságos Már- ffy Jósef Torontál Vármegye első Al Is- pánynyának Somogy Vármegyében lé­vő, Kápolnás Visnye nevű kis falujában ezen folyó Julius hónap harmadikán, Krausz Mihály, Augusztái Vallás-tételt követő egy igen vén és három századok­ban élt ember halt meg. A 17dik Század­ban 9 Esztendőket élt, a 18ikat egészen keresztül élte, ezen fojó 19dik Század­ban pedig a lódik esztendőt száfnlálta. ő ugyanis született 1691dik Esztendő­ben Szent Mihály hava táján Vas Vár­megyében Pesak nevű mező Városban, a’honnan még gyermek korában az aty­jával együtt Somogy Vármegyében lévő helységbe Kis Gombára költöztek, innen nőtelen ifjú korában jött Kápolnás Vis­Aki három évszázadban élt Evangélikus volt a magyar „matuzsálem” Händel Passió - hanglemezen nyére, a'hol Öreg Ménes Györgynek egyetlen hajadon leányát feleségül vet­te, a’kitől lettek 22 gyermekei. Har­madfél esztendei özvegysége után má­sodszori házassági életre lépett Szala Vármegyében lévő Szepetnek helységből hozván feleségét, és ettől 9 gyermekei lettek. Ismét özvegységre jutván, hét esztendő múlva harmadik feleséget is vett, akivel mintegy 8 esztendőt élvén ez előtt negyedfél esztendővel maga előtt az örökkévalóságra botsátotta. Ha en­nek a boldogult vén öregnek fiait, Leá­ny it, Menyeit, Unokáit és ezeknek gyer­mekeit felszámláljuk, könnyen lehet minta’ Jákób házának lakóit kik Egyip­tomba mentek hetven Lelkekre szám­lálni. Nagyságos Márffy Uraság 1808dik Esztendőben látván erejében való fo­gyatkozását, minden Királyi ’s földes Urasági adótól és munkától felszabadí­tani nem tsak, hanem a most említett esztendő Március hónapjának 1 napjá­tól fogva minden hónaponként egy egy Pozsonyi mérő gabonát (két véka = 62 és fél .liter) adatni méltóztatott, pénzzel, ruházattal ’s egyébbel is több Ízben megajándékozván ötét. Melly kegyességével a’ többször . tisztelt Nagyságos Uraságnak, kilentzedfél esztendeig élvén, a fellyebb irt napnak estéjén, nap lemente után igen tsende- sen tsak hamar Lelkét Teremtőjének ajánlotta életének 125dik esztendejé­ben: Halotti Tanítást tartván felette 1 Mózes 5:30,31 (verse alapján) Tiszte­letes Veres István Ur Hedra helyi Re­formátus Prédikátor". Nem akartam hinni a szemem­nek: ilyen éltes, Matuzsálem korú ember is élt volna Magyarorszá­gon?! Talán legenda ez; népünk mesehősöket teremtő képzeletének szüleménye? Nos, ennek utána kell néznem! Gondos, aprószeres nyo- mozódás következett. Irány a Du­nántúl! Haladjunk csak nyomrul- nyomra! Visnyén mit sem tudtak az egy­kori 125 éves emberről, pedig talán az ősöreg 31 gyermekének valame­lyik egyenesági leszármazottját fogtam vallatóra. A Márffy uraság régesrégi udvarháza viszont még állja az időt. Kadarkúton - ahova irányítottak -: a lelkész nyugállo­mányba ment már. Végre Hedre- helyen tárult elém a keresett ódon anyakönyv. íme, a hőn keresett beírás: - „1816-dik Esztendőben - Veres István prédikátorsága idején - Julius 5. Kápolnásvisnyei Krausz Mihály, Auguszta Confessió, - 125 esztendő”. - A halál nemét jelző: „Nyavalyájok” rovatban ez a meg­jegyzés: „Aggvénségben hirtelen és tsendesen”. ... Csodálatos élet, gyönyörű halál! Hegyi-Füstös István A Hungaroton nagy örömöt szerzett a barokk zene kedve­lőinek Händel Brockes-passió- jának megjelentetésével. Az evangélikus zenehallgató külö­nös örömmel veheti kezébe ezt a lemezt. Tudjuk, hogy a ba­rokk korban számtalan passiót komponáltak, de ezek - Bach passióitól eltekintve - többnyi­re elsüllyedtek a múlt homályá­ban. A megjelent lemez jóvol­tából teljesebb képet kapunk a kor passiózenéjéröl. A szöveg maga is érdekes. Brockes hamburgi tanácsos munkája. A nagy Bach-kutató Spitta szerint a maga korában „mintakölteménynek” számí­tott. Középúton áll a bibliai szövegű passió és a bibliai szö­veget mellőző „szabad” passió között: szerepel bénne az evan­gélista, de a bibliai szöveg át- költve jelenik meg. A bibliai alap tehát megvan. Händel val­lásos zenéjében a gyülekezeti ének, vagyis a korái, csak jelen­téktelen szerepet kap. De azért akad elvétve egy-két korái eb­ben a passióban is. Az utolsó vacsora jelenetnél híveink ráis­merhetnek a „Készítsd magad kedves lélek”, egyik versszaká­ra. (8. tétel) A szöveget éles képek és a mai fülnek dagályos nyelvezet jellemzi, bár a maga korában éppen az éles képek tetszettek. Händel zenéjét közvetlen hang­festés jellemzi, kiaknázza a szö­veg drámai lehetőségeit. Első hallásra szembetűnnek a drá­mai és érzelmi tetőpontok: Jé­zus a Gecsemáné kertben, Jú- dás árulása, Péter tagadása, Jé­zus megostorozása stb. A szö­vegkönyv a négy evangélium ötvözetéből készült, míg Bach minden evangéliumhoz külön passiót komponált. Händel szövegében és zené­jében is jó hallani az evangéli­um bibliai szellemű megszólal­tatását. A történetre való gyü­lekezeti reflexiót „Sión leánya”, „Hívő lélek” I. II. III. és nágy ritkán egy korái szólaltatja meg. Ebben láthatjuk, ill. hall­hatjuk a gyülekezet hangját, részvétét, bűnbánatát és hitét. Most nincs idő a részletezésre, de megemlítjük, hogy igen ta­nulságos és érdekes Bach két közismert passióját Händel passiójával összevetni. így még jobban szembeszöknek a Bach- passió sajátosságai is. Külön meg kell dicsérnünk a kísérő füzetet, amely pompá­san foglalja össze a passió tör­ténetét, méltatja a Händel- passió zenei értékeit. Alapos információt kapunk az elő­adókról is: Stadtsingechor Hal­le és a Capella Savaria együt­tes, akik korhű hangszereken játszanak, és 1981 óta működ­nek Szombathelyen. Vezényel: Nicholas McGegan. A kitűnő énekes és hangszeres szólisták nevét a füzetben olvashatjuk. Nem utolsó sorban említendő, hogy a hallgató magyarul is nyomon követheti a passió szö­vegét. Gáncs Aladár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom