Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-02-08 / 6. szám

\ Közös ökumenikus záróistentisztelet Öröm és reménység Dr. Paskai László kalocsai érseket kö­szönti a gyülekezet felügyelője Nemes László. Háttérben Naggyörgy László érseki irodaigazgató Dr. Paskai László kalocsai koad- jutor érsek, a magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke szolgált az öku­menikus imahét záróalkalmán a csengődi evangélikus templomban. Csengődön így bővítették a megszo­kott évi imaközösségi alkalmat. Az Ökumenikus Tanács 1986. decem­beri közgyűlésének határozatával összhangban, valamint januári püs­Az Evangélikus Élet reformációi számában beszámoltunk az alberti evangélikus gyülekezet megalaku­lásának 275. évfordulójáról. A 24 szekérrel érkezett evangéli­kus ősök magukkal hozták lelké­szüket és 1711-ben elkezdődött az iskolai oktatás is. A gyülekezet és a falu első tanítója Benedikty Izra­el volt. 1986. december 12-én, nagysza­bású ünnepségen emlékezett az Al- bertirsai Általános Iskola, a Nagy­községi Tanács és a Hazafias Nép­front az albertirsai iskola megala­kulásának jeles évfordulójára. Színvonalas műsor kíséretében emlékezett vissza a múltra Biró Fe­renc iskolaigazgató ünnepi beszé­dében. Hiteles gyülekezeti adatok­ra építette fel megemlékezését és nagyon pozitívan értékelte azt a pöki körlevelünk ajánlásával egyet­értésben, a helyi gyülekezeti lelkész: Hafenscher Károly alapos előkészí­tése és meghívása alapján váll lehe­tővé az azelőtt szinte elképzelhetet­len ökumenikus találkozás. Az érsek a meghívást elfogadta és így egyik falusi evangélikus gyülekezetünk­ben a közös záróistentiszteleten ka­tolikusoknak, evangélikusoknak és más felekezetűeknek hirdette az igét, piinden jelenlévő örömére. Az érsek Naggyörgy László érse­ki irodaigazgatóval jelent meg Csengődön. A vendéget a gyüleke­zet felügyelője Nemes László fo­gadta a templom kapujában, két gyermekbibliaórás virágot nyújtott át az érkezőnek. Az igeistentiszteleten Ágendánk szerint folyt a szertartás, négy li- turgus segített a szolgálatban, az eddig említett személyek mellett Nemes Vilmos, helyi plébános és dr. Hafenscher Károly, a helyi lei­nagyszerű áldozatot, melyet az al­berti, irsai ősök - a földesurak -, a gyülekezet lelkészei és tanítói vé­geztek a nép nevelése és tanítása tekintetében. Jantsovitz György alberti tanító 1820-ban megírta az alberti iskola történetét, melynek alapján ismer­jük a letelepedéstől kezdve napja­inkig az albertirsai iskolák tanítói­nak, nevelőinek nevét. Az iskolai ünnepségre én is meg­hívást . kaptam. És nagyon nagy örömmel hallottam felolvasni volt iskolánk tanítóinak, oskolameste­reinek és kántorainak nevét. Ta­kács Károly 50 évig tanította á lá­nyokat. Melegebbé tette a szívemet a felsorolás Ponicsán Mihály, Somlyódy János nevei után Poni­csán Gyula ny. tanító, egyházme­gyei felügyelő nevét is hallottam a névsor olvasás alatt. Biró Ferenc ünnepi beszédében szólt arról a hosszú és küzdelmes útról, amely a múltból a jelenbe ve­zetett át’.'Az új förnatefémben vol­tunk együtt névelők, szülők és ven­dégek. Az ünnepi műsort a mai ta­nulók adták. Gyönyörű énekkari és zenekari számok után szépen beta­nított tornabemutatókkal adóztak a múltnak és egyúttal a reményt is bizonyították: csak békében lehet a holnapot és a jövendőt építeni. Az ünnepség alkalmából megnyi­tott „Aranykönyv” az utókort fi­gyelmezteti a múlt örökségének megbecsülésére. Nagyon sokan vettünk részt az alberti gyülekezetből és örömmel mondogattuk: eleink, őseink mun­kája nem volt hiábavaló az Úrban. Roszik Mihály kész édesapja. A nagy létszámú gyülekezet nem magasztalt em­bert, hanem egyedül Urunkat di­csérte, aki választófalakat dönt le és hidakat épít a mi időnkben is. A zsúfolásig megtelt templomban zengtek az ismert közös énekek: Jézus világ megváltója... A ke­resztfához. megyek... Királyi zász­ló jár elöl... Ágendánk és Énekes­könyvünk imádságai az egész je­lenlévő gyülekezet szándékait fe­jezték ki. Nagy élmény volt a han­gosan együtt mondott Miatyánk, mint nagy vizek zúgása. Ezen az istentiszteleten nem uralkodásra, hanem közös szolgálatra készítette fel népét az egyház Ura. Paskai érsek János 17-ben talál­ható főpapi imádság alapján hir­dette az igét egyszerű, jól érthető szavakkal. Szólt a minket megelő­ző Jézus imádkozó szolgálatáról, ami tart és összegyűjt bennünket ma is, az ebből folyó elkötelező tanúságtételről, a társadalomnak is hasznos keresztyén életfolytatás­ról és a szeretetben lehetséges kö­zös kapcsolatokról. Nem az a fon­tos - mondta -, hogy részleteket ismerjünk a jövőből, az egység to­vábbi alakulásából, ezt mi elgon­dolni sem tudjuk, hanem az, hogy igent mondjunk Jézus akaratának és ebbe az irányba mozogjunk, őreá tekintünk, akinek az utolsó vacsorán egyik legfőbb gondja az egységért könyörgés volt, így ne­künk áem lehet csekélyebb értékű a tanítványok egysége. A több fe­lekezet tagjaiból álló gyülekezet az igazi megbékélés légkörét élte át. A helyi lelkész hirdetés kereté­ben köszönte meg a szolgálatot. Reménységünk szerint ez a mai al­kalom kezdet, azon az úton, ame­lyen még közelebb kerülhetünk egymáshoz, hogy közöttünk egy szívvel és szájjal dicsértessék az Úr Jézus Krisztus - mondotta. Szim­bolikus volt a perselypénz megosz­tása, részben a kis templom orgo­najavítására, részben a kalocsai templom renoválására fordítják. Az istentiszteletet követően dr. Hafenscher Károly köszöntötte a jelenlévő érseket. Istennek adott hálát, hogy az LVSZ-Vatikán kö­zött folyó párbeszédnek egy-egy országban, így hazánkban is látha­tó eredményei vannak. Utalt arra, hogy az idők teljességében nemcsak Athénben, Rómában, Jeruzsálem­ben - az akkori szellemi, birodalmi és vallási fővárosokban történhet­tek nagy dolgok, hanem a kis falu­ban Bethlehemben is, ahol született Jézus. Reménységét fejezte ki, hogy az ökumenikus Tanács szándéká­nak megfelelően hivatalos tárgya­lások kezdődhetnek egyházaink között magas szinten, folyhat a testvéri beszélgetés az útonjárók gyülekezetében, hogy jobban tölt- hesse be Isten mai népe a mai embe­riségben végzendő szolgálatát, ősi latin nyelvű köszöntéssel kívánt ál­dást a testvéregyház főpapjára, aki meleg testvéri hangon válaszolt. Ha-r Ká-ly A szolgálattévők az ökumenikus istentiszteleten. Balról jobbra: Hafenscher Károly helyi lelkész, Nemes Vilmos helyi plébános, dr. Paskai László kalocsai érsek, dr. Hafenscher Károly Deák téri lelkész és Naggyörgy László érseki irodaigazgató. Jubileumi ünnepség Albertirsán Gyülekezeti munkatárs iktatása rr • 1 ff •• •• » Kiskoroson Evangélikus Elei 1987. február a. „Papos egyház lettünk!" - hang­zik egyre gyakrabban a megállapí­tás. S valóban, a tapasztalat sze­rint sok gyülekezetben a lelkészek „mindenesek”, sokszor olyan fel­adatokat is ők végeznek, amit nyu­godtan elvégezhetne más is. Per­sze, szívesen teszik ezt: a kifejezet­ten lelkészi teendők mellett haran­goznak is, ha nincs rá ember, fel­mennek a tetőre is egy cserepet megigazítani, ha kell, a papné lel­kiismeretesen díszíti vasárnapra az oltárt -, de rendjén van ez így? Sokszor a gyülekezetek számára is ez így természetes, mert megszok­ták -, de ez a dolgok rendje? Egy­két ember húzza a kocsit, a többi­ek pedig nézik? Sajnálatos módon sokan az egyháztól elvárják a „szolgáltatásokat”, de tenni is va­lamit, szolgálatot vállalni nem na­gyon akaródzik. Égető szükség van munkatár­sakra! Nem azért csupán, hogy könnyebbüljön a teher a lelkészek vállán. Hanem, hogy több idejük jusson arra, amire elhivattak, a lá­togatásokra, a lelkigondozói mun­kára, a lelkiismeretes készülésre. Egy gyülekezet elevenségének, életrevalóságának egyik fokmérője lehet az is: hányán végeznek szol­gálatot a gyülekezet életében, há­nyán éreznek felelősséget a közös ügyért, hányán készek ezért tenni is valamit! Á munkamegosztás fo­galma régtől ismert törvényszerű­ség, kell hogy fokozottan valósul­jon meg gyülekezeteinkben is. Egyik kiskőrösi elődöm egyszer állítólag nekiszegezte a kérdést teológiai professzorunknak: eljön­ne-e lelkésznek Kiskőrösre? A vá­lasz meglepő volt: eljönne szívesen, de csak tizenkettediknek. Mert ne­ki meggyőződése, hogy egy ekkora gyülekezetben legalább ennyi lel­készre volna szükség a szolgálat kielégítő végzéséhez. Ettől persze még messze vagyunk. Jelenleg gyü­lekezetünkben két lelkész és egy lelkészi munkatárs szolgál. Öröm­mel elmondhatjuk viszont, hogy vannak munkatársaink, akik min­dig szívesen segítenek, akiknek szolgálatára mindig számítani le­het. De korábban* és nem is olyan nagyon régen, még öt lelkésze volt a gyülekezetnek a segédlelkésszel együtt. S a létszámcsökkenést mindannyian érezzük; Elsőrendű feladataink közé soroljuk ezért új munkatársak keresését és nevelé­sét. Nagy örömünk volt tehát, mi­kor december 14-én, a vasárnap esti istentisztelet keretében népes gyülekezet előtt új munkatársat köszönthettünk: Toth-Szöllős Mi­hály, a Bács-Kiskun Egyházmegye esperese iktatta be Kecskenléti Pált, a gyülekezeti munkatársi szolgálatba. Kecskeméti Pál gyüle­kezetünk szülötte, innen indult el, előbb megszerezte Fóton a kántori képesítést, majd sikerrel végezte el a Levelező Teológiai Tanfolya­mot. Ezen a tanfolyamon gyüleke­zetünkből ketten is végeztek, de ö vállalni tudta, hogy főállásban gyülekezeti munkatárs legyen. Kántori szolgálatának már régóta örülhettünk, s az utóbbi években igehirdetéseit is örömmel fogadta a gyülekezet. Éppen ezért a presbi­térium javaslata alapján a képvise­lőtestület megbízta Kecskeméti Pált a gyülekezeti munkatársi szol­gálat végzésével. Az iktató istentiszteleten Tóth- Szöllős Mihály lKor 3,11 alapján hirdetett igét: „Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” Ezt az igét maga Kecskeméti Pál válasz­totta, ezt olvashattuk a meghívó­ján is. Esperesünk aláhúzta, hogy a gyülekezet építése nem egy-két ember feladata, hanem mindany- nyiunk felelőssége. Az alap adott: Jézus Krisztus, akire építve, akire figyelve kell szólni és cselekedni. Ahhoz, hogy az építés jól halad­jon, egymásra is figyelnünk kell, hiszen közös ügyünkről van szó. Elmondta azt is, hogy bátran ne­vezhető egyháztörténeti esemény­nek ez az iktatás, mivel a Levelező Teológiai Tanfolyamot végzettek közül Kecskeméti Pál a második, aki főállásban végzi szolgálatát. Az iktatás után következtek a köszöntések, amelyekben érezni le­hetett a szeretetet és a bizalmat az új munkatárs iránt. A gyülekezet és a munkatársak nevében először Lupták György igazgató-lelkész és Szabó János felügyelő, majd Nagybocskai Vilmos lelkész kö­szöntötte Kecskeméti Pált. A gyü­lekezet presbitériuma nevében Weiszhaupt János másodfelügye­lő, az énekkar nevében Kiss Sán­dor karnagy és Litauszki Jánosné, az ifjúság nevében pedig Bolemá- nyi Judit, Opauszki Katalin, Nagy Sándor és Breznyán Attila szóltak. Suba Pálnétól egy verset hallgat­hattunk meg. Gyülekezeti munkatárs - szok­nunk és ízlelgetnünk kell ezt az új megnevezést. De reméljük, hogy egy idő után már az lesz a termé­szetes, ha a lelkészek mellett egyre többen vállalnak ők is munkát. És, ha majd „a bizonyságtevők fellege vesz körül” bennünket is, még több közös örömünk lehet a szol­gálatban. L. Gy. Megható irodalmi élmény va­sárnap délutánonként a Biblia - Mózes őt könyvének - fel­hangzása a magyar rádióban. Károli Gáspár ősi stílusa megka- póan érzékelteti a bibliai beszéd­módot, amely a régies kifejezések ellenére is eggyéolvad az élő nyelv­vel, tartalmilag, eszmeileg érthető­vé válik a rádióhallgató számára. Ma még szinte felmérhetetlen érté­ket jelent Bozó László legújabb rá­diós munkája: a klasszikus magyar bibliafordítás dramatizálása, még­hozzá úgy, hogy a mű eszmei és kifejezésbelj jelentősége adásról adásra fokozódik.- A rádióra alkalmazott ótesta- mentumi részlet nagy feladatot, megértést, lelki átélést jelentétt a rendező számára, amelyet feleke­zeti különbség nélkül - a keresz­tyén hit és zsidó vallás - egyaránt Isten kinyilatkoztatásának tekint. Mi indította Bozó Lászlót ennek az óriási feladatnak a megoldására? - kérdeztem az író-rendezőt stúdió­beli szobájában.- Húsz éve készülök erre. Világ- irodalmi alkotások sorát dramati­záltam, vittem a mikrofon elé. Az isteni színjáték, Iliász, Odisszea, Emberi színjáték, Toldi, a Kaleva­lától a Kalevipoegig lényegében előgyakorlat volt. Az ötlet felme­rülésétől a megvalósításig valóban húsz esztendő telt el. Nem volt könnyű feladat, mert nekem olyan Bibliát kellett interpretálnom, amely a Kossuth rádióban hangzik el, amivel egyetért minden vallasfe­Beszélgetés Bozó László szerkesztővel „Jó néhány éve Károli nyelvében élek...” lekezet. Minden húzásnál - a szük­séges rövidítés miatt - vigyáznom kellett, hogy se vallási, se más érzé­kenységet ne sértsen. A Biblia nél­kül a magyar költészetet senki nem érti meg, még a népköltészetet sem. A Károli az első teljes magyar bibliafordítás: gyönyörű gondolati értékei, kifejezései, szóképei, jel- képrendszere beleolvadt a magyar nyelvbe, anyanyelvűnkbe. Alkotó­részévé vált gondolati szkémáink- nak, mindennapi; beszédünknek. Mint néhai Háhn professzor mond­ta: „... Mindannyian - most élők - egy évezredekkel ezelőtti múlt szellemi erőfeszítéseinek, gondola­tainak és élményeinek, tudásának és megismerésre-megértésre való vágyakozásának tiszteletreméltó emlékét becsüljük benne.” Idézhe­tem Szerb Antalt is: „A XVI. szá­zad legnagyobb hatású, legmara­dandóbb alkotása, nyelvének ko­moly, nehéz méltóságát mindenki ismeri. A régi magyar nyelv Károli bibliája által vált a nemzeti nyelv termékeny és eleven részévé". Én azt a hitet, amit a fordításban ér­zek, megpróbáltam visszaadni úgy, mintha ma történne valami. A szöveget meg kell hagyni a maga teljességében, de úgy kell előadni, ahogy a mai korban gondolkoz­nak, beszélnek.- Hogyan fogadták a művészek ezt az ősi magyar nyelvet?- Éreztem, hogy a színészek is szívesen vállalják az ilyen feladatot és azt is tudtam, hogy vitatkozni fognak velem, elsősorban a nyelv miatt. Ismerik a Bibliát, nehéznek tartották az eredeti nyelvet. Volt egy előzetes beszélgetésem a művé­szekkel - szövegolvasással. Anél­kül, hogy észrevették volna, mag­nóra vettük. Utána előttük lefor­gattam és később hozzájárulásuk­kal ebből lett a sorozatot bekonfe­ráló előzetes. Olyan szövegbizton­sággal olvasták, mondták, hogy látszott, nem okoz nékik gondot, bár vitatkoztak is velem - közben észre sem vették, hogy már bibliai nyelven vitatkoznak. Három hó­nappal korábban kapták meg a szöveget, de már az első próbákon megtalálták a megfelelő hangot. Három hét alatt készült el a soro­zat Mensáros László, Sinkovits Im­re, Szilágyi Tibor főszereplésével.- Egyik rádiónyilatkozatában azt mondta, hogy mióta a Biblia sorozatot készíti, képtelen írni, mert az írógépéből archaikus sza­vak jönnek ki, annyira vérévé vált ez a nyelv. Valóban?- Jó néhány éve Károli nyelvé­ben élek, tehát nekem anyanyél- vemmé vált. Most éppen a 4 evan­gélistát készítem szöveghű elő­adásban. Úgy olvasom, mint egy mai irodalmat. Ez az alapvető do­log! A Biblia ezen a nyelven épült be a magyar nyelvbe, ennek a fordítás­nak a megjelenése határtalan iro­dalmi élményt és fejlődést jelen­tett...- Meglepő, mennyire kapcsoló­dik az ősi magyar szöveghez a mai elektronikus zene. Hogyan találta meg a zeneszerzőt hozzá?- Már dolgoztam Victor Máté­val, és pontosan tudtam, mit fog csinálni. Mielőtt megírtam a rádió­változatot, szóban elmondtam, hogy mit képzelek. Tudtam, mit várhatok tőle. Nagyon felkészült, a Bibliát jól ismeri. Minden felvé­telen itt volt. Tudta: én mit aka­rok, amit előzőleg megcsinált, azon itt, próba közben változta­tott, igazított, zeneszerzői alázattal nyúlt a témához. A hat hét alatt a művészekkel együtt hangolódtak erre a témára, nyelvre a Biblia adta világképre. A bibliai szöveg a rádió előadá­sok során sem igényel különösebb magyarázatot: nemcsak azok szá­mára válik teljesen érthetővé a mű­vészek egyszerű, közvetlen előadá­sában, akiknek mindennapjaihoz hozzátartozik a Biblia, hanem azok részére is, akik eddig alig-ahg jutottak hozzá. Most kultúrtörté­neti ismereteik hiányt pótló kiegé­szítéseként kapják, mint a legérté­kesebb magyar és egyben világiro­dalmi kincset. Sebeiken Pálma Somlyó Zoltán Ima az emberért Istenem: nagy harcokba keveredtem - te látod! Te hallod, hogy feljajdulok naponta, és iszony torzítja arcom, mit oly gonddal önképedre teremtél: szépnek akartál s szülőanyám is - és rút vagyok... Mert minden rútság, mellyel a lelket az élet megkeni, feljön a mélybül s az arcra vetül... S ott ül a száj vonalában és a szemekbül keserű mandola lesz és tompa és tömpe az orr... S igy, ha az arc belefúl a sötétlő lélekmocsárba és moszattal keveredik: eldurvul a lélek lenge harangja: a hang is... s Istenem, fgy kicsufolva, hova leszek?!... Uccán járhatok-kelhetek, elkerül engem az ember s szívdobogást kap a régi, kedves barát; meg nem kérdi: hogyan vagyok?...s merre visz útam?... Hisz látja, hogy sírból jövök s hogy semmi jót se tudok... Istenem, vedd ezt az átkot; e harcot le rólam! Add, hogy szivemből kifolyjon a béna harag! Mindent, mi rossz s szomorltó, jónak fogadjak, úgysincs megnyugovás - minden hiábavaló!... Istenem, add, hogy a sok-sok embert e földön lányom s fiamként figyeljem s szeressem... Talán akkor megenyhül e lélek; s arcom, amelyet oly gonddal önképedre teremtél: kiszépül... ✓ \________________________________________________________/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom