Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-19 / 16. szám

Evangélikus Elet 1987. április 19. Kéznyújtás az óceánon át Magyar ökumenikus delegáció Kubában A Kubai ökumenikus Tanács meghívására március elején járt a távoli országban a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának háromtagú delegációja: Kürti László református püspök, Viczián János lelkész, a Baptista Egyház elnöke, mindketten az ökumenikus Tanács alelnökei, valamint e sorok írója. Az Antillák gyöngye Kuba az Antillák szigetcsoport­jának nemcsak legnagyobb, hosz- szan elnyújtott szigete, hanem egyúttal az egyik legfestőibb is. Keleti és nyugati csücske mintegy 1100 kilométer távolságra van egy­mástól, ami nagyjából megegyzik a Budapest Róma távolsággal, de csak valamennyivel nagyobb ha­zánknál (110 000 négyzetkilomé­ter). Lakosainak száma (10,5 mil­lió) is nagyjából azonos hazánké­val. Páratlanul gazdag növényvi­lággal rendelkezik. Magyarorszá­gon mintegy kétezer virágzó nö­vényfajt tartanak számon, Kubá­ban háromszor ennyi található, és ennek a fele csak ebben az ország­ban. A trópusi éghajlati viszonyok mellett az örökzöldek buján pom­páznak, s a pálmafák határozzák meg a táj képét, hiszen Havanná­ban még nem mértek plusz 9 fok alatti hőmérsékletet. Küzdelmes történelem Kolumbusz Kristóf 1492-ben szállt partra Kubában és ISI 1-ben megérkeztek a spanyol hódítók is. A kétszázezer főre becsült őslakos­ság 1555-re négyezerre apadt az üldöztetések, kényszermunkák és a behurcolt betegségek következté­ben. Már 1512-ben megkezdték az afrikai rabszolgák behozatalát: 1880-ig több mint egymilliót. A 19. században megerősödtek a kreol lakosság függetlenségi tö­rekvések. Több szabadságharcot vívtak Spanyolország ellen, még magyarok is harcoltak velük a sza­badságharc leverése után. Az első küzdelem eredménytelennek bizo­nyult a függetlenség szempontjá­ból, de elérte a rabszolgák felsza­badítását (1886-ban). A Jósé Marti vezetésével 1895- ben megindult második szabad­ságharcjelentős sikereket ért el. Az Egyesült Államok is beavatkozott, Spanyolország pedig lemondott Kubáról. A függetlenséget elnyer­ték, de csak formálisan, mert kény- telenk voltak elismerni az Egyesült Államoknak azt a jogát, hogy bár­mikor beavatkozhat az ország ügyeibe diplomáciailag vagy kato­nailag, ha arra „szükség mutatko­zik”. Az amerikai befolyás egyrészt látványos felvirágzást hozott, hi­szen az ország turistapardicsom lett, másrészt a lakosság 23,6 szá­zaléka volt írástudatlan, többszáz­ezer ember munkanélküli (az ak­kor még csak hatmilliós lakosság­ból). Forradalom győzött 1959 ja­nuár elsején Fidel Castro vezetésé­vel és szocialista átalakulás indult sziójukat, ma az állam 54 protes­táns felekezet működését engedé­lyezi. Az ökumenikus tanácsnak 15 tagegyháza és még néhány tár-, sült tagja van. A protestánsok szá­ma együttesen aligha haladja meg a kettőszázezret, ez a lakosság két százaléka. Havanna Székesegyház meg, mely alapvetően eltérő célo­kat tűzött ki. Kubában ma az em­berek szerényen, ellátás szempont­jából szűkösen is élnek, de min­denkinek lehet munkája, egész La- tin-Amerikában itt a legalacso­nyabb az írástudatlanság (3,9 szá­zalék), magasszintű az egészség- ügyi ellátás és az általános oktatás. Nehéz gazdasági helyzetük nem csak a társadalmi változások vagy saját hibáik következménye, ha­nem földrajzi és nemzetközi politi­kai helyzetükből is adódik. Az egyházak a társadalomban A keresztyén felekezetek közül a római katolikus a legbefolyáso­sabb, de sohasem érte el az egész lakosságot. A rabszolgák Afriká­ból magukkal hozták törzsi vallá­saikat, melyek ma is élnek és hat­nak. Bár nemcsak a forradalom ellenfeleinek, hanem híveinek ol­dalán is harcoltak és tevékenyked­tek egyházi személyiségek, a szo­cialista Kuba és az egyházak kap­csolata különösen az első időkben sokszor igen feszült volt. Az egy­házak problémái a forradalmi vál­tozásokon kívül (földreform, isko­lák államosítása, a szolgálati lehe­tőségek korlátozása) abból is adódtak, hogy nagyon sok egyházi tisztségviselő és egyháztag hagyta el az országot. Hétszáz katolikus papból kettőszáz maradt, az öku­menikus Tanács teljes vezetősége emigrált, egész gyülekezetek vál­tak életképtelenné. A feszültség az állam és az egy­házak között oldódott. Tisztázzák az elvi kérdéseket: hívőknek is egyenlő jogokat akarnak biztosíta­ni a szocialista társadalomban és a hívők is elismerik a szocialista álla­mot. Rendezik az együttélés kérdé­seit, bezárt templomokat újra ki­nyitnak, tataroznak. A protestánsok az amerikai be­avatkozást követően kezdték misz­Havannától keletre, Matanzas városban (a név azt jelenti: mé­szárlás, és bizonyára a múlt szo­morú eseményére utal) található a metodisták, presbiteriánusok és episzkppálisok közös teológiai szemináriuma, melyet 1946-ban alapítottak. Itt készül szolgálatára egy evangélikus hallgató is. A ró­mai katolikusoknak két szeminá­riuma működik (Havanna, Santi­ago de Cuba), s lelkészeket képez­nek még a baptisták és a nazaré- nusok is. Az ökumenikus tanács közgyű­lése (március 4-7), melyre a tag­egyházak minden gyülekezete két részvevőt küldhet, konferenciasze­rű együttlétnek tűnt. Itt adtuk át egyházaink üdvözletét. A jelenle­vők között sok volt a fiatal és a nő. Az egyházak belső helyzete „Az egyház missziója a szocialis­ta országokban” címmel tartott konferencián (március 9-11), me­lyen kelet-németek, lengyelek, szovjetek és nicaraguaiak is vol­tak), bepillanthattunk a kubai ke­resztyének gondolkodásába, első­sorban Alfredo Ham professzor előadásán keresztül. Az 1926-ban, még John Mott hatására megalakított ökumeni­kus tanácsot kezdetben a római emkatolikus egyházzal való szem­benállásjellemezte. Tapasztalták a kapitalista rendszer nyomorúsá­gait a társadalomban, de nem mar­xista megoldásokat kerestek. A forradalom győzelme után las­san tértek magukhoz és kérdezték, hogyan lehetnek jó hazafiak op­portunizmus nélkül. Az új helyzet­ben fokozottan érdeklődtek a Szentírás üzenetének jobb, új meg­értésére is. 1984 óta a kubai állam és párt részéről fokozott nyíltságot és megértést tapasztalnak. Á tár­sadalomra tekintve, de az ökume­nikus kapcsolatokban is keresik azt, ami összeköt. Kritikusan néz­nek saját múltjukra, hiszen az egy­házak sem voltak a múltban olyan közösségek, ahol az emberek sza­badon beszélgethettek, elég éber lelkiismerete sem volt az egyház a társadalomnak, mindezért bűnbá­natra van szükség. A jelenlegi hely­zetben, többek között az iskolák államosításával, megszűntek azok az intézmények, melyeken keresz­tül az egyház jelen volt a társada­lomban. Egyes keresztyének jelen vannak, de ez túl általános megál­Ökumenikus béketalálkozó Kétoldalú osztrák-magyar egyházi béketalálkozóra került sor. március 27-29. között a bécsi Albert Schweitzer protestáns központban. A találkozó folytatása volt annak a bilaterális békeszolgálati tevékenység­nek, amely mint ismeretes 1985. decem­berében zajlott le Győrben. A szerve­zők miként Győrben, most is az Egy­házközi Békebizottság, a Katolikus Bé­kebizottság valamint az osztrák „Ke­resztyének a békemozgalomért” szer­vezet képviselői voltak. Napirenden Helsinki és a világbéke (Adalbert Krims), Helsinki és az egy­házak (dr. Aranyos Zoltán) témák sze­repeltek. Bíró Imre kanonok a marxis­ta-keresztyén párbeszédről, Németh Balázs az ökumené és a béke kérdései­ről szóltak. A résztvevők beható eszmecserében foglalkoztak a témákkal, valamint a két egyházi békemozgalom büaterális és multinacionális kapcsolataival. Az ökumenikus béketalálkozó részt­vevői levélben fordultak az egyházak vezetőihez valamint ajánlásokat fogad­tak el. A bécsi megbeszélésen az Egyházkö­zi Békebizottság részéről annak főtit­kárának, dr. Aranyos Zoltánnak veze­tésével részt vettek még Lehel László evangélikus, Nemeshegyi Zoltán bap­tista, Erdélyi László hetednapos ád- ventista, Orbókné Szentiványi Ilona unitárius lelkészek és Hecker Márton metodista teológus. A Katolikus Békebizottság héttagú delegációját Bíró Imre kanonok vezet­te. A Schweitzer-ház kápolnája A pódiumon is lehet harangozni...- Beszélgetés Szabó Gyula kiváló művésszel ­99 „Hogyan közeledjem a Bibliá­hoz? Mivel ajánljam azoknak, akik nem vele nőttek fel? Akik nem ismerik?...” Vas István Bibliaválogatásában teszi fel a fenti kérdést, az Európa Könyvkiadónál, a Világirodalom Klasszikusai sorozatban most megjelent összeállításában. Erre a kérdésre igyekszik válaszolni Sza­bó Gyula „A Biblia forrásából” c. előadóestjén. Szinte prédikátori hanggal, hittel szólaltatja meg az emberiség évezredek óta útmutató erkölcsi forrását, a Tízparancsola­tot úgy, hogy mindegyikéhez kü- lön-külön a hazai és külföldi iro­dalom gyöngyszemeit fűzi. Pál apostol Korinthusiakhoz írt leve­léből a szeretet dicsőítését, Gilga­mes Noéját, Salamon ítéletét, a Hindu legendát mondja olyan át­éléssel, tisztán csengő hanggal, mint Malamud: Isteni kegyelem, Babits, Tamási Áron, Nagy László, Ady, Juhász Gyula, Garai János, Arany János hitet árasztó írásait. Az egyes részeket zenei mo­tívumok választják el. Nem vélet­len, hogy a műsor szerkesztője és szereplő társa Mikes Lilla érdemes művész, a Tízparancsolat szöveg­hű mondója, az Ötödiket hagyta utoljára: a Ne ölj után, befejezésül a napjainkban annyira időszerű könyörgés, Szent-Györgyi Albert Békezsoltára hangzik el.- Tudom, nem ez az első olyan összeállítású előadóestje, amelyen ilyen értelmi, érzelmi gazdagság­gal, hittel szólaltatja meg a nagy elmélyülést kívánó műveket, - mi ennek az alapja?- Falusi gyerek voltam, édes­anyámmal vasárnaponként men­tünk a templomba. Nékem a temp­lom megismerése a toronnyal kez­dődött, mely oly szépen emelke­dett a kis parasztházak fölé. Mi­csoda élmény volt mikor megszó­lalt a harang, az orgona, a templo­mot betöltő ének, vagy, amikor én is meghúzhattam azt az öreg köte­let és az édesanyám azt mondta, azért szólt olyan szépen, mert én kongattam. Miért olyan magas a torony? mi a lélekharang? mit mond a lélek - a sok-sok kérdésre kapott türelmes, magyarázó édes­anyai válaszok. A kis falu népének együvétartozása, a sok szenvedést elviselni segítő hite, ami bevésődik egy kis gyermek leikébe... Az édes­anyai szeretet! Ezt már nem tudom néki megköszönni - kilencedik gyerek voltam, nem soká lehettem szüleimmel, de amit kaptam tőlük - a csodálatos gyermekkori élmé­nyeket, a harang tisztán csengő hangját - igyekszem továbbadni... Mikor első ilyen műsoromra ké­szültem, arra gondoltam, milyen jó lenne ezt templomban megcsinál­ni... De úgy érzem, pódiumon is lehet harangozni... „A Biblia forrásából” bemutató­ja a FÉSZEK Művészklubban volt, ahol a művészi és irodalmi élet kép­99 viselői áhítattal, átérzéssel hallgat­ták-évezredek üzenetét, a bibliai ihletésű műveket. (Mögöttem két külföldi házaspár ült, átszellemül- ten hallgatták a művészeket s az est végén vendéglátójukhoz fordulva csodálkozással mondták: ha nem saját szemünkkel látjuk, nem saját fülünkkel halljuk, nem hisszük el, hogy Magyarországon ilyen léte­zik.) A műsor a jövőben a Korona Pódium irodalmi estjein hangzik el, az Európa Kiadóval közös rende­zésben. Az elgondolkoztató tartalmas művészi est befejezéseképpen mű­helybeszélgetés volt Domokos Já­nossal, az Európa Könyvkiadó igazgatójával, aki a művészek kér­déseire a további Biblia-kiadás ter­vekről adott tájékoztatást, mert mint említette az emberiség törté­nelme, földrészünk kultúrája, mű­vészete a Biblia ismerete nélkül nem érthető meg. Sebeiken Pálma A teológiai szeminárium kertje lapítás, az egyház szolgálata a templomfalakon kívül nem ölt tes­tet (de-incámated). Az állammal nyílt párbeszédet folytatnak a le­hetőségek felől, igyekeznek minél jobban figyelni az igére, és keresik az új helyzetben az egyházi élet és szolgálat új formáit. Azt szeretnék, ha az egyház testet öltene (inkar- nálódna) a társadalomban, anél­kül azonban, hogy elveszítené sa­játosságát, identitását. Salvado Rivero, a havannai ró­mai katolikus szeminárium rektor­helyettese három kifejezést hang­súlyozott: misszió (az egyház nem pusztán azt akarja megőrizni, ami volt), inkamáció (nyitottak akar­nak lenni a valóság iránt és elköte­lezetten élni benne), és imádság (nem álmokat kergetnek, nem tak­tikázni akarnak, hanem Istennek szolgálni). Mindannyiunkra mély benyo­mást gyakorolt a kubai keresztyén testvéreknek az a szívből jövő vá­gya, hogy most felvett kapcsolata­inkat a jövőben ápoljuk és erősít­sük. Örömmel hallottuk, hogy a szocialista országokban élő egyhá­zakon kívül eleven kapcsolatokat tartanak a kanadai és az egyesült államokbeli egyházakkal és öku­menikus tanácsokkal is. Utcaseprő, aki prédikál Az evangélikusokat keresve szo­morúan kellett megtudnom, hogy a három korábbi gyülekezet össze­zsugorodott, lelkészeik elmentek, sőt templomaikat mindmáig nem nyithatták ki. A Lutheránus Világ- szövetség felkérésére a metodista egyház gyámkodik az evangéliku­sok felett. Igen remélik azonban, hogy a közeli jövőben rendeződhet az állammal való viszonyuk. A hosszúra nyúlt válságos idő­ben, most már 23 éve saját költsé­gén teljesít szolgálatot a Havanná­ban és az Ifjúság szigetén élő evan­gélikusok között egy utcaseprő, aki 43 éve teológiai szemináriumot végzett és azóta az evangélium szolgálatában áll. Nehezíti szolgá­latának végzését, hogy a szigetre vezető útja során, mely hajóval egész éjszakát is igénybe vesz, étte­remben kell ennie, mert a helybe­liek szerény körülmények között élnek, s a szoros kubai ellátási helyzetben nem akaija őket meg­terhelni. Ennek az embernek a hű­sége és odaadása megrendített és kérdezem, könnyebb körülménye­ink között állunk-e mi ilyen hűség­gel és szeretettel szolgálatunkban? Böjt első vasárnapjának (már­cius 8.) délelőttjén, bár a szokásos havi istentisztelet előző héten volt, a messziről jött vendég igehirdeté­sére nyolcán jöttek el. Jób történe­téről szóltam és otthon éreztem magamat. A havannai kikötő fölé emelke­dő dombon, a spanyol erődök mel­lett hatalmas Krisztus-szobor áll beállványozva. A közelmúltban villámcsapás érte, most restaurál­ják a szocialista Kuba költségén. Jelkép ez a látvány, mert elmond valamit hívők és nem hívők viszo­nyáról. De jelkép azért is, mert Krisztus jelen van Kubában is. Nemcsak a szobor merev kövei­ben, hanem a kubai keresztyének mindennapos küzdelmében és bi­zonyságtételében, szolgálatában és hitében. Reuss András ( 'N Túrmezei Erzsébet Húsvét hajnalán Alig várták, hogy jöjjön a réggel, s most bánatosan, illatos kénetekkel, sírva sietnek a sír fele hárman, epesztö, emésztő, roskasztó gyászban, ím ébred az élet és támad a nap már. A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár és csattog az ének, száll által a légen fel, fel az ég felé... Csak úgy, mint régen. Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék? Mikor a Mester előttük ment még, és ajkán az élet igéi fakadtak a szomjazóknak, a fáradtaknak! Volt-e valaha riasztóbb álom, mint ez a három nap, ez a három: mikor, aki folyvást csak életet mentett, vad, gyilkos kezek fogják meg a Szentet, viszik diadallal a főpap elébe, rágalmat, gúnyt vágnak a tiszta szemébe és suhog a korbáos és csattog az ostor, Hol, aki megvédje, a hős, az apostol? és az Atya hallgat? - Mély csend ül az égen s most hajnallik újra csak. Úgy... úgy mint régen. Hogy hurcolták! Mint egy gonosztevőt. S még volt, aki gúnnyal nevette öt, amint a tövistől a vére kicsordul, s úgy kell felemelni az utcai porbul. Köpdösve, gyalázva a fára szegezték, de 0 ugyanaz volt, ott is szeretett még, ott fenn a kereszten, anyát és poroszlót: könnyet hullajtót és gyilkos sebet osztót. 0 jaj, a halálig, mindig szeretett! Viszik az illatozó kenetet, és sírva sietnek a sír fele hárman, nagypénteki gyásszal húsvéti sugárban. Hogy látnák szemükben keserű könnyekkel, milyen csodálatos ez a reggel. A pálmafák két szegélyén az útnak súgva-búgva valami titkot tudnak. A virágok át harmatkönnyeken már látják felragyogni fényesen az élet napját, s azt hirdeti minden: A sírban nincsen! A sírban nincsen! Ok mégis mennek. Gyászolva, sírva. Betekinteni egy üres sírba, az angyal előtt döbbenve megállni: feltámadott, élő Mesterre találni. Húsvétkor ha nincs még húsvéti szíved, a nagypéntekit vedd, vedd és vigyed könnyesen, aggódón, búsan, amint van, s keresd a Krisztust, keresd a sírban! Nem, úgysem fogod megtalálni ottan. Eléd fog áilani feltámadottan. v _________________________J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom