Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-19 / 16. szám

Evangélikus Elet 1987. április 19. Teológusok Aszódon és Kartalon Már hagyománynak lehet mon­dani, hogy a Teológiai Akadémia küldöttsége valamelyik böjti va­sárnapon meglátogatja az aszódi gyülekezetét. Az idén március 15- én immár tizennegyedik alkalom­mal tartottak teológusnapot a gyü­lekezetben. A gyönyörű műemlék templom­ban tartott istentiszteleten dr. Sel- meczi János, a Teológus Otthon igazgatója hirdette Isten igéjét az is, A templommá változott családi otthonban Béres László III. évf. hallgató arról prédikált, hogyan nyerte vissza Bartimeus szeme vilá­gát. A jövő lelkészei számára nagy élményt jelentett a szinte őskeresz­tyén hangulatot árasztó házi isten- tisztelet. A böjti esten az anyagyülekezet­ben egyházunk jelenéről és jövőjé­ről szóltak a teológusok. Az ott­honigazgató „Vallomás egyhá­Oltárkép-részlet Aszód Űr igazi szolgájáról. A teológusok részt vettek a liturgia szolgálatá­ban, Detre János III. évf. hallgató pedig a kántori szolgálatot látta el. A szép számú gyermekseregnek Sulyok Anna I. évf. hallgató taní­totta meg Illés történetét. Délután a néhány kilométernyi távolságban lévő Kartalra utazott ki a kis csapat. A hatezer lakosú községben mindössze ötven evan­gélikus él. Ezek legtöbbször bejár­nak istentiszteletre az aszódi temp­lomba, de havonként egyszer ná­luk is van istentisztelet. Egy családi otthonban gyülekeznek össze - hi­szen az egész szórványgyülekezet két családra épül. Éppen húsz test­vér jött el az istentiszteletre. A gyülekezetnek a fele gyermek volt, köztük három konfirmandus zunk jelenéről” címen tartott elő­adást, a teológusok pedig arról be­széltek, hogyan képzelik el jövő szolgálatukat. Kustra Csaba I. évf. a gyermekek, Fodor Viktor III. évf. a fiatalok, Béres László III. évf. hallgató pedig a felnőttek kö­zötti munkáról szólt. Sulyok Anna és Vandlik Pál I. évf. hallgatók versmondással, Decmann Tibor III. évf. hallgató pedig rövid ige­hirdetéssel szolgált. A gyülekezet vendégszeretetét nem csak az mutatja, hogy igazi galgavölgyi vendégszeretettel fo­gadták otthonaikba a jövő lelké­szeit, hanem az is, hogy a természet­beni adományokkal együtt 16 000 Ft adománnyal támogatták lelkész­képzésünket. Köszönjük a gyüleke­zet szeretetet. Selmeczi János Evangélikus Országos Egyházunk Lelki Segély Szolgálata az alkoholizmus rabságából szabadulni vágyók segítésére csendesnapokat tart f. é. április 27-től május 1-ig Tápiószelén az evangélikus parókián (Rákóczi út 7.). Erre az alkalomra szeretettel hívjuk mindazokat a megromlott családi életük miatt vergődő, kallódó, különféle szenvedélyekben és megkötözöttségekben élő testvé­reinket, akik lelki és fizikai életük megújulására vágynak. A program hétfő dél­után kezdődik, és pénteken délutánig tart. A korábbi évek gyakorlatának megfele­lően azt kéijük a gyülekezetektől, hogy a részvételi díj (előreláthatólag 450,- Ft) vállalásával legyenek a részvevők segítségére, ugyancsak kéijük a lelkészeket, hogy segítsék a részvevőket a csendeshétre valamint a visszautazásnál kísérettel is. Ezúton is köszönjük a szolgálat céljára eddig küldött adományokat, s kéijük továbbra is testvéreink áldozatkészségét. Ezekből az adományokból tudunk ese­tenként segítséget adni azoknak, akik más forrásból nem tudják fedezni az ellátási költséget. Adományokat az Evangélikus Országos Egyház csekkszámlájára vagy címére (1085 Budapest, Üllői út 24.) postautalványon a „Lelki Segély Szolgálat céljára” megjelöléssel lehet küldeni. Bízunk abban, hogy szolgálatunk nem hiába­való az Úrban. Ezért imádkozunk, s kérjük testvéreink imádságát is. A népi kántorképzéstől az egyházunkhoz méltó igényes szolgálatig Negyven évvel ezelőtt került a fóti Mandák otthon - ajándékozással - az egyház tulajdonába. Eleinte arra a célra szolgált, hogy konferenciákon és tanfolyamokon sokágú egyházi szolgálatokra készítsenek fel. Néhány év múlva az otthon teljesen a kántorképzés szolgálatába került. A kezdeti nehézségeket hamar. kinőtte ez a fontos egyházi szolgálat Ma már 5 pedálos hangszer, 14 harmónium szolgálja a központi fütéses otthonban a jövö kántorainak bentlakásos kényelmét. Vonzó légkörben él itt vezető lelkész, zenét oktató és tanuló fiatal ezeken a tanfolyamokon. Az alapítótagok közül Tóth-Szöllős Mihály kecskeméti esperest kérdez­tük az elmúlt 40 évről. Esperes Úr! Mikor kezdett el tartottuk meg az egyházmegyei egyházi énekkel és zenével foglal- gyülekezeti énekkarok találkozó­kozni? ját és versenyét, 19 énekkar részvé­Gyermekkoromtól szerettem az telével. Néhány év után az otthon éneklést, muzsikálást. Szüleim he- • teljesen a kántorképzés szolgálatá- gedülni tanítottak. Templomunk- ba került. ban minden istentiszteleten az or- Milyen örömöket és gondokat gona mellett volt a helyem, segítet- hordozott magában az eltelt 40 ész­tem kántorunknak kottát keresni, tendő Fóton? forgatni. Fasori diákként, ötödi- Eleinte nagyon nehéz körülmé- kes koromban kerültem a „hang- nyék között indult a munka. Köt­szerek királynőjének” közelébe, csőn kapott harmóniummal, bejá- Tanárom, Peskó Zoltán orgona- ró oktatókkal, menet közben ki­művész tanított és néhány éven ke- dolgozott tantervekkel, módszer- resztül helyettese is voltam a fasori tannal. Azután lassan szerveződött templomban. a „népi kántorképzésből” az egy­Otthon, gyülkezetünkben az if- házunkhoz méltó keretek között júság köréből alakítottam ének- folyó kántorképzés. Egy kastély­kart és tanítottam be kisebb műve- szerű épületet kellett bentlakásra is két. A teológiánkon, Sopronban is alkalmassá tenni. Hálószobákat, folytattam ilyen irányú szolgálato- gyakorlótermeket kialakítani, mat, kisegítőként gyakran orgo- egészségügyi szempontból is meg- náltam a soproni templom orgo- felelő konyhát, étkezőt és tisztál- náján. Ekkor mélyedtem bele a li- kodásra szolgáló helyiségeket be- turgika és a himnológia tudomá- rendezni - bizony sok gondot je- nyába is. lentett. De minden egyes feladat jó Lelkésszé szentelésem után Cin- megoldása jelentette az örömöt az kőtára kerültem. Ez a gyülekezet otthon vezetői, munkásai és bará- akkor még nem volt a főváros ré- tai számára. Közben sok segítséget sze, hanem az egykori Pest megyei kapott az otthon az ott megfordul- Felső Egyházmegyéhez tartozott, tak baráti közösségétől is, közegy- többek között Fóttal együtt. Fó- házunktól is. így jutottunk el a mai ton akkor került az egyház tulaj- állapothoz, hogy 5 pedálos hang- donába Zászkaliczky Pál közben- szer, 14 harmónium szolgál az ok­járásával ajándékozással a Man- tatás céljára, az épület központi dák-otthon, melyben akkor külön- fűtést kapott, hideg-meleg folyóvíz féle egyházi szolgálatokra készítet- biztosítja a bentlakók kényelmét, tek elő konferenciákon és tanfo- Köztudott, hogy fiataljaink köré- lyamokon. Ilyen tanfolyamokon is ben közkedveltek a tanfolyamok, tanítottam egyházi éneket és zenét, Miben látja e vonzó légkör lénye- himnológiát, liturgikát. 1949-ben - gét? talán először az országban - itt Örülök ennek a két szónak: Mandák Otthon, Fót „vonzó légkör”. Ennek titka az a spirituális, lelki munka, melyet kezdettől fogva végzett egyházunk e tanfolyamokon. Egyházi szolgá­latra nem is lehet más légkörben felkészíteni, mint a reggeli és esti áhítatok meghitt csendességében, az egyház tanításának, egyházunk múltjának és jelen életének megis­merésében és hitünk által mozga­tott testvéri közösség megélésében. Minden tanfolyamon célul tűztük ki legalább egy bibliai könyv ala­pos megismerését. Ezt a könyvet többször átolvastuk, elmélyítettük üzenetét és a tanfolyamok végén „vetélkedő” formájában adtak számot hallgatóink arról, mennyi­re lett életté bennük az ige. Ilyen­kor egy-egy bibliai igét vagy sza­kaszt egy-egy csoportnak meg kel­lett formálni jelenetben. Sok ked­ves emléket őrzök ezekről az esték­ről, amikor fiataljaink arról tettek bizonyságot, hogy milyen mélyen értik Isten üzenetét. Ilyen légkör­ben élt együtt vezető-lelkész, zenét oktató és tanuló fiatal ezeken a tanfolyamokon. Ez a légkör vált vonzóvá. Nagy feladatok előtt áll az ott­hon, tatarozás, felújítás, külső­belső „építés”. Milyen reményekkel tekint az elkövetkező évekre espe­res úr? Az épület közel 100 éves, ebből adódik a feladat. Először a tetőze­ten vettük észre, hogy már elavult. Aztán ahogy az öreg épületek tatarozásánál történni szokott, előjöttek rejtett hibák. Teljes fel­újítás vált szükségessé. Fedezetünk csak a tető felújítására volt, ezért most komoly szárnyetés kell az el­végzendő munkált beosztásához, ' rangsorolásához." BiZötíyöS,“ högy több éven keresztül tart majd a felújítás. Az egyházban sohasem vagyunk reménység nélkül, Isten meg fogja adni azt, ami ehhez a munkához szükséges. De remény­ségem van a Mandák Otthonért imádkozó és áldozatot hozó kö­zösség erejében is. Tudom, hogy nem hagyják cserben az ügyet, me­lyet szívükön hordoznak és elkül­dik adományaikat. Ugyanakkor az egész egyház is segíthet. Minden év Kantate vasárnapján a kántor­képzés szolgálatát támogatjuk of- fertóriummal. Miért ne lehetne most abban bízni, hogy a gyüleke­zetek megértik azt, hogy erre az otthonra szükség van, a benne fo­lyó munka egyházi szolgálatra va­ló felkészítés - hát legyen ez az offertórium most kifejezője annak, hogy becsüljük, szeretjük, igen fontosnak tartjuk, hogy zavartala­nul működhessen tovább az intéz­mény. Ilyen reménységem mindig is volt és most is van, mert gyüleke­zeteink odafigyelnek és szívesen ál­doznak, ha a szolgálat folyamatos­sága azt kívánja. Bízom abban, hogy Isten áldása lesz ezen az ügyön is. L. Kövessük hitüket és honszerelmüket! A Hazafias Népfront Borsod megyei bizottsága az 1848-as sza­badságharcra történő ünnepi meg­emlékezésre hívta meg Miskolc vá­rosának lelkészeit. Az ünnepi meg­emlékezésre összegyűlteket Homo- lya Gizella városi titkár köszöntöt­te. Kulcsár Imre színművész mély átéléssel mondta el Petőfi Sándor Föltámadott a tenger... és a Nem­zeti dal című verseit. Majd Káhler Frigyes egyetemi adjunktus mon­dott nagy figyelemmel hallgatott emlékező értékelést. Komoly érté­ke volt előadásának, hogy nem a jól ismert márciusi eseményekről szólott, hanem a 18. század végétől indulva rámutatott azokra a törté­nelmi, gazdasági, társadalmi és nemzeti tényezőkre, amelyek szük­ségszerűen vezettek az 1848-as for­radalmi eseményekhez. Az ünnepség második részében azokra a lelkészekre emlékeztek, akik részesei voltak az 1848-49-es eseményeknek. Sárkány Tibor es­peres Rázga Pál pozsonyi evangé­likus vértanú lelkész, Haubner Máté, Szeberényi János és Pákh Mihály evangélikus püspökök pél­daadó helytállásáról emlékezett meg. Dr. Rózsa Tibor bocsi refor­mátus lelkipásztor ötödik elődje, Fptó < Sámuel, református r, -lelkqsz- szabadságharcbeli katonai szolgá­latáról szólott. Sedon László ró­mai katolikus plébános is kiemelte, hogy az egyházak nem külső szem­lélői, hanem tevékeny részvevői voltak a szabadságharcnak. Ennek szemléltetésére egri és gyöngyösi história domus-okból olvasott fel részleteket. Példájuk arra buzdít bennünket ma élő keresztyéneket, amit Haub­ner Máté dunántúli evangélikus püspökről mondott temetésén utó­da: „Kövessük hitét, erényeit és honszerelmét!” így emlékezünk méltóképpen a szabadságharcban részt vett evangélikus és keresztyén eleinkre. Száz éve, 1887-ben született Za- lánfy Aladár orgonaművész, orgo­naszakértő. A budapesti Zeneaka­démián Koessler János tanítványa volt, majd Németországban Kari Straubénál, Bach és a klasszikus orgonairodalom nagy interpretá- toránál, valamint Siegfried Karg- Elertnél, Franciaországban Char­les-Maria Widornál, a századfor­duló egyik legkiválóbb orgonásá- nál tanult. Virtuóz orgonajátékos­ként Magyarországon és külföl­dön is hangversenyezett. Előbb a Nemzeti Zenedében, majd a Székesfővárosi Felsőbb Ze­neiskolában tanított. 1921-ben lett a Zeneművészeti Főiskola tanára, ahol az orgonatanszak professzo­raként az orgonán kívül orgonais­meretet, orgonatervezést és kar- gyakorlatot, a prot. egyházzenei tanszakon liturgikát, egyházi éne­ket és egyházzenei irodalomisme­retet is tanított. Tanításában hal­latlanul következetes, pontos, szi­gorú, de mindig igazságos volt s mindezt tanítványaitól is megkö­vetelte. Egyforma érdeklődéssel tanította a régi mesterek, Buxtehu­de, Bach, Frescobaldi műveit csak­úgy, mint a romantikus és az utána következő zeneszerzők kompozí­cióit: C. Franckot, Lisztet vagy Régért. A kortárs zenétől sem zár­kózott el. Midőn utolsó évesen ZALÁNFY ALADÁR (1887-1959) megmutattam neki akkor elkészült Te Deum- fantáziámat, félretetette velem a növendékhangversenyre készülő C. Franck művet s ezt ját­szatta el. Liturgikában is megelőz­te az akkori gyakorlatot. A jöven­dő egyházzenészeknek a ma hasz­nálatos, abban az időben erősen vitatott, gazdagabb evangélikus li­turgiát is tudniok kellett. Igazság­érzete nem engedte, hogy növendé­kei között a tudáson kívül bármi­féle megkülönböztetés érvényesül­jön. így pl. a főtanszak felvételi vizsgáján még annak a jelentkező­nek is ugyanúgy el kellett játszania a B-dúr, vagy f-moll skálát és a kívánt zongoragyakorlatot, aki esetleg már egy évig is tanult nála kötelező melléktárgyként orgonál- ni s ő maga biztatta, hogy jelent­kezzék az orgonatanszakra. 30 éves főiskolai működése alatt a ki­tűnő orgonások nemzedékeit ne­velte fel. Mint orgonaszakértő kitartóan küzdött azért, hogy a régi (barokk) és a francia orgonaépítés hagyo­mányain alapuló modem orgona- tervezés-szerkesztés eredményei a hazai orgonaépítészetben is minél nagyobb teret nyeljenek. E törek­vésének egyik legjobb eredménye az óbudai ev. templom általa ter­vezett orgonája. Ez a hangszer, melyet a budapesti Rieger orgona­gyár 1939/40-ben épített, a szakér­tők szerint a főváros legszebb han­gú orgonája volt s avatásán meg­csodálhattuk a hangversenyezéstől - éppen a nem megfelelő hangsze­rek miatt - visszavonult Zalánfy Aladár virtuóz játékát. Az orgona 1944 Szilveszter éjszakáján leégett. Tervezője utóbb kedvesen beval­lotta, hogy megkönnyezte annak pusztulását. Mégis kijelentette, hogy nem egyszerűen a régi hang­szert kell újjáépíteni, hanem he­lyette a régi hangzásának tanulsá­gait felhasználva új tervet készí­tett. Nem rajta múlt, hogy ez nem valósulhatott meg. Zalánfy Aladár. 1923 óta 1959- ben bekövetkezett haláláig a Deák téri templom főorgonása is volt. Hivatását itt is példamutatóan ko­molyan vette. Istentiszteleti szol­gálataira mindig gondosan ké­szült. Jóllehet a szóló hangverse- nyezéssel felhagyott, a nagy orató­rium és kantáta előadásoknak hosszú időn át volt állandó orgo- na-kontinuó játékosa. Ilyenkor nagy stílusismeretével és gyakorla­tával sokat segített az előadások vezénylő karnagyainak is, amit azok nagy hálával és tisztelettel emlegettek. Ösztönzésének és ta­nácsainak nem kis része volt ab­ban, hogy a Lutheránia ének- és zenekar Bach legnagyobb művei­nek előadására is vállalkozott. Bizonyára szerénysége miatt tudják csak kevesen, hogy Zalánfy Aladár komponált is. Orgona- korálelőjátékokat, kórusokat szer­zett. Orgonakísérettel látta el és kiadta Luther vallásos költemé­nyeinek dallamait. Kétkötetes or­gonaiskolát is szerkesztett, mely ma is használatban van. ! Sulyok Imre Olof Palme sétány a fővárosban Március 25-én a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága úgy döntött, hogy Olof Palme-ről, a tavaly merény­let áldozatául esett svéd miniszterel­nökről közterületet neveznek el Buda­pesten. Eszerint a közeli hetekben a Népstadion út városligeti szakaszát - az Ajtóst Dürer sor és a Hősök tere között - Olof Palme sétánynak nevezik el. A sétány közel esik a Svéd Királyság budapesti Nagykövetségének épületé­hez és ez az ügy közel esik mindazok­hoz, akiknek értékes és fontos a ma­gyar-svéd barátság és szeretnék még közelebb látni a két népet egymáshoz. Számomra jellé lett ez a gesztus, amellyel most fővárosunk élt. Jel, amely arról tanúskodik, hogy a föld­rajzilag egymástól távol élő kis népek is figyelhetnek egymásra, egymás érté­keit megbecsülhetik, egymástól tanul­hatnak is. Mindig örülök, amikor kul­turális rendezvényről hallok, svéd film vagy irodalmi termék kerül bemutatás­ra, kereskedelmi vagy ipari tárgyalá­sokról, esetleg kooperációról olvasok. Az egy évvel ezelőtti gyilkosság után világszerte megmutatkozott, hogy - függetlenül társadalmi berendezkedés­től >+ mennyire értékelik mindenütt Olof Pahne békéért folytatott küzdel­mét. A magyar-svéd jó viszony évszáza­dokra nyúlik vissza. Már a középkor­ban is tudunk gazdasági kapcsolatok- ról, majd a reformáció után, a magyar vallási küzdelmek idején, a harminc­éves háborúban erdélyi fejedelmek és a svéd udvar közti levélváltások isme­retesek, Rákócziak, Báthoriak, Thö­köly Imre együttműködésre töreked­tek a svédekkel. Evangélikus lelkészként - ha fantá­ziám zsilipéit megnyitja az Olof Palme sétány híre - az is eszembe jut« hogy a svéd-magyar társaság 1975-ben napvi­lágot látott könyvecskéje 46 olyan do­kumentumot sorol fel a 17. és 18. szá­zadból, ami kifejezetten magyar evan­gélikus egyházunkat érinti (Hungary and Sweden, early contacts, early sour­ces. Akadémiai Kiadó). Azután eszem­be jut 1969-es ösztöndíjas időm, ami­kor 3 hónapot járhattam az északi or­szág evangélikus gyülekezeteit és intéz­ményeit, felejthetetlen benyomásokat és hűséges barátokat szereztem. Emlé­kezem arra is, hogy három érsekük: Ruben Josefson 1971-ben, Olof Sund- by 1979-ben és Bertil Werkstrőm 1984- ben szószékünkön hirdette az igét. Mint tolmácsuk valószínűleg jobban emlékezem szavaikra és szándékukra, mint mások. Hidat vertek? Nem. Jár­tak a hídon és használták azt, hogy mutassák, kifejezzék közeledési kész­ségüket. Legutolsó számában (március 19.) a Kyrkans Tidning első oldalon hozza a hirt: Sörén Ekström lett az új egyház­ügyi főtitkár. A nálunk más minőség­ből már járt főtitkár első nyilatkozatá­ban fontosnak tartotta, hogy kifejezze szándékát a határokon túli kapcsola­tok erősítésére. Remélem, hozzá is el­jut az Olof Palme sétány híre;.. Hafenscher Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom