Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-31 / 22. szám

Evangélikus Élet' ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 52. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1987. MÁJUS 31. HÚSVÉT UTÁNI 6. VASÁRNAP ÁRA: 5,50 Ft Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a vi­lág adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne fél­jen. (Jn 14,27) Oh mi vigasztaló és édes becsúszó ez! Hogy nem városokat és várakat, aranyat vagy ezüstöt hagy övéinek, hanem az ég és föld legfelségesebb kincsét - békességet. Tehát nem rettentést és szomorúsá­got, hanem igazi, vágyva-vágyott, szívbéli békessé­get. LUTHER Diakóniánk újabb mérföldköve Felavatásra került az újjáépített Budai Egészségügyi Gyermekotthonunk Május 10-e - vasárnap reggel: az ünnepre készülődés boldog csendje váltotta fel, a több mint két év óta tartó újjáépítés lázas munkálkodását. A Báthori utcai bejáratnál Huszár István festőmű­vész hatalmas faliképé fogadja az avatásra érkező vendégeket: az ős- keresztyén Krisztus-jelkép - a HAL - „mindent átölelő” kontúr­jaiba rejtve szolgálatunk célját. Ami nem más, mint a Krisztus történetéből ugyanis szomorú, de világosan kiolvasható: a hit szere­tet nélkül „fanatizmusba” torkollt - a teológia igazságkeresése Krisz­tus szeretete nélkül, megosztó erő­vé, szembenállás forrásává vált. Az igehirdetés befejező része - Pállal együtt - hatalmas bizony­ságtétel volt a „krisztusi szeretet” pozitív vonásairól - külön is ki­emelve belőle, hogy az sosem lehet „érdemmé Isten előtt”, mert nem a Az újjáépített Gyermekotthon egyik szárnya szeretetével „otthont” teremteni az itt élő, reánk bizott gyermekek számára. Az avató istentisztelet szolgála­tát dr. Nagy Gyula püspök végezte, Szebik Imre esperes és az Otthon igazgatója segédletével. - A püs­pök ünnepi igehirdetése -1 Kor 13. alapján - olyan mély összefüggé­seit tárta fel a szeretetszolgálatnak az egyház egész életére nézve, ami­re mindannyiunknak feltétlenül oda kell figyelnünk. A „Szeretet himnuszának” 2000 „maga hasznát” keresi, hanem a felebarátét! így kérte, s kínálta Is­ten áldását az újjáépített Gyer­mekotthon, de egész diakóniai szolgálatunk számára is. Az istentisztelet utáni ünnepi gyűlésen Csizmazia Sándor ott­honigazgató ismertette az újjáépí­tés történetét, megköszönve Isten­nek annak a „sok kéznek” a szol­gálatát, akik-imádkozva, de szor­gosan munkálkodva is - vitték véghez ezt a hatalmas vállalkozást. - Az újjáépítés során - több mint A piliscsabai énekkar szolgálata év óta aktuális üzenete: a Krisztus szeretete mindenkor „kritikát gya­korol" a hívek, a gyülekezetek, de az egyház egészének az élete felett is! Az évszázadok során mennyi minden lett „fontos”, „elsőrendű” az Anyaszentegyházban? - hata­lom, gazdagság, egymáspusztító „hitelvi harcok”, egyházi művésze­tek, s mint napjainkban is - a ke­gyelmi ajándékok „keresztyénsé- günket hitelesítő” jegyei. - Szeretet nélkül MINDEN: - még a hegye­ket mozgató hit is; még a vagyono­mat, magamat feláldozó mártí- romság is! - „zengő érc”, „pengő cimbalom”, „semmi”, „haszon nélkül való”! - A keresztyénség 17 millió forintos költséggel - 100 gyermek részére készült barátságo­sabb, „melegebb” otthon, jobb foglalkoztatási lehetőség, s az itt dolgozók munkakörülményei is ezzel együtt természetesen sokat javultak. - Ehhez a nagy munká­hoz az Egészségügyi Minisztérium 4 millió forinttal, a Lutheránus Vi­lágszövetség tagegyházai - főként a nyugatnémet testvéregyházak - több, mint 12 millió forinttal járul­tak hozzá. Sokan mondták el köszöntésü­ket ezen az ünnepen. - Dr. Nagy Gyula püspök bátorító, biztató szavai után, dr. Fekete Zoltán or- (Folytatás a 3. oldalon) Az Országos Egyház Elnöksége és az Esperesi Értekezlet gyászülése Gunnar Stálsett nyilatkozata „A Lutheránus Világszövetség mély tisztelettel emlékezik Káldy Zoltánra” A Lutheránus Világszövetség saj­tószolgálata május 21-i számában dr. Gunnar Stálsett főtitkár meg­emlékezett az elhunyt dr. Káldy Zoltán püspökről, az ÍVSZ elnöké­ről. A megemlékezést az alábbiak­ban közöljük. Dr. Káldy Zoltánnak, a Luthe­ránus Világszövetség május 17-én elhunyt elnökének szolgálata az evangélizációra, a diakóniai bi­zonyságtételre és a világ békéjéért való fellépésre összpontosult. Ezt nyilatkozta dr. Gunnar Stálsett, az LVSZ főtitkára a Magyarországi Evangélikus Egyház elhunyt püs­pök-elnöke érdemeinek első mélta­tásában. Stálsett hangsúlyozta, hogy Káldy már fiatal lelkészként, a második világháború alatt kiállt Magyarországon a halálos üldöz­tetéstől fenyegetett zsidók mellett. Nézetei, meggyőződése később az általa képviselt „diakóniai teoló­giában” nyert kifejezést. Egész hivatali ideje alatt, nem utolsósorban pedig mint az LVSZ VII., 1984. évi budapesti nagygyű­lését vendégül látó egyház vezető püspöke - a nagygyűlés ekkor ült össze először szocialista országban - fáradhatatlanul új utakat kere­sett a kelet és nyugat közötti ellen­tétek áthidalására. „A marxista ál­lammal folytatott türelmes párbe­szédben az egyházat és az államot közösen arra indította, hogy elfo­gadják az egyháznak a szocialista társadalomban betöltött egyedül­álló szerepét” - mondotta elisme­rően Stálsett főtitkár az elhunyt elnökről való megemlékezésben. Gunnar Stálsett ezután emlékez­tetett az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség veze­tő testületéiben közösen szerzett pozitív tapasztalatokra, majd meg­állapította: „Káldy püspök taná­csa, segítsége jelenlegi, főtitkári te­vékenységemben mindig barátsá­gos és okos volt, a párbeszéd szel­lemét hordozta. Bátorító volt szen­vedélyes fellépése az evangélikus egyházak olyan közösségéért, amely kész kivenni a maga részét az ökumenikus mozgalomban vi­selt felelősségből, és kész vállalni a világ igazságos békéjéért való küz­delmet.” A főtitkár a következő megálla­pítással fejezte be megemlékezését: „Az LVSZ mély tisztelettel emlé­kezik Káldy Zoltánra.” „Imád­kozunk azért, hogy az LVSZ elmé­lyítse Káldy Zoltán meglátásai, né­zetei iránti elkötelezettségét” - mondotta. A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége és az Országos Esperesi Értekezlet május 20-án gyászülést tartott dr. Káldy Zoltán püspök-elnök elhunyta alkalmá­ból. A megemlékezést dr. Nagy Gyu­la püspök tartotta. Az elhunyt püspök teljes életművének, egyhá­zi szolgálatának kiértékelése az Országos Presbitérium feladata lesz. Ebben a közösségben inkább személyes jellegű emlékeit idézte fel a soproni Hittudományi Karon együtt töltött időtől kezdve a pécsi közös szolgálati éveken keresztül egészen a közös budapesti szolgá­latig. Káldy Zoltán püspöki szolgála­tának három centruma volt. Evan- gélizációs igehirdető volt kezdettől végig. Szívügye volt a teológiai munka, erről tanúskodnak megje­lent könyvei. Egyszerre volt hivő evangélikus és magyar népének hű Ystävyydellä ja kristillisellä rak- kaudella tervehdimne Suomen arkkipiispaa keskuudessamme - barátsággal és keresztyén szeretet­tel köszöntjük Finnország érsekét körünkben! John Edvin Vikström érsek ha­zánkban igen szívesen látott ven­dég. Nem először jár közöttünk. Első alkalommal, még mint por- vooi püspök járt nálunk, egyhá­zunk hivatalos vendégeként fe­leségével, Brigitta Vikströmmel együtt. Nagy szeretettel emlékez­tek mindketten erre az emlékezetes útra, amikor egyházunk életével ismerkedtek, és kéthetes körutat tettek a Duna-kanyartól a Balato­non át Pécsig. Megismerkedtek gyülekezeteinkkel és egyházi intéz­ményeinkkel. Igen emlékezetes volt számunk­ra a LVSZ budapesti nagygyűlése, amikor többek között az érsek Bé­késcsabán prédikált arról a mércé­ről, amelyet Pál apostol állít Krisz­tus követői elé. Akkor letette a bé- késcsaba-erzsébethelyi gyülekezeti ház alapkövét, és részt vett a me­gyei és városi tanács által tisztele­tükre adott fogadáson is. Vikström érsek püspöksége előtt a finn diakónia lelkésze volt, majd fia. Ebből következett a szocialista társadalom iránti elkötelezettsége és a világ békéjéért való szolgálata. Ezt követően a két egyházkerü­let püspökhelyettese - Sólyom Ká­roly és Szebik Imre esperesek - meghatott személyes szavakkal emlékeztek meg az elhunyt püs­pökről. Az Országos Elnökség két hatá­rozatát az Esperesi Értekezlet elfo­gadta: 1. Május 29-én 16.30-kor, a te­metés időpontjában az ország va­lamennyi evangélikus templomá­nak harangjai szólaljanak meg. 2. Május 31-én, vasárnap az or­szág valamennyi evangélikus templomában a gyülekezeti isten- tisztelet hirdetéseinek élén a lelké­szek emlékezzenek meg elhunyt püspökünkről és a záró oltári imádságban együtt adjanak hálát az Urához hazatért püspök-elnök szolgálatáért. a turkui svéd nyelvű teológia szoci- áletikai docenseként működött. Igen nagy bizalommal tekintünk mostani látogatása elé, amelyre jú­nius 3-9. között kerül sor. Azok­ban a napokban Vikström érseket gazdag program várja. A legjelen­tősebb Teológiai Akadémiánk ün­nepi ülése június 5-én du. 4 órakor, az Országos Egyház Üllői úti szék­házának dísztermében, ahol tiszte­letbeli doktorrá avatják. K. Megemlékezés az Országos - Presbitériumban A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma május 25-én gyászülést tartott, amelyen megemlékezett dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, a Déli Egyházkerület püspöke és a Lutherá­nus Világszövetség elnökének szolgálatáról. Az Országos Presbitérium ülésére lapunk későbbi számában visszatérünk. Interjú Karl-Heinz Neukammal, az NSZK protestáns egyházai diakóniai szervezetének elnökével Karl-Heinz Neukamm elnök egyházunk elnökségének meghívá­sára május 9-10-én Budapesten tartózkodott. Részt vett a kibő­vített és megújított hűvösvölgyi egészségügyi gyermekotthonunk avatási ünnepségén, és megbeszéléseket folytatott a magyar s a nyugatnémet egyházak diakóniai együttműködéséről. Eluta­zásakor interjút adott, melyet lapunk 3. oldalán közlünk. A finn evangélikus érsek hazánkban A tétlenségből romlás fakad Prédikátor 10,18 Magától értődő természetességgel mutatja be a Szentírás az embert úgy, mint aki dolgozik. Munkába indul, ha felragyog a nap, és dolgozik egészen estig (Zsolt 104,23). A Tízparancsolat előírja a hetedik nap megszentelését megpihenéssel is, de csak a hat munka­nap után. Ezzel Isten bennünket nem megnyomorít, hanem földi életünknek célt és rangot ad. A teremtettség mö­gött Istenünk munkája van, s aki dol­gozik, Isten tervét viszi tovább. Ezzel ő bizott meg minket világunk létének hajnalán (lMóz 1,28). A rest ember azonban önmaga ellen is vétkezik. Nemcsak Isten szándékát veszi semmibe, vétkezve ezzel is. De a bűn mindig visszahat az elkövetőre is. A lusta ember éhezik, esetleg éhen is halhat, „mert nem akar dolgozni kezé­vel” (Péld 13,4). Pál apostol is termé­szetesnek tartja ezt, sőt egyenesen ki­mondja, hogy a nem dolgozó ember­nek nincs is joga a kenyérhez: „Ha va­laki nem akar dolgozni, ne is egyék” (2Thess 3,10). Ezzel a rendetlenül élő­ket figyelmezteti. Magát követendő példának állítja, mint aki közöttük sem élt ingyen kenyéren, „hanem fáradság­gal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal”. Azoknak, akik tétlenül élnek, egyenesen meg is parancsolja, „hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek”. A Példabeszédek könyve is azt tartja boldognak, akinek „nem ke­nyere a semmittevés” (31,27-28). A rest ember önmagát okolhatja tehát lustasága következményeiért. A tétlen­ségből fakadó áldatlan helyzetért a lusta ember önmaga felelős. „Ha rest az em-, bér, megroskad a gerenda, és ha ölbe teszi a kezét, csöpög a háztető” - tanítja most Isten igéje, ami ezúttal is a minden­napok bölcsessége is. Közmondás for­májában is él még hasonló: Aki nem megy a tetőre, a tető megy rá. Mit se számit, hogy ebben a formában ez is korhoz kötött, a zsuptetők időszakában volt elsősorban igaz, amikor a szalmate­tőt állandóan karban kellett tartani, hogy tönkre ne menjen a tetővel együtt az épület is. A tanítás örök: az ember a hanyagsága, lustasága következmé­nyeiért önmaga felelős. Ne Istent okolja az, aki lustasága miatt a maga szegénye. Ne rójuk fel Isten gondviselése hiányá­nak a restség miatt megroskadt geren­dát, és az ölbe tett kéz miatt csöpögő háztetőt. Isten az ő áldásának ígéretét a munkához köti: „Az Úr... megáldja minden munkádat (5Móz 28,12). Ezért küldi a Biblia a hangyához a lusta embert. A „hangyaszorgalom” okulásunkra is van. Kenyerüket nyá­ron biztosítják, eledelüket aratáskor gyűjtik. A maga idejében végzik tehát tennivalóikat. Akinek az életprogram­ja a „még egy kis alvás, egy kis szuny- nyadás, összetett kézzel fekvés”, arra útonállóként tör rá a szegénység és a szűkölködés (Péld 6,6-11). És nem Is­ten tehető felelőssé érte. Vannak szép számmal ma is, akik­nek az a céljuk, hogy a lehető legkeve­sebb munkával keressenek annyit, amennyi biztosítja, hogy soha ne kell­jen keményen, odaadással dolgozniuk. Őket nevezi Selye János Nobel-díjas hazánkfia az emberiség valódi nincste­lenjeinek. Hiszen, mutatja ki orvosilag, a munka biológiai szükséglet is, az em­bernek egészségi szempontból is alap­vető szükséglete. Nélküle izmaink sor­vadásnak indulnak, használata nélkül agyunkban is zűrzavar és rendetlenség uralkodik. A tétlenségből ilyen romlás is fakad, az anyagi romlás mellett ön­magunk romlása is. Az Isten szándéka szerinti munka pedig kiteljesíti az em­bert, örömöt ad, és elveszi a felesleges­ség önkárosító érzését is. Ziszkaliczky Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom