Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-19 / 16. szám

Evangélikus Elet 1987. április 19. jAs A GYERMEKEKNEK 1Sám 16 Te még kicsi vagy! Nagyon rossz érzés az, ha valamit azért nem mernek ránk­bízni, mert úgy gondolják, kicsik vagyunk még hozzá, úgysem tudjuk megcsinálni. Van azon­ban Valaki, aki a kicsikre is mer nagy feladatot bízni. Azt mondta egyszer Isten Sá­muel prófétának: „Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ó fiai közül szemeltem ki a királyt." Sámuel pedig elment, de úgy tett, mintha csak áldozatot akarna bemutatni az Úrnak. Félt ugyanis, hogy Saul, az ak­kori király gyanút fog, és esetleg meghiúsítja Isten tervét. Az ál­dozati lakomára azonban meg­hívta Isait és családját is. Amikor megérkeztek és meglátta Sá­muel a szép szál, erős Eliábot, azt gondolta, hogy biztosan ő lesz a kiválasztott. Isten azon­ban ezt mondta neki: „Ne te­kints a megjelenésére, se terme­tes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van." Odavezették hát a következő fiút, majd sorban a többit is, de Sámuel csak a fejét rázta: „Eze­ket nem választotta az ÚR”. Mi­vel azonban több legényt nem látott, megkérdezte Isaitól, hogy minden gyermeke itt van-e. Ó pedig azt felelte: „Hátra van még a legkisebb, de ő éppen a juhokat őrzi.” Gyorsan elmen­tek hát a mezőre és elhozták a kis Dávidot, aki pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű kisfiú volt. Isten pedig azt mond­ta Sámuelnek: „ö lesz a király”. Amikor ezt a többiek megtud­ták, mindenki nagyon csodál­kozott, hogy éppen a legkisebb gyermekre esett Isten választá­sa. De az ÚR ismerte Dávid szí­vét és gondolatait, tudta, hogy kedves, engedelmes és őszinte fiú. Ezért nagy feladatot szánt neki: azt, hogy ő legyen majd az egész nép vezetője és királya. Sámuel próféta pedig a király- választás szokása szerint meg­szentelte Dávidot olajjal. Ettől kezdve Isten Dáviddal maradt. A kisfiú ezután hamarosan bekerült a királyi palotába és Saul nagyon megszerette. A fegyverhordozójává tette, sőt amikor a királynak nehéz és rossz napja volt, akkor Dávid elővette a lantját és gyönyörű muzsikájával elűzte a házból a rosszkedvet. Isten pedig mind­végig vele volt, és Saul halála után ő lett a király. így választotta ki Isten az egy­szerű, kedves kis pásztorfiút ar­ra a nagy feladatra, hogy az ÚR népének vezetője, hűséges kirá­lya legyen. S bár kicsi volt még, mégis jól ismerte Őt Isten, s ké­sőbb, a nehéz helyzetekben sem hagyta el engedelmes szol­gáját. Farkas Etelka Feltámadott Jézus, emlékezzél meg rólam, Amikor eljössz királyságodba... Mondom néked, Ma velem leszel a paradicsomban... Az óra üt. A földre sötétség borul, A nap is elhomályosul... Én Istenem, Miért hagytál el engemet... A templom kárpitja megrepedt. Levéve onnan sírba helyezték, S másnap az Úrtestét hiába keresték. Két angyal pedig megjelenve így erősíti a remegve félót: Mit keresitek a holtak között az élőt? Szabó Magdolna II. évf. teológus íme: beszél­getés indult meg a feltá­madott Jézus és tanítványai között. Ebből él az egyház népe: Jézus szóba állt ve­lem s beszél­getés indult meg közöttünk. Nem oly egyszerű és nem oly könnyű kérdés ez! Megszabja a lelkész tennivalóját a szószéken és a hívőnek szivét és fülét a templompadban. Mert minden prédikációban szóba áll a feltá­madott Jézus az igehirdetővel és velem, igehallgatóval. Az igehirdetés nem tanítás, amely­ben közel akarjuk hozni a tá­vollévő Istent, nem az írások­ban tudós lelkész tanítja tájé­kozatlan híveit arról, hogy ki­csoda Isten, hanem igehirdetőt és hallgatót maga a feltáma­dott Úr Jézus szólítja meg tájé­kozatlan tanítványait, lelkészt és híveit arról, hogy ő jelen van, s ő maga tanítja őket afelől, hogy értsék az írásokat, hall­gassák az ő szavát és oldódja­nak fel abban az örömben, hogy ő jelen van, s beszélgetést kezd az övéivel. Nem kisebb felelősség az igehirdetés, de az igehallgatás sem. Egyformán tudatlan tanítványok vagyunk, akiket arra méltatott Uruk, A „Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára” sorozat 263. számú kiadványaként - fenti címmel - nemrég jelent meg a Deák téri templomunk tőszomszédságában, immár 8. éve működő kiállítás be­mutatását célzó ismertetés. Ebben dr. Fabiny Tibor egyháztörténész, s egyben a múzeum igazgatója tö­mör és átfogó képet ad nemcsak a múzeum létrejöttéről s gazdag hogy felfedje önmagát és ő maga tanítson arra, hogy értsük az írá­sokat. Nem kell félnünk attól magunkra nézve, hogy mindig van tanulnivalónk Tő­le. Sőt az egyház mindig is ilyen megrettent, gyámoltalan, félő emberekből állt, akik sokszor még határozott bizonyosságok között is „még mindig nem mernek hinni örömükben” de egyet tud, s ebben egyre erősö­dik: élő Ura van, s O az övéivel van, tanítja őket megtérésre és a bűnbocsánat örömével táp­lálja népét (47 vers). Ha bármi tudását, ismeretét, tájékozott­ságát az egyház efölé helyezi, eltért útjáról, gőgbe, önteltség­be torzult, s ismét meg kell tér­nie belőle, mint az így történt oly sokszor az évszázadok út­ján. Koren Emil IMÁDKOZZUNK! Jézus Krisztus, mi Urunk és Meg­váltónk, maradj és vándorolj ve­lünk, hogy el ne térjünk tőled. Szentlelkedet add, aki mindenre megtanít minket, hogy hűséges gyermekeid maradhassunk mindvé­gig. Amen. Több, kiemelkedő értékű kiállí­tási tárgynak a kis füzetben közölt fényképe még külön is hozzájárul­hat ahhoz, hogy a szerző értékes írása múzeumunk meglátogatásá­ra buzdítsa azokat, akik még nem jártak abban. Másrészt pedig ked­ves emléke lehessen azoknak is, akik a kiállítást - hozzáértő veze­tők kalauzolása mellett - már meg­tekintették. G. Z. HÚSVÉT 2. NAPJA IGÉJE Lukács 24,36-45 A FOLYAMATOS HÚSVÉT Evangélikus Országos Múzeum anyagáról, de a magyar evangéli- kusság négy és fél évszázados, s az ellenreformáció által hosszú időn át megnehezített életéről is. Országos egyházunk levéltárá­nak és könyvtárának sok értékes dokumentuma, valamint több mint 60 gyülekezet liturgikus és képzőművészeti tárgya, időrend­ben felsorakoztatva, azt érzékelte­ti, miként sáfárkodott egyházunk örök kincsével, az evangéliummal. Ugyanakkor azonban azt is szeret­né bemutatni, hogy a Kárpát­medence magyar, német és szlovák nyelvű evangélikussága miként já­rult hozzá a századok folyamán hazánk kulturális életének fejlődé­séhez. A jövő lelkészei a gyülekezetekben jVAinden szakiskolás, és szak- mát tanuló fiatal számára természetes, hogy felkészülésük idején nem csak elméletet tanul­nak, hanem jövendő szakmájukat a gyakorlatban is igyekeznek elsa­játítani. Furcsa lenne, ha valaki esztergályos tanulóként nem is­merné meg az esztergagépet, vagy asztalosként a gyalut. A lelkészi szolgálatra sem csak elméletben kell felkészülni. Úgy is, hitbelileg is, de ugyanilyen fontos eleme a felkészülésnek az, hogy a teológusok megismerjék gyüleke­pok egy vagy két napos alkalmak. Leutazunk a gyülekezetekbe, s ott mi látjuk el a hétvégi szolgálato­kat. Ez egyrészt jó igehirdetési és bibliaórai gyakorlat, de egyben al­kalom a gyülekezetekkel való sze­mélyes találkozásra is.- Különösen kedves alkalom ne­künk teológusoknak a nagyheti sorozat. Nagyhéten a teológusok­nak egy nagyobb csoportjával fel­keresünk egy egyházmegyét, és ott gyülekezetről gyülekezetre járva megelevenítjük Jézus szenvedés- történetét. Teológus nap a mohácsi gyülekezetben (archív totó) zeteinket. Azokat az embereket, akik között majd szolgálatukat végzik.- Hiába tanulja meg egy teológus a bibliai nyelveket, a kortörténetet és az exegézist, ha a megértett üze­netet nem tudja továbbadni.- Hiába prédikál szépen és jól, ha nem érti hallgatóinak a gondolko­dásmódját, nem ismeri a problé­máikat, és nem tud az ő nyelvükön beszélni. A teológusok felkészülésének na­gyon fontos eleme a gyülekezetek megismerése. Erre a gyakorlatban több lehetőség is adódik. Az első, hogy ki-ki lehetőségei szerint bekapcsolódik a saját gyü­lekezetébe. Oda, ahonnan jött, ahol tálán az indítást kapta a lelké­szi hivatásra. Rengeteget jelent, ha a gyülekezet valódi lelki bázis teo­lógusa számára. Ha a gyülekezet tagjai, mint jó szülők állnak mö­götte, amikor első akadozó lépteit megteszi. "VTagy lehetőség a gyülekeze- ^ tek megismerésére a szupplikációs, a teológusnapi és a nagyheti szolgálat is.- A szupplikációk és a teológusna­Tlyenkor egy hét alatt 15-20 gyülekezetbe, és sok-sok csa­ládba is eljuthatunk. A vendégsze­reteten túl, - ami nagyon jólesik - az jelent igazán sokat, hogy köz­vetlenül tapasztalhatjuk, hogy szükség van arra a szolgálatra, amire készülünk. Családokon belül is látjuk a lelki ínségeket, válságokat, de egyben a- keresést és az ige utáni éhséget is. Minden évben van egy hét, ami­kor minden teológust beosztanak egy lelkész mellé. Ez a hospitáció. A teológusoknak ilyenkor az a fel­adata, hogy kísérjék végig a lel­készt heti munkájában. Pillantsa­nak be a kulisszatitkokba. Figyel­jék meg, hogy milyen szolgálato­kat végez egy lelkész, és hogy ho­gyan készül fel ezekre. Azt mondják, a jó pap holtig tanul. A teológusokra, a jövő lelkészeire még nagyon sok tanulnivaló vár! Ez az elsőrendű feladatunk. Felké­szülni a lehető legjobban a ránk váró sokoldalú szolgálatra. Elméletben, lelkiekben, és a gya­korlatban egyaránt. Szemerei János OQ KENYÉR MINDEN NAPRA QQ (Áhítatoskönyv az Evangélikus Sajtóosztály kiadásában) Evangélium és család FELVÉTEL A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁRA Az 1985. esztendőben heten szolgál­tunk lelkészek a nyíregyházi gyüleke­zetben. Amikor felvetődött egy áhíta­toskönyv készítésének gondolata, érez­tük, hogy gyülekezeti szolgálatunk mellett ezt csak közös összefogással tudjuk elkészíteni. Nyilvánvaló volt előttünk, hogy a stílusbeli sokszínűség meglepő, esetleg zavaró is lehet az olva­só számára, de azt is tudtuk, hogy azok, akik e könyvet kézbe veszik és használni fogják, maguk is többféle ke­gyesség képviselői, így a könyv rend­szeres használata során biztosan meg­találják majd azt a „hullámhosszot” is, amit saját „készülékük” érthetően és örömmel tud fogni. Úgy láttuk - elgondolásunkat a Saj­tóosztály is támogatta - hogy egy ilyen áhítatoskönyvnek hiánypótló szerepe van gyülekezetünk, és egész egyházunk életében. Kisebb gyülekezeti közössé­gekben, mint pl. a szere tét intézmények, segítheti a napi áhitatok megtartását, az egyes keresztyének életében a napi elcsendesedést. A szórványokban élők számára az evangélikus egyház közös­ségéhez tartozás naponkénti köteléke és támasza lehet, és táplálhatja azokat a családokat is, akik együtt keresik Is­ten igéjének üzenetét. Az alapigék kiválasztásánál azt lát­tuk jónak, ha követjük az Agendánk- ban levő ünnepi perikóparendek kije­lölt igéit. Nem igehirdetési vázlatokat készítettünk, de ha Isten megadja, ak­kor egy-egy írásba foglalt gondolatunk további gondolatok láncolatát indít­hatja el, és valóban segítséget jelenthet előkészületeikben. Dr. Nagy Gyula előszava a könyv címét: „Kenyér minden napra” min­denki számára világossá teszi. Az Elöl­járó beszéd pedig a könyv jellegéről és szerkesztési rendjéről ad rövid ismerte­tést. A szerkesztés körültekintő mun­káját Csizmazia Sándor, a lektorálás szolgálatát pedig Keveházi László vé­gezte. A győri Széchenyi Nyomda világos, szép nyomással biztosította a szöveg olvashatóságát és áttekinthetőségét. Az illusztrációkat Nagyváti Pál, gyülekezetünk kántora készítette. Nemcsak oldják az írott szöveg egy­hangú rendjét, hanem maguk is képbe foglalt áhitatok, gondolkodásra kész­tetnek. Rajtuk keresztül alkotójuk is tanúskodik, szól az olvasóhoz. Az áhítatoskönyv tartalmi értéke­lését gyakorlati használata végzi majd el. Az, hogy hányán veszik kézbe, olvassák rendszeresen, s mek­kora igény jelentkezik iránta egyhá­zunkban. Egy ilyen jellegű áhitatos- könyv hosszú ideig, évtizedekig vé­gezheti szolgálatát az egyházban, ha tartalmában Isten megszólító, hitre bátorító üzenetét ismerik fel azok, akik olvassák. Amit leírtunk, abban nemcsak igehirdetésünk stüusa fogal­mazódott meg, hanem az is, hogy mi az, amiről a maga hitével és meggyő­ződésével ki-ki tanúskodni tud Krisztus evangéliumának szolgálatá­ban. Isten Szentleikének áldását kérjük használatára, hogy ez a mi sokszor na­gyon erőtlen, szűkszavú tanúskodá­sunk is beletartozhasson Isten egyhá­zát építő munkájába, a magunk nemze­déke és az utánunk jövő nemzedékek életében is. Magyar László Az áhítatoskönyv kapható, megren­delhető a Sajtóosztályunkon. Ára: 135,- Ft A Budahegyvidéki Evangélikus Gyülekezetben február 27-28-án és március 1-jén továbbgondol- koztató, értékes előadássorozat hangzott el. Az evangélium öröm­hírével szívünkben a családért cím­mel dr. Gyökössy Endre nyugalma­zott református lelkész beszélt a család válságba jutásának társa­dalmi gondjáról, a jó házasság je­lentőségéről, a családban uralkodó szeretetről, amely modell lehet a gyermeknevelésben, hiszen amit a gyermek 1-3 éves korában otthon lát, érez, az később felnőtt korá­ban meghatározó lehet élete kiala­kításában. Takácsné Kovácsházi Zelma Deák téri evangélikus lel­kész előadásában az evangéliumi hívő ember modelljének kialakítá­sáról beszélt, arról: miként tudunk a világgal együtt haladni, a világ­ban kialakítani helyünket a szemé­lyiség megtartásával. Dr. Andorka Rudolf azt fejtegette, hogy a köz­napi és közéletünk tisztaságáért mit tehetünk, hogyan viselkedjen a keresztyén ember a munkahelyén, lakóhelyén, az országos közösség­ben. „Keresztyénnek lenni, annyit jelent, mint Jézust szeretni, őt kö­vetni” alapgondolattal kündulva hangoztatta, hogy lehet és kell a közéletben résztvenni. Mindhárom előadás után az áhí­tat igehirdetője Ittzés János volt. Evangélikus egyházunk lelkészeinek képzése a budapesti Teológiai Akadé­mián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvé­telüket óhajtják, felvételi kérvényüket az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve, az Akadémia Dékáni Hivata­lának (Budapest XIV., Lőcsei út 32. 1147) 1987. június 10-ig nyújtsák be. Az akadémiai felvételi kérvényhez a kővetkező okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmaga­sabb iskolai végzettségi (érettségi) bi­zonyítvány, 3. helyhatósági vagy más bizonyítvány, amely a kérelmező laká­sát, szociális helyzetét, szülei foglalko­zását és keresetét, ill. szociális viszo­nyait feltünteti, 4. orvosi bizonyitvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főis­kolai tanulmányokra és lelkészi pályá­ra alkalmas, 5. keresztelési bizonyít­vány, 6. konfirmációi bizonyítvány, 7. részletes önéletrajz, mely feltárja a ké­relmező családi és társadalmi körülmé­nyeit, valamint a lelkészi szolgálatra jelentkezés okait, 8. esetleg egyházi működésről szóló bizonyitvány. - A felvételhez szükséges az illetékes lel­kész bizonyítványa, mindenesetre an­nak a lelkésznek ajánlása a jelentkező lelkészi pályára való alkalmasságáról, aki a folyamodónak az utóbbi időben a lelkipásztora volt. - Ezt a bizonyít­ván^ a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélből közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hi­teles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” meg­jelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. Az akadémiai tanul­mányi idő öt esztendő. Az Akadémia hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmá­nyi eredményt elért és rászoruló hallga­tók ösztöndíjban is részesülhetnek. A Felvételi Bizottság döntését felvé­teli vizsga előzi meg. Ennek időpontja 1987. június 24-én délelőtt 10 órától június 26. délutánig tart, amelyre a je­lentkezőket ezúttal meg is hívjuk. A felvételi vizsga anyaga a követ­kező: írásbeli zárthelyi dolgozat után szó­beli vizsga következik, mindkettő a következő anyag ismeretéből áll. 1. Általános bibliaismeret (a négy evangélium és Mózes öt könyve), 2. Luther Márton Kiskátéja, 3. Énekes- könyvünk Luther-énekei, 4. A „Hi- tünk-életünk” című hittankönyv, va­lamint dr. Prőhle Károly: Az evangé­lium igazsága c. tankönyv anyagának ismerete, 5. Dr. Fabiny Tibor: Egyház­ismeret c. jegyzet, ámelyet kérésre megküldünk, 6. Az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor, a Theológiai Szemle és a Diakónia 1986. és ez évi anyagának vázlatos ismerete, 7. A magyar törté­nelem, 8. Magyar nyelv és irodalom. A fenti anyaghoz esetleg szükséges segítségért a jelentkező forduljon biza­lommal gyülekezeti lelkipásztorához. Kérjük a lelkészeket, hogy a fenti hirdetményt mielőbb, majd húsvét ünne­pén is olvassák fel a gyülekezetben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom