Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-02-15 / 7. szám
Evangélikus Elet 1987. február is. ED 0| jfts GYERMEKEKNEK 1 Móz 25,27-34 A könnyelmű re való felkészülésük szempontjából nagyon veszélyes magatartás a könnyelműség. A gyermekkorban, vagy az ifjú években elkövetett könnyelműség következményeit sokszor egész életünkben nem tudjuk jóvá tenni. Izsáknak két gyermeke született: Ézsau és Jákób. Bár egy napon születtek, Ézsau néhány órával mégis idősebb volt. Ikrek voltak, mégis már gyermekkoruktól kezdve nagyon sokban különböztek egymástól. Ézsau teste csupa szőr volt, Jákób pedig sima bőrű, helyes kis gyermek volt. Ézsau nyugtalan természetével nehezen bírta ki otthon. Mindig a mezőn barangolt, nagyon szeretett vadászni. Jákób'ezzel szemben nyugodt, csendes természetű gyermek volt. Inkább otthon marad édesanyjával a sátorban. Édesanyjával sokat beszélgettek Istenről Is. Ezekből a beszélgetésekből tudta meg, hogy Isten még a nagypapának, Ábrahámnak azt ígérte, hogy a családon keresztül sok áldást fog készíteni az embereknek. volt, mert olyan kedvesen és szépen tudott beszélgetni édesanyjával. De vajon melyik lesz közülük az Isten kedvence, melyikük fogja tovább vinni a családban Isten ígéretét? Jákób már gyermekkorában sokat gondolt arra, milyen jó lenne, ha ő lenne az idősebb és ő örökölné édesapjától Istennek ezt az ígéretét. Ézsaut viszont nem nagyon érdekelte ez az egész dolog. Amikor már egy kicsit nagyobbak lettek, történt egyszer, hogy Jákób éppen a sátor előtt főzött valamit a tűzön. Lencselevest készített egy egész nagy fazékkal. Ézsau éppen akkor érkezett haza. Nagyon kifáradt a vadászásban és nagyon meg is éhezett. Orrát megcsapta a lencseleves remek illata. Vágyakozó hangon mondta testvérének: kérlek, adjál nekem ebből a finom ételből, mert nagyon éhes vagyok! Jákób ekkor azt gondolta magában, hogy most itt van az alkalom, hogy testvérétől kicsikarja az elsőszülöttségi jogot, azért ravaszul igy szólt Ézsau- hoz: Odaadom én neked szívesen az egészet, de akkor én legyek az örökös, én kapjam meg édesapánktól az elsőszülöttségi áldást. Ézsau erre kacagva válaszolt: Én miattam a tiéd lehet. Mit törődöm én az elsőszülöttségi áldással! Erre Ézsau megkapta a lencselevest. Kenyeret is kapott hozzá. Jóízűen falatozott és nem gondolt rá, milyen köny- nyelműen eljátszotta az Isten ígéretét közvetítő elsőszülöttségi áldást. Elsősorban azért, mert nem is tartotta ezt fontosnak. Amikor később rádöbbent A / HETVENED I / VASÁRNAP I I - igéje I mmmmm íKor 3,1-8 ■■■■■■ ODAADÓBBAN KRISZTUSNAK - EGYMÁSÉRT! Kijelölt igénkben egy visszafejlődő, leépülő gyülekezet képe I rajzolódik ki előttünk. Ahelyett, hogy együtt ragadnák meg i Isten hozzájuk is lehajtó szeretetét, pártokra szakadnak. Ahe- ! lyett, hogy az értük is önmagát odaáldozó Krisztus magasod- i nék fel előttük, Pált vagy Apollóst vallják mesterüknek. Ahe- I lyett, hogy együtt tusakodnának Isten akarata megismerésé- [ ért és megismertetéséért, szembefordulnak egymással. Ahe- ! lyett, hogy „mélyebbre ásnának” Isten fenséges dolgainak | ! megértésében, csak a „felszínen kapirgálnak”. Irányt tévesztett gyülekezet, ahol minden hamisan hangzik: az ének is, meg li az imádság is. Zsákutcába sodródott közösség, ahol irigység takarja el a kivezető utat a Krisztusnak odaadóbb életre - I egymásért, önmaguk megmaradásáért! Már az is elgondolkodtató, hogy valaki mindezt szóvá teszi. Nem bántóan és korholóan, hanem felelős szeretettel és pász- i tori bölcsességgel. Félelem nélkül, nem törődve gáncsosko- : dással és népszerűtlenséggel, de azzal az elkötelezett szándékkal, hogy a Krisztusban megváltott közösség úton maradjon. Mégpedig azon az úton, amelyre Jézus hívta és állította. Nem kétséges: meg kellene tanulnunk ezt a pásztori hangvételt. Át kellene vennünk ezt a felelős-szeretetteli stílust. Félrevonuló j - „csináljátok, ahogy akaijátok” - legyintés helyett így szólni | és tenni egymásért, gyülekezeti közösségeink testvéri épülésé- i ért! Erre csak „megszállott” ember képes. Olyan, aki teljes 'I aktivitással, hívő élete bátor odaszánásával vesz részt az ügy- j ben, Krisztus tudatos eszközeként! Lelkesen prédikál, de semmi kétsége: Küldője épít. Másokat hordoz, de tudja: az ő ! jelenléte gyógyít. Elkötelezettséggel szolgál, mintha minden | rajta múlnék, mégis egészen nyilvánvaló: semmit sem tehet Krisztus nélkül. Ebben a valós világban él, de naponta érzi: Isten kezében formálódik. Nem tudom: nem vitatkozunk-e ; még mindig túl sokat Krisztusról? Arról, hogy kicsoda 0, miért szólított meg, mit akar ma velünk és tőlünk? Inkább ! nyitottabban kellene igyekeznünk megtapasztalni áldott kö- ] zelségét! Nagyobb odaszánással kellene részt kémünk és vállalnunk az O ügyéből! Alázatosabban engednünk, hogy tudjon felhasználni embert szerető, világot mentő munkájában! Erre csak szolgálatban égő tanítvány képes. Olyan, akinek nincs más tájékozódási pontja, csak Krisztus keresztje. Érdemes rácsodálkoznunk: Pál apostol nem is akar másról tudni, mint a Megfeszítettről. Jézus, érte is hozott, keresztfái áldoza- tában méri le önmagát: szolga csupán. De rajta keresztül a Megbízó akar hívni, küldeni, erőt adni, új életre formálni és j új jövőt ajándékozni. Kivételes lehetőség! Életünk legnagyobb titka tárulhat fel előttünk. Jézus Krisztus megváltott a kereszten: magáénak vall az Isten! És micsoda méltóság! Efölött való örömünkben emberi dicsőségvágy hajszolása helyett Neki szolgálhatunk és az ő szeretetét sugározhatjuk. Ézért: odaadóbban Krisztusnak, egymásért! Eszlényi László IMÁDKOZZUNK Ezsaut az édesapja szerette jobban, mert sok húst hozott haza az erdőből és olyan finoman tudta elkészíteni az apjának. Jákób a mama kedvence arra, hogy mit adott oda köny- nyelmúen egy tál lencséért, már nem tudott a dolgon változtatni. Selmeczi János Uram! Bttnbánattal vallom, bogy mindenkor elfogadom mentó szerete- tedet, de sokszor nagyon szűkmarkúan mérem másoknak. Szflntelenfll megörvendeztet a Veled való közösségem, mégis oly ritkán vagyok másoknak igazi támasza. Könyörgök: ne mondj le rólam. Segíts, hogy Benned formálódjék az életem, Veled történjék minden cselekedetem. Használj fel kegyelmedből engem is gyülekezetünk építésében, a testvéri közösség megőrzésében, szent neved dicsőségére! Ámen. Ismét egy remekművel gazdagodott a magyar operairodalom. Szokolay Sándor a „Vérnász”, a „Hamlet” és a „Sámson” c. operái után megalkotta az „Ecce Homo” c. operáját. Ezzel Erkel Ferenc óta ó a legtermékenyebb magyar operaszerző. Amint a felsorolt címekből is következik, operáiban mindig súlyos kérdésekre keres választ. Hogy mi kényszeritette ennek az operájának megírására, arra egy vele készített riportban igy felel: „A dráma örüle- tes vízió arról, hogy az ember nem hagyja magát megmenteni, de hát amíg élünk, érzünk, gondolkodunk - bele lehet ebbe nyugodni?! Nem és nem!” Ez a gyötrő kérdés izzítja át az egész művet. Az opera szövegét maga írta Nikosz Kazan tzakisz (1883-1957) „Nemzetközi Békedíjjal” kitüntetett görög író regénye alapján. A regény címe - szó szerinti fordításban- „Az újrafeszített Krisztus”, Rubin Péter magyar fordításában „Akinek meg kell halnia” címet kapta. Ezt a tartalmat szélesíti az egész emberiségre vonatkozó érvénnyel a Szokolay Sándor által választott „Ecce Homo” cím. Az opera - másképpen zenedráma - zene is, dráma is. Ez adja e műfaj minden problémáját annak kezdete óta, mert mások a dráma és ismét mások a zene törvényei. A dráma szükségszerűen a szabadesés egyre gyorsuló sebességével rohan a végkifejlet felé. A zene viszont szeret kibontakozni, egy-egy szép részletnél elidőzni. Ezt az ellentmondást jó ideig úgy igyekeztek áthidalni, hogy a cselekményt prózában mondták - majd később „recitativó”-ként deklamálták -, a zene pedig egy-egy áriában, összefoglalta annak mondanivalóját. Wagner nevéhez fűződik az az újítás, hogy a zene a dráma nyomába szegődik és az egész mű áriák felsorakoztatása helyett, állandó „ének-beszéddé” válik. Szokolay Sándor operájának bemutatója Ecce Homo Szokolay Sándor operája ezt az utat járja. Zenéje egy pillanatra sem függetleníti magát a cselekménytől, sőt annak mondanivalóját erősíti fel. Amint maga mondja: „...közömbös hangok nélküli zeneiséget...” kívánta megvalósítani. Ezt csak úgy tudta megtenni, hogy a szöveget is maga írta, amint azt Wagner is tette. A készen kapott szöveg - tartalmával, terjedelmével - szükségszerűen megköti a zeneszerző kezét. A vállalkozás nagyságát Szokolay Sándor még megtetézi azzal, hogy az egy időben született német szöveget is figyelembe vette. A német fordítás Weltler Ödön munkája. A regény tartalma több síkon mozog. Az egyik cselekménysorozat az, hogy a falu népe a hétévenként ismétlődő passiójátékra készül. A falu bölcsei kiosztják a szerepeket. Mindenki vállalja a neki szánt tennivalót, csak Manoliosz, hegyi pásztor tiltakozik az ellen, hogy Jézus szerepét vállalja. Csak nagy rábeszélésre áll rá a szerepre. A cselekmény fő vonalát - amelybe a passiójáték beágyazódik - a „birtokon belül” élő falusiak és a földért, a megélhetésükért harcoló, „birtokon kívül” élő menekült görögök szembenállása adja. Mindezt megtetézi, hogy mindkét csoport közös elnyomója a török aga. A menekültek nem akarják elfoglalni a falusiak földjét, csak azt szeretnék, hogy azt a földet művelhessék, amit azok .nem művelnek, parlagon hagyják. Eleinte úgy tűnik, békében meglesznek egymással. De azután jönnek az apró összekoccanások, majd izzó ellentétek, gyújtogatás, sőt emberölés is. Azután keresik a bűnöst. Itt kerül egy mederbe a drámai folyamat két ága, a passiójáték s a két embercsoport ellentéte. Valakinek vállalnia kell a gazságok elkövetését, különben egymásra rontanak a falusiak és a hontalan görögök. És ekkor Manoliosz - aki Krisztus szerepét kapta - magára vállalja népe bűneit. A regény terjedelmét semmi sem korlátozza (529 oldal). A színpadon azonban mindezt sűríteni kell. Szokolay Sándor már ott végzett igen körültekintő munkát, amikor a regénynek azokat a mozzanatait emelte ki, amelyek szinte lenyűgöző sebességgel rohannak a végkifejlet felé. Aminek kifejezésére a regénynek oldalakra van szüksége, azt a zene néhány pontos jelzéssel megoldja. És ez a nagyszerű ebben a műben. Szokolay Sándor „zenei szótára” oly gazdag, hogy minden szereplőjének más-más zenei ruhát ad. És erről a szereplőt mindig meg lehet ismemi, pedig a dráma folyamán akaratban, indulatban mindegyik igen nagy utat tesz meg. Wagner ezt úgy oldja meg, hogy szereplőit mindig ugyanazzal a motívummal jellemzi. Erre mondta kissé gunyorosan Debussy, hogy „Wagner előbb beküldi mindegyik szereplőjének ’névjegyét’ a zenekarba és azután jelenik meg a szereplő.” Szokolay nem iíyen „vezérmotívum”-mal dolgozik. Nála minden szereplő zenei anyaga a szituáció változásával más és más lesz, ugyanakkor nem esik ki zenei szerepéből. A bemutatón szereplő szólistákról, gyermekkarról, a nagyok kórusáról, a zenekarról csak a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk. Csak e cikk terjedelmének szűkössége miatt nem szólunk róluk külön-külön. Ugyanígy meg kell emlékeznünk a pergő rendezésről, a markáns díszletekről, a falu elöljáróit, népét kitűnően mégjelenítö jelmezekről, légióként pedig arról a heroikus munkáról, amit Szokolay Sándor a bemutató vezénylésével vállalt. A „Képes Hét” 1987/4. számában a próbákról készült riportban olvashattuk: „A próbákon - nem túlzás a kifejezés - Szokolay Sándor 500 fokos lázban ég.” De ez a lobogás forrósí tóttá át az egész előadást, a zsúfolásig telt nézőteret, amely szűnni nem akaró tapssal köszönte meg a szerző - egyben dirigens - és az előadás valamennyi szereplőjének a mű mondanivalójával való azonosulását. Fasang Árpád BESZÉLGESSÜNK Az örömről IGÉK Az Úrnak öröme a ti erősségtek. Neh 8,10 • • * Te tanítasz meg az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad. Zsolt 16,11. a • * Világosság támad fel az igazra és az egyenes szívüekre öröm. Zsolt 97,11 a a a örüljetek igazak az Úrban és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét. Zsolt 97,12 a a a Aki könnyhullatással vetnek, vi- gadozással aratnak majd. Zsolt 126,5 a a a örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén. Lk 15,10 a a a Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm. Róm 14,17 a a a A Léleknek gyümölcsei szeretet, öröm, békesség, béketürés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Gál 5,22 a a a Amennyiben részetek van Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek. lPt 4,13 a a a Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. 3Jn 4 a a a örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben. Lk 10,20 IDÉZETEK Ami a lelket megörvendezteti és felüdíti, a testnek is használ. (Seneca) Amint a nagy öröm sokszor szomorúsággal végződik, úgy a türelemmel elviselt szenvedés újabb örömöket terem. (Boccaccio) a a a Csak a vidám szív képes a jónak örülni. (Kant Emánuel) * * * Mikor a világra születtél sírtál s övéid örültek, úgy élj, hogyha meghalsz, te örülj és sírjanak az emberek. (Gerock Károly) a a a A bánat egy nagy óceán; az öröm? Az óceán kis gyöngye... talán mire felhozom, össze is töröm. (Petőfi Sándor) a a a Alig van öröm, melyhez a fájdalom társul ne csatlakoznék, mig a fájdalom sokszor egyedül vándorol. (Greguss Ágost) a a a Kinek nincs öröme, csak káröröm, annak megvan ugyan a kára, de nem az öröme. (Sanders) Vértesi Jolán Imádkozzunk Hálát adok néked kegyelemnek Istene, hogy Te vagy az igaz öröm forrása és teljes öröm van Tenálad. Add nékem azt a tiszta, szent örömöt, melynek alapja a Te hűséges gondviselésed, megbocsátó irgalmasságod. A Te jóságos vezetésed alatt add megértenem, hogy miben vegyek részt és mitől tartózkodjam, s ha nem mindig napsugaras az élet- utam, akkor is hadd legyek mindig Benned örvendező gyermeked. Ámen. PUSKIN 150 éve, hogy a Csornája vize mellett egy párbaj-pisztoly golyója elnémította a 38 éves költőt. Sorsát mintha sejtette volna, főművében, az Anyeginben párbajban esik el Lenszkij, az ifjú poéta. De így végzi a Puskint fergeteges felháborodással elsirató (A költő halála) 26 éves Lermontov is. Divat volt akkor a párbaj, életét könnyen vitte vásárra a XIX. sz. elejének pesszimista nemzedéke. De a Puskin viadala mégis másmilyen volt. A Napóleon utáni évek közérzetének alaphangját Byron, az angol grófi költő adta meg, ám az ördöghívogató, kiábrándult, fölényes, unott póz nála is álca csupán: elesik hamarost a szabadságukért küzdő görögök oldalán Hellaszért, mert van valami, egyetlen eszme, ami e keserű nemzedék nagyjaiban közös: a szabadság mérhetetlen, rajongó szeretete. Ez a lobogás jellemzi az angol példakép fölé nőtt Alekszej Szerge- jevics Puskint is, és ez okozta korai vesztét. Zord időben szólt a szabadságról. Mert bármennyire divat és szokás a párbaj, ritkaság a halálos végű. Ebben az esetben pedig úgy hajszolták bele „magasabb udvari körök” a becsületére kényes költőt. Könnyű tőrbecsalni, heves természetet örökölt afrikai ősétől; anyai ágon Nagy Péter cár szerecsenének dédunokája. Igaz volt-e a feleségéről és a koronás csábítóról teijesz- tett pletyka, ki tudja már?! De igazi volt forró vágyakozása „a szent szabadság tündöklő hajnala” után, és egész lényével feszélyezte a cári udvart, ahová száműzetésének évei után visszacsalogatták, megintcsak nem tudni, miért. Talán, hogy szem előtt legyen, hiszen minden lépését figyelték. 21 éves, amikor száműzik a Kaukázusba, mert részese volt a dekabristák mozgalmának. E korszakának terméke A kaukázusi fogoly s a Cigányok. Az európai romantika jeles alkotása mindkettő, ám modernebb és az antik tragédiákra emlékeztetőbb, mint a stílusirány más termékei. A Cigányok akár görög dráma is lehetne: a legősibb, archaikus korból származó, különböző kultúrák és erkölcsök viharos ütközése adja drámai erejét, s a tragédia hátteréül a fenséges táj zord sziklái kínálnak díszletet. Főműve mégis a verses regény, a Jevgenyij Anyegin, első remeke a nagy orosz epikus hullámnak, óriások követik majd a 24 éves ifjút, de óriás ő maga is, és nemcsak úttörő voltában. Hanem mert a verses regényben benne él, lélegzik az orosz föld, a korabeli vidéki élet teljessége. A táj varázsa, az erdők lehelete, a trojka csengőjének hangja, az emberek jóindulatú, barátságos lénye, mindez oly közeli, oly ismerős, mintha csak Petőfi Magyarországán járnánk. Áprily Lajos, az Anyegin mesteri fordítója utószavában költői játékkal bizonyít: Petőfi A puszta télen c. verséből idéz néhány sort, s közöttük elhelyez egy téli strófát az Anyégin- bői. Ekkor látjuk: Petőfi volt Puskin igazi rokona, mind a szabadság halálba vivő szeretetében, mind pedig a szülőföld szíven ragadó megszólaltatásában. Nem véletlenül emlegetik így a múlt században kiadott könyvek: Puskin Sándor. Annyira magyar lett az idők során, akárha a „mi Sándorunk” lenne. Végezetül meg kell emlékeznünk a számára legkedvesebb regényalakról, a finom, törékeny, rebbenő és szenvedélyes Tatjánáról. A verses regény valamennyi alakja eleven, eredeti, szinte ismerős személyiség, noha az egész mű viszonylag rövid, és a Puskin-strófa zárt fegyelme is szűkszavú jellemzésre készteti íróját. „Vadóc, bús, félénk, zajra rebben / Mint szarvasgím a rengetegben” - Tatjána szellemi testvére, irodalmi őse Natasának, Tolsztoj felejthetetlen figurájának a Háború és békéből. Páros csillag ez a két ifjú lány az orosz epika egén, örök barátai az irodalom minden kedvelőjének. Bozóky Éva
