Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-29 / 48. szám

r Evangélikus Élet 52. ÉVFOLYAM 48. SZÄM 1987. NOVEMBER 29. Advent 1. vasárnapja ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Ézs 9,5 wmm Uj kezdet Két tenyeredbe temetted köny- nyes arcodat. A csalódás keserűsé­gében meggyűlöltél mindenkit, aki mosolyogni tudott. Úgy érezted, hogy nincs tovább. Hagytad, hogy arcodba vágjon a hideg őszi eső. Füledben ott vissz­hangzott a rögök koppanása. Egye­dül maradtál... Nincs tovább! Ültél az elfüggönyözött félhomályban, az üres lakásban, társad és gyermeked nélkül. Mindent elrontottatok. El­mentek. Ez a lakás többé nem ott­honod. Nincs tovább! Tördelted a kezed, jártál föl-alá a kiúttalanság szorításában, mint egy tébolyult... Nincs tovább! Váratlanul rontott rád a pillanat. Nem tudtad föltartóztatni. Rádtá­madtak a célttévesztett, csúfos gon­dolatok, az elhibázott, sértő mon­datok, az eltorzult, durva mozdula­tok. Nem tudtad elkerülni emberek riadt, szomorú, csalódott tekinte­tét. Mintha a vádlottak padján ültél volna... Nincs tovább! Reménytelenül - magányossá­god, zsákutcába jutott életed, jóvá­tehetetlen bűneid mélységében - ki­szolgáltatott vagy. Ne temetkezz bele a homályba! Ne szeresd meg a sötétet! Ne takard el az arcodat! A szégyen elviselhetőbb, mint a ki­szolgáltatottság. Emeld föl a tekin­tetedet! Isten a sötétségben is közel van hozzád. Jézus Krisztus utá­nunk jött a mélybe. Kereste a ver- gődőket, a reményteleneket, az el­veszetteket. Nekik hirdette: közele­dik szabadulásotok ideje! Van kiút a mélységből! Levetkőzheted a jó­vátehetetlent! Van nyitott ajtó a ki­úttalanság poklán! Amikor már semmi mentséged nincs, és nem is akarod menteni magad, Isten újat kezdhet veled. Hidd el, 0 újat akar kezdeni veled, egészen újat! A legnyomorultabb élethelyzet is lehet új kezdetté Isten kezében. Ő romokon is építkezik. Ez a fordulat azonban sohasem természetes és ma­gától értetődő. Hogyan is lenne az, amikor Isten megalázkodásából fa­kad? Egyszülött Fiában testet öltve, szolgai formában jött a földre. Nem kerülte el a kísértések csapdáit, az értetlenek vádoló pillantásait és sza­vait, a bűn fertőző közelségét. Jézus Krisztusnak bűneink terhét hordozó kínos szenvedése és halála előzte meg a húsvéti örömhírt: él, feltámadott! A mélységek mélységét járta be, mi­előtt egészen újat kezdett általa Isten. Gondolta-e Péter, hogy tagadá­sának mélységéből Jézus kiemeli, és lehetséges mindent újra kezdenie? Gondolta-e Saul, hogy Damasz­kusz felé, élete talán legsötétebb út­ján Jézus újat kezd vele, megma­gyarázhatatlan szeretettel? Veled is ugyanígy cselekedhet. Mélység és bűn összetartoznak. Életed nehéz helyzetei sem függetle­nek bűneidtől, és mások bűneitől. Isten azért szólít meg és hív magá­hoz, hogy bűnünk poklából szaba­dítson. Készítsd a szívedet, hogy meghalld és megértsd a szavát. Csi- títs el magadban háborgást, elége­detlenséget, kételkedést, önvádat - mindent. Ne engedd, hogy fogva tartson a sötét! Ne bűnöd szikláira nézz! Kiálts, ha nincs erőd! Jézus a megbocsátás evangéliumával köze­ledik feléd. Nem azt mondja, hogy nincs tovább. Látod, most is időt ad neked, hogy hozzá fordulj. Vár, hogy újat kezdhessen veled. Tekusné Szabó Izabella Felújított templom Barlahidán Ülésezett az Országos Presbitérium Együtt — egymásért Ebben a két szóban foglalta össze dr. Harmati Béla püspök mindazt, amit az ünnepi istentiszteletet köve­tő közgyűlésen, Barlahidán, a zsú­folásig, sőt még azon túl is megtelt templom népének mondani akart. Együtt. Magyar evangélikusok és a világ evangélikussága, együtt ma­gyar keresztyén emberek, felekezeti különbség nélkül, együtt a magyar néppel és együtt az emberiséggel. Együtt mindazokért a látszólag kis, mikroközösségeket érintő célokért, amelyek egy-egy település lakóit foglalkoztatják, és együtt az or­szág, az emberiség nagy időszerű gondjainak a megoldásáért. Egy­másért. Mindazokért, akiknek szükségük van szeretetünkre, segít­ségünkre. Egymásért^ Mert mind­annyiunknak szükségünk van szere- tetre és a hazának, az emberiségnek is szüksége van ránk. Egymásért. Időszerű volt a püspöki köszön­tő Barlahidán, a templom felújítá­sát ünneplő gyülekezetben. Balogh András lelkész Nehemiás 2,17—18-cal kezdte beszámolóját. „Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rom­má lett... Jöjjetek, építsük föl Jeru­zsálem kőfalát, hogy ne gyalázhas- sanak többé bennünket! ... Erre ők így feleltek: Kezdjük el az épí­tést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.” 52 évvel a templom kapuinak a megnyitása után ünnepelték a fel­újított templomot. A lelkész tár­gyilagos beszámolója nem szólt ar­ról - másoktól tudtam meg -, hogy ő egyévi fizetése felajánlásával in­dította meg az adakozás sorát. De kétkezi munkásként is részt vett a felújításban. Kiss Kálmán építő­mester és brigádja nagy elismerést kapott és ez tovább nőtt, amikor megtudtuk, hogy 40 000,- Ft-ot a mester elengedett a költségekből. Szép az ünnep, még szebbé teszik a számok, amelyek visszajelentik a püspöki szót: egymásért. Mert a 671 800,- Ft-os végösszegben ben­ne van az országos egyház segítsé­ge éppúgy, mint a gyülekezeti ta­gok áldozatkészsége és a Császár Jánosné által szervezett társadalmi munka 143 000,- forintos értéke. Idézem a lelkészi beszámoló záró gondolatait: „A templom áll, rendben van. Bár vannak a jövőre nézve is tervek, hogy még szebb lehessen. Igazán szép azonban csak akkor lesz, ha nemcsak az épület újul meg, hanem a hozzá tartozó gyülekezet is. Iga­zán szép csak akkor-lesz ez a temp­lom, ha az elkövetkezendő években a nyitott templomajtón keresztül minél többen hozzák el gyermekei­ket keresztelni, vagy hitüket meg­váltani; hajpinél többen akarnak innen az oltár elől Isten áldásával indulni a házasságba; ha minél töb­ben akarják itt letenni a mindenna­pok örömeit és gondjait, hogy az­után hálatelt szívvel indulhassanak a hétköznapokba, ahol Isten dicső­ségét szolgálva népünk életének megjobbításáért élve tudják kama­toztatni azt, amit itt kaphattak...” Tóth László az Állami Egyház­ügyi Hivatal Zala megyei titkára tisztelettel és szeretettel köszöntve az ünneplő gyülekezetét széles táv­latokban elemezte a hívők, köztük az evangélikusok tevékenységének a jelentőségét a népünk előtt álló nagy feladatok megoldásában. Nagy tetszést keltett, amikor Újvá­ri Sándor, Zala megye Tanácsa el­nökének üdvözletét tolmácsolta és meghívta dr. Harmati Béla püspö­köt, látogassa meg a Tanács elnö­két baráti beszélgetésre, közös gondjainkról. (Már a közgyűlés utáni ebéden elemezte Tóth László a zalai evangélikusság számará- (Folytatás a 3. oldalon) Új útszakasz előtt állunk Dr. Nagy Gyula püspök-elnök jelentése elején megemlékezett dr. Káldy Zoltán püspök-elnök több évtizedes munkájáról. Mint mondotta - emlékének méltó meg­örökítése, életművének részletes feldolgozása és értékelése egyház­történet-írásunk fontos feladata. Továbbiakban szólt az elmúlt évben - mind az Északi, mind a Déli Egyházkerületben - bekövet­kezett személyi változásokról. A nemzetközi helyzetet elemez­ve szólt az egyház feladatáról, mind nemzetközi, mind hazai vo­natkozásban. Egyházunk anyagi helyzetéről - többek között - ezt mondotta: - Kétségtelen, hogy elkerülhetetlen­né válik egyházunk anyagi helyze­tének a komoly felmérése és gyö­keres újra-átgondolása, a gyüleke­zetek és lelkészek anyagi, jelentő­sen fokozódó terheinek igazságo­sabb elosztása és a még nagyobb felelősség szegényebb gyülekeze­teink, terheket hordozó lelkészcsa­ládjaink és szórvány-gyülekeze­teink iránt. Ezekre a lényeges anyagi vonatkozású kérdésekre je­lentésemben nem térek ki, mivel ülésünk folyamán részletes jelen­tést hallunk majd egyházunk anya­gi helyzetéről és a szükségessé vált intézkedésekről. Az előttünk lévő időszak ebben a vonatkozásban hitünk és szerete­tünk komoly próbája lesz. De azt is tudjuk, hogy a próbatétel tüze (Folytatás a 3. oldalon) November 11-én ülésezett az újon­nan megválasztott Országos Pres­bitérium. Az első munkaülésen részt vettek az országos elnökség, a két egyházkerület elnöksége, valamint az új összetételű presbitérium tag­jai. A jelenlevők meghallgatták a püspök-elnök tájékoztatóját az el­múlt időszakról, valamint a külön­böző munkaágak vezetőinek jelen­tését. A jelentéseket élénk megbe­szélés követte, melynek során fel­szólalt többek között Húsz Róbert, Keveházi László, Harmati Béla, Nagy István, Szebik Imre, Frenkl Róbert, Koskai Erzsébet, Farkas­házi Ferenc, Szabó Lajos, Szabó István. A presbitérium több fontos kér­désben határozatot hozott. így töb­bek között az Evangélikus Teoló­giai Akadémia építésével kapcsolat­ban - melyet lapunk következő szá­mában külön ismertetünk. Az alábbiakban a püspök-elnöki jelentés részleteit közöljük. Az Országos Presbitérium határozataiból Az Országos Presbitérium ezen az ülésén is hálás sziwel emlékezik meg az ez évben mennyei Urához hazatért dr. Káldy Zoltán püspök­ről, egyházunk vezetőjéről egy csaknem három évtizedes történel­mi időszakban. Emléke méltó meg­örökítését, életműve részletes fel­dolgozását egyházunk fontos fel­adatának tartja. Emlékét, öröksé­gét kegyelettel megőrizzük! Az Országos Presbitérium öröm­mel és bizalommal köszönti egyhá­zunk új vezetőit, dr. Harmati Béla püspököt és Farkasházi Ferenc, va­lamint dr. Frenkl Róbert egyházke­rületi felügyelőket. Az Egyház Urá­nak kegyelmét, gazdag áldását kéri életükre, családjukra és minden szolgálatukra! Az Országos Presbitérium a világ egyházainak és a hívő embereknek nagy többségével együtt örömmel üdvözli a két világhatalom első, történelmi jelentőségű megegyezé­sét a nukleáris fegyverzetek fokoza­tos leszerelésére, és kéri híveinket, hogy a magunk eszközeivel - imád­sággal, a béke cselekedeteivel segít­sék az igazságos béke megvalósulá­sát minden nép és emberfaj számá­ra. Az Országos Presbitérium ha­zánk mai nehéz gazdasági helyzeté­ben a szeretet felelősségére, a közös áldozatvállalásra, a becsületes munkára és az életünk egészét átfo­gó erkölcsi magatartásra hívja gyü­lekezeteinket és híveinket, hogy pél­daadó módon segítsék a maguk ré­széről is a kibontakozást országunk jelenlegi gazdasági kríziséből. Ugyanakkor megállapítja, hogy gondosan vigyáznunk kell az igaz­ságosság és szeretet érvényesülésére a gyengébbek - elsősorban a sok- gyermekes családok, a nyugdíjasok és idős emberek, a pályakezdő fia­talok és a testileg-lelkileg sérültek - iránt. Az Országos Presbitérium felhív­ja gyülekezeteinket az iskolai hitok­tatás lehetőségeivel élésre ott, ahol a hitoktatásnak ez a formája eddig is megvolt; ugyanakkor kéri egyhá­zunk vezetőségét az állammal kö­tött új megállapodás keretében a gyülekezeti hitoktatás törvényes formájának biztosítására, új hitok­tatási tankönyvek kiadására és az új katechtikai munkamódszerek megismertetésére a hitoktatást vég­zőkkel. Az Országos Presbitérium az Or­szágos Egyházi Elnökség egyhangú javaslatára és az Evangélikus Gim­názium visszaállítása ügyének előbbrevitelére a következő felhí­vást intézi a gyülekezetekhez: 1988. május 31-ig az illetékes püspöki hivatalban nyilatkozzanak arról, hogy az iskola felállítását kö­vetően évi költségvetésükben rend­szeresen milyen évenkénti összeggel tudják az evangélikus középiskola és kollégium fenntartását segíteni, a többi közegyházi és gyülekezeti anyagi kötelezettségük mellett. Ugyanilyen rendszeres évi felaján­lásra hívjuk fel híveinket is. Bízunk abban, hogy gyülekezeteink és hí­veink vállalják ezt a folyamatos, rendkívüli áldozathozatalt egy evangélikus középiskola és diák­kollégium fenntartásáért. Az Országos Presbitérium köszö­nettel elfogadja dr. Nagy Gyula püs­pök évi jelentését. Ugyanakkor kö­szönetét mond az Országos Presbi­térium a püspök-elnöknek az elmúlt másfél évben végzett rendkívüli egy­házvezetési szolgálatáért, valamint köszönetét nyilvánítja Sólyom Ká­roly püspökhelyettesflek a Déli Egy­házkerületben végzett helyettesítő munkájáért. Az Országos Presbitérium Isten kegyelmét, Szentlelke vezetését kéri egyházunk életére, további szolgá­latára. ÉLŐ VÍZ Zsoltár- Van mozaikok Megtartóm! Zsolt 16,1 A 16. zsoltár feliratának az értelme nem világos. A „miktám” szó már régen kiment a használatból, s ma már nem tudjuk megfejteni, hogy eredetileg mit jelentett. Egy héber nyelvjárásban az igei alak „befedni” jelentésű. Ezért többen • engesztelő zsoltárnak fordítják, amely­ben Isten bűnt elfedő, kiengesztelődő szeretete jut kifejezésre. Luther „arany- ékszernek” fordítja, s ezzel drága és fölséges tartalmát, költőileg is szép for­máját jelöli meg. Isten ítéletei a hívő ember számára „kívánatosabbak az aranynál, még a színaranynál is” (Zsolt 19,11). Mindössze hat zsoltár van, aminek ez a felirata (még 56-60). Ezek nyilván egy csoportba tartoznak, egy szituáció­ban születtek, azonos lelki tapasztalás, hitbeli élmény kifejezései. Ez azért je­lentős számunkra, mivel a többi mik- támban megtaláljuk a külső körülmé­nyek, a történeti helyzet megjelölését is, amelyben azok születtek. Zsolt. 56,1: „Dávid miktámja, amikor megragad­ták őt a filiszteusok Gátban”. 57,1: „Dávid miktámja, amikor Saul elől a barlangba menekült”. 59,1: „Dávid miktámja, midőn embereket küldött Saul, és őrizték az ő házát, hogy megöl­jék őt”. 60,1: „Dávid tanitó miktámja, mikor harcolt a mezopotámiai sziru- sokkal”. Ezek mutatják, hogy Dávid nem a betlehemi mezőn, gondtalan pásztdr- kodás hangulatában írt miktámokat, nem is ragyogó győzelmei idején, mi­kor már minden ellenség? lába előtt hevert, ő pedig békében országolha- tott, hanem élete legnehezebb idősza: kában, mikor hegyek között és barlan­gokban bujkálva puszta életét kellett mentenie a király elől, aki hadak élén üldözte, úgyhogy az ellenség földjén nagyobb biztonságban volt, mint saját hazájában. Honnan eredtek mégis ezek a mai szóval szinte ki sem fejezhető, Istent dicsérő énekek? „Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom! - így kezdi Dávid ezt a miktámot. Saul elől menekülve Dávid életének csodákban,. Isten megtartó ke­gyelme tapasztalásában leggazdagabb idejét éli. Az erőkülönbségek emberileg óriásiak. Egyik oldalon menekülő pásztorfiú, a másik oldalon maga a ki­rály. Dávid egyedül-bujdosik, nyomá­ban egész hadsereg jár. De Isten mindig megtalálja annak a módját, hogy elfedezze a menekülőt és elterelje az üldözők figyel­mét. Sőt a bosszúvágyat is ki tudja venni Dávid szivéből annyira, hogy sötét barlang­ban is csak a király ruhájá­nak szárnyát nyisszantja el a nyaka helyett, s alvó tábor közepén is csak a király kö­penyét szögezi a földhöz annak szíve helyett. Lehetett Dávid akármilyen szorult helyzetben, mindig volt kihez folyamodnia: „Tarts meg engem, Iste­nem, mert Benned bízom.” Es sohase hiába, mert volt megtartója. Oktalan gyűlölettől űzetve is, reménytelennek tetsző kiszolgáltatottságban, sőt életve­szélyben is. Legyen a baj, akármilyen nagy, az ellenség bármilyen hatalmas, Isten erősebb, és mindig segítségül hív­ható. Sohase hiába! Luther nem a pásztordalokat, nem a zarándokénekeket, nem a királyzsoltá­rokat vagy bűnbánati imádságokat ne­vezi aranyékszereknek, hanem a miktá­mokat: az üldöztetés közben megta­pasztalt őrizet, segítés és megtartás ta­pasztalásait és ujjongó magasztalását. Legyen ez a mi bizodalmunk, re­ménységünk, biztonságunk és örvende­zésünk forrása is: Van Megtartóm! Nem kell a vesztes oldalra szorulnom. „Istennel győzedelmet nyerünk!” így zárja Dávid egy másik miktámját. (60,14) Csepregi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom