Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)
1987-11-29 / 48. szám
r Evangélikus Élet 52. ÉVFOLYAM 48. SZÄM 1987. NOVEMBER 29. Advent 1. vasárnapja ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 5,50 Ft Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Ézs 9,5 wmm Uj kezdet Két tenyeredbe temetted köny- nyes arcodat. A csalódás keserűségében meggyűlöltél mindenkit, aki mosolyogni tudott. Úgy érezted, hogy nincs tovább. Hagytad, hogy arcodba vágjon a hideg őszi eső. Füledben ott visszhangzott a rögök koppanása. Egyedül maradtál... Nincs tovább! Ültél az elfüggönyözött félhomályban, az üres lakásban, társad és gyermeked nélkül. Mindent elrontottatok. Elmentek. Ez a lakás többé nem otthonod. Nincs tovább! Tördelted a kezed, jártál föl-alá a kiúttalanság szorításában, mint egy tébolyult... Nincs tovább! Váratlanul rontott rád a pillanat. Nem tudtad föltartóztatni. Rádtámadtak a célttévesztett, csúfos gondolatok, az elhibázott, sértő mondatok, az eltorzult, durva mozdulatok. Nem tudtad elkerülni emberek riadt, szomorú, csalódott tekintetét. Mintha a vádlottak padján ültél volna... Nincs tovább! Reménytelenül - magányosságod, zsákutcába jutott életed, jóvátehetetlen bűneid mélységében - kiszolgáltatott vagy. Ne temetkezz bele a homályba! Ne szeresd meg a sötétet! Ne takard el az arcodat! A szégyen elviselhetőbb, mint a kiszolgáltatottság. Emeld föl a tekintetedet! Isten a sötétségben is közel van hozzád. Jézus Krisztus utánunk jött a mélybe. Kereste a ver- gődőket, a reményteleneket, az elveszetteket. Nekik hirdette: közeledik szabadulásotok ideje! Van kiút a mélységből! Levetkőzheted a jóvátehetetlent! Van nyitott ajtó a kiúttalanság poklán! Amikor már semmi mentséged nincs, és nem is akarod menteni magad, Isten újat kezdhet veled. Hidd el, 0 újat akar kezdeni veled, egészen újat! A legnyomorultabb élethelyzet is lehet új kezdetté Isten kezében. Ő romokon is építkezik. Ez a fordulat azonban sohasem természetes és magától értetődő. Hogyan is lenne az, amikor Isten megalázkodásából fakad? Egyszülött Fiában testet öltve, szolgai formában jött a földre. Nem kerülte el a kísértések csapdáit, az értetlenek vádoló pillantásait és szavait, a bűn fertőző közelségét. Jézus Krisztusnak bűneink terhét hordozó kínos szenvedése és halála előzte meg a húsvéti örömhírt: él, feltámadott! A mélységek mélységét járta be, mielőtt egészen újat kezdett általa Isten. Gondolta-e Péter, hogy tagadásának mélységéből Jézus kiemeli, és lehetséges mindent újra kezdenie? Gondolta-e Saul, hogy Damaszkusz felé, élete talán legsötétebb útján Jézus újat kezd vele, megmagyarázhatatlan szeretettel? Veled is ugyanígy cselekedhet. Mélység és bűn összetartoznak. Életed nehéz helyzetei sem függetlenek bűneidtől, és mások bűneitől. Isten azért szólít meg és hív magához, hogy bűnünk poklából szabadítson. Készítsd a szívedet, hogy meghalld és megértsd a szavát. Csi- títs el magadban háborgást, elégedetlenséget, kételkedést, önvádat - mindent. Ne engedd, hogy fogva tartson a sötét! Ne bűnöd szikláira nézz! Kiálts, ha nincs erőd! Jézus a megbocsátás evangéliumával közeledik feléd. Nem azt mondja, hogy nincs tovább. Látod, most is időt ad neked, hogy hozzá fordulj. Vár, hogy újat kezdhessen veled. Tekusné Szabó Izabella Felújított templom Barlahidán Ülésezett az Országos Presbitérium Együtt — egymásért Ebben a két szóban foglalta össze dr. Harmati Béla püspök mindazt, amit az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen, Barlahidán, a zsúfolásig, sőt még azon túl is megtelt templom népének mondani akart. Együtt. Magyar evangélikusok és a világ evangélikussága, együtt magyar keresztyén emberek, felekezeti különbség nélkül, együtt a magyar néppel és együtt az emberiséggel. Együtt mindazokért a látszólag kis, mikroközösségeket érintő célokért, amelyek egy-egy település lakóit foglalkoztatják, és együtt az ország, az emberiség nagy időszerű gondjainak a megoldásáért. Egymásért. Mindazokért, akiknek szükségük van szeretetünkre, segítségünkre. Egymásért^ Mert mindannyiunknak szükségünk van szere- tetre és a hazának, az emberiségnek is szüksége van ránk. Egymásért. Időszerű volt a püspöki köszöntő Barlahidán, a templom felújítását ünneplő gyülekezetben. Balogh András lelkész Nehemiás 2,17—18-cal kezdte beszámolóját. „Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rommá lett... Jöjjetek, építsük föl Jeruzsálem kőfalát, hogy ne gyalázhas- sanak többé bennünket! ... Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.” 52 évvel a templom kapuinak a megnyitása után ünnepelték a felújított templomot. A lelkész tárgyilagos beszámolója nem szólt arról - másoktól tudtam meg -, hogy ő egyévi fizetése felajánlásával indította meg az adakozás sorát. De kétkezi munkásként is részt vett a felújításban. Kiss Kálmán építőmester és brigádja nagy elismerést kapott és ez tovább nőtt, amikor megtudtuk, hogy 40 000,- Ft-ot a mester elengedett a költségekből. Szép az ünnep, még szebbé teszik a számok, amelyek visszajelentik a püspöki szót: egymásért. Mert a 671 800,- Ft-os végösszegben benne van az országos egyház segítsége éppúgy, mint a gyülekezeti tagok áldozatkészsége és a Császár Jánosné által szervezett társadalmi munka 143 000,- forintos értéke. Idézem a lelkészi beszámoló záró gondolatait: „A templom áll, rendben van. Bár vannak a jövőre nézve is tervek, hogy még szebb lehessen. Igazán szép azonban csak akkor lesz, ha nemcsak az épület újul meg, hanem a hozzá tartozó gyülekezet is. Igazán szép csak akkor-lesz ez a templom, ha az elkövetkezendő években a nyitott templomajtón keresztül minél többen hozzák el gyermekeiket keresztelni, vagy hitüket megváltani; hajpinél többen akarnak innen az oltár elől Isten áldásával indulni a házasságba; ha minél többen akarják itt letenni a mindennapok örömeit és gondjait, hogy azután hálatelt szívvel indulhassanak a hétköznapokba, ahol Isten dicsőségét szolgálva népünk életének megjobbításáért élve tudják kamatoztatni azt, amit itt kaphattak...” Tóth László az Állami Egyházügyi Hivatal Zala megyei titkára tisztelettel és szeretettel köszöntve az ünneplő gyülekezetét széles távlatokban elemezte a hívők, köztük az evangélikusok tevékenységének a jelentőségét a népünk előtt álló nagy feladatok megoldásában. Nagy tetszést keltett, amikor Újvári Sándor, Zala megye Tanácsa elnökének üdvözletét tolmácsolta és meghívta dr. Harmati Béla püspököt, látogassa meg a Tanács elnökét baráti beszélgetésre, közös gondjainkról. (Már a közgyűlés utáni ebéden elemezte Tóth László a zalai evangélikusság számará- (Folytatás a 3. oldalon) Új útszakasz előtt állunk Dr. Nagy Gyula püspök-elnök jelentése elején megemlékezett dr. Káldy Zoltán püspök-elnök több évtizedes munkájáról. Mint mondotta - emlékének méltó megörökítése, életművének részletes feldolgozása és értékelése egyháztörténet-írásunk fontos feladata. Továbbiakban szólt az elmúlt évben - mind az Északi, mind a Déli Egyházkerületben - bekövetkezett személyi változásokról. A nemzetközi helyzetet elemezve szólt az egyház feladatáról, mind nemzetközi, mind hazai vonatkozásban. Egyházunk anyagi helyzetéről - többek között - ezt mondotta: - Kétségtelen, hogy elkerülhetetlenné válik egyházunk anyagi helyzetének a komoly felmérése és gyökeres újra-átgondolása, a gyülekezetek és lelkészek anyagi, jelentősen fokozódó terheinek igazságosabb elosztása és a még nagyobb felelősség szegényebb gyülekezeteink, terheket hordozó lelkészcsaládjaink és szórvány-gyülekezeteink iránt. Ezekre a lényeges anyagi vonatkozású kérdésekre jelentésemben nem térek ki, mivel ülésünk folyamán részletes jelentést hallunk majd egyházunk anyagi helyzetéről és a szükségessé vált intézkedésekről. Az előttünk lévő időszak ebben a vonatkozásban hitünk és szeretetünk komoly próbája lesz. De azt is tudjuk, hogy a próbatétel tüze (Folytatás a 3. oldalon) November 11-én ülésezett az újonnan megválasztott Országos Presbitérium. Az első munkaülésen részt vettek az országos elnökség, a két egyházkerület elnöksége, valamint az új összetételű presbitérium tagjai. A jelenlevők meghallgatták a püspök-elnök tájékoztatóját az elmúlt időszakról, valamint a különböző munkaágak vezetőinek jelentését. A jelentéseket élénk megbeszélés követte, melynek során felszólalt többek között Húsz Róbert, Keveházi László, Harmati Béla, Nagy István, Szebik Imre, Frenkl Róbert, Koskai Erzsébet, Farkasházi Ferenc, Szabó Lajos, Szabó István. A presbitérium több fontos kérdésben határozatot hozott. így többek között az Evangélikus Teológiai Akadémia építésével kapcsolatban - melyet lapunk következő számában külön ismertetünk. Az alábbiakban a püspök-elnöki jelentés részleteit közöljük. Az Országos Presbitérium határozataiból Az Országos Presbitérium ezen az ülésén is hálás sziwel emlékezik meg az ez évben mennyei Urához hazatért dr. Káldy Zoltán püspökről, egyházunk vezetőjéről egy csaknem három évtizedes történelmi időszakban. Emléke méltó megörökítését, életműve részletes feldolgozását egyházunk fontos feladatának tartja. Emlékét, örökségét kegyelettel megőrizzük! Az Országos Presbitérium örömmel és bizalommal köszönti egyházunk új vezetőit, dr. Harmati Béla püspököt és Farkasházi Ferenc, valamint dr. Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelőket. Az Egyház Urának kegyelmét, gazdag áldását kéri életükre, családjukra és minden szolgálatukra! Az Országos Presbitérium a világ egyházainak és a hívő embereknek nagy többségével együtt örömmel üdvözli a két világhatalom első, történelmi jelentőségű megegyezését a nukleáris fegyverzetek fokozatos leszerelésére, és kéri híveinket, hogy a magunk eszközeivel - imádsággal, a béke cselekedeteivel segítsék az igazságos béke megvalósulását minden nép és emberfaj számára. Az Országos Presbitérium hazánk mai nehéz gazdasági helyzetében a szeretet felelősségére, a közös áldozatvállalásra, a becsületes munkára és az életünk egészét átfogó erkölcsi magatartásra hívja gyülekezeteinket és híveinket, hogy példaadó módon segítsék a maguk részéről is a kibontakozást országunk jelenlegi gazdasági kríziséből. Ugyanakkor megállapítja, hogy gondosan vigyáznunk kell az igazságosság és szeretet érvényesülésére a gyengébbek - elsősorban a sok- gyermekes családok, a nyugdíjasok és idős emberek, a pályakezdő fiatalok és a testileg-lelkileg sérültek - iránt. Az Országos Presbitérium felhívja gyülekezeteinket az iskolai hitoktatás lehetőségeivel élésre ott, ahol a hitoktatásnak ez a formája eddig is megvolt; ugyanakkor kéri egyházunk vezetőségét az állammal kötött új megállapodás keretében a gyülekezeti hitoktatás törvényes formájának biztosítására, új hitoktatási tankönyvek kiadására és az új katechtikai munkamódszerek megismertetésére a hitoktatást végzőkkel. Az Országos Presbitérium az Országos Egyházi Elnökség egyhangú javaslatára és az Evangélikus Gimnázium visszaállítása ügyének előbbrevitelére a következő felhívást intézi a gyülekezetekhez: 1988. május 31-ig az illetékes püspöki hivatalban nyilatkozzanak arról, hogy az iskola felállítását követően évi költségvetésükben rendszeresen milyen évenkénti összeggel tudják az evangélikus középiskola és kollégium fenntartását segíteni, a többi közegyházi és gyülekezeti anyagi kötelezettségük mellett. Ugyanilyen rendszeres évi felajánlásra hívjuk fel híveinket is. Bízunk abban, hogy gyülekezeteink és híveink vállalják ezt a folyamatos, rendkívüli áldozathozatalt egy evangélikus középiskola és diákkollégium fenntartásáért. Az Országos Presbitérium köszönettel elfogadja dr. Nagy Gyula püspök évi jelentését. Ugyanakkor köszönetét mond az Országos Presbitérium a püspök-elnöknek az elmúlt másfél évben végzett rendkívüli egyházvezetési szolgálatáért, valamint köszönetét nyilvánítja Sólyom Károly püspökhelyettesflek a Déli Egyházkerületben végzett helyettesítő munkájáért. Az Országos Presbitérium Isten kegyelmét, Szentlelke vezetését kéri egyházunk életére, további szolgálatára. ÉLŐ VÍZ Zsoltár- Van mozaikok Megtartóm! Zsolt 16,1 A 16. zsoltár feliratának az értelme nem világos. A „miktám” szó már régen kiment a használatból, s ma már nem tudjuk megfejteni, hogy eredetileg mit jelentett. Egy héber nyelvjárásban az igei alak „befedni” jelentésű. Ezért többen • engesztelő zsoltárnak fordítják, amelyben Isten bűnt elfedő, kiengesztelődő szeretete jut kifejezésre. Luther „arany- ékszernek” fordítja, s ezzel drága és fölséges tartalmát, költőileg is szép formáját jelöli meg. Isten ítéletei a hívő ember számára „kívánatosabbak az aranynál, még a színaranynál is” (Zsolt 19,11). Mindössze hat zsoltár van, aminek ez a felirata (még 56-60). Ezek nyilván egy csoportba tartoznak, egy szituációban születtek, azonos lelki tapasztalás, hitbeli élmény kifejezései. Ez azért jelentős számunkra, mivel a többi mik- támban megtaláljuk a külső körülmények, a történeti helyzet megjelölését is, amelyben azok születtek. Zsolt. 56,1: „Dávid miktámja, amikor megragadták őt a filiszteusok Gátban”. 57,1: „Dávid miktámja, amikor Saul elől a barlangba menekült”. 59,1: „Dávid miktámja, midőn embereket küldött Saul, és őrizték az ő házát, hogy megöljék őt”. 60,1: „Dávid tanitó miktámja, mikor harcolt a mezopotámiai sziru- sokkal”. Ezek mutatják, hogy Dávid nem a betlehemi mezőn, gondtalan pásztdr- kodás hangulatában írt miktámokat, nem is ragyogó győzelmei idején, mikor már minden ellenség? lába előtt hevert, ő pedig békében országolha- tott, hanem élete legnehezebb idősza: kában, mikor hegyek között és barlangokban bujkálva puszta életét kellett mentenie a király elől, aki hadak élén üldözte, úgyhogy az ellenség földjén nagyobb biztonságban volt, mint saját hazájában. Honnan eredtek mégis ezek a mai szóval szinte ki sem fejezhető, Istent dicsérő énekek? „Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom! - így kezdi Dávid ezt a miktámot. Saul elől menekülve Dávid életének csodákban,. Isten megtartó kegyelme tapasztalásában leggazdagabb idejét éli. Az erőkülönbségek emberileg óriásiak. Egyik oldalon menekülő pásztorfiú, a másik oldalon maga a király. Dávid egyedül-bujdosik, nyomában egész hadsereg jár. De Isten mindig megtalálja annak a módját, hogy elfedezze a menekülőt és elterelje az üldözők figyelmét. Sőt a bosszúvágyat is ki tudja venni Dávid szivéből annyira, hogy sötét barlangban is csak a király ruhájának szárnyát nyisszantja el a nyaka helyett, s alvó tábor közepén is csak a király köpenyét szögezi a földhöz annak szíve helyett. Lehetett Dávid akármilyen szorult helyzetben, mindig volt kihez folyamodnia: „Tarts meg engem, Istenem, mert Benned bízom.” Es sohase hiába, mert volt megtartója. Oktalan gyűlölettől űzetve is, reménytelennek tetsző kiszolgáltatottságban, sőt életveszélyben is. Legyen a baj, akármilyen nagy, az ellenség bármilyen hatalmas, Isten erősebb, és mindig segítségül hívható. Sohase hiába! Luther nem a pásztordalokat, nem a zarándokénekeket, nem a királyzsoltárokat vagy bűnbánati imádságokat nevezi aranyékszereknek, hanem a miktámokat: az üldöztetés közben megtapasztalt őrizet, segítés és megtartás tapasztalásait és ujjongó magasztalását. Legyen ez a mi bizodalmunk, reménységünk, biztonságunk és örvendezésünk forrása is: Van Megtartóm! Nem kell a vesztes oldalra szorulnom. „Istennel győzedelmet nyerünk!” így zárja Dávid egy másik miktámját. (60,14) Csepregi Béla
