Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-29 / 48. szám

Evangélikus Élet 1987. november 29. fi II jfls GYERMEKEKNEK Mt 21,1-9 Áldott, aki jön. Jeruzsálem lakói között kü­lönös izgalom terjed. Jön a Messiás - suttogják egymás­nak az emberek. Él Galileában egy vándorpróféta, aki csodá­kat tesz. Betegeket gyógyít, ha­lottakat támaszt fel, megsoka- sítja a kenyeret. Azt beszélik, róla, hogy ő a megígért Mes­siás. Most tanítványai kíséreté­ben Jeruzsálem felé közeledik. Jön a húsvéti ünnepekre. Hát­ha most mutatja meg nekünk, hogy valóban ő a megígért Szabadító! A különös vándorpróféta, Jézus tizenkét tanítványa és egyszerű zarándokok kíséreté­ben valóban közeledik Jeru­zsálem felé. Az egyik falu előtt pihenőt tart. Két tanítványának kiadja a parancsot: Menjetek be a faluba. Ott találtok egy szamarat csikójával együtt. Hozzátok el nekem! A tanítvá­nyok teljesítik a kérést. Amikor megérkeznek a szamárral, rá­terítik felső ruháikat. Jézus ráül a szamárra. Úgy indul el kísére­tével Jeruzsálem felé. Amint a különös menet a vá­roshoz ér, a bámészkodók kö­zül valakinek eszébe jut Zaka­riás próféta jövendölése: „Mondjátok meg Sión leányá­nak: íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamárháton ülve, igavonó ártat csikóján." Mégis­csak Jézus a Messiás - villan fel tudatában a felismerés és hangosan elkiáltja magát: „Hozsánna a Dávid fiának! Ál­dott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban!" Az üdvözlő éneket átveszik má­sok is. Valaki a fáról pálma­ágakat szel és az útra hinti. Más meg felső ruháját teríti az útra - úgy, amint bevonuló ki­rályok előtt szokták. Az ének egyre erősödik: Hozsánna a Dávid Fiának! Többen a fejüket csóválják, f^z lenne a Messiás? Ilyen szegény és alázatos? - mondogatják. De az éneklók mit sem törődnek ezzel. To­vább zengik az éneket: Áldott, aki jön az Úr nevében! Jézus ma is így jön hozzánk: a prédikációban, mások szere- tetében. Szegényen, csende­sen. Mégis van, aki felismeri benne szabadító Urát. Más meg most is a fejét csóválja. Ti melyik csoporthoz tartoztok? Selmeczi János Közeledik karácsony Édesanya esténként gesztenyét süt. Édesapa titokban egy csoma­got rejt el a szekrényben. Az oviból papírból ajándékokat készítünk. Közeledik karácsony. Édesanya fenyőből koszorút ké­szít. Négy gyertyát tesz rá. Amikor az első gyertyát meggyújtja, így szól hozzánk: Négy hét múlva ka­rácsony lesz. Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Jézus megszüle­tett. O mindenkit nagyon szeret. .Bennünket is. Azt szeretné, hogy mi is mindnyájan szeressük egy­mást. Édesapa hozzáteszi: Aki őszintén szeretné ünnepelni kará­csonyt, annak most ádvent idején meg kell mutatnia, hogy hallgat Jézusra. Mindnyájan erre törek­szünk. Édesanya nem zsörtölődik annyit. Édesapa segít a takarítás­ban. Bátyám ellenkezés nélkül megy bevásárolni. Én sem mérge­lődöm, amikor kistestvérem össze­dönti a tornyot, amit a kockákból építettem. Igyekszünk mindnyájan elhordozni egymást. Vasárnap meggyújtjuk az első gyertyát. Boldogan énekelünk: Jöjj, népek Megváltója... Istenünk! Örülünk, hogy újra közeledik karácsony. Úr Jézus! Köszönjük, hogy megszülettél. Köszönjük, hogy ma is jössz hoz­zánk. Köszönjük, hogy megtöltöd szívünket szeretettel. Közeledik karácsony. Tudom, hogy ajándékot fogok kapni. En­nek már előre örülök. Istenem, add hogy én se feledkezzem meg arról, hogy másoknak örömet sze­rezzek. Élsősorban szüleimnek, testvéreimnek. Köszönöm, hogy kölcsönösen örömet szerezhetünk egymásnak. Köszönöm, hogy az a legnagyobb öröm, hogy te szeretsz minket. Közli: S. J. f A "V f VASÁRNAP \ IGÉJE ApCsel 17,22-32 „MINDENKI MINDENÜTT TÉRJEN MEG!” Milyen is lehetett az az „ismeretlen isten”, akinek az athé­niak vallásos igyekezetükben oltárt emeltek? Nem tudták a sok istent számontartani, de egyesek érezték már közöttük is és korábban is, hogy vallásuk nem tökéletes, és túlságosan magán viseli az emberi gondolkodás és gyengeségek nyomait. Pálnak ez valósággal kapóra jött: „Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.” Arról, hogy a világ nem saját magától állt elő, az emberek minden korban különböző elképzeléseket alakítottak ki. Az ember számára, mondjuk így, kezdettől fogva az a természetes, hogy a világ szépsége, rendezettsége mögött valami magasabb értelmet, erőt, vagy erőket tételez fel, igaz, nagyon különböző formában és szín­vonalon. Viszont az az Isten, akiről az apostol beszél, „aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van”, emberi gon­dolkodás, képzelődés révén nem ragadható meg, vagy ha igen, akkor nagyon homályosan és hiányosan. Pedig „nincs is messzire egyikünktől sem; mert őbenne élünk,-mozgunk és vagyunk”. Mégis, ha csak az ember keresi az Istent, ha egyirá­nyú ez a megismerésre törekvés, akkor nem marad más, csak az, hogy „aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alko­táshoz és emberi elképzeléshez hasonló az istenség”. Sőt, sok ember eljut oda, hogy nem is keresi. Közöttük elég kevés azoknak a száma, akik meggyőződésből hisznek - mert ez is hit - Isten nemlétében. Sokkal inkább azért nem keresik, mert gondjaik, szenvedélyeik, vágyaik, önmegvalósításra való tö­rekvéseik lépnek az első helyre. Nem így van viszont azokkal, akik keresik és kívánják, hogy Ő ismertesse meg magát velük. Isten ezt bizonyos mérté­kig megtette az Ótestamentum népével, Krisztusban pedig „bizonyságot adott mindenki előtt azzal, hogy feltámasztotta a halálból”. íme, Ádvent és az új egyházi esztendő örömüzenete! Nem lehet most már úgy viselkedni, mint Pál hallgatói annakide­jén. Hiszen „a tudatlanság időszakait ugyan elnézte az Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg”. Tehát nem csak elmélkedni és bölcselkedni kell Istenről, majd csodálkozni azon, hogy Ő ennyivel nem elég­szik meg. Mai igénk három fontos ismeretet közöl Istenről: a világ teremtője, Krisztus feltámasztója és a világ bírája. Az ismeret pedig kötelez: a világ teremtője, Krisztus feltámasztó­ja és a világ bírája új kezdetre hív: „Mindenki mindenütt . téljen meg!” Hányszor hallottuk már. Nem vagyunk tehát tudatlanok. De mégis??!! Nem mentegetőzhetem, hogy nem ismertem a Tízparancsolatot, a szeretet kettős parancsát, a hitvallást: „Hiszen... testnek feltámadást és az örök életet”! Mivel Ő ad mindent nekünk, sőt még annál is többet, segít, hogy ne féljünk annyira és egyre kevésbé féljünk a holnaptól. Hiszen a megtérés azt jelenti: távolabbra .tekintek, célt látok magam előtt, ezért gondjaim, szenvedélyeim, vágyaim, ön­megvalósításra való törekvéseim hátrább lépnek, és átengedik az első helyet Istennek. így Isten nem csak arra lesz jó, hogy szépen elgondolt, néha még - nekem tetsző - bibliai idézetek­kel alátámasztott terveimre áldását adja, hanem azt is el tudom fogadni, hogy akarata nem feltétlenül egyezik az enyémmel, de az öve a jó. Ádvent első vasárnapján, az új egyházi esztendő kezdetén újra megváltjuk, hogy a Feltámadottal reménységet kapunk az örök életre, ezzel együtt pedig minden igazi ismeret, böl­csesség és tudás elnyerésére. így fogadjuk a megtérésre, válto­zásra, jobbításra hívó szót, és így legyen valóban szép, öröm­teli karácsonyunk az 1987. évben. Szentpétery Péter IMÁDKOZZUNK Ó, jöjj, megváltó Jézusom, A szívem néked megnyitom. Tevéled tér be gazdagon Az élet és az irgalom, Szentlelked által járj velünk, Míg hozzád mennybe érkezünk, S ott mondunk majd neked Dicsérő éneket! Fejezetek Albert Schweitzer Írásából három részben „EGY EMBER SZÁMÁRA EMBERRÉ VÁLNI” Befejező rész lá_í „Amennyire természetes volt számomra, ifjúságomtól fogva má­sok szellemi lényének a tisztelete, olyannyira sok problémát okozott ezzel szemben az, hogy az embe­rekkel való egyéb érintkezésben mennyire legyünk tartózkodóak, vagy mennyire adhatjuk közvetle­nül önmagunkat. Mindkettő küz­dött bennem: Utolsó gimnáziumi éveimig a tartózkodás volt túlsúly­ban. Szemérmességem tartott visz- sza, hogy az emberek számára annyi érdeklődést mutassak, amennyit érzek s nekik annyi szol­gálatot, segítséget felajánljak, amennyi engem belülről hajtott. Ebben a magatartásomban mül- hauseni nagynéném nevelése is megerősített. Ő a tartózkodást, mint a jólneveltség jelentését véste belém. A „tolakodás” minden for­máját a legnagyobb hibák egyiké­nek tanultam meg tekinteni s tisz­tességgel eszerint is törekedtem vi­selkedni. Idővel mertem csak ma­gam a jólnevelt tartózkodás szabá­lyától valamelyest önállósítani. Számomra a harmónia törvényei­nek tűntek, amelyeknek ugyan ál­talános érvényük van, amelyeken azonban a muzsika élő folyama sokszor túlárad. Mindig eszembe jutott, milyen sok jót elmulasz­tunk, ha magunkat szolgalelkűen abba a tartózkodásba bezárni en­gedjük, amelyet a megszokott érintkezési szokások szabnak ne­künk. Bizonyára ahhoz kell tartsuk magunkat, hogy egymáshoz tapin­tatosak legyünk és kéretlenül a másik alkalmaiban ne vegyünk részt. Eközben azonban annak a veszélynek is tudatában kell ma­radnunk, amely a mindennapi élet­ben adott tartózkodásban rejlik. Nem szabad az ismeretlennel szemben az abszolút idegenségben rögződnünk. Egyetlen ember sem teljesen és tartósan idegen egy má­sik ember számára. Az ember az emberhez tartozik. Az embernek joga van az emberre. Nagy és kis körülmények állhatnak elő, ame­lyek az idegenséget, amelyet a min­dennapi életben magunkra kell szabjunk, hatályon kívül helyezik, és minket, mint embert az emberrel kapcsolatba hoz. A tartózkodás törvényének megszegését az őszin­teség joga határozza meg. így ke­rülünk mindannyian abba a hely­zetbe, hogy az idegenségből kilép­jünk és egy ember számára ember­ré váljunk. Ezt túl sokszor mu­lasztjuk el, mert a jólneveltségről, udvariasságról és tapintatról érvé­nyes nézeteink közvetlenségünket elvették. így kudarcot vallunk egy­mással szemben abban, amit neki adni akartunk s amire ő vágyó­dott. Sok hidegség van az emberek között, mert nem merjük magun­kat olyan jó szívvel adni, amilye­nek vagyunk. Nekem szerencsém volt, hogy if­júságomban néhány olyan ember­rel találkoztam, akik az érvényben lévő társadalmi formák minden fi­gyelembevétele mellett is közvet­lenségüket megőrizték. Amint lát­tam, mit adtak ezzel az embernek, megjött a bátorságom, hogy ma­gam is megkíséreljem olyan termé­szetesnek és őszintének lenni, mint ahogy érzek. A tapasztalatok, amelyeket szereztem, nem enged­ték meg többé, hogy valaha is újra teljesen a tartózkodás törvénye alá vessem magam. Amennyire képes vagyok, arra törekszem, hogy a szívbeli udvariasságot az érvényes udvariassággal egyeztessem. Hogy ezt mindig helyesen te­szem, nem tudom. Szabályt erre éppoly kevéssé tudok felállítani, mint arra, mikor kell meghajol­nunk a zenében a harmónia ha­gyományos törvényeinek és mikor szabad a zene szellemét, mely min­den törvény felett áll, követni. Annyit azonban szabad volt ta­pasztalnom, hogy az érvényes sza­bályok olyan átlépését, amelyet valóban a szív diktál, és megfonto­lásból fakad, mások ritkán tekin­tették értelmetlen tolakodásnak.” (Fordította: Rókusfalvy Pál) EGY MŰ, MELY SEGÍTSÉGÉRE LEHET AZ EGYHÁZTÖRTÉNET KUTATÓINAK IS Több évtizedes áldozatos kutató-, gyűjtőmunka eredmé­nyeként a napokban jelent meg a MAGYAR SAJTÓBIB­LIOGRÁFIA - az 1705-1849 között Magyarországon és Er­délyben megjelent hírlapok és folyóiratok jegyzéke. Az Or­szágos Széchényi Könyvtár ki­adásában, kézirat gyanánt ki­adott kétkötetes, 1150 oldalas mű szerzője V. dr. Busa Mar­git. „A történelmi és kulturális emlékek feltárása, nyilvántar­tása és kiadása” c. kutatási program támogatásával a szer­ző olyan időtálló értéket ad közre, mely kutatók, történé­szek, irodalom, sajtó- és műve­lődéstörténettel foglalkozók részére nélkülözhetetlen segéd­eszköz. A hiányt pótló mű a törté­nelmi Magyarország és Erdély területén évenként legalább kétszer, bármely nyelven meg­jelent - azaz nyelvében, vagy címében -, a magyar hírlapok MAGYAR SAJTÓ BIBLIOGRÁFIA 1705-1849 Budapest • t ' !s 1986 és folyóiratok adatait tartal­mazza. A mai tudományos igé­nyeket is kielégítő, háromnyel­vű összeállítás betűrendben a kiadványok címét közli, kelte­zéssel is jelölve a főszerkesztő, szerkesztők, társszerkesztő, ki­adó, nyomda adatváltozásait. A sajtóbibliográfia, valamint a lelőhelyjegyzék mintegy száz hazai és külföldi könyvtárban végzett gondos kutatómunkára utal. „Igyekeztem összeállítani a két szabadságharc között eltelt másfél évszázad sajtóját; Rá­kóczitól a felvilágosodás és re­formkor évtizedein át az 1848-1849-es szabadságharc végéig. Az irodalomtörténeti és sajtótörténeti kutatás a hírlapok és folyóiratok cikkeinek, hír­anyagának túláradóan gazdag kincsesbányáját, felbecsülhetet­lenül értékes forrásanyagát még korántsem aknázta ki teljesen. Nagyon szeretném, ha ezzel a sajtó-bibliográfiával segíthet­ném a tudományos kutatást..." írja bevezetőjében a szerző. A Magyarországon magyar és idegen nyelven megjelent, valamint a külföldi hungarika hírlapok és folyóiratok bibliog­ráfiája ilyen sok szempontból feldolgozott anyaga, valóban segítője lesz a kutatóknak - az egyháztörténeti kutatóknak is. Sebeiken Pálma Szép kiállítású, modern könyvet vesz kezébe az olvasó, ha megvásárolja a Magyarországi Izraeliták Országos Képviselete kiadásában megjelent munkát. A zsidó kultúra számára léte­sített emlékalapítvány (Memorial Foundation for Jewish Culture) támo­gatásával megjelenő ún. alef-könyvek egyike a kötet, amelyet Deutsch Ró­bert, Landeszman György, Löwy Ta­más, Raj Tamás (a sorozat szerkesztő­je), Dr. Schöner Alfréd és dr. Singer Ödön írtak. Müller László szép fotói és Antalfi Mária ékes rajzai díszítik, ill. illusztrálják a könyvet és segítik megér­Halljad Izrael- A zsidó vallás alapjai ­teni a mondanivalót. Az alcímben rej­lik a könyv célja. Az illusztris írói gár­da megismertetni kivánja a zsidó és nem zsidó olvasót egyaránt az izraelita vallásos élet bibliai alapjaival, a hét­köznapi élet imádságaival és az ünne­pek eredetével s azok tiszteletet paran­csoló hagyományaival. Rögtön az első fejezetben idézi Raj Tamás József Attila megindítóan szép versét: És most is, akármi jöhet, / di­csőség, sok pénz, nagy betegség; / akárki vethet rám követ / és bár halálos ágyam vessék, / a végtelen szeretet sza­vát kiáltom, bármi essék: / Smá Jisz- ráél! Halljad Izrael... szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes telked­ből és teljes erődből. Teljes lelkedből - ez annyit tesz, akár életed árán is, hangzik a magyarázat. Hányán tették hitelessé ezt az írás-értelmezést a fájdal­mas emlékű holocoust idején. Nagyszerű és rendkívül olvasmá­nyos fejezete a könyvnek Az ünnepek világa c. fejezet. Keresztyének számára is hasznos és szükséges ismeretet tartal­maz. Nem szabad felednünk, a mi Urunk, Jézus a zsidó ünnepek lelki at-> moszférájában nőtt fel Mária és József názáreti otthonában és az apostolok többsége is zsidó vallásos hagyományt mondhatott magáénak. De ha arra gondolunk, hogy számos keresztyén ünnepünk zsidó vallásos múlttal telyiQK (páska ünnepe-úrvacso­ra; aratási hálaadó ünnep - pünkösd), akkor különösen fontos helyes értelme­zésük - eredeti tartalmuk szerint. 03 A könyv nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a zsidó hitismeret és vallásos tra­díció a felnövő új nemzedék előtt is ismertté váljék. Ez pedig a zsidó család feladata. Mert kiválasztottnak lenni - amint a könyvben olvassuk - nem kü­lönleges érdem, nem előnykeresés, ha­nem „különleges feladat"... „Kétszere­sen kell helytállnunk a Mindenható előtt: emberként és hívő zsidóként egy­aránt.” \ Keresztyén kiválasztottságunk nem kisebb megbízatást ró ránk, A könyvet feltétlen érdemes kézbevenni. Küldeté­sünket is tudatosítja a mai világban. Szebik Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom