Evangélikus Élet, 1987 (52. évfolyam, 1-52. szám)

1987-11-15 / 46. szám

Evangélikus Elet 1987. november is. ROL #-RA „Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaáll­ítunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki meg­kapja, amit megérdemelt, aszerint amit e testben cse­lekedett: akár jót, akár gonoszát.” - 2Kor 5,10 VASÁRNAP „A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a sánták járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izrael Istenét.v - Mt 15,31 (Zsolt 111,2 — Mt 25,31-46 - Zsolt 16) Az életújulás mindig Isten Országának a jele, le­gyen akár testi, akár lelki jellegű. Vajon észrevesz- szük-e Isten mai csodáit, tudunk-e csodálkozni ere­jén, tudjuk-e dicsőíteni érte?! Imádkozhatunk a mi megújulásunkért is! . HÉTFŐ „Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, go­noszságot követtünk el.” - Zsolt 106,6 (Róm 4,5 - Lk 19,11-28-Náh 1,1-14) Az emberiséget többféle jelzővel lehet illetni. Azok azonban, akik tudják, hogy leplezetlenül kell majd számot adni az életükről, tudják, hogy Isten szemében mindnyájan egyformán bűnösök. Hiába a jószándék, a fogadkozás, minden marad a régiben. Isten mégis a segítségünkre siet, mert új utat és tisztább életet kínál. Éljünk vele! KEDD „Aki tehát jót tudna tenni, de nem teszi: bűne az annak.” -- Jak 4,17 (Préd 9,10 - Zsid 10,26-31 - Náh 2,1-14) Elkövettem valami rosszat, olyat tettem, amivel másnak kárt, vagy szomorúságot okoztam, bánt miatta a lelkiismeret. De fáj-e ha a lehetőségeit ha­gyom ki, hogy valahol segítsek? Vártak és nem men­tem el, számítottak rám és nem törődtem velük... Isten számonkéri az elfecsérelt időnket is, a lustasá­gunkat is. Legyünk találékonyabbak a szolgálatban! SZERDA „Változzatok meg értelmetek megújulásá­val, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” - Róm 12,2 (Jer 7,4.5.7 - Lk 13,1-9 - Abd 1-21) Pál intése, figyelmeztetése ma is időszerű. Nincs nemzedék, amely ne viaskodna azzal, hogyan kelle­ne jobban, szebben élni. Akik Isten gyermekei, tud­ják, hogy a megoldás mindig „felülről” indul. Ha megértem, mi Isten akarata, akkor talán egyre in­kább tudok szándéka szerint élni. Kérjük Istent, adjon megújuló lelket nekünk is! CSÜTÖRTÖK „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére.” - Zsid 12,2 (JSir 3,58 - Ez 14,12-23 - Mt 24,1-8) Sokszor elkedvetlenít bennünket, hogy megkopik valamikori lobogó hitünk, ellaposodik az imaéle­tünk, mintha minden szürkébb lenne. Törvényszerű, hogy így legyen? Nyilván nem! Csak a módját kelle­ne meglelni a változásnak. Nézzünk fel Jézusra, aki halálig menően vállalta az embervilágot, életét adta, hogy nekünk életünk, hitünk, üdvösségünk legyen! PÉNTEK „Ki állhat ellene akaratának?” - Róm 9,19 (lSám 3,18 -2Thessz 1,3-10 - Mt 24,9-14) Pál itt természetesen Isten akaratáról beszél, arról az akaratról, amelyet emberi manipuláció, szándék meg nem változtathat. Isten titkaiba, a „kulisszák mögé” nem pillanthatunk. Egyet azonban tehetünk. Engedelmesen követjük akaratát, melyet az ige sza­vain keresztül tolmácsol. Megköszönhetjük, hogy akaratából lehettünk keresztyénné! SZOMBAT „Minden jó adomány és minden tökéle­tes ajándék onnan felülről, a világosság atyjától száll alá.” - Jak 1,17 (5Móz 28,12 - Jel 20,11-15 - Mt 24,15-28) Jakab apostol, miután végigtekintette az emberé­let sok hiábavalóságát, csak Istenre tudott tekinteni. Minden tőle van. A legnagyobb emberi vállalkozá­sok mögött is az ő kezét fedezhetjük fel. Honnan volt erő, képesség, egészség...? Ne értékeljük túl magunkat, tudjunk hálát adni mindenért! Varsányi Ferenc V. Molnár Barna Van egy Bibliám. Kisebb, mint az öreg családi példányok, melyekből több is található a könyvszekré­nyekben. Az egyik a múlt század derekáról való. - Apám legtöbbször forgatott olvasmánya volt. De na­gyobb annál, hogy zsebben hordhat­nám. Fiatalabb is amannál. Éppen ölven éve kaptam, karácsonyiaján- dékul. Azóta sok ezer kilométert tettünk meg együtt, s mert a zse­bembe nem fért, az útiládám bal felső sarkában lapult. Sok közös emlék fűz vele össze. Együtt gyö­nyörködtünk a természet szépségé­ben, elmélkedtünk törvényeinek ki­fürkészhetetlen bölcsességén, és összefüggéseiken. Azért a legmara­dandóbb emlékek azok az esték vol­tak,amelyek egy-egy bunker sarká­ban, gyertyafény mellett, csendes beszélgetésben teltek el. Ketten vol­tunk. O, meg éh. Odakint csendes, Könyvem csillagvilágos éjszaka. De ez a csend nem a teremtő természet pi­hentető álma volt, hanem az egy­másra vicsorgó töltött fegyverek torkában megbújt halál sunyi fe­szültsége, mely bármely pillanatban ordítva törhet az életre. Vagy a másik, amikor hátul, a frontvonal mögött, szép napsütés­ben, egy-egv tisztáson húsz­harminc fáradt katona volt kíván­csi, hogy mit mondanak nekem Ká- roli Gáspár szavai, ott, az égerfák árnyékában. Nem volt prédikáció, csak beszélgettünk. Es mikor fel­néztem a lapokról, százan is szo­rongtak körülöttünk. Beszélgetni akartak Károlival. Hiába volt tilos a csoportosulás, mindből kikíván­kozott a szó... Es azután valahol hátul megszólalt a legszebb orgona, az emberi hang. Evangélikus, refor­mátus, katolikus torokból, de egy Öregember reggeli imádsága Felébredtem, Uram. Ugye, nem haragszol, ha azzal kezdem, hogy nem bántam volna, ha már nem ébredek föl. De azért köszönöm ezt a napot, amelyet adsz most ne­kem. Legyen meg a Te akaratod ebben is. Ezelőtt öt-hat évtizeddel nem gondoltam volna, hogy ilyen hosz- szúra nyúlik életem. Te tudod, Uram hogy mi minden jár az öreg­séggel. S nem fog Téged bosszanta­ni, ha kérek. Add, hogy amikor jelentkezik a reumám, szorongat a fulladás, zi­hál a mellem, összevissza kalimpál a szívem, akkor jusson eszembe, hogy sokáig egészséges is voltam. Most megköszönöm Neked azt az időt is, mert akkor nem jutott eszmbe, hogy hálát adjak érte. Se­gíts, hogy ne legyek irigy öregem­ber, aki sanda szemmel néz az egészségesekre. Látod, Istenem, mennyi mident kellene csinálnom, és milyen sokat szeretnék még tenni. S azt is látod, mennyire fáj napról-napra, újra és újra megélni tehetetlenségemet. Amikor ismételten tapasztalom, amire Fiad figyelmeztetett: a lélek ugyan kész, de a test gyönge. Ilyen­kor segíts, hogy ne csüggedjek el, hanem legyen erőm újat kezdeni, ismét próbálkozni, hátha sikerül. Ó, csak tudnék az enyéimnek segíteni De már semmi hasznomat nem veszik.Csak teher vagyok szá­mukra. Istenem, segíts, hogy el bír­jam viselni kiszolgáltatottságomat. Segíts, hogy jó lélekkel tudjak elfo­gadni. Fecsegő vénember lettem, Uram. Add, hogy senkinek ezzel terhére ne leevek. Seats, hoev ta­pintatos legyek és észrevegyem, ha valahol fölösleges vagyok. Add meg azt a kegyelmet, hogy tudjak magam maradni, és önmgammal tudjak mit kezdeni. Sőt ennél még többet kérek, Istenem: add, hogy jól érezzem magam kettesben, Ve­led. Te tudod, milyen érzékeny va­gyok. Tudod, mennyire fáj, ami­kor a fiatalok nem érdeklődnek bajaim és problémáim iránt, ami­kor nincs idejük meghallgatni, és türelmetenül belém fojtják a szót. Add, hogy ne fájjon, ha vállrándí­tást vagy lesajnáló ajakbiggyesz­tést látok. Segíts, hogy megértsem az elfoglalt, küszködő, ideges fia­talokat, és szeretettel elfogadjam őket olyanoknak, amilyenek. Istenem, napról napra jobban tapasztalom, hogy mindent elfelej­tek. Azt kérem Tőled, hogy feledé­keny ségemmel senkinek bajt vagy kellemetlenséget ne okozzak. De főként arra kérlek, segíts, hogy so­ha ne feledkezzem meg Rólad, Is­tenem. És add, hogy ma valami jót is tehessek. Legalább egy kedves szót vagy szerető mosolyt juttassak em­bertársaimnak. Hiszen vannak, so­kan vannak, akik még nálam is gyengébbek, tehetetlenebbek, el- hagyatottabbak. Ezért kérlek, se­gíts, hogy ne zúgolódjak, ne láza­dozzak. Ellenkezőleg! Segíts, hogy legalább egy icipici hála gyulladjon szívemben Irántad. Ha pedig ez a mai nap lenne életem utolsó napja, akkor aláza­tos szívvel minden bűnömért bo­csánatodat kérve, Atyám, a Te ke­zedbe ajánlom lelkemet. Ámen. Ismeretlen német szerző lélekből szállt az ének, halkan, mint mikor a harangot megpendíti a szel­lő. Talán ott, a nyírerdők és égerli­getek susogásán át éreztem meg a szavak zenéjét. Minden nyelvnek sajátos a dallama, üteme, de a mi magyar'beszédünk csendes, komoly zöngéjén belül Kár öli hangja olyan, mint virágos réten a színek és illa­tok ize. Ősi, mint a vadvirágok. Szívből fakadó, mint a madárdal. Es kifejező, mint a villámok dörgé­se. Es mindezek összhangzata a mű, mely messzi földön, idegen nyelven fogant, de az egyetemes emberi lé­lek vágyát dalolja el magyarul. Te­remtője felé. Nem tudom elkerülni azt a ha­sonlatot, hogy az építészet: köbe fagyott zene. Mert valahányszor szépen épített templomot látok, fü­lemben Károli szómuzsikáját, sze­memben az ősi, élő természetet ér­zem. Téglák a szavak, tartó ivek a mondatok, virágok a díszítő ele­mek, és mindezek művi egységét fe­jezi ki az örök törvény, mely az alapot, a falakat, a tartókat egy alkotássá rendezi, aminek láttán nem a statika és a dinamika csodái ragadják meg képzeletünket, ha­nem lelkünk ég felé törő vágyát éb­re szigetik. De térjünk csak vissza oda, ahol ezek a gondolatok fogantak. A sö­tét, dohos bunkerek, a gránátszag­gatta erdők, bomba dúlta templo­mok világába. Ahol a tudathasadá­sos emberiség Isten művében önma­gát is pusztítja, és a téglában nem csak azisteni gondolat atomi elemét látja, hanem anyagi tömeget is, mely, ha az épületből kiemelem, sú­lyával, szilárdságával emberpuszti- tó eszközzé válhatik. Ahol az életet termő búzamezők lánctalpak tiprá- sa alatt gazverte parlaggá lesznek. Ahol a virágos bokrok mögött gép­puskák fészkelnek. Es Károli művét szótéglákká zúzzák, melyek rendet­len, kusza halmában elvész a tartók rendje és a díszek hangulata. Es akik megmaradnak, puszta életüket görnyedten hurcolva, tíz körmükkel kaparva válogatják majd ki az arra alkalmas darabo­kat, hogy bármily szűk, nyomorú­ságos, de az elemi csapásoktól védő hajlékot húzzanak a fejük fölé. A tartó szerkezeteket összetörik, hogy alkatrészeikkel megerősítsék ingó falaikat, amik között majd új­ra zsendülhet az élet. Ezek a téglák, kövek pedig itt és akkor is beszélni és sugározni fog­nak. A nagy mű akkordjai melódiá­vá egyesülnek, és megint megszólal a falak között Isten zenekarának világot betöltő hangja. Ez ellen pe­dig nem véd sem füldugó, sem be­szakadt dobhártya. Mert ez az élet, és az élet - örök. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1987. november 15 én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Kovácshá­zi Zelma, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. (ifjúsági) prédikál: Mányoki János. Fasor de. 11. (úrv.) Muntag Andomé, du. 6. Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza. Karácsony Sándor n. 31-33. de. 9. Ker­tész Géza. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Csclovszky Ferenc, déli 12. (magyar) Kertész I I Géza. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kóbánya de. 10. Fabiny Tibor. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Fabiny Tibor. Zugló de. 11. ■ (úrv.) Szabó Lajos Kerepesi út 69. de. 8. Szabó Lajos. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lajos. Kassák Lajos n. 22. de. 11. Reuss András. Frangepán u. 43. de. 8. Bachorecz Katalin. Vád út 129. de. negyed 10. Bacho­recz Katalin. Újpest de. 10. Vető István. Pesterzsébet de. 10. Pintémé Nagy Erzsébet. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Pintémé Nagy Erzsébet. Pestlőrinc de. 10. Havasi Kálmán. Pestlőrinc Erzsébet-telep de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor, du. fél 7. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestúj­hely de. 10. Bízik László. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmi­hály de. 10. Mátyásföld de. 9. Szalay Tamás. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás. Kistarcsa de. 9. Solymár Péter. Rákosbegy de. 9. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Blázy La­jos. Rákoscsaba de. 9. Fabulya Hilda. Rá- kosliget de. 11. Fabulya Hilda. Bécsikapo tér de. 9. (úrv.) Szebik Imre, de. fél 11. (német), de 11. (úrv.) Madocsai Mik­lós, du. 5. gyülekezeti szeretetvendégség. To- rockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. Görög Tibor XH. Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Takács József, de. 11. Takács Jó­zsef, du. fél 7. Berecz Péter. Pesthidegkút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Modori u. de. fél 10. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Német­völgyi út 138. de. 9. Missura Tibor. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. Szentháromság ünnepe utáni 22. va- I sárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisztelet oltárí igéje: Mt 18, (21-22)23-35; az igehirdetés alapi­géje: Ef 4,29-32. Aki hű volt a kevesen... Hűség - ebbe summázható Nagy Sándornak, a maroknyi isaszegi gyüle­kezet felügyelőjének élete. A sokon, a sokhoz könnyű hűnek maradni, de ne­ki kevés adatott. Olyan jellemző sze­rény, alázátos hűségére, ahogyan egyik szemének elvesztését értékelte: „sze­gény ember házán elég egy ablak is...” Évtizedeken át, még a hetvenedik esztendőn túl is fáradhatatlan hűséggel végezte felügyelői szolgálatát a kicsiny szórvány gyülekezetben. Ha kellett, ki­lométereket gyalogolt, hogy begyűjtse a néhány forint egyházfenntartói járu­lékot. Ha kellett, ő volt a „postás”, aki elvitte az Evangélikus Életet a betegek­nek, elmaradóknak. Ha kellett, vizet hordott az isaszegi erdőben tartott csendesnap résztvevőinek, s ha kellett, gyertyatartót kovácsolt kis imater­münk oltárára... Szimbolikus, de ugyanakkor tragi­kus is, hogy akinek a hűség volt az életeleme azt hűsége vitte a halálba is. Még 74 évesen is bejárt dolgozni liftke­zelőként egy budapesti nyomdába. Azon a sötét hétfői hajnalon azzal fo­gadták, hogy valami nincsen rendben a lift körül. 0 azonnal intézkedni akart, s tragikus baleset áldozataként a liftak­na mélyén lelte halálát. Alig fogható még föl, hogy a kis isa­szegi imateremben ezentúl üres marad a helye. A családnyi gyülekezet szinte családfőjét veszítette el benne, s emberi­leg pótolhatatlannak tűnik a veszteség. Egyetlen vigaszunk, hogy ami itt fá­jó, keserű veszteség, az ODAÁT nyere­ség, njert hisszük, hogy őt is ezekkel a szavakkal fogadja az Úr: „Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” Gáncs Péter Az Egyházközi Békebizottság Pest me­gyei Bizottsága Alsónémediben, a re­formátus gyülekezet új székházában tartotta idei őszi ülését október 8-án. A bizottság tagjai meghallgatták Ju­hász Sándor református esperes elnöki értékelését az elmúlt év munkáiról, majd Fülöp Józsefné tanácselnök is­mertette meg a Bizottságot Alsónémedi életével, eredményeivel és gondjaival, majd dr. Fogd Mihály, a HNF megyei titkárhelyettese tartott tájékoztatót az éves békemunkáról és az október 29-i papi gyűlés szervezéséről. Az ülésen részt vett dr. Magyar Lajos, a megyei békebizottság elnöke, Romhányi And­rás, a HNF megyei bizottsága új titká­ra, Kiss József kanonok, valamint Lu­kács József egyházügyi titkár is. - Ez a találkozó jó alkalom volt a közös gon­dok, teendők megbeszélésére és a szemé­lyes koncsolatok további erősítésére. ^ HIRFK w ninciv IUIItllttlUIHIIIIIi!HIUIIIIIItUlffllfttlllHlflllll0ilRIUnilflllllinilll8IWHfllllfliHIII(liNHtnitlWllBHH8IIIIUHIHIIllfllWllfUfllBflflllinilliniiliiWflfi)llililinttlfl Háromezer diák tanul az egyházi iskolákban Ősszel megkezdődik az oktatás a Szovjetunió 19 félő- és középfokú egy­házi tanintézetében. Többségükben a növendékek már szeptember 1-én hoz­záfogtak a tanuláshoz. Október 15-re halasztották a tanulmányi év kezdetét a moszkvai egyházi iskolákban - a szovjet fővárostól 70 kilométerre északra levő Troice-Szergijev kolostor­ban működő szemináriumban és aka­démián. A dolog úgy áll, hogy tavaly októberben itt nagy tűz volt, amely 'után bonyolult helyreállítási épitömun- kálatok váltak szükségessé. A moszk­vai egyházi iskolák: az orosz pravosz­láv egyház legnagyobb tanintézetei. Ezekben mintegy kétezren tanulnak, a nappali és levelező tagozatokon. Az orosz pravoszláv egyház a lenin- grádi papi szemináriumon és akadé­mián, az odesszai papi szeminárium­ban is képez lelkészeket. A felvételhez be kell mutatni az érettségi bizonyít­ványt, amelyet az illető a középiskola elvégzése után kap, valamint ajánlás is szükséges, amelyet a helyi egyházme­gye vezető főpapja ír alá. A négyévi tanulmányi idő után a fiatal papnak abba az egyházmegyébe kell visszatér­nie, amely ideküldte tanulni. Szeptember 20-án új egyházi taninté­zet nyílik - a hetedik nap adventista egyház levelező tanfolyamai. A Tulától 80 kilométerre északra eső Zaokszkij faluban hamarosan tető alá kerül az e célt szolgáló, kétemeletes iskolaépület. A tanulók és a tanárok lakóépülete már elkészült. Rektorrá a 27 éves Mi­hail Kulakovot nevezték ki, aki Nagy- Brítanniában végezte el az adventisták kollégiumát.Egyes tanárok szintén kül­földön szereztek felsőfokú teológiai végzettséget. Az első évfolyamra 16 nö­vendéket Vettek fel; három év múlva ezek lelkészek, presbiterek lesznek. Míg az adventisták csak most hozták létre saját tanintézetüket, az evangéliu­mi baptista keresztyéneknek már rég­óta vannak bibliatanfolyamaik, ame­lyeket szemináriummá szándékoznak átalakítani. Ezt közölte Alekszej Bics- kov, az Evangéliumi Baptista Keresz­tyének Országos Tanácsának főtitkára. Emellett gondolni kell arra, hogy a Szovjetunióban 33 ezer adventista, de több mint félmülió baptista van. Eze­ket a számadatokat, ezek a vallási szer­vezetek maguk közölték - más feleke­zetektől eltérően, ezek nyilvántartást vezetnek a „vízben megkeresztelt” hí­vekről. 1987-ben növelték a római katolikus egyház kaunasi egyházmegye közti sze­mináriumába felvehető növendékek számát. A városi tanács nemrég átadta a szemináriumnak a szomszédos épüle­tet. Itt rektori hivatalt és tantermeket rendeztek be. A felvehető növendékek számát azért kellett növelni, mert a lit­vániai 630 katolikus egyházközség kö­zül néhánynak nincs állandó papja, és a szomszédos vikáriusok gondozzák a híveket. A legutóbbi években a rigai katolikus szemináriumban tanuló nö­vendékek száma is bővült - az innen kikerülő papok nemcsak Lettország­ban, hanem az ukrajnai, belorussziai, közép-ázsiai, kaukázusontúli egyház- községekben is tevékenykednek. Megkezdték a tanulást a buharai „Mir-i-Arab” medresze és az Al-Buha- ri imám nevét viselő taskenti mohame­dán főiskola hallgatói. Ez év újdonsá­ga: az iszlám.tudományokról szóló tan­könyvek gyűjeménye, ezeket a tanáraik írták és adták ki. Nagyszerűen beren­dezett linguafon kabinetekben tanul­nak, ahol a hallgatók elsajátíthatják az arab nyelvet. A medreszében és a főis­kolán együtt tanulnak a síiták és a szunniták, akik a különböző szovjet­köztársaságokból érkeztek. A közöt­tük lévő jó viszony - olyan új tény, amely éppen a Szovjetunióra nézve jel­lemző. Saját tanintézetei vannak a grúz, az örmény egyházaknak, a baltikumi pro­testánsoknak. A világon talán a legki­sebb vallási tanintézet: a moszkvai zsi­nagóga melletti jesibot. Ennek mind­össze tíz hallgatója van. Ezek hét évig tanulnak, hogy kántorok, tóra-felolva­sók, rituális metszők legyenek. Rabbi címet azonban csak a budapesti Rabbi­képző Intézetben szerezhetnek. Ezt már sok rabbi végezte el, akik jelenleg a Szovjetunióban tevékenykednek. Adolf Sajevics, aki szintén ebben a in­tézetben tanult - a moszkvai zsinagóga főrabbija, egyidejűleg pedig a jesibot rektora. 1987-ben tíz burját fiatalember Mongólia fővárosába, Ulánbátorba in­dult hogy elsajátítsa a buddhizmus ta­nítását. Onnan lámaként térnek vissza az ivolginszki és aginszkojei kolosto­rokba. (APN) IÁI ESEMENYEK Üjpest-Vieselbach (Erfurt) Az újpesti, gyülekezet testvéri kap­csolatot alakított ki az Erfurt melletti Vieselbachi esperességgel, és ennek ke­retében ez év szeptemberében 13 fő tett látogatást az NDK-ban, a reformáció földjén. Az őszi szeret vendégségük ön a reformáció ünnepe előtti vasárnap dél­utánján, erről az utukról számoltak be a gyülekezet úti-résztvevői vetítettké­pes előadás keretében. Lelkészüknek Lutherről szóló előadása, valamint az ifjúság szavalatai és ének (zene) számai tették a műsort változatossá. A gazda­gon terített asztal a háziasszonyok szolgáló szeretetének volt beszédes bi­zonyítéka. A kedves, családias egüttlé- ten a gyülekezet tagjain kívül számos más vallású testvérünk is résztvett, ami a reformáció hetében külön öröme volt az újpesti gyülekezetnek. Nyíregyháza A szeptember 6-i istentisztelet után köszöntötte Szabó Gyula esperes End- réffy Zoltánt lelkésszé avatásának 50 éves jubileuma, közel 4 évtizedes nyír­egyházi szolgálata, valamint nyugdíjba vonulása alkalmából. Az igehirdetést Endrefiy Zoltán, az oltárí szolgálatot és úrvacsorát az esperes végezte. Agyü- lekezet ajándékát Babicz István fel­ügyelő adta át az ünnepeknek meleg áldáskívánással. Az egyházmegye presbitériumai szeptember 20-án tartották évi csen­desnapjukat Nyíregyházán Bárány Gyula győri esperes szolgálatával. A nap összefoglaló témája volt: Jöjj teremtő Szentlélek! A vasárnapi oltárí és igehirdetési igéje alapján a követke­ző igehirdetések hangzottak: ...„ural­kodnak a test cselekedetei!” (Szabó Gyula) .......,hogy győzzünk az »erős«­sel sz emben!” ...„nagyon sokan éhezik gyümölcseidet!” A Győr-Soproni Egyr házmegyéről, gyülekezeteiről és szere- tetintézményeiről ilyen címen számolt be Bárány Gyula esperes: Egyházme­gyénkről a Lélek villanásával! A záró igehirdetés ilyen témával hangzott. Jöjj Lélek, hogy áldás lehessünk! (Bozorá- dy Zoltán). Az egyházmegye vendéglátását nyír­egyházi asszonymunkatársak segítet­ték. - Az eleven, derűs és kétségtelenül gazdagon áldott nap alkalmain száznál többen vettek részt - elejétől végig - a roppant nagyterületű egyházmegyéből! Szabó Gyula Halálozás Kugler Nándomét, sz. Zoltay Kata­lint, a veszprémi gyülekezet volt kánto­rát 1987. október 24-én kisérte utolsó útjára a gyülekezet. Hűséges szolgálatá­ért legyen Istennek dicséret és dicsősség. Vajai Ernőné, sz. Síkos Zsuzsanna az ajkai gyülekezet tagja 36 éves korában szívinfarktus következtében váratlanul elhunyt. Gyászolják: édesanyja, testvé­re, férje és másfél éves kislánya-. Teme­tésekor, augusztus 27-én így hangzott a vigasztalás Igéje a gyászolóknak: „Minden lehetséges annak, aki hisz”. Apróhirdetés Fehér hímzéssel batiszt függönyt és térítőt vásárolnék, valamint Singer (süllyesztett) varrógépet is. T.: 467-154 Jung Irén NSZK-ból osztálytársait keresi, akik 1944-45-ben a felsőbányái református polgáriban végeztek: jelentkezzenek az aláb­bi címen vagy telefonszámon: Harcz Valéria 7633 Pécs, dr. Berze Nagy János u. 1/b. Tel.: 26-018 esti órában vagy 7-13-ig 24-239/14 mell. Bakai Gitta énekesnő előadásában orgo- nakisérettel, szólóének előadásban, karácso­nyi énekek, zsoltárok, lelki énkek. Ének együttessel, dob-, fuvola-, gitár-, klarinétkí­séretben kazettán és hangszalagon utánvétel­lel kapható. Cím: 3200 Gyöngyös, Vachott Sándor utca 21. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: LEHEL LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 1088 Budapest Vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Nyomdaipari Fényszedö Üzem (877069/09) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 87.60089 PETÓFI Nyomda, Kecskemét Felelős vezető: BIRKÁS BÉLA vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában, továbbá bármely hlrlapkézbesltó postahivatalnál, a hirlapkézbesltöknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hirlapelófizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR Budapest V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 140,- Ft, egy évre 280,- Ft. Csekkszámiaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom